Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1976. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK kectti •dZ/f JS x/unmf Ha valaki megkérdi év elején a vállalatvezetőt, a szövetkezeti elnököt, az igazgatót, milyen lesz az esztendő, a kérdezett rendszerint mély sóhajjal válaszol: — Nehéz, nagyon nehéz. Aztán a tervezés, a nekigyürkőzés, a tempó fokozá- sa, a teljes hajrá időszaka következik, s ötvenkét héten, tizenkét hónapon át dolgoznak, küszködnek — együtt a gyár, az intézmény, a szövetkezet munkásaival, alkalmazottaival, hogy ezt a „nehéz” esztendőt a jól végzett munka tudatával zárhassák. Az év végeztével, nem ritkán jóval korábban, már szívesen felelnek az újra ismétlődő kérdésre: — Hát igen, ez az esztendő sikeres volt — mondják — teljesítettük, túlteljesítettük a tervet. Könnyűnek, nehéznek bizonyultak-e az idei feladatok, s milyenek lesznek a következő éviek? Csak kiragadva a sok közül, erről kértünk véleményt a megye néhány üzemének vezetőjétől. A jé! végzett munka Magtakarítás a brigádok szgílsígév.l a diósdi csapágygyárban rens anyagok értékesítésével csaknem negyedmillió forint megtakarítást értek. el. A mozgalmat kezdeményező Hőkezelő brigád az energia jobb kihasználásával több mint 129 ezer kilowattórával kevesebbet használt föl, 78 ezer forinttal csökkentve a költségeket. Az energiaosztály Hunyady János brigádja, a tüzelőanyag felhasználását a keverési arány megváltoztatásával és a fűtési normák szabályozásával csökkentette. A háromnegyed évre számított megtakarítás 150 ezer forint. Az 1975-ös újítások zöme a takarékosság érdekében síü- letett. A háromnegyed év során beérkezett 68 javaslatból 62 a brigádoktól vagy azok tagjaitól származik. A tizennégy anyag- és energiatakarékossággal kapcsolatos újítás várható haszna körülbelül 250 ezer forint. Több takarékossági vállalás csak ez év lezárása után értékelhető. A háromnegyed év során időarányosan teljesített vállalások azonban tudatában dálkodással 1 millió 850 ezer, a megfontolt energiafelhasználással pedig csaknem félmillió forintos megtakarítást könyvelhettek el ebben az időszakban. Az összes gyári megtakarítás több mint 2 millió 300 ezer forint volt. Ennek alapján joggal bíznak abban; hogy az 1975-ös év takarékossági intézkedéseinek összegezése a vállalások sikeres teljesítését bizonyítja majd. Pest megyében a lakásépítkezések száma gyors ütemben emelkedik. A nélkülözhetetlen építőanyag, a tégla Iránya azonban sokszor felborzolta a kedélyeket, lassította és megzavarta a munkálatokat. 1975 tavasza jelentős változást hozott. Felépült Solymáron az ország második legnagyobb téglagyára a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 2-es számú üzeme. Noha az elmúlt fél esztendő a próbaüzemelés időszaka volt, Balogh Lajos gyárvezető ■— az eddig elért eredmények alapján — bizakodóan tekint a jövő elé. Tizenhét millió téglaegység — így mondják — 4 és fél millió B—30-as blokktéglának felel meg, és 2 millió cserép. Ennyi az új üzem első évi termelése. Az eredeti tervektől eltérően 1976-ban már 34 millió téglát gyártanak. Ez a mennyiség egyben a téglagyártó gépek teljes kihasználását is jelenti, a cserépkészítésnél, a tervezett 15 millió darabos gyártással szemben az üzem kapacitása eléri a 33 milliót. E nagyarányú felfutás elsősorban a jó üzem- és munka- szervezésnek, valamint a helyi adottságoknak köszönhető. Az automata gépek segítségével a fizikai munka lényegesen csökkent. A munkások is szívesebben dolgoznak fedett csarnokban, mint korábban, az biztatóak. A jobb anyaggazidőjárás viszontagságainak kitéve a szabadban. Modern technológia nélkül e munka elvégzéséhez 700 dolgozóra lenne szükség, a jelenlegi termelési feltételek mellett viszont 200 is elegendő. A solymári téglagyár, mely ez ideig csak a társas- és családi házak építtetőinek igényeit elégítette ki, 1976-tól már termelésének 40 százalékát az állami vállalatok részére tartja fenn. Az új üzemben a múltra emlékeztető idényjelleg megszűnt és így a gyártás egész évben folyamatos. Teljesítette szerződését a PEVDI bőrdíszmű gyáregysége E napokban megoldódik Fót, Biatorbágy, Dunakeszi háziasszonyainak mosáíi gondja A Pest megyei Szolgáltató- és Csomagoló Vállalat legfontosabb feladatának a lakossági szolgáltatást tekinti. A IV. ötéves terv során sikerült megvalósítaniuk főbb elképzeléseiket, így harmincmillió .forintos, beruházással a megye minden városában és két nagyközségében — Dabason és Érden — textiltisztító üzemegységeket létesítettek, illetve létesítenek. Ebben az esztendőben a harmincmillió forintból tizenhat- milliót fordítottak fejlesztésre. Vácott április 4-én adták át a korszerű textiltisztító szalont, amely régi igényt elégített ki. Bizonyítja, hogy az év végéig csupán itt 407 ezer forintnyi bevételt könyvelhettek. Érden november 30-án adták át új szolgáltató egységüket, s ezzel egy időben több helyen alakítottak ki — például Budaörsön ■— vállaló-felvevő helyeket. Az új esztendő első napjaiban Foton, Biatarbágyon és Dunakeszin nyitnak felvevő fiókokat. A IV. ötéves tervből áthúzódó beruházásból két gyors tiszti tó szalon — Százhalombattán és Dabason — a jövő évben valósul meg. Ezenkívül további vállaló központokat alakítanak ki a megye kisebb városaiban és községeiben. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat bőrdíszmű gyáregységének jelentős lemaradást kellett pótolni az év végéig. Az egész évi megrendelés 35 százalékát — utazó-, akta- és női táskák —, a negyedik negyedévben készítették el. A lemaradás egyik oka; a tervezettnél jóval alacsonyabb a munkáslétszám, a másik: a gép- vásárlási engedély elmaradása. Időnként alapanyagok hiánya hátráltatta a folyamatos termelést. — Mozgósítottunk külső és belső erőket egyaránt — mondta Kalmár Antalné gyáregységvezető. — A létszámgondjaink enyhítése céljából alvállalkozót kerestünk, azaz megbíztunk egy szövetkezetei 15 ezer aktatáska elkészítésével. Űjabb bedolgozókat foglalkoztattunk, számuk 15-ről 70-re emelkedett. Kivételesen túlóráztattuk is dolgozóinkat, bizonyos feladatok elvégzésére célprémiumot tűztünk ki. A termelékenység fokozására műszaki-szervezési intézkedéseket tettünk. — Teljesíteni akartuk szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Szovjet partnereink eddig megértőek voltak, de ha hosszú távra szeretnénk őket vásárlóinknak megtartani — márpedig szeretnénk, hiszen a legnagyobb sorozaAz V. ötéves tervben is jelentős összegeket fordítanak majd vegytisztító szalonok létesítésére. Terveik szerint Ráckevén, Dunaharasztin, Dunakeszin és Monoron bővítik lakossági szolgáltatásaikat. Jól bevált — lassan három évé — Gödöllőn, Vácott és Szentendrén az ágyneműkölcsönzés. A vállalat vezetői arra törekednék, hogy a következő években. fokozatosan, mindenütt ahol vegytisztító egységük van, meghonosítsák ezt a szolgáltatást. A Pest megyei Szolgáltató- és Csomagoló Vállalat idei termelési eredménye 80 millió forint, s ebből 13 millió forintot a textiltisztítási tevékenységükből értek él. Ez 14—15 százalékkal több az elmúlt évi szolgáltatásból számazó árbevételüknél. Nyereségük is megfelelően alakul: 3 millió forintra számítanak. S. Zs. 2,5 milliárd for'nt a megye útjainak korszerűsítésére tokát nekik varrjuk — pontosabban kell szállítanunk. 1976- ban a TANNIMPEX útján 2,28 millió rubel értékű akta- és női táskát vásárolt tőlünk a szovjet kereskedelem. Az év utolsó három hónapjában 105 ezer aktatáska készült. 1976 elején a Könnyűipari Minisztérium közbenjárására — tekintve, hogy exportcikk gyártásához kívánunk importgépet vásárolni — valószínűleg megkapjuk a varrógépeket, így biztosítjuk a technikai feltételeket a megnövekedett szovjet és nyugati igények kielégítésére — mondta a gyáregység vezetője. Cz. V. Sikerrel zárta az évet és ezzel a IV. ötéves tervidőszakot a KPM Budapesti Közúti Igazgatósága — hallottuk a tájékoztatást Soltész Béla igazgatótól. A megyei közutak fejlesztési és fenntartási munkálataira az elmúlt öt év alatt 2,5 milliárd forintot fordítottak. Fontos feladatnak tekintették az egyszámjegyű főutak korszerűsítését, melyek közül a legjelentősebb a 4-es számú volt, de célul tűzték a teljes úthálózatburkolat szélesítésének és teherbírásának növelését is. Ennek részeként befejeződött a Vác—Gödöllő, az Ócsa—Üllő, valamint a Tápió- bicske—Nagykáta közötti útszakaszok felújítása. Az autópályák korszerűsítése során az M—7-es és M—1- es utakon volt jelentős építkezés. Jelenleg az M—3-as autópálya Budapest—Gödöllő közötti szakaszán dolgoznak. A közelmúltban fejezték be a 3-as főútvonal Gödöllő—■ Aszód kapaszkodó útszakaszának építését, mellyel a közlekedés lényegesen felgyorsult. A városi átkelőszakaszok átépítése közül az idei év legjelentősebbje a 4-es számú fő közlekedési út ceglédi elkerülő szakaszának átadása volt. S. R. A BOCI: TARKA Több a vesződés — de megéri Hidegtől merev ujjaink nehezen nyomják le a kilincset. — Egészen átfagytak, jöjjenek már beljebb — s az asz- szony behúzza mögöttünk az ajtót. Kellemesen fanyar lucernaillat árad a jászolokból, zörög a szalma a borjúk lába alatt, a békés melegség unalmába apró bégetések vegyülnek, A fehér-barna tarka kis jószágok kíváncsian előre jönnek a karám rácsáig, nedves, rózsaszín orrukat kidugják a résen, s talán fejüket is kinyújtanák, ha szét- álló bársonyos nagy fülük nem akadályozná őket. A távolabbi ketrecből panaszos bőgés hangzik. Egymás után fogják le a borjúkat, miközben injekciós tűt tartó kezét magasra emeli az orvos. — Oltást kapnak, hogy megelőzzük a vírusos fertőzést — magyarázza az asszony, aztán letörli kezét, s kedvesen felénk nyújtja: — Gabik Józsefné született Kovács Erzsébet... — mutatkozik be tőle megszokott alapossággal —, tíz éve gondozom a kisborjakat, előtte a baramfitelepsn voltam —ízes tájszólással beszél. Amíg rászoknak az evésre A gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának nagygombosi tehenészetében a legkisebb nágylábúakat neveli Gubik Józsefné, társaival. — El se hiszi, mennyire lehet szeretni ezeket a kis ok- tondiakat. — Kedveskedve megborzolja a ketrecből kikandikáló borjú göndörfehér homlokát, s lehajol hozzá: — Te kis busafejű, mit hallgatózol? Olyanok, mint a gyerekek — egyenesedik fel —, látná, amikor tíz nap után elválasztják az anyjától, s idehozzák. Azt a sírást, alig lehet megmaradni mellettük. Szétterpesztett lábakkal megállnak a ketrec közepén, majd ímegsüketülünk a bégetésük- től. Az evésre rászoktatni őket, az ám a veszódség. Az egyik csökönyös, a másik mulya, vannak azért ügyesek is, szóval borja válogatja. — Sok velük a gond, de jó látni, ahogy szépen ipéred- nek, gyarapodnak. Négy év alatt a havi súlyfelvétel 4,5 kilóval emelkedett, s ez már eredmény. Az asszonyok értenek a jószágokhoz, meg szeretik is a munkájukat. Gubik Józsefné és társa, Ambrus Józsefné is minden dicséretet megérdemel. Évente ötszáz borjút nevelnek, a legkényesebb fejlődési korban. —Kísérőm, Szabó Lajos szarvasmarha-tenyésztő szakmérnök szavai zavarba hozzák az asszonyt, alig tudja kötényét levetni. — Fojtóra futott. — Bogozza már ki kedves ezt a görcsöt — fordul felém, derékkal. Egy óra hosszát most. ráérek, a délutáni etetéshez jövök vissza. Hajnali fél négykor Velünk tart. Lábunk alatt reccsenve horpadnak be a jéggé fagyott pocsolyák. Átmegyünk az udvaron, az irodába. Itt már nyugodtan folytathatjuk megkezdett eszmecserénket. — Hogy telik el egy napja? — Elég változatosan — mondja Gubikné, s székét elhúzza a kályhától. — Nem bírom a nagy meleget. Közel lakom, öt percre innét. Hajnali fél négykor kezdek: almozunk, behordjuk a takarmányt, majd a tejet elkészítjük az itatáshoz. A reggeli, drága importtejporból készül. Keverőgépen mixelik, a meleg vizet villanybojler adja hozzá. — Mennyit eszik egy pár hetes borjú? — Egyszeri etetésre három litert számítunk jószágonként. Kezdetben nehezen szokják meg az itatásos rendszert. Mert nem úgy megy, mint ahogy azt a tévében mutatják, a képen csak odaállítják, s már eszik is. A csudát! Amikor elhozzák az anyjuktól, olyan kis elesettek, hogy megesik a szívünk rajtuk. Először nem akarnak enni. Idő kell, míg, hozzászokik a szervezetük is az új táplálékhoz. A kényesebbeket kamillateával itatjuk. Van munka elég a tisztán tartásukkal. gondosan biforrázzuk, fertőtlenítjük az edényeket. Sok múlik a higiénián, — A reggeli etetés után mi a dolga? — Fél hétkor hazamegyek. Főzök, takarítok, bevásárolok, nagy a család. Velünk lakik a nagyobbik lányom meg a ve- jem is. Marika óvónő, itt a gazdaságban. Most januárban költöznek majd be Hatvaniba, ott vettek lakást. Van egy kis- unokám is, szóval körülüljük az asztalt. Fél 12-re jövök visz- sza a déli itatáshoz. Aztán ilyenkor délután szabadulok egy órára. Este fél hétkor érek haza, a tévéhíradót már együtt nézem a többiekkel. Elég szétszabdalt a napom. — A férje is hasonló időbeosztásban dolgozik? — Ö a tehenészetben takai- mányos. Fél hétkor kezd, - s egyfolytában dolgozik négyig. Egy személyben Egy vasárnapot tölt otthon a négyből, a többit kiveheti szabadnapként, mondja. Mindezért a fizetés: 2500—2600 forint. — Pár évvel ezelőtt még 1200 forintot keresett, azóta rendeztük a nőik fizetését, mert tényleg csak az tartotta itt Erzsikét is, hogy szereti az állatokat. — szól közbe Bakos József, a pártáiapszervezet titkára, s már sorolja is Gubik Józsefné érdemeit. — Nem való az, hogy így szemtül-szeimbe dicsérjen ... — mondja zsebkendőjét babrálva az asszony. — Miért lenne titok? Erzsi kétszeres kiváló dolgozó, kitűnő pártaktíva, nőfelelősi tisztsége van a héttagú pártveze- tőságben. Az alapszervezet 88 tagja között sok a nő, hát van dolga a nőfelelősnek. Részt vesz a pártoktatáson, az állat- tenyésztési szaktanfolyamokon, továbbképzéseken. Szóval eszményi jószággondoző, család-r anya, feleség egy személyben. A továbbtanulásra szükség van a _n agy gombosi telepen. A gödöllői Agrártudományi Egyetemről idejönnek gyakori latra a hallgatók, s bizony felteszik a keresztkérdéseket, de itt épül fel a tangazdaság 624 férőhelyes agrokomplex jellegű tehenészeti telepe is, s a fejlesztés képzett szakembereket kíván. Most hétszáz tehene, 200 növendékmarhája, 250 —300 borjúja van a tehenészetnek. összesen kilenc istállóban elhelyezve. Szeretnék a tehénállományt ezeregyszázra felfuttatni. 1980-ig átcserélődik az állomány, a Holstein- fríz és az európai vöröstarka keresztezésével jó tejtermelő fajtát hoznak létre. Bár eddig sem panaszkodhattak, mivel az átlag tejhozamuk 3500 liter. — Mint gondozónak, mi a véleménye az új fajtáról? — faggatom Gubiknét. — Január 6-án kezdte a gazdaság a keresztezést, az októberi elléseknél már az új fajta került napvilágra. Hogy milyenek? Láthatta. Erős a csontozatuk, jól fejlődnek, csak egy kicsit kényesek. Na de, valamiért valamit. Ha jó tejelők lesznek, elnézzük nekik a sok yesződséget. Csodára nem várnak Az asszony többször a faliórára pillant, már igyekezne vissza munkájához. Értek a pillantásából. — 1975 tehát még meghozza az újszülötteket, de mit várnak az új évtől? — kérdezem, miközben^ az iroda vendégmarasztaló melegéből kilépünk. Csodára, kétfejű borjúra nem számítunk, de arra igen, hogy 1976-ban ne legyen állatelhullás, kerüljön ki bennünk' minden járvány. — É? magának mit kíván? — Magamnak?... Egy kis kikapcsolódást, pihenést, ami még nem volt, amióta az eszemet tudom. Azt mondta a férjem is: most aztán nem fogad el semmi kifogást, már felnőt- tek a gyerekek, el is költöznek, ő pedig hozza a beutalókat, s életemben először elmegyek üdülni! Kívánunk hozzá jó időt, jó egészséget. Horváth Anita Állami épíikezéihíz is adnak téglát Csökkent a fizikai munka A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára az 1975. évre 3 millió 90 ezer forintos megtakarítást vállalt. E vállalás a szocialista közösségek felajánlásaira, az edzőüzem Hőkezelő brigádjának felhívása nyomán kibontakozott mozgalom erejére épült. Az anyag- és energiatakarékosságot nemcsak jelszónak tekintették a gyár dolgozói. Ezt a közösségek eredményei is jól mutatják. A szerszámüzem Március 21. brigádja például háromnegyed év alatt vállalásának több mint dupláját, 231 ezer forintot takarított meg azzal, hogy a használt gumi- és csiszolóköveket utánszabályo- zással felhasználhatóvá alakította. A szerszámüzem többi brigádja is sikerrel kereste a jobb anyaggazdálkodás módjait. Törött, használt alkatrészek felújításával, inkur •