Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

Heti háromszáz hektó A hideg téli napokon kelendő a háztartási tüzelőolaj: Vil- lingsdorfer Dezső a Teleki utcai kút kezelője hetenként 300 hektoliter olajat mér ki a környékben lakó olajkályha-tuiaj. (ionosoknak. Kiss András felvétele T JL /\ PESTMEfrYEI Hl R LA XX. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1976. JANUÄR 24., SZOMBAT Túl a 200 millión Bővülő telep, nagyobb tér Új, keresett termékek eles Decemberben kezdték meg a TRAKIS helyi telepén a fűrészlap- hegesztő-késztllék gyártását. Hetenként 200 ilyen berendezés készül, elsősorban hazai megrendelésre. Rácz Zoltántól, a TRAK IS helyi telepének vezetőjétől ed­digi eredményeikről, s idei terveikről kártünk tájékozta­tást. « — Jelenleg tárgyalunk tele­pünk fejlesztéséről — mon­dotta. — Az elmúlt év egyéb­ként nem volt könnyű. Ennek elleniére szövetkezetünk dol­gozói szorgalmas munkával si­keresen fejezték be az 1975-ös esztendőt. Ez volt különben az első olyan időszak, amikor termelési és értékesítési teljesítményünk meghalad­ta a 200 millió forintot. — Nagykőrösi telepünk a múlt évben is sokat fejlődött. Csaliienn egymillió farín költséggel bevezettük a gázfű test, s új, korszerű festő- és impregnáló-üzemcsarnokot építettünk, mintegy 5 millió forintért. — Üj termékek gyártását is megkezdtük, így például már íűrészlapfoTtrasztó gépeket ér aiz eddiginél nagyabb haté konyságú akkumulátortöltő készülékeket is gyártunk. Rövidesen megkezdjük a hordozható hegesztőgépeit sorozatgyártását is. Nagy tételekben készítjük az ipari röntgenkészülékek alkat­részeit, melyeket a budapesti telepen szerelnek össze. — A hazai megrendeléseken kívül exportra is dolgozunk. Idén a tőkés országokba irá­nyuló exportot megkétszerez­zük. A már megkötött szállí­tási szerződések kellő biztosí­tékot nyújtanak erre. —- Az új ötéves terv idősza­kára vonatkozó további tér­veinket most állítjuk össze. Miután transzformátoraink iránti keresletnek a jelenlegi körülmények között csak 80 százalékát tudjuk kielégíteni, üzemünk további fejlesztésére készülünk. Dolgozóink munka- körülményeinek javítására egy, a Kossuth Lajos utcára Kiss András felvétele néző, többszintes szociális épületet emelünk. Ehhez azonban telekre van szükségünk, megvásárlásához a tanács segítségére számí­tunk ... — Nagykőrösi telepünkön a dolgozók száma a múlt évben ötvennel emelkedett, jelenleg 330 dolgozót foglalkoztatunk. Terveinket túlteljesítettük, így bizakodva tekintünk az éves közgyűlés elé ... Ki tud többet a Szovjetunióról Vetélkedő diákok Országszerte sok ezer közép- iskolás diák vette örömmel a hírt ■ az Oktatási Miniszté­rium, a KISZ Központi Bizott­sága, a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság, a Lapkiadó Vál-, ialat és a Szovjetunió című folyóirat az idei tanévre is meghirdette a már szép ha­gyományokkal rendelkező „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedőt. A vetélkedő­sorozat, melynek célja a ma­gyar-szovjet barátság erősíté­se, a Szovjetunió és a szovjet emberek életének megismerte­tése, négy fordulóiban rendezik meg. Először az iskolai vetél­kedőkre kerül sor. s az ott legjobbnak bizonyult csapatok a megyei versenyen mérik ösz- sze tudásukat. Ezt a • területi, majd pedig az országos döntő követi. A napokban Nagykőrösön is megtartották a vetélkedősoro- zat első fordulóját a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetben. A több száz leendő élelmiszeripari szakem­bert oktató korszerű intéz­mény zsibongójában összesen tizennégy, az iskola diákjaiból álló csapat versenyzett a to­vábbjutásért, és természetesen a szép jutalmakért. A különféle témákból előre gondosan összeállított kérdé­sekre a Szovjetunió című fo­lyóiratban megjelent cikkek alapján kellett a versenyzők­nek válaszolniuk. Az öttagú zsűri és a jelenlevő érdeklő­dők egyhangú véleménye: a ’ diákok alaposan, jól ismerik a hatalmas, baráti ország életét, gazdasági, szellemi értékeit, si­kereit. Minthogy a kérdések zömére szinte valamennyi csám­pát helyesen, pontosan vála­szolt, szoros volt a verseny. Ezt bizonyítja a csaknem há­rom óra hosszat tartó vetélke­dő végeredménye is. Az összesített eredmény ' alapján végül a Besze Borbála (II. B), Lanter Pirosloa (III. B), Magyari Zsuzsa (III. A) és Besze Mária (III. A) alkotta csapat szerezte meg az első helyet, valamint a jogot a me­gyei versenyen való részvétel­re. Széles körű tájékozottsá­guk, dicséretes igyekezetük alapján bizton remélhetjük: méltóképpen képviselik majd Nagykőröst a verseny további fordulóin. Szolnok vára és Nagykörös (1.) Gyakran kérték a bég segítségét SZOLNOK VAROSA az el­múlt évben ünnepségekkel, rendezvényekkel, emlékmű- avatással emlékezett meg a 900 éves fennállásáról. Fejlő­dés, visszaesés, elnéptelene­dés, újjáépülés jellemzi ezt a hosszú időt. Voltak olyan évti­zedek, amikor egyetlen embe­ri hajlék sem létezett Szolnok és Nagykőrös között, pedig 35 kilométerre fekszenek egy­mástól. Ennek ellenére már elődeink is kapcsolatot tartot­tak fönn a szolnokiakkal. Az írott források azonban elsősor­ban nem a köznép, hanem a közhatóság kapcsolatáról be­szélnek. Főiként a szolnoki várban tartózkodó katonai szervekkel disputának a XVII. és a XVIII. század első évti­zedeiben, később pedig a só és az épületfa-ellátás kapcsol­ja egymáshoz a.két várost. Szolnok a XVII. és a XVIII. században folyami kikötő, ti­szai átkelőhely, erős vár, piac és vásárhe'y volt. A városon átvezető Buda és Nagyvárad közötti főútvonal alaposan megnövelte forgalmát. A Duna—Tisza közén fekvő városok életére Buda, Szeged, Szolnok vára nagy hatást gyakorolt. Szolnok esett váro­sunkhoz legközelebb, ennek ellenére az őrség ellátása nem tartozott feladatkörébe. Önel­látásra szorított katonája a lakosságnak könnyen kárt okozott, melyre bőségesen ma­radtak is adatok. Akár török, akár császári akár kuruc ka­tonaság tartózkodott a szolno­ki várban, elődeink a parancs­nokokkal nem ellenkeztek, sőt, ajándékok árán igyekeztek a jóindulatukat megnyerni... A török hódoltság idején 3 várban a szolnoki szandzsák vezetője, a szandzsák bgg tar­tózkodott. Lovasok, gyalogosok és tüzérek voltak a vár őrei. VAROSUNKBAN nemcsak a szolnoki katonák, azok tisztjei, de maga a bég is többször megfordult. Közben­járását gyakran igénybe vet­ték. Különösen nagy veszede­lem idején járt ez a segítség haszonnal. Bárányt, birkát, ró­kabőrt, a nagykőrösi asszo­nyok sütötte kalácsot, cipót, gyümölcsöt küldtek neki. Gyakran olvasható egykori feljegyzésekben, hogy a szol­noki töröknek almát, körtét, szilvát, diót, mogyorót vittek, aki emellett egy-két tallért is szívesen elfogadott. Városunk Lajos-pusztát is bérelte akkor, sok más pusz­tával együtt. Minden pusztára két gazda tartott számot, egy török és egy magyar. Lajos- puszta bére török részre 125 ezüsttallér volt. Ezt az össze­get 1648—1682-ig Szolnokra kellett vinni, és a vajdának befizetni. A bérösszeg ugyan­csak 120 tallér volt, de a vaj­da 5 tallér ajándékot kért, így 125 tallért fizettek, két rész­letben, Szent György és Szent Dömötör napján. Az 1670-es években már egy nyugta kiál­lítási díja egy tallér, a vajda szolgáinak az ajándéka szin­tén egy-egy tallér volt, s egy ürü. két gyöngyházas kés, egy tábla szappan dukált a bérleti díj mellé. Lajos-puszta közel esett a városhoz, ; s ott már akkor is nagy területeket szántottak őseink. Nem csoda, hogy az ajándékokban mutat­kozó többletet is jó szívvel fizették. Ha vt^ami kellemetlen em­bertől akart a város szabadul­ni, a szolnoki béghez fordult, Sok garázda, parázna, tolvaj, gyilkos került a városba, ki­ken idejében túladtak amíg nagyobb bajt nem okoztak. Ajándék fejében még ítélet- végrehajtót is küldtek Kőrös­re, aki a gonosztevőket fel­akasztotta. IIABORŰ IDEJÉN a jövő­menő hadak élelmezése bizony soli gondot okozott. Főleg a török szolgálatban levő tatá­roktól kellett félni. Nem ka­tonai tetteikről, inkább zsák­mányolásukról, rablásaikról ismerték őket. Elődeink félel­me érthető, hiszen vagyonuk nagy része lábon járt. A szarvasmarhát pedig, ha csak tehették, a tatárok elhajtották. A török parancsnokoknak is kellemetlen volt ez, mert alattvalóiknak sem akarták kárát, s a tatároktól sqm ve­hették vissza a marhát'ellen­szolgáltatás nélkül. Inkább a török megfizette a váltságösz- szeget és marhák gazdáitól utólag beszedette. A tatárok 1658 és 1663 között többször átvonultak a -környéken. Ilyenkor a város vezetői a szolnoki béghez mentek és kö­nyörögtek, hogy ne Nagykőrös közelébe jelölje ki a tatárok táborát. Ajándékot is vittek: 1660-ban 23 és fél tallért. A bég ki is eszközölte, hogy Pest alatt jelöljék ki a tatárok pi­henőhelyét. Megesett, 1663- ban, hogy a bég Szolnokról katonaságot küldött a város őrizetére, míg a tatárok elvo­nultak. Nagyvárad ostromakor (1660) Szolnokról a táborba szállítan­dó árpa fuvarozásához kiren­delt szekereink ügyében is se­gítséget nyújtott. A Tiszán fel­felé vontatott élelemszállító hajókhoz pedig Csongrádtól városunknak kellett igát adni, de helvette pénzt is elfogadott a török.., Szolnokon 1679 májusában még a bég konyhájára sem tudtak fát szerezni, ezért a három város bíráihoz fordul­tak kéréssel, hogy egy-egy sze­kér fát küldjenek. Szinte bi­zonyos, hogy a körösi főbíró küldött is ... A VÉGVARAK katonái is lejöttek Kőrösre szerencsét próbálni. Így történt 1643-ban is, amikor füleki katonák ér­keztek. A városházán elkaptak egy szolnoki törököt és meg akarták ölni. A város vezetői­nek könyörgésére álltak el szándékuktól, de nem ingyen. Kis Mihály katonának egy pár csizmát kellett venni kettő és fél talléron, a török nyergét pedig meg kellett váltani 12 tallér és 80 dénárért. A próféta a muzulmánoknak ugyan megtiltotta, hogy része­gítő italokat fogyasszanak, de Nagykőrösön még a szolnoki bég, Muharin pasa is ivott bort, hát még az egyszerű tö­rök katonák. Az erdélyi feje­delem, I. Rákóczi György kö­veteinek kíséretében jártak itt 1632-ben, és 20 tallér ára bort ittak meg a város költségé­re... A szolnoki híd javítása mi­att is jött Szolnokról üzenet, hogy menjenek munkások az építéshez. A hidat a jövő-me­nő hadi nép, a szekerek és ágyúk kerekei megrongálták, így 1661-ben újjáépítették. A nagykőrösi faragók hetekig dolgoztak rajta. Került olyan alkalom is, hogy a város emberei meg­szorultak pénz dolgában és a szolnoki töröktől kértek köl­csönt. Iskolamestert hoztak például 1668-ban, ám elfogyott a pénzük, ezért Szolnokon egy Ozmán nevű töröktől kértek kölcsön 1 tallér és 80 dénárt, amit becsülettel vissza is fi­zettek. Amikor a török uralomnak vége szakadt. 16 évig tartó há­borúskodással. Nagykőrös és Szolnok közötti kancsolat fennmaradt, bár megváltozott. Dr. Balanyi Béla (Folytatjuk) Kapa László K. A. SPORT A konzervgyári kosarasnők a városi KISZ-es bajnokság élén A városi KISZ-es női ko­sárlabda-bajnokság második fordulójára hét végén a gim­náziumi labdajátékteremben került sor. Konzervgyár—Városi ta­nács 71:10 (40:6). A képzettebb konzervgyá- riak sóikkal jobbak voltak a lelkes tanácsiaknál. Legjobb dobók: Szigetváriné (28), Ko­máromi (16), Molnárné (10), ' illetve Kiss és Tóthné (4—4). TRAKIS—ÁFÉSZ 52:17 (23:8). A szövetkezetiek győzel­müket főleg egyik játékosuk rendkívüli . eredményességé­nek köszönhetik. Ld.: Matus­káné (38), Patayné (8), ill. Veszprémi (12). DÉMASZ—Gimnázium 30:24 (16:18). Ld.: Medgyesi (22), ill. Ba­lázs (10), Rózsás (8). Áz áram­szolgáltatósok megérdemelten fordították meg a II félidő­ben az eredményt. A tabella jelenlegi állása: 1. Konzervgyár 2. TRAKIS 3. DÉMÁSZ 4. ÁFÉSZ 5. Gimnázium* 6. Városi tanács* 7. Pedagógusok * = büntetőpont 2 2 — 134- 21 4 2 2 — 51- 17 4 2 2 — 32- 24 4 2—2 28-112 2 2 — 2 24- 32 1 2 — 2 10-76 1-------0- 0 — ■l evonás. PÄLYAÜGYBEN SZÓLUNK Az Nk. Kinizsi labdarúgói minden kétkapus előkészületi mérkőzésüket vidéken játsz- szák a bajnoki rajtig, mert ebben az időszakban nincs megfelelő talajú labdarúgó- ! pálya. A 27 ezer lakosú Nagy­kőrös 608 éve város, a szer­vezett magyar labdarúgás eb­ben az évben 75 esztendős. Időszerű lenne több és jó ta­lajú labdarúgó-játékteret ki­alakítani a városton. 1975- ben nagyon fellendült váro­sunkban a tömegsport-tevé­kenység, egyre nagyobb igény van a testedzésre, sportolásra. Az aktív, versenyszerűen sportolók és csapatok száma is növekedett. Jó lenne ha helyük is lenne a sportolni szándékozóknak. „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell” — a népszerű sportszignál sze­rint, de nemcsak a televízió előtt a szobában, hanem na­gyobb teremben és a friss le­vegőn is. Életünk, a nagykő­rösi emberek életkorának meghosszabbítása érdekében is. SZOMBATI SPORTMŰSOR Kosárlabda Gimnáziumi labdajáték- terem, 15 óra: Gimnázium— Konzervgyár női, 16: Városi ta­nács—Irodagéptechnika férfi, 17: 21-es Volán—DÉMÁSZ férfi, 18: Ifjú Gárda—Gimná­zium B férfi, 19: Gimnázium A—TRAKIS férfi városi KISZ-es bajnoki mérkőzés. Sízés Kőszeg: a XI. téli úttörő­olimpia országos döntője. S. Z. Mit látunk ma a moziban? A dervis és a halál. A hata­lom béklyóiban. Jugoszláv tör­ténelmi film. Előadás kezdete: 5 és 7 órakor. Éjszakai előadás Sötét Torino. Előadás kezde­te: 21 órakor. tért eltávolítani. Természe­tesen nagyszerű dolog, hogy az építők ugrásra ké­szen várták, hol kell segí­teni, mit kell javítani, s hogy az ablakokból a strand öreg fái is látsza­nak, nem csupán az utcára hordott szemét... A saját lakás persze, ak­kor is nagy öröm, ha csak néhány heti többletmunká­val válik használhatóvá. Érd emes-e szidni a saját hi­báikat valóban villámgyor­san eltüntető építőket? Jo­gosan tűnődhetünk-e azon, látva az otthonossá vará­zsolt szobákat, hogy kit terhelnek a többletköltsé­gek? Kétségbe vonható-e a műszaki átvevők és a laká­sokat beköltözésre alkal­masnak ítélők alapossága, amikor sokan cserélnének örömmel a bosszankodó, egyébként boldog tulajdo- nosokloal. ügy véljük, igen... Farkas Péter A szürke műanyag pad- lón sötét színű foltok emlékeztetnek az építők munka közben eldobott csikkéire. Valószínűleg még sok-sok évig, hiszen sem nagytakarításkor, sem a le­folyócsatornák dugulása miatti árvizeknél nem tűn­tek el... A Ceglédi úton december 29-én átadott új otthonok lakóinak örömét persze nem lehet elrontani. Az albérletekből, a régi laká­sokból ideköltöző emberek érthetően persze, semmi­ségnek vették a törött csempéket, az ottmaradt szemetet, a hiányzó csapot. Tulajdonképpen minden baj semmiség, a saját, sen­kitől sem zavart otthon békéjében. Még akkor is, ha gázóra nélkül ugyan, de legalább egy konvektorral lehet fűteni. Még akkor is, ha az egyik lépcsőházban hat napig nem volt villany, és ha a lefolyókból csak többszöri próbálkozással lehetett az odakerült mal­Kényelmes otthonok — töhhletankával

Next

/
Oldalképek
Tartalom