Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

2

1975. DECEMBER 9., KEDD

Megnyílt a magyar szakszervezeteik XXIII- kongresszusa

Gáspár Sándor:

A szakszervezetek támogatják a párt politikájának megvalósulását

A SZOT főtitkára beszéde bevezetőjében rámutatott: — Munkánk sajátossága, és egyben szépsége is, hogy a szak- szervezeti mozgalom napról napra nyilvánosan vizsgázik saját tagsága és az egész dolgozó nép előtt. A szakszervezeti választások folyamatában a csoportértekezletektől az iparági-ágazati kongresszusokig a szervezett dolgozók százezrei mérlegelték, értékelték eddigi tevékenységünket és további feladatainkat. Véleményüket a szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett fejlődés elismerése és tevékenységünk további javítására irányuló bátorítás jellemezte. Ezzel új erőt, további buzdítást * adták munkánkhoz, amely aligha lesz kevesebb, köny- myebb, mint az eddigi.

Gáspár Sándor azután áttekintette a szakszervezeteknek az utóbbi néhány évben végzett munkáját, majd hangsú- Eyozta:

— A következő években tovább fejlődhet a szakszervezeti munka. A feltételek adottak. A szakszervezetek helye a társadalomban tisztázott. A szakszervezetek jogait törvények és rendeletek rögzítik, és általában elegendő lehetőséget adnak arra, hogy feladatainkat hiánytalanul él tudjuk végezni. Módunk van tehát önálló, sajátos, a hivatásunknak megfelelő munkára.

— A több mint négymilliós szakszervezeti tagság és a több százezer szakszervezeti tisztségviselő tenni akarása biztosíték arra, hogy a szak- szervezetek élhetnek is lehetőségeikkel és a jövőben még többet tehetnek a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért.

— A szakszervezetek feladatainak meghatározásaikor kedSegítjük a termelési

A SZOT főtitkára ezután a XXIII. kongresszus dokumentumaiban foglaltak közül érintett néhány kérdést. A népgazdaságunk helyzetéről és a szakszervezeteknek gazdaság- politikánk megvalósulását, a termelést segítő tevékenységéről szólva elmondotta:

— A szakszervezetek a mi rendszerünkben mindig részesei voltak a népgazdasági programok kialakításának, és mindig segítették a tervek megvalósítását. Népgazdaságunkban az elmúlt 30 esztendőben páratlan arányú fejlődés következett be. Ez a dinamikus fejlődés jellemezte az elmúlt éveket, és ma, is ez jellemzi népgazdaságunkat. A IV. ötéves tervet lényegében teljesítettük. A nemzeti jövedelem növekedésének üteme meghaladta az előirányzatot. Az ipari termelés növekedésének túlnyomó része a termelékenység növekedéséből származott. A reálbér, a reáljövedelem, a lakásépítés terén ugyancsak elértük céljainkat. Természetes, hogy a fejlődés során ellentmondások jelentkeznek, s váratlan' események is bekövetkezhetnek. Így történt ez az utóbbi években is. A kapitalista világban gazdasági válság, infláció és nagymértékű nyersanyagár-emelkedés következett be. Széles körű gazdasági kapcsolataink következtében ez nem maradhatott hatás nélkül a magyar népgazdaságra sem. Miközben e külső hatás sok gondot okozott és okoz nekünk, még jobban láthatóvá tette a saját munkánkból adódó belső hiányosságokat is.

— Ezeket már korábban is ismertük, ma azonban erősebben érezzük fogyatékosságainkat, amelyek a népgazdaság szerkezetének gyengeségeiből, a munkaszervezés javításáról hozott határozataink nem kellő végrehajtásából, a döntési folyamatok bonyolultságából, a felelősség hiányából vagy a nyersanyagok pazarlásából adódnak.

Feladataink megoldásában bizton támaszkodhatunk saját

vező helyzetben vagyunk. A XI. pártkongresszus elvégezte a társadalmi fejlődés elemzését, kijelölte a közeli és távlati feladatokat, népünk boldogulásának, a fejlett szocialista társadalom építésének tennivalóit.

A pártkongresszus által elfogadott irányvonallal, amelyet a kongresszus határozata és a programnyilatkozat tartalmaz, a szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek és megvalósításának cselekvő részesei lesznek. Hazánkban töretlenül épül a szocialista társadalom. Eredményeinkben egyre világosabban, kézzelfoghatóbban öltenek testet népünk évszázados álmai és mai vágyai, azok a célok, amelyekért ma a munkások, parasztok, értelmiségiek oly sokat tesznek, A mi pártunk politikája kifejezi a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész népünk érdekeit.

tervek végrehajtását

erőnk mellett — mint eddig is — a szocialista országokra, elsősorban a Szovjetunióra. Célunk ma a népgazdaságnak a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fejlődése. Ennek útjait és módjait a népgazdaság új ötéves terve tartalmazza. Kimunkálásában a szakszervezetek is részt vettek.

Az V. ötéves tervet, amely ma még csali tervezet, de hamarosan törvényerőre emelkedik, reálisnak tartjuk, elsősorban azért, mert választ ad népgazdaságunk továbbfejlődésének legfontosabb kérdéseire. Ugyanakkor lehetőséget teremt a gazdálkodásunkat fékező belső fogyatékosságok csökkentésére, megszüntetésére is.

Reálisnak tartjuk az V. ötéves tervet azért is, mert a gazdasági fejlődéssel összhangban kijelöli az életszínvonal, az életkörülmények további javulásának céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus minden hívének, minden tisztességes és becsületes állampolgárnak még fegyelmezettebben, még nagyobb odaadással kell és érdemes dolgoznia, mint eddig.

— A szocialista gazdálkodásnak fontos erőforrása a népgazdasági terv, a gazdaság központi tervszerű irányítása. Ha ezzel együttjár — a közérdekkel összhangban levő — vállalati önállóság, akkor hatékonyan folytathatjuk erőforrásaink felhasználását és a termelőerők fejlesztését. A magyar népgazdaság lényegében jól él ezekkel az eszközökkel, de jócskán vannak még kellően ki nem használt lehetőségeink is.

— Ezek egyike a határozottabb központi irányítás, amely nagyobb biztonságot adhat minden ágazatnak, vállalatnak, kollektívának. Ahol tehát centralizálni kell, ott azt mielőbb meg kell tennünk. Ugyanakkor az eddiginél jobban kell számolnunk a vállalatok, gazdálkodási egységek önállóságával. kezdeményező

készségével, és fokozottan segíteni kell abban, hogy a változó körülményekhez alkalmazkodni tudjanak.

A tervszerű és arányos fejlődés érdekében a szakszervezetek a jövőben is a tervgazdálkodás, a központi irányítás erősítését, a fő folyamatok kézben tartását és ezzel egyidejűleg a helyi önállóság kibontakoztatását szorgalmazzák. Senki sem akarja ismét előírni minden vállalatnak, hogy mit, mikor, hogyan cselekedjék. Ha akarnánk sem tudnánk ezt megtenni.

Jobban kell gazdálkodni a munkaerővel

A gazdaságirányítás mai rendszere bevált.- De szüntelenül tökéletesíteni kell, mert az élet mindig újabb és újabb gondok, feladatok elé állít bennünket. Az irányítási rendszernek pedig az adott viszonyokhoz kell igazodnia. A szakszervezetek ilyen szellemben vettek részt annak idején a1 gazdaságirányítási rendszer kidolgozásában, ilyen szellemben támogatták eddig és támogatják ezután is érvényre juttatását.

— Gazdasági építőmunkánk egyik kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű, okos felhasználása. Tudjuk, hogy gazdaságunkban gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság. Nincs számottevő , munkaerőtartalék. Ez a múlthoz képest nagy eredmény, ugyanakkor sok gondot, zavart is okoz. Az országos munkaerőhiány ugyanis nem jelent mindenütt valóban hiányt. A kép változó. Nagyon sok vállalatnál, üzemben, hivatalban a szükségesnél több a munkaerő. Másutt viszont a hiány szinte megbénítja a termelést. A megváltozott munkaerőhelyzetből tehát le kell vonni a kellő következtetéseket. Határozott intézkedésre van szükség. Meg kell teremteni a hatékony központi és helyi munkaerőgazdálkodás feltételeit. Az alkalmazottak és az adminisztratív dolgozók létszáma túl nagy. Arányuk állandóan növekszik. Indokolatlanul szaporodnak a munkaterületek és bonyolódik a vállalati szervezet. Ezért szükséges a munkaerő-takarékosság átfogó, ösztönző rendszerének kialakítása. Számba kell vennünk, hogy hol, milyen munkahelyeket lehet megszüntetni. Valószínűleg ez is sokat segít majd a munkaerő- hiány csökkentésében.

Közérdek is. egyéni érdek is, hogy a munkaerőt ott foglalkoztassák, ahol a társadalom számára a leghasznosabb és ahol a lehető legjobban tudja kifejteni képességeit.

Természetesen vigyáznunk kell arra. hogy ne teremtsük újjá azokat az okokat, amelyek a mai munkaerőhiányhoz vezettek. Ennek érdekében minden új beruházás elfogadása előtt meg kell vizsgálni a munkaerő biztosításának lehetőségét is. Csak akkor szabad elkezdeni a beruházást, ha ennek folyamatos megvalósításához és az új létesítmény működéséhez a munkaerőt is biztosítani tudjuk.

A gazdasági vezetők ma túlórákkal, a szabad idő mértéktelen igénybevételével igyekeznek áthidalni a munkaerő hiányából adódó zavarokat. Pedig ez csak pillanatnyi megoldás, és károkkal jár. Ezért ezt a törekvést erősen korlátok közé kell szorítani. A szakszervezetek segítik a kormányt e nagy és bonyolult kérdés rendezésében is. Együtt keressük a lehető legjobb megoldásokat és segítjük a végrehajtást.

A szónok ezután a munkaidő hatékonyabb kihasználásáról szólva hangsúlyozta:

— Az elmúlt évek egyik vívmánya — amely ma már a dolgozók többségét érinti — a munkaidő-csökkentés, a 44 órás munkahét. Am a 44 órás

munkahét valójában nem is 44 órás. Sok helyen részben szervezési hiányosságok, részben a fegyelem lazasága miatt ezt a 41 és fél órát sem végig töltik el munkával. Ma még nagyon sok munkaóra marad kihasználatlanul, és egyre több becsületesen, tisztességesen dolgozó ember teszi fel a kérdést: miért nem teremtünk rendet? Miért nem lehet megkövetelni mindenkitől, hogy a munkabérért a törvényes munkaidőt becsületesen ledolgozza? Hiszen ez kötelessége mindenkinek! A gazdasági vezetők e tekintetben is teremtsenek rendet. Ebben teljes mértékben támogatják őket a szakszervezetek és a szakszervezeti tagok, a tisztességesen, becsületesen dolgozó emberek milliói.

Gáspár Sándor a továbbiakban rámutatott: társadalmi és termelési feladataink megoldásában kulcsszerepe van a dolgozók termelési és közéleti aktivitásának. Ezután így folytatta:

A mi társadalmunk egyik leglényegesebb vonása, hogy szabadon kibontakozhat a dolgozók politikai, termelési és társadalmi aktivitása. „Zöld utat” adunk minden alkotó kezdeményezésnek. Egyre inkább támaszkodunk a tömegek tapasztalataira, véleményére a döntések kialakításakor, az üzemi demokrácia fórumain és a társadalmi élet valamennyi színterén. De még többre van lehetőségünk.

A jól dolgozók váljanak eszményképpé

— Legutóbbi kongresszusunk óta megnövekedett a szocialista munkaverseny hatékonysága, társadalomformáló ereje. Különösen érezhető volt ez a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny során, amely napjainkban is folytatódik a IV. ötéves terv eredményes befejezéséért. Elismerésünket és köszönetünkét fejezzük ki a versenyben részt vevő minden dolgozónak, munkahelyi kollektívának, szocialista brigádnak. Áldozatkész, hatékony munkájuk, újító-alkotó tevékenységük szocialista fejlődésünk semmi mással nem pótolható forrása.

— Meggyőződésünk azonban, hogy a szocialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban még számottevő tartalékok rejlenek. Ezek közül talán a legfontosabb az emberben rejlő képességek, lehetőségek kiterjedése. Ennek érdekében még jobban ki kell bontakoztatni a szocialista munkaverseny emberformáló, nevelő erejét. Váljék eszményképpé a jól dolgozó, a szakmailag, politiailag jól képzett művelt ember. Arra kell ösztönöznünk a brigádokat és a brigádtagokat, hogy önmaguk tegnapi és mai eredményeivel is keljenek versenyre.

A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell tehát teremteni. Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Ha a jövőben a megnövekedett feladatoknak megfelelően több és jobb munkát kérünk a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, akkor a munka megbecsülésének még nagyobb a jelentősége.

Fejlesszük az üzemi demokrácia tartalmát

A SZOT főtitkára ezt követően a szocialista demokrácia fejlesztéséről szólva elmondotta: az üzemi, a munkahelyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez fejezi ki ezerszínűen a dolgozók aktivitását, mindennapos részvételüket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dolgozó embert ahhoz, hogy magáénak érezze a szocialista tulajdont. Ezután így folytatta:

— A munkahelyi demokrácia tartalmának megértésében azonban még nem sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széles körű alkalmazásával. Ez a vezetőt is segíti. Erejét megsokszorozza, csökkenti tévedések és hibák lehetőségét munkájában. Sőt, védelmet is nyújt neki, ha helyesen képviseli a társadalom érdekeit, és álláspontját képes elfogadtatni az üzem dolgozóival. Teljesen egyértelművé kell tenni, hogy a demokrácia fejlesztése nem öncél.

Támogatni kell az új formai kezdeményezéseket is. De meg kell akadályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli. Csakis azoknak az új formáknak a meghonosítását támogatjuk, amelyek valóban a munkások közvetlenebb bevonását szolgálják a munkahelyek ügyeinek intézé- sébé. Ilyen kezdeményezések az utóbbi időben o munkásgyűlések, a munkásküldöttek, illetve a szakszervezeti bizalmiak vállalati tanácskozásai. Ezekről még nincs elegendő tapasztalatunk. De azt így is megállapíthatjuk, hogy e fórumok jól előkészítve, érdemi ügyekre koncentrálva betölthetik hivatásukat.

— A demokrácia és a fegyelem nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Ahol a szocialista demokrácia erősödik, ott a fegyelem is javul. Tudjuk jól — hiszen már Lenin felhívta a figyelmet erre —, hogy a szocialista munkafegyelem megteremtése és erősítése a legnehezebb feladatok egyike. Mégis meg kell ezt oldanunk, mert nemcsak a mai problémáink, hanem jövendő céljaink elérésének is kulcskérdése. Fegyelem nélkül, a kötelességek teljesítése nélkül a demokrácia csak üres szó marad.

A szocialista demokratizmusnak át kell hatnia a dolgozók ügyeinek intézését is. Sem az üzemek, sem a tanácsok és más . hatóságok ügyintézése nem halad még kellőképpen abba az irányba, hogy a dolgozók problémáit társadalmi rendszerünkhöz méltóan kezeljék, s a fő cél a gyors, egyszerű megoldás keresése legyen. Sok hivatalnok az állampolgárok fölött állónak képzeli magát, amit a munkások, a dolgozók joggal és okkal tesznek szóvá.

A gondok ellenére emeljük az életszínvonalat

Ezután Gáspár Sándor életszínvonal-politikánkkal foglalkozott.

— A szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az életszínvonal alakulásával, ez hivatásuk és rendeltetésük. Az életszínvonal fejlődése az elmúlt évtizedekben rendszeres volt. De a fejlődés módjai, útjai és főleg az ütem időről időre változott. Hiszen az élet- színvonal alakulása mindenkor a gazdasági helyzetnek, gazdasági feladataink sikeres végrehajtásának a függvénye.

— Volt egy időszak, amikor az életszínvonal emelése viszonylag alacsony bérek, alacsony, stabil árak, olcsó szolgáltatások, s viszonylag hosz- szú munkaidő mellett ment végbe. Olyan időszak is volt, amikor az árcsökkentés volt az életszínvonal emelésének egyik eszköze.

— A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rövidebb munkaidő, a társadalmi juttatások növekvő színvonala, s a termelői és fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áremelés a mostani helyzetben szükségszerű. De beleilleszkednek az életszínvonal-politikába, hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dolgozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs és nem is lesz gazdasági válság. Gondjaink vannak, de rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal dinamikus fejlődését és erősítését.

— A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban érvényesüljenek. Ebben látjuk az életszínvonal emelésének belső tartalékait és igazságos vonásának erősítését.

— A dolgozók, a munkások nagyobb igényt támasztanak irántunk. Nagyobb figyelemmel és kritikusabban szemlélik elosztási politikánkat a legkisebb munkahelyeken is. A dolgozók megértik, hogy a reálbérek, a reáljövedelem alakulása döntő mértékben a gazdasági helyzettől függ. Mindent meg is tesznek azért, hogy a gazdasági feltételek jobbak legyenek. Megértik, hogy ez elemi érdeke a társadalomnak és minden dolgozónak.

De ugyanilyen elemi fontosságúnak tartják, hogy a rendelkezésre álló bér- és jövedelemfejlesztési összegeket a lehető legmegfontoltabban használjuk fel. A dolgozók gyakran szóvá teszik, hogy ezt nem mindig tapasztalják. Igénylik, hogy a gazdasági és állami szervek döntései mögött e tekintetben is nagyobb felelősségérzet, mélyebb helyzet- és következményismeret legyen. Való igaz, hogy a bérek emelésére, a premizálásra és jutalmazásra rendelkezésre álló összegeket is lehet fokozottabb gondossággal és a mainál jobb módszerekkel a dolgozók nagyobb megelégedésére szétosztani. A dolgozók nyíltabb bér- és jövedelem- elosztási döntéseket várnak. Ügy véljük, hogy ennek a módját minden szinten meg lehet találni. Ez csak növelheti a bizalmat politikánk iránt. Hogy ez így legyen, abban nagy szerepük van a szakszervezeteknek.

_ — Tökéletesítenünk kell a jövedelemelosztás módszereit. Minél jobban meg kell valósítanunk a szocialista elosztás elvét. Tömegméretekben az alapigényeket kielégítettük. De még jórészt előttünk áll, hogy megfelelően differenciáljuk a jövedelmeket. Az kapjon többet a társadalomtól, aki valóban többet is ad a társadalomnak. Ehhez a feltételek ma már megérettek.

Nagyobb bért kell kapniuk a több műszakban, a nehezebb körülmények között, a a folyamatos üzemi munkarendben foglalkoztatottaknak és azoknak is, akik kifogástalan minőségű munkát végeznek, akik nagyobb szakmai tudással, hozzáértéssel dolgoznak. Véget kell vetnünk annak, hogy ugyanazt a munkát más-más szakmában vagy iparágban másként díjazzák. Ez a munkaerő-csábítás egyik fő lehetőségét teremti meg. A végzett munka mennyisége és minősége legyen az egyetlen értékmérő. Ennek az elvnek a nők és a fiatalok bérezésében is érvényesülnie kell. Továbbra is mindent meg kell tennünk az előítéletekből származó béregyenlőtlenségei: megszüntetéséért.

— Ma az indokoltnál nagyobb eltérések vannak ai üzemek, ágazatok között. Ar üzemek között van különbség a vállalati munka hatékonysága, még inkább népgazdasági fontosság szempontjából. Ez a keresetekben és jövedelmekben is visszatükröződik. Ma azonban ezek ar eltérések még nem ott jelentkeznek, ahol a népgazdasáf számára szükséges volna Ezért helyeseljük és támogatjuk, hogy a népgazdasá- gilag jelentősebb létesítményeknél, vállalatoknál a keresetek és a személyi jövedelmek az átlagosnál jobbár emelkedjenek, ugyanezt i teljesítményt jobban fizessél meg.

Az aktivisták szóljanak bek a bérek alakításába

— Az egyes dolgozók bérénél emelésére vonatkozó döntés 1968 óta kizárólag a gazdasági vezetőkre bíztuk. A szak- szervezeti bizalmiak jogait e területen csökkentettük. A