Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám

1976. JANÜÄR 29., CSÜTÖRTÖK Túlkorossá válás és felmentés Az éwesztés korán kezdődik A tankötelezettségi törvény végrehajtása Pest megyében Nagyszabású munkába kez­Csak az ifjúsági klub maradi Újjászervezik a bábszakkört Tervek és lehetőségek Bahason ■ dett a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya: már­ciusig megvizsgálja a tanköte­lezettségi törvény végrehajtá­sának helyzetét. Mint ismere­tes, az általános iskolás korú fialtalak 6—8 százaléka 16 éves korig nem fejezi be alapfokú tanulmányait. Az MSZMP Központi Bizottságának az ál­lami oktatás fejlesztéséről, va­lamint a közművelődésről szó­ló határozata eppen erre utal­va mondta ki, hogy ezt az arányt már a következő esz­tendőkben csökkenteni kell, azaz a tankötelezettségi tör­vényt jobban, teljesebben kell végrehajtani. A megyei tanacs művelődésügyi osztályának vizsgálata e fontos feladat szolgálatában meghatározza majd az iskolák és más szer­vek, intézmények, a tanácsok tennivalóit. Erről a munkáról tájékoztatott Hargitai Karoly osztályvezető. Gyerekek és arányok A tankötelezettségi törvény végrehajtásának ellenőrzése természetesen nem az új vizs­gálattal kezdődik a megyében. Csak példaként; tavaly, tehát egyetlen esztendőben, az osz­tály három jelentést állított össze ebben a témakörben. Az egyik általános képet rajzolt a megyei helyzetről. A másik “■a tanulás megszakításának, abbahagyásának egyik legfőbb okát, a felmentéseket elemezte. A harmadik mindezzel szoro­san és szervesen összefüggő felnötfbktatás változásait tag­lalta. Erre egyébként a mosta­ni új vizsgálat is kiterjed, hi­szen az alapműveltség meg­szerzésében ennek a tanulási formának is közismerten, lé­nyegbevágó szerepe van. Hogyan áll Pest mesében a tankötelezettségi törvény végrehajtása? A statisztikai adatokból jkiderüí, hogy a hát és 16 év közötti gyerekeknek 1972-ben 96, 1973-ban 89, egy évvel később pedig ismét 96 százaléka fejezte be az általá­nos iskolát. Lényegesen rosz- szabb ez az arány, ha ugyan­ezt a hat és 14 éves korra vo­natkoztatva vizsgáljuk. Ezek­nek a gyerekeknek 1972-ben 84, 1973-ban 79, 1974-ben 82 százalékuk végezte el a 8. osz­tályt. Mint a számokból látha­tó meglehetősen nagy az inga­dozás az esztendők között. Kü­lönösen feltűnőek 1973 ala­csony szamai. Talán még na­gyobb az ingadozás-eltérés a megye városai, járásai között. Ahol a lakosság nagy része ta­nyán él, ahol sok a cigány, ahol erőteljesebb a lakosság mozgása, nagy a bevándorlás, a letelepedés — nagylcátai, ceg­lédi, szentendrei, gödöllői já­rás — ott a legalacsonyabb, 80 százalék alatti ez az arány. Automatikus továbbhaladás Miért nem végzik el a ria- talok időben mind a nyoic A mohácsi vész közelgő 450. évfordulója különös aktua­litást ad egy — a maga ne­mében páratlan — néprajzi tárgynak, amelyet a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán őriznek: az 1526-os csatát ábrázoló botról van szó. Alkotója isme­retlen. A keményfából fara­gott, esztergált bot szárán körbe-körbe helyezkedik el a kompozíció, amely egy csa­tajelenetet ábrázol naiv fel-, fogásban. Sáfrány Zsuzsa mu­zeológus elkészítette a 66 cen­timéter hosszúságú képsor méretarányos kiterített raj­zát és akkor bontakozott ki teljes mozgalmasságában a jelenet. A' képen mintegy százhúsz figura és tárgy lát­ható: gyalogos és lovaskato­nák, tüzérek, ágyúk, lovak, tevék, kutyák, szekerek, sát­rak, házak, fák. A magyar és a török tábor térbeli el­helyezkedése szinte mértani osztályt? A művelődésügyi osz­tály megállapítása szerint en­nek két fő oka van. Az egyik a túlkorossá válás. A közhiedelemmel ellentét­ben a diákok nem tanulmá­nyaik végén,. nem 14—16 éve­sen kerülnek a túlkorosok ka­tegóriájába, hanem jóval előbb, nagyon korán, tulajdon­képpen tain te már az iskolába lépés pillanatában. Sok gyerek ugyanis — 1975-ben Pest me­gyében csaknem négyszáz — is­kolaéretlenség miatt nem ke­rül be hatéves korában az el­ső osztályba. Ezek a tanulók egy évre f felmentést kapnak. Az első osztályosok közül el­sősorban azok vesztenek így évet, akik ntóm jártak óvodá­ba. Arányuknagyon magas: 25—30 százalék. Ezt a hátrányt ugyan, csökkentik az iskolára előkészítő tanfolyamok, de a tankötelesek 12—13 százaléka még ebben a felkészítésben sem részesül. A helyzet javítása érdekébe* vezették be Pest megyében is — kísérletképpen, átmenetileg —az úgynevezett' automatikus továbbhaladást. Ez azt jelen­ti. hogy az elsős aikkor is to­vábbjut a másodikba, ha ne­tán megbukott. A kísérletet első pillantásra egyszerű ad­minisztratív intézkedésnek lát­szik a tanéwesKtés csökken­tésére. Valójában azonban ré­gi pedagógiai tapasztalatokon alapszik. Az elsőben megbukott tanulókról, legalább is jó ré­szükről később kiderül, nogy képesek felzárkózni a többiek­hez és a másodikból egyálta­lán nem kegyelemiből jutnak at a harmadikba. Az éwesztésben ezen felül és egyebek közt szerepet ját­szik az is, hogy a tankötelesek beiratása csak a megye zárt településein teljes. Az agglo­merációs övezetben — a la­kosság nagy mozgása miatt — a tankötelesség ellenőrzése nem megbízható. A vándor1 ó cigánycsaládok gyerekei pél­dául nagyon gyakran két-há- rom éves késéssel vagy egyál­talán nem kerülnek iskolába. Évről évre többen Annak, hogy a tanulók egy része nem fejezi be az általá­nos iskolát, a túlkorossá vá­láson kívül másik fő oka a felmentés. A Rendtartás sze­rint az igazgató egészségügyi, szociális és más okok ' miatt felmentheti a tanulót a min­dennapos iskolába járástól. Pest megyében igen sok az ilyen gyerek — tavaly például több mint ezerkétszázan kap­tak igazolást, ráadásul évről évre egyre többen lesznek. A gödöllői járásban például 1973- ban 40 ilyen tanulót tartottak nyilván, 1973-ben viszont mar hatvankettőt. Még magasabb az emelkedés a nagykátai já­rásban, ahol 1973-ban csak 13 gyereknek, 1975-ben viszont negyvennyolcnak adtak fel­mentést. Magas az arány a bu­dai, a dabasi és a ráckevei já- j pontosságú, így az Összecsa­pás jelenete a bot szárának közepére került. Mint egy fo­lyam, úgy hullámzik, höm­pölyög végig a finom vona­lú rajz a bot szárán. A mes­ter gondolatvilágára utal a botra tekerődző domború fa- ragású kígyó is, amelynek feje feliratra mutat, Kis­faludy Károly ismert soraira: Nemzeti nagylétünk nagy te­metője: Mohács. A mohácsi vészt ábrázoló bot népművészeti értéknek számít. Ritkaság ugyanis, hogy néprajzi tárgyon a meg­szokott betyár jelen etek vagy virágmotívumok helyett egy konkrét történelmi eseményt örökítsenek meg. Ilyen vagy ehhez hasonló technikájú nép­rajzi tárggyal nem találkoz­tak Baranyában a szakembe­rek, ezért nem is tudják azo­nosítani a fél évszázados bot alkotóját. rásban is: sorrendben 39, 39, 28 százalék. Miért adnak ki ilyen sok fel­mentést az igazgatók? A 14 éven aluliak túlnyomó többsé­ge — 68 százaléka — egész­ségügyi, ^ 14 éven felüliek 74 százaléka családjuk szociális helyzete miatt kapott ilyen en­gedélyt. De a felmentettek kö­zött vannak nehezen kezelhe­tő. rendbontó gyerekek is, akik rossz hatással vannak az osz­tályközösségekre. Sohasem késő Érdekes és fontos adat, hogy az 550 14 éven felüli felmen­tett közül 200 tovább tanul a dolgozók általános iskolájá­ban. S ez már átvezet követ­kező kérdésünkhöz: milyen szerepet játszik a felnőttokta­tás a hiányok megszüntető se­ben? A tankötelezettségi tör­vény végrehajtásában ugyan ennek természetszerűleg sem­miféle szerepe nincs, hiszen az a 14—16 évesekre vonatko­zik, mégis fontos tudni, mit teljesít a dolgozók általános is­kolája a műveltség, a szakmai, munkahelyi továbbképzés megalapozásában, tehát egy fontos társadalmi igény kielé­gítésében. Az utóbbi eszten­dőkben — a korábbi, ismert visszaesés után — örvendetes fejlődésről adhatunk itt szá­mot. 1971-hez képest mostaná­ig a dolgozók általános iskolá­jában tanulók száma Pest ine­gyében fokozatosan emelkedett és az idei tanévre éppen meg­duplázódott. Ma a megye hat városában, 81 községében és 7 tanyáján, összesen 98 isko­lában, kereken négyezerkét- száz felnőtt tanul. Hetven szá­zalékuk fizikai dolgozó 54 szá­zalékuk harminc éven aluli. Sajnálatos viszont, hogy ez­zel a lendületes fejlődéssel — mint a megyei tanács művelő­désügyi osztálya megállapítot­ta — nem tartott lépést a köz­ponti szervek munkája. Kevés a tankönyv, a nyomtatvány, a feladatlap, rendszertelen az ellátás. Bőségesen van tehát tennivaló. A Ceglédi. a szegedi vagy a szolnoki tanyák lakói vajon ráismernének-e mindennap­jaikra, a maguk életének éreznék-e, ismernék-e föl, amit László-Bencsik Sándor Anyaföld című drámája meg­fogalmaz? — ezen töprenke- dem a Thália Színház új be­mutatója után. Nem mintha ez perdöntő értékmérőként esne latba, de több is, mint játék a gondolattal. Márcsak azért is, mert a szociográfus- ként ismert szerző (kinek el­ső darabja — Történelem alulnézetben — szociográfiá­ból adaptálódott színpadra) e művét is érzékelhetően do­kumentumdrámának szánta. Idézetek, tények, adatok — gyakran, az élet valóságának dialektikájából eredően, egy­másnak feleselgető adatok — tanúskodnak erről. És helye­sen. Az adatok, tények helyt­állóak, nemcsak statisztikái- lag, hanem a körülmények, a gondok, a fejlődés buktatói­nak felvázolásában is. A szín­padi alkotás egésze mégsem tükrözi, sűríti ugyanilyen hi­telességgel mindazt, ami a mai tanyavilágban általáno­sabb érvényű jelenségként mutatkozik. Egy-egy részleté­ben, megfigyelésében bizo­nyára igaz, amit a szerző föl­mutat, vagyis olyan is léte­zik, de az 1970-es évek köze­pének tanyai lakóiról egészé­ben mégsem kapunk elfogad­hatóan hiteles képet. Olyat, amit az a bizonyos Cegléd környéki tanyai a magáénak ismerne, amire felszisszenne, Búcsú Paul Robesontól i New York Harlem negyedé­ben szerdán ezrek rótták le kegyeletüket Paul Robeson ra­vatalánál. A templomi gyász- szertartáson mintegy 2500-an vettek részt. Paul Robeson fia és Hoggard püspök mondott beszédet. A püspök a nagy énekesnek a polgárjogi moz­galomban kifejtett tevékeny­ségét méltatva kijelentette, ha Robeson maga írta volna nek­rológját, azt írta volna: „Ne gyászoljatok engem, szervez­kedjetek!” Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága nevében szerdán Henry Winston, a párt elnöke és Gus Hall, a párt főtitkára nyilatkozatban emlékezett meg Paul Robesonról, a múlt pén­teken elhunyt világhírű éne- kes-békeharcosról. A nyilat­kozatban a párt vezetői ki­emelték, hogy Paul Robeson egész életművével a népek közötti békéért és barátságért, a rabszolgaság eltörléséért, a marxista—leninista eszmék megvalósításáért küzdött. Az elmúlt esztendőben a bu­dapesti Csehszlovák Kultúra 257 rendezvénnyel járult hoz- ,zá a népeink közötti hagyomá­nyos barátság elmélyítéséhez, egymás jobb megismeréséhez — közölte Oldrich Tesarik, az intézmény igazgatója azon a sajtótájékoztatón, amelyet szerda délelőtt tartottak a Népköztársaság úti helyiség­ben. Mint elmondta, előadá­saikat, kiállításaikat, hangver­senyeiket stb. több mint 160 ezren látogatták, s a filmtár­ból kikölcsönzött 532 filmet több mint 113 ezren tekintet­ték meg. Az idei év program- i amivel együttélne, gondol­kodna, s amiből — mert ez sem mellékes — a tanyától távol élő Budapest-Nagy- mező utcai színházi közönség a mai magyar valósággal is­merkedhetne. Sokáig iS időzünk talán e megközelítésnél, de tekintve, hogy a mű és a rendezés egyaránt a dokumentumdrá­ma jellegére épít, ezért sem­miképpen sem mellőzhető. A tanyai társadalmon (hadd ne­vezzük így ezt a százezrekkel mérhető réteget) sem múlt el nyomtalanul, hatástalanul az utóbbi harminc esztendő, a megváltozott társadalmi vi­szonyok, melyek nemcsak a földbirtokviszonyokban, ha­nem az életkörülményekben, lehetőségekben is lényeges változásokkal jártak. Ezt az újat a drámában jóformán csak felszínes elemek képvise­lik, hátterek, elsikkadó epizó­dok. A világért sem valami való­ban szociográfikus körképet vagy korképet kérünk számon egyetlen színházi estéből. Azt azonban mindenképpen, hogy mondanivalója napjaink lé­nyeges jelenségeire utaljon, azt állítsa előtérbe. Nem azt tagadjuk, hogy fájón élnek még maradi, sötét szemléle­tek, életstílusok gondolkodás- módok a tanyavilágban, de az ott is végbemenő változások­nak ezek szerencsére már nem meghatározó vonásai. (Természetesen akkor is múl­Kezemben a dabasi járás Kossuth Lajos művelődési központjának ez évi munka­terve. így ír a nagyközség kulturális helyzetéről: — A közművelődés helyi adottságai, a tárgyi és sze­mélyi* feltételek nem állnak még azon a fokon, amelyet a gyorsan fejlődő igények meg­követelnek ... Érezhető ellen­tét van még jelenleg is az életszínvonal és a kulturális fejlettség között... Vizsgálni kell annak lehetőségét, ho­gyan lehet bekapcsolni a be­járó munkásokat a helyi köz- műveiődésd tevékenységbe... Szükséges az ifjúsági klub részére olyan program kidol­gozása, amely a fiatalok szem­léletének, érdeklődésének, ma­gatartásának folyamatos ala­kítására alkalmas ... Meg kell indítani a nők akadémiáját, és több TIT-előadást kell részük­re szervezni. A színvonalas szórakozás felé kell vezetni a lakosságot, azon kell munkál­kodni, hogy körükben egy jól működő társadalmi aktívahá­lózat alakuljon ki. Tervek és a valóság Mindebből kitűnik: van még bőven teendő a művelő­dési központ hathatósabb eredményeiért. S hogy milyen ját úgy állították össze, hogy eleget tudjanak tenni a mind élénkebb érdeklődésnek, az ország minden tájáról befutó felkérésnek. ’ A tervek szerint szeptem­berben csehszlovák—magyar barátsági napokat tartanak Heves megyében. A távlati tervekben szerepel még doku- mentumkiállítás megnyitása a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 55. évfordu­lója alkalmából, és több is­mertetés, beszámoló a CSKP XV. kongresszusának munká­járól, eredményeiről. hatatlan föladat küzdeni a még jelenlevő visszahúzó erőkkel szemben a művészet, a figyelemfölkeltés eszközei­vel is —, de ezúttal ez más kérdés.) Legyünk igazságosak: e drá­ma cselekménye nem is tá­gítja ki a horizontot, csupán — egyébként rendkívül tisz­tességes célzattal ■— egy csa­lád és rokonsága konfliktusát viszi színre. Ám ha erről az oldalról közelítjük meg, akkor pedig szegényes, kevéske a cselekmény, kidolgozatlan, vagyis nem igazi dráma. Az első és a második rész lénye­gesen különbözik is egymás­tól, a második a homogénebb, dramaturgiailag egységesebb, talán ennek kidolgozásával, a dokumentációs elemek elha­gyásával ebből lehetett volna önálló alkotás, netán akár egyfelvonásosként. Kár, hogy a szociográfus László-Bencsik mindvégig nem tudott meg­egyezni a drámaíró László- Bencsikkel, vagy fordítva. Semmiképpen sem valamiféle műfaji tisztaság igénye mon­datja ezt elsősorban. A rendező Kazimir Károly egyrészt az előző, valós nagy sikerű László-Bencsik da­rab bevált stílusában, beál­lításaiban mozgatja az elő­adást (és ez nem feltétlenül előnyös), másrészt vérbeli színházi emberként a drámai konfliktusokat, , jellemeket igyekszik fölerősíteni (s ez adott esetben igen előnyös). körülmények között, arról így beszél Balogh Istyánné gazda­sági előadó: — Részben a személyi hiá­nyok miatt nem sikerült telje­sítenünk tavalyi terveinket._A művelődési központ vezetője jelenleg szülési szabadságon van. A művészeti előadó úgy­szintén. Egyedül vezetem a házat, az idei munkatervet is én készítettem. Sajnos, ez csak keret, mert a házat — pontosabban a nagytermet — idén tatarozzák. Szerény program —: A klubnak több mint száz tagja van. Igen jól látja el feladatait. Vendégeket vá­runk — például a közeljövő­ben Huszár Erika táncdal­szerzőt és Hofi Gézát —, író— olvasó találkozókat tartunk, gyermekrajz-kiállítást nyi­tunk, és idevárjuk a dabasi gimnázium irodalmi szakkö­rét. Reméljük, műsort is hoz­nak magukkal... — Idén szervezzük újjá az iskolás gyermekek bábszak­körét, mely tavaly felbomlott. Nálunk lesz a nyolcadikosok személyi igazolvány átadó ün­nepsége is. A nők számára öt TIT-előadást tartunk, például a modem lakás berendezésé­ről, vagy a kismamák szá­mára fontos tudnivalókról. A keretterv kevés A keretterv — mitagadás —- mutatós. Annak azonban, hogy a felsorolt elképzelések való­ra is váljanak, van egy alap­vető feltétele: mielőbb enyhí­teni a személyi hiányokon. Ha nincs képzett szakember a művelődési központ élén, ha nincs, aki kézben tartsa a szervező munkát, ha nincs, aki irányítsa a — sajnos még nem létező — társadalmi ve­zetőséget, a széthullás veszé­lye fenyegeti a járás közmű­velődésének fellegvárát. Hogy ez ne történjen meg, ahhoz kér és vár segítséget — min­denekelőtt szakképzett nép­művelőket és társadalmi aktí­vákat — a dabasi járás műve­lődési központja. V. G. P. Az előadás egésze azonban a nagy téma és a rendezői len­dítőerő ellenére is valójában érdektelen marad. Pedig ki­váló színészek igyekeznek egy-egy jelenetet, figurát em­lékezetessé varázsolni. A fő­városi színpadon újból örömmel látott Szirtes Adám csakugyan izgalmas figu­rát formál, de mit tegyen, ha alakjának lényege oly sok korábbi reminiszcenciát hor­doz, oly sokfelől ismerős már, ráadásul bármily vad, sis­tergéséről is tudjuk: a mai közegben petárdaerejű csaik, nem robbanhat túl kártéko­nyán. Pompás apró megfigye­lések éltetik az Ínke László (munkás? pártmunkás?) meg­formálta Szilágyi Imréjét is, akiről nem is egészen tudjuk: kicsoda. Horvátft^Teri nem te­het mást: eljátssza sokadik pa­rasztasszonyainak egyikét, a tőle megszokott- színvonalon. Légkört teremt maga körül Komlós Juci már-már gorkiji paraszt matrónája. Egészében karakterisztikusan jól megra­gadott Szabó Gyula (a fiata­labb Gyulaji testvér), Hámori Ildikó (a felesége) és Kozák András (a Gyulaji fiú). Mint­ha a parasztdarabok elmarad­hatatlan jjpofái köszönnének vissza a Zelenkár—Birinyi öregekben, noha Rátonyi Ró­bert és György László dicsé­retes mértéktartással emel­kednek felül a népszínmű­kísértéseken. Színészi megle­petés Esztergályos Cecília ta­nyai öregasszonyként, s Gál- völgyi János, Harsányt Gábor, Kautzky József, Bitskey Tibor ad külön egyéni színt egy-egy alakjának, az egyébként igé­nyesen játszó együttesben. Lőkös Zoltán % A csata a boton PÁRATLAN NÉPRAJZI ÉRDEKESSÉG Ökrös László ANYAFÖLD A Thália Színház tíj magyar bemutatója A CSEHSZLOVÁK KULTÚRA TERVEIBŐL Filmbemutatók, kiállítások i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom