Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

1976. JANUAR 23., PÉNTEK \XÍliíW Százezer választó képviseletéen Eredményesen dolgozik a megyei tanácstagok váci járási csoportja A megyei tanácstagok váci járási csoportja a legnagyob­bak közé tartozik. Dr. Monori Balázsné járási vezető óvónő, megyei tanácstag irányításával tizenhatan képviselik területü­ket: mintegy 100 ezer választó- polgár véleményének, akaratá­nak adnak hangot. Átt kintés az egész járásról A járás heterogén összetéte­lű. Ez meghatározza a cso­port munkáját is. A hét nagy­községi tanácsból, amely itt található, kettő közös tanácsú és a társközségekkel együtt ti­zenegy települést fog át. Ezekben a nagyközségek­ben él a járás la­kosságának a fele. Három agglomerációs községük van; közülük Dunakeszi a városia­sodás útjára lépett. Itt a la­kosság háromnegyede fizikai > munkás, legtöbbje a helybeli nagyüzemek dolgozója, de elég sok az ingázó is. A járási veze­tők úgy tartják, hogy a déli rész ipari, az északi, hegyi falvak — Ácsa például —, ki­fejezetten mezőgazdasági terü­let. Ugyanakkor az egész járás a Dunakanyarhoz tartozik: erős az idegenforgalma és hat rá a főváros közelsége is. Mindezek a hatások megmu­tatkoznak a tanácsok munká­jában, felkészültségében és a közéletben is. — A megyei tanácstagok munkája az összefogás, a koor­dinálás — kezdte a beszélge­tést dr. Monori Balázsné. — A megyei tanácstagok járási cso­portja hozzásegít kettős felada­tunk ellátásához, a helyi taná­csi és a megyei' tanácstagi funkciók betöltéséhez. Ismer­jük a járási és megyei célkitű­zéseket, így formálunk egysé­ges álláspontot. Arról viszont egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk, hogy minket a községek azért választottak, hogy a megyei tanácsüléseken az ő érdekeiknek adjunk han­got. Az utóbbi években sokat javult a járási-megyei tájé­koztatás. A magasabb színvo­nalú tanácsi munka hozzáse­gít, hogy a megyei-járási cél­kitűzések és a szoros helyi ér­dekek találkozzanak az adott tárgyi-anyagi lehetőségeken belül. Ugyanakkor a demokra­tizmus mind teljesebbé tételé­re, a közéleti tevékenység ki- szélesítésére a megyei tanács­tagok váci járási csoportja pél­dául a fogadóórákat, a tanács­kozásokat gyakran az üzemek­ben, termelőszövetkezetekben tartja. A rengeteg tennivaló között nem könnyű eligazodni. Hogy a szétszórtságot elkerüljék, a megyei tanácstagi csoportok munkatervet készítenek. Ez sosem jelenít merevséget, az élet néha változtatást követel. Mégis, nagy vonalakban ta­valy, de azt megelőzően is, eleget tettek kétoldalú felada­tuknak. A megyei tanácstagi csoport testületi munkája is hozzájárult a községi tanácsok negyedik ötéves tervének telje­sítéséhez. — A nagyközséggé nyilvání­tás igen fontos lépés volt a ta­nácsok életében, a feljesztések gyorsításában — tolmácsolta csoportja véleményét Monori- né. — A tanácsok nagyobb összeggel tudtak gazdálkodni, bár természetesen az igények is növekedtek. Igen jelen­tős volt az út. és járdaépítés, ami falun még mindig első­rendű feladat. Az egyéb kom­munális építkezések is szépen haladtak. Kilométerekkel nőtt a villanyhálózat. Tavaly év vé­gére elkészült Főt regionális vízhálózata harminc kilométer hosszúságban. ,Számíthatunk a társadalmi összefogás erejére — Hogy saját szakmámról is szóljak, a járásban majdnem négyszázzal több kisóvodást lehet felvenni. És nemcsak az óvodáknál, hanem az új isko­laépítkezéseknél is mindjob­ban lehet számítani az embe­rek társadalmi munkájára. A tavalyi eredményeket még nem ismerem, de a megelőző évben Szabón például az egy főre esői társadalmi munka értéke több mint kilencszáz forint volt. Ez két okból is nagy szó. Szob nyerte meg az első helyet, a vele járó háromszázezer forin­tos pénzjutalommal, de azért is, mert amikor a község meg­szűnt járási székhely lenni, so­kan azt mondták, vége itt min­den fejlődésnek, . az emberek JANUÁR 27-30 Budapesten ülésezik a KGST könnyűipari állandó bizottsága Január 27—30 között Buda­pesten tartja ülését a KGST könnyűipari állandó bizottsá­ga. A javasolt napirenden szerepel több közös beruházás előkészítése: tárgyalnak majd egy alfacellulóz-talpbélés gyár létesítéséről a Szovjetunió­ban, polipropilén szőnyeg­alapszövet gyártásának meg­szervezéséről Magyarországon, és műselyem szövöde létreho­zásáról Romániában. Foglal­koznak ezeken kívül a ruha­ipari kisgépesítés, és különfé­le speciális — elsősorban iro­dai — bútorok gyártásának szakosításával is. Az ülésen határoznak majd a könnyű­ipari műszaki információs al­rendszer létrehozásáról, to­vábbá . elfogadják a bizottság hároméves munkaprogramját, amely a KGST legutóbbi 29. ülésszakán elhatározott cél­programok könnyűipari elő­készítését jelenti. A SZAKMA KIVÁLÓ TANULÓJA Megyeszerte lezajlottak az elődöntők Nyolc éve minden esztendő­ben — s az idén is — meg­rendezik a végzős ipari szak­munkástanulók részére A szakma kiváló tanulója címért folyó versenyt. A Munkaügyi, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi, valamint a Belkeres­kedelmi minisztérium által meghirdetett vetélkedőn több szakmából és tantárgyból is indulhatnak a jelentkező fia­talok. Mint a Pest megyei Tanács illetékeseitől megtudtuk, az év első heteiben már megyeszerte lezajlottak az iskolai elődöntők. Ebbe a fordulóba 2200 végzős szakmunkástanuló közül majd 1200-an neveztek be. A fia­talok tizenöt szakmában és kilenc tantárgyban kamatoz­tathatták eddig szerzett isme­reteiket, jártasságukat és készségüket. Az eddigi elődöntőket — töbt mint hetven versenyt—, a megye 13 ipari szakmun­kásképző intézetében rendez­ték. Innen a megyei döntőbe 141-en a szakmai, 119-en pedig a tantárgyi versenyekből ju­tottak tovább. A februárban megtartandó második fordulóból szakmán­ként és tantárgyanként két- két tanuló juthat majd az or­szágos döntőbe, ahol a tava­lyihoz hasonló, szép sikere­ket arathatnak. érdektelenné válnak. Az ered­mények ezt cáfolták. Amikor valamilyen különö­sen fontos, a járás életét átfo­góan érintő feladatot kell meg­vitatni, a megyei tanácstagok csoportja nem egymagában ülésezik. Több alkalommal vett részt1 a megbeszéléseken a járási pártbizottság első tit­kára, országgyűlési képvise­lőik, a járási hivatal vezetői vagy a tömegszervezetek kép­viselői, és elsősorban a Haza­fias Népfront aktívái. Az is előnyös, hogy a nagyközségi tanácsok a területükön lévő üzemekkel-intézményekkel együttműködési szerződéseket kötöttek. Ezek a kapcsolatok valóban a kölcsönösség alap­ján keletkeztek, politikai-gaz­dasági erőt és lehetőségeket adnak, amire a tanácstagi cso­port építhet. Így, ezzel az ösz- szefogással érik el, hogy az ő munkájuk is részese a járási eredményeknek, és hogy a megyei tanácsüléseken ‘alapos előkészítés után hozhatnak ér­demi döntéseket, nemcsak sa­ját területük, hanem a megye egészét érintő kérdésekben. A felszólalás eredményes — Sok régi panasz, megszűnt, ugyanakkor újak keletkeznek, vagy az előrelépés nem akko­ra, mint amit a lehetőségek megengednek. Nem egy me­gyei tanácsülésen adtunk han­got ezeknek a valóban égető kérdéseknek és nem ered­ménytelenül. Ilyen volt pél­dául, hogy nem elég a szakor­vos, hogy nyári idegenforgal­mi szezonban ellátási zava­rokat tapasztalni, hogy az elektromos hálózat korszerűt­lensége miatt több nagyköz­ségben nem tudják a háztar­tási gépeket használni. Szobon központi keretből több orvos­lakást építenek, tehát megszű­nik a szakorvosgond az SZTK- rendelőben, Verőcemaroson átadták az egészségházat, Du­nakeszin meggyorsult a csator­naépítés és sor kerül a gödi és a letkési iskolaépítésre is. Ezzel máris eljutottunk az ötödik ötéves tervhez és mind­azon feladatokhoz, amit ebben az időszakban kell a megyei tanácstagok váci járási cso­portjának megoldani. Pontos munkatervet még nerr» állítot­tak össze, hiszen az része lesz a megyei tanács munkatervé­nek. Nagy vonalakban azon- már kialakultak tennivalóik. Ezek között szerepel többek között, hogy o lakossági szol­gáltatás helyzetét együtt akar­ják megvitatni a városi cso­porttal. Ugyancsak részlete­sen kívánják megvitatni áz V, ötéves terv középtávú pénz­ügyi kereteit, ezen belül az 1976. évi központi költségveté­si és fejlesztési feladatokat. Komáromi Magda BEFEJEZŐDIK a televízió esti híradója, tornához készü­lődik a család. A nézők elein­te csak a tréfa kedvéért nyúj- tóztatták tagjaikat, de azután el kellett ismemi: a néhány perces mozgás valóban fel­frissít. A közvélemény-kutatók, a szociológusok bizonyára majd tudományosan is megvizsgál­ják, értékelik ennek az ötper­ces műsornak a hatását — és számokkal érvelve megálla­pítják a lényeget: azért ked­velte meg a közönség a tv- tornát, mert tömegigényt elé­gít ki, a test kívánja az ed­zést. Ezt fejezi ki az orvos is, amikor megkérdi betegétől: sportoil-e valamit? Jó lenne, ha úszna — javasolja a dok­tor —, az úszás mozgatja meg leginkább a testet. Egyszerű és természetes megállapítások ezek, kevesen vitatkoznának velük, s mégsem így élünk, mégserp hallgatjuk meg a ta­nácsolhat, sajnáljuk magunktól a napi tíz, húsz perceket. Pest megyében a pártszer­vezetek, a tanácsok és a tö- megszervezetek intézménye­sen foglalkoztak az elmúlt időben az egészséges életmód­dal, a szellemi kultúra mel­lett a testkultúra fontosságá­val. Hangsúlyozták: napjaink­ban, amikor műszaki-techni­kai forradalmat elünk át, alapvetően megváltoztak a körűimén yeink —, s ha tele­pülésenként különböző mér­tékben is —, a községekben városiasodás megy végbe (an­nak minden előnyével és hát­rányával), a környezeti árta­lom, a levegőszennyeződés kü­lönösen indokolja, hogy töb­bet törődjünk a dolgozók egészségével, a tömegsporttal. JO NÉHÁNY INTÉZKEDÉS jelzi, van, ahol már megér­tésre talált az okos szó. Mo- noron például társadalmi ösz- szefogással tornatermet építet­ték, másutt is követték pél­dájukat. Van olyan község, ahol a filmszínházat, a műve­lődési otthont nappal tornate­remmé alakították át, játszó, ugráló, felszabadult gyerekek vették birtokba két-három órára, s estére ismét színház­zá, klubbá varázsolják a ter­meket. A tanácsost, a termelőszö­vetkezetek jelentős összegek­kel támogatták új sportpá­lyák kialakítását vagy a ré­giek korszerűsítését. Társa­dalmi munkával — a többi között Százhalombattán — segítették a sportolási lehe­tőség megteremtését. A Pest megyei Tanács költ­ségvetési tervében — a foko­zott takarékoskodás fellett is — az eddigi évekhez képest néhány százezer forinttal ma­gasabb összeg szerepel a sport fejlesztésére. Van ahol — mint például Gödöllőn — kor­szerű tornatermet építenek. Minden eredmény, fejlődés ellenére sem lehet azonban elégedetten szólni a tömeg­sportról. Ha ez csupán pénz­kérdés, fejlesztési gond lenne, egyszerű függvénye a költ­ségvetésnek a takarékosság, a szigorúbb gazdálkodás ellené­re is könnyebben oldódnának meg a problémák. .Nehezíti azonban az előrehaladást hogy nem vált még társadal­mi üggyé a testedzés. Sem azok, akik irányítják a spor­tot, sem azok, akiknek az egészségük megóvásáról van szó, nem értették meg eléggé: szemléleti változásra van szükség. Mert igaz, hogy .öröm és di­csőség Európg- és világbaj­nokságon érmet szerezni, szurkolni a versenyzőkért: elég felkészültek-e kiváló sportolóink, úgy állják-e meg helyüket, ahogy elvárjuk tő­lük, de ez csak része, kicsiny része annak, amit sportnak nevezünk. NEKÜNK, akik azt a célt tűrtük magunk elé, hogy tö­megek számára teremtünk jobb életet, törődünk ember­társainkkal, nagy összegeket szánunk az egészségvédelem­re, a betegségek megelőzésé­re, nem lehet közömbös, hogy az egészséges, munkaképes, szorgalmas dolgozók idejében törődnek-e s eleget épségük, egészségük megóvásával? A kérdésekre a választ elő­ször az általános és középis­kolákban, az egyetemeken kell keresni; a testedzés megkez­dése a gyermekkorban a leg­fontosabb. Elég-e a testneve­lési órák száma, amit kötele­zően előírnak? — némely fel­ső iskolában elő sem írnak. Nem kell-e sürgősen felemel­ni a testedzésre fordított órák számát? Nem kellene minde- mellebt több kirándulást, gya­logtúrát, rendszeres termé­szetjárást szervezni? Nem lenne-e szükség tömegverse- nyekre az iskolákban, játé­kos futásokra, szertornára, kö­telező úszóleckékre, az erő sokszori összemérésére? Akik aggályoskodnak, hogy kevés idő maradna így az irodalom, a matematika elsa­játítására, feleslegesen félnek, hiszen a sportolás frissít, fel­üdít, javítja, serkenti a szelle­mi felfogóképességet. Az ag- gályoskodók másik csoportja a helyiséghiánnyal indokolja a torna elmaradását. Bár a helyiséghiány nagyon szoron­gatja az iskolákat, a szükség szerényebb megoldásokat Is ismer. Van rá példa, hogy nem mindenütt várnak ter­mek építésére, csarnokokra, korszerű tornaszerekre, ha­nem öfcletességgel, lelemé­nyességgel, jó szervezéssel, sok fáradsággal kihasználják a természet nyújtotta lehető­ségeket, a síkfutást, a felön­tött jégpályát, a domboldalon szervezett szánkózást, hegy­mászást, focizás pénzt sem kívánó alkalmait. S mi legyen az iskolából kikerült fiatalokkal? Mi azok­kal, akik már kinőttek a fia­tal korosztályból, de a társa­dalom számára éppen olyan Hosszúvá von értéket jelentenek, egészség- védelmük szintén közügy. A tv-torna dicséretes kez­deményezés, de kevés, hiszen ellenőrizhetetlen, szervezetlen forma. Akik bevezették a munka közbeni tíz-tizenöt perces testmozgást, szántén jó ügyet szolgálnak. Ezt az ötle­tet azonban még nem sok he­lyen követik. A VÁLLALATOK, az ipart és mezőgazdasági üzemek sporttelepei, sportlétesítmé­nyei is csak kevesek birtoka. Tévhit az, hogy néhány tehet­séges ember számára áldoz­tak volna százezreket ezek megvalósításáért. Egész dolgo­zó kollektíváknak kellene megtalálniuk ott az igényeik­nek legmegfelelőbb sportolást. Nem baj, ha valakinek először nehezen hajlik a dereka, nem kecses a mozdulata, meg­mosolyogják ügyetlen fekvő­támaszát. Nem a gyűrűmufatvány szépségén, a kapuba rúgott .gólok tömegén, az ezerméteres gyorsúszáson van a hangsúly. A versenyzőknél igen: tőlük a szép, hibátlan, kiváló sporttel­jesítményt várjuk. De most nem róluk szóltunk, hanem azokról, akik nem értik, akik nem hiszik, hogy a tömegsport a legfontosabb. Azokról ír­tunk, akik egy életen át hű­ségesen, fáradhatatlanul dol­goznak, mit sem törődve egészségükkel. Helyettük, érettük vizsgálta nemrégiben az MSZMP Politikai Bizottsá­ga a tömegsport helyzetét és hívta fel a figyelmet arra: változtatni kell az élsportolást középpontba állító szemléle­ten, a sport fókuszába a tö­megsportot, a tömegek mozgá­sát kell helyezni. Ez egyaránt jelenti azt, hogy több testnevelő tanárra van szükség, több tornater­met kell építeni, s art is, hogy jobb megoldás híján szervez­zék meg a művelődési intéz­ményekben is a testedzés oda­való formáit, karolják fel mindenütt az „Edzett Ifjúsá­gért” mozgalmat, hogy, az egy üzem, egy iskola sikeres kam­pány példáján társadalmi ösz- szefogással közös pénz- és erőforrásokkal sportlétesítmé­nyeket, tornatermeket, sport­pályákat építsenek, alakítsa­nak ki. HIÁBA LESZ azonban egy­szer elég terem, pálya, edző és tanár, ha az alapvető bajon, a sportszemléleten nem változ­tatunk. Azon, hogy a sport vezetői és a tömegek egyaránt igényeljék a szellemi fejlődés, a kiváló munka érdekében is a testedzést, az egészséget tartósító, szervezett, rendsze­res mozgást. Ez ugyan nem kínál látványos eredményt, hírnevet egy-egy községnek, járásnak, rövid távon nem hoz dicsőséget, de hosszú távon si­ker koronázza az erőfeszítést, a közügyet jobban szolgálja. Sági Ágnes Kollégium szúmunkásM A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Csepelen építi az 1. szá­mú Szakmunkásképző Intézet kollégiumát. Az építők már az utolsó szintet szerelik, és rövidesen átadják helyüket a szakipar szerelőinek. Sok vagy kevés? Állatorvosi ellálás Pest megye mezőgazdaságában Pest megye mezőgazdaságá­nak szocialista szektorában a negyedik ötéves terv idősza­kában jelentősen megnöveke­dett az állaitállomány. Nem fejlődött ugyanilyen ütemben a milliós értékű állatok egészségének megóvására hivatott üzemi állatorvosi hálózat. 1970-bon 45 üzemi állator­vos dolgozott Pest megyében, közülük 28 állami gazdasá­gokban. 17 tsz-ekben. Számu­kat 1975 végére 35 fővel kí­vánták emelni, de a személyi, valamint a munkafeltételek miatt ez a terv nem valósult meg. Ez év első napján álla­mi gazdaságban 43, tsz-ekben 32 üzemi állatorvost alkalmaz­tak, tehát öttel kevesebbet a tervezettnél. Az állami gazdaságok állat­orvos-ellátottsága nagyjából kielégítő, viszont több tsz-ben elkelne az állatorvos. Jóllehet a szakosított teleppel rendel­kező gazdaságok zömének már van,< kívánatos lenne a növek­vő állatállományú tsz- ekben üzemi állatorvosok alkalmazása. Jelenleg egyik-másik tsz, noha alig van számottevő lá­basjószága, alkalmaz, több pe­dig, bár állatainak száma in­dokolná, mégsem állít mun­kába üzemi állatorvost. — Szám szerint az állator­vosok számának emelése nem is szükséges, hanem az üzemi és a hatósági állatorvosi • állá­sok arányos átszervezésével rövid időn belül megte­remthető a kívánatos egyensúly — mondták ezzel kapcsolat­ban a Pest megyei Állat­egészségügyi Állomáson, hoz­zátéve: — A tényleges igé­nyeket kielégítő újabb üzemi állatorvosi állások szervezésé­nek alapja a tárgy.’ feltételek megteremtése. A háztáji állatok gondját, ahol van üzemi állatorvos, az is elláthatja. Ahol viszont nincs, ott a nagyüzem álla­tainak egészsége felett is a hatósági községi állatorvos őr­ködhet. Az olyan tsz-ekben, ahol sok az állat, a megyei szakigazgatási szerv és az Ál­lategészségügyi Állomás üze­mi állatorvosok alkalmazását szorgalmazza. Sz. E. I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom