Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
1976. JANUÄR 11., VASÄRNAP 7 Borbély Tibor verstárlata December Mire tűzhányó mélyéből égre hull, á költő addigra mindent megtanul. Mindent megtanul mikor hideg tűzhelyéből égre száll a füst, és így főtt ételét a rideg úr, a nincsen isten áldja meg. Tudja azt is amit tudni kár, tudni nem kell, s mégis tudja már: felette az égben úgy mozdul a hó mint az ököl, a tenyérré simuló. Az évszak szelíden üdvözöl, keményen szorít csak és nem üt, de hó, és hó, hó van mindenütt. S csillog a táj. Szomorú ezüst. Üt Vékony kabáton hó volt a bársony. Lábnyom a tájon arra mutatta a lépteimet, ahonnan vártam: várnak a fényben. És szívemig ott, ott ér a meleg. Irhakabáton prémes a gallér. Belseje kályha-meleg. Hószint hajam már őriz, s mutatja egyre a táj: azóta arra megyeit. Lépteimet én nem váltom soha át másik irányba Téli világban a tájon feltűnik újra a lábnyom. Nyári vihar a temetőben Farkasrét felett, éjjel a csendből kiszakadt a vihar. A gesztenyék zöld burkukból kihasadtak a földön, S most néznek fénylő barna szemekkel, párjukat vesztve, bánatosan. Fáj nekik, látszik: (nem a világra segítő, gyilkos, vad zuhanás) a dúlt kert, a kitépett, lesodort ezernyi virág. Sír a gesztenye sír, > sírnak a sárban a barna szemek. Visszazokogják párosán záró zöld burkukat, vissza az ágat a fán, hisz tudnak ők hullani ősz idején is, fénylő barna mosollyal. Anyácska Te a végtelenben létező, belülről épülsz dolgaimba. Rámhagyott fájdalmas nyugalmad; a szív csontkapu zárta, bonckésnek tárulkozó hege, a koszorúsveröér Keményedő izma a meglopott föld titkára, a teremtő, belső létezésre tanít. Szerveim már ellenemre élnek. Én ellenükre élek. Te légy jó őrünk majd világ, s c rólad is szólt kettős létezésnek. S' Búcsú Fagy pengéjét köszörülik a süvítő szelek. Fenyőn a nyáron oly szelíd levél elhagyja az ágakon pontosan jelölt helyét, s versemben: felvérző ékezet. Amíg belémszűrődik, a táj is széthullik darabokra hasítva, majd velem keverve megint összeáll, e versben illeszkedve kínt a kint csak létezőhöz. Szemsugaram söpörget a tájon lényegem kutatva, és kimondva, hogy: ne fájjon másoknak hagyom itt e végtelent, és velünk emberit. Csend Visszacsuklott belém a szó, mint ügyetlenül nyitott bicskába a penge. Kenyérszelésre, védelemre készült jó acél a gazdáját sebezze? A ki nem mondott gondolat csak öl, ha nem lehet szabad. Dühöng, s magára tör ki ártatlan, de rab. Mer# visszacsuklott tzfrkomba a szó, a gondolatra rákattant a penge. Bennem munkál alaktalan tovább, haszon helyett önmagam sebezve, pedig csikorgó vad fagyot már hóesés feledtet, hiszen önmagán helül a zord évszak is felenged. Jóba Éva rajza: Nesebar Ana Ralcseva bolgár írónő. A szófiai egyetem bolgár nyelv- és irodalomszakát végezte. Jelenleg a targovistei megyei lap kulturális rovatának vezetője. Elbeszélései a bolgár központi és megyei v lapokban jelennek meg. gömb egyre ANA RALCSEVA: Hímes, tarka bölcső ' guiiiu ic A sárga | lejjebb száll.--------------Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, - aztán egyszerre csak elpattan, tűzkígyók ' ugranak lei belőle. Még egy szemvillanás, és a iához ér. — Jaj, a bölcső.. — nyö- szörgi a sötét kunyhó sarkából egy báránybőrbe bugyolált asz- szony. — Félrebeszél. Még nem tért magáihoz — sóhajtott fel az öreg juhász. Kiverte a hamut feketére szívott, csorba pipájából és jól teletömte apróra vágott dohánnyal. — Bárányt is itattam, borjút is etettem, csak csecsemőt nem gondoztam még soha. Talán csak nem hal meg?... Kilenc'Esztendeig várt erre a fiúra. Mindig lányok sikeredtek. Bárcsak fiú lenne a hetedik, álmodozott a hosszú éjszakákon. Minden évben misét fog érte mondatni. És már jó- előre pingálni kezdte az új bölcsőt. Most eszébe jut a zöld. Akár a hirtelen sarjadt tavaszi fű. Mint a mező, ahonnan a tanító virágot hozott neki. A zöld mellé halványsárgát festett, olyan volt, akárcsak a szántó kalászainak színe aratáskor. Aztán a barna jött, olyan, mint a tanító szeme. Két festékbe is bemártogatta az ecsetet, amíg sikerült elkapnia. Szép szeme volt a tanítónak. Meleg, beszédes szempár. Amikor átadta neki a négyrét hajtott levelet, akkor is a szeme árulta el. hogy mit írt benne. Csak rá kellett nézni. — Add oda apádnak — — mondta a tanító.---------r mikor körülérték I Este, | az asztalt és meg--------- zörrentek a fakanalak az agyagtálban. 6 előhúzta a papírt takaros mellénykéje alól. — Apa, a tanító küldi neked ezt a levelet, kéri, hogy olvasd el. Ö maga nem tudott olvasni. — Hm ... No nézd csak azt a tudós szamarat. A mi Dafi- nánkat akarja menyecskének. Ide van írva! Dafina úgy érezte, száz tűz perzseli. Elsomfordált az asztaltól. elbújt a fészerben. Megfordult vele a világ. Hiszen még álmában sem jutott volna eszébe, hogy a tanító menyasszonya lehet... A fehér olyan, mint a menyasszonyi fátyla. Vagy mint az ura lova. Erős, fürge, hű az a ló. Azon jár el a titkos dolgai után. A tanító soha nem avatta be a dolgaiba. De egyszer azt mondta neki: — Nagy dolgok vannak készülőben, Dafina. Amilyenek még nem voltak. De te hallgass. nehogy elszóld magad valahol. És ő hallgatott. Tette asszonyt dolgát és figvelte a szíve alatt mozgó új életet. — Ku-u-vlkk, ku-u-vikk. — A fene ebbe a kuvikba!... Ringasd csak, fiam, erősebben ringasd. Akkor elalszik... — sízólt az öreg pásztor. j--------------r leuvik volna? | Tényleg | A tanító azt--------------- mondta, hogy a kuvik hangján fog jelentkezni. „Jegyezd meg — mondta —, mint a kuvik!” A bölcső fölé hajolt, megcsókolta a kicsit, aztán elnyelte a sötétség. Két hónapja sem volt. hogy megszületett a gyerek, amikor kitört a felkelés. Puskákkal, pisztolyokkal ugráltak elő a házakból. Lefogták a bírót és a jegyzőt, megszállták a községházát. A férje vezette őket. És hegedű szólt és duda, még körtáncot is jártak a piactéren. De nem telt bele egy-két nap sem, és szörnyű hír érkezett: jön a katonaság. A ka- föríák"yíSszahelyezték tisztségébe a bírót, az írnokokat, a jegyzőt,. felgyújtották a házakat. A községháza pincéje megtelt nőkkel és öregekkel. Érte azonban nem jött senki. A katonaság, miután lecsillapította a falut, visszatért a városba. Akkor egy este a hátsó kapun beosont az ura. Egyik karja bénán csüngött alá a nyakán átvetett piszkos kötésben. A hímes tarka bölcső fölé hajolt, borostás, sápadt arcát odadörgölte a kisfiú arcocskájához és azt mondta: — A nagybátyám szőlője körül fogok rejtőzködni. Arrafelé jó barlangok vannak. Menj el a boltoshoz, mondd meg neki, hozza ki holnap este a pisztolyt meg a töltényeket, amit elástunk az almafája alá. Háromszor szóljon a kuvik. nem volt seA boltos | hol. Senki sem -------------- tudta, hová tű nt. Dafina sajátmaga ásta ki a pisztolyt és a töltényeket. Bebugyolálta a gyerek mellé, és kiment a szőlőbe. Hirtelen, mintha a földből nőttek volna ki, katonák toppantak elé. Akik már elhagyták a falut.* — Gyerünk — mondták —, te fogsz vezetni bennünket. — Hová? — Tudod te azt, nagyon jól. A tanítóhoz. Dafina nem tudta, hol Tejtőzik a férje. Csak annyit tudott, hogy úgy kell szólni, mint a kuvik. De ezek sohasem fogják tőle hallani a kuvik szavát. Csak a gyermekéért rettegett. — Erre bujkál? — Nem tudom. — Erre? Hallgatott. Hirtelen megvillant------------------ valami a sz eme előtt, eilvakította, aztán nagyon sötét lett, és ő elmerült valahová... Már megint a sárga görrtb ... — Ne, a mellemet ne! Elapad a tejem. — Apadjon el mindened, a tejed meg az egész kutyafajzat pereputtyod! — rikácsolta az altiszt. — Közlegény, kötözd csak meg alaposan. — Aztán a gyerek felé bökött: — Sokáig úgyse bírja ki éhen ... — Hallod, megint dörög! És mekkorát villámlott... Ilyen volt még ősszel — mondta a legény. — Ha isten segít, nem így lesz — felelte rá az öreg. —- De te hogy kerülsz ide? És honnan volt merszed idehozni őket? \ — Valami vinnyogást hallottam. Azt gondoltam, macska van a pusztában. Megyek a hang után, hát látom, gyerek fekszik a földön pólyában. Odébb meg a fához kötözve egy asszony. Nézem, a kötél elrágva. Az asszony nem mozdul, a feje a mellére konyul. Megérintem, meleg. Nyilván elájult, ahogy a kötéllel kínlódott. Megsajnáltam őket. Felkaptam a. gyerekéit, Vállaltira vettem az asszonyt" és idejöttem. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk. — Mintha nem is madár szólna — mondta a legény. — No, induljunk. Ne rakj több fát a tűzre!-j--------------1—- többé a I Nincs már | sárga gömb.------------------- Eltűnt. Az éj szakai madár szava kiragadta az asszonyt a feneketlen mélységből. Kinyitotta a szemét. *" „Ügy fogok szólni, mint a kuvik. Két rövidet, egy hosszút.” Elkínzott arcán halvány mosoly dereng. Ö az, az ura. ,É1. (Fordította Zahemszky László) PALÁSTI LÁSZLÓ’ A válóperes asszony A férjedet miért nem hoztad el? — kérdezte Irén Ildikót, a barátnőjét. — Elváltunk. — Komolyan beszélsz? És miért? — Hegygerinc, völgy, vízesés, hágó. — Megbolondultál? — Én nem, hanem Ernő. Mindig rajongott a természetért, folyton kirándulni vitt és én már nem bírtam se lábbal, se tüdővel. — Ez még ném válóok. Miért nem magyaráztad meg, hogy utálod a hegymászást? — Megmondtam. Erre azzal békített ki, hogy elvitt Olaszországba. — Olaszország gyönyörű! — De nem a Vezúv. Folyton a kráter tövében mászkáltunk. Hiába unszoltam, hogy menjünk Rómába, az is dombokon épült, nem, ő azt várta, hogy a Vezúv kitörjön. — Es kitört? — Én törtem ki! Otthagytam és visszajöttem Pestre. — Aztán elváltatok? — Másnap utánam jött és megígérte, hogy megváltozik. Két hónappal később azt javasolta, hogy utazzunk a tátralomnici Grand Hotelbe. — Ne mentél volna vele többé hegyvidékre. TV em is mentem. A tordai hasadékot már x egyedül nézte meg, a Grossglocknerre se kísértem .el. Amikor visszajött, közöltem vele, hogy egy olyan férfivel, aki a hegygerincet jobban szereti, mint engem, nem tudok együtt élni. — Más ok nem volt? — Hogy őszinte legyek, találkoztam dr. Kovácsi Istvánnal, aki leánykoromban udvarolt nekem. Nem nősült meg, azt mondta, még mindig eftgem imád. — Jaj de romantikus. És ő nem rajong a hegyvonalakért? — Nem. Ö az én vonalaimat csodálja. Hozzá megyek feleségül. Fél évvel később a két barátnő újra találkozott: — Boldog vagy? — kérdezte Irén. — Milyen az új férjed? — Hát... — Talán mégis szeret hegyeket mászni? — Dehogy szeret. A mit első férjem művelt, az szörnyű túlzás volt. Abban azonban igaza volt, hogy a természet szép, a természet gyönyörű. Kirándulni is lehet, persze nem magas hegyeken mászkálni. Ő azonban csak a sík területeket bírja. Képzeld, Párizsban az Eiffel- toronyba sem akart feljönni. — Hogy neked milyen peched van a férjeiddel. — A tériszonyát még valahogy elbírnám. Azt is megbocsátottam neki, hogy inkább egy szűk, sötét utcában szerzett szövetkezeti lakást, pedig gyönyörű helyen is kaptunk volna. — És ő miért nem akarta a gyönyörűt? — Magas volt neki a negyedik emelet, s amikor megpendítettem előtte a válást, hallani sem akart róla. — Szóval szeret! TVT em hiszem, hogy azért ellenzi a válást. — Hanem? — Biztosan azért, mert a válópereket a törvényszék harmadik emeletén tárgyalják a bírák.
