Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

« Új gépekkel - korszerű termékek Az ikladi Ipari Műszergyárba a termelés korszerűsítésé­re a közelmúltban új gépek, gépsorok érkeztek. Az angol Indrusta gyár négy tekercselő automata gépsort szállított, ez­zel a termelékenység három-négyszerese lett az eddiginek. Felvételünkön a napokban üzembe áJlított negyedik gépsort Gyubonyi Jánosnc kezein Az öntödében is új, csehszlovák gyártmányú télautomata forgórészöntő-berendezés kezdte meg a termelést. A géppel nehezen megmunkálható alkatrészeket, többi között újabb gyártmányokat készítenek. Felvételünkön Szenoráczki Ferenc gépkezelő munka közben. Nagy Iván felvételei in. Évfolyam, 20. szám 1976. JANUÄR 24., SZOMBAT Sikeres népfrontestek, jó együttműködés Aktív részese a politikai és társadalmi életnek A Hazafias Népfront járási elnökségének munkáját érté­kelve a járási párt-végrehajtó­bizottság január 22-i ülésén megállapította, hogy az V. népfrontkongresszus óta eltelt időszakban a gödöllői járásban a népfrontmozgalom eredmé­nyesen, megfelelő módszerek­kel munkálkodott a társadal­mi, gazdasági és kulturális élet formálása, gazdagítása érdekében. A népfromtmozgalom ma már aktív részese a helyi tár­sadalmi es politilcai életnek. Lényeges fejlődés tapasztalha­tó a tanácsok és' a népfront­bizottságok munkakapcsolatá­ban. Ezt tükrözik a különböző együttműködési megállapodá­sok is, amilyent például az el­nökség és a járást hivatal irt alá. A leghasznosabb együtt­működés a községfejlesztéshez a társadalmi munka szervezé­sében bontakozott ki. A nép­frontbizottságok sokat segítet­tek a képviselői és a tanácsta­gi beszámolók előkészítésében, a falugyűlések megszervezésé­ben. Aktívan tevékenykedtek a tanácstagi jelölőgyűlésen el­hangzott kérések és javaslatok értékelésében, hasznosításá­ban. , A tanács népképviseleti, ál­lamhatalmi és közigazgatási munkáján, kívül az elmarad­hatatlan politikai, tömegszer­vezeti feladatokat a Hazafiam Népfront helyi szerveivel kell vállalnia. Ezért is nagyon fon­tosak az évente megrendezen­dő falugyűlések, amelyek je­lentős politikai fórumai a köz­ségek életének. Ebből a szem­pontból kiemelkedő volt az el­múlt esztendő, amikor is a legtöbben vettek részt falu­gyűléseken és összesen 364 közérdekű hozzászólás hang­zott el. A járási népfront­bizottság rendszeresen segíti és szervezi a megyei tanács­tagi csoport munkáját; együtt­működésük rendszeres és eredményes. A gödöllői járás területén huszonhárom községben ala­kultak meg a nőbizottságole. Munkájukat a községi nép­frontelnökségek irányítják. Megfelelő a nők részvételi aránya a tömegpolitikai okta­tásban, s aktívan segítik a községek szépítését is. A járá­si népfrontbizottság jelentése szerint akad néhány község, ahol nem támogatják megfe­lelően a nőbizottság munkáját. Ugyancsak a népfront hatás­körébe került a szülői munka- közösségek. irányítása. E kö­zösségek több-kevesebb siker­rel önállóan tevékenykednek. Népszerű rendezvények töb­bek között a szülők akadé­miája. Megalakították — 1973-ban — a járási Petőfi Emlékbizott­ságot. valamint tíz községi emlékbizottságot. Munkájuk folytán a járás területén ösz- szesen 260 emlékműsort tar­tottak. Kiemelkedő rendezvé­nyeik voltak, a járási szavaló­verseny, a dalostalálkozók, az irodalmi színpadok vetélkedő­je, és az emléktúra Segesvár­Régi györki mulatságok Hévizgyörkön nem kell a messzi múltban kutatni, idős embereket megkeresni, hogy néphagyományokról hallhassunk. A harminc-negyven éves falubeli asszonyok még átélöi, foly­tatói voltak a százados hagyományoknak, a lánykori emlékeik népszokásoklcal átitatottak, A hévízgyörki asszonykórus tagjai különösen szívesen mesélnek régi mulatságaikról. Tisztelik és szeretik" régen tanult dalaikat, színpompás viseletűket. Az ősz­szel örömmel újságolták, hogy az idén télen kevesebbet jár­nak majd piacra a zöldséggel, inkább a régi szokások szerint farsangolni járnak egymáshoz. Amikor még a kórus tagjai cladolany-sorban voltak, mindannyian forogtak a farsangi bál­ban. A húsz-huszonöt évvel ezelőtti farsangi mulatságokról az asszonykórus két tagja. Bankó Gáborné (szólóénekes) és Ba- zsik Ferencné mesélt. Egymás szavába vágva számoltak be a regi mulatságokról. Legénybírék várták a zenekart — Farsangkor három na­pig tartott a bál. Vasárnap, hétfőn és kedden. Az első na­pon kimentünk a vasútál­lomásra a zenészek elé, s amíg be nem értek, végig táncoltunk, meg énekeltünk előttük. — Kik voltak a mulatság főrendezői? — A legénybírók. Az ő fel­adatuk volt megfogadni a ze­nekart, a bevételből fizették ki a díját, meg a bort is, mert csak megszomjaztak a zené­szek a három nap alatt. Aztán ami megmaradt, mondjuk a ■tűzoltóegyesület javára írták. — Ki lehetett legénybíró? — Legtöbbkor a falu mó­dosabb gazdáinak fiai fog­tak össze. Általában nyolc vagy tíz legénybíró volt. Ké­sőbb már a szegényebb ré­tegből is lett bíró. — Mikor érkeztek a faluba a zenészek? — Délelőtt tíz órakor a le­génybírók fogadták őket, akik­hez ebédelni is mentek. Be volt osztva, hogy melyik na­pon melyikhez. Rozmaringos, szalagos kalapban fogadták a muzsikát. És akkor a lányok végig, míg oda nem értek a kapuhoz, táncoltak meg éne­keltek. A legénybíróhoz nem ment be mindenki, csak aki rokon volt. A zenészeknek ilyenkor egy egész kis lagzit rendeztek. A lányok körbe álltak — Hol rendezték ezeket a mulatságokat? — Két táncterem volt a fa­luban. A Gyetván kocsmája, meg a Túróczi kocsmája. Ide hozták aztán délután a kis­babákat bodros féketőbe’, seiyemféketőbé. Azok esitig, mondjuk olyan hét-nyolc óráig nézgelődtek. De altkor nem olyan volt ám a bál, mint most van. Mer most meg lehet bolondulni, itt la­kunk a szomszédban, pláne amikor nyár van, éjfélig sem lehet aludni. Nekünk nem kellett a zene. Mi, lányok könbe álltunk, míg a legények kimenteit inni egy kisfröcs- csöt, vagy nem tudom én mit. Mi azért nem mentünk ki. Körbeálltunk a táncterembe, két sorba végig, a kisebb korosztályúak a belső körbe mentek. Mindig a nagyobbak­tól vették át az éneklést. Ak­kor úgy volt, hogy mindig valakinek kezdeni kellett. Az én korosztályomban mondjuk én voltam a nótafa. Emlék­szem, legelőször mindig azt kezdtem, hogy Rózsa, rózsa, labdarózsa levele .. . — És hogyan volt a tánc? — Nem úgy, mint most. Mer ha egy legény ma elhív egy lányt, az egész este el nem megy mellőle. Ha rosszabb táncosa van, akor inkább ha­zamegy. Mi minden nótánál otthagytuk őket. Az volt a hí­res lány, akinek a legtöbb táncosa volt. Ilyen miatt volt is egyszer kellemetlenség a faluban. Mert rendeztek egy­szer ellenkező bált. A szegé­nyek a cigányzenét hozták, mer azok olcsóbban jöttek, a gazdagok meg a rezesbandát. A Túróczinál cigányzene volt, a Gyetván nál meg a rezes­banda. Nekem is voltak tán­cosaim itt is, meg ott is. Nem tudtam, hogy hova legyek. Szerintem a fülemnek a re­zesbanda jobban tetszett, de a Túróczinál is voltak legé­nyek, akik szimpatikusak vol­tak. Azt csináltuk, hogy itt is voltunk egy darabig, meg ott is. Lett verekedés, sival kodás — Hogyan muzsikáltattak ki lányt a kocsmából? — Jaj, egyszer én is majd­nem úgy jártam. Hárman fi­zettek be egyszerre a bálba, három legény akart volna ud­varolni. Aztán kajbáltak, hogy gyere be, én meg gon­dolkoztam, hogy ugyan most kinek menjek be, egyik is letett, másik is letett. No gon­doltam, hát bemegyek, majd odabenn leSz valami. És már kezdődött az ellenkezés, hogy akkor lekérni szabad? Abból kerekedett ám a kakaskodás. Mert azt mondja az egyik: szabad? Nem szabad. Hogy­hogy nem szabad? Mér nem szabad? Szó szót követett, aztán lett olyan csinnbumm, olyan verekedés, sivalkodás, hogy mindenki csak szaladt az ajtó felé. Na de a kimuzsi- káltatás meg úgy volt, hogy a lány nem akart elmenni táncolni, mert nem tetszett neki az udvarló. Akkor a le­gény megfizette a zenésze­ket, s elhítta a lányt, az meg nem ment, hát a legény meg­fogta a karját, sokszor még meg is billentette. Ki a kocs­maajtón, aztán mehet. Ez nagyon nagy szégyen volt. Az. lehetett, hogy esetleg a lány­nak volt más- udvarlója, aki­vel újra bejött. Ez mondjuk a legények között perpatvart okozott, míg el nem intézték, hogy kié legyen a lány. Virágos szoknya, vászon nadrág — Hogyan öltözködtek a farsangi mulatságra? — Ügy, ahogy moßt a kis­lányok a népi táncba. Raj­tunk voltak a kikeményített fehér parik, aztán a virágos parasztszoknyák, fehér blú­zok, meg színesek, szatén­kendők, később meg ezek a pruszlikok. Mind a három napra farsangkor a lányok­nak, mindegyiknek, új szok­nya, új blúzt vettek. Aztán a barátnők összebeszéltek, no neked minőt vettek, rózsa­színt, sárgát, zöldet? Melyik­be öltözöl? No gyere, ma ezt vegyük fel, holnap meg emezt, holnapután meg a har­madikat. — Es a legényeknek mi­lyen viseletűk volt? — Csizma volt a lábukon meg vászonnadrág. Nagyon szépen meghajtották, bele­húzták a csizma jókba, nem priccses nadrág volt. Az in­geken a gombok között slin- gölés volt, valamennyit szé­pen kivarrták. Színes, piros meg kék gombok voltak raj­tuk. Aztán kis mellényt is hordtak, meg kalapot. Előfor­dult, hogy díszes kapcájuk volt a legényeknek. Mert ha megvolt egy legény meg egy leány között a kendőla­kás, amit ma eljegyzésnek hívnak, és a lány megbánta a választását, a legény bi­zony nem adta vissza a jegy­kendőt, hanem belefűzte a csizmájába. Száraz szerda — Aztán amikor már far­sang keddje volt, tíz óra után mindig ment az ének, hogy „száraz szerda lesz a héten, most bomlik a határ széjjel, gyere be, gyere be, de gyere, be. ..” jaj, akkor már vége volt! De ha egész hé­ten lett volna a bál, azt is ki­bírtuk volna. A gödöllői Munkácsy úti is­kolában január 20-án, kedden tartották meg a város úttörő­olimpiai fiú kosárlabdaver­senyét. A bajnokság mérkőzé­seit Koós Csaba és Barkóczi Ottó vezette. Az eredmények a következőképpen alakultak: a Bornemissza Anna úttörő- csapat és a Török Ignác út­törőcsapat kosárlabdásainak mérkőzése 26:19-es eredmény­nyel zárult. A Bornemissza és a Petőfi Sándor úttörőcsapat játékosainak mérkőzéseredmé­nye 49:30 lett. A Török Ignác úttörőcsapat és a Petőfi Sán­dor úttörőcsapat kosárlabdá- sai között 42:15-ös eredmény alakult ki. Szép eredmények születtek a társadalmi munkában. Első- sortján az iskolák, óvodák épí­téséből vette ki részét a lakos­ság, különösen kiemelkedő eredményeket ért el minden esztendőben Veresegyház és Erdőkertes. Fokozatosain fejlődött a tö­meg politilcai oktatás, ennek hagyományos keretet adtak a népfrontestek. Ez az oktatási forma, eredményesen működik járásszerte, hozzájárul a pár- tonkivüli lakosság eszmei-vi­lágnézeti neveléséhez. A békepolitikai célkitűzé­seinek megismertetésében ki­emelkedő szerepet játszanak a minden esztendőben hagyomá­nyossá vált béke-barátság hó­nap rendezvényei, s így a négy esztendő alatt tíz alkalommal megrendezett baráti találko­zó. Járásunkból háromszázti- zenketten tettek látogatást a Szovjetunióban, Isaszegen len­gyel hetet rendeztek, s 1973- ban Péoelen volt a megyei békehónap zárása. A községi népfrontbizottsá- gok jelentős segítséget nyúj­tanak a művelődéspolitikai munkában, aktív részesei, sőt közreműködői a Galga menti népművészeti találkozó ren­dezvényeinek. A népfrontbi­zottságok kezdeményezésében és szervezésében honismereti körök munkálkodnak, króni- nikaírók dolgozzák fel lakóhe­lyük történetét. F. B. A fentiek összesítése alap­ján a helyezések a következő­képpen alakultak: a Borne­missza Anna úttörőcsapat ko- sárlabdásai az első, a Török Ignác úttörőcsapat játékosai a második, s a Petőfi. Sándor úttörőcsapat csoportja a har­madik helyen végzett. A ver­senyben elért eredmények alapján a bajnokcsapat részt vesz majd a megyei döntőn. A győztes csapat tagjai: Bu­dai, Pataki, Molnár, Varga, Mészáros, Szabó T., Bacsányi, Pintér és Szabó L., edzőjük: Kirchhoffer József. A legjobb dobó címét a Petőfi csapat játékosa, Mukk Lajos nyerte el. Örszigethy Erzsébet SPORT + SPORT SPORT + SPORT ELSŐ A BORNEMISSZA Kosárlabdás úttörők .V om báli jegyzet HA Ritka együttműködésről adtunk hírt lapunk január 15-i számában. A város- rendezéssel kapcsolatos cikkben arról volt szó, hogy a februárban meg­nyíló húsbolt helyisegei­nek átépítésében a terve­zők, kivitelezők megbeszé­lik a bolt eladpival, milyen módon lehet legcélszerűb­ben berendezni az üzletet. A közületi építkezésekben járatlan olvasó számára ta­lán furcsa, hogy ezt az együtt műicödést a ritka jel­zővel kapcsoltam össze. Pedig az ilyen esetek való­ban egyedülállók. Nem egy olyan közintézményről le­het hallani, amelyeket rossz beosztásuk miatt le­hetetlen rendeltetésszerűen használni. Hallottam olyan művelo- désiház-igazgatóról, aki egy láda sörrel győzte meg a kőműveseket, hagy a terv ellenére ne hitzzanak fel egy közfalat. Ha. nem folyanuxLik ilyen módszer­hez, akkor egyetlenegy olyan helyiség sem lett volna, amelyikben har­minc embernél több elfér. Olyan sertéstelepet is épí­tettek már, ahonnan hiány­zott a megfelelő lefolyó­rendszer és szellőztetés, máig sem tudják mire használni. Joggal kérdez­hetjük tehát._ hogyan for­dulhatnak elő ilyen „ren­deltetésellenes” tervezések és kivitelezések? A rend szerint minden ügynek van egy szamárlét­rája: az intézménylétesí­téseknél ragaszkodni kell az ügymenethez, mert csak úgy hivatalos. Ez ter­mészetes követelmény, de a következményei már sok­kal kevésbé természetesek. Mert vegyünk példának egy művelődési ház építé­sét. A tanács költségvetési lehetőségei alapján elhatá­rozta, hogy szükség van rá. Kerestetik tehát egy szak­ember, egy tervező, vagy tervezőkollektíva. Ezután kérik fel a fővállalkozót a kivitelezésre. Egy tanácsi vezetőnek tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy a tervezési és kivitelezési költség ne haladja meg a célra szánt összeget. A ter­vező szintén erre törekszik. Ünnepélyesen megnyitják a létesítményt, s az avató, beszéd elhangzása után a művelődési ház igazgatóján a sor, hogy bebizonyítsa rátermettségét. De nehéz a bizonyítás akkor, ha túl ki­csik, vagy túl nagyok a he­lyiségek, ha kevés fény jut be az ablakon, ha rossz helyre kerültek az ajtók, és sorolhatnánk még to­vább a feltételeket. Az igazgató átadás utáni gondjai megelőzhetők. Még pedig úgy, ha az építés előtt megkérdezik tőle, hogy milyen és mekkora helyiségekre van szükség. Mert az építéssel foglalko­zók legnagyobb jóindulata sem pótolhatja egy nép­művelő tapasztalatát. Csak a közművelődéssel naponta foglalkozó tudhatja, hogy milyen alaprajzi elrendezés szükséges a zavartalan szakköri összejövetelekhez, klubfoglalkozásokhoz, szín­házi előadásokhoz. Ö azt is megmondhatja, hogy egy nagy teremben még a mozi miatt sem szabad lerögzí­teni a székeket, mert akkor sosem lehet például báli rendezni. A gödöllői városi tanács úgy tervezi, hogy a jövő esztendőben elkezdődik a művelődési központ építé­se. Reméljük, hogy nem­csak az avató ünnepségen ismerheti meg az igazgató a művelődési házát. ö. E. A közművelődés programjáról A valkói nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága legutóbb január 20-án, kedden tartott ülést. Ez alkalommal többek között megbeszélték a vácszentlászlói művelődési ház 1976. évre szóló munkatervét. A megvalósítandó programok­ról, feladatokról Sánta Miklós, a művelődési ház igazgatója tájékoztatta a végrehajtó bi­zottság tagjait. 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom