Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-29 / 303. szám

: C- í ?•••'■ APE *•■’ * iáBP ^ ST MEGYE & fii ■ a ■ ■-% ■ ■ ■ ja KI ADAS A II. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM 1975. DECEMBER 29., HÉTFŐ Segélyezés évente többször A tanács az idős emberekért A Gödöllői Sportklub leg­utóbbi elnökségi ülésének vé­gén Benedek János városi ta­nácselnök megjegyezte: aki ráér. jöjjön a kastélyba, segít­sen a bútorok behordásában. Az öregek otüfonának beren­dezésében az értekezlet vala­mennyi résztvevője segített. Ennek is köszönhető, hogy az idei karácsonyon már sok idős és elhagyott gödöllői ünnepel­hetett meleg otthonban. Megszűnt a szolgálat A járási és városi egészség- ügyi oszály szociálpolitikai fő­előadója, Kotász Tamásné el­mondta, hogy az elhelyezette­ken kívül még sok gondozásra szoruló idős ember lakik a városban. 1974 júniusában megszűnt a hatósági háziápoló szolgálat. Városunkban ezt a funkciót Rab Mihályné töltöt­te be. Törődött a gondozására bízott öregekkel: járta a laká­sokat, nagyon lelkiismeretesen látta el ezt a nem könnyű munkát. Hol kerékpárral, hol gyalogosan kereste fel az idős embereket. Állása megszűnése után egy szervező gondozónő — Soós Sándomé — irányítja a gon­dozást: társadalmi aktívák és kollektívák, szocialista brigá­dok segítségével. Ennek kö­szönhető, hogy ma már egy gondozottra egy gondozó, il­letve gondozókollektíva jut. Ma már havonta egy-egy idős emberhez huszonkilenc eset­ben tudnak eljutni a patroná­lók. Városunkban huszon­négy aktíva és négy közösség vállalta a gondozói munkát. A szociális otthon és az öregek napközije megnyitása után im­már kevesebb emberről kell a lakásán gondoskodni. Az idős korúak között több a nő. Ez annyiban „szerencsés”, hogy a férfiak idős korban nehezeb­ben tudják ellátni magukat, s ilyen esetekben szükséges a szociális otthonban való elhe­lyezés. Ha az idős gödöllőiek túrái, péceli vagy szadai otthonba kerülnek, nem szűnik meg a várossal való kapcsolatuk. A főelőadó ugyanis évente leg­alább egyszer meglátogatja őket, érdeklődik életük, sorsuk felől. Felhívják a hatóság figyelmét Nem elég azonban az áldo­zatkész gondoskodás, sok idős embernek anyagi segítségre is szüksége van: számosán kap­nak rendszeresen a városi ta­nácstól segélyt. 1975-re 540 ezer forintot terveztek segé­lyezésre, amihez 50 ezer forint póthitelt kellett kérni. A rend­kívüli segélyezésre szánt ősz- szeg az idén 75 ezer forint volt. Egy alkalommal általában 400 —500 forintot utal ki a ta­nács, s ilyen segélyre évente háromszor-négyszer van lehe­tőség; 1971 óta az egy sze­mélyre fordítható összeg meg­duplázódott. A hét-nyolcgyermékes szü­lőket is rendszeresen segélyezi a tanács. Erre nagy szükség van, ugyanis a bíróság által megítélt 100 forintok sokszor elmaradnak, és sok idős em­ber nem akar pereskedni gyer­mekeivel, inkább koplal, fa- gyoskodik. Sok esetben a szomszédok vagy a tanácsta­gok, lakóbizottságok hívják fel a hatóság figyelmét ilyen esetekre. Jó kezdeményezés A fenti sorokban megpró­báltunk képet adni arról, hogy Gödöllőn a városi tanács ille­tékesei szívügyüknek tekintik az öregekről való gondosko­dást, s ennek érdekében az idén is sokat tettek. Az is igaz, hogy van még tennivaló, az elöregedés a gondokat újra termeli. Biztató a jövőre néz­ve, hogy az ügyek intézésének társadalmasítása eredményes és jó kezdeményezés. Bizo­nyítja ezt az 1975. évben vég­zett szociálpolitikai munka. Csiba József Tíz éve kezdődői* Ä vállalások minősége is változott Brigád mozgalom a Pécel—haszeg AFESZ-ben vasszal két brigád kapott aranykoszorús jelvényt. Az 1- es számú önkiszolgáló bolt kollektívája 1964 óta dolgozik brigádban. A másik aranyko­szorús kollektíva a számviteli Osztályé; Ők 1969-ben alakítot­ták meg közösségüket. Nyolc ezüstkoszorús brigád­ja van az ÁFÉSZ-nek; közü­lük kiemelkedően tevékenyke­dik a 3-as számú lakatosüzem kollektívája. Három közösség mondhatja magáénak a bronz fokozatot, ugyanennyi a zöld- koszorús brigádjelvényt. Az idén első ízben kapott szocia­lista brigád címet a 3-as szá­mú ABC, a 2-es számú és a 4-es Számú vendéglő, valamint a tanácsiskola konyhájának brigádja. Most 17 százalékos Az 1975-ös gazdasági évben kapcsolódtak be a szocialista brigád címért folyó versenybe a következő egységek: a 32-es számú vegyi, a 37-es számú műszaki bolt kollektívái, s no­vember 7-e tiszteletére a 9-es számú vendéglő jelentkezett a versenymozgalomban való részvételre. A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ területén több mint 10 éve, 1984-ben kezdődött a szocia­lista munkaverseny. Ekkor négy szocialista brigádja volt a szövetkezetnek, a dolgozók mintegy tizenhárom százaléka dolgozott ezekben a kollektí­vákban. öt év múlva a bri­gádkollektívák száma tizenöt­re emelkedett, s az összlét- számhoz viszonyítva az arány már megközelítette az ötven százalékot. Napjainkra, 1965- höz viszonyítva a brigádok száma a hatszorosára, a bri­A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ a közelmúltban tanácskozásra hívta össze a szövetkezetnél dolgozó szocialista brigádok vezetőit. Ez alkalommal érté­kelték az 1975-ös év munka- verseny-mozgalmát, különös tekintettel a kongresszusi és felszabadulási versenyek ta­pasztalataira. A brigádvezetők értekezletén elhangzott, hogy a szocialista brigádoknak je­lentős szerepe volt a kiváló szövetkezet cím elnyerésében. Ezt az elismerést a Pécel— Isaszeg ÁFÉSZ a negyedik ötéves tervidőszakban három­szor érdemelte ki. Az 1-cs bolt és a számviteli oszlói/ Az idén a szövetkezet gaz­dasági egységei és brigádjai fokozottan törekedtek a keres­kedelmi munka korszerűsíté­sére, a kiszolgálás színvonalá­nak emelésére, a választékos árukínálatra, a különböző ré­tegek igényeinek kielégítésére; mindezt csak szakmailag jól felkészült és széles politikai látókörű brigádokkal lehetett elérni. Ugyanis szem előtt tar­tották, hogy a kereskedelmi tevékenység egyúttal politikai tevékenység is. A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ dolgozóinak több mint a fele 1975-ben szocialista brigádok­ba szerveződött. A tagok lét­száma az idén 172 volt. A kis­kereskedelemben tizenkettő, a vendéglátó egységben négy, az ipari ágazatokban szintén négy szocialista brigád dolgozik, s a központi igazgatásiban is ugyanennyi. A huszonnégy munkabrigád közül ebben az évben kettő kivételével vala­mennyi elnyerte a szocialista címet, s az azzal járó maga­sabb fokozatot. Tavalyi gazdasági munkájuk elismeréseként, az idén ta­Vállalatok, intézmények Kiállítás a tizedik évfordulóra December 30-án, kedden délelőtt 10 órakor kiállítás nyílik Gödöllőn, az Agrártu­Jegvzet A vendégeknek mutogatják... értékeket. Azaz fontosabb volt, hogy a pénzt arra költsék, amire kérték, igényelték — bár így is megtörtént, hogy nem arra ment —. mint az, nyújt­ják-e az ígért eredményt a fo­rintok fejében. A kívánatosnál lazább gaz­dálkodási keretek módot adtak arra. hogy felszínre bukkanjon némelyekből — olykor testü­letekből is — a realitásokat félretoló rátartiság. A túlzott becsvágy elfödi a vállalati, gyári szervezet belső, s tör­vényszerű összefüggéseit, el­metszi az egymáshoz kapcsoló­dó láncszemeket, elsőrangúvá a látványt — a felszínt — emeli, s lefokozza a tényleges hasznosságot. Ne tagadjuk, voltak és vannak esetek, ami­kor a puszta látvány, a folya­matokból kiragadott egyetlen elem — ami nincs egyeztetve a többivel! — sikert hozott, hoz fabrikálóinak. Azoknak, akik legtöbbször nagy jószán­dékkal telve hiszik is, hogy most tettek, alkották valamit, hozzájárultak a közös erőfe­szítésekhez. E gondoskodás- és magatartásmódon alakíthatnak a szabályozók, befolyásolhat­ják azt a pénzügyi intézkedé­sek, ám erőteljes visszaszorí­tásához, s felszámolásához olyan közösségi — társadalmi — értákmárés meghonosítása kell, mely szigorú következe­tességgel jutalmazza a tényle­ges eredményt, s nem tűri — bünteti — a megtévesztést, a látszatlépése két. EZ AZ ÉRTÉKMÉRÉS er­kölcsi és anyagi eszközök so­kaságát öleli fel, s azért fogja le a túlzott becsvágyók kezét, hogy a jó és reális célok felé igyekvők minél gyorsabban haladhassanak. M. O. dományi Egyetem aulájában. Gödöllő várossá alakulásának tizedik évfordulója alkalmá­ból majdnem húsz városi vál­lalat és intézmény ad számot a kiállításon tízéves fejlődé­séről. Az ünnepélyes. megnyitó műsorán fellép Koncz Gábor színművész és műsort adnak a gödöllői zeneiskola növendé­kei is. Gazdag programot ígér az értelmiségi klub Az év végén, a jövő év ele­jén is élvezetes programo­kat ígér az érdeklődőknek a járási és városi Petőfi Mű­velődési ház értelmiségi klubja. A klub tagjai néhány nappal ezelőtt tájékoztatót hallhattak arról, hogyan is néz majd ki néhány eszten­dő múltán Gödöllő város- központja, január első nap­jaiban pedig Törökországban jártunk címmel élmériybe- számolót tartanak. Ekkor Gergely Péter és Prukner Pál — a Pest megyei Hírlap munkatársa — tart beszá­molót utiélményeiből. Hz éves munkáról - Veresegyházon Kedden Veresegyházon ülést tart a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága. A bi­zottság tagjai tanácskozásu­kon az 1975. évi népfront­munkát értékelik. HELYREIGAZÍTÁS A Gödöllő és Vidéke de­cember 24-i, szerdai számá­ban, A Zöldmezőben a brigá­dok fele című beszámolóban sajnálatos névelírás történt. Helyesen: Csepeli János a versenybizottság elnöke. Köszönetünlcet fejezzük ki mindazoknak a pártszerv ?kaek állami és társadalmi szerveknek, az elvtársaknak, barátoknak és munkatársaknak, akik felejthetet­len feleségem elhunyta alkalmá­ból együttérzésükkel, illetve a temetésen való részvételükkel rót­ták le tiszteletüket. Dregonya Ist­ván és családja. gádtagoké pedig csaknem tíz­szeresére nőtt. A fejlődés azonban csak a létszámnöve­kedéssel mérhető. A vállalások minősége is változott. A jobb árukínálat, az ud­varias kiszolgálás minden brigádnak önként vállalt fel­adata. Az ellátottságot igye­keztek javítani, többek között új szállító partnerek felkere­sésével, újabb áruk bevezetésé- yel (nem ritka, hogy egy- egy élelmiszerboltban új cik­kek jelennek meg a polcokon). Egymás munkájának köl­csönös megbecsülése, a szak­ma és a szövetkezet szerete- te biztosítja, hogy szocialista brigádjainkban a törzsgárda- tagok száma 68, és a fluk­tuáció a korábbi évek har­minckét százalékához képest tizenkilenc, majd tizenhét szá­zalékra csökkent.1 Önkritikus értékslés Örvendetes, hogy az új dol­gozók, a fiatalok is, sokat íesznek a közös célokért. A szövetkezet 155 fiatal dolgo­zója közül százan vesznek részt a brigádmozgalomban. A velük való foglalkozás külön feladata a munkakollektívák- nak. A szocialista brigádok előtt álló hármas követelmény teljesítését fontosnak tartják a szövetkezet brigádjai. Az utóbbi időben különös gondot fordítanak a kulturális válla­lások teljesítésére; egyre több a könyvvásárló, a színházláto­gató. Sokan járnak múzeurr - ba, tárlatokra, közös kirane.-a- lásokra. A közeljövőben az ÁFÉSZ központi kulturális jellegű akciókat tervez. Soka­sodik az árubemutatók, s a TIT-előadások száma. Az ÁFÉSZ szocialista bri­gádjai figyelemmel kísérik az országos brigádverseny esemé­nyeit is. Csatlakoztak a debre­ceni Aranybika szálló Lenin brigádja által pieghirdetett országos egy brigád, egy pót- vállalás akcióhoz. Az 1975-ös gazdasági évvel lezárul a kongresszusi verseny második szakasza is, melynek értékelésére 1976 tavaszán ke­rül sor. A szocialista brigád­mozgalom további fejlődése az új ötéves terv időszakában is kívánatos. Fontos, hogy a brigádkol­lektívák önkritikusan értékel­jék eddigi munkájukat, a le­vont tanulságok alapján ha­tározzák meg a következő idő­szak feladatait. Ö. E. Üres lakás Pécelen, a Petőfi utca 9. szám alatt levő OTP-laká- sok egyike esztendők óta üresen áll. Budapesti tulaj­donosa azelőtt néha-néha megjelent a házban, ám az utóbbi időben kevesebbet jön, mivel az esedékes j számlákat állítólag fővárosi ; főbérleti lakására küldik 1 el. Elgondolkodtató az a kö- j rülmény, hogy egyes szemé- | lyek csupán azért vásárol- | nak lakást, hogy üresen | álljon, ugyanakkor ki tudja j mennyien várnak lakásra, s ' igen rossz körülmények kö­zött élnek családok. Ök minden bizonnyal szívesen vásárolnák meg a lakást az OTP által nyújtott kedvez­ményekkel, tehát részletre. Különösen furcsa ez a I második emeleti, összkom- i fortos, üres lakás \egy olyan | településen, ahol nyolcvan­két fiatal házaspár évek óta várja, hogy elkezdőd­jék a szövetkezeti lakások építése, vagy hogy az OTP a teljesen közművesített nagyközségben folytassa az öröklakások építését. A la­kásszövetkezet tagjai már eddig is nagyobb összege­ket fizettek be, mint annak idején az OTP-lakásokat vásárlók. Így aztán érthe­tő egyesek nemtetszése, azoké, akik fizetik a több száz forintos albérleti díja­kat, s lehetetlen körülmé­nyek között laknak. Az sem mindegy, hogy egyes állam­polgárok évtizedekig tartó kölcsönvisszafizetést vállal­nak — s ugyanakkor ugyan­olyan kedvezményben ré­szesül az is, aki üresen tartja lakását. K. I. / Ittas volt? Átterjedt a széntűz a szomszédba Vasárnap reggel a tűzoltók­tól és rendőröktől érdeklőd­tünk arról, hogyan telt a já­rásban' a háromnapos ünnep. Bollcsik Mihály rendőr had­nagy, a járási és városi rend­őrkapitányság közlekedési cso­portjának parancsnoka elmon­dotta: sokkal kedvezőbb volt az idei karácsony baleseti statisztikája, mint a tavalyié. Ittas vezetővel nem találkoz­tak az ünnepek alatt is szol­gálatot teljesítő járőrök, s a városban csupán egyetlen sze­mélyi sérüléses baleset történt. Az ügyben a vizsgálat rriég tart. A gépkocsi vezetőjétől vért vettek, alapos ugyanis a gyanú, hogy a járművét ittas állapotban vezette. Grenáts József tűzoltó őr­nagy, a járási és városi tűzol­tó-parancsnokság munkatársa: — Szokásos kará^onvi tűz­esettel az idén nem volt dol­gunk — mondja. — Békés volt az idei karácsony, mivel egyetlenegy esetben sem ér­kezett olyan hír az ügyelete­sekhez, amely lángoló kará­csonyfáról számolt volna be. Volt ezzel szemben másfajta riasztás. Szombaton hajnal­ban Ikladon, Braun Sándomé Szabadság út 79. alatti lakó­házának széntárolójában ön­gyulladás következtében láng­ra kapott több mint 30 mázsa német brikett. A tűz átterjedt a lakóépület mögötti ólra és műhelyre, valamint a szom­szédiban lakó Braun Pálné lakóépülete mögött álló mű­helyre. amelyben szőlészeti eszközöket tároltak. A szén a néhány nappal ez­előtti esőzések idején nedve- sedett át és emiatt gyulladt meg. A tűz során mintegy 60 ezer forintnyi kár keletkezett B. P. dig is csak üggyel-bajjal elsó­zott termékek gyártását. A vendégeknek megmutatják a gépi adatfeldolgozó központot — „gyárunk nagy híve a mo­dem számítástechnika alkal­mazásának” — ám a kívülről érkezettnek sejtelme sincs ar­ról, hogy a sok millióért vá­sárolt eszközök tényleges ké­pességeinek tizedét sem hasz­nosítják, s mert az üzemrészek ügyvitele szervezetlen, még a központi anyagnyilvántartást sem oldották meg a vállalatnál. Divat manapság azzal büsz­kélkedni, hogy a cég ebben -és abban „jelentős fejlesztést” hajtott, hajt végre. Mutogatni a dollárért vásárolt progra­mozható daraboló berendezést, de mélyen hallgatni arról, hogy csupán napi fél műszakban működik, mert a róla lekerülő anyagot az öreg köszörűgépe­ken három műszak alatt sem tudják feldolgozni. Honnét táplálkozik ez az egészségte­len magamutogatás, e díszle­tekbe kapaszkodó feltűnőskö- dés? Sokféle forrásból. Talán nem tévedünk, ha elsőként azt a szemléletmódot említjük, mely megpróbálja elhitetni, hogy csak az a gyár, vállalat fejlődik igazán, ahol folytono­san beruháznak, ahol ilyen cé­lokra, minél nagyobb összege­ket költenek el. Ezzel be is fe­jeződik a mérlegelés — félkarú mérleg ez, rábízhatjuk-e ma­gunkat? —, függetlenítve a pénzkiadást attól, hogy mik lesznek a hozamok. NEM LÉNYEGTELENEBB ENNÉL, hogy mind a támoga­tási, mind a hitelnyújtási gya­korlat — eddig, mert január­tól módosul a helyzet —, fő­ként a tárgyi megvalósulást kérte számon, s nem a műkö­dési, használati eredményeket, MEGHÖKKENTŐ SZÁM ADAT. A szocialista szektor a2 esztendő egy-egy napján — be­leértve tehát a munkaszüneti napokat is — 330 millió forin­tot ad ki beruházásokra. E ha­talmas összeg minden száz fo­rintjából 37—37,5-et az ipái költ el. A pénz fejében a leg­különbözőbb népgazdasági te­rületek fejlődnek, gyarapodnak — gépekkel és üzemépületek­kel, lakásokkal, közművekkel, új útszakaszokkal —, s a jó helyre került közvetlenül, vagy közvetve kamatozó milliós, milliárdos kiadások miatt nem szabad sajnálkozni. E befekte­tésekkel a társadalom a maga jövőjét finanszírozza, akkor is, ha egyenesen a termelést fej­leszti, s akkor is, ha oktatásra, művelődésre, pihenőterületek létesítésére fizeti ki közös pénztárunkból a közösen meg­keresett forintokat. Ismételten aláhúzzuk: nagy hiba lenne a hasznos céloktól sajnálni, elvonni a pénzt. Csak­hogy sűrűn a hasznosság körül 'Utániadnak kétségeink. Tanúi lehetünk ugyanis annak, hogy sokakat furcsa kivagyiság fűt, kerüljön bármibe a dolog, nem bánják, számukra egy va­lami a fontos: a csodálkozás­tól tágra nyílt szemek, az elis­merő bólogatások, a gratuláló kézfogások. A LÁTOGATÓK DICSÉRIK az ékszerdobozként ható új, könnyűszerkezetes eljárással épült üzemcsarnokot, tágassá­gát, a jó‘megvilágítást, a sza­bályozható levegőcserét. Csak épperi azt nem tudják, hogy ebbe az „impozáns alkotásba” eltávozásuk után napokig hur­colják befelé a tíz meg tizenöt esztendeje működő gépeket, a düledező műhelyben is elavult technológiát és folytatják ed-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom