Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

I 1976. JANUAR 7., SZERDA \Mriav 3 Több talajerőpótló Az Agrotröszt tájékoztatója Új terv - új szabályozók II. Nyereségadózás és alapképzés Felavatták a rajkai magyar—csehszlovák határállomást A növénytermesztésben mind nagyobb szerepe van a Műtrágyának. Az idei ellátás­ról az Agrotröszt illetékesei elmondták: a nagyüzemek és a kisgazdaságok a tavalyinál több talajerőpótló anyaghoz jutnak; hatóanyagban számol­va összesen 1,6 millió tonná­nyit. Az ellátás lehetővé teszi a műtrágyaadagok növelését; az egy hektár müveit terü­letre jutó hatóanyag az idén eléri a 235 kilogram­mot. A különféle műtrágyák aránya idén minden eddiginél jobban alkalmazkodik az igényekhez, így például káli-műtrágyából többet vásárolhatnak. Kedvező az is, hogy az összes műtrágya egyötöde az úgynevezett össze­tett vegyszerek közé tartozik, ezek többféle hatóanyagot tar­talmaznak,. tehát hatékonyab­ban használhatók fel, az össze­tett műtrágyák javuló kínála­tát a péti új műtrágyagyár te­szi lehetővé, ahonnan egyebek között olyan termék kerül ki, amely egyenlő arányban tartal­maz nitrogént, foszfort és káliumot. Ez az összetett műtrágya vár­hatóan a mezőgazdaság egyik legkeresetebb kémiai anyaga lesz. Mindent egybevetve: idén 18 —20 féle különböző hatóanya­gú egyedi és komplex műtrá­gya közül választhatják ki az üzemek a számukra legmegfe­lelőbbet. Az egyedi műtrágyák­ból ázzál javítják az ellátást, hogy növelik a magas ható­anyag-tartalmú karbamid és tripelefoszfát mennyiségét. Többet ad a kereskedelem granulált kálisóból is. A gazdaságok rendelkezésé­re bocsátható műtrágya összes­ségében kielégíti az egész éves igényeket. Az év egyes időszakaiban azonban, egyes műtrágyák­ból nem tudják majd kielé- giteni a szükségletet, mert az ipar az egész évi mennyiséget folyamatosan gyártja, s ezért, főleg tavasz- szal, nem mindenhol tudják majd az igények szerint kiszol­gálni a megrendelőket. Idén tovább javul a háztáji gazdaságok és más kisüzemek ellátása, miután a tavalyinál tíz százalékkal több kis csoma­golású vegyi anyagot — össze­sen 30 ezer tonnányit — hoz­nak forgalomba. Az 1976. január elsején élet­be lépő új szabályozók jelen­tős része csökkenti — átlagosan mintegy 35 százalékkal — a vállalati nyereséget. A jelen­legi tervidőszakban évről évre módosult a tiszta jövedelem költségvetés és vállalatok kö­zötti megoszlásának aránya, a központosított jövedelemhá­nyad 75 százalékról kb. 65 szá­zalékra csökkent, s ez is hoz­zájárult a költségvetés hiá­nyának növekedéséhez. Két­ségtelen, hogy a nyereség szín­vonalának, tömegének mérsé­kelése, a tiszta jövedelem na­gyobb mértékű centralizálása javítja a költségvetés pozíció­ját, és a gazdaság belső egyen­súlyi helyzetét. Mégsem ez a szabályozók módosításának a lényege. Ez a cél ugyanis egyéb módon — példának oká­ért csupán a nyereségadó nö­velésével — is elérthető. Hatékonysági követelmények A gazdasági növekedés szin­te egyetlen forrása a társadal­mi termelés és hatékonyságá­nak fokozása, ami vállalati szinten a gazdálkodás javuló hatékonyságával — az élő­Múlt és jelen szembesítése Szűkre szabelfak-e Nagykőrös perspektívái? „Nagykörös rendezett ta­nácsú város Pest—Pilis— Solt—Kiskun vármegyében, homokos rónaságon. Járás- bíróság, királyi közjegyző- ség, adóhivatal, csendőrpa- rancsnokság és pénzügyőri biztosság székhelye ... La­kosainak száma 1910-ben 28 575 színmagyar. A lakó­házak száma 6009. Nagy­kőrös lakói jelentékeny zöldség- és gyümölcsterme­lést, valamint kiterjedt ke­reskedést űznek szőlővel, gyümölccsel és uborlíával, mellyel Európa összes na­gyobb piacait eláraszt­ják ... Közlekedése élénk, van Vasúti állomása, pos­ta- és távíróhivatala és te­lefonállomása. Határa 66 811 kát. hold... Üjabb időben villámvilágítást, meleg vizű ártézikutat nyert és sokat csinosodott.” R kisokos tanúsága Éppen hatvan esztendeje az új évben, hogy a Révai Lexi­kon így írt Nagykőrösről, „az Alföld jelentékeny városáról’’. Az óesztendő végén múl­tat és jelent szembesíteni mentem Nagykőrösre, s csakhamar kiderült, e hat év-, tized változásait felmérni szin­te lehetetlen. Még címsza­vakban is sok felsorolni, mi­vé formálódott . az egykori vertsár falú, földszintes vá­ros a század utolsó negyedé­nek kezdetére. — Tanácsolnám, hogy szű-_ kítsük az időt fél évtizedre — mondja Tanai István, a városi tanács elnökhelyettese —, a negyedik ötéves tervre. Ugyanis ez volt az a tervejk- lus, -amikor a város fejlődése jelentősen meggyorsult. Előveszi a kisokost, abból sorolja a számokat, tényeket: öt esztendő alatt a város­ban összesen 1233 lakás épült, a tervezett 1171-gyel szemben; ebből állami beruházásban 452, a többi magánerőből, Ér­dekesen alakult az állami bér­lakások és a tanácsi értékesí- tésűek aránya az utóbbi évek­ben: az ötéves tervben erede­tileg 450 lakás szerepelt, 270 bérlakás és 180 tanácsi érté- kesítésű; az igények azonban erősen eltolódtak az utóbbiak javára. Így a megépített bérla- . kasok száma 144-re csökkent, a tanácsi értékesítésű örökla­kásoké pedig 308-ra emelke­dett. Magyarázata: itt az em­berek — ha tehetik — szíve- -sebben költöznek saját tulaj­donukba, mint főbérletbe. Vize! vár a torony — Meleg vizű ártézikutat nem, de épp a napokban ka­pott 700 köbméteres víztor­nyot a város — folytatja a felsorolást az elnökhelyettes. — Hátra van még egy körül­belül hatvanméteres vezeték- szakasz megépítése, és a háló­zati bekötés, amire az év első felében kerül sor. Erre azért volt szükség, mert a város meglevő kútjainak napi há­romezer köbméteres elméleti vízkapacitása általában fedezi a szükségletet, de csúcsfo­gyasztás — kánikula — idején már alig csurrannak a csapok a harmadik-negyedik emeleti lakásokban, újabbak beköté­séről pedig már szó sem le­hetne. Tavaly összesen 12,2 milliót költöttünk a vízhálózat fejlesztésére, beleértve a víz­torony építését,, a Vági István lakótelep bekötését és a Tor­más városrésztől kiinduló má­sodik vezetékrendszer kiépí­tését. Ha hatvan évre nem is, ti­zenötre mégis szeretnék visz- szapiliantani. Segítségül hí­vom az Üj Magyar Lexikont, amely éppen másfél évtizede, 1961-ben látott napvilágot. Ezt írja: „Nagtjkőrös járási jogú város Pest megyében. La­kossága 25 900. (1960-as népszámlálási adatok sze­rint.) Kecskeméttől észak­ra fekszik és azzal határos, kiterjedt tanyavilággal. A lakosságnak több mint fele (kb 58%) mezőgazdasági foglalkozású, és 23 száza­léka külterületen lakik. Homokos talaján zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesz­tés folyik, nagyrészt ex­portra.” Rz ipar javára Hegedűs László, a városi pártbizottság titkára legyint: 58 százalék? Hol van az már?! — Igaz, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai a város ma 26 800 főnyi lakossá­gának csaknem égyharmadát, az aktív keresők 29,7 százalé­kát még ma is mezőgazdasági foglalkozásúnak tüntetik fel, de ebbe a termelőszövetkezeti nyugdíjasoktól a bedolgozó családtagokig mindenkit bekal­kuláltak. A valóságban ma már jóval kevesebben élnek a mezőgazdaságból: a terme­lőszövetkezetekben 1134 dol­gozó tag és 198 alkalmazott, az állami gazdaságban 514-en. Együttesen sem tesz ki kétez­ret. Még szembetűnőbb az a változás, ami a város gazda­sági szerkezetében végbement az ipar javára, ha á termelési értéket nézzük. A mezőgazda­ság a rna^a 240—250 milliós termelési értékével csupán tíz százalékát teszi ki az ipari üzemekének! — A termelés szerkezete, a termelési mód változásai vi­tathatatlanak. De mennyit változott a lakosság életmód­ja? Nagykőrös ma éppúgy ta­nyás város, mint hatvan évvel ezelőtt... — Csakhogy o tanyák leg­többje már nem is emlékeztet az elődjeire! — érvel Tanai István, és megint a kisokost hívja segítségül: ; — A negyedik ötéves terv­ben 10 kilométernyi villany- hálózat—felújítását irányoztuk, elő. Az eredmény 18 kilométer lett, s háromnegyed részben nem felújítás, hanem új veze­ték, a tanyavilágban. Márpe­dig az a ház, amelyikben rá­dió, tévé szól, géppel mosnak, villanytűzhelyen főznek, alig- alig hasonlít a régi tanyára! Még egy fegyver van az ar­zenálomban, a Magyarország megyéi és városai című kötet, amelyet 1975-ben adott ki a Kossuth Könyvkiadó. Ebben ezt olvasom Nagykőrösről: „Az egyik legrégibb és legjellegzetesebb alföldi mezőváros, amely zöldség- és gyümölcstermelése, va­lamint konzervipara révén világhírűvé vált. Fejlődése általában egyenletes, in­kább lassú volt, és pers­pektíváit jelenleg is szűkre szabja Cegléd és Kecske­mét közelsége.” — Ehhez mit szól? Megelőzve a lexikonokat — Azt, hogy a lakosság lé- lekszáma az utóbbi években lassan növekszik.- Míg a ko­rábbi évtizedekben állandóan csökkent, 1960 és 1973 között 2,9 százalékkal emelkedett! A legutóbbi ötéves tervben lé­nyegesen javult a kommunális ellátottság színvonala: 1971- ben üzembe helyeztük a gáz­vezeték-hálózatot, s ma már 12,5 kilométert tesz ki a veze­tékrendszer, amiből körülbelül 9 kilométer az egyéni fogyasz­tókhoz, 1200 lakásba viszi a gázt. Méghogy szűkösek a perspektíváink?! Nagykőrös 104 kilométeres belső útháló­zata sosem volt olyan jó álla­potban, mint most, amikor a negyedik ötéves tervben — a KPM anyagi segítségével -V 19 millió helyett ötvenet for­dítottunk útépítésre és felújí­tásra! Jelenleg a belső útháló­zatnak körülbelül egylxarmada korszerű, portalanított út. Fel­újítottuk, bővítettük a szociá­lis otthont, a városi bölcsődét, központi fűtést kapott néhány iskolánk, öt év alatt a város fejlesztése, szépítése érdeké­ben végzett társadalmi munka értéke elérte a 40 millió forin­tot. Nagykőrös megelőzte a lexi­konokat. Nyíri Éva munka termelékenységének növelésével, az eszközök és az anyagok jobb hasznosításá­val, — biztosítható. A szabá­lyozó módosítások ezeket a ha­tékonysági követeleményeket „mondják el” a vállalatóknak. Példának okáért: az ésszerű munkaerő-gazdálkodást segíti — a bérszabályozás mellett — a bérjárulékiköltségek — SZTK-járulék és illetményadó — növekedése. Ugyanezt a célt az ésszerűen takarékos gazdál­kodást kívánja előmozdítani az anyagok tekintetében a terme­lői árrendezés, amely csökken­ti a belső és a külkereskedel­mi árak közötti különbséget és a termelési célú import dotá­cióját. Az említett módosítások hatására a termelés és a gaz­dálkodás hatékonyságának ja­vítása lesz a „gazdasági növe­kedés”, a vállalat boldogulás-' sának egyetlen forrása, lehető­sége. Vállalati alappal A változások érzékeltetése érdekében kockáztatjuk meg azt az állítást, hogy az új sza­bályozó rendszer „nyereség­centrikus”. mégpedig abban az értelemben, hogy minden nye­reséggel összefüggő szabályo­zást újrafogalmazott. Mert nemcsak a nyereség szintje változik, csökken az 1975. évi­hez képest, hanem a nyereség adózása, vállalati alapok kö­zötti felosztása, sőt az alapok felhasználása is. Megszűnik a nyereség — eszköz-bérarány szerinti — kötelező kettéosztása, annak helyébe a a fizetések és az alapképzés kötelező sorrendje lép. Elsőként a változatlan mértékű községi-városi hozzá­járulást kell kifizetni, levonni a bruttó nyereségből, továbbá — ha van ilyen — a nagybe­ruházásokhoz kapott állami kölcsön és a fejlesztési alap- juttatás esedékes részletét, já­radékát. Ezután következik az általános nyereségadózás. Két dologra utalunk ezzel kapcsolatiban: mindeddig a költségvetés és a vállalatok kb. 67:33 százalékos arányban osztozkodnak a nyereségen; 1976-tól tehát nemcsak árnye­reség tömege, hanem általános adója is alacsonyabb. Ennek a későbbiek során lesz gyakor­lati jelentősége: a nyereség-nö­vekményének nagyobb hánya­da marad a vállalatoknál, mint a korábbi és a jelenlegi nye­reségadózási szisztémában. Ezért növekedni fog a vállala­tok érdekeltsége a nyereség, a jövedelem gyarapításában, Az adózást követő eljárást tömören foglaljuk össze: a.vál­lalatnál maradó nyereség 15 százalékát a tartalékalapba kell helyezni, ezután az előírt fizetési, képzési sorrend tisz­teletben tartásával dönthet a vállalat, mennyi nyereséget fordít fejlesztési, illetve része­sedési alapképzésre. A vállala­tok csak bizonyos mozgástéren belül dönthetnek szabadon, mert a fejlesztési alapképzés­nek van bizonyos kötelező mi­nimuma is, amelynek fedeznie kell az állammal, a bankokkal és más vállalatokkal kapcsola­tos fizetési kötelezettségeket. Lényeges körülmény, hogy a fejlesztési alapképzést már nem terheli további adó, ezzel szemben a részesedési alap­képzés után — ha túllépi a bérköltség 2 százalékát — progresszív adó — a bérfej­lesztési befizetés — követke­zik, de ez már a részesedési alapot terheli. Mi lesz a végeredmény? Nyilvánvaló: ha növekszik a tiszta jövedelmek — egyebek között a nyereség — közpon­tosított hányada, akkor a vál­lalatoknál maradó — fejlesz­tésre és személyi jövedelem növelésére ténylegesen felhasz­nálhat ') — összegnek csökken­nie kell. Szigorúbb gazdálkodási feltételek A vállalatok valószínűleg an­nak alapján ítélik majd meg a módosításokat, mennyiben könnyítik, illetve nehezítik az új szabályozók gazdálkodásuk feltételeit. Nos, általában nein ( • könnyítik, hanem szigorítják. Ennek ellenére sem mellőzhet­jük az új szabályozás — vál- I lalati nézőponból is — előnyös vonásainak kiemelését. A fize­tések és az alapképzés, vala­mint a felhasználás kötelező sorrendje minden bizonnyal megakadályozza — a minded­dig elég gyakori — túlkölteke­zést és eladósodást, kiküszöbö­li az egyedi beavatkozások szükségességét. A fejlesztési és részesedési alap közötti meg­osztás kiiktatása ahhoz min­denesetre elegendő, hogy a nyereséghullámzás személyi jövedelmekre gyakorolt káros hatását semlegesítsék. Valószí­nűsíthető az a hatás is, hogy a vállalatok közötti bérszínvo­nal-szóródás mérsékeltebb lesz. A biztonságot és a rugalmas­ságot szolgálja a tartalékalap- képzés első helyre történő so­rolása, felhasználódási lehető­ségeinek kitágítása. Tegnap délelőtt ünnepélye­sen adták át rendeltetésének a rajkai magyar—csehszlovák közös vasúti határállomást. A himnuszok elhangzása után Urban Lajos, a MÁV ve­zérigazgatója tett jelentést az állomás építéséről, a munká­latok befejezéséről. Ezután Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter tartott avatóbeszédet, majd Vladimir Blazek, Csehszlovákia közle­kedési minisztere mondott ünnepi beszédet. A magyar—csehszlovák köz­lekedési albizottság határozata alapján 1970-ben született a megállapodás a rajkai új kö­zös határállomás fejlesztéséről, nagyarányú bővítéséről. A mintegy 150 millió forintos be­ruházást a MÁV Budapesti Igazgatóságának szervezésé­ben, irányításában valósították meg. Garamvölgyi István Március 1-4. között Csehszlovák gazdasági napok Csehszlovák gazdasági napok eseménysorozata kezdődik március elsején Budapesten a Csehszlovák Kereskedelmi Ka­mara és a Magyar Kereske­delmi Kamara szervezésében. A négynapos rendezvényen mód nyílik az üzletkötések, kooperációk előkészítésére. A két ország közötti árucsere-for­galom évről évre dinamikusan növekszik, értéke tavaly meg­haladta a 650 millió rubelt. A magyar ipar műszereket, fi­nommechanikai termékeket, mezőgazdasági gépeket és töb­bek között víztisztító berende­zéseket, az autóipari kooperá­|ció keretében pedig hátsó hi- I dakat szállít Csehszlovákiába, I ahonnan cserébe személyautók, magnetofonok, hűtőszekrények, szilárd tüzelésű kályhák, és egyebek mellett évente több mint félmillió hektoliter sör érkezik. A márciusban meg­rendezésre kerülő gazdasági napok alkalmával 24 előadás hangzik majd el, amelyek a vegyipar, az élelmiszeripar, a vízgazdálkodás, az orvosi mű­szertechnika és más ágazatok­ban elért legújabb eredménye­ket ismertetik meg a magyar szakemberekkel. ÖSZTÖNZŐ BÉREZÉSSEL Gyorsítható-e a lakásépítkezések üteme? Napjainkban gyakran hall­juk, olvassuk, hogy egy-egy épület átadása késik. Emiatt a lakók csak hosszas várakozás után vehetik kézhez otthonuk rég áhított kulcsait. A bírálat alanya mindenekelőtt az építő­ipar. S ha az elmarasztaló kri­tikák gyakran jogosak is, úgy illik, hogy ne csak a negatívu­mokról szóljunk. A Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat kezdeményezése említésre méltó Gödóllő-alsóparki lakó­telep egyik házának építésével kapcsolatban. Tehát mindössze egy házról, 44 lakásról van szó. S ha az építkezés a lakásépíté­si programnak látszólag jelen­téktelen részét képezi is, még­is figyelmet érdemel. — A Minisztertanács tavaly határozatot hozott a lakásépít­kezések minőségi színvonalá­nak javítására — mondja be­szélgetésünk elején Barna Márton, a PÁÉV pártbizottsá­gának titkára. Az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium kezdeményezésére, válla­latunk párt- és gazdasági ve­zetői elhatározták, hogy Gö­döllőn, az alsópárki lakótelep A—7-es házának építésénél fo­kozott figyelmet fordítanak minőségi munkára, de az eddi­ginél jobban szem előtt tartjuk a kivitelezés időtartamának csökkentését is. A feladatot csak a termelékenység növelé­sével lehetett megoldani. Fel­mértük a reális lehetőségeket és a belső tartalékok kihasz­nálásának helyzetét. Megálla­pítottuk, hogy a jobb •’ terme­lésszervezés mellett, ösztönzőbb bérpolitikával valósíthatjuk meg elképze­léseinket. Az eredmény nem maradt el. — Aki gyakran megfordul ezen a környéken, önmaga is meggyőződhetett arról, hogy mindössze hat hónap alatt kulcsátadással elkészült ez a 11 szintes, lakóház. Az építke­zésen dolgozó 120 munkás többsége szocialista brigádtag, ezért hamar sikerült őket meg-' győzni a munka fontosságáról. Az eddigi gyakorlattól elté­rően, az építők nem órabérben dolgoztak. Éppen ezért elvünk az volt, mindenki annyit ke­ressen, amennyit megtermel. A ház minden emeletére meg­állapítottuk az érte járó béri; amit a brigád egy összegben megkapott, s ki-ki mun­kája alapján részesült be- / lőle. Ennek köszönhető, hogy az alagútzsalus szerkezetes ház öntési munkálatai az eddigi csaknem 5 hónappal szemben 2 hónap alatt elkészültek. — A szakipari tevékenység fékezte-e az építkezés ütemét? — Nem, valamennyi szak­munkás érdekelt volt abban, hogy jó minőségű munkát ad­jon ki kezéből. Sőt osztályoz­tuk is azt. Az első, vagy leg­feljebb másodosztály színvona­lát el nem ért produktumot nem vették át. Az alacsonyabb osztályzatú munka bére is ke­vesebb volt. Érthetően min­denki azon fáradozott, hogy jó minőségben, gördülékenyen, akadályoktól mentesen folyjon, az építkezés, ne okozzon gon­dot a nem ritkán mondvacsi­nált anyaghiány sem. Csökkentek az állásidők, jobban kihasználták a ter­melő eszközöket. Az öntésen dolgozók fizetésé­nek alsó határa 2 ezer, a felső pedig 7 ezer (!) forint volt. Az építkezés ideje alatt úgyneve­zett hat plusz hármas műsza­kot vezettek be, hogy egyet­len nap se vesszen kárba. — Mivel a megye lakásépí­tési feladatai évről évre nö­vekvő igényeket támasztanak vállalatunkkal szemben — mondta befejezésül Barna Márton — a gödöllői ház nem marad afféle mintadarab, ha­nem az előttünk álló felada­tok megvalósításának egyik kezdő lépése. S. R.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom