Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

Dél-Afrika vonja ki csapatait Angolából és vessen véget Namibia megszállásának Az ENSZ apartheid-bizottság felhívása a világ kormányaihoz és a nemzetközi szervezetekhez AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA- __________________“___ - ______y ____________________ ■ XX . ÉVFOLYAM, 21. SZÁM ARA I FÓRJÁT 1976. JANUAR 25., VASÁRNAP Csöndes határ, zajos műhelyek Zárszámadási és tavaszi készülődés a Pest megyei termelőszövetkezetekben Púja Frigyes Hanoiban Szombaton hivatalos baráti látogatásra Hanoiba érkezett Púja Frigyes külügyminiszter Nguyen Duy Trinhnek, a VDK miniszterelnök-helyette­sének és külügyminiszterének a meghívására. A magyar külügyminisztert a repülőtéren Nguyen Duy Trinh és a VDK külügy­minisztériumának vezető munkatársai fogadták. Útban Hanoi felé Púja Fri­gyest a laoszi főváros repülő­terén Phoun Siphraseuth mi­niszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter üdvözölte, jelen volt Bényei Béla Vientiane! magyar nagykövet is. Az ENSZ apartheid-bizott­sága pénteken kiadott nyilat­kozatában súlyos aggodalmá­nak adott kifejezést a függet­len Angola ellen végrehajtott durva dél-afrikai agresszió miatt. A bizottság a Die Transvaler című dél-afrikai lap január 15-i jelentése alap­ján megállapítja, hogy a pre­toriai rezsim továbbra is fenn akarja tartani, sőt fokozni kívánja katonai jelenlétét Angolában. A dél-afrikai csa­patok Angola belsejében foly­tatott katonai akciói és a dél­afrikai tartalékosok töme­ges mozgósítása súlyos ag­godalmakat kelt — hangoz­tatja a nyilatkozat. Az apartheid-bizottság nyi­latkozata a továbbiakban Dél-Afrika namibiai beavat­kozásával foglalkozik, s el­ítéli a pretoriai kormány törvénytelen tevékenységét. Ezzel kapcsolatban a bizott­ság felhívást intézett a vi­lág kormányaihoz és a nem­zetközi szervezetekhez: tegye­nek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy Dél-Afrika kivonja csapatait Angolából és véget vessen Namíbia törvénytelen meg­szállásának. Lapzártakor érkezett: Az Angolai Népi Köztársa­ság fegyveres erői az ország különböző területein tovább folytatják támadó hadműve­leteiket a szakadár mozgalmak fegyveresei és a külföldi inter­venciósok ellen. A törvényes kormány csapatai heves har­cok árán, gyakorlatilag az or­szág egész területét felszaba­dították. A népi hadsereg egységei egészen megközelí­tették már a szakadár FNLA- mozgalom csapatainak utolsó északi bázisát, Santo Antonio do Zaire várost is. Az északon folytatódott sikeres hadműve­letekkel egyidőben a népi hadsereg csapatai a déli és a keleti fronton meghátrálásra kényszerítették a dél-afrikai csapatokat, valamint az UNITA szakadár szervezet csapatait. Naponta csaknem egymillió utas veszi igénybe a vasutat, közülük 600—700 ezren járnak vonaton lakó- és munkahelyük között. Érthető tehát, hogy a MÁV munkáját elsősorban az utazás körülményei alapján ítéli meg a közön­ség. Ezt vették figyelembe a közle­kedés vezetői is, amikor a vas- i út rekonstrukcióján túlmenően a személyszállítás minőségé­nek, a kulturált utazás feltéte­leinek javítását helyezték elő­térbe. Az utasokat különösen érin­ti a menetrend beosztása, amely az elmúlt tervidőszak­ban sajnálatosan romlott: a na­pi 2400 személyvonat közül 100 —120 közlekedik tíz percen tú­li késéssel. Ezt tapasztalhatja a Pest megyéből a fővárosba be­járó mintegy százezer utas is a komáromi, a ceglédi, és a hat­vani vonalakon, mert a pálya­építések miatt a sebességkorlá­tozás lassítja a közlekedést. So­kan kifogásolják a szerelvé­nyek zsúfoltságát, holott a MÁV a belföldi távolsági for­galomban kielégítőnek tartja a vonatok gyakoriságát, mert minden fontosabb irányba naponta hct vonatpár köz­lekedik, az elővárosi és helyi forgalom­ban pedig 4—22 óra között na­ponta 36—40 vonat jár. A ceg­lédi vonalon például a regge­li csúcsforgalomban szinte olyan sűrűséggel, mint a villa­mosok, 14 percenként közle­kednek a vonatok. A zsúfoltság általában a hét végeken, a nyá­ri szezonban és az ünnepi for­galomban adódik. Pest megyé­ben, különösen a visegrádi és szobi vonalon. Nehéz a helyzet a budapesti elővárosi forga­lomban is, ahol a zsúfoltság alapvető oka a kocsihiány. Az V. ötéves tervben a vasút több mint ezer személykocsit helyez üzembe, a nagy számú selejtezés miatt azonban csu­pán 5400-zal nő az ülőhelyek Úton járó embernek nem sok látnivalót kínál ez idő tájt a vidék, akárhonnan szemlélő­dik, országúiról, vasúti kupé­ból, bármerre veszi útját. Kép­telen most a határ, az út men­ti fákon csak akkor bolydul meg a varjak parlamentje, ha kimegy egy-egy őszi szán­tásból visszamaradt kuko­ricatáblára a traktor, s amint az ekevas megforgat­ja a földet terített asztal kí­nálkozik a fekete seregnek. Egyhangúnak mégsem mond­ható a táj, hiszen egyik nap fehérbe vonja a tél, jégcsip­ke fátyolba öltözteti az ágakat, ám a következő hajnalon is­mét barnán fénylenek a ba­rázdák. Az éjszaka olvadt, hajnalra locsog, reggel ködgo- molyok közül felpiroslik a nap. Szóval többnyire enyhe az idő, nincs ok aggodalomra, hó- tákaró nélkül sem fagy ki a gabona — Pest megyében 83 és fél ezer hektáron szunnyad a vetés —, eddig egyetlen gaz­daságból sem jeleztek fagy­kárt. S éppen az enyhe időjá­rás engedi, hogy némely ta­száma, s ez gyakorlatilag csak a szinttartáshoz elegendő, ezért a jobb kocsigazdálkodással enyhítenek a helyzeten. Az új beszerzésekből zömmel a Budapesti MÁV Igazgatóság részesül, így várhatóan javul­nak majd a Pest megyéből munkásvonatokon bejáró dol­gozók utazási körülményei is. Sok panaszra ad okot a kocsik állapota, bár az utóbbi évek­ben tapasztalható némi javu­lás. Gépi mosóberendezés dol­gozik a Nyugati és a Déli pá­lyaudvaron, Miskolcon, Szom­bathelyen, Debrecenben. Pest megyéből a Józsefvárosi pá­lyaudvarra érkező munkásvo­natok takarítására is több gon­dot fordítanak, a Nyugati pá­lyaudvarra viszik át a szerel­vényeket, mosásra. A tervidő­szakban a Keleti pályaudva­Magágy a tavaszi növényeknek, vaszi teendőnek máris neki- gyürkőzzenek a szőlőkben gyümölcsöskertekben, főként nagy táblákat bir­tokló állami gazdaságok hozták előbbre a tavasz­nyitányt, hozzákezdtek a gyümölcsfák ápolásához, metszik a tókék vesszeit. Hol pezseg igazán az élet ezekben a napokban? A ísz­ron, Szolnokon, Pécsett, Szege­den és Kaposvárott építenek kocsimosó berendezéseket. A MÁV a belső takarítás gépesí­tésével kísérletezik: kárpittisz­tító berendezéseket, import há­ti porszívókat, különleges vegyszereket alkalmaz, a vona­tok tisztántartásánál. A személyszállítás szerves részének tekintik a vas­úton az utasellátást, amely jelenleg a nemzetközi és a belföldi távolsági vonatok­nak csupán 53 százalékán meg­oldott, s minősége is elmarad a nemzetközi színvonaltól. A kö­vetkező években egyebek kö­zött 30 nemzetközi forgalomra is alkalmas háló-, tíz étkező, és 13 bisztrókocsit, 30 fekvőhelyes kocsit és 40 büfékocsit vásárol a vasút. Ezzel az utasellátó szolgálatot a nemzetközi vona­tokon is versenyképessé te­szik. szántanak a ceglédi határban. Nagy Iván felvétele irodákban. Készül az esztendő- záró számvetés, a mérlegbe­számoló. 111 termelőszövetke­zetben, 10 szakszövetkezetben és 1 halászati tsz-ben készül­nek a zárszámadásra. A leg­több gazdaságban februárra tűzték ki a közgyűlés időpont-; ját, elsőként, a jövő héten, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz tagsága gyűlik össze, hogy összegezze az eredménye» két, megvonja a tanulságokat, fölmérje a teendőket. Meg ne feledkezzünk róla: ilyenkor tornyosul a munka a termelőszövetkezeti gépműhe­lyekben is, itt a téli nagyjaví­tások, a korrózió elleni véde­lem ideje. Az őszi csúcs megviselte a traktorokat, munkagépeket, alapos karban­tartás szükséges az újabb be­vetés előtt. A megyei tapasz­talatok szerint alkatrészhiány nem akadályozza-késlelteti a karbantartást A jól bevált gyakorlat sze­rint a határbeli csöndesülést követően kerítenek sort a szakmai ismeretek gyarapítá­sára megyeszerte. télidőben szervezik a továbbképző elő­adás-sorozatokat, tanfolyamo­kat s a különböző tanácskozá­sokat. A legjelentősebb szakem­bertalálkozó a jövő héten kezdődik, s tart keddtől péntekig: a megyei termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszer- ipari és kereskedelmi válla­latok vezetői, a mezőgazda­ságban érdekelt intézmények képviselői vitatják meg a gaz­dálkodás kérdéseit, a követke­ző ötéves terv feladatait. A tanácskozást a Kertészeti Egyetemen rendezik. A. Z. kozelet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fogadta az NDK Szolidaritási Bizott­ságának küldöttségét, amely a Magyar Szolidaritási Bizott­ság meghívására Kurt Krüger főtitkár vezetésével tartózko­dott Magyarországon. A dele­gáció szombaton utazott el Budapestről. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke fogadta a Vatikán kép­viselőit, Luigi Poggi érsek, pápai nunciust és Munos F. Sainz nunciaturai titkárt, akik budapesti tartózkodásuk so­rán megbeszéléseket folytat­tak dr. Ijjas József kalocsai érsekkel, a magvar katolikus püspöki kar elnökével. A tár­gyalások során a két felet érintő időszerű kérdésekről folytattak eszmecserét. / Köznapi S zívesen hívják az új­ságírókat, s ők szíve­sen mennek is. ami­kor valamelyik településen átadják, felavatják... Mit is? Az csak természetes, hogy A Nagy Létesítményt. Hol iskola ez, hol műve­lődési ház, üzemcsarnok, szolgáltatóház, óvoda. Igen, ilyen eseményre illik ösz- szehívnii sokakat, mert hi­szen gyarapodtunk, gazda­godtunk. S ez az, amin érdemes töprengeni. Ki­emelkedő építményekhez ugyanis aligha köthető egy-egy település fejlődése, bármennyire fontos legyen az új iskola vagy az új szolgáltatóház, a község, a város köznapjait alapve­tően nem változtatja meg. Ez sokféle alkotóelem együttes hatására követke­zik be. Nincs semmi mutogat­nivaló Cegléd tüzelő- és építőanyag-telepén, vagy azon a gázpaiackcsere-te- lepen, amelyet a Török Ignác utcában alakítottak ki. Mindkettő a negyedik ötéves terv időszakában gyarapította a várost, s bár nem avatták, ünnepel­ték egyiket sem, köznapi szerepük, fontosságuk ne­hezen felbecsülhető. Nem csaptak különösebb hűhót Abonyban sem akörül, hogy fölépült ötszáznál több lakás, de kétségtelen: ezek, s elsőként az emele­tes lakóházak megjelenése fokozatosan új arculatot ad a nagyközség központ­jának és legbelsőbb részei­nek. Ugyanakkor megsej­teti a jövő nagy dilemmá­ját is, a belső mag egy ré­szének elöregedését, s a peremrészeken kialakuló korszerű új települések el­lentmondását. Arról már nem szólva, hogy az új há­zakban miféle életmód ala­kulhat ki — lévén ezek komfortosak —, s mi köti meg a régiekben az igé­nyeket. Vajon, ha csak ennyi történik Abonyban — mert persze volt sok más is, óvodaépítés, vízve- zetókhálózat-fektetés s így tovább —, akkor nem „fej­lődött” a település? T együk még élesebbé a képet annak kimon­dásával, hogy a tele­pülések vezetőinek, lakos­ságának nem lebecsülhető része könnyedén átsiklik az élet köznapi kereteinek korszerűsödése, gyarapodá­sa felett, s egy-egy látvá­nyos beruházást ismer el csupán a fejlődés bizonyí­tékának. Ha ez pusztán szavakban megmutatkozó magatartás lenne, nem fáj­na miatta a fejünk. E szemléletmód azonban erő­teljesen áthatja a fejlesz­tési elképzeléseket, hangot kap a tervekben éppúgy, mint a falugyűléseken, a tanácsüléseken. A monori járás egyik községének néhány tanácsi vezetője arról próbált meg­győzni, hogy „másoknak sok, nekik meg a kevésnél is kevesebb jutott”. Vissza­kérdeztem: és az új iskola? Bólogattak, hogy hát igen, az nagyon kellett, de azon kívül... Sorolták, mit épí­tett Monor, miként hozta össze vízmüvét Ecser, de „bezzeg ők”. Nem jutot­tunk közös nevezőre, mert aki nem akar, az nem is lát. Ök pedig behunyták a szemüket, mert az is vala­mi, hogy megéDült két ki­lométernyi villanyvezeték, hogy utakat portalaíiítot- tak, óvodát bővítettek? Tényleg semmiségek ezek? Kérdeznénk csak meg azo­kat, akik gyermeke így ju­tott óvodai elhelyezéshez, azokat, akikhez a fémszá­lak elvitték a villanyára­mot, azt a sok embert, aki nem nyeli tavasztól őszig a port! ök aligha becsülnék le ezeket a „semmiségeknek” a jelentőségét, ám már nem biztos, hogy a község más lakói is egyetértené- nek velük. Mert való, az új iskolán kívül a községben semmit nem avattak, sem­mit nem adtak át úgy, mint A Nagy Létesítmé­nyeket szokás. Mégis, köz­napjaik könnyebbed tek, emberibbek lettek sok te­kintetben. Lehet, önmagá­ban a tény, hogy a monori járásban nyolcszáz gyer­mek számára teremtettek új óvodai helyet a legutób­bi öt esztendőben, felüle­tes megítélésre nem mond sokat. Ám gondoljuk csak végig: nyolcszáz szülő, nyolcszáz gyermek min­dennapjai változtak meg ennek segítségével, nyolc- száz gyermek ismerkedhet a közösségi élettel, ké­szülhet fed jobban az is­kolai oktatásra... í mikor a köznapi kene- tek fontosságát húz­zuk alá, korántsem azt sugalljuk ezzel, hogy egy-egy nagy lépésnek ne örüljünk, hogy némely esetben ne ünnepeljünk. Megérthetik ezt nyugodt lelkiismerettel mindenütt, de ha csak ilyen esetek­ben érzik, vélik jogosnak a gyarapodást, akkor nagyon ingatag útra tévednék. Ez az ingatag út óhajok­kal kikövezett, óhajoknak kölcsönözni a szükséglet képét, s az álszükségletet, a most még nem kielégít­hető szükségletet követel­ménnyé változtatja. Ki vonná kétségbe, hogy sok minden hiányzik még pél­dául Nagykőrösön ahhoz, hogy a patinás város föl­zárkózzék minden tekintet­ben a huszadik sízázad utolsó negyedének megfe­lelő ellátottsági szinthez. De vajon nem mond sokat számunkra az, hogy a vá­rosban ma már ezerhárom­száz lakást fűtenek föld­gázzal? Vagy az, hogy a nagykáta/iak s a környék­beli községekben élők már nem Ceglédről, Szolnokról vagy Budapestről vásárol­ják meg a bútort, hanem helyben, a bútoráruház­ban? Igaz, nem hatalmas csarnok ez, de azért van akkora, hogy a húsz évvel ezelőtti összes üzlet bele­férne ... Életünk köznapi keretei távol vannak attól, hogy tökéleteseknek tartsuk azo­kat. Minden bizonnyal mindig is távol lesznek, mert a magasabb ellátott­ság újabb igényeket te­remt, azaz nincs megállás. Ne is legyen. Csupán min­dig néhány percre, gondo­latnyi szünetre, hogy ész­revegyük, mi az, ami már nem olyan, mint volt teg­nap, mi az, ami holnapra mássá alakul. Mert a sóik köznapi ügy, lépés, gyara­podás összességében sok­kal fontosabb, mint az egyetlen új Nagy Létesít­mény. Még akkor is, ha ez utóbbi láttán elsáipadnak a szomszéd község- vagy vá­rosbeliek. Mészáros Ottó ________________J Az idén elkészül a lakótelep Gödöllőn a IV. ötéves tervben az alsóparki részen új lakótelep építését kezdték meg. Az idén pedig véglegesen befejezi a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat. A 13, egyenként tizenegy szintes lakó­házban sok család jut korszerű, kényelmes otthonhoz. A magas házak — 572 lakással — impozáns látványt nyújtanak. Koppány György felvétele Előrelépés a tervidőszakban Tizennégy perces vonatsűrűség a ceglédi vonalon Kulturáltabb utazást ígér a MÁV k I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom