Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-30 / 25. szám

SZÉN, FA, OLAJ Vásárlók a TÜZÉP-telepen Vecsésen a múlt évben 26 ezer 412 mázsa szenet, 25 ezer 400 mázsa magyar és 7,3 ezer NDK-brikettet vásároltak té­lire. Tűzifából 304 vagonnal adott el a TÜZÉP-telep. Az eddig eltelt téli hónapok enyhék voltak, mégis már egymillió 510 ezer 58 liter olajat tüzeltek el a vecsésiek. Derű, pontosság Postások Sikeres túrákat szerveznek KRESZ-tanfolyam - kismotorosoknak A vecsési kismotorosklub tagjai a múlt évben több si­keres túrán vettek részt. Jár­tak Vácon, Gödöllőn, Jászbe­rényben, de felkeresték a Ba­laton festőién szép tájait és az Alföld hírességét, Bugacot is. Az idén, amint azt Aczél Ferenc vezetőségi tagtól meg­tudtuk, egyebek között a Du­nakanyar egyes tájait, Eszter­gomot és Velence környékét keresik fel. Akirándulások előtt, még a tél folyamán, a tag és a kí­vülálló kismotor-tulajdonosok részére, az MHSZ helybeli vezetőivel közösen, KRESZ- tanfolyamot indítanak. Jelentkezni a tanfolyamra a Dózsa György út 6. szám alatti trafikban lehet. Volt egyszer egy postás Sülysápon. Feri bácsinak szó­lította mindenki. Pontosságá­ért, mindig derűs kedvéért szerették őt az emberek. Es ahol megjelent, amerre elha­ladt, napjában talán százszor is elhangzott a csipkelődő kérdés, az iskolás gyerekek kórusban kiáltozták feléje: — Feri bácsi, van levél? S a postás kedélyesen vála­szolt: ;— Hogyne, van! Falevél! Télen pedig ímígy ékelő­dött: — Volt levél — és a kopasz fákra mutatott —, csak el­fújta á szél... Aztán eljött a nap, amikor utoljára akasztotta vállára a nagy táskát, hogy a címzet­teknek elvigye az újságokat, leveleket. A postás, Veróvszki Ferenc, 25 évi szolgálat után, nyug­díjba vonult. — Ilyen postásunk nem lesz még egyszer, az biztos — mon­dogatták sajnálkozva a köz­ségbeliek. Nyugdíjba vonulását köve­tően, helyére természetesen akadt jelentkező. Nem is egy. És bár igyekeztek — volt, akinek még a családtagja is segített —, egyikük sem tudott megbirkózni a sok­féle teendővel, feladattal. Néhány nap, jobbik esetben néhány hét után, valameny- nyien továbbálltak. S ki tudja, hányadikként, | újabb jelentkező akadt. Igaz, megmaradásához akkor nem sok reményt fűztek az embe­rek. Ám az újonc, az alig harmincéves Roznik Mihály, nagyon lelkiismeretesnek bi­zonyult. ' — Bizony, az első hetekben nekem sem volt könnyű. — Tudja-e, hogy magát igen pontosan megjelenő postás­ként tartják számon körzete lakói? — Igen, a pontosságra tö­rekszem, ha csak néhány per­cet kések is, kapom ám a fej­mosást: „Miért késett, postás bácsi?”. Persze, nehéz a „me­netrendet” tartani, különösen a hónap végén, nyugdíjfize­tések idején, vagy az elő­fizetői díjak szedésének nap­jaiban. A sokféle napila­pon, hetilapon kívül, csak­nem háromszáz rádió-, nem sokkal kevesebb televízióelő­fizetői díjait kell bekasszíroz­nom. — Fiatal még ahhoz, hogy postás bácsinak szólítsák. — Engem nem zavar, sőt, természetesnek veszem, örü­lök a megszólításnak. A bi­zalom érződik benne. Jól­esik hallanom, amikor pén­zesutalványt, levelet váró öregek kérdik: „Nem ka­punk valamit, postás bácsi?”. Roznik Mihályt gyakorlott, jó postásnak tartják a sápiak. És annak tartják vezetői is. Jandó István Sportköri közgyűlés Gyomron Biztosítani az utánpótlást Új elnökséget választottak Több mint százan mentek el a gyömrői sportegyesület vezetőségválasztó közgyűlésé­re. Ott volt Hunyadi László járási sportfelügyelő és Ga- ramvölgyi István tanácselnök is, sajnálatos viszont, hogy — a meghívások ellenére — egyetlen vállalat, üzem képvi­selője sem jelent meg. A beszámoló Fitos László, a sportkör el­nökhelyettese, a maglódi Uni- verzál Tsz fémnyomó szak­munkása, beszámolójában vál­takozó sikerekről adhatott szá­mot. A legeredményesebben a sakkszakosztály tevékenyke­dett. Rendszeres volt a szak­osztályi élet, a sakkozok: a megyei első osztály bajnoksá­gában a 6. helyet szerezték meg, de kis szerencsével előbb is végezhettek volna. A labdarúgók is dicséretes fejlődést értek el. Már a ta­vaszi szezonban bebizonyítot­ták, sokkal többre képesek, mint az előző években. Nyáron az MNK járási selejtezőjében csoportelsők lettek, az őszi bajnokságot pedig a második helyen zárták. E szép eredmé­nyek elérése elsősorban a Já­tékosok érdeme, hiszen például egyetlen ifi vagy felnőtt játé­kos sem került a kiállítás sor­sára az ősz folyamán. Kijár az elismerésből a gyömrői szurkolóknak is. akik idegenbe is szép számban kí­sérték el a csapatot. Tavaly ünnepelte fennállá­sának 10 évfordulóját a kézi­labda-szakosztály. Az együttes szereplése méltaltlan volt a ju­bileumhoz, hiszen az őszi utol­só előtti fordulóban a szövet­ség törölte a felnőtt és ifi­csapatot egyaránt, az utóbbit többszöri ki nem állása miatt Ez a szakosztály küzdött a legnagyobb nehézségekkel. Nem volt biztosított a csapat szállítása, csupán a MEZÉL- SZÖV gyömrői telepe segített gépkocsival a találkozóikra utazóknak. A játékosok közül többen eltávoztak, de az ott­hon maradottak között is akadt nézeteltérés. A felsorolt okok rejlenek a csapat törlése mögött. A nagyközségi tanács 61 ezer forinttal támogatta a sportkör működését. A TÖVÁL, a >árá- si szolgáltató és vasipari szö­vetkezet 5—5 ezer forinttal já­rult hozzá a működési költsé­gekhez, míg a ruhaipari szö­vetkezet ezer forintot adott, továbbá a TÖVÁL több alka­lommal gépkocsit is biztosított a labdarúgóknak. Az úszószakosztály a nyári hónapokban tevékenykedett, több gyermek ismerte meg az úszás alapelemeit. Jó a sportkör kapcsolata az általános iskolákkal, az együtt­működést azonban tovább kell fokoznia. A hozzászólások A beszámoló után hozzászó­lások következtek. Farkas La­jos, a Budapesti Finommecha­nikai Vállalat esztergályosa, a szurkolókat dicsérte. Elmon­dotta, ha jól szerepel a csa­pat, bátran számíthat a szur­kolók támogatásara. Somogyi Károly, az 1. szá­mú iskola testnevelő tanára, az utánpótlás nevelése ügyé­ben szólt. Beszélt arról, hogy az iskolákkal még szorosabb kapcsolatot kell kialakítani. Abrahám Tibor, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat üz­letvezetője az ökölvívó szak­osztály megalakítását javasol­ta. A 60-as évek elején már működött ökölvívó-szakosz­tály. bizonyára ma is sok fia­talt lehetne bevonni a szak­osztály munkájába. Pável Imre, az Állami Biz­tosító monori fiókjának üzlet­kötője, a pártoló tagság meg­szervezését sürgette, s felaján­lotta hozzá segítségét. Kovács István nyugdíjas a labdarúgóktól még lelkesebb, odaadóbb játékot kért. Garamvölgyi István hangsú­lyozta, a tanács a jövőben is támogatja a sportkört, s ha az eredmények még jobbak lesz­nek, a támogatás is hatéko­nyabb lesz. Hunyadi László elismerőleg szólt a sportkör tavalyi mun­kájáról, s további sikereket kí­vánt. A választás A közgyűlés ezután megvá­lasztotta a héttagú elnökséget, amelynek tagjai Kiss Lajos nyugdíjas, Monduk Lajos nyugdíjas, Arnits Ferenc, a Fővárosi Kézműipari Vállalat dolgozója, Farkas Lajos, a Budapesti Finommechanikai Vállalat esztergályosa. Józsa István, a gyömrői tanács dol­gozója, Somogyi Károly test­nevelőtanár és Gér József újságíró lett. A számvizsgáló bizottság három tagja: Leiner László, a PEVDI gyömrői gyáregysé­gének tok brigádvezetője, Fórizs Sándor, a Pest megyei polgári védelmi parancsnok­ság gépkocsivezetője és Fábián Béla szobafestő-mázoló kisipa­rOS- (—é—) XVIII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1976. JANUÁR 30., PÉNTEK Alkotó ifjúság Á legmagasabb mércével is Okosan, felkészülten A név, az elnevezés — ki­csit szimbólum is. Jelkép, ami önmagában hordoz olyan feltételezést, hogy az ifjúi hév, lendület, a fiatalságban mindig benne rejlő kibonta­kozási készség — alkotó, újat teremtő erő. Ötletteremtő kedv Egy remek akció viseli most ezt az elnevezést. Már bontakozó, részleteiben már megmutatkozó akció. Szóljunk kicsit részletesebben róla, megérdemli a figyelmet. Még 1974-ben döntött úgy a KISZ Központi Bizottsága, együtt az ipari tárcákkal: mozgalmat hirdetnek ezzel a címmel. Nem kevesebbet hir­dettek meg, mint azt, hogy a harmincadik szabadságévébe lépő Magyarországon bonta­kozzék ki termelést segítő, alkotó lendülettel az ifjú szakmunkások, ipari tanulók, technikusok, fiatal mérnökök újító, gyakorlati ötleteket teremtő kedve ... Miért? Hogy szülessenek gazdasá­gosságot, takarékosságot, műszaki újítást segítő ötletek. Saját szakterületükön éljenek javaslatokkal, érezzék, hogy az ifjúság tudása, szakmai, technikai ismeretei méltó el­ismerést kapnak az iparágak­ban, az üzemekben. Tavaszra rendben, lesznek A gombai Fáy András Termelőszövetkezet gépjavító mű­helyének tizenhét munkása január eleje óta azért dolgozik, hogy az erő- és munkagépek rendben legyenek a tavaszi munkák kezdetére. Képünkön: Szabó Sándor és Galambos János egy Csepel 450-es kocsi motorját újítja fel. Péter László felvétele Cipésznuíhely, tanulók nélkül A nyugdíjasok szívesen visszajárnak Várják az iskolások látogatását A Monori Járási Szolgáltató Ktsz vecsési cipészrészlegében polcokon magasodnak a már megjavított csizmák, cipők, papucsok halmazai. A felve­vőpult előtt szinte megállás nélkül váltják egymást az emberek: ki viszi, ki meg hozza a lábbelit. A műhelyből kalapácsütések, néha dalolás, fütyürészés hallik. • Deák István, a részleg ve­zetője tájékoztat bennünket, pedig sok a dolga a megren­delőkkel is. S mert nagyon kell a munkáskéz, ha csak kis szünet is akad, maga is le­ül a „pangli” mellé, veszi a szerszámot, reszelőt, dikicset. és javítja a cipőket, a mű­helybeliekkel együtt. Ezen a helyen dolgozik 1947 óta. A szolgáltató szövet­kezet jogelődjénél, a Bőrmun­kások Kisipari Termelő és Értékesítő - Szövetkezeténél kezdte. Később a Vegyesipari Ktsz lesz a részleg gazdája, majd csak azután alakult meg a Monori Járási Szolgál­tató Ktsz. A cégnevekkel a dolgozók többsége is változott, Deák István maradt. A szak­ma szeretete beszél belőle, mikor az utánpótlást hiányol­ja. — Cipészre még sokáig szükség lesz, mégis 1961-ben szerződtettük az utolsó ipari tanulónkat, aki 1963-ban sza­badult. A múlt év szeptem­berében is hiába vártuk, nem jött senki fia hozzánk szakmát tanulni — mondja. — Pedig — teszi hozzá —, a műhelyben ugyan állandóan csak ketten dolgoznak, a részleg mégis nyereséges. Ha torlódik a javítanivaló, külö­nösen főszezonban, segítenek a nyugdíjasok is. Újvári Márton például azok közé tartozik, akik szívesen járnak vissza, ö is, a többi nyugdíjas is szereti a szak­mát, de a kollektívát is. Almási Márton korábban hűtlen lett hozzájuk, és jó egy évtizedig a Ferroelektrika Szövetkezetben dolgozott, most, hogy nyugdíjba ment, ismét kézbe veszi a cipész­szerszámot. Szívesen fogadják, várják a régi munkatársakat, hisz nagy szükség van a ke­zük munkájára. Üjvári Márton (balra) és Deák István munka közben Ifj. Fekete József felvétele Deák Istvánról azt is el kell mondanunk, hogy mint jó vezető, a kollektív szellem erősítésére törekszik, sokszor, bizony azon múlik,- hogy a szolgáltatórészleg betölti-e hi­vatását. A vezető 1973-ban A szövet­kezeti ipar kiváló dolgozójr lett, s azóta arany oklevéllel gazdagodott elismeréseinek sora. Arról azonban nem be­szél, inkább ismét az után­pótlás témájára tér vissza. Mint mondja, az iskolák pá­lyaválasztási látogatást tehet­nének a cipészműhelyben. Szívesen látnák a gyerekeket, s biztos akadna, akinek meg­tetszene a cipészszakma is. (­-a) Részvevő lehetett minden ifjúmunkás, mérnök, tech­nikus, egyénileg vagy kisebb, együtt dolgozó kollektívában. A készült munkákból pedig zsűri válogat, az Állami Ifjú­sági Bizottság,* a KISZ s a tárcák szakembereinek rész­vételével. Így szól a „meghí­vás”. Országos értékelés tavasszal Az eltelt hónapok, s mos­tanában, az iparági ered­ményhirdető kiállítások ad­nak feleletet: az Alkotó ifjú­ság mozgalom a vártnál na­gyobb sikereket hozott. Aki betért decemberben a KGM Technika Házába — ahol a kohó- és gépipar ifjú pályá­zói közül (több tízezren indul­tak ötletekkel és alkotások­kal) a legjobb négy-ötszáz munkáit megtekinthette — megállapíthatta: rendkívül je­lentős a fiatalok e mozgalma. Nagy megtakarításokat segítő ötletek, kisgépek; eljárások fotói; műszaki leírások, csu­pán egyetlen iparág területé­ről. Híradástechnika, gépipar; ezüstnyerés hulladékból — mind a fiatalok ötletei, gond­dal kimunkálva, bevezetésre, alkalmazásra készen. Pár napja a könnyűipar „gyűjteményét” tekinthettük meg: az iparág legtehetsége­sebb fiatal dolgozói több mint 500 pályaművel jelent­keztek. ötletes kempingfel­szerelések, ügyes berendezé­sek a papíripar, a textilgyár­tás, a bőripar számára, pénzt, energiát, fáradságot megtaka­rító, korszerű termékeket produkáló eljárások. S a sornak még nincs vége. Az Alkotó ifjúság mozgalom országos értékelésére csak ta­vasszal kerül sor. Sok tízezer bizonyíték Kétszázezernél is több fia­tal vett, vesz részt ebben az akcióban, szakmunkástanuló­tól fiatal mérnökig. Okosan, felkészülten, bizonyítva mű­szaki tudását, szakmai hozzá­értését, munkája szeretetét. S ami az ötletek kézzel fog­ható hasznán, meg az erkölcsi értékén kívül számottevő: szemléletformáló, bizonyság­tevő is az Alkotó ifjúság ak­ció. A sok szkeptikus, elma­rasztaló és nem is egészen alaptalan véleménnyel szem­ben, azt példázza: a legjobb munkásgenerációk, a legjob­ban felkészült idősebb szak­munkások méltó utódai ne­velkednek a tanintézetekben, dolgoznak ifjú szakmunkás­ként, technikusként, mérnök­ként a gyárakban. Olyan fia­talok tízezrei, akik folytatni képesek a jő hagyományokat, vállalják az örökséget. Akiket köznapokon észre sem ve­szünk, viselkedésükkel békét- lenkedünk, szakértelmüket is megkérdőjelezzük. Most válaszolt sok tízezer fiatal. Derék és bizonyító módon. Azzal, hogy1 valóban alkotó ifjúság ők, és az alko­tások a legmagasabb mércé­vel is mérhetők. V. M. MŰSOR MOZIK Monor: Én és a tábornok. Pilis: Ne sírj tele szájjal. Ve- csés: A kenguru. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gombán, I3-tól 18 óráig a nyugdíjas-, 18-tól 21-ig az if­júsági klub foglalkozása. Mo- noron, 19-től: a Neoton és a Kócbabák együttes koncertje. i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom