Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

1915. DECEMBER 9., KEDD

Megnyílt a magyar szakszervezetek .Will. kongresszusa

(Folytatás a 3. oldalról)

nagyobb részének el sem kellene jutni a döntőbizottságokig. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat lehetőséget ad arra, hogy a már megtörtént jogsérelmet orvosolják. De célunk ennél több. Okulnunk kell a megtörtént esetekből. Javaslatokat kell tennünk korszerűbb és közérthetőbb jogszabályok kidolgozására, a bürokratikus ügyintézés megszüntetésére.

— Amikor a jövő tennivalóit mérlegeljük, azt is tudjuk, hogy még többet kell tennünk a női egyenjogúság gyakorlati megvalósításáért. A fejlett szocialista társadalom építése során a mindennapi életben lényegében meg kell valósítani a nők egyenjogúságát. Szocialista rendszerünk egyenlő jogokat adott a nőknek és fokozatosan meg is teremti ehhez a feltételeket. A nőkérdés megoldása bonyolult, sokoldalú feladatot jelent számunkra. Napirendre tűztük, hogy a nők egyenjogúsága társadalmi méretekben mindjobban kiteljesedjék. De a régi gyakorlat sok helyütt megkövesedett. Nem nyíltan jelentkezik, ezért sok gondot okoz, hogy az előrehaladás következetesebb legyen. Emelkedjék gyorsabban a nők általános és szakmai műveltsége. Csökkenjenek és szűnjenek meg hátrányaik a bérezésben. Mindenütt, ahol szükséges, fordítsunk nagy figyelmet a nők családon belüli helyzetének változtatására. Adjunk még több segítséget a gyermekneveléshez. Mindent meg kell tenni, hogy megszűnjenek a lealázó és maradi nézetek. Ne elégedjünk meg sehol formális megoldásokkal vagy a statisztika kedvéért tett intézkedésekkel.

A fejlett szocialista társadalom építése elsősorban gazdasági lehetőségeinktől függ. De nem kis mértékben attól is, hogyan erősödik a munkahelyi demokrácia, a szocialista tudat. Pártunk programja e tekintetben is meghatározza a fejlődés irányát.

A dolgozó társadalom érdekét képviseljük

Ezt követően a szónok a szocialista társadalmi viszonyok között tevékenykedő szakszervezeteik munikájának jellegéről beszélt:

— Amióta létezik szocialista társadalom — mondotta —, gyakran vitatott kérdés, hogy a szocialista társadalomban, ahol elveink az állami politika hivatalos rangjára emelkednek, mi a szakszervezetek feladata? Mire vállalkoznak, mire vállalkozhatnak? A magyar szakszervezeteket is válaszút elé állította a történelem, amikor a munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Akkor el kellett dönteni, hogy a korábbi, a régi értelemben vett szakszervezeti munkát felváltja-e egy új, minőségileg más társadalom keretei kötött végzett Szakszervezeti tevékenység.

— Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a magyar szak- szervezeti mozgalom a felszabadulás előtt — tehát a tőkés viszonyok között —, minden nagyszerűsége és történelmi értéke mellett mégis csak korlátok között, végezte a maga tevékenységét.

Gáspár Sándor elemezte a továbbiakban a szakszervezeti mozgalom történelmi útját, majd rámutatott: A nagy történelmi változás a szakszervezetek tevékenységében abban jelentkezik, hogy szocialista viszonyok között nemcsak a tagság, hanem a társadalom, a munkáshatalom, a bérből és fizetésből élő minden dolgozó, az egész dolgozó nép érdekeit szem előtt tartják. És ez más felelősséggel, történelmi felelősséggel jár.

— Az eddig megtett út azt bizonyítja, hogy a magyar szakszervezetek választása helyes volt. Továbbra is ezen az úton kell haladnunk. Ma már a magyar szakszervezeti mozgalom nem szűk korlátok között működő mozgalom, hanem felnőtt feladataihoz és felelősségéhez. A magyar szakszervezeti mozgalom ma már — mint a munkásosztály legátfogóbb osztályszervezete, amely képviseli a munkások, a bérből és fizetésből élők érdekeit — több mint 4 millió szervezett dolgozót tömörítő szervezet. Olyan szervezet, amely aktív részese a politikai hatalomnak és tevékenyen foglalkozik a társadalmi élet minden területét, a társadalmi fejlődést, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekkel. A magyar szakszervezetek büszkék arra, hogy a XI. pártkongresszus megállapította: „a

szakszervezetek tekintélye és befolyása nőtt, hozzáértőbben gyakorolják funkcióikat. Támogatják és védik a munkáshatalmat, képviselik tagságuk, a bérből és fizetésből, valamint a nyugdíjból élő dolgozók érdekeit.” A mi politikánk gyakorlatában egyértelmű a szakszervezetek helye és szerepe, növekvő társadalmi súlya és önállósága.

— Szocialista körülmények között a szakszervezeti részvétel módjai az országos politika alakításában természetesen változnak. Olyan új formák, módszerek szükségesek, amelyek révén a döntésekben még jobban érvényesülhet a kapcsolatok tartalmi gazdagsága. A szakszervezetek úgy vélik, hogy a Minisztertanáccsal, a minisztériumokkal és főhatóságokkal kialakult szervezeti és tartalmi kapcsolatok ma már kevésnek bizonyulnak. A Minisztertanácsnak és a SZOT- nak közösen ki kell dolgoznia majd a magasabb igényeknek megfelelő kapcsolatok rendszerét, a megfelelő javaslatokat a felső szintű találkozókra, az előterjesztések alapos vitájára,

a véleménykülönbségekre és a vélemények ismertetésére is. Az együttműködést rendszeressé kell tenni vállalati, megyei, ágazati és kormányszinten egyaránt. Esetleg állandó együttműködési bizottságok létrehozása lenne célszerű valamennyi szinten.

— A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztéséhez bizonyos belső feltételeket is javítani kell. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Ennek megfelelően lényegesen meg kell javítani a szak- szervezeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk adni a bizalmiaknak az egyetértési jogot, amely néhány évvel ezelőtt megszűnt, Ki akarjuk alakítani — főleg a nagyüzemekben — az önálló, még bátrabb és tartalmasabb alapszervezeti munkát. Növelni akarjuk az ágazati szakszervezetek hatáskörét, felelősségét, gazdagítani akarjuk munkájuk tartalmát. Az egész szakszervezeti mozgalomban árnyaltabb érdekegyeztető és nevelő munkára, egyszerűbb, de tartalmasabb, sokrétűbb irányításra lesz szükség.

— A fejlődéssel együtt állandóan változik a helyzet, változnak a tennivalók. Mindez a szakszervezetek elé is új és új feladatokat állít. Természetes törekvésünk, hogy az új helyzetből adódó tennivalókkal kapcsolatban mielőbb kialakuljon a szakszervezetek egységes álláspontja. A régi,- beideg- zett munkamódszerekkel ma már nem lehet megoldani az új feladatokat. Ezért nekünk is mindig igazítani kell módszereinken. Erősítenünk kell azt a képességünket, hogy állandóan megújítsuk önmagunkat, hogy meg tudjunk felelni növekvő feladatainknak.

el, hogy a dolgozók ügyének szolgálatában szerzett tapasztalatainkat közkinccsé teltessük, s ahol lehetséges, közösen lépjünk fel és cselekedjünk Európa munkavállalóinak érdekében.

— Kinyíltak az ajtók, de még nem tárultak ki teljesen. Közeledésünk ellenzői Európában és különösen a tengeren túl, Amerikában akadályokat gördítenek kölcsönösen, közösen választott utunikra. Konzerválni szeretnék a hidegháborús állapotokat, a szocialista- és kommunistaellenességet, a munkásszervezetek ellentéteit A régi állapotok azonban nem térhetnek vissza. Európa és az egész világ dolgozóinak közös érdekei szükségszerűen az összefogást, az együttműködést sürgetik.

A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezeti mozgalom üdvözli a nemzetközi és az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásokat.

Befejezésül Gáspár Sándor az alábbiakat mondatta: — Feltehetjük önmagunknak a kérdést: vajon elégedettek vagyunk-e mindazzal, amit elértünk? Természetes, hogy minden munkasiker örömünkre szolgál, és jóleső érzés időnként visszapillantani az elmúlt évek eredményes munkájára. De mi többre vállalkoztunk, többre törekszünk. Jól látjuk, hogy a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket még nem tudtuk teljesen kihasználni. Pedig ha ezeket még árnyaltabban gyümöl- csöztetjük, akkor még következetesebben tudunk előre haladni. Akkor a dolgozók termelési és közéleti aktivitásuk elmélyülésével, magas fokú hevével érdemben tudnak részt venni munkahelyük és az egjész társadalom irányításában. A mi rendszerünknek ez a jövője, ebbe az irányba haladunk.

— Szocialista jelenünk nem gond nélküli. De tele van tervekkel, lelkesítő, reális tervekkel. Valóra váltjuk e terveket, mint ahogyan eddig is megvalósítottuk minden fő célkitűzésünket. Olyan politikai megvalósításért, olyan élet kibontakoztatásáért harcolunk, amilyet a dolgozók számára a szocializmuson kívül egyetlen rendszer sem tudott biztosítani. Igyekezzünk hát minél példásabban megfelelni ennek a szép és megtisztelő feladatnak.

izottság jelentése

ségük megvan rá — a rendelkezésükre álló összeget nem mindig a legjobban rászorulóknak juttatták, hanem a kérelmezők számát veszik figyelembe döntéseiknél.

Az üdüléssel kapcsolatos tevékenységről szólva elmondotta, hogy a bizottság szükségesnek tartja az üdülőjegyekkel kapcsolatos adminisztráció felülvizsgálatát, korszerűsítését, az elosztás rendszerének fejlesztését.

Befejezésül hangsúlyozta, hogy a számvizsgáló bizottság a szakszervezeti tanács írásos beszámolójával, Gáspár Sándor szóbeli kiegészítésével és a határozati javaslattervezettel egyetért.

báty módosítására

fejlett szocialista társadalom építéséből következő magasabb követelmények, valamint a dolgozók és szervezeteik növekvő igényei indokolják.

A szakszervezeti mozgalomban tovább erősödött a párt ideológiai, eszmei-politikai irányítása, vezető szerepe. A szakszervezetek eredményesen valósítják meg a párt politikáját, s ezt a gyakorlatot kell az eddiginél is következetesebben, tartalmasabban folytatni, amit követelményként az alapszabályban is rögzíteni kell.

A szakszervezeti mozgalom fejlesztése szükségessé teszi, hogy bővítsük, erősítsük a demokratikus centralizmus követelményeit. Fontos alapkérdés, hogy a vezető testületek, szervek ne dönthessenek a tagságot érintő lényeges kérdésekben a tagok véleménye,

Elhunyt Pécsi Ferenc

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy december 8-án, életének 52. évében tragikus körülmények között elhunyt Pécsi Ferenc, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettese, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje.

Temetéséről később történik intézkedés.

A Magyar Távirati Iroda, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, az MSZMP I. kerületi Bizottsága.

Pécsi Ferenc 1924-ben született Budapesten. Négy középiskola elvégzése után bőrdíszműves tanuló lett, majd textiltechnikusi szakképzettséget szerzett. Fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal: 1938-ban tagja lett a Szociáldemokrata Párt kommunista irányítással működő ifjúsági csoportjának, 1942-ben belépett az illegális Kommunista Pártba. Részt vett röpiratok, az illegális Szabad Nép terjesztésében, s a párt utasítása alapján bekapcsolódott a Textilmunkások Szakszervezetének tevékenységébe: az ifjúsági csoport egyik vezetője leit. 1941 tavaszán a rendőrség letartóztatta, s a csendömyomo- zók egy hónapon át vallatták. Miután nem tudták szóra bírni, internálták, majd pedig deportálták. Az egyik lengyelországi koncentrációs táborból a szovjet csapatok közeledtekor — sok társával együtt — Németországba vitték, a halál- menetből azonban megszökött.

A felszabadulás után aktívan bekapcsolódott a mozgalmi munkába: textilipari SZIT- titkárként, majd a Textiles Szakszervezet titkáraként, később a szakszervezet osztályvezetőjeként dolgozott. 1943- tól a SZOT-ban töltött be felelős funkciókat, 1954-től a pártközpontban alosztályvezető, majd osztályvezető-helyettes. 1957—1960 között mint a Nép- szabadság szerkesztő bizottságának tagja, rovatvezető, 1960 —1968 között pedig mint a Magyar Távirati Iroda főszerkesztője dolgozott. 1988-ban a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettesévé, majd 1974 novemberében az MTI vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki.

Munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el; háromszor kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Halála súlyos vesztesége a magyar munkásmozgalomnak és egész újságíró-társadalmunknak.

A magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatairól szólva a SZOT főtitkára kiemelte:

— Tiszteletünk és megbecsülésünk megbonthatatlan szálai fűznek bennünket a harcokban megedzett szovjet szakszervezetekhez, valamint a többi szocialista országban tevékenykedő testvérszervezeteinkhez. Mivel céljaink azonosak, tapasztalataink kimerít-' hetetlen együttműködési lehetőséget biztosítanak a szocializmus építésének szolgálatában.

— Szakszervezeti mozgalmunkat az internacionalizmus vezérli a világ munkásainak, dolgozóinak kontinentális és világméretű harcaiban, a haladásért, a jobb életért. A munkásszolidaritás régi hagyományait tovább ápolva, szorosan azok mellett voltunk, vagyunk és leszünk, akik szabadságukért, függetlenségükért, jogaikért, a társadalmi haladásért és mindennapi életük jobbá és szebbé tételéért küzdenek. Síkraszálitunk és síkraszállunk a hazájukat, életüket és jövőjüket védelmező vietnami és a többi indokínai nép és a létérdekeik védelméért harcoló arab népek mellett. Tovább erősödő szolidaritással támogatjuk a fasizmussal szemben fellépő chilei népet, a portugál demokratikus erőket, a fasizmus felszámolásáért küzdő spanyol népet. Szolidárisak vagyunk a kapitalista országokban küzdő munkásokkal, akiket mélyen sújt a fokozódó létbizonytalanság, a súlyosbodó pénzügyi, gazdasági válság, az életfeltételek labilitása.

— A munkások, a dolgozók és szervezeteik nemzetközi összefogása sok ragyogó eredményt szült. Az egység hiánya pedig sok keserű tanulsággal szolgált a történelem során. Most a szolidaritásnak és összefogásnak új. kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világméretekben és kontinentális keretekben egyaránt.

— A nemzetközi légkör enyhülése, a szocializmus sokoldalú fejlődésének hatása, a dolgozó emberek társadalmi érdekeiért érzett felelősségtudat erősödése, az a felismerés, hogy csak nemzetközi együttműködés útján lehet megoldani a nemzetközi keretek között

jelentkező kerdeseket is — megnyitotta az ajtókat a mun- kásszervezetek, a szakszervezetek párbeszéde, közeledése előtt. Kinyitotta az ajtókat kontinensünkön, Európában is, ahol a különböző ideológiai nézeteket valló szakszervezetek ez évben már második tanácskozásukat tartották meg Genfben együttműködésük lehetséges és szükséges kialakítása céljából. A találkozók folytatását közösen határoztuk

A számvizsgáló l

Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke fűzött ezután szóbeli kiegészítést a bizottság írásos jelentéséhez.

Beszámolt arról, hogy a dolgozók kereseti viszonyainak megfelelően növekedtek a bevételek, gyarapodtak a szak- szervezetek kezelésében levő anyagi eszközök. Szólt arról, hogy a bizottság nagy gondot fordított a nyilvántartási és a pénzügyi fegyelem megszilárdítására.

Kitért arra, hogy a szakszervezeti alapszervezetek tagdíjrészesedésének fölemelése általában helyesnek bizonyult. A segélyezésről szólva hangsúlyozta, hogy az alapszervezetek — jóllehet tninden lehetőTervezet az alapsza

észrevételei, javaslatai nélkül. Ugyanakkor erősíteni kell a központi irányítás elemeit is, és jobban hangsúlyozni a szak- szervezetek felelősségét a határozatok végrehajtásában. Kívánatos ugyanakkor a felsőbb vezető testületek ellenőrző, segítő munkájának összehangoltabb fejlesztése is. A módosítás lehetővé teheti, hogy a szakmai központokban, a szak- szervezetek megyei tanácsainál létrehozzanak titkárságokat, amelyek az elnökségi ülések kötött szervezik és ellenőrzik a határozatok végrehajtását, irányitják az apparátust, és e munkáról rendszeresen beszámolnak az elnökségnek.

Az alapszabály-tervezetben javasolják, hogy minden vezető testületnek, szervezetnek kötelező feladata legyen az évenkénti beszámolás. Ezzel függ össze az a javaslat is, hogy a bizalmiak és a vezető szervek választási ciklusát ót évre hosszabbítsák.

Gál László felhívta a figyelmet a bizalmiak és a főbizalmiak tanácskozására, mint új szervezeti formára. Ennek fontos célja, hogy azokon a helyeken, amelyeken a körülmények és különböző szervezeti okok miatt a tagság lényegesebb kérdések eldöntése előtt nem foglalt állást, a bizalmitanácskozás — ismerve a tagság véleményét — a közösség, a szakszervezeti tagok nevében alakítsa ki álláspontját. Ezzel a minőségi változással megnövekszik a bizalmiak tekintélye, felelőssége, ami — a javaslat szerint — a bizalminak abban a jogában és hatáskörében is kifejezésre juthat, hogy az egyének, a szak- szervezeti tagok érdekeit az alapszabály 66. pontjában megfogalmazott jogával — egyebek között a személyi bér megállapítására vonatkozó egyetértési jog érvényesítésével — képviselhesse. A módosító javaslatok elismerik a főbizalmirendszert.

A szaktanács elfogadta a szakszervezeti tagdíjtáblázatra vonatkozó módosítási javaslatokat, s ennek megerősítését kérte Gál László a kongresz- szustól is. A javaslat szerint az eddigi tagdíjosztályokon belül néhány kategória kisebb módosításával kívánják igazságosabbá tenni a tagdíjrendszert.

Gál László befejezésül hangoztatta, hogy a tervezett alapszabály 81. pontja rögzíti: az ágazati-iparági szakszervezetek önálló alapszabályt vagy működési szabályzatot készíthetnek, amiben rögzíthetik a munkájuk hatékony elvégzéséhez szükséges szervezeti kereteket, hatásköröket, jogokat, a kongresszus tehát az új alapszabály elfogadásával olyan alaptörvényt alkothat, amely lehetőséget nyújt és egyben kötelez a tartalmasabb, magasabb szintű szakszervezeti munkára.

Gál László beszéde után az elnök bejelentette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levelet küldött a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának, majd felolvasta a levelet, amelyet Kádár János írt alá. (A Központi Bizottság üdvözletét az 1. oldalon közöljük.)

A tanácskozás résztvevői nagy tapssal fogadták a párt Központi Bizottságának levelét, amelyet a kongresszus valamennyi résztvevője nevében a kongresszus elnöke köszönt meg, majd megkezdődött a vita.

Megkezdődött a vita

Ezután Gál László, a SZOT titkára, az alapszabály szövegező bizottság elnöke indoklást terjesztett elő a magyar szakszervezetek alapszabályának módosított tervezetéről. A dokumentumot az ágazati szakszervezetek, a megyei és budapesti szakszervezeti tanácsok elnökségei, valamint a szaktanács is megtárgyalta, és alkalmasnak tartotta, hogy a kongresszus elé terjesszék.

Utalt arra, hogy a szakszervezetek XXII. kongresszusán elfogadott alapszabály megfelelt a mozgalom elméleti, politikai és szervezeti követelményeinek, amit az utóbbi négy évben végzett eredményes munka is tanúsít. Ennek mégsem mond ellent, hogy most meglehetősen sok változást javasolnak. A módosításokat ugyanis az MSZMP XI. kongresszusának határozataiból, a

A vitában elsőnek Veszprémi István, a Tatabányai Szénbánya Vállalat frontmestere, a Szocialista Munka Hőse szólalt fel. Utána Eleftherias Fantis, a Szakszervezeti Világszövetség titkára, az SZVSZ üdvözletét tolmácsolta a kongresz- szusnak.

Vaszilij Iljics Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, a vita következő felszólalója, üdvözlő beszédében egyebek közt rámutatott, a szovjet népet örömmel tölti el a Magyar Népköztársaság népgazdaságának fejlődése. Mély megelégedéssel állapítják meg, hogy a magyar dolgozók, a szakszervezetek egységesen támogatják az MSZMP XI. kongresszusának határozataiban megfogalmazott feladatok végrehajtását. Hangsúlyozta, a magyar és szovjet szakszervezetek egyaránt mélyen érdekeltek abban, hogy országaink gazdasága gyors ütemben fejlődjék. Kiemelte a két nép, a két szak- szervezeti mozgalom együttműködésének nagy jelentőségét, majd átadta a kongresz- szus elnökségének a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának írásos üdvözletét.

Harry Tisch, az , FDGB, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke az NDK szervezett dolgozóinak és az FDGB országos vezetőségének szívélyes, testvéri üdvözletét tolmácsolta.

öheinz O. Vetter, az NSZK- beli Német Szakszervezeti Szövetség elnöke egyebek közt arról szólt, hogy a két szakszervezeti mozgalom kapcsolatai megfelelőek, de készek arra, hogy ezeket továbbfejlesszék.

Ezzel a kongresszus első napi tanácskozása véget ért. A kongresszus ma reggel folytatja munkáját

i

Az internacionalizmus hívei vagyunk