Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
L<lft!lltl!lltllllll|||||||f||||||f!||tl||||||t|||f|||t||||||mf||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||,|,|mmt| I Ez KOVÁCS MARGIT: PÁSZTOROK IftlttlVtttltttVVIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllklltlllts I ACS JENŐ: Régi Betlehem Angyal csap ki, furcsa láng Arcéle kardok tobzódása Szeme szegények erdeje Rázd meg juhász a bundát, a bundát Fogjál göndör báránkát, bárónkat Hajtsd juhász, hajtsd el ne szalajtsd Menj Jancsika, vesd válladra Böske boglyas fejecskéje Kurta bárán-ködmönkéje Szárnyas legénkéje Hej, hej, hej Hogy lesz szűz emlődben tej? Világ vetekedik Felmetszetlen arcon Felmetszetlen arcon Boldogságos aknám Gyermek növekedik Keletkezik zöld ág Hallom roppanását Menekülő kezek Téli sodratását Serkenj fél folyóvíz Benned övig állok Emlékeztek még rám Ti háromkirályok? Emlőidet elmetszetted Tejük vérbe eresztetted Révűlt szívük szétugrattad Mestere a pirkadatnak Vasszögekkel Invert ágyék Vasszegektől fénylő tájék Aszuágból szökkent gyermek Porciőzzad a kegyelmet Noha Várad lobbja Szemünk szerszámozza Kantárját a rémületnek Hét évszázad hozza Ág vagy, ranthatatlan Télen rügyed pattan S év nem múlik, hogy maradna Ágad prédálatlan Felszökik az ének Kárvallottak szegények Zsoltározva mondják Inunk ereszkedett Fogunk kevesbedett Orcáink könnyesek Sárt>Ől fentiért, lángból kép Nyomorult, szép, kegyes nép Kihez hajtod szívedet? | POLGÁR ISTVÁN: I Ostrom | A ciprus magassága. | A tenger szélessége. | Iszonyú, hogy az ember g naponta roskad térdre. | Ne mondd, hogy hiábavaló, s = A madár szárnyalása. = A szikla keménysége. Iszonyú, hogy az ember naponta pariik égve. Ne mondd, hogy hiábavaló. | A csillag ragyogása. Az anyag örökléte. Iszonyú, hogy az eriiber naponta hamvad éjbe. Ne mondd, hogy hiábavaló. [z a park: közpark, de mondhat bárki bármit — | itt minden az övé. A gyep bo- 1 rította tisztások, a virágágyak, 1 a bokrok sűrűje, az őrtálló ffák. Ö gondoz itt mindent; | keze nyomán teremtődik a | rend, ő hozza helyre, ha vala- |ki megzavarja ezt a rendet. I Minden évszakban sok a | dolga. Tavasszal fölásni a föl- | det nem könnyű,, de élvezi, | mikor az ásó éle belecsúszik | az olvadt hólétől már fölázott | talajba; kiülteti a virágpalán- ! tákat, melyeket a központból | hoznak, elveti a fűmagot, el- ! simítja a sódert a gyaloguta- = kon. Nyáron az a sok locsolás! = Vastag a gumicső, és óriási 1 ereje van a vízsugámak. A hi- ! deg víztől keze néha még a | nagy melegben is lilára der- | med. Fárasztó a járás a sú- i lyos gumicsizmában, s befül- ! led a láb. Ha nem jönnek a | központból a motoros fűnyíró- 1 géppel, neki kell megragadni 1 a kaszát, hogy leborotválja a = gyepet. S a dudvát csalt kéz- ! zel lehet kitépdesni a séta- I utak kőpereménél. ősszel, Imikor hullani kezdenek ,a fák | sárga levelei, nem győzi ösz- I szesepemi, kupacba gereblyéz- ! ni, s tartályba hordani az | avart. Délutánra tiszta a park, I de másnap kezdheti újra, fmert a fák rendületlenül hul- | lajtják holt leveleiket. S ez té- ! len is folytatódik, | Azt is figyeli: ki szedi meg | titokban, májusi éjszakákon, = az orgonabokrokat, ki tépdesi | ki a virágokat, ki tapos rájuk. | 1/ ülönösen ilyenkor, decem- ! •*-*• berben, karácsony előtt | kell nagyon szemfülesnek len- |ni: sokan lopakodnak ide éj- I szakánként, kiássák, letördelik = a fenyőket, hogy ezeket állít- ! sák föl otthon a szeretet és a | békesség ünnepén. I Ül a kis bódéjában, az éle- = tén, a közeljövőn gondolkozik, | a lábánál Szuszi szunyókál. | Kis szerszámosbódé ez, befér | ide két talicska, itt tartja az | ásókat, á lapátokat, gereb- I lyéit, vesszősöprűit, a gumi- | slagot, a kosarakat, de befér | ide egy dikó is, azon aludni is | lehet. Messze, a külvárosban | van ugyan egy szobácskája, de | ha csak nem muszáj, nem i megy haza. Rideg az ott, a : nagy ház alagsorában, csak a I központi fűtés csövei melegí- | tenek, az ablak lejjebb van az I udvar szintjénél, a játszó gye- ’ rékeknek csak a lábát' látja. Ott nincs senkije. Molnárné, a szomszédasszony néha bead valami jóízűt, de nem igényli, mert maga is tud főzni, s arról úgyse lehet szó, hogy elvegye feleségül Molnámét, aki maga is csaknem hetvenéves, akárcsak ő. Mit tudhat ez a Mol- nárné róla: mi is van ővele, megéri-e a hetvenedik születésnapját? Akkor már inkább itt alszik, a parkban. Közel az eleven földhöz. És nemcsak nyáron. Van egy olaikályhája, ezzel jó meleget tud csinálni, van itt vezeték és kapcsoló, úgyhogy villany világít, van egy spirituszfőző je is, azon paprikáskrumplit, lecsót köny- nyen megfőz. :HMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii uiiiniitimiiiimiiiiiiiiimniiiiiiimmiiiiiiiifiiimitm iiiiiiiiim 1 Nemes György: Ezüstfenyő T'Jecember 23. van. Alkou nyodik. Holnap karácsonyeste. Tegnap kiment a piacra, nem sajnálta a harminc forintot: vett egy közönséges fenyőfát, körülbelül egy méter magas. Már föl is állította a sarokban, holnap földi szí ti. Sötét van; csak itt-ott von halvány kört a hófoltos fűre, égy padcsücsökre, bokorra a parklámpák pisla fénye. Szuszi fölkapja a fejét: távolról valami neszt hall, amit ő — mert ember — nem hallhat. A kutya fölugrik, s orrával kivágja a bódé ajtaját. Ö két rudat kap föl: egy hosszabbá t és egy rövidebbet. A kutya után ered. Itt van a parkból kivezető két nagyobb út közül az egyik. A hosszabb rudat vagy harminc centiméterre a földtől keresztbe fekteti az úton. Két bokor ágabogát használja e célra; nem először próbálja így elzárni a menekülő útját. A másik botot mint egy fegyvert emeli a magasba. Jól sejtette: ott rebbennek szét a törpe árnyalakok — tíz- tizenkét éves fiúk lehetnek —, ahol az ezüstfenyő egész regimentje pompázik. Már nem lehet elcsípni azokat, akik a másik főút felé rohannak, azokat se, akik eltűnnek a bokrok homályában. De egy gyerek erre szalad, fölbukik a keresztbe tett ródon, a gra- bancát sikerül megmarkolnia. Szuszi is azonnal ott terem. Belökdösi a gyereket a bódéba, s leülteti a dikóra. IT’enyőt törtél?” — „Igen”. 1 — „Miért ezüstfenyőt?” — „Mert az a legszebb”. — „Rendes fenyő nem lett volna jó?” — „Nem.” — „Miért? Látod, nekem az van”'4— s a fájára mutat. A fiú lehajtja a fejét. S nem felel. — „Na! Felelj.” — „Mert nagymama azt szereti. Gyermekkorában mindig az volt nekik. Gyergyó- ban.” — „S miért nem vettél neki a piacon? Látod, én ott vettem a magamét.” — „A piacon nincs ezüstfenyő.” — „És miért olyan kényes a te nagymamád, hogy csak ezüstfenyő jó neki?” — j.Mert ez az utolsó karácsonya.” — „Ki mondta?” — „Mama mondta. Nagymamának rákja van. Januárban meg fog halni.” — „Hülyeség. Mi a te mamád? Orvos?” — „Varrónő a férfi- ruhagyárban.” — „Na látod. Mit ért ő a rákhoz? Hogy hívnak?” — „Sanyi.” — „Hány centit törtél le az ezüstfenyőből?” — „ötven centit. De lehet, hogy hatvan volt.” — „Oldalt vagy a tetejéből?” — „A tetejéből.” — „Hol van, amit letörtél?” — „Eldobtam, mikor elestem.” — „Akkor itt van az úton. Hozd be.” — A fiú tétován föláll. — „Nem fogsz ellógni, mert Szuszi veled megy, s ha meg akarsz lépni, a foga között marad a lábad húsa.” Canyi kimegy, s kisvártatk' va behozza az ezüstfenyőt. Szép, szabályos formájú kis karácsonyfa: egy nagyobb fenyőnek a csúcsa. „Az a fenyő, melynek fejét vetted, élőlény. Ugyanolyan, mi te vagy én. Furcsa teremtmény a fa: ahogy múlnak az évek, mindig alul vastagszik, de új hajtásai, a fiatal sarjak mindig a végeken bújnak ki. Ennek többé már nem lesz feje, csak karjai lesznek. Eh- Jaez mit szólsz?” — Sanyi' megszeppenve néz rá, s csak suttogja: — „Sajnálom.” — „Nekem is volt egy fiam, na-i gyobb, mint te, tizenhat éves múlt, mikor mint leventét, kivitték Németországba. Ott meghalt. A fejemet vették. Soha többé nem nő ki.” — Sanyi csak áll, szótlanul. — „Sok mindent nem tudsz te, Sanyi, de mire olyan idős leszel, mint én. többet fogsz tudni nálamnál. Én azt hittem: majd a fiam pipál le engem, hát ez nem sikerült. Levágták a fejemet.” — A fiú riadtan pillant az öregre. 1\/| egszólal a fiú: — „Tessék engem elengedni.” — Jó. >>iiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiij, iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir«iiiiiiimiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiSiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiii^ LIGETI ERIKA PLAKETTJE: ANTASÄG iimminiiiiMMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiniiiiitniiiiiiiHiiiiMiiiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiinMiiHiiniiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiir tető alá kerültek, s Márton papa is kapott egy pecsétes levelet, hogy adja postára az iparengedélyét, ne dolgozzon a közös műhelyek falujában egy ilyen — így írta a levél — „kapitális csökevény”. Márton papa bezárta a műhelyét Odaköltözött a városban lakó fiához, aki hamarosan helyet is keresett neki a cipőgyárban. Hajnalban kelt reggeltől délutánig a fogantyús gép mellett dolgozott, este pedig a rádió gombját csavargatta, meg hajtogatta az újságot Jó tíz év telt el így. Ezt a rettentően hosszú Időt csak úgy tudta átvészelni, hogy mindig az egyszer majd reá váró szép napokat idézgette. \ A fogantyú huzogatásáért állami nyugdíjat kapott, s a nyugdíj mellé néhány kedves szót is, hogy ha kedve van, hát maradjon még. Aki azt a fogantyút ilyen idős korában is ilyen szakértelemmel... Márton papa azonban nem maradt. Elköszönt a fiáéktól, vonatra ült és visszaköltözött a híd tengelyében álló házába. Az ablakról leszedte a deszkát, a szobákat kitakarította, a konyhaedényeket előszed tje. Jött, ment, pakolgatott, rakodott. Közben pedig fülelt, nagyon füleit: várta, hogy mikor szólítja a kis szoba ablakához az a régen hallott, régen áhított mordulás. Nem kellett sokáig várnia. Bi- zsergetni kezdte fülét a hang, a motorhang, s arra, hogy ez a morgás most mélyebb és erősebb, nemigen figyelt. Biztosan nagy a teher, hát erőlködik a gép — gondolta. Odaállt az ő páholyához, mint régen; rá is könyökölt a deszkájára, mint régen; és várta, hogy az a fölfelé kapaszkodó masina megálljon, kínlódni, birkózni kezdjen, mint régen. A masina azonban nem állt meg, ás kínlódni, birkózni sem kezdett. Átdöcögött a hídon, majd — mintha egyenes út vinné tovább — szép nyugodtan mászni kezdett a lejtőn fölfelé. Jókedvű pöfögéssel mászott, mászott. Most, majd most — gondolta Márton papa —; majd ott, annál a lyuknál leragad, az egy nagyon veszélyes döccenő! A mélyhangú motor Is, meg az utána kötött hatalmas műhelykocsi is minden megtorpanás nélkül átjutott a nagyon veszélyes zökkenőn, s ment tovább. Márton papa nagyot nyelt. Biztosan üres volt az a műhelykocsi — gondolta, és várta a következő mor- dulást. Megremegtette a fülét nemsokára az is. Ez még mélyebb volt, mint az előbbi, s a gép, amiből kiröppent, két hosszú gumis kocsit húzott, két hosszú, kövekkel tetőzve megrakott gumis kocsit Márton papa már fogalmazni kezdte magában a jótanácsot: előbb az egyik gumist, persze lánccal, odaé föntről, aztán ugyanígy a másikat; csak így lehet, külön-külön... Futott is az utcára, hogyha kell, hát kéznél legyen. De mire kiért, már az orra előtt porzott el az egész köves rakomány. Márton papa még nagyobbat nyelt. Talán nem is kő volt azon a két gumis kocsin — gondolta —; valami más, apró micsoda lehetett. Mert ennyi követ itt fel, és megállás nélkül... Kő, kő, az nemigen lehetett... Nyár volt, meleg, augusztusi nyár, hiszen Márton papa jól tudta, mikorra kell hogy hazaérjen: amikor a hfdon át jönnek-mennek a cséplőgépek, a legnagyobb, a legnehezebben felvonszolható masinák. Ha ideér az első, majd annak a gépészét, na, majd azt... Vissza se ment a házba, ott álldogált a léckapu efőtt, s várta, hogy az első cséplőgép mejeienjen. Alkonyodott már, mikor az a nagyon várt gép a hídhoz érkezett. Hatalmas, vörösre mázolt szerkezet volt, s mögötte ott döcögött egy hordókkal, mázsákkal jól megpakolt pótkocsi. • Ezt már semmiképp sem. 11 — mondta magának —, ekkora terhet lehetetlenség. És ki is ballagott az útra, hogy megnézze, helyén van-e még az a hegyes szélű kő, a legbiztosabb kapaszkodó, ahogy egyszer az a régi folyamőr mondta: a kapaszkodók kapaszkodója... Nem tudta megnézni, hogy a helyén van-e, mert jött, jött felé, nem is egyenletesen, de mind sebesebben az egész hatalmas rakomány. Ügy kellett félreugrania előle. Márton papa visszament a kisebbik szobába. Kikönyökölt az ablakdeszkára, és mind merevebb arccal nézte, hogyan futnak fel azon a meredek kaptatón a gépek. Éjszaka nemigen aludt Másnap csomagolt és visszautazott a fiáék- hoz. Aztán visszakéredzkedett a gyárba is, a fogantyúja mellé. Ha valaki megkérdezte tőle, hogy máért nem maradt otthon, valami olyasmit dünnyögött a foga között, hogy megnőttek a traktorok, hogy amíg ő itt húzogatta ezt a fogantyút, hát odahaza megnőttek a traktorok. Nagyobbak lettek, erősebbek, és vasköröm nélkül, gumikeréken is úgy futnak fölfelé, hogy egy sem áll meg, akármilyen magas is az a kaptató. Márton papa szomorú öregember lett. Dünnyögött, morgolódott. Es- ténkint nem csavargatta a rádiót, és nem hajtogatta az újságot sem. Házát — mely a híd tengelyében helyezkedett el — végül is eladta a fia. Az új tulajdonos nem állhatta a motorzajt: az utcai ablakokra vastag fatáblákat rakatott, s csak éjszaka nyitott egy kis rést rajtuk, amikor a híd felől nem hallatszott semmiféle morgás. Jó, elmehetsz, ha meg tudod mondani: egyforma-e ugyanannak a fajta fának a levele? Mondjuk, egy kocsányos tölgyé, egy bükké, egy harsé, egy juharé vagy akár egy akácé?” — A fiú gondolkozik: — „Ugyan- azé a fajtáé egyforma, csak nem egyforma nagy.” — „Látod, nem tudod. Nincs két teljesen egyforma levél. Legfeljebb csak hasonló. — Mint ahogy nincs két egyforma ember, csak hasonló. És azt tu- dod-e, miért sima az egyik fa, és miért repedezett kérgű, sebes a másik?” — „Nem tudom.” — „Mert megpróbálja őket az élet, de nem egyformán, akárcsak az embert. És e sok megpróbáltatás különböző nyomot hagy rajtuk, akárcsak az emberen. Vihar és villámcsapás, fagy és zúzmara tépi, marja, rágja, öli a fákat Talán csak az a különbség, hogy a fák sebei kívül vannak, az embereké meg gyakran belül. Nehezebb is észrevenni, mert nem mindig látszik: mi rágja halálra az embert belül. De ezt te úgyse értheted. Arra felelj még: miért kell szeretni a fákat? Meg általában a növényeket?” — „Csak. Mert hasznosak, Meg szépek.” — „Milyen buta vagy te, Sanyi. Sokat kell még tanulnod. Tudod-e, hogy a fa lombkoronája állandóan párolog, ettől több a pára a levegőben, s ezért olyan hűs a fa alatt heverni ? És amit semmiféle könyvben nem találsz meg, azt a titkot most elmondom neked.” — Leült a fiú mellé. — „Minden növény élőlény: születik, felnő, meghal. Ugyanúgy kell velük bánni, mint az emberrel. Szeretőn és megértőn. Itt dolgozom ebben a parkban több mint tíz éve. Már akkor öreg voltam,'mikor idekerültem. Itt lassan minden fát, minden bokrot, cserjét, virágtőt ismerek. Üjságot ritkán olvasok, rádióm, tévém nincs, nem nagyon tudom, mi van a világban. Én így tudatlanul is teszem a dolgomat: gondozom, rendben tartom ezt a parkot.” IVemcsak, ha jó idő van. Akkor is, ha szél fúj, ha eső esik, ha havazik. A gyerekek szétrugdossák az avarkupacokat, amelyet összekotortam. Másnap újra összegereblyézem, mert ez a dolgom. Vihar: zivatar, fagy nem akadályozhat meg abban, hogy ne végezzem el azt, amit rámbíztak. Egészen az utolsó percig. Mindig igyekszem rendbehozni, amit mások elrontanak. Holnap reggel szépen körülnyírom az ezüstfenyőket, amelyeket ti gonoszul megcsonkítottatok, hogy ne lássék kártevésetek. Űj koronájuk már nem nő, de életben maradnak, s ez a fontos. Máskor vigyázz, mit csinálsz. Nem okozol-e kárt, nem okozol-e bánatot. Embernek vagy fának. Egyremegy. Ezt mondd meg a pajtásaidnak is.” A fiú kikukucskál a bódé résein: koromsötét van már kint. Fél, hogy nagyon kikap otthon. — „Elmehetek?” — „Most már igen.” — Sanyi óvatosan kinyitja a bódé ajtaját, s már surranna ki, mikor az öreg utánaszól: — „Vidd el ezt a kis ezüstfenyőt. Ha már letörted. Hogy legyen egy szép karácsonya nagyanyádnak. Biztosan nem érdekel, de neked megmondom: nekem is ez az utolsó karácsonyom. Én azonban nem a parkból csentem el a karácsonyfámat.” A kisfiú kezébe nyomja az ezüstfenyőt, s mikor a gyerek csikódobogása már elhalkul, meggyújtja a spiritusz- főzőt, hogy megmelegítse a vacsorát. Szuszi a fenekére ül, s érdeklődéssel figyeli: mit tesz-vesz a gazdája. iiiiiiiiimitmiiiiiiimiiiMiiiiiiiiMiiiiiimiiiii KARÁCSONY, 1975 7
