Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-06 / 286. szám
Kórházi pillanatfelvételek Elősegíti sokak gyógyulását XIX. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1975. DECEMBER 6., SZOMBAT Nem öncélú ünneplés Váljék aktív, széleskörű alkotó tevékenységgé Hétköznapi tettekkel is f A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁ$ ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE A zenekar Másodszor rendeztek zenekari hangversenyt a váci Sző- nyi Tibor Kórház előcsarnokában. Mintegy 200 beteg kérte, hogy részt vehessen a koncerten. Délután három óra. Székeket helyeztek el a tágas előcsarnokban. Fény világította meg Mizser Pál sokszínű fali- szőnyegét. A Musica Humana zenekar tagjai elfoglalták helyüket. Felcsendültek a zeneszámok, elhangzásuk után. taps, csillogó szemek, hálás tekintetek. Becses kezdeményezés. Bizonyára elősegíti sokak gyógyulását, megszépíti a kényszerű kórházi napokat. Az igazgatói irodában őrzik azok sorait, akik a szerencsés felépülés, gyógyulás után úgy érzik, néhány sorban köszönetét kell mondaniuk a kórház I orvosainak, ápolószemélyzeté- | nek. (A gyermekosztályon í A közönség fényképsor látható meggyógyult csöppségekről.) Legutóbb Szabó Ferencné Magasztos gsdelatá, egyszerű eszközök Nádor György zongoraestjéről ÖRÖMMEL ÉS NAGY VÁRAKOZÁSSAL tekintettünk Nádor György hangversenye elé. Örömmel azért, mert alig egy év elteltével, ismét a Váci Állami Zeneiskola hangversenytermében hallhatjuk fiatal zongoraművészünket, . a Zeneakadémián működő Ifjú Tehetségek Iskolájának tanárát, aki tavaly a Liszt Ferenc Kamarazenekar amerikai kőrútjának szólistája volt. A várakozást műsor választása indokolta. Bach d-moll francia szvitje, a korabeli hangszeres zenének kedvelt műfaja, a többé- kevésbé stilizált táncok füzére nyitotta meg a zongoraestet. Ez a keletkezési körülményeinek megfelelő (Anna Magdaléna Bach számára komponálta Bach), intim hangulatú házimuzsika kitűnő lehetőséget nyújtott a zongoristának arra, hogy rövid tételekben jelenlevő • karakterisztikus változásokat, hangulati aránytalanságokat differenciált, érzékeny zongorázásából kifejezésre juttassa. A MINIATŰR ZENEI REMEKMŰVEK sorozata után, egy klasszikus nagy formát, a Beethoven utolsó opuszai közül való 110-es, Asz-dúr szonátát hallhattuk. Az 1821-ben komponált műben, amelyet Beethoven már a rátörő, szörnyű betegség közben komponált, a klasszikus formán belül is a végsőkig letisztult egyszerűség diadalmaskodik. Az előadóművészeknek oly nagy feladatot jelentő, kései szonátákban meg kell birkózniuk az ezekben az utolsó művekben jelenelevő, legma- gasztosabb gondolatoknak legegyszerűbb eszközökkel való érzékéltetésével. Nádor György játékának világos tagolása, különösen a III. tétel fúgás szerkezetének szólamonkénti, hű tolmácsolása, ami nem jelentette a tétel fakturális, hangokra való szétbontását,, a legmélyebbről fakadó Beetho- nera-értelmezésre utalt. A múlt század második felének zeneszerzőiéi közül előadóművészeink mind gyakrabban tűzik műsorra Brahms műveit. Brahms mai nagy népszerűségének egyik titka, hogy még a legnagyobb szabású művei is őrzik a Mozarttól és Beethoventől örökölt formát, a klasszikus arányokat. A HANGVERSENY MÁSODIK RÉSZÉBEN Brahms Op. 118-as sorozatából hallhattunk két zongoradarabot. A koncerttermekben ritkábban hallható A-dúr intermezzo állandóan ismétlődő, egy témára valój változatos felépítése valamivel halványabbra sikerült. A g-moll balladában azonban gazdag zenei világ tárul elénk. A karakterben dús ' melódia, pregnáns, magával ragadó ritmika, harmóniai lelemény, ami elsősorban az akkordok egymásba fűzésébep. nyilvánult meg, kitűnően érvényesült Nádor György előadói felfogásában. A ritmikus arcélű, energikus basszus, alátámasztások és a H-dúr középrészben elért, lehelletkönnyű intermezzo hangszínfestése, változatos billentésmódról tanúskodott. A hangversenyt két Lisztmű zárta. A Petrarca szonett felhangzása előtt, Péter Pál tolmácsolásában hallhattuk az ihlető verset, mely segítette a hallgatóságot a vers és a zenemű költői hangulata, drámai folyamata között fennálló kapcsolat felfedezésében. Befejezésül a Liszt svájci tartózkodása idején komponált, Obermann völgye című zongoradarabot élvezhettük. ISMÉT ÉRDEKES zenei élménnyel gazdagodva távozhatott a közönség. Lakos Ágnes Rózsavölgyi felvételei (Vác, Népek Barátságának útja 86.) mondott köszönetét az odaadó, lelkes munl<áért. — Akik az életemért any- nyit fáradoztak — írja —, kedves mindnyájuknak köszönetét mondok, kívánok további munkájukhoz sok türelmet, sikert. (—pr—) A városi tanács végrehajtó bizottsága 1971-ben határozta el Vác város, fennállása 900. évfordulójának megünneplését. Az ünnepség előkészítésére emlékbizottságot hozott létre, mely hozzáfogott a jubileumi program kialakításához. Javaslatait 1,972. május 16-án, tanácsülés elé terjesztette. A programtervezetet a tanácsülés elfogadta, különböző szekciókat hozva létre, amelyek az egyes programokért felelősek. A főbb célok A szakbizottságok javaslata alapján állítottuk össze az évforduló rendezvénysorozatát és összegeztük azokat a feladatokat, amelyeket várospolitikai szempontból el kellett végeznünk. Az évforduló nem lehetett öncélú ünneplés: aktív, széles körű, cselekvő alkotó tevékenységgé kellett válnia, hiszen nagy költséggel és energiával rendezett ünnepségsorozatunk csak akkor érheti el igazi célját, ha o város lakosságának túlnyomó többségét az előkészületi munkába és minden ünnepi tevékenységbe be tudjuk kapcsolni. Ebből következett, hogy várospolitikai szempontból igen nagy lehetőséget kínált számunkra várossá nyilvánításunk 900. évfordulója, melynek kapcsán tovább akartuk erősíteni városunk lakóinak hazafias és internacionalista érzéseit, el akartuk mélyíteni az egészséges lokálpatriotizmust, vele együtt a haza, a szülőföld és a város szerete- tét, szolgálni kívántuk a cselekvő hazafiságot, meg akartuk ismertetni városunk lakóival több évszázados múltunk értékeit, haladó hagyományait, azt, Piros sátor, cukrozott mogyoró SZÉPÉT ÁLMODTÁK A deákvári ÁBC-áruház kirakatába hiába tették ki a táblát „Délután 4 órakor jön a Télapó”, már jóval korábban egybegyűltek a gyerekek: a régi Deákyár és az új lakótelepek csöppségeitől alig lehetett bejutni a boltba. A raktárból éppen 4 órakor kilépő Télapót hangos köszönéssel, izgatottan fogadták. Mindenki kapott tőle szaloncukrot vagy kifestőkönyvet. Kiderült, hogy minden gyerek jó volt, legalábbis valameny- nyi megkérdezett azt állította. A külön felállított piros sátorban a virgácstól a cukrozott mogyoróig mindent meg lehetett kapni. Hat órakor búcsúzott a Télapó. A gyerekek még bekiabáltak a raktárajtón: — Gyere vissza hozzánk! A telefon is csörgött. Egy mama jelentkezett: — Miért nem kapott az én kislányom semmit, hiszen egész évben jó volt, és én is mindig ott vásárolok? A nagy sürgés-forgásban a boltvezető hangja nyugodt volt: — A Télapóval szerződést kötöttünk, holnap délután 4 órától ismét az üzletben lesz, ismét várjuk önöket. Elaludtak a sátor piros fényei, raktárba kerültek a virgácsok, csomagok. Ezen az éjszakán, szépet álmodnak a deákvári gyerekek. M. Zs. hogy honnan jöttünk, és hol tartunk most, mire törekszünk a jövőben. Az évforduló alkalmából mozgósítani akartuk a város lakóit, hogy a közéletbe aktívabban kapcsolódjanak be, tegyenek minél többet a városért. Szeretnénk bemutatni egy kicsit az egész ország lakosságának is a megváltozott arculatú várost, főleg ipari és kulturális fejlődését, meg akarjuk mutatni az évforduló kapcsán az ide látogatóknak mindazokat az értékeket, amelyeket múltunk és jelenünk nyomán közkinccsé tehetünk, növelni kívánjuk az ország és Pest megye lakossága előtt Vácnak, mint a Duna-kanyar kapujának szerepét, művészeti és zenei rendezvényeinkkel tovább erősítjük a város ének-, zene- és kórusművészeti hagyományait. Ezek a főbb célok meghatározták ünneplésünk módját, lehetőségét és egyben a keretet is. Ösztönzően, a ma emberéhez Az ünnepi előkészületek két területen folytak. A város képét szerettük volna szebbé, otthonosabbá és vonzóbbá tenni. Elsősorban új épületek megépítésével, a régiek felújításával, a város virágosításával és köz- tisztaságának fokozásával. És ünnepeltünk színvonalas politikai, kulturális rendezvényekkel is, amelyek nagy tömegeket vonzottak. Mivel a 900. évforduló egybe esett hazánk felszabadulásának 30. évfordulójával, mindenképp el akartuk kerülni, hogy ez utóbbi elsikkadjon. A két ünnep nem mond ellent egymásnak, hiszen a felszabadult 30. év része, sőt nagyon kiemelkedő időszaka a 900 évnek. Ezt ünneplésünk minden egyes szakaszában érzékeltettük. Ünnepségsorozatunk nem merengett, hanem a ma emberéhez ösztönzően szólt rég- és közelmúltunk dicsőségéről. Ünnepségeinket a város lakóinak rendeztük, s azokkal őket szolgáltuk. Nem volt célunk az önmutogatás, csak azt láttattuk meg, ami sajátos váci érték. Az ünnepségek 1974. december 7-ével kezdődtek. Felavattuk Somogyi József szobrász- művész alkotását, az új felszabadulási emlékművet. Az évforduló tiszteletére, igen sok érdeklődésre számot tartó, tudományos, kulturális és sportrendezvény-sorozatot szerveztünk. A politikai, és társadalmi rendezvényeken túl, több konferenciával, különböző művészeti műsorokkal, sportversenyekkel, kiadványokkal, filmmel, maradandó képzőművészeti és zenei alkotásokkal kívántuk megünnepelni és jelentőssé tenni az évfordulót. Elkészültek az emblémák. Megbízást adtunk a város történetének megírására. Felkértük a Magyar Televíziót, hogy készítsen Vácról kisfilmet. Uj várostérképet adtunk ki. Hasonlóképpen új váci útikalauz, fotóalbum jelent meg. Társadalmi összefogással A város 900. évfordulójának legkiemelkedőbb jelentőségű, új alkotása az ifjúsági és művelődési központ megépítése, melynek átadását 1975. december 22-re tervezzük. Az intézmény a város dolgozóinak munkájából, az üzemek társadalmi felajánlásából, össztársadalmi összefogásából épült. Mindezeken túl, az évfordulón, sem feledkezünk meg az egyszerű, hétköznapi tettekről sem. Az évforduló rendezvényeivel, illetve rendezvényei révén is fokozni kívánjuk a termelő- munkát, hogy anyagi értékeket előállítva segítsük az országot és városunkat, szűkebb hazánkat, amelyet annyira szeretünk. Balassi István, az MSZMP váci bizottsága művelődési osztályának vezetője Emléktábla-avató Ma, szombaton, délelőtt fél tizenkettőkor, a Géza király téri gimnázium és egészség- ügyi szakközépiskola falán felavatják Blaskó János szob- rászmüvész domborművét, mellyel Vác a városalapító I, Géza királynak állít emléket, A Himnusz elhangzása után felcsendül a város 900. évfordulójára komponált szignál, majd az iskola tanulói Történetek a Képes Krónikából címmel mutatnak be irodalmi műsort. Az ünnepi beszéd után, amelyet Balassi István, az MSZMP városi bizottsága művelődési osztályának vezetője mond, az iskola kamarakórusa ad műsort. Az ünnepség végén az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a KISZ városi bizottsága, a népfrontbizottság, valamint a Géza király téri gimnázium és egészség- ügyi szakközépiskola képviselői elhelyezik az emlékezés koszorúit. Az avató ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Zárdái felvétele Piaci jelentés A pénteki hetipiacon a burgonya 3,20—5, a tarkabab 24— 26, a fehér bab 16—20, a színes bab 20—24 forintért kelt el kilónként. A kelkáposztát 5, a piroskáposztát 6, a fejeset 4,20, a savanyítottat 8 forintért mérték. Volt még karfiol is, 12 forintért adták kilóját. A leveszöldséget csomóra 4—5, kilóra a fehérrépát 9,50, a sárgarépát 7, a zellergyökeret 10 forintra tartották. A cékla kilója 5, a feketereteké 4, a karalábéé 5 forintba került. A cérnatököt 3 forintos kilónkénti áron mérték. Egy helyen láttunk spenótot, 22 forintra mondták kilóját. A sampinyon gomba kilóját 50 forintért adták. Az alma kilóját 5—10 forintért mérték. A körtét 12— 16 forintért kínálták. A dióbelet 50—60, a mákot 60 forintért adták. A mandulát, tisztítva, 120 forintra mondták, a héjas dióért 12— 16 forintot kértek. Láttunk szilvalekvárt, 30 forintért mérték kilóját. A gesztenye ára 16—26 forint között változott. A sütőtököt kilóra, nyersen, 3 forintért lehetett venni, sütve, nagyságtól függően, darabját 2—5 forintért adták. A túró és tejfel ára 30 forint volt. A halászok 8 és 12 forintért mérték az apró halat. A termelőszövetkezeti áru- dákban az élő csirke és tyúk kilóját 30 forintért mérték. Az őstermelők a vágott kacsát 170 forintra mondták. A tojást a tsz-ek 2 forintért, az őstermelők 2,20—2,50-ért adták. 1
