Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
1976. JANUAR 16., PÉNTEK MMKi *Éá?jr f Kfisnap 3 Megszakítható a gyermekgondozási segély A Minisztertanács határozata a segélyrendszerről A Minisztertanács határozatot hozott a gyermekgondozási segélyrendszer tapasztalatairól és a további intézkedésekről. A kormány megállapította, hogy a gyermekgondozási segély rendszere társadalompolitikai szempontból a gyakorlatban kedvezően bevált. Indokolt azonban — figyelemmel egyes ágazatok tényleges munkaerőhiányára — olyan kisebb módosításokat bevezetni, amelyek elősegítik a munkaerőhiány enyhítését. A Minisztertanács ennek érdekében felhatalmazta a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a gyermekgondozási segélyre való jogosultság feltételeit 1976- ban módosítsa. A gyermekgondozási segély időtartamát — a dolgozó nő munkába állás céljából naptári évenként egy ízben megszakíthatja. Lehetővé kell tenni, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő anya megfelelő díjazás ellenében vállalhassa további, legfeljebb két-három éven aluli, de 1 évnél idősebb — gyermek gondozását. A gyermekgondozás vállalását nyugdíjasok részére is lehetővé kell tenni. A gyermek gondozásáért fizetett díjazás a nyugdíj folyósítását nem korlátozhatja. Tovább bővül a bolthálózat A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának ülése A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa csütörtökön dr. Molnár Frigyes elnökletével elemezte a IV. ötéves terv eredményeit, megtárgyalta és jóvhagyta a következő öt esztendő tervfeladatainak végrehajtására, az ez évi főbb tennivalókra készült irányelv- tervezetet. Megállapította, hogy az ÁFÉSZ-ek sikeresen hajtották végre, több fontos területen pedig túl is teljesítették IV. ötéves tervüket, amellyel eddigi fejlődésük legdinamikusabb szakaszát zárták. A bruttó árbevétel öt év alatt 58 száA földosztást,a jöv Népfrontünnepség Cegléden a harminc év előtti fővárosi tüntetésről Harminc esztendővel ezelőtt, 1946. január 15-én, egy évvel azelőtt az első szabad tavaszon földhöz juttatott ceglédi szegényparasztok azzal a jelszóval, hogy „Földet vissza nem adunk” Budapestre indultak. Demonstratív tüntetéssel tiltakoztak a jobboldalnak a mesterkedései ellen, akik miatt veszélybe került az ezeréves per eredménye: a földosztás. Erre emlékezve tegnap a Pest megyei ceglédi járási és városi népfrontbizottság ünnep ülést rendezett a ceglédi Kossuth Múzeumban. Az ünnepségen megjelent Galbicsek Károly, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöke, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára, Szabó Vera, a Hazafias Népfront ceglédi járasd bizottságának titkára, Banczig Tivadar, a Hazafias Népfront ceglédi . városi bizottságának titkára. Az ünnepségen Banczig Tivadar emlékezett vissza a régi nehéz sorsra, az évszázados földéhségre, s a győztes évre, amikor milliók óhaja vált va~ lósággáA megemlékezés után a harminc év előtti demonstráció szervezője, Pásztor István, hajdani FÉKOSZ (Földmunkások és Kubikusok Országos Szövetsége) titkára szólt az egybegyűltekhez. Harcoltunk — mondotta egyebek közt — s nemcsak magunkért, hanem gyerekeinkért, a jövendő nemOLOET VliiZA ADUNK»! jjPfc#*'»*> •'.<<< v»:y A harminc év előtti akció résztvevőinek egy csoportja az ünnepi ülésen. Ifj. Fekete József felvétele zi fel a harminc év előtti akciót. A ceglédiek példáján fel- buzduva indultak meg sze- gényparasztotókai zsúfolt vonatok a fővárosba, hogy megvédjék a demokratikus ország törvényét, a földosztást. zedékekért tettük, amit a történelem parancsa nekünk kiadott. Ezután Kocsis Gyula, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója ismertette a kiállítást, amely dokumentumokban idézalékkal, a kiskereskedelmi forgalom az állami kereskedelemnél gyorsabban növekedett. A . szövetkezetek az elmúlt tervidőszakban 4,1 milliárd forintot ruháztak be; a kiskereskedelmi forgalom mintegy 30 százalékát városokban lebonyolító ÁFÉSZ-ek. a munkás fogyasztási szövetkezetek eredményesen segítették elő a munkások ellátásának javítását. A mezőgazdasági termék- felvásárlás öt év alatt 68 százalékkal, ezen belül a zöldségfélék 52 százalékkal, a helyi áruforrásokból származó élelmiszerek értékesítése a szövetkezeti kereskedelemben évi 15 —20 százalékkal növekedett. A szövetkezeti közös vállalatok közvetlen és közvetett exportjának együttes értéke csaknem elérte az évesnkénti 4 milliárd devizaforintot. Ezek az eredmények, a tagság érdekeltsége, a bővülő szövetkezeti demokrácia biztonságos alapot nyújtanak a következő öt év munkájához, amelynek során a szövetkezetek a boltok kiskereskedelmi forgalmát 56, a vendéglátásét 42, a mezőgazdasági termék- értékesítést 58, az ipari, szolgáltatási és egyéb teljesítmények értékét 80 százalékkal, s mindennek megfelelően az összes árbevételt 55 százalék- kai kívánják növelni. A bolthálózatot Budapesten előreláthatólag 17 000, a vidéki városokban 45 000, országos méretekben összesein 400 000 négyzetméterrel növelik. 1975 végére csaknem 800-ra gyarapodott a fenntartó szövetkezetek száma, s az általuk kezelt lakásoké elérte a 120 000-et, ami öt év alatt több mint 60 000-es lakásszaporulatot jelent. A lakásfenntartó szövetkezetek azzal számolnak, hogy a kezelésükben levő lakások száma 1980-ra várhatóan 200—210 ezerre nő, s hogy az addigra bennük lakó több mint 800 000 emberrel az ország második legnagyobb házkezelő szervezetévé alakulnak. Végezetül az országos tanács csütörtöki ülése úgy határozott, hogy 1976. novemberére összehívják a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusát Beszámoló taggyűlés A cselekvőképesség pótolta a tapasztalatokat Amikor egy évvel ezelőtt a váci FORTE-gyár I-es alap- szervezetének élére új összetételű vezetőség került, akadtak, akik attól tartottak: gyakorlatlan, vezetésben járatlan emberekkel lehetetlen elérni a kitűzött célt, az alapszervezeti munka színvonalának emelését. Az eltelt rövid idő is elég volt ahhoz, hogy bebizonyosodjék: a cselekvő elkötelezettség képes pótolni a tapasztalatok hiányát. Az I-es alapszervezet a filmgyártásban dolgozó kommunistákat fogja össze, szám szerint 49-et. Ez az alig félszáz ember hivatott arra, hogy lelkesítője, munkában, fegyelemben példaképe legyen több mint négyszáznak. Területfelelős Is segít Mitől függ az alapszervezetek életének elevensége, munkájuk színvonala? Mindenekelőtt a kommunisták elméleti felkészültségétől, képzettségétől; a vezetőség tagjainak politikai érzékétől, attól a képességüktől, hogy meg tudják találni a feladatok sorából az időszerűt; a felsőbb pártszerv segítő-irányító munkájától; a reális munkatervektől; a pártcsoportok aktivitásától; a pártrendezvények alapos előkészítésétől; a kritikai érzék, a bíráló szellem bátorításától, s az egyenesség és szókimondás megbecsülésétől. A FORTE-gyár I-es alapszervezetében a fentiek szellemében végezték munkájukat a kommunisták. Vegyük például a politikai képzést, a pártoktatást, * bizonyságául, hogy az alapszervezet vezetősége e tekintetbén is lépést tart az időszerű követelményekkel. Az 1974—75-ös oktatási évben öt pártoktátási formában és a marxista-leninista esti középiskolában összesen ötven dolgozó — párttag és pártonkívüli — tanult. Az új oktatási évben — annak érdekében, hogy mindenki az érdeklődési körének leginkább megfelelő kérdéseket tanulmányozhassa — hárommal szaporították az oktatási formákat: a kulturális élet s a pártirányítás kérdéseivel, valamint a valláskritikai tanfolyammal. Ugyancsak a követelményekhez való alkalmazkodás jele, hogy <az idén esti középiskolára és esti egyetemre csak párttagokat vettek fel; ez nem azt jelenti, hogy a pártonkívü- liek előtt örökre bezárták a marxista oktatás kapuit, hanem, hogy a XI. kongressszus határozataiból adódó feladatokat előbb a kommunistákkal kívánják megértetni, majd aztán a gyár többi dolgozóival. Csak néhány szót a felsőbb pártszerv — a gyári pártbizottság — irányító-ellenőrző tevékenységéről és segítségéről. Itt is meghonosodott az a — hasznos — szokás, hogy az alapszervezeti párttitkárokat indokolt esetben meghívják a párt-végrehajtóbizbttság ülésére; gyakorlattá vált, hogy az alapszervezeti taggyűléseken mindig részt vesz a felsőbb pártszerv egy tagja. Ám a hétköznapi feladatok megoldásához is jól jön a tanács, a segítség, két pártrendezvény között is elkél az útmutatás; ezért a gyárban az alapszervezeteket területfelelős végrehajtó bizottsági tagok patronálják. Ez a szoros védnökségi kapcsolat a legfőbb biztosítéka annak, hogy rendszeres és gyors legyen az információcsere a pártszervezetek és a párt- bizottság között, s hogy az alapszervezetek mindig lépést tartsanak a politikai élet időszerű eseményeivel. Az alapszervezet beszámoló taggyűlésén — természetesen — nemcsak az eredményeket ösz- szegezték, szóba jöttek a hibák is. Több felszólaló kérte például, hogy kellő időben, az eddiginél hamarabb tájékoztassák a párttagságot a taggyűlések terminusáról, sőt, ha lehet — legalább nagy vonásokban — a tárgyalásra kerülő kérdésekről is, mert így felkészültebben, vitára készen mehetnek a kommunisták a tanácskozásra. Akkor bizonyára csökkenne az igazolatlan hiányzók száma, és emelkedne a hozzászólóké. Elhangzott olyan igény is, hogy az alapszervezeti vezetőség tagjai időnként keressenek fel egy- egy munkahelyet, kisebb kollektívát, és első kézből tájékozódjanak a termelési problémákról, a munkakörülményekről, a dolgozók emberi gondjairól. Politikai támogatás Az alapszervezetek munkája hatékonyságának egyik — s jelenleg talán legfontosabb — mércéje az, hogyan veszik ki részüket a gazdaság pártirányításából, a termelési feladatok végrehajtásának politikai támogatásából. A gyár gazdasági vezetői erről jó véleményt mondhatnak. Az már az alapszervezet vezetőségét dicséri, hogy e tekintetben elégedetlen önmagával, és további követelményeket támaszt. Rendszeressé kívánja termi például azt a hasznos kezdeményezést, hogy a gazdasági feladatok megtárgyalására időnként ösz- szehívja a szocialista brigádvezetőket, a pártcsoportbizal- miakat és a szakszervezeti műhelybizottsági titkárokat, mert a tapasztalatok szerint érdemes: a tavalyi év második felében egy ilyen tanácskozás előzte meg azt a szinte heroikus munkát, amivel a filmkiszerelő dolgozói az anyagellátási nehézségek ellenére is teljesítették a tervet. IMviri Éra Országos ifjúsági agitációs és propaganda tanácskozás A KISZ Központi Bizottsága január 14—15-én kétnapos országos agitációs és propagandaértekezletet rendezett Budapesten, Az ifjúsági szövetség vezető propagandistáinak Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese népgazdaságunk helyzetéről, az V. ötéves tervről és az 1976. évi népgazdasági feladatokról; Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda időszerű feladatairól; Barabás János, a KISZ Központi Bizottságának titkára pedig az ifjúsági szövetség agitációs és propagandamunkájának 1976. első félévében elvégzendő feladatairól tartott előadást A résztvevők az előadások témáiról konzultációt folytattak. ■ Az állam segítsége V annak szólások, melyekben több a tréfa, mint a komolyan gondolt, kezelt valóság- mag. Az a mondás azonban, amelyet széles körben ismernek és használnak, nem ilyen. A szólás így hangzik: áliám elvtárs majd segít. S alak szívesen élnek e szavakkal, hisznek Is azokban, meggyőződéssel vallják, hogy az államnak, Állam Elvtársnak kutya kötelessége a segítség. Miben? Abban például, hogy a gyár képes legyen átalakítani termelési szerkezetét, végrehajtani a műszaki fejlesztést, fölszámolni az örökös pénzügyi zavarokat s így toíább. Szó sincs arról, hogy e magatartás, szemléletmód, a véletlen szülötte lenne. Hi- szén hosszú éveken át valóban megszokhatták a termelők, hogy gondjaik, bajaik enyhítéséhez habozás nélkül segítő kezet nyújt az állam — az állam képviseletében eljáró szervek sora —, még akkor is, ha érdemtelenek erre a segítségre. Erős lenne vajon az érdemtelen kifejezés? A párt Központi Bizottsága 1975. november 26—27-i ülése indokoltan mutatott rá, hogy az állami támogatások bonyolult rendszere sűrűn nem teszi lehetővé a tényleges és a vélt társadalmi érdekek szétváJasz- tását. S itt a gondok gyökere. Azon ugyanis nem lehet vitatkozni, hogy bizonyos esetekben az állami magatartás — az adók rendszer#, a visszatérítések módja stb. — a társadalmi szükségszerűség kifejezője. Azért támogat különböző tevékenységeket a központi irányítás, mert azok ugyan veszteségesek, de a belső felhasználás szempontjából nélkülözhetetlenek. L ássuk csak: éveken át nehéz gondokkal küzdött a Dunamentd Hőerőmű Vállalat, mert a szabályozó rendszer, a közvetlen nyereségérdekeltség nem vette figyelembe azt a sajátos szerepkört, melyet az energiatermelés e legnagyobb vállalata betölt. Az állam külön Intézkedéssel — a párt Központi Bizottsága 1972. novemberi ülése után — enyhített a hibásnak bizonyult módszereken, megszüntették a nyereség és a bérfejlesztés közvetlen kapcsolatát stb. A most januárban életbelépett szabályozók még inkább igazodnak a tényleges társadalmi érdekekhez, kedvezőbbé változtatják a gazdasági környezetet az ún. magas szerves összetételű vállalatok számára. A villamosenergia-ellátás zavartalansága alapvető nép-- gazdasági követelmény. Jogos, hogy az állam ezért másként ítéli meg a száz- halombattaiak tevékenységét, helyzetét, mint azt a vállalatot, ahol alig eladható termékeket állítanak elő? Felesleges a válasz, hiszen a miért annyira nyilvánvaló. Ez azonban a ritka eset. Az általánosabb az, hogy ott is tágra nyílt a költségvetés marka, ahol zárva kellett volna maradnia; Éveken át tetemes központi segítséget élvezett a Ceglédi Cipőipari Vállalat, s mégsem jutott előbbre. Amikor az új vezetés — s az új szemléletet hozó vezetők — munkába kezdett, senki nem akarta elhinni, hogy boldogulhatnak örökös állami támogatások nélkül is. Nos, bebizonyították, hogy bár egyszerűbb sírni az állam erszényében levő bankók után, mint cselekedni, ez utóbbi az egyetlen célravezető megoldás. Igaz, a technológia megváltoztatása, új gépek beszerzése, a minőségi előírások szigorítása kellett sok egyéb más mellett ehhez, de a gazdasági életben egyetlen eredményt sem adnak ingyen. Ingyen csak az állami segítséget , adták. Igen, múlt időben, ment január óta más a helyzet. E más helyzet, nevezetesen, hogy például a fejlesztési kiadásoknál az állami ajándékot fölváltotta a visszatérítendő hitel, korántsem talált és talál egyértelmű helyeslésre. Sőt, sűrűn azt hallhatjuk, hogy „keményedé tt” az állami magatartás, meg azt, hogy „ismét működik az adóprés”. Akik panaszkodnak, úgy teszik ezt, mintha nagy méltánytalanság esnék meg velük, s eszükbe sem jut, vajon mi ösztökélte a megváltozott körülmények kialakítását. Az serkentett erre, hogy folyamatosan csökkentek az állami költségvetés bevételei, s ugyanakkor kiadásai rohamosan növekedtek. Éppen azért, mert olyanok is seregestöl vitték a központosított bevételeket, akik semmit nem tettek bele a közös pénztárba, hanem újabb juttatásokért jelentkeztek. Saját munkájuk silányságát, képességeik hiányát, fegyelmük minős íthetetylenségét takarták el a „szerzett” pénzzel. Örvendjünk, mert az új szabályozó rendszer véget vetett e magatartás érvényesülésének? Ráérünk az örvendezéssel. Nemcsak azért, mert legalább másfél, két esztendő szükségeltetik ahhoz, hogy az új szabályozók gyakorlati hatásait próbaként mérlegre helyezhessük, hanem azért is, mert meggyökeresedett gyakorlat fölszámolásáról van szó, ami nem megy könnyen. S azért nem, mert az állam segítségét sokan úgy próbálták és próbálják elnyerni, hogy tetszetős indokokat fabrikálnak hozzá, foglalkoztatásról, a helyi ipar fellendítéséről beszélnek, holott csupán a kátyúból szeretnének kikerülni. Leírjuk, elmondjuk: az állami döntések meghozói végső soron mi mindany- nyian vagyunk. Nem vitatja ezt ma már senki. Akkor viszont a magunk hozta, s a saját javunkra szolgáló döntéseket miért nem ismerjük el igazságosnak? Lehet, hogy azért, mert többet követelnek tőlünk? Mészáros Ottó i
