Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

1975. DECEMBER 21., VASÄRNAP TV-F1GYELÓ Alapfokon. Csütörtök este egy órát áldozott a televízió a téli könyvvásár újdonságainak. Vers-, novellafeldolgozás, in­terjú követte egymást a műfa­jilag változatos összeállításban. A rutinszerű és a kötelesség­teljesítés egyhangúságának hangulatát árasztó műsorban sem a kiválasztás, sem, az elő­adás nem volt eléggé igényes. Mit szóljunk például Szilágyi János Csodálkozás című novel­lájának adaptációjában az el­nök gyors, hirtelen megválto­zásához? Ezt a különben sok­szor megírt konfliktust bemu­tató novellát árnyaltabban, meggyőzőbben, kidolgozottab- ban kellett volna a nézők elé vinni. Egyszóval a vállalt feadatot csak alapfokon teljesítette a televízió. De az ilyen műsorok­ban is magasabbra kellene tör­ni, oda, amit József Attila óta „nem középiskolás fokon” szín­vonalnak szoktunk nevezni. IlaZUgok. Senki sem vitat­hatja, hogy a pénteken látott Hazugok úgynevezett jól meg­írt dráma, sok feszült pillanat­tal és hatásos fordulattal. Az író, Illés Endre leleplező indu­latai sem kétségesek: a dráma kíméletlen őszinteséggel beszél egy társadalmilag meghatáro­zott magatartásformáról, amely a hazugságra épüL Az embe­rek, akik a Hazugokban mo­zognak, jól jellemzik a har­mincas évek jómódú értelmisé­gének világát. Akárcsak a vég­ső kép, ami a mű végén a né­zőben összerakódik. Jól megírt dráma tehát a Hazugok. De nem eléggé jól megírt. Dramaturgiájának zűr­zavaros megoldásaiból leg­alább egyet meg kell itt emlí­tenünk. A zsarolásról van szó. A polgári társadalomban en­nek kialakult hagyományai, szokásai, szigorú illemszabá­lyai vannak, valóságos „jog­rendje”. A Hazugokban viszont mindezzel ellentétben hárman is anélkül fizetnek, hogy a le­velet, amellyel Kabát szerkesz­tő úr zsarol, átvennék. Ez kép­telenség. Hogyan illik ez az elképzelhetetlen ügyetlenség például a nagyon határozott és először megzsarolt Pauli ma­ma egyéniségéhez? Sehogy. Ez az író mesterkélt erőfeszítése arra, hogy a cselekményt a tényleges valósággal szemben a drámai—irodalmi konstruk­ció, a bonyolítás hagyományos törvényei szerint alakítsa. Ha ez áz erőszakos írói beavatko­zás nem lenne, a Hazugok drá­mája egész egyszerűen nem tudna kibontakozni. Ruszt József különben erő­teljes rendezése a dráma konst­rukciós hibáin magától értető­dően nem segíthet. S nem se­gíthettek a láthatólag feszeng­ve játszó színészek sem. Darvas Iván felszabadult komédiázá- sát mégis ki kell emelnünk. Igaz, könnyebb dolga volt, mint a többieknek: talán ez az egyetlen szerep, amelyben nincs nyoma a dramaturgiai erőszalaiak. Csontos Magda Munkáskollektívák vetélkedője Érden Három hónappal ezelőtt —az idén már második alkalom­mal — pontszerző versenyt hir­detett az érdi művelődési köz­pont a nagyközség szocia­lista brigádjai részére. A ver­senyben ezúttal tizennyolc brigád vett részt. Tizenhét irodalmi estből, színházi elő­adásból és népzenei műsor­ból, valamint három kiállí­tásból válogathattak a bri­gádok tagjai. A rendezvények látogatásáért kápott pontszá­mok alapfán kerültek a dön­tőbe a brigádok, s részükre a művelődési központ az elmúlt napokban a végső sorrendet eldöntő vetélekdőt rende­zett. Nem volt könnyű dolguk a résztvevőknek. Bel- és kül­politikai, valamint művészeti kérdések egész sorára kel­lett válaszolniok és helytáll- niok a különböző ügyességi versenyeken is. A több órás, mindvégig izgalmas szellemi csatából végül is a MEZŐ­GÉP érdi gyáregységének Vagenhoffer Jenőné vezette Hámán Kató szocialista bri­gádja került ki győztesen. A második helyet ugyanennek a vállalatnak a Zrínyi Ilona brigádja nyerte el Jaki Fe­renc vezetésével. Harmadik az ERXJSZ Kossuth brigádja lett, negyedik és ötödik he­lyen pedig a Népművészek HSZ Május 1, illetve Egyet­értés brigádja végzett. Megkezdődött a téli szünet Vizsgáznak az egyetemisták Az ország mintegy négy és fél ezer általános iskolájában és 528 középiskolájában szom­baton, december 20-án kez­dődött a téli szünet, amely január első vasárnapjáig tart. A második félév első tanítá­si napja így január 5-e, hétfő lesz. Természetesen a vakáció ideje alatt működnek majd a napközi otthonok. Mint esztendők óta, az idén is valamennyi iskolafokon csupán az ellenőrző könyvbe jegyzik be a félévi osztályza­tot. Változatlanul érvényes az a rendelkezés, amely szerint nem osztályozzák azt a 115 ezer hatszáz kis elsőst, akik fél esztendővel ezelőtt kezdték meg tanulmányaikat, mint ahogy az ötödikesek sem kapnak félévi érdemjegyet. Mindez természetesen nem je­lenti azt, hogy nem értékelik munkájukat. A félév küszöbén ország­szerte hozzáfognak a nyolca­dik osztályosok továbbtanulá­sának alapos előkészítéséhez. Pályaválasztási tájékoztatást, illetve tanácsadást tartanak majd az idén végző majd 120 ezer tanuló — illetve szüleik számára. A továbbtanulási jelentkezési lapokat március 20-ig küldik majd tovább a középfokú oktatási intémé- nyekhez. Általában december 20-án kezdődik meg országszerte és február 10-ig tart a vizs­gaidőszak az egyetemeken, a főiskolákon. Ezen a terminu­son belül azonban az egyes intézmények vizsgaszabályza­ta határozza meg, hogy a hall­gatók mikor kötelesek eleget termi vizsgáiknak. A nappali, az esti és a leve­lező fakultásokon együttvéve több mint százezer egyetemis­ta, főiskolás készül számadás­ra. A nappali tagozatokon a kollokválok, szigorlatozok lét­száma meghaladja a 64 ezret. Az estin csaknem 7 ezren, a levelező fakultásokon mintegy 33 ezren adnak számot tudá­sukról.- . .. smh : Az előzetes számítások sze­rint mintegy 25 ezer fiatal hagyja majd el ebben a tan­évben friss diplomásként az egyetemek és a főiskolák pad­jait, soraikban mintegy. 14 ezren a nappali tagozatokról. Kiállítótermekben STÚDIÓ 75 Pest megyei sikerek a fiatal képzőművészek tárlatán Két évtizede annak, hogy az induló képzőművészek, a Stú­dió tagjai jelentős támogatást kapnak társadalmunktól, a Művészeti Alaptól. E gondozó segítség kollektív műteremben, díjakban, ösztöndíjban — anya­gi és erkölcsi juttatásban jut kifejezésre, nem is beszélve a kiállítási lehetőségekről, a Stú­dió Galéria megalapításáról. A Stúdió országos jelentőségű műhely lett, nemcsak kap, ad is, nemcsak kér, hanem érték­választ nyújt; művek reményét és műveket. Évi seregszemléjén most is azt érzékelhetjük, hogy a kon­centrált tehetségápolás révén nem kallódik el igaz minőség, hanem új hullámban ígéri kép­zőművészetünk tiszta forrásai­nak bővítését. Szélesedett a mezőny karaktere is. Váli De­zső konstruktív gondolataival jól egészíti ki a szentendrei Wáhorn András gyermekiesen merész fantáziaszerkezete, Zöld Anikó impresszionisztikus ebsetkezelése, Szkok Iván hor- rorisztikus ötletei, a Nagyma­roson alkotó Dobrovits Ferenc elvont és reális elemeket egyez­tető vonalvezetése. Dienes Gá­bor zaklatott elmélyültsége, Birkás István meglepő hatású sorozatképe. A mezőny árnya- lódása kellemes meglepetést jelent, de a tárlat eszemeisége eléggé heterogén. Nem érződik eléggé meggyőzően, hogy e mű­vek nálunk és most születtek. Sok az elvont idea. Nem azt kérjük számon, hogy unos-un- tig publicisztikus legyen festé­szetünk holnapja melyet a Stú­dió nemzedéke készít, de_ azt joggal várhatjuk, hogy érződ­jék a népi, nemzeti, szocialista jelleg, ne hiányozzon a hétköz­napok munkával kivívott köl­tészete. A tárlatnak ez a vonu­lata szegényesebb, ezen érde­mes elgondolkodni és korrigál­ni új müvekkel. A váci Duna-múhcly láttán többször megdobban a szívünk, az örömtől, attól, hogy a mű­hely megújulását érzékeljük Mizser Pál látványt és organiz­must összegező képén. Hídvégi Valéria magabiztos és megint frissnek ható alkotásán, Gyur'- csek Ferenc mértéket adó for­radalmi szimbolizmusán, Blaskó János megbízható port. Sáros András Miklós: Mcmentó Miklós réja és András nyugtalanítóan őszinte, intelligens grafikái láttán. A váciak ezúttal ko­molyan előrelép­tek, teljesítmé­nyük orszái .s rangot jelent ugyanúgy, mint a szentendrei Ko­csis Imre remek mozaikterve. Fel- rázóan örömteli ér­zés beszámolni a Foton nevelkedett Basga Ferenc gra­fikáiról, aki elv­re szuverénebbül bánik eszközeivel. A .művészet új rajának egyik jeles tagja Mészáros Géza, akinek képeit nyáron Nagyma­roson, ezúttal a sajtóház Blaha Lujza téri klubjában és ezen a kiállításon is üdvözölhettük, mint a képi gondolkodás új eredményét, mely a beatnem- zedék vehemenciáját meggon­doltan mérsékli. A születő arcok között a ha. marosan Makádon bemutatko­zó Bráda Tibor fejlődését re­gisztrálhatjuk, továbbá Csav- lek András, Duschanek János és az eszközeiben egyre szigo­rúbb Eisenmayer Tibor alkotá­sait) Kéri Ádánti tavaly meg- hökkentőbb ívölú .-.produkciója most ismétlés. Ezzel ellentét­ben Simsay Ildikó újra meg­újult, Tölg-Molnár Zoltán Esti ablaka is remeklés, a szentend­rei Jávor Piroska ízléses mű­gondja szintén teljesítmény. .... wm.v Betanított Munkásnőből - osztályvezető ' í:-A:-.-' úívVLr ••'v •k MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Mintha csak laktanyamúltját restellné, ma reggelre vékony, szakadozott ködfátyolba bur­kolta magát az Egyesült Izzó váci gyára. A főbejárat elzáró sorompójára dérvirágokat raj­zolt a tél. Tóth Imréné személyzeti osztályvezető meglepődik: miért éppen róla akarok írni? Honnan tudtam, hogy a vilá­gon van? — faggat hitetlen- kedve. — Híre járt — próbálom el­ütni a kérdést. Nem hiszi. Pe­dig igaz: sok helyütt számon tartják a betanított munkásból lett osztályvezetőt, aki tagja a gyári pártbizottságnak, a vég­rehajtó bizottság agitációs- propaganda felelőse, és már másodízben választották a Pest megyei pártbizottság tagjává. Mindent korán kezdett — Ipolyságon születtem, a Csehszlovák Köztársaságban. Apám cipész volt, és a CSKP tagja, 1925-től. A felszabadulás után, a Benes-korszakban fél­évi kényszermunkára ítélték, s amikor kiszabadult, áttelepül­tünk Nagymarosra. Nem sok holmit hozhattunk magunkkal, s bizony elég szűkösen éltünk. Ezért lettem kenyérkereső, mindjárt az általános iskola elvégzése után: pénztárosad a helyi népboltban. — Pontosabban: pénztáros­kislány — helyesbítek. — Csakugyan az voltam, de már akkor is közéleti érdek­lődésű. Szinte gyerekfővel, 15 évesen én lettem a községi DISZ-szervezet titkára, meg az MSZBT I. országos kongresz- szusának legfiatalabb küldötte. Erre az időre már csak azért is élénken emlékszik, mert szo­morú esztendők követték: sú­lyos betegség, tüdőszanatórium, leszázalékolás. — Ügy látszik, én mindent korán kezdtem. Azt hiszem, én voltam a legfiatalabb rokkant- nyugdíjas az országban. Aztán férjhez méntem, s előbb Szé­kesfehérváron laktunk, majd a férjemet, aki katonatiszt volt, Pestre vezényelték, akadé­miára. Együtt nőttek a gyárral 1956. szeptemberét mutatta a naptár. Október 23-án Tóth Imrét századával kirendelték a rádió védelmére. Hét napig áll­ták az ellenforradalmárok ost­romát lőszerutánpótlás, éle.tm nélkül. A nyolcadik napon me­nekülniük kellett. Egy idős asszonytól civilruhát kapott, s hazagyalogolt Nagymarosra. — A kapuig futotta az ere­jéből; utána ágynak esett, ösz- szeroppant. Decemberben le­szerelték, s előbb az Orion Gyárba, majd az Egyesült Iz­zóba ment dolgozni, ötvenkét márciusában került ide, a váci képcsőgyárba. Egy évvel ké­sőbb — amint egy kicsit fel­cseperedett a fiam — én is kö­vettem. A férjem műszerész lett, én betanított munkás a bevezető gyártásban. . Fiatal volt a gyár — én voltam a I21-es felvételi sorszámú dol­gozója —, s ahogy nőttek a feladatok, úgy nőttünk velük mi is. Iskolákat, tanfolyamokat végeztünk hol a férjem tanult, hol én. Közben született egy kislányunk is, és felváltva gondoztuk a gyerekekét. A fér­jem most a fényforrás-gyár­egység üzemvezetője, s a mar­xista esti egyetem szakosítójá­ra jár. Bíznak benne Horváth János, a gyár párt- bizottságának titkára elődje volt Tóth Imrénének, a sze­mélyzeti osztályvezetői beosz­tásban. — Amikor utódot kerestünk, egyszerre többen is Tóthnéra gondoltunk. Akkor már más­fél évtizedes tömegszervezeti munkájával bizonyította, hogy nemcsak együttérez a dolgo­zókkal, de sokat tesz is értük. Még olyanok is megkeresték emberi gondjaikkal, akikhez sosem fűzte szorosabb munka- kapcsolat. Az is mellette szólt, hogy mindenkit ismer a gyár­ban, s a dolgozók bíznak ben­ne. Kis ideig gondolkozik, mi­előtt folytatja: — Tóthné életútja egy kicsit a követendő példa, minden munkás számára. Maga is alul­ról indult, és különös rokon- szenwel segíti, bátorítja azo­kat a munkásokat, akik tanulni vágynak, többre akarják vinni. Ezért is vállalt a személyzeti osztály védnökséget az általá­nos iskola esti tagozatának ki­helyezett osztálya fölött: a szakmai előrehaladáshoz a nyolcosztályos végzettség az első lépcsőfok. A második az, amikor a betanított munkás szakmai továbbképző tanfolya­mot végez. — Nálunk most különben nagyobbak a lehetőségek arra, hogy a rátermett szakmunká­sokból vezetők legyene : a gyárban ugyanis nagy beruhá­zásra kerül sor az ötödik öt­éves tervben. Itt alakítják ki a vállalat fénycsőgyártó bázisát, az üvegalapanyagtól a készáru­kiszállításig. Csaknem félmil- liárd forintos beruházás lesz ez, aminek eredményeként 1980- ra a mostani 7,5 millió darab­ról 25 millióra növekszik a fénycsőgyártás évente! Ekkora gyártókapacitáshoz, viszont sok tapasztalt, szakmailag jól képzett termelésirányítóra, vezetőre lesz szükség. Ennek jegyében készítettük el a gyár ötéves káderfejlesztési tervét, amiben külön foglalkoztunk a betanított és szakmunkások speciális továbbképzésével, a párttagok politikai továbbkép­zésével és az alapszervezeti tit­károk, vezetőségi tagok és pártbizottsági tagok politikai beiskolázásával. Nos, ebben a munkában vettük csak igazán nagy hasznát Tóth Imréné emberismeretének, higgadt, ítélőképességének és fejlett kritikai érzékének. Készül a családi fészek — Mikor lett tagja a párt­nak? Tóthné nevetve válaszol: — Második nekifutásra, 1957 februárjában. Először 1951-ben kértem a felvételemet, 16 éves koromban, de azt mondták a nagymarosi elvtársak, nőjek még egy kicsit előbb, aztán majd meglátjuk. De épp úgy részt vettem a falujáró mozga­lomban, a háziagitációban, mintha párttag lettem volna. Aztán, amikor az ellenforrada­lom után megalakult az MSZMP-szervezet Nagymaro­son, én is tagja lettem. A gyárban hamar felfigyel­tek, pontos megbízható mun­kájára, szorgalmára. Egy év múlva MEÖ-csoportvezető lett, később szakszervezeti könyv­táros. Közben volt műhelybi­zottsági titkár az alkatrész­gyáregységben, alapszervezeti párttitkár a MEÖ-ban, elvé­gezte a közgazdasági techni­kum levelező tagozatát, a' marxista—leninista esti közép­iskolát, az esti egyetemet és egyéves speciális kollégiumot szociológiából. Most szakmai­lag képzi magát: kétéves mun­kajogi tanfolyamon vesz részt, a Pest megyei Bíróságon. —A maradék időmben pedig építkezünk. Egy szoba-konyhá­ból építettünk kétszoba össz­komfortos családiházat, már csak a fürdőszoba csempézése van hátra. Kezére pillantok. Kézfeje párnás, tenyere kérges. Elérti a pillantást: — A segédmunkát magunk végeztük; a férjem, sajnos, be­le is betegedett, emiatt állt a munka jódarabig. Most már rendbejött, a ház is elkészült, mire ä gyerekek megnőttek. A fészek. Amiből lehet, hogy nemso­kára kirepülnek. Nyíri Éva Bráda Tibor: Rossz álom A grafikai anyag idén 5s problematikus. A bátorságot, a felderítő erőt hiányoltuk ta­valy, s ez a kép most sem vál­tozott jelentősen, bár Banga Ferenc, Sáros András Miklós, Szemethy Imre, Somogyi Győ­ző, Szabó M. László eredmé­nyei számottevőek. Szellemes Sarkadi Péter könyvtármontá­zsa, mely Vörösmarty versének és Rodin Gondolkodójának összegezésére vállalkozik. A Szobrászok anyaga meg­fontolt képzettársítások alap­ján született. A váci ifj. Blas­kó János tudása és lelkiismere­tessége mellett Gyurcsek Fe­renc merész fantáziája, Balás- sy Zoltán és Lisztes István're­mek éremművészete, a szent­endrei Farkas Adám szoborrá gyűjtődő töprengései és a Nagy­maroson megtelepedett Pállfy Katalin és Kaubek Péter lélek- ábrázolásban kiemelkedő port­réi jelentenek eseményt, Vár­nagy Ildikó, Váró Márton, Szabolcs Péter és Balás Eszter kezdeményezései mellett. E tárlat 'éppen a fiatalság készülődése nyomán tartalmaz lehetőségeket, minőséget, és té­vedést, azt, hogy szívós munka nyomán az önvizsgálat szigorí­tásának következményeként a grafika, a szobrászat, a festé­szet jelöltjeiből művészek le­gyenek, lehessenek. Vannak, akik nyitnak, mások összegez­nek, de ez egyelőre állapot és nem a minőség jelzése, de így van ez rendjén. lehet-e inéjj valamit a tár­sadalom, a fiatal tehetségek gondozásában, valami újat. lé­nyegest? Igen. A Stúdió Mú­zeum létrehozása lenne az a mérték és cél, mely a fiatal művészjelölteket nagyobb tel­jesítményre sarkallná, az utó­kor pedig e muzeáiis összefog­lalásban nemcsak^ a Stúdió korosztályainak folyamatát vizsgálhatná, hanem az új mű­vészetet pártoló, segítő össz­népi gondoskodást — társada­lom és képzőművészet termő­teremtő szolidáris szövetségét. A Stúdió 75 alkalmával a tárlaton kiállított művéért több művészt díjban részesí­tettek. Két Vácott alkotó mű­vész Gyurcsek Ferenc (szob­rász) és Sáros András Miklós (grafikus) a KISZ Központi Bizottságának díját kapta. Ugyanezt kapta Nagy Gábor festőművész. A SZOT díját nyerte el Lisztes István szob­rászművész. A Stúdió-díjat kapta: Mészáros Géza festő­művész, Kovács Péter, Kovács Tamás, Tassi Béla grafikus- művészek, a Fővárosi Tanács díjában részesült Újházi Péter festőművész, Váró Márton szobrászművész és Szabados Árpád grafikusművész, a Képzőművészeti Alap díját pedig Gábor István festő­művész kapta. Losonci Miklós i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom