Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

1976. JANUAR 21., SZERDA VtJrti TH xJímav Egység a döntésben és a végrehajtásban Hogyan lehet — hogyan ke!!? Vezetők, munkások véleménye a Csepel Autógyárból A Csepel Autógyár pártbi­zottsága megvitatta és jóvá­hagyta a múlt évi terv teljesí­téséről és az idei feladatokról szóló jelentést, valamint a Központi Bizottság útmutatá­sai alapján készült 1976. évi gazdaságpolitikai cselekvési programot. Új módon, új szemlélettel Eddig a hír, s ezekben a napokban hasonló események­ről számolhatunk be a megye üzemeiből, termelőszövetke­zeteiből, intézményeiből is. A programok mindenütt fő fel­adatként jelölik meg az ' V. ötéves terv sikeres indítását, a népgazdasági szempontból különösen fontos folyamatok gyorsítását. így készült az autógyári programtervezet is, amely a pártvezetőségek és az alapszervezetek cselekvési programjához ad támpontot. Hogyan vélekedtek a párt­bizottsági ülésen felszólaló kommunisták a cselekvési egység erősítéséről, a gazdasá­gi tevékenység javításának le­hetőségéről? Sommásan így: új módon, a hibás szemléle­tek, a káros gyakorlat felszá­molásával kell dolgozni. Üj fogalom születésének is tanúi lehettünk: megkezdődött a termékszerkezet átalakításá­nak második szakasza, a tel­jes átalakítás gyakorlati meg­valósítása. A felettes szervek bizalmát — amelynek ered­ménye, hogy a szervokormány és a padlóváz gyártása után a különböző típusú, célú se­bességváltókat ez a vállalat készíti majd — gyors, jól szervezett termelés-előkészí­téssel, gyártással kell viszo­nozni. A pártbizottság tasiai egyetértettek ezzel a megálla­pítással. Mit tartottak fontosnak el­mondani? Idézzünk néhány felszólalásból. Ha megdolgoztunk érte... Turjánszky Mihályt újon­nan nevezték ki gyárrészleg­vezetőnek, a Volvo kooperá­cióban készülő jármű gyártá­sát, az üzem megszervezését bízták rá. — Gyakran mondom, s próbálom megvalósítani is, hogy a kommunista gazdasági vezető ragadja magához a kezdeményezést. Hozzám jöj­jenek válaszért minden lénye­ges kérdésben. A vezető köte­lessége, hogy a vele együtt dolgozó munkásokat meghall­gassa, s ha az elmondottak­ból valami nem az ő feladata, akkor adja át másnak, de in­tézkedjen! A gazdasági mun­kát úgy kell irányítani, hogy az megfeleljen a politikai kö­vetelményeknek is. Itt volt például a Volvo-részleg meg­alakítása. A munkásgyűlésen bejelentették többek közt azt is, hogy én leszek a vezetője. Sokan jelentkeztek nálam. Már az első napon harminc- öterj. Meg azóta is. Mi az in­dítékuk? — ezt kerestem. A munka szépsége, újdonsága érdekli őket, vagy az anya­giak, a külföldi utazás lehető­sége? Majd meglátjuk — mondtam, s a beszélgetésekre időt szánva soroltam a felté­teleimet. Ez lesz a munka, ennyit kell áldozni rá, s egyelőre a jelenlegi fizetés marad. Ha valaki úgy kezdte: mennyi lesz a pénz, a beszél­getés fonala hamar megsza­kadt. És az új üzem kezdő személyi állománya mégis ki­alakult. így jó ez, mert elvem: csak akkor tartsuk pénzért a tenyerünket, ha már dolgoz­tunk is érte! Tapasztalatokat gyűjtve E témasort folytatják a ve­zérigazgató — dr. Novak Béla — által elmondottak is. A nemzetközi kapcsolatok bővü­lésével mind több autógyári utazhat külföldre. Keletre és nyugatra egyaránt. Mit vár tőlük a gyár? — Az utazásokra jelentős összegeket fordítunk. A nem­zetközi kooperáció szükséges­sé teszi a helyszíni tanulmá­nyokat, a tapasztalatszerzést. Most az volna a fontos, hogy mindenki, aki külföldön jár, ne csak a kirakatokban látot­takat hozza haza, hanem el­sősorban a jó tapasztalatokat. Nem új, hogy találkoznak ott a magas színvonalú, kiválóan szervezett termeléssel, a fej­lett technológiával, a szigorú munkafegyelemmel — a kü­lönböző kényszerítő körülmé­nyekről most ne beszéljünk —, de ezt is mondják el, s hasznosítsák itthon. Mostanában hallani olyan véleményeket, hogy ha a vál­lalatok egyik napról a másik­ra megszüntetnék a túlórázást, a munkások haragudnának meg, mert csökkenne a kere­setük. Ami a munkásokat il­leti, egészen máshogy gondol­kodnak. A mulasztás is munkaselejt Szabó András szerelő, a KGMTI-szalagon dolgozó munkástársai nevében szólalt föl az ülésen. A termelés szer­vezetlenségéről, a túlórákról a következőket mondta: — Ha a munkás selejtet gyárt, egy bizonyos összeget levonnak a béréből. Így he­lyes. Ha a vezető hibájából százezres készterméket nem tudnak átadni, még csak egy ejnye-ejnyét sem kap. Szerin­tem, a középszintű vezetők, termelésirányítók mulasztását is munkaselejtként kellene ke­zelni. — Az idei január sokkal jobb a tavalyinál. Ütemeseb­ben tudunk dolgozni, de ak­kor volna igazán jó, ha nem a szalag végén derülne ki, hogy néha filléres alkatrész hiánya miatt nem lehet elké­szíteni az alvázat. Ha a külső kooperációból érkező alkatré­szek ütemességét nem is tud­juk befolyásolni, legalább azt érjük el, hogy a gyáron belül készülő anyagok kapjanak „zöld tftat” a szereidéig, s ak­kor egyenletesebb lesz a kész­termék-kibocsátás. — Beszámoló taggyűlésün­kön elhangzott, hogy tavaly a 200 produktív munkavállaló­ra fejenként 50 túlóra jutott havonta. Tehát egy ötödik he­tet számolhatunk. Nagyon sok ez. A túlóráktól terhes napo­kon nagy az idegesség, az em­berek ingerültek, olyan feszült a légkör, hogy szinte minden pillanatban várjuk, mikor rob­ban. Sokan azt hiszik, azért túlórázunk, mert így jóval többet keresünk. Csak arra nem gondolnák, hogy mi ugyanazt a bért megkapjuk, ha rendes munkaidőben készül el a szükséges darabszámú ko­csi, mert aszerint fizetnek ben­nünket, hányat adunk át. Ar­ra is gondolniuk kellene, hogy az anyagok nem miattunk hiá­nyoznak, hanem mert más- honnét nem szállítják időben. És ami a legfontosabb: az a túlóradíj amit évente kifizet­nek, mások pénzéből hiányzik. Megoldás — közös erővel A cselekvési egység szép példáját bizonyították eddig :s a szervóüzem dolgozói, kom­munistái. Tomanó József, az üzem vézetője az idei felada­tokat is ezért ítéli meg bizako­dással, de ugyanakkor a ‘hi­bákra is figyelmeztet: — A tavalyi terv teljesíté­se olyan produktumot köve­telt tőlünk, amelyre még vem volt példa a korábbi években. Augusztusig talán még a vál­lalat vezetői sem bíztak ab­ban, hogy elkészül a mintegy 20 ezer szervókormány. Szep­tember elején az üzem kom­munistái elhatározts'’-: bármi­lyen nehéz is lesz, teljesítik a tervet. Megtették. Állítom, hogy a jó ügyért szívesen ál­doznak a munkások. Általában nem az ő szemléletükkel van baj. Találhatunk azonban jó néhány vezetőt; aki még ma is sok energiát fordít a ködösí­tésre, s hogy megmagyarázza, mit miért nem lehet megcsi­nálni. Ahelyett, hogy közös erővel a megoldást kutatnák. Vezetői hiba az is, hogy so­kan nem a beosztásuknak megfelelő feladatot kapnak. Ezúttal nem a hozzáértés hiá­nyáról beszélek, hanem arról, hogy akinek egy üzem vezeté­se a feladata, az ne legyen diszpécser, ne olyan dolgokkal foglalkozzon, amire van beosz­tottja saját munkaterületén. • ★ A tartalmas, lényegre törő vitában jó néhány említésre méltó felszólalás hangzott el — más tennivalók ügyében is. Nem lesz könnyű dolguk az autógyári vezetőknek az idén, de a munkásokra is több te­her jut. Az előbbieknek új termékek gyártáselőkészítése, a termelés megszervezése lesz a feladatúit, az utóbbiaké vég­rehajtás. Egyik sem könnyebb a másiknál. Emberek százai­nak kell majd új munkakör­ben dolgozniuk, hasonlóan sokuknak szakmát változtatni, tanulni, s az átállás bizonyo­san zökkenőkkel jár. Éppen ezért kiemelkedő jelentőségű az egység, amely a döntés elő­készítésében már megnyilvá­nult, de a végrehajtásban te­lítődhet igazi tartalommal. Baumann László A legnagyobb cukorgyár let! KGST-gépsotok A negyedik ötéves tervben befejezett rekonstrukcióval az ország legnagyobb édesipari üzeme lett a Szerencsi Csoko­ládégyár. Az üzemben az idén csaknem negyedmillió mázsg édesipari terméket — cukor­kát, csokoládét — gyártanak, ami hatvanezer mázsával több a tavalyinál. A KGST-országokból be­szerzett automatikus gépsorok több mint tízféle új gyártmány készítését teszik lehetővé. Februártól — üzemben Már nyárra készülnek Sió­sze­Kiskunlacházán, a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító és Építő­ipari Szövetkezeti Vállalatnál új, 564 négyzetméter alapterületű üzem­csarnokot építettek, több mint 1 millió forintos beruházással. Jelenleg a villanyszerelési munkálatoknál tartanak. Február elejétől a kazáno­kat már ebben az épületben gyártják. • Ifj. Fekete József felvetele Forgalmas vendéglők a Tapiő mentén Három községi ÁFÉSZ mérlege A Tápiószentmárton és Vi­déke ÁFÉSZ-hez három köz­ség tartozik. A legnagyobb Tápiószentmárton hat és fél ezer lakossal, Tápióbicskén három és fél, Pándon kétezer ember él. összesen tehát, 12 ezer lakost szolgálnak ki a szövetkezet boltjai, vendéglői. A három község vendéglátó­ipari egységeiben tavaly ételt 2 milliónál valamivel nagyobb értékben adtak el, az italfo­gyasztás meghaladta a 9 millió forintot. — Üzleteinkben jócskán fogy bor, annak ellenére, hogy területünkön 1200 katasztrá- lis hold szőlő van, részben magánkézben — állapítja meg ezzel kapcsolatban Farlzas Vil­mos, az ÁFÉSZ elnökigazgató­ja. — Sört is nagy mennyiség­ben fogyasztanak vendégeink. Örvendetes viszont, hogy az utóbbi években mind több üdítőital is elkel. A kávéból származó bevétel valamivel meghaladja a 280 ezer forintot: A lakosság tehát fejenként körülbelül 40 forintot költ duplákra. A három község­ben évi 15 és fél dupla jut egy főre, már ha a csecsemők és az apróságok is rászoktak volna a feketére. A legnagyobb községben, Tápiószentmártonban azonban a múlt évben nyílt meg a tsz legújabb melléküzeme: az eszpresszó, ahol szintén sűrűn oltogatják kávészomjukat az emberek. Jellemző, hogy 1970- ben még 30 forint alatt moz­gott üzletéinkben az egy főre eső kávébevétel. A Balaton fővárosában, fokon készülnek a nyári zonra. Balatonújhely térségé­ben, több mint fél kilométer hosszúságban, 40 méter szé­lességben mindenki számára kinyitják a Balatont: eltünte­tik a kerítéseket, sétányt ké­peznek ki, előkészületeket folytatnak a városközpont parkosítására. A szállodasor környékén, mintegy hét kilo­méter hosszúságban, víz- és szennyvíz-rekonstrukciót haj­tanak végre. A városban újabb két nagy parkolóhelyet építenek. A KPM a várost át­szelő Sió-csatorna fölött két új hidat és közúti magas fe­lüljárót építtet az ötödik öt­éves tervben. Halászlé- konzervtányéron Feldolgozzák a téli zsákmányt A téli nagy halászatok zsák­mányát a Szegedi Konzervgyár is kihasználja termelésének növelésére: olyan receptet dol­goztak ki, amely hasonló a sze­gedi halászok főzési-fűszerezé­si módszeréhez, azzal a kü­lönbséggel, hogy a halászlét nem kell azonnal elfogyasztani — hosszú hónapokig is frissen marad a tányéron. Ehhez ter­mészetesen olyan fémtányért használnak, amely a konzerv­dobozokhoz hasonlóan lezár­ható. Ebben a félkilós halász­léadag felmelegíthető és ter­mészetesen el is fogyasztható belőle. Az idény végéig mint­egy félmitlió adag halászlét készít a gyár ezzel az új, kor­szerű tartósítási-csomagolási módszerrel. AZ ALFÖLD „BALATONJA” Tanulmányterv az üdülőterületekre A Velencei-tó nagyságának az ötszöröse lesz és az 1980-as évekre alakul ki a kiskörei s gek. ietősen magára kapta a vékony bélésű, kissé nyűtt kabátot, csak táskát tartó öklével szorította magához, hogy szét ne nyíljon. Óvatosan húzta be az aj­tót., Táskájában összekoccantak azüve- Egy pillanatra megállt. Semmi zaj a szoba felől, nyugadtan mehet. Lépései magá­nyosan kopogtak a folyosó kövén, felverve a ház merev csendjét. Kilépett a kapun. Az utca végéről,, világító sárga szemeit előremeresztve a téli homály­ban, közeledett a szemétgyűjtő autó. Meg­állt a négyemeletes ház előtt. A gép zrígása felverte a környéket, behatolt az ablakok leeresztett függönyein. Nem kímélte a szo­bát sem, ahol a gyerek aludt. Riadtan kapta fel fejét. Jól ismerte ezt a hangot. Félt. Iszonyúan félt az óriás ször­nyetegtől. Ha utcán találkozott vele, anyja mögé bújt, vagy teljesen a falhoz lapult ré­mületében. A mesékből ismert, fogai közt fatörzseket ropogtató óriáshoz hasonlította. — Anya ... édesanya ... — nyöszörgött, s hogy választ nem kapott, átnyúlt a másik ágyba. Üres! — döbbent meg. Lehetetlen, nem hagyhatott egyedül. De mégis! A pár­nára bukva, kétségbeesett sírásba fogott. Könnyeitől és a szájából csurgó nyáltól ned­ves folt nőtt a fehér huzatra. Csípte bőrét, kézfejével dörzsölni kezdte arcát. Rekedt hang bukdácsolt ki száján, torka mindunta­lan görcsbe rándult a hüppögéstől. Elment, itthagyott, elment, itthagyott... lüktetett benne a félelem. Hogy tehette? Eddig min­dig magával vitt, most miért nem? Tálán itthon van? A konyhában még meg sem nézte. Kifutott. Ott sincs, a falióra egyhangú ketyegése kissé megnyugtatta. Meztelen tal­pait égette a hideg kő. Visszafordult. Be­mászott a paplan közepére, egy ideig ott ku­porgott. Eszébe jutott a tegnap este Anyja az ágyneműtartóból húzkodta ki a lepedőt, párnát, s közben egyre hajtogatta: megörü­lök a magánytól, nem bírom mar az düllétet. Nem értette. Hat o? O is itt van, miért lenne egyedül? Megkérdezte, de a vá­lasz érthetetlen volt: - Kicsi vagy meg, majd ha nagyobb leszel fel tudod fogni. Tegnap este mondta ezt, most meg itthagyta. Újból fojtogatni kezdte a félelem. Képzelő­dött. Feje fölött püffedt póknak tűnt a csil­lár. Elmegy ő is — határozta el hirtelen és papucsba bújt. Az elöszobaajtó kilincse nem engedett. Bezárták. A falnak dűlve lecsú­szott a padlóra, már sírásra görbült a szája, de aztán mentő ötlete támadt. Kihozta fo­nott székét, felállt rá, kinyitotta a kisabla­Ébredés kot. A függőfolyosón nem járt senki. Kia­bálni kezdett: — Anyaaa .., édesanya, gyere! Ajtónyitást hallott. Szappanos arcú ember jött oda hozzá, kezében borotvát tartott. — Mit ordítasz! — mordult rá. — Majd jön anyád, ne bőgj. Töröld meg inkább az orrodat! — és otthagyta. Még hogy ne bőgjön. Most már torkasza- kadtából kiabált. Lehallatszott az alsó és felső emeletekre. A kíváncsi lakók közül nyolcan-tízen is odacsődültek az ajtó elé. — Ne sírj, megfázol kicsikém, menj visz- sza a szobába. — Hisztis kölyök! Bezzeg az enyémektől moziba is elmehetünk. ~ csodálkozzon. Ennek a gyereknek már tönkrementek az idegeiAz apja része­ges volt, előtte verte az anyját. Nyomot hagy az ilyesmi egy gyermekben. — Ej, de hiszékeny maga asszonyom. Én csak azt mondom, messziről jött ember azt mond, amit akar. Elvált. A férje hibájából? Három hete lakik itt, alig tudunk róla vala­mit. Lehet, hogy egész éjjel itthon se volt... — Mit traccsolsz ott? Gyere már, add ide az ingem — hajolt ki a felső emelet korlát­ján egy derékig meztelen férfi. Az asszony elharapva mondókáját, ott­hagyta a pletykázó társaságot és rohant. A j csapóajtónál majd fellökte a tejesüveget és teli szatyrot cipelő asszonyt. — Jó, hogy jön, a gyereke már eladja a házat — vágta oda foghegyről, elviharozva mellette. A lakók sorfala közt haladva, félénken mentegetőzött az asszony. — Csak tejért voltam, meg a csarnokban friss tojásért. A kisfiamnak. Lágyan szereti. Sajnáltam felkelteni, úgyis minden reggel korán viszem az óvodába, ilyenkor szabad szombaton hadd pihenjen. , Szenvtelen arccal bámultak rá, mintha nem is nekik beszélne. Csak álltak, nézték ruháját, cipőjét. Egyszerre nagyon távol érezte magát tőlük. Pedig az előbb még azt hitte, segíteni akarnak... A lakásban, amikor lecsókolta a sírástól nedves kis arcról a könnyeket, hosszú idő után újból érezte: szükség van rá, nincs egye­dül. Horváth Anita vízlépcső 127 négyzetkilométer nagyságú víztárolója. Az Al­föld „Balatonjának” elsődle­ges rendeltetése a mezőgazda­ság öntözövizigényének kielé­gítése lesz, a tó környezete vi­szont kitűnő pihenési, üdülési és sportolási lehetőséget kí­nál. A 640 hektár nagyságúra tervezett üdülőterület komp­lex tanulmánytervei már el­készültek, sót megkezdődtek az első kivitelezési munkák is. Megkezdődött a terület víz­ellátási programjának megva­lósítása is. Kisköre térségében fúrják az első termálkutat, amely meleg vizű strandfür­dőt táplál majd. Készül a ti­szafüredi és az abádszalóki fürdő tanulmányterve és vizs­gálják a környéken fellelhető más termálvizek ilyen irányú hasznosításának lehetőségeit. Folyamatban van a kiskörei arborétum kialakítása. Kije­lölték a madárrezervátum he­lyét, ahol háborítatlan környe­zetet teremtenek az Alföld és a Tisza-vidék vízi madárvilá­gának. Fekete hollók Dél-Dunántúl legnagyobb halastavainál, Sumonyban, fe­kete hollók telelnek. Hazánk legritkább madarai közé tarto­zik a holló. Tíz-húsz évvel ez­előtt még Baranyában — töb­bek között a Mecsekben — is fészkelt egy-egy pár. ma már azonbabn hírmondónak sem maradt belőlük. Mblnár István pécsi erdőmémök jellegzetes hangjukra figyelt fel a mi­nap a sumonyi halastavaknál, majd észrevette a hollópárt, amelyet a varjak zavartak. Baranyában egy évtizede nem láttak már hollót. Ezek is — a pécsi ornitológus vélemé­nye szerint — az észak-ma­gyarországi hegyvidékről kóbo­roltak el Dél-Dunántúlra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom