Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-06 / 286. szám

Elkészült a program Ifjúgárdisták versenye A KISZ gödöllői városi bi­zottsága elkészítette rendezvé­nyeinek programját az 1976— 77-es mozgalmi évre. A legkö­zelebbi események: januárban rendezik az alapszervezetek te­keversenyét, míg februárban kerül sor a városi ifjúgárdis­ták összetett honvédelmi verse­nyére, valamint a városi aszta­litenisz-döntőre. Lengyel nőküldöttség érkezik városunkba December 16-án, kedden a lengyel háziipari szövetkezet képviseletében öttagú nőkül­döttség érkezik városunkba a Gödöllő és környéke Háziipari Szövetkezetbe. A vendégek rö­vid délelőtti városnézés után megismerkednek a szövetkezet­ben folyó munkával, s az itte­ni lányok, aszonyok munkakö­rülményeivel. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1975. DECEMBER 6., SZOMBAT Sikeres társadalmi munkaakció Egy hónap: 300 ezer forint „Oszlopos" forgalmi akadályok Sikeres társadalmi munkaak­ció végére tettek pontot váro­sunk 35-ös számú tanácstagi körzetének lakói, akik megkö­zelítően egy hónappal ezelőtt láttak munkához a Kandó Kál­mán, az Imre, az Erkel Fe­renc és a Toldi utcában. Egyes részeken kijavították az A megkülönböztető Galga Hévíz: caliga aqua A GALGA FOLYÖ a Nógrád megyei Becske északi határrészén, a Kohuton ered. Felső szakaszán, körülbelül az Aszód, Domony. Iklad hár­mas határig még inkább patak — ha e szláv eredetű szót ősi magyar szóval helyettesítjük: séd — s nagyjából azon a tá­jon (egyes földmérők állás­pontjával szemben is) folyóvá szélesül. Az ősi időkben egé­szen a Zagyfvába való betor- kollásig hőforrások táplálták. Amint Tóth János, a jászbe­rényi múzeum igazgatója is megjegyzi egyik írásában, a római ídokbeli neve Caliga, illetve Galiga volt. Ez és Gal- gahévíz nevének történeti alakjai cáfolni látszanak azt az álláspontot, amely szerint a folyó neve egy szláv glogova, azaz galagonyás szóra volna visszavezethető. A glogova szónak szlavisztikailag egy gloga vagy glaga szóból kel­lene származnia, ilyen szóról azonban ismereteink alapján sem a mai, sem a régi szláv nyelvekben nem tudunk. A Galga mellékén a galagonya jellemző növényként nem for­dult elő soha. A folyó neve tehát csak a fenti, Anonymus által is közölt római névada­tokból vezethető le. De hát akkor mit is jelent? A NÉVTUDOMÁNYBAN is­mert jelenség, hogy különböző népek egymástól függetlenül, az előttük a környéken lakó néptől, annak nyelvéből átvé­ve nevezzenek el különböző földrajzi alakulatokat. Ebben az esetben a nevet használ­hatják az eredeti alakban, amely az idők folyamán nem­csak meghonosodik nyelvük­ben hanem annak törvényei szerint változik is. (A nevet le is fordíthatják, de emellett tovább élhet az idegen erede­tű elnevezés is.) A Galgahévíz helységnév előtagját a századforduló kö­rül akárcsak Galgamácsa, Galgagyörk és Galgaguta ese­tében is hivatalos megkülön­böztetésül használták. A nép­nyelv a történeti forrásokhoz hasonlóan előtag nélkül Hé­víz, Györk, Mácsa és a Guta nevet használja ma is. A hi­vatalos megkülönböztetés a négy Galga-parti község ese­tében éppen a földrajzi fek­vés miatt indokolt. Járásunk Hévíz nevű községét például a Keszthely melletti híres gyógyfürdőtől különbözteti meg. AZ ÖSISÉGBEN a honfog­laló Megyer törzs Ákos nem­zetsége birtokolta e területet, csakúgy, mint például Túrát és Isaszeget is. Az Árpád-kor­ban a Hévíz írása a korabeli írásbeliségnek megfelelően Hevoiz, ám Hewizwelge néven is emlegetik. Ez mai írásmód­dal Hévízvelgye, vagyis Hévíz völgye. Ez az adat nem lehet véletlen, törvényszerűen kö­vetkezik belőle, hogy a Hévíz név eredetileg a Galga ma­gyar neve. A folyó neveként párhuzamosan a Galga elne­vezés él napjainkig. A ró­maiak eredetileg caliga aq.ua néven tarthatták számon, ez pedig megfelel a magyar hé­víz, meleg víz elnevezésnek. A község hivatalos nevének megválasztásában a század- forduló idején talán önkénte­lenül is egy népi földrajzi névadási módszert követtek: az általuk ismeretlen jelenté­sű idegen és az ismert jelen­tés magyar elnevezését kap­csolták össze elő- és utótag­ként, egy szóvá. Az elnevezés kiét tagja azonos jelentésű. (Ugyanez a helyzet a dányi Dánsár és Dánsárok — Kis- dánsár és Nagydánsár — el­nevezéssel is. Hiszen a >jász dán annyit jelent, víz, míg a magyar sár pedig zavaros, piszkos színű T*íz~Jja úgy tet­szik, ingovány, rtCqesár. Igaz, Dányban téljesen a népi föld­rajzi név használatos hivata­losan is, a patakra és a körül­belül száz éve lecsapolt mo­csár területére is.) HÉVÍZGYÖRK viszonylag kisebb pusztulást szenvedett a tatárjárás és a török hódolt­ság alatt. Népessége még sza­porodott is Monostorpuszta lakóival, amely azonos a hi­vatalosan Monostorligetnek, népiesen egyszerűen Ligetnek nevezett határrésszel. A hé­vízi Monostorliget nem té­vesztendő össze a vácegresi határrésszel, amely az ősiség- ben Zsidóliget, majd Ligetegy­ház néven szerepelt mint ön­álló helység, s amelyet a hé­vízi ligettől eltérően még szá­zadunk első felében is na­gyobb lélekszámú cselédség lakta. A hévízi Monostorliget a Szentandráspark közvetlen közelében fekszik, s ebből az is következik, hogy egy Szent András monostorhoz tartozó, tehát egyházi birtok lehetett. A monostor rendi jellege tisz­tázatlan. Járásunkban és környékén több haraszt nevű major vagy puszta is található. Ilye­nek például Kerekharaszt, Fe- nyőharaszt és Haraszti major is. A legnagyobb Haraszt- puszta mégis Túra, Galgahé- víz és Hévízgyörk. A túrái rész majorjában talált először a népdal tiszta forrásaira Bartók Béla 1906. június 26-án, amikor is Kocsi özse énekét vette fonográfra. Kocsi özse néne egyébként hosszú életet élt meg, még Kovács Lászlónak is énekelt az ötve­nes években. GALGAHÉVÍZ, HÉVÍZ­GYÖRK ÉS KARTAL határá­rában húzódik az Emse pusz­ta, amely a régi idők sertés- tenyésztésének emlékét őrzi. Emse a nősténydisznó neve, míg a haraszt szónak a régi magyar nyelvben száraz erdő jelentése is volt. Dóka Jób utat, kiásták, elkészítették az árkokat. Az árkokra azért is szükség volt, hogy mentsék a járdát, amelyet bizony több he­lyen is megrongáltak a jármű­vek. így aztán volt, ahol a jár­dát is újjá kellett varázsolni. Keller Sándor tanácstag kör­zetének lakói igazán kitettek magukért, derekas munkájuk mintegy 300 ezer forint értékű. E kis tudósítás végére kíván­kozik az a kis bosszúság, ame­lyet három villanyoszlop okoz a lakóknak. Már közérdekű bejelentés formájában is tolmácsolták kérésüket: el kellene tüntetni a Kandó Kálmán utcából azt a három villanyoszlopot, amelyek az út­test közepén magasodnak, nagyban akadályozva a forgal­mat. TANÁCSKOZÓ VOROSKERESZTESEK Véradónap a szövetkezetben December 10-én, szerdán dél­előtt, a Vöröskereszt járási és városi elnöksége titkárok és gazdasági felelősök számára összevont értekezletet szervez. A megbeszélés célja: tisztázni a mozgalom előtt álló jövő évi feladatokat. December 16-án, kedden egyébként véradónapot szerveznek a Gödöllői Építő­ipari Szövetkezetben. A brigád küldte a gyerekeknek A vácegresi egycsoportos, harminc személyes óvodában még pénteken délelőtt is nagy volt a gyerekek izgalma. Elő­ző napon délután három óra­kor tartották az óvodában a Télapó-ünnepséget, az itt ka­pott ajándékokkal a gyerekek még másnap sem tudtak be­telni. Szántovszki Zsuzsilca hatéves kislány örömmel hoz­za oda és mutatja a három csacsit, a három kutyát, amit a gyermekek egy budapesti háziipari szövetkezettől kaptak ajándékba, ö ismeri fel azt a pingvint, amit a vácegresi var­roda Angela Davis szocialista brigádja készített az óvodások részére. Ugyanezek az asszo­nyok kézzel festett, vászon faliképeket is csináltak, s hoz­tak az óvodába két kis autót, két kis biciklit és sok-sok társasjátékot. A kis ünnepségen megjelent Pintér András, a galgamácsai Összefogás Termelőszövetkezet elnöke is, és sok csokoládéval, szaloncukorral köszöntötte a gyerekeket. De az apróságok üdvözlése sem maradt el, va­lamennyi gyereknek volt sze­repe: ki énekelt, ki verset, ki közös mondókát adott elő. A Télapó-ünnepségről Gyárik Jánosné dada mesélt, együtt a gyerekekkel, miközben ren­dezgette a sok-sok ajándékot. Tanuló pedagógusok A gödöllői városi tanács mű­velődésügyi osztálya a jövő hé­ten KRESZ-tanfolyamot indít a városban dolgozó pedagógusok, óvónők részére. Az első fog­lalkozásra hétfőn kerül sor a Munkácsy úti iskolában. A tanfolyamra mintegy félszáz tanár és tanító jelentkezett. A városi tanács eljárást indít Mikor lesz rendben az óvoda? „Jegyzőkönyv, amely felvé­tetett december 4-én, az alsó­parki százszemélyes óvodá­ban.”: így kezdődik az a le­irat, amely csütörtökön este készült. A hibák miatti mű­szaki szemlén megjelent a Nyíregyházi MEZŐGÉP, mint generálkivitelező, a Pest me­gyei Beruházó Vállalat kép­viselője, a városi tanácstól Barsy László műszaki osz­tályvezető, Fábri Mihály mű­velődésügyi osztályvezető és Faust Dezsőné vezető óvónő. A szemle célja az volt, hogy az Országos Szakipari Vállalat két munkása által eddig el­végzett javításokat felülvizs­gálják, megállapítsák, hogy az óvodának mely részei mi­kor vehetők használatba. Sokan visszamehetlek Barsy László elmondotta, hogy az illetékesek megértet­ték, hogy a dolgot nem lehet halogatni, sürgős ez a mun­ka, hiszen százhúsz gyerek második otthonáról van szó. Ez a megértés már az első, a csütörtök esti műszaki szem­lén is megnyilvánult. A két munkás az említett időpontra kijavította a két foglalkoz­tató, a három mosdó és a két mosdó közti közlekedőtért, a főzőkonyha, a zöldségelő­készítő, a főbejárati folyosó és a két öltöző közti közlekedő- folyosót. Ennek köszönhető, hogy a János utcai óvodába zsúfolt gyerekek pénteken kilenc órakor már az alsópar­ki óvodában lehettek. De ter­mészetesen, nem mind a száz­húsz gyerek! Ezen a napon a konyha még nem üzemelt, ;gV _ mivel a János utcában már megvették a csirkét — a régi óvodából kapták a gye­rekek az ebédet. Ha sikeres volt... Fábri Mihály azonban el­mondotta: komoly reményeik lehetnek arra, hogy hétfőn már teljes üzemben lesz az al­sóparki óvoda. A szakipari vállalat munkásai mindent megtesznek. A két fiatalem­ber csütörtökön például este 11-ig dolgozott. . Az Országos Szakipari Vál­lalat hibáját jegyzőkönyvben rögzítették, s egyben szóltak annak kijavításáról is. Mint. leírták: „hatáskörében elkö­vetett hibából származik, té­rítésmentesen végzi el” az eredetileg szeggel felerősített mennyezetburkolás hibájának rendbehozatalát. Döntés: hétfőn A következő műszaki szem­lére pénteken este hét órakor került sor. Ekkor vették át (lapzártakor erről még nem tudtunk bizonyosat) a hátra­levő két foglalkoztatót, egy mosdót és oz irodát. Ha sike­res volt a műszaki átvétel, szombaton délelőtt megkez­dődhet a takarítás. Mint a városi tanács két osztályvezetője elmondotta, a jogszabályoknak megfelelően a városi tanács eljárást kí­ván indítani az életveszélyes­sé válható hiba miatt. Az el­járás megindításáról, illetve az ezzel kapcsolatos beadvány tartalmáról hétfőn születik döntés. A további eseményekről szintén tudósítjuk olvasóin­kat. örszigethy Erzsébet Két levél Télapónak Az első levél: Kedves Télapó! Kérek szépen tő­led ajándékot! Hozzál nekem olimpiai társasjá­tékot és összerak­ható légcsavaros repülőgépet! A második le­vél: Ezért én meg­ígérem, hogy ja­vítani fogok írá­somon! Anyu­kámnak és nagy­mamámnak nem okozok semmi szo­morúságot ! Kö­szönöm!! A levél „szerző­je” eleven, barna szemű fiú, csupa nagybetűvel írta kérelmét. — Miért számo­zod meg a levele­ket? — Ó, nagyon egyszerű: — feleli. — Így biztos, hogy nemcsak az ígéretet olvassa el, hanem a kérést is! — Gondolod, hogy megkap­ja? — Biztos vagyok benne! Ki­teszem az ablakba a levelet, és éjjel, mikor alszom, elviszi, aztán reggelre ott az aján­dék... — Láttál már Télapót? — Valódit még nem! A su­liban ugyan volt egy, aki nagy zsákból osztogatta a csokit, de mindenkinek csak egyet adott! És karórát hordott! Aztán el­fogytak a csomagok a put­A kerepesi Szi'asmenli Tsz kultúrter­mében csaknem hatszáz gyerek részére rendeztek Télapó-ünnepséget. Ifj. Fekete József felvétele fonyból, ami egy igazi Tél­apónál lehetetlen... Attila bizalmasan fülemhez hajolt: — Tavaly kifigyeltem, hogy Apu végigsettenkedik a szo­bámban, mert azt hitte, hogy alszom. • De én észrevettem! Kicsempészte a levelet és más­nap reggel játékokat találtam az ablakban ... Töprengő arcot vágott, ke­zével a haját kócolja a nyolc­éves Attila, s tűnődve meg­jegyzi: — Csak azt nem tudom ... mikor és hol találkoztak apu­ék az igazi Télapóval?! Hargitai György Szombati jegyzet Aktuális ajándék Tálapu-iazban él az or­szág. Az élelmiszerboltok pulijain vörös celojanzacs- kók sorakoznak egymás mellett. Az áruházak üzle­tek kirakataiban színes femcsecseöecsek fityegnek. A faiakról mindenütt csúcsos, vörös prém­sapkás, lilára fagyott orrú öregúr mosolyog a vásárlókra. Szakálla ter­mészetesen köldökéig ér, s így — még akkor is, ha vattából van — minden tekintetben megfelel az ér­vényben levő Télapó-elő­írásoknak. Mire az olvasó kézbe veszi a lapot. az ün­nep már a múlté. A gon­dosan kipucolt cipőkben a szülök már tegnap este el­helyezték az ajándékokat, s az utcán végigmenve el­csodálkozunk. Az első pil­lantásra kiderül egy-egy lakásról, lakik-e oenne gyerek, hiszen az ablakok versenyre kelnének a rég­múlt édességboltjaival is. Ahogy megfigyeltem, év­ről évre változnak ennek a kedves, . borvirágos orrú öregúmak, a szokásai. Em­lékszem, huszonvalahány évvel ezelőtt, amikor még magam is hittem benne és váriam érkezését, az volt a szokás, hogy Budapest utcáin — töbó változatban is — a Télapó feketére mázolt, boldogan ugrabug­ráló társával, a krampusz- szal járt együtt. Azóta mar ez is a múlté. Gödöllőn egyedül rója út­ját a város főterén és az áruházban a piros köpenyes férfi, akit mellesleg napi száz forintért vett bérbe az Agrártudományi Egyetem színjátszó csoportjától az áruház vezetősége. Változ­nak a szokások — mon­dom — már csak azért is, mivel régebben a férfi puttonyából kínálta ne­künk a szaloncukrot. Ma már ez is a múlté. A sza­loncukor és a pár filléres bocicsoki divatozik, de ra- gacsosan. A bér-Télapó ugyanis nadrágja zsebéből cibálja elő a „zsebmeleg”, folyós nyalánkságot. Szegény kis öreg. Meg­lehetősen vén lehet már, mert szenilitása sok bajt kever. Kissé korán érke­zett például az alsóparki óvodába. De ezt még talán meg lehetne bocsátani, ha az ajándék kedvességével, nem pedig rémítő erejével igyekezett volna maradan­dó emléket hagyni a szü­lőkben és a gyermekekben. De talán nemcsak az alsó­parki gyerekeknek, ha­nem többi társuknak sem ment simán az idei Tél­apó-járás. Az öregúr meg­érkezésének ugyanis ter­mészetes előfeltétele a tisztára glancolt cipő. Ám sok helyütt nem is any- nyira a cipők tisztasága, mint inkább létük okozott gondot a családokban. A hét közepén tudtam meg ugyanis az ÁFÉSZ-áruház igazgatójától — a városi Télapó közvetlen főnöké­től —, hogy bizony akado­zik az ellátás, kevés a 18-as és 22-es szám kö­zötti gyermekcipő. S hogy a gyerekeknél maradjunk. nem árt szót ejteni az ünnepen arról az ajándékról, amellyel nem a Mikulás lepi meg őket. Ezekben az órákban. ami­kor az olvasó éppen eze­ket a sorokat olvassa, Kis- tárosán, a Hazafi Fésűsfo­nó- és Szövőgyár helybeli gyáregységében már javá­ban folyik a munka. Maga a hír, hogy egy gyárban dolgoznak, még nem kí­vánkozik a lap hasábjai­ra, hiszen természetes do­log ez. Ám a kistarcsai. gyár dolgozói reggel hat órától délután kettőig azért álltak gépeik mellé ezen a szabad szombaton, hogy egynapi munkájuk bérével ajándékozzák meg a járás és a város úttörői­nek balatonlellei táborát. Ez persze olyan ajándék — aktuális ajándék —, amelyet nehéz lenne az ablakba sorakozó kis ci­pőkbe rakni. Mégis mara­dandó, tartósabb, az alsó- parki ajándéknál. Ugye, Télapó? Berkó Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom