Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-30 / 25. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA m. évfolyam, 25. szám 1976. JANUÁR 30., PÉNTEK Tavalyi sikerek, idei feladatok Házgyári karnisok a GÖFÉM-bőI * Áprilistól dolgozik a présöntő üzem Eredményes évet zárt de­cember 31-én a Gödöllői Fém­tömegcikkipari Vállalat, öt­venmillió forintos tervüket — bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésükre — hozzávetőlegesen egymillió 200 ezer forinttal teljesítették túl. Várhatóan idén sem csökken a kereslet a gödöllői kisválla­lat termékei iránt ők. kétszáznyolcvanan Nagy Sándor, a vállalat igazgatója: — Február első napjaiban készül. el a tavalyi munka mérlege, mához egy hónapra pedig már az idei terv is ösz- szeáll. Az év végéig előre lát­hatóan 58 millió forintot kell termelnie a GÖFÉM-nek. Ekkora tervet teljesíteni nem gyerekjáték. Különösen akkor nem az, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat — a bedolgozókkal együtt — ösz- szesen 280 dolgozót tudhat magáénak. Sok nyugdíjast fog­lalkoztatnak és meglehetősen magas azoknak a száma is, akik csökkentett munkaidő­ben dolgoznak a .vállalatnál. A vállalat gödöllői telephe­lyén — mint az igazgató el­mondotta — egyelőre semmi­féle változás nem várható. Nem' született még végleges döntés a Szabadság téri autó­busz-pályaudvar helyéről, épí­tése megkezdésének időpont­járól, így a GÖFÉM nyugod­tan, háborítatlanul végezheti továbbra is munkáját. A fej­lődés, a növekedés folyamata azonban megállíthatatlan. És ha a városban erre nincs mód, akkor máshol kell helyet ke­resni. Például Veresegyházon, ahol másfél év szívós munká­jával új öntödeüzemet hoztak létre; tegyük mindjárt azt is hozzá: saját erőből. Az öntö­de kokillázórészlegében már megkezdődött a munka. Az üzemben egyelőse hatan szor­goskodnak a gépek körül. A furgon utasai A présöntő részlegben he­tek óta folyik a nyomáspró­ba. Alapos vizsgálatnak vetik alá a berendezéseket, mielőtt hétfőn délelőtt megkezdődne űz új üzemrész hatósági bejá­rása. — A présöntő üzemben feb­ruár és március folyamán folytatják a nyomáspróbát. Az üzemszerű termelés megkez­dése április elején várható — mondja Nagy Sándor. — A munkások két műszakban V: í- szítik majd az alumínium öntvényeket, A veresegyházi; üzem új fel­adatok elé állította a vállalat vezetőit. Meg kellett szervez­niük a dolgozók kiszállítását. Először arra gondoltak, hogy autóbuszt bérelnek, később azonban úgy döntöttek, hogy a GÖFÉM vásárol egy kis nyolcszemélyes furgont. A gépkocsi műszakváltáskor for­dul majd Gödöllő és Veres­egyház között. A változások éve lesz az 1976-os esztendő. Másfél év­vel ezelőtt arról számoltunk be olvasóinknak, hogy a bu­dapesti 43-as számú Állami Építőipari Vállalat felmondta azt az egyezményt, amelynek értelmében a GÖFÉM ház­gyári karnisokat szállít. A ke­lendő portékára időközben is­mét akadt vásárló, a miskolci házgyár, illetve a Borsod me­gyei Állami Építőipari Válla­lat, mely hajlandó átvenni karnist, méghozzá minden mennyiségben. Vizsgázó újdonság Az idén egyébként új gyárt­mánnyal is előrukkol a GÖ­FÉM. Már javában folynak a szakítószilárdság- és élettar­tam-vizsgálatok új termékü- kön: az alumíniumból .készült párhuzamszorítón. Ha Víz új konstrukció kiállta a próbát, a termák az év közepétől kap­ható lesz a boltokban. Berkó Pál Élménybeszámoló, bál, KlOSZ-taggyűIés A veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központban rend­szeresen tart összejöveteleket az Utazók klubja. A legutóbb január 28-án, szerdán talál­koztak a klubtagok, ezen az estén a jugoszláv tengerpart­ról hangzott el vetítettképes élménybeszámoló. Farsangi mulatságoknak is helyet ad a művelődési köz­pont. Az iskola szülői munka- közössége január 31-én, szom­baton este hét órai kezdettel menyecskebált rendez, aSere- no együttes közreműködésé­vel. A következő napon feb­ruár 1-én tizenhárom órakor kezdődik a veresegyházi úttö­rőcsapat rendezésében a jel­mezes farsangi bál. A műve­lődési központ színháztermé­ben este nyolc óráig táncol­nak, szórakoznak majd a paj­tások. A vidám összejövetel mel­lett komoly rendezvényre is sor kerül a napokban. Feb­ruár 2-án, hétfőn, este nyolc órakor kezdődik a KIOSZ he­lyi csoportjának taggyűlése. Tanácskozott a szakmaközi bizottság Díjak a kirakatban Megtartotta január havi ér­tekezletét a városi szakmaközi bizottság. Az ülés napirendjén több, az egész város lakossá­gát érintő tájékoztató szerepel pel. Epres János titkár az idei munkatervet ismertette, majd a bizottság társadalmi, keres­kedelmi ellenőreinek jelenté­sét ismertette. Felkérte a bi­zottság tagjait, , legyenek segítségére a körzetek tanácstagjainak és a lakóbizottságoknak, ők is tegyenek meg mindent a város fejlesztéséért, virágo- sításáért, csinosításáért. Epres János tájékoztatta a bizottságot, hogy az országos vásárokra március-április-jú- lius, továbbá október, novem­ber és december hónapok má­sodik vasárnapján kerül sor. Ezek országos kirakodó és ál­latvásárok lesznek. Április és október hónapok negyedik va­sárnapjain kerül sor az autó­vásárra. Egy jó hír a sport kedvelőinek: a szakmaközi bizottság megvásárolta a két gyö­nyörű serleget és a négy futball-labdát, s ezeket — a város kispályás labdarúgó-bajnokság díjait — az ÁFÉSZ-áruház kirakatában helyezik közszemlére. A bizottsági ülés zárásaként Sas Károly tanár tartott elő­adást és politikai konzultá­ciót: „Hatékonyabb munkával az V. ötéves terv teljesítése cimmel’’. Tudósításunkat azzal zár­juk, amivel a bizottság mun­katerve kezdődik: az ő dolguk segíteni Gödöllő város szerve­zett dolgozóinak és nyugdíja­sainak érdekeit, elsősorban a közellátással, szociális és kulturális, továbbá köz­egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban. Szorosan együttműködnek a tanácsi szervekkel és segíteni szeretnék a városi pártszer­vezetek, a Hazafias Népfront, a KISZ és a Vöröskereszt munkáját is. Cs. J. VÁROSTAKARÍTÓ GÉP A gödöllői Városgazdálko­dási Vállalat szeretné gépe­sítéssel egyszerűsíteni és könnyíteni a köztisztasági munkát. Ennek érdekében két Skoda típusú szemétszállítót és két IFA seprőgépet rendelt a vállalat. Szadai kulturális mérleg Várják a Jancsi és Juliskát Szító Mária pedagógus 1975 januárja óta tanít a szadai ál­talános iskolában. A fiatal ta­nítónő jó szervezőkészségű, te­vékeny egyéniség, szinte vibrál körülötte a levegő. Az ő lelke­sedésének is köszönhető, hogy 1975 májusában újjáalakított, otthonos művelődési házat avattak Szadán. Az első idők­ben még nem volt kinevezett igazgatója a háznak, de a ta­nítónő önkéntesen is annyi mindent vállalt, hogy a tanács és a falu közössége számára természetes volt: csak Szitó Mária lehet a szadai művelő­dési ház tiszteletdíjas igazgató­ja. Kilenc hónap kurta idő egy művelődési ház életébem A ha­sonló intézményekben többnyi­re ilyenkor még csak a terep­szemlénél, az igények felmé­Az épület egységét az sem bontotta meg, hogy 1750-ben Grassalkovich Antal emeletet építtetett rá, hogy ezzel ven­dégfogadóvá alakítsa. A ta­nára felé eső szárnyat 1929— 31-ben Hack Endre tervei sze­rint mozivá építette át Brun­ner József. Boltos kapu, árkád A dísztelen, sima falú épületnek éppen egyszerűsége vonzó. Felül zárókővel díszí­tett, legömbölyített sarokkö­vekbe ágyazott ivboltos kapu­ja, ugyancsak íves hajlású kapualja, harminc-, sőt a sar­ki toldalékkal negyvenméteres udvari árkádja, reneszánsz­ra emlékeztető ablakai nagy­szerűek. Helyenként még gó­tikus elemeket is találunk. Heltai Miklós (Folytatjuk) résénél tartanak. De Szadán másképp történt. A fiatal igaz­gató nem csupán papíron ele­mezgette, hogy mit kell csinál­ni, hanem tevékenykedett, szervezett. Munkájához segítő­re talált a községi tanács el­nökében és az általános iskola igazgatójában. Teázó kismamák Sturcz Zoltánná veresegyhá­zi pedagógus vezetésével iro­dalmi színpad alakult, közülük néhányan’ részt vettek a leg­utóbbi Forrás-fórumon. A KISZ-korú fiatalok népi tánc­csoportját Sulyok Lajos egye­temista vezeti. Már írtunk a szadai menyecskekórusról; megalakulása után alig néhány hónappal országos minősítést szereztek. Vezetőjük Szitó Mária. Az igazgatónő lelkesen be­szélt arról, hogy szeptember óta a kismamaklub tagjai rend­szeresen találkoznak. A cso­port foglalkozásait Mészáros Istvánná védőnő vezeti. A fia­talasszonyok havonta egy al­kalommal előadást hallgatnak egészségügyi, nevelési témák­ról. A húsz szadai kismama nem csupán passzív résztvevő­je az előadásoknak, megbeszé­lik közös gondjaikat, mi­közben kavargatják a citromos teát. A műyelődési háznak citera- zenekara is van. Mint Szitó Mária elmondta, pillanatnyi­lag az ifjúsági klubbal van­nak csak gondok. A KISZ-tit- kár ógyanls jelenleg egy tan­folyam hallgatója, s nincs, aki helyettesítse, összefogja a fia­talokat. Persze, az is nehezíti a helyzetet, hogy nincsen rend­ben az ifjúsági klub helyisége. Nehéz dolog élénk klubéletet kialakítani, mert a szadai fia­talok eddig csak lapátoltak, építették otthonukat, s az iga­zi klubtevékenységnek nincsen hagyománya. A nyugdíjasokkal nincs ilyen gond, a klub húsz tagja szeptember óta havon­ként rendszeresen találkozik. Szüreti mularság fekete-fehéren A kis szadai művelődési ház­ról példát vehetne járásunk több hasonló intézménye. Meg­nyitása óta rendszeresen vált­ják egymást a kiállítások. A művelődési házat a Székely Bertalan-évforduló tiszteletére rendezett országosan is jelen­tős gyermekrajz-kiállítással nyitották. Ezt követte az a képzőművészeti alkotótábor, melynek a művelődési ház és az iskola egyaránt otthont adott. Kiállították Szadán Sze­keres Erzsébet szőnyegeit, László Lilla festményeit, és sokan látogatták meg a tanács­ház épületében nyitott néprajzi kiállítást. A művelődési ház egyik ko­ra őszi rendezvényének doku­mentumaival a napokban is találkozhatunk a művelődési házban. A nagyteremben ugyanis január 27-én, kedden este kiállítást nyitottak Kresz Albert fotóművész felvételei­ből. Kresz Albert, mint arról már hírt adtunk, hónapokon keresztül ismerkedett a járás községeinek népművészetével, s a vidékünkön készített felvé­teleket most Szadán láthatja először a nagyközönség. Egy több felvételből álló sorozat a szadai szüreti mulatságot idézi fel, más képek a Galga menti népművészeti találkozó emlé­kezetes pillanatait mutatják be, látható Reitmayer József, isaszegi fafaragó munka köz­ben, kis vetítőkamrájában a népviseletes hévizgyörki mozi- gépész-asszony. a vérségi Mar­ton Pálné, és sorolhatnánk még tovább. Amint Polonyi Péter, a járási hivatal népművelési felügyelője, a kiállítás megnyi­tóján elmondotta: ez a tárlat fotószociográfiának is nevezhe­tő. Láthatjuk a képeken, ho­gyan élt, alakult járásunk 1975- ben. Szakkör falun kívül A művelődési ház fiatal igazgatónője szabadkozott, hogy vizsgái miatt nem tudta elég­gé rendbehozatni a termet, ugyanis a sportkör a napokban itt tartotta az edzést, szokásuk­tól eltérően a labdát is rug­dosták. De a fiatalok megígér­ték, hogy egy-két napon belül rendbehozzák a falat. Ez csak átmeneti állapot, ami gyorsan kijavítható, de vannak komo­lyabb gondjai is a szadai mű­velődési háznak. Nincsen rak­tárhelyiségük, s színészeknek való öltözőjük sem. Pedig szí­vesen fogadnak hivatásos mű­vészeket. Legközelebb a Bartók Gyermekszinház vendégszere­pei a faluban: az óvodásoknak és iskolásoknak a Jancsi és Juliska című darabot mutat­ják be. Ha nem sikerül fővá­rosi művészeket hívni, a sza- daiak utaznak Budapestre. Ha­vonta egy alkalommal szervez­nek színházlátogatást, ha sze­rencséjük van, még külön buszt is kapnak a Volántól, de olyan is volt már, hogy busszal, HÉV-vel ment a szadai kiscso­port színházba. Nem húzódoz­nak az utazástól. A közeli na­pokban még kihelyezett szak­kör is indul. Megkérték László Lillát, hogy vezessen a szadai gyermekeknek képzőművész­szakkört, de ő időhiány miatt nem tudta vállalni. Mégis megegyezés született. Szitó Mária vezetésével a szadai gyerekek minden kedden dél­után négytől hatig az Imre úti iskola képzőművész-szakköré­nek foglalkozásán vesznek részt. E sok csoport és tevékeny­ség szervezéséhez azonban még a leglelkesebb ember sem ele­gendő. Szitó Mária elmondta, hogy a propagandában sokat segít a falu központjában levő élelmiszerbolt szocialista bri­gádja. Örszigethy Erzsébet Temploma is valószínűleg azért épült az országúinak a Hamvai-kúriával ellenkező ol­dalára — a mai katolikus ká­polna helyére — hogy a kör­nyékbeliek is könnyebben el­érhessék. Az 1352-beli határ­járó leíró oklevél mondja, hogy a Gödöllő és Kerepes között szekerező-lovagló káp­talani küldöttek Ökörtelektől, azaz délről jóval északnyu­gatnak fordulva rátértek a Kerepes és Gödöllő közötti budai „Via Magna” vonalra, vagyis a nagy útra. Lehet, hogy ezt csekély mértékben áthelyezte kissé északabbra l. Grassalkovich Antal a kastély építésekor, de lényegében ere­deti nyomvonalát követte. Egy 1430-ban keletkezett határjá­rásról szóló oklevél (Veres­egyház—Szada) is tanúsítja, hogy a határjárók Szadáról Szent-Jakabnak, (Tölgyes) fe­lé fordultak, ahol érintették a Gödöllő és Kerepes közti bu­dai utat. Egy török kori műemlék (1.) Vendégfogadóvá alakították Barta Gábor, a Valóság de­cemberi számában kifogásol­ja, hogy Nemesküfty György j valóságosnál csekélyebbre becsüli középkori kultúránkat, holott Magyarországnak épp­úgy meglennének a maga nagyszerű műemlékei, közép­kori kultúránk tárgyi jelei, mint például a nyugati orszá­goknak, ha el nem pusztul­nak azok a hadas időkben. Nem a vitához szólok hozzá, csupán az az igazság ragadott meg, hogy mi minden teme- tődött itt el, s hányszor kel­lett újrakezdenünk az építést, a világnak ezen az ütköző­pontján. Földszintesnek épült A Történelmi Emlékbizott­ságba való bekapcsolódása előtt még a Habsiburg-párti Szegfű Gyula is megírja, hogy a török kiűzésekor nem a tö­rök, hanem a Habsburg-ka- tonaság „nemest és jobbágyot szekérbe fog, az utakon rabol, gyümölcsfákat kivág, házakat éget”; az országban alig van emberi lakás. Mennyire meg kell hát be­csülnünk nekünk gödöllőiek- nek, hogy városunkban még török kori épület is van, a Szabadság út és a Szabadság tér sarkán álló úgynevezett moziiskola, amely városunk legrégibb műemléke. (A kas­tély 1744—50 között, de a mo- ziiskola 1660—61-ben épült). Ezért is született meg a hatá­rozat, hogy az épületet meg­hagyják, beillesztik a város- rendezési tervbe. A moziisko­la tehát még a törökkorban éniilt, annak építette még földszintes formában nemesi kúriának Hamvast Ferenc, aki Kürthy Vámossy Ist­ván unokaöccse, Mocsár Ba­lázs veje, s ezek halála után végül az összes török kori bir­tokosok örököse. A ház meg­épülése annak az országút mellé, illetve közelébe való települése mutatja, hogy Gö­döllő vezetősége jó viszonyt tartott fenn a törökkel, to­vábbá a rendfenntartó karha­talom — a török által engedé­lyezett, s Fülekről intézkedő, Pest megye által szervezett parasztvármegye gödöllői hadnagysága — eredménye­sen védte a közbiztonságot. A tanúsító határjárás A Hamvai-kúriának az idők folyamán igen sokféle rendel­tetése volt. Eleinte földszin­tes nemesi lak, majd felma- gasítása után az urasáig által bérbeadott vendégfogadó, s az ellenőrizhetetlen hagyomány szerint a Grass alkovich-ha)- dúknak, gránátos katonáknak is volt itt szállása, vagy leg­alábbis szolgálati helyisége. A XIX. század elején patika nyílt meg a Szabadság tér fe­lőli részen, az udvaron pedig kocsiszín volt, egy gyorsko­csi-vállalat állomása. A ven­dégfogadó tulajdonosa a XIX. szárad derekán a Vohlmann család. Az emeleten színház­terem volt, az egész — akkor már Erzsébet királyné szálló­nak nevezett — épületet igénybe vette 1911 után a mi­norita gimnázium. Volt aztán egy községi hivatal, polgári iskola, hadikórház, általános iskola, ma pedig napközi ott­hon konyhával, étteremmel, s itt nyílt meg 1972-ben az eme­leten a gödöllői helytörténeti szoba is. Ez a változatos sorsú épü­let valóságos átjáró ajtó Gö­döllő múltjához. Régi idők hangulatát, titkait őrzik a si­ma, sárga falak, s mellette az egykori országút pora, amely még itt-ott kibúvik a burko­lat alól. Gödöllő a török ura­lom végén megnövekedett, vi­szonylag virágzó község.

Next

/
Oldalképek
Tartalom