Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

A 1976. JANUAR 27« KEDD f> Segítik és ellenőrzik Pártszervezetek a művelődéspolitika végrehajtásában TV-FIGYELŐ A „Mama” szobra József Attila névnapján szigetszentmiklósi szobrán vörös színekkel virágok szikráztak, melyet Feren- czy Gyuláné és az általá­nos iskola úttörői helyez­tek el méltó figyelemmel. Erről a kedvességről tudo­mást szerzett József Etelka is, a költő testvére, s le­vélben köszönte meg azt, hogy szeretik Attilát, hogy őrzik emlékét, hogy épül­nek verseiből. Idézem so­rait: „Jóleső érzéssel olvas­tam a Pest megyei Hírlap­ban megjelent cikket. Ott­hon melegét árasztja felém a hír, hogy Attilát szeretik, hogy vannak, akik a min­dennapi munkájuk és gondjaik mellett és között találnak időt egy-két vers­sora felett meditálni, vagy akár egy szál virággal élő­vé tenni szellemét —, így Öt magát — az emlékezet­ben ... Édesanyámnak sze­retnék síremléket állítani. Remélem, Lisztes István­nak megfelelő téma lenne. Üdvözlöm Öt.” Átadjuk ezt az üzenetet, s biztosak vagyunk, hogy Lisztes István, a sziget­szentmiklósi József Attila- szobor készítője teljesíti József Etelka időszerű ké­rését, mely a Mama-versek szobrászi véglegesítését vállalná. Egyúttal olyan sorozatot indíthatna el, mely plasztikailag örökíte­né meg Petőfi, Arany Já­nos, Ady Endre, József At­tila édesanyját. Megérdem­lik, hiszen ők költészetünk névtelenségben rejtőző, s feltárásra váró, nyitó for­rásai. L. M. Rubinyi Mózes Veresegyház nagyközség ta­nácsának végrehajtó bizottsá­ga a miinap vitatta meg a he­lyi művelődési központ idei m unka tervét. Sokak számára talán meglepőnek tűnik, hegy egy település egyik legrango­sabb közéleti fóruma ilyen nagy figyelmet szentel annak; mit terveznek, mit kívánnak tenni a népművelők az év ti­zenkét hónapjában. Pedig nincs a dologban semmi rend­kívüli, mint ahogy abban sem, hogy a közművelődési pártha­tározatok szellemében, a helyi pártbizottság javaslatára el­készült a nagyközség ötéves közművelődési terve is. Ezen a településen a kommunisták nem érték be azzal, hogy meg­beszélték a közművelődési párthatározatokból adódó fel­adatokat, hanem kezdeménye­zői, segítői és ellenőrzői azok megvalósításának. Szemléletváltozás, gyarapodás Természetesen ma már nem­csak Veresegyházon van ez így. Az, hogy Dunakeszin hosszas viták után végül is valósággá vált a művelődési központ közös fenntartása — ami megháromszorozta a köz­művelődésre fordítható anya­gi eszközöket! — az nagyrészt a helyi pártbizottság kitartó „harcának” az érdeme. Vagy az, hogy Dunavarsányban a termelőszövetkezet gazdasági vezetése egy esztendő - alatt másfél millió forintot fordí­tott a tagság művelődésére, kul túrái ódására, szintén a pártszervezet kezdeményezé­sére született. Mint ahogy a pártszervezetek, a kommunis­ták agitatív munkájának az eredménye az a szemléletvál­tozás is, hogy ma már a gyá­rak, gazdaságok, intézmények vezetőinek többsége érti: a közművelődés a szellemi tőke továbbfejlesztését, gyarapítá­sát szolgálja, s ezért a köz­művelődés kérdéseiben leg­alább olyan felelősségteljesen kell dönteniök, mint a legfon­tosabb termelési, termelésfej­lesztési tennivalókban. A váci járás példája Ennek, a kommunisták Kez­deményezte szemléletváltozás­nak egyre több a .kézzel fog­ható” eredménye megyeszer- te. A legjelentősebb vala­mennyi között vitathatatlanul az az akció, amelyet a váci járási pártbizottság kezdemé­nyezett, s amelynek nyomán ma már a járás minden mű­velődési intézménynek több gazdája, anyagi támogatója van, ami egyetlen esztendő­ben annyit jelent, hogy kerek egymillióval több jut a köz- művelődési feladatok végre­hajtására. De eredményezte azt is, hogy megnégyszerező­dött a függetlenített népműve­lők száma a közös fenntartás bevezetése óta. Természetesen — s ez is a 6iker záloga —, a váci járási pártbizottság nem­csak a feladat megszabásában volt kezdeményező, hanem azóta is segítője, ellenőrzője a végrehajtásnak. Elég utalni itt egyetlen példára. A közel­múltban a járási pártbizott­ság ideológiai titkára egy ren­dezvény előkészítése kapcsán kereste fel a dunakeszi, műve­lődési központ igazgatóját. De ha már eljött, mondotta, sze­retné átnézni a művelődési központ következő havi prog­ramtervezetét is. Ahol ma még gondok van­nak: a községi, üzemi, terme­lőszövetkezeti pártszervezetek egy részénél nem jutottak to­vább a közművelődési határo­zatok megvitatásánál, a fel­adatok kijelölésénél. Ez kevés a feladatok végrehajtásához. Ellenőrizni, a napi munka so­rán segíteni a végrehajtókat — ez legalább olyan fontos feladata a kommunistáknak, mint megszabni a követendő utat. A falusi, munkahelyi pártszervezetek tevékenységé­ben igen nagy helyet kell, hogy elfpglaljon a társadalmi szervezetek és a szakszerve­zetek kulturális munkájának ösztönzése és ellenőrzése. Az élet bármely területén megfigyelhető, hogy az álta­lános műveltség alapvető is­mereteinek hiánya a minden­napi munkához nélkülözhetet­len szakismeretek bővítését is gátolja. A közművelődés azon­ban mégsem szűkíthető le csu­pán a termelés érdekeire, kö­zelítenünk kell hozzá a dolgo­zó emberek jogainak, lehető­ségeinek oldaláról is. A de­mokratikus jogok gyakorlása művelt állampolgárokat, a szükséges ismeretek birtoká­ban levő ítélőképes dolgozó­kat kíván. Érdemben és hasz­nosan az képes állástfoglalni szűkebb vagy tágabb pátriája, munkahelye dolgaiban, aki szellemileg is felkészült erre: látóköre széles, világnézete megalapozott, ismeretei sokol­dalúak. Ez teszi elengedhetet­lenül szükségessé, hogy a pártszervezetek — a közműve­lődési párthatározatok szelle­mében — alapvető feladatuk­nak tekintsék mindenütt a közművelődési célok megva­lósításának segítését, a meg- valósfilás ellenőrzését. Prukner Pál Versek és versraondók. Nagyon tehetségesek azok a fiatal versmondók, akikkel szombat délután az Üj versek, fiatal költők című műsorban talál­koztunk. Igazán kár, hogy ne­vüket nem közölte a képernyő rögtön akkor, amikor rájuk került a sor. Interpretáló ké­pességükön kívül okosságuk, hozzáértésük is szembetűnő volt. Ezt abban a beszélgetés­ben lehetett észlelni, amelyet ők és a műsorvezető, Sipos Aron folytattak a meghívott és bemutatott költővel, Béres Attilával. Lényeglátó kérdé­seik közül szemléltetésként csak az egyiket idézem. — Mit jelent neked — hangzott el — ez a sor A költő önarcképe huszonhat éves korában című versedben: elvegyülni kéne és kiválni? A költő, mint a mű­sorban többször is, szellemes­kedve ütötte el a választ: — Az elvegyülni és kiválni József Attiláé, a kéne az enyém. A versben egyébként szó esik pattanások hegéről, nagyravá­gyó húsos orról, fülekről, ame­lyeket mosni kell, meg ráncok­ról. Üjra egy idézet: „kár be­szélni annyit három ráncról”. Egyetértek azzal, hogy a könyvkiadók, folyóiratok mi­nél több fiatal költő versét megjelentessék. A kiforrásra időt és lehetőséget kell adni. A tévé milliós nyilvánossága viszont gondos szűrést igényel. S bármennyire versolvasó nemzet vagyunk, ne feledjük, nem mindenki versbarát. A tévé dolga és lehetősége, hogy sokakat azzá tegyen. De ez csak akkor és úgy lehetséges, ha például az Üj versek, fiatal költők műsorában is csak a legjobbakat szerepelteti. A köl­tészetnek új barátokat nyerni csak igazán jó versekkel le­het. S ilyenek vannak, szeren­csére. Fáradt olaj. Nem hittem a fülemnek vasárnap este a Hét hallgatása közben: Szegvári Katalin kitűnő riportjában kö­zölték, hogy Budapestnél na­ponta 180 tonna olaj csurog le a Dunán. Fáradt, azaz egyszer már felhasznált, kátránysűrű, sötét kenőolaj. Az üzemek mo­torjaiból, a személygépkocsik­ból hova is kerülhetne ez az anyag? Nyilván a Dunába, az éltető vízbe. Ez a legegysze­rűbb. Az állam persze védi kör­nyezetünket és a szennyezésért felelősöket megbünteti. Tavaly 35 millió forintot fizettek a vétkesek: a Dunába eresztett i 17 millió kiló fáradt olajért. Hihetetlen, ijesztő számok ezek. A vízbe került olaj mennyisége és a pénzbüntetés mértéke is. Mégis világos, hogy ez így, büntetéssel nem old­ható meg. A tények bizonyít­ják, hogy egyszerűbb fizetni a vállalati kasszából, mint meg­keresni a megoldást. Mert ez — a Hét riportjából kitűnt — nem lehetetlen. 1967-ig a fá­radt olajat össze kellett gyűj­teni és be kellett szolgáltatni. Azután ez megszűnt, s ennek következtében évente körülbe­lül 10 ezer tonna olaj kerül az élővizekbe. Szerencsére — s ezt is be­mutatta a Hét — nem minden vállalat felelőtlen. A Volán például környezetszennyezés és pazarlás helyett összegyűjti és felhasználja a fáradt olajat. Joggal kérdezte Regős István, a műsorvezető, nem lehetne ezt másutt is, esetleg központilag megszervezni? Mindez nagy fontosságú, or­szágos ügy. De — anélkül, hogy a Hét beszélt volna róla — nyilvánvalóan Pest megyei ér­dek is. Büszkék vagyunk a fő­város körüli üdülőövezetre. De ha továbbra is ilyen mennyi­ségben ömlik az olaj a Duná­ba, meddig nevezhetjük jogo­san — önmagunk és vendé­geink becsapása nélkül — üdü­lőövezetnek ezt a gyönyörű vi­déket? Üdülőövezet-e az, amelynek folyójábán a szeny- nvezettség miatt nem lehet fü­rödni? Csontos Magda GYULAI PÁL Százötven esztendővel ezelőtt, 1826. január 25-én született a magyar irodalom nagy alakja, Gyulai Pál egyetemi tanár, költő, szerkesztő, kritikus. Ebből az alkalomból közöljük Eubinyi Mózes Emlékezések és tanulmányok című könyvéből a Gyulairól szóló fejezet néhány részletet. ' SZÖKIMONDÖ, egyenes em­ber. Igazi kritikus elme. A közvéleménynek nem magya­rázója, hanem irányítója. Pe­tőfi Sándorról ő tart egyetemi előadásokat oly korban, ami­kor még a legnagyobb ma­gyar költő lángelméjének ko­moly ellenzéke volt. Katona Józsefről és Vörösmarty Mi- hályról értékes tanulmányo­kat írt. Jókai hibáira első­ként mutatott rá, s ezzel szin­te kora egész hírlapirodal­mának haragját magára von­ta. KÖLTÉSZETÉBŐL egy el­múlt világ hangulata árad felénk. Az ő ritmusán a mai ősz hajúak szülői lejtettek, bókoltak és udvaroltak. De a Budai Rózsahegyen, Margit­szigeten, a Tanács (Freiligrath után) ma is megremegtetik az érző szíveket, és ha Pókai- né lelkének szörnyű dilemmá­ja ma már meg is kopott, egy nagyon jó ember szívének melegét érezzük ki belőle. Gyulai tisztakezű ember volt, olyan mértékben, hogy még vasúti szabadjegyet sem fogadott el. pedig egyszer maga a közlekedési minisz­ter, Kemény Gábor aján­lotta fel neki. Azt mondta akkor Gyulai Pál: „Uram, becsületes ember voltam egész életemben, nem volt adóssá­gom soha. Minek fogadjak el attól ajándékot, akinek annyi adóssága van ... az ál­lamtól.” A KRITIKUS, A SZER­KESZTŐ Gyulai nem ismert más szempontót, mint az esz­tétikait. Egvszer gróf Zichy Géza verset küldött be a Bu­dapesti Szemlének. Gyulai­nak nem tetszett a vers, és nem adta ki. Zichy gróf fel­háborodással vette ezt tudo­másul- és fennhéjázó hangon utasította vissza az eljárást. Gyulai, nyugodt önérzettel fe­lelt a grófnak. „Ha úgy beszél velem, mint egy lord, írjon hát olyan verseket, mint Lord Byron.” Igazi gyermeki kedély volt. Egyszer az Akadémián ko­moly ülés közben odaszólt Arany Jánoshoz (akivel főn* ült az emelvényen): „Nézd csak. János, az akadémiku­soknak a magos karosszék­ből nem ér a földig a lá­buk. Se Fraknóinak, se Szabó Károlynak, se nekem... tán még neked se.” A gyermekek rajongtak érte, de nem azért, mert dédelgette őket, hanem ellenkezőleg, ügy beszélt ve­lük, mint a nagyok egymás­közt, ez a stílus azt az illú­ziót keltette a gyermekekben, hogy ők ennek a jóságos bá­csinak egyenlő jogú pajtásai. Ügy tréfálkozott velük, mint pajtás a pajtással szokott. Gyulai Éji látogatása ország­szerte nagy hatást tett. Min­den gyermeknek tudnia kel­lett, könnyezve szavalták az ifjak és az öregek is. De épp úgy tetszett Géza úrfi, a Go­nosz mostoha, A szél és a nap, A tyúk és a farkasverem. Gyulai Pál 1826-ban szüle­tett, és 1909-ben hunyt el, közel 84 éves korában. Első verse 1842-ben 'í)lent meg az Athenaeumban, az utolsó 1908-ban, a Budapesti Szem­lében. Tizenhat éves ko­rában már költő, és nyolc­vankét éves korában még költő volt. Hatvannégy évig bírja keményen tartani a tollat. ÖREG KORÄBAN nyaran­ként ott sétált a leányfalui Napos úton. Hatvány Lajos ilyennek látta: „Fején le­vont peremű, puha fonású szalmakalap, szájában hosz- szúszárú selmeci pipa, bal karján kis kézikosár, jobbjá­ban erős kampósbot, mellyel szapora lépteit segíti. Lábai körül ugrál piros nyelvű ku­tyája, a korcs, de hűséges fa­lusi fajzat, a Pufi. A kutya is liheg, a kísérők is, csak az öreg győzi szóval es szusszal, melvből még a pipa is kifogy néha-néha. Ilyerkor egy perc megállás, ' az öreg újra rá­gyújt, a pipára Is, a beszedre is És így tovább, hegynek felfelé.” ,ltő felért a hegyre, s j még a fehér haj, s a esedett szív harmo- xildogságát. Körülötte az élet, új világ ke- tt, szinte már megmor- , vihart megelőző ég- s ő csak éldegélt mű­ik, folyóiratainak, em- k, tanítványainak. Vagy vegyünk egy másik példát, amely sszintén a műve. lődési intézmények közös fenntartásával kapcsolatos. Cegléd városában a korábbi években elképzelhetetlennek tűnt a közös fenntartásnak még a gondolata is. Pedig a njegye legnagyobb, legnépe­sebb városában ugyancsak nagy szükség van arra, hogy több pénz jusson közművelő­dési célokra. Előbbreléoés azonban csak azután történt, hogy a városi pártbizottság megvitatta a város köziműve­lődésének helyzetét s mielőbb végrehajtandó feladatként je­lölte meg a Kossuth művelő­dési központ közös fenntartá­sát. Ennek nyomán azóta meg­kezdődtek az érdemi tárgya­lások a művelődési központ és a város üzemei, gazdaságai között. Tanuló munkások . A járási, városi, nagyközsé­gi pártbizottságok Icözműve- lődést segítő, ellenőrző tevé­kenysége ma már megfelelő. S lényegében ugyanezt el­mondhatjuk a megye legjelen­tősebb üzemeinek pártbizott­ságairól, termelőszövetkezetei­nek pártszervezeteiről. A Cse­pel Autógyárban például ma már több ezren vesznek részt az oktatás valamelyik formá­jában. A Mechanikai Művek­ben főiskolai előkészítőt szer­veztek a továbbtanulni szán­dékozó munkások részére. A MEZŐGÉP érdi gyáregysége — a pártszervezet kezdemé­nyezésére — tan.kömrveket, tanszereket és munkaidő-ked­vezményt biztosít az általános tskola hiánvzó osztályait vég­ző munkásainak. Az MGM diósdi gyárában szintén a kommunisták meggyőző mun­kájának az eredménye, hogy évről évre többen jelentkez­nek továbbtanulásra. ANagu- kőrösi Konzervgyárban szinte minden dolgozó tanul, képezi magát valamilyen szinten. A Ganz Műszer Művek gödöllői Árammérőgyárában kihelye­zett osztályok működnek. És hosszan szólhatnánk az elis­merés hangján az abonyi Ság- vári Endre, a toki Egyetértés. a hernádi Március 15. vagy az inárcsi Március 21. termelő- szövetkezet pártszervezeteinek köziművelődést segítő tevé­kenységéről. Kiállítótermekben Realista törekvések mai művészetünkben Ráckevei, dunavarsányi motívumok — Egynapos Bakallár-tárlat Dnnaharasztin A realizmus állandóan gya­rapodó stílus és módszer a reneszánsz óta. Érthető, hi­szen az ember önmagára éb­redése igényli az élet folya­matának rendszeres megörö­kítését. A realizmus valóság­tükrözése a magyar művészet történetében is erős vonulat. Napjainkban ez a szerep tu­datos: a realista festő nem­csak jelenít, hanem a társa­dalom addig pihenő energiáit szabadítja fel együttérzésre, cselekvésre. Felszabadítja' és átalakítja gyönyörködtetéssel. Természetesen a realizmus mint módszer nem zárja ki az elvonatkoztatások kisebb-na- gyobb mértékét, mivel a va­lóság maga is absztrahál, igényli az átírásokat, de csak a követhetőség mértékében. A realizmus tiszte, hogy topog­ráfiaiig is megörökítse a természet külső arculatát, de feladatvállalása ezzel nem merül ki, tükröznie szükséges az ember lelkületét és a tár­sadalmi valóságot. Ha ennek a jegyében vizsgáljuk a Hat­vani Galéria és a Magyar Nemzeti Galéria közös vállal­kozását, mely hat realista fes­tő mostani munkásságát ösz- szegezi, akkor józanul mérhe­tünk: teljesíti ezt a kettős igényt. Dezső József várandós asz- szonyt, munkásnőt figyel ké­pein, Fejér Csaba halászokat rögzít, Németh József hóolva­dást, parasztszobát * láttat, Patay László három öreget és esthajnalcsillagot, Szalay Fe­renc tsz-vezetőséget, Szurcsik János kazalrakókat és Veres Pétert. Az egyenletesen jó anyag­ból is kiemelkedik Patay László és Szurcsik János mű­vészete. Patay lendületes fej­lődésének azért örülünk külö­nösképp, mert művei Dömsö- dön és Ráckevén születtek. Erényei között tarthatjuk szá­mon a mesteri rajztudást és az elmélyülést, azt az élet ajánlataiból választott motí­vumalaposságot, melyet ön­Patay László: Menekülő maga számára meghódít és képpé alakit. , Felhőnézőjében lírai érzelmeket perget az ér­dekesen ábrázolt figura fű­környezetében, a Verekedők drámai hatású, melyet a tá­voli vízpart békéje old fel. Szurcsik János hétköznap­jaink költészetét keresi a kaz­lak előtt pihenő asszonyok nyugalmat és méltóságot su­gárzó alakjában. Az Olvasó kalaparca is emberi mélységet tár fel Veres Péter robusztus alakjával egyetemben, aki a táj fölé nőtt a képen is, a va­lóságban szintén. ★ Méltón ünnepelték a ha­raszti diákok képzőművészet­tel is névadójuk, Baktay Er­vin emlékét India nemzeti ün­nepén. Ezúttal nyitotta meg egynapos tárlat keretében Jó­nás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára Ba- kallár József festőművész ki­állítását. A művész nemrégen érkezett meg Tokióból, ahol művei nagy sikert arattak. Dicséretére szóljon: Bakallár legújabb képeit mutatta be, dunai vízpartját, mely öreg fa­roncs és japán t ékejel közös látványát tartalmazza. Szik­ráznak színei, tüzes naple­mentét hordoznak, körkörös vízkarikákat jeleznek, Bakal­lár bőségének, emberi derűjé­nek és a tájnak állandósult méltóságát. ★ A Hazafias Népfront buda­pesti XIX. kerületi székhazá­ban nyílt meg Klinkó József képgyűjteményének kiállítá­sa. Szenvedélyesen szereti a képzőművészetet hat évtize­de. Ma is rendszeresen láto­gatja a pesti tárlatokat, ő jegyzi be először biztató sza­vait a vendégkönyvbe. A víz- n. i dolgozója vjA harmincöt esztendeig, s minden anyagi lehetőségét a művészetpárto­lásra tartotta fenn. A kor fes­tői, szobrászai, Mészáros László, Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Bene Géza barátságá­val ajándékozta meg. Ez az igazi teljesítmény, hogy va­laki fillérekkel koncentráljon sikeresen remekművekre, mert Klinkó József otthona valóságos múzeum, korunk magyar festészetét bemutató gyűjtemény. Bene Gézát a harmincas években ő invitál­ta Dunavarsányba, ahol a ki­tűnő festő több motívumot feldolgozott. Vajon nem le­hetne itt Bene Géza-emlék- szobát létesíteni, Klinkó Jó­zsef aktív közreműködésével? Egész gyűjteményét egyéb­ként szülővárosának, Özdnak szándékozik átadni, de min­den bizonnyal juttatna házi múzeumából Dunavarsánynak is, ha a községi tanács erre a megtisztelő adományozásra felkéri. Losonci Miklós k L k I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom