Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
Bontják a múltat Ha jól megnézzük, nem is akármilyen fotográfiák ezek. Nem túlzás, ha azt mondjuk: dokumentumfelvételek. Legalább is azok lesznek néhány héten belül. Most van kialakulóban Gödöllő egyik új városrésze, a Szabadság téri lakótelep, amely a jövendő új város- központ szprve^ része lesz. Összesen 1000 lakással készül is a lakónegyed; mintegy 300 lakás már el is készült. Ahogy növekednek és szaporodnak a szürke betonmonstrumok, úgy tünedeznek el, halnak meg körös-körül a rozoga kis földszintes házak. A csákány nyomán nemcsak patinás tégladarabok, hanem száras szalmasertével jókora vályogdarabok hullanak a földre. Bontják a múltat. Nos, ezért dokumentumkép ez a kettő Ezek a házak heteken beftil eltűnnek a föld színé ről. A háttérben már látszik az épülő lakótelep, az előtérben pedig bontás alatt levő régi épületek csontvá zai meredezneh. Erre a Gödöllőre majdan csak ezek a képek emlékeztetnek. (fb) Ez a kép a Kossuth Lajos utca felöli oldalról örökíti meg a bontási műveletet. A kép bal oldalán még áll a 25-ös számú ház. Ifj. Fekete József felvételei Senkinek nem újdonság, ha leírjuk, hogy a gépek, a korszerű berendezések gondozása, karbantartása a mezőgazdaságban éppen olyan fontos, mint az iparban. Ennek fejlesztésén a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet esztendők óta munkálkodik. Az MGI szerviztechnológiái osztálya kísérletezte ki azt az úgynevezett Mobil lekezelőkocsit, amelynek segítségével a korrózió elleni átmeneti védőanyagok szórhatok ki. Ez a berendezés egyébként az OMÉK-kiállításon is szerepelt 1968-ban és a szakemberek nagy figyelemre méltatták. A gödöllői intézet javítástechnológiai főosztályának munkája 1975-ben főként a géppark karbantartásával és az ehhez kapcsolódó témakörökkel függött össze. Ez iránt a termelőszövetkezetek igénye is alaposan megnövekedett. De- rekas munkát végeztek a műszaki diagnosztika során, hiszen 1973 közepe óta 12 ezer 500 traktor műszaki állapotát vizsgálták felül. E munkát nemcsak az állami gazdaságokban, hanem ha igény volt rá, termelőszövetkezetekben és az erdőgazdaságokban is elvégezték. Az ellenőrzésen kívül a fontos beállítási, beszabályozási munkákat is magukra vállalták. A főosztály munkatársai számadatokkal is-tudják bizonyítani a műszaki karbantar- . tás egyébként vitathatatlan hatékonyságát. A rendszeres karbantartás bevezetésével például egy 5 ezer hektáros gazdaságban évente körülbelül félmillió forinttal kevesebb a kiadás, ami kifejezetten csak a javítási munkaóra-megtakarításból tevődik össze. Ismeretes, hogy néhány importgép alkatrészellátása sokszor gondot okoz. Ennek érdekében a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet illetékes osztálya folyamatos kutatómunkát végez, minden géptípussal kapcsolatban felmérik az alkatrész-elhasználódást és kiválasztják azokat, amelyek hazánkban is gyárthatók, sőt, részt vesznek a gyártáselőkészítési munkában is. így nemcsak a megtakarítás lesz nagy, hanem a gépek is biztonságosabban üzemelhetnek. {gill 1111 1 ^ ' .; J||| J A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖIMKIÁDÁSA III. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1976. JANUÁR 8„ CSÜTÖRTÖK A Középmagyarorszáffi fiözmíí és Mélyépítő Vállalaton a sor A Galgavölgyi Regionális Vízműtársulat irodájában naponta fordulnak meg reklamáló ügyfelek. Kérdezik, hogy mikor lesz a toldásukban víz, az intézmények afelől érdeklődnek, hogy mikor kapcsolódhatnak a csatornarendszerbe, mások azt nehezményezik, hogy a vízvezeték- és csatornaépítések miatt ezt, vagy azt a helyet nem lehet megközelíteni. Földhányások, árkok, gúlába rakott útkövezet akadályozza a közlekedést. Hibák miatt ismétlés A társulat irodájában sokszor csak hivatkozni tudnak, vagy eligazítást adnak. Mert a terület állapota, s az akörüli bonyodalmak elintézése esetenként a tanácsok, de többnyire a kivitelező vállalatok dolga. A társulat ugyanis-nem kivitelező, csőik irányítója, el- tervezője, felülvizsgáló ja a vízzel, szennyvízzel kapcsolatos építkezéseknek: tehát beruházó intézmény. A galgavölgyi társulat a lakosság érdekeit képviseli. Ér-, dekvédelmi funkciójánál fogva sok vitája akad az építőkkel, a kivitelezőkkel. Az esetek többségében nem a társulat a ludas a határidők eltolódásában. Hosszas levelezéseket és tárgyalásokat folytatnak például a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalattal. Ez a vállalat épi- ti Aszód csatornarendszerét. A vállalattal 1973 márciusában kötött kiviteli szerződést a Galgavölgyi Regionális Vízműtársulat, 1975. július 31-i határidővel. A szerződés szerint ez ideig a vállalatnak 26 és fél millió forint értéket kellett volna beépítenie, ezzel szemben a múlt év december 31-ig a vállalat 18 millió forintot teljesített. Az egyik leg korszer ű ti en eb- bül elvégzett munka, ami különösen nagy felháborodást váltott ki, a vasút alatti szennyvíznyomó cső rossz kivitelezése. Ezt a mai napig nem javították ki, de lehetséges, hogy a súlyos hibák miatt újat kell építeni. A megismételt építkezés költsége körülbelül egymillió-kétszázezer forint lehet. fiz építésvezetők gyakran változnak Aszóid építés alatt levő csatorna- és szennyvízelvezető- rendszere a nagyközség intézményeit hivatott ellátni. A szakaszosan és sokhelyütt hibásan végzett munka miatt a rendszert még egy intézmény sem tudja használni. Időközben átadták az Oktatási Minisztérium 2-es számú Fiúnevelő Intézetének új szárnyát, melyhez az intézménynek magának kellett kiépítenie ideiglenes szennyvízelvezető rendszert. Skotnyár Ferencné, a társulat elnöke elmondta, hogy a kivitelezési gondok egyik fő oka: gyakran változtatják az építésvezetőket. Az újak mindig azon igyekeznek, hogy kijavítsák elődjük hibáját. Az elmúlt év januárjától szakmailag megfelelő személyt neveztek ki építésvezetőnek, aki arra törekszik, hogy minél gyorsabban és . hiba nélkül Lég-parádé A mikor már kézzelfogható közelségbe kerül a szilveszteri pezsgőspalack, amikor megérezzük, hogy a következő utcasarkon elénk toppan az új esztendő, akkor szokás szerint megfordulunk, és üstökön ragadjuk az év „leg”-jeit. Ilyenkor rendszerint elámulunk, hogy milyen nagyszerű, érdekességekben, eseményekben és eredményekben gazdag esztendőből evezünk kifelé. Ezt persze mindig megállapítjuk, ha egészen elvékonyodik a falon a naptár, így aztán nyugodtan általánosíthatunk: minden esztendő szép és jó, csak attól függ kinek ... ! Igaz, most már betoppantunk az új. esztendőbe, így helyzetem sokkal könnyebb, mert az elsőtől az utolsó napig szemügyre vehetem az óévet. Engem izgatnak a „Jeg”-ek, ami tudom, gyön- geség. De nem tudok év közben sem ellenállni azoknak a híreknek, amelyekben olvashatok arról a pékről, aki a legnagyobb kiflit sütötte, arról a fiatalemberről, aki legtovább lakott egy póznán, legtovább tudott megmaradni élve eltemetetten, aki a legtöbb pofont kapta és adta, vagy mint legutóbb olvastam, akinek a legtöbb nő ült egy nap alatt az ölébe. Az ilyen rekordokat elsősorban az jellemzi, hogy a világon semmi értelmük nincs, de talán éppen ez a legvonzóbb bennük. De ha csak legyinte- nénk: marhaság, rosszul tennénk. Mert tényleg marhaság, de jó a „leg”-eket számon tartani, különben nem tudnánk milyen rekordot kell megdöntenünk! Azt viszont le kell szögezni, hogy a „leg”-ek sem mind egyformák. Mert ha valaki a legtovább dodzsemezik bekötött szemmel és kézenállva, vagy egy nap alatt a legtöbb kis járdalapot rakja le, az nem mindegy. Erről jutott eszembe, hogy vizsgálat alá kellene venni a gödöllői „leg”-eket, hátha akad valami a hálóba. Azt előre megmondom, hogy semmi különlegesre nem bukkantam, de lehet, hogy hiányzott az alaposság. I tt van mindjárt az egykori Szauter-vendéglő, amely az utóbbi években a Halászcsárda nevet viselte. Nem nagyon sokáig, mert tavaly háztartási bolt lett. (Most már vas-műszaki üzlet!) Ez tulajdonképpen egy jó kis „leg”, hiszen a lakosság magát az épületet mindig is „a Szauter”-nek hívta, s bizony nem hiszem, hogy álcád még egy vendéglő az országban, ahol súrolókefét is letet kapni. Pedig saját fülemmel hallottam, hogy valaki ezt mondta: megyek a Szauterhez padlópasztáárt. Vagy itt vannak a kazamaták. Sokáig ez volt a vita tárgya e hasábokon is. Teljes joggal mondhatjuk, hogy Gödöllőn van a leghosszabb olyan alagútrendszer, ami nincs is. Amíg tartott a járási labdarúgó-bajnokság, hétről hétre részletesen tudósítottunk róla. Aki ezeket rendszeresen olvasta, az most igazolhat engem, hiszen ki merem jelenteni, nincs még egy olyan járás ebben az országban, ahol annyi bírót leköptek és megfenyegettek volna, mint itt, és sehol annyi néző nem rohant feldúltan a pályára, mint járásunkban. Ez esetben a „lég” elsősorban a hangulat emelkedettségének fokmérője! Engem nemcsak az ilyen fajsúlyú „leg”-ek izgatnak, hanem a másfélék is. Például: Gödöllőn készült el a legújabb olyan mozi, ahol nem lehetett vetíteni, mert az álmennyezet a vetítőlyúk elé lógott. Itt épült fel a legújabb óvoda, amely átmenetileg a leghamarabb öregedett el, emiatt be is kellett zárni. Vagy itt van Pest megye egyetlen expedíciója, amelyet a legkisebbek, a túrái úttörők indítottak Galga- expedíció néven. Útvonala a lehető legrövidebb volt, alig hagyták el a járás határát. Aztán van egy „testesebb” példa is, erre különösen büszkék lehetünk, mert országos. A magyar ebtenyésztők városunkban a világon először disznós kutyaversenyt rendeztek. A ládából kiengedett vaddisznót lcopók, tacskók és terrierek üldözték, egymással vetekedve. Talán mondanom sem kell, hogy az esemény új fejezetet nyitott a vadászkutyasport történetében. Ez pedig a legújabb fejezet. enne még példám bőven, de nem akarom untatni ' az olvasót, pusztán a „leg”-ek fontosságára, beszédességére akartam felhívni a figyelmet, no és arra, hogy figyeljük az eseményeket, a rekordokat. L mert azoicat meg is lenet dönteni! De nem fontos. Mert ha például az óvodánál, a mozinál, vagy a labdarúgópályákon nem történik semmi különös, vagyis minden úgy van, ahogy lenni kell, az sem baj. Mert az is „leg”. Nem is akármilyen, mert az a legjobb. Fehér Béla menjen a munka. A társulat elnöke szerint az építésvezető munkáját most főként azaka- dáiyozza, hogy a vállalat vezetői nem adják meg munkájához a szükséges segítséget, nem teremtik meg az építés a lapfeltételeit. Veszekszik, kötbérez... A szennyvíztisztító telep építészeti munkái az utóülepítő-medence kivételével december 31-ig elkészültek. Ma mégsem működtethetik, mert a KKMV nem készíttette el az üzemeltetéshez elengedhetetlen gépészeti berendezést. Aszódon már megépült a vízvezeték, s ezt rövidesen követnie kellene a csatorna- és szennyvízrendszernek is. De ha továbbra sem gyorsul a munka üteme, s még az intézmények sem kapcsolódhatnak be a rendszerbe, kérdéses, hogy vajon a lakosság mikor vezetheti- el -házából csatornán a szennyvizet. . A társulat helyzetéből adódóan nem tud mást csinálni, minthogy veszekszik, levelez, kötbérez... De sajnos, ettől még nem lesz Aszódnak csatornarendszere.. Az ügy érdekében a kivitelezőnek kell cselekednie. Örszigefthy Erzsébet Összevont táblákon Tápanyagvizsgáiatok, jobb gépkihasználás Az Egyesült Galgamenti Rákóczi Termelőszövetkezet energia- és anyagtakarékossági intézkedési terve kiterjedt a szántóföldi növénytermesztésre is. A nagy teljesítményű szántó-, talajművelő és betakarítógépek megjelenésével összevonták az eddigi 40—50 hektáros táblákat, így a korszerű gépek kapacitásának kihasználását jóformán maximálisra tudták fokozni. Megkezdték a tápanyag-visz- szapótlás továbbfejlesztését, úgy hogy szigorúbbá tették a talajvizsgálatokon ' alapuló műtrágya-felhasználást. A tervekben szerepelt az is, hogy a növények vetésszerkezetét úgy választják meg, hogy a betakarítás időszakát folyamatossá lenessen tenni. Tavaly a korábbi 103-ból 63 táblát alakítottak ki 72 hektáros átlagos nagysággal. A nádudvari KITE búza-, kukorica- és napraforgó-termesztési rendszeren belül összesen 1700 hektáron végeztetett a gazdaság tápanyagvizsgálato- kat, Pécel—lsaszeg ÁFÉSZ Százheívenketten - brigádokban A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ dolgozói közül az elmúlt esztendőben százhetvenketten — az összes dolgozó 54 százaléka — munkálkodtak szocialista brigádokba tömörülve. E munkakollektívák a szövetkezetben megtalálhatók a gazdasági munka minden területén. A szocialista brigádok fokozatosan, tízesztendős kitartó munkával érték el eredményeiket. Hogy csak egy példát emeljünk ki, a kollektívák jelentős sikert értek el a • pébeli pártbizottság által hirdetett akcióban, melynek célja egy mozgásképtelen ember megsegítése volt. Tízéves a város és a járás vezetett a Rospont út? Tíz esztendő nem kevés. Különösen nem egy dinamikusan fejlődő város életében, amely adott esetben egy járás székhelye is. Egyév tizedes története a fejlődés egy láncszemét tárja fel. Ez pedig már ok a visszaemlékezésre is. Amerre a sót vitték A különböző korok településeit nem szabad mai értékkel mérni. A nomád szállásokból a korai feudalizmusra jellemző településforma: a szeg alakult ki. Ha a régi időket névtudományig kutatjuk, a fennálló és kihalt ősi helységek szegjellege szembetűnő járásunkban, annak ellenére, hogy csak a kihalt Egerszeg és a még mindig virágzó Isaszeg nevében maradt fenn. Az ősi elnevezésre emlékeztet egy-egy településen belül például a Sárszeg, vagy a Vízszög földrajzi név is. A szeg településrendszer ismerhető fel járásunk szlovák helységeinek egyes lakott és lakatlan határ- részn evei ben is: Sigjacke vagy Segjacke, amely az alagi Állami Gazdaság Kér-pusztai üzemegységének bejárata Erdőkertesen, korábban Vácegres része volt. Másik neve Mláka, azaz Zsombék. A régi települések csak egy föld- vagy kővár körüli falvak voltak. A későbbi hűbéri időkben a mezővárosok csak egy falu nagyságát érték el. A szabad királyi városok is legfeljebb akkorák voltak, mintegy nagyközség. Járásunk területén Túra, Galgahévíz, Zsámbok volt először Hunyadi Mátyás idején mezőváros, mivel a Máramarosból Szolnokon át Vác és Pest felé vivő Rospont út elágazásának csomópontjai voltak. A Rospont úton szállították a XIX—XX. század fordulójáig az akkori idők egyik legfontosabb kereskedelmi árucikkét: a sót. Az egykori alsóváci járás A török hódoltság megszűntéig a Rospont út áttevődött Gödöllőre és Aszódra. Mai járásunk néhány már elcsatolt helységgel együtt, akkor Pest megye váci járásához tartozott. Akkor ez a járás felsőváci és alsóváci járásra tagolódott. Az utóbbi nagyjából mai járásunkkal volt egyenlő. A már jelzett körülmények folytán, valamikor a Grassal- kovichok és a Podmaniczkyak úttörő törekvései miatt Aszód és Gödöllő mezőváros volt a XVIII. század második negyedétől 1886-ig. Már kezdetben is Gödöllő volt a nagyobb, a polgári társadalom fejlődési lehetőségei között pedig különösen előbbre lépett, mint Aszód. A váci járás alsó része a feudálkapitalizmus felemás viszonyai közepette vált önálló járássá. Az önállósodás két részben történt, ám eleve ideiglenes jelleggel. Jellemző például, hogy az aszódi járásnak is Gödöllőn székelt a bírósága, közjegyzősége és több más intézménye. Gödöllő a 20-as évekből részeiben egybeévült, addig lakatlan területei is benépesültek. Huszonhat helység Gödöllő felszabadulása után rövid ideig ismét város volt. E rövid időszakot leszámítva nagyközség maradt, bár fejlődésében ekkor kezdett igazán felemelkedni, gyarapodni. Ide települt az agrártudományi egyetem; több gyár, vállalat, intézmény létesült. Gödöllő fejlett „ipari nagyközség” lett. Az Elnöki Tanács 29/1965-ös számú rendelete 1966. január elsejei hatállyal Gödöllőt járási jogú várossá, és egyben a teljesen egységes gödöllői járás székhelyévé nyilvánította. Lényeges módosítás azóta nem történt, csak a belső fejlődés emelte azóta még magasabb fokra a várost és a hozzá tartozó járást. A gödöllői járáshoz huszonhat helység tartozik, összterülete nyolcvanezer- százhetvennégy hektár, összné- pessége 121 ezer 969 főt tesz ki. D. 3. Beruházó és nem kihitelező A gépek is biztonságosabban üzemelnek Műszaki diagnosztika, karbantartás, megtakarítás
