Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

Programok a művelődési házban A gödöllői Petőfi művelődé­si házban Szinyei Merse Pál művészete címmel december 4-én — az értelmiségi klub­ban — Kampis Antal művé­szettörténész tart előadást. Ugyancsak a Petőfi műve­lődési ház ad otthont decem­ber 11-én az Utazók klubjá­ban egy útiélmény-beszámoló- nak. Gyelán Győző vetített­képes előadásban ismerteti meg az érdeklődőket Szlová­kia természeti és. művészeti szépségeivel. fiszónap az egyetemen December 7-én, vasárnap a Városi KISZ-bizottság úszó- napot rendez a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem uszodájá­ban. Az akció Kilenc sportnap a IX. kongresszusig elnevezé­sű versenysorozat harmadik napja lesz. Vasárnap tehát a város KlSZ-alapszetrvezetei- nek kultúrfelelősei mozgósít­ják a , gödöllői fiatalokat — az úszni nem tudókat is —, akik­kel reggel háromnegyed ki­lenckor találkoznak az AtE főbejárata előtt. A PEST MEGY El HÍRI _AP KÜLÖNKIADÁSA ­1 ii. évfolyam, 284. szám 1975. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Télapó az egyetemről Karácsonyra készül az áruház A családoknál ezekben a na­pokban már a , hét végi Miku­lás ünnepére készülnek, há­rom hét múlva pedig itt a ka­rácsony. A szeretet ünnepe ná­lunk hagyományosan egybefo­nódik az. ajándékozással. Ezért is érdeklődtünk tegnap dél­előtt a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ Szabadság téri áruhá­zának új igazgatójától, Pintér Ferenctől a forgalom várható A z országúton különös dolgok is lejátszód­nak olykor. Történt például az, hogy az árok szélére állított Trabant alól éppen kimászott egy olajos arcú fiatalember. Miközben feltápászkodott — egyik kezében zászlórúdnyi csa­varhúzóval — egy köhögés Skoda lassított mellette. Fejek hajoltak ki ablakán, s vigyorogva kérdezték: „Barkácsolunk, apuskám, barkácsolunk?” Mit tehet ilyenkor a jámbor autós, aki ezer ár­talomnak van kitéve? Ráz­za a csavarhúzót és ká­romkodjon? Nevessen, hogy ez igen, ez aztán a humor, vagy köpjön a szemtelen- kedő autósok után, akik természetesen kérdésükre nem várnak választ, ha­nem elporzanak? Vagy egy másik eset. Jól öltözött férfi és hölgy part­nere feszül neki a Zsiguli hátuljának. Tolják. Re­ménytelenül, szárny szeget­ten és minden meggyőződés nélkül. Aljkor jön a teher­autó, lelassít, egy fej ki­hajol: „Na mi az, a pipi előtt is spórolsz a benzin­nel?”. Az m gyanúm, hogy az autósoknak nem újak ezek a történetek. így vagy ki­csit másképp naponta le­játszódnak. Az egymást megvadító aranyköpések terjednek, mint a futótűz. Társaságban kacagva me­séljük, mit hallottunk, s biztosak lehetünk abban, hogy beszélgetőtársaink jól meg is jegyzik e humoros históriákat, hogy szinte ugyanazon szavakkal elbe­szélve továbbadhassák. Már közhelynek számít a tétel: azt mondják, hogy az ember olykor a maga számára is észrevétlenül megváltozik, ha a volán mellé ül. Legalább olyan erősnek képzeli magát, mint ahány lóerő dübörög alatta, s úgy látszik, a hengerek száma a humor méreteire is kihatással van. Azt is mondják a szakem­berek, hogy az autós nem­egyszer az ösztöneit is ki­éli, ha száguld, ha előz, ha megszegi a szabályokat, ha szidja a többieket... Ám a vicc lehet jó, lehet rossz, lehet elcsépelt, de baleset- veszélyes aligha. Vagy mégis ...? Jámborabb . autósok me­sélik — akik még ma sem tudtak napirendre térni a történtek felett —, hogy bizony gyakorta szemtanú­ja az ember az úgynevezett előzési játéknak, amely sokszor beteges nagyzási hajlammal Is párosul. Csil­logó nyugati márkák húz­nak el százas tempóban, centikre a megelőzött autó mellett, hogy aztán hirte­len elévágva és lelassítva, hagyják magukat megelőz­ni. Ezt a jámbor autós, aki rendületlenül halad útján előre, meg is teszi, közben pedig lesheti a vad vigyo- rokat, hallgathatja a szel­lemes megjegyzéseket gép­kocsija teljesítőiképességé­vel kapcsolatban. Hosszan lehetne folytatni a különös országúti histó­riák leírását. Tény, hogy veszély ezernyi van, és sajnos sok a felelőtlen gép­kocsivezető is. A vicces emberek pedig tovább ne­hezítik a helyzetet, pedig talán legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy az udvariasság bevonuljon az íratlan köz­lekedési szabályok sorába. A vezetőknek éppen elég bajuk van azzal, hogy elke­rüljék az úgynevezett sze­zonális balesetveszélyeket. Mert nyáron meg kell küz- denünk a meleg okozta ká- bultsággal, a fáradtsággal, télen a csúszós úton sokkal jobban kell ügyelnünk, mint máskor, és egész év­ben, de különösein ősszel ellen kell állnunk az alko­hol csábításának. A minap a járási párt­végrehajtóbizottság tár­gyalta a város köz- és köz­lekedésbiztonságáról szóló jelentést. Terítékre kerül­tek a közlekedési gondok, az például, hogy az idén eddig már több mint 220 baleset történt — tavaly egész évben csak 155 —, s húsz halállal végződött. A legtöbb baleset a 3-as szá­mú főközlekedési úton, el­sősorban a lakatlan terü­leteken fordult elő, s nem kevésbé . balesetveszélyes Gödöllő város belterülete sem. A rendőrkapitányság közlekedési csoportja, az önkéntes 'rendőrök mindent megtesznek a közutak el­lenőrzéséért, de egyre több a gépkocsi, egyre nagyobb az átmenő forgalom, és sok a tapasztalatlan vezető. A tárgyalt jelentés megálla­pította, hogy továbbra is magas azok száma, akik egyszerűen semmibe ve­szik a KRESZ-t, s ezzel nemcsak a maguk, hanem mások életét is veszélyez­tetik. S mindezeken túl sajnos egyáltalán nem meglepetés, ha a balesetet követően a szonda kimu­tatja az alkoholt. Sok az ittas vezető, sok a vicces autós, és sok a baleset. M ég ma is azt mondják: az országút külön vi­lág, ahol az, aki nincs hozzászokva, úgy forog, mint egy idegen országban, ahol senkit nem ismer, s a nyelvet nem beszéli. Pedig ez nem így van. A közös nyelv a KRESZ, amelyet érdemes anyanyelvi fokon beszélni. a törvény pedig az, hogy egymásra is vi­gyázzunk. Megfontoltan és józanul kell közlekedni, a szó valódi és átvitt értel­mében is. A jeges téli úton gyalog is nehéz megállni. Fehér Béla alakulásáról. Az áruház idei terve 118,5 millió forint, s mint az új igazgató elmondta, ebből november végéig 113,3 millió forintot már teljesítet­tek is. Ráadásul hátravan még a „karácsonyi roham”, s ez rendkívül sokat javíthat az eredményeken, Várhatóan 106 százalékra 1 teljesíti a gödöllői ÁFÉSZ- ' áruház 1975. évi tervét. Jelmezben Az ünnep közeledtét nem­csak fálragaszok, transzparen­sek hirdetik, hanem a növek­vő forgalom is. Hétfő óta ma­ga a Télapó is az áruház ven­dége. Az Agrártudományi Egyetem színjátszó csoportjá­nak egyik fiatalját az ATE KISZ-bizottsága adta kölcsön egy hétre jelmezes vendégsze­replésre az áruháznak. A fia­talember — nem is jelenték­telen maszkpótlék ellenében — cukorkát, csokoládét oszt a gyerekeknek, segít tehát elő­készíteni az ünnepet. Az áruház azonban nemcsak reklámmal, hanem bőséges árukészlettel is készült a vár­ható forgalomnövekedésre. A tavalyi játékkészletnél mint­egy kétszázezer forinttal .több áru sorakozik a pultokon, pol­cokon, s újabb százezer forint értékű szállítmányt várnak. A nagykereskedelmi vállalat ígé­rete szerint hamarosan megér­kezik egy nagyobb tétel kínai és más importból származó gyermekjáték. Miből van választék? ígéretet kaptak arra Is, hogy több, ma még hiánycikknek számító árufajtát szállítanak az ünnep előtt az üzletekbe. Pintér Ferenc elmondta, hogy ma még szegényes a választék bébinadrágokból, gyerekblú­zokból és kiskötényekből, aka­dozik az ellátás a 18-as és 22- es számú gyermekcipőkből, kevés a férfifehérneimű és a kötött gyermekholmi. Késve érkezik a műszaki osztályra több magnetofonfajta. Van viszont több olyan áru­cikk, amely tavaly az elsők között szerepelt a hiánycikkek listáján. Bőséges a választék például a gyermekek kézügyességét és kombinációs készségét fej­lesztő összerakható játékok­ból. Mindenki a pult mögött Pintér Ferenc elmondta: a karácsony előtti csúcsforga­lom kezdetét négy-öt nap múl­va várják. Folyik az eladó­gárda felkészítése, s az ünnep előtti napokban az egész állo­mányt harcba vetik. Tanulók­kal és nyugdíjasokkal együtt összesen százharmincán állnak majd a pultok mögött, s igye­keznek torlódásmentessé tenni a karácsony előtti csúcsforgal­mat. Berkó Pál Koncz - Útközben A Pódium ’75 bérletsorozat harmadik előadására decem­ber 8-án, hétfőn este 18 óra­kor kerül sor. Gödöllőn a Pe­tőfi művelődési házban Üt­közően címmel Koncz Gábor tart előadóestet. VIVA, VIVA LA MUSICA Kórustalálkozó Pécclen A péceli Szemere Pál Műve­lődési Házban rendelte meg kórushangversenyét a péceli szövetkezetek férfikara. Zsúfo­lásig megtelt nézőtér fogadta a péceli együttest és a vendég­kórust, amely ez alkalommal a vecsési József Attila Művelő­dési Ház énekkara volt. A meghívott együttes — hason­lóan a péceliekhez — ezüstko­szorús címet érdemelt ki a mi­nősítő versenyben. A péceli hangversenyen — ez az előadóknak köszönhető — rövidesen családias hangu­lat alakult ki. A kétórás műsor péceli karnagya Bakonyi Ár­pád volt, míg a vecsési kórust Valentsik István vezényelte. A műsorban klasszikus és huszadik századi kórúsművek egyaránt szerepeltek. A vecsé­si énekkar utolsó számát, a Sármelléki népdalokat a kö­zönség meg is ismételtette. Épp ilyen sikereket értek el az elő­adás változatosságát fokozó szavalatok is. Nagy tapsot ka­pott a péceli férfikar két szóló­énekese, Cserny János és Bánáti József: két-két Schu­bert- és Kacsóh-dalt adtak elő. A péceli kórushangverseny­nek sok fiatal nézője, hallgató­ja volt, s a fel-felcsattanó tapsok bizonyították a sikert. Az előadás elején az egyesített kórus elénekelte a Viva, viva la musica című dalt. A néző- közönség közül hazafelé indul- ! va többen ezt dúdolgatták: Él- j jen, éljen a muzsika! I Balázs G. Bakonyi Árpád adta át a péceliek virágcsokrát a vecsési kórusnak. A szerző felvétele Arányosabb a munkamegosztás KISZ-ESKÜVŐK, NÉVADÓK A KISZ gödöllői városi bi­zottságának megállapítása sze­rint az egyéni feladatvállalá­sok bevezetésével évről évre tovább szélesedik városunkban a fiatalok politikai képzése. A KISZ Központi Bizottságának 1974. április 17-i határozatát követő mozgalmi évben hu­szonhétről harmincháromra növekedett a különböző képzé­si körök száma, amelyekben a. korábbi 710-zel szemben Im­már 739-en vesznek részt. Az ifjúsági szövetség által szerve­zett képzésben a tagság 37 százaléka, az állami, párt- és szakszervezeti képzést is fi­gyelembe véve, a tagság 87 százaléka tanul. Növekedett a KISZ-esküvők és névadó ünnepségek száma is. Az elmúlt mozgalmi évben az ifjúsági szövetség hat alka­lommal szervezett KlSZ-eskü- vőt és tizenkilencszer névadó ünnepséget. Az 1975—76-os mozgalmi év kezdetén négy­szer rendeztek KISZ-esküvőt, tizenegyszer' pedig névadót. A KISZ-bizottság megállapí­tása szerint az ifjúkommunis­ták többsége a korábbiakhoz képest mind nagyobb politi­kai aktivitást tanúsít, többet vállal a közösség munkájából. Az álapszervezeteklben ará­nyosabbá vált a munkameg­osztás, javult a munka színvo­nala. Külön említést érdemel az a társadalmi munkaakció, amelyet az ezer személyes vietnami szakmunkásképző in­tézet felépítéséhez vállaltak a fiatalok, s vállalásukat a ter­vezettnél jóval többre: 210 ezer forintra teljesítették. Az üzemekben, és az intéz­ményekben a fiatalok aktívan részt vesznek a szocialista bri­gádok munkájában, a kommur nista szombatok szervezésében. TIZEVES A VAROS Pályázati felhívás A gödöllői városi tanács mű­velődési osztálya a várossá alakulás tizedik évfordulója alkalmából képzőművészeti, irodalmi és fotópályázatot hirdet. A pályázat témáját maga a cím is elárulja: „Városunk, Gödöllő”. A versenybe lehet nevezni minden olyan alkotás­sal, amely művészi színvona­lon képes ábrázolni a város életét, fejlődését. A pályázat jeligés. Az iro­dalmi műveket és a fényké­peket 1976. február 28-ig, a képzőművészeti alkotásokat pedig 1976. március 30-ig le­het eljuttatni a járási és vá­rosi Petőfi művelődési ház­ba, Gödöllőre, a Kossuth Lajos utca 44. alá. A pályázó nevét és pontos lakcímét jeligével el­látott lezárt borítékban kell csatolni, s a jeligét minden pályaművön külön is fel kell tüntetni. Egy pályázó legfeljebb há­rom alkotást, öt gépelt oldal terjedelmű anyagot küldhet be. A munkákat szakértőkből álló zsűri bírálja el. A ver­senyben csak olyan művek ve­hetnek részt, amelyek még nem szerepeltek nyilvánosság előtt. Az irodalmi és fotópályázat eredményhirdetése 1976. áprili­sában lesz. A képzőművészeti pályázat eredményét pedig 1976 májusában, a fotó-, illet­ve a képzőművészeti kiállítás megnyitásakor közöljük. Pályadíjak: Képzőművészet: I. díj: 5 ezer forint, II. díj: 4 ezer fo­rint, III. díj: 3 ezer forint. Irodalom: I. díj: 1000 fo­rint, II. díj: 800, III. díj: 600 forint. Fotó: I; díj: 1000 forint, II. díj: 800 forint, III. díj: 600 forint. A díjnyertes alkotások — a szerzői jogok fenntartása mel­lett — a városi tanács tulajdo­nába mennek át. Papír — fedezet nélkül A takarékosság kihasználatlan lehetőségei Gyárak, hivatalok irattáro­sai a megmondhatói, néhol milyen töméntelen mennyisé­gű küldemény vándorol egyik osztályról, egyik hivatalból a másikra nap nap után. Szá­zasával készülnek jegyző­könyvek, feljegyzések, ame­lyekből elég lenne két-három példány, hiszen többen úgy­sem illetékesek a döntésben, tudomásulvételben. Mégis sok­kal több helyre küldik el őket, pusztán a biztonság ked­véért. Hogy később, ha egy­szer netán gond adódik, a fel­jegyzés szerzője hivatkozni tudjon az iktatószámra, mö­gé bújhasson, moshassa kezét, ne kelljen felelősséget vállal­nia. A fontoskodók is szívesen gyártanak papírosokat. Leve­lezéssel pótolják az érdemi mun-kát, mert hogyan is jut­na eszébe valakinek — gon­dolják —, hogy az aggályos fogalmazásé levelek, följegy­zések látszatelefántja mö­gött bolhányi munka lapul. A hivatalos iratszekrényekben sajnos, még ma is rengeteg ilyen, mindössze formája sze­rint hivatalos iromány kerül megőrzésre. A papírgyártók szenvedélyét még nem min­denütt korlátozzák értelmes, korszerű belső ügyviteli utasí­tások, amelyek a papírformák megtartását csupán a tényle­ges munka ellenőrizhető ré­szévé tennék, eleve, kiiktatva a lehetőségét is, hogy oapíros pótolhassa a cselekedetet. „ A gazdasági életben és az emberek közérzetében egy­aránt felbecsülhetetlen ká­rokat okoznak a tények fede­zetét, nélkülöző papírosok. Elintézetlen ügyek van­nak mögöttük, rontják az értékes munka becsületét. Azt a hiedelmet keltik mun­katársakban, - ügyfelekben, hi*- vatalos partnerekben, hogy nem á dolgok maguk, hanem a papírosok a fontosak. Szinte felszólítanak a látszattcvékenységre, mi­közben az ügy ki sem mozdul a holtpontról. Válaszleveleket, följegyzése­ket sürgetnek, kikövetelik sa­ját példájuk utánzását, mi­közben minden marad a régi­ben, csak a papírosok gyara­podnak. Ezt a kárt akkor tudjuk va­lódi méreteiben fölbecsülni, ha azt is tudjuk, hogy még a nélkülözhetetlen papíroknál sem elég pusztán a papírfor­mák betartására ügyelni. A levelek, a feljegyzések, az ügyek emberekhez, emberek dolgaihoz kötődnek. Még akkor is, ha látszó­lag a legmindennapibb históriáról van szó. A nyugdíjas-találkozóra szóló meghívókat kiküldő ügyintéző máskor például sokkal bo­nyolultabb feladatokat is el­lát. mint amikor előveszi a listát és megcímezi a boríté­kokat De ha pontatlan a lis­ta. vagy közben kifelejt egy nevet. ahol hiába várják a postást, hiába a legsikerül­tebb rendezvény, mert egy idős ember valahol azon ke­sereg, miért feledkeztek meg róla annyi év után. A terme­lési tanácskozásokra, brigád­vezetői értekezletekre készí­tett leggondosabb, írásban ki­adott beszámoló is holt papí­ros marad, ha a vezető úgy véli, ezzel a tájékoztatással eleget is tett az üzemi demok­rácia követelményeinek. Ha nem tud olyan légikört te­remteni, hogy akinek vélemé­nye van, el is mondja, papír­munkát, végzett, csak a papírt pazarolta, munkások, beosztot­tak joggal mondhatják, azt is feleslegesen. Minden kitöltött, teleírt, szép fehér papírlapnak csak akkor van létjogo­sultsága, ha értünk van, ha bennünket szolgál. Minden egyéb esetben kíno­san takarékoskodni kell vele. Viczián Erzsébet Országúton

Next

/
Oldalképek
Tartalom