Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-19 / 297. szám
xMtlaD 1975. DECEMBER 19., PÉNTEK Folytatta munkáját az országgyűlés A Pest megyei képviselők padsorai az ülésteremben, (Folytatás az 1. oldalról.) tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba, ahonnan azonos értékben hatféle műanyagot vásárolunk vissza. A petrolkémiai együttműködésben ma már a Szovjetunió mellett Lengyelország, Csehszlovákia és Románia is részt vesz. IJj típusú együttműködés — A magyar—szovjet gaz- nem ezek új, mozgósító, szerdasági együttműködés kereté- vező erőt jelentenek a munká- ben a legutóbbi évben számos ban, gazdaságunkban és társa- új egyezmény született. A dalmunkban — mondotta, megkötött és előkészített majd így folytatta: a jármű- egyezmények és megállapodó- ipari, a számítástechnikai és sok között — fontosságát és a petrolkémiai beruházások perspektíváját tekintve — ki- határidőre elkészültek. A ma- emelkedik az olaj- és földgáz- gyár—szovjet petrolkémiai vezetékek műszer- és hírköz- együttműködésben a két őrlő rendszerének további közös fejlesztésére és gyártására vonatkozó szerződés. Ezek a berendezések a Szovjetunióban a több ezer kilométeres gáz- és olajvezetékek távirányítását végzik majd, és jelentősen növelik a kőolaj- és földgázszállítások üzembiztonságát. — Exportstruktúránk fejlesztése szempontjából jelentős, hogy a következő 10—15 évre kialakultak, illetve részben még alakulóban van egy sor a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart érintő nagy horderejű megállapodás, elsősorban a Szovjetunióval, de más KGST-országokkal is. A 15 évre aláírt — számunkra több mint 100 milliárd forint exportot lehetővé tevő — zöldség-gyümölcs egyezmény egy korábbi megállapodás meghosszabbítása és kibővítése. Lehetőség mutatkozik arra, hogy újabb egyezményeket írjunk alá, amelyek gabona- és húsexportunk hosszútávú és előnyös kiviteli feltételeit teremtik meg! — A tervegyeztetések során mód nyílt kapcsolataink dinamikus fejlesztésére a többi KGST-tagországgal is. örvendetes, hogy a Szovjetunió mellett a többi szocialista országgal is egyre nő a tartós együttműködésen alapuló árucsereforgalom. Az V. ötéves terv idején a szakosítási és kooperációs egyezmények már a kölcsönös áruszállítások 20— 30—40 százalékára terjednek ki: Üj vonása tervünknek, hogy a szocialista kétoldalú kapcsolatok mellett a sokoldalú integrációs együttműködést is magában foglalja. Energia- és nyersanyagellátásunk biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a bennünket érdeklő közös fejlesztésekben, szám szerint 10 nagyobb egyeztetett KGST-beru- házásban szükségleteink és anyagi lehetőségeinkhez mérten részt vegyünk. Ezek között a legnagyobbak a kőolaj-, a földgáz-, a villamosenergia- és a cellulóz-^ i ellátásunkat biztosító beruhá-' zások. Az együttműködés további elmélyítése érdekében a következő években a KGST- ben hosszútávú, 1990-ig szóló együttműködési komplex célprogramokat dolgozunk ki a fejlesztés legfontosabb területeire. Szekér Gyula ezután hangsúlyozta, hogy a szocialista gazdasági együttműködés új formáinak hatása nemcsak a gazdasági eredmények pozitív változásában mérhető le, haszág területén együttesen körülbelül 15 milliárd forint ösz- szegű beruházás összehangolását valósítottuk meg három esztendő alatt. Kézzelfogható bizonyítéka ez a szocialista gazdasági integráció életrevalóságának, megerősíti annak további kiszélesítésébe vetett bizalmunkat. Példának említem a több mint 10 éves magyar—szovjet és magyar— lengyel timföld—alumímium együttműködést. Eddig hárommillió tonna timföldet szállítottunk ki és majdnem 1 millió tonna alumíniumot vásároltunk vissza. sokkal nagyobb lendületet adhatnánk tőkés exportunknak. — Említettem, hogy nem szocialista exportunkat 1972. évi változatlan árakon 60—65 szá- zálékkal kell növelni. Folyóárakon számolva azonban nem szocialista exportunkat több mint kétszeresére kell növelni öt év alatt. Azért említem a folyóárakat, mert vállalatainknak az évek során majd a mindenkor esedékes folyó áron kell idomulniuk a piac változó körülményeihez. Az élelmiszer-gazdaságnak kétszeresére, a köny- nyűipamak és a vegyiparnak több mint kétszeresére, a gépiparnak csaknem háromszorosára kell növelnie tőkés exportját. Ez rendkívül nagy feladat. Éppen ezért, az eddiginél is jobban kell törekedni arra, hogy tőkés exportunk egyre növekvő hányada hosszabb időre megkötött, a műszaki fejlesztést és az értékesítést is felölelő kooperációs és más együttműködési szerződések keretében jöjjön létre. Sajnos, ez az évi tőkés exportunk elmarad a múlt évitől. Éppen ezért a jövő évi tő- késexport-előirányzataink teljesítése mind a termelő, mind a külkereskedelmi vállalatok előrelátóbb és aktívabb munkáját igényli. — Szembe kell néznünk ugyanakkor azzal is, hogy a Közös Piac országaiban egyes termékeinket diszkrimináció sújtja. Ez is nehezíti helyzetünket. Az európai biztonsági és együttműködési értekez let záróokmánya szellemébe] is határozottan tovább harco lünk a szocialista országokat, köztük a hazánkat is sújtó diszkrimináció megszüntetéséért. Szekér Gyula végezetül rámutatott: — Tudatában kell lennünk annak, hogy külgazdasági kapcsolataink eredményes fejlesztése nemcsak rajtunk múlik ugyan, de a mi kezünkben is van. Ügy kell alakítanunk, tökéletesítenünk gazdaságunk szerkezetét, hogy minél jöbbáíT alkalmazkodhassunk a világgazdaság változó követelményeihez. Olyan termékek kellenek tehát — a szocialista országokkal legújabban megkötött egyezményeink is ezt igazolják — amelyek konstrukcióban és technológiában egyaránt megfelelnek a mai nemzetközi színvonalnak. A hozzászóló a beterjesztett V. ötéves tervjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. désével összhangban a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalma — változatlan áron számolva — 27 százalékkal nő, s 1980-ban folyó árakon számolva eléri a 330 milliárd forintot. A növekedés mértéke szerényebb, mint az előző öt évben. Ez a szerényebb fejlődés mégis azt jelenti, hogy lakosságunk 1980- ban jövedelméből körülbelül 110 milliárd forinttal többet költhet el fogyasztási cikkek vásárlására, mint 1975-ben. A miniszter hozzáfűzte, hogy javul az áruválaszték, kulturáltabbá válnak a kiszolgálási körülmények. Az iparcikkek forgalma a következő öt évben is gyorsabban emelkedik, mint az élelmiszereké, ami nemzetközileg elismert jellemzője az életszínvonal növekedésének. 1975-ben az összes árufogyasztáson belül az iparcikkek részaránya 53,3 százalék, ez az arány 1980-ban előreláthatólag 55,5 százalékra emelkedik. Az V. ötéves terv lehetővé teszi, hogy a kereskedelmi bolthálózatot tovább bővítsék, növeljék az értékesítőhelyek számát. A miniszter kiemelte, hogy az' V. ötéves terv számítási anyagai szerint a fogyasztási- cikk-kereskedelemben 45 ezerrel kell növelni a létszámot. Az elkerülhetetlen létszám- növeléshez többféle intézkedésre van szükség. Nem utol* sósorban el kell érni a kereskedelmi munka fokozottabb társadalmi elismerését. — Ügy érzem, nem vagyok elfogult, amikor azt állítom, hogy a kereskedelmi dolgozók többsége helytállásával rá is szolgált erre a megbecsülésre — mondotta a miniszter. Ezután a lakosság idei és jövőre várható áruellátásáról szólt Szurdi István. Elmondta, hogy ebben az évben a belkereskedelmi vállalatok a tervezettnél több árut értékesítenek, mivel a lakosság pénzjövedelme is magasabb a tervezettnél. A magasabb követelmények sem okoztak zavart az áruellátásban. A miniszter elmondta, hogy a kereskedelmi vállalatok felkészültek a karácsonyi és az újévi forgalomra. Az árukészletek, a választék megfelelő. A kereskedelem nagy gonddal kezdte meg felkészülését a lakosság jövő évi áruellátására. Az 1976. évi belkereskedelmi áruigények egyeztetésének első szakasza az érdekelt minisztériumokkal és részben a termelőüzemekkel eredményesen lezárult, bár néhány fontos termék szállításáról még folynak a tárgyalások. Kifejezte meggyőződését, hogy az áruszállítási megállapodások teljes egészében realizálódnak, ez pedig azt jelenti, hogy 1976-ban kielégítő, jó szívonalú lesz a lakosság áruellátása. Több mint kétszeresére kell növelnünk tőkés exportunkat Lényegcsen emelkednek idegenforgalmi bevételeink Az idegenforgalomról és a turistaforgalomról szólva a miniszter elmondta, hogy az idén több mint hárommillió magyar állampolgár utazott külföldre, szemben az 1970. évi egymillióval. 1980-ban a tervek szerint 4 millió 300 ezer állampolgárunk kel útra. A Magyarországra látogató külföldiek száma, ami 1970-ben 5 millió 600 ezer volt, az idén mintegy kilencmillió lesz, 1980-ra pedig mintegy 10—10,5 millió külföldi érkezésével számolnak. A miniszter örvendetesnek mondotta, hogy az idén 60 ezer magyar fiatal szervezett formában utazott külföldre és 70 ezer külföldi fiatal érkezett turistaként hazánkba. Lassan önálló népgazdasági ágazattá terebélyesedő nemzetközi idegenforgalmunk gazdasági fontosságát jelzi, hogy az idegenforgalomból származó bevételeink lényegesen emelkedtek. Rubelvi- szonylatú idegenforgalmi bevételeink részesedése a teljes rubel áruexportban az 1970. évi 2,7-ról már tavaly 4,1 százalékra emelkedett, s nagyobb volt, mint a hús-, a baromfi- és a tejipari terméSzurdi István: Tovább javul a lakosság áruellátása A miniszter a kiskereskedelmi forgalom alakulását elemezve elmondotta, hogy a lakosság áruvásárlásra fordított kiadásai a most befejeződő ötéves tervidőszakban évenként átlagosan 9,3 százalékkal, vagyis évente átlag 15—16 milliárd forinttal emelkedtek. Folyó árakon számolva az 1970. évi 140 milliárddal szemben 1975-ben előreláthatólag 218 milliárd forint értékű árut értékesít a kiskereskedelem. Fokozatosan, minden termékből megteremtjük a kereslet-kínálat egyensúlyát — Természetesen tudjuk — mondotta —, hogy a vásárlói közérzetet nemcsak az áruellátás népgazdasági adatokkal bizonyítható fejlődése határozza meg. A fogyasztók közérzetét befolyásolja, hogy vásárlási igényeit helyileg, napról napra hogyan és milyen körülmények között tudjuk kielégíteni. Kereskedelempolitikánk egyik fontos elve, hogy minden vásárló minden időben megtalálja üzleteinkben cíz egyéni kívánságainak megfelelő árukat, legyen az akár egy csekély értékű áramelosztó, vagy nagyobb értékű automata mosógép, sör, vagy valamilyen építőanyag. Az ilyen magas színvonalú stabil árukínálat megteremtése azonban nemcsak a kereskedelem elhatározásának a kérdése. Egy tízmillió lakosú ország képtelen arra, hogy saját termelőkapacitásaival a fogyasztási cikkeknek olyan széles választékát állítsa elő, amit lakosságunk — meglehetősen differenciálódott jövedelmi színvonala mellett — elvár. Ezért részben behozatalra kell támaszkodnunk. A szocialista országokból származó importunk évről évre dinamikusan nő. De ennek természetesen korlátái is vannak, hiszen saját országuk lakosságának növekvő igényeit is ki kell elégíteniök. Országunk gazdaságpolitikájába a tőkésországokkal folytatott külkereskedelem fejlesztése is beletartozik. 1970—1975. között a konvertibilis devizákkal kiegyenlített fogyasztási- cikk-importunk — beleértve az építőanyagokat is — 50 százalékkal emelkedett, és 1975-ben körülbelül 143 millió dollár értékű volt. A tőkés importot 1976-ban sem csökkentjük, sőt némileg növeljük is. A tőkés piacokról származó fogyasztási cikkeket illetően az árakkal vannak gondjaink, mivel azok a mi fogyasztói árainkkal ösz- szehasonlítva gyakran magasak, s — kivéve talán a textilipari termékeket — az utóbbi években jelentősen emelkedtek. Mindezekből következik, hogy bizonyos fogyasztási cikkekből — ez a termékeknek csupán egy töredékét jelenti — csak fokozatosan és hosszabb idő alatt tudjuk megteremteni a kínálat és a kereslet teljes egyensúlyát. Ezeknek az úgynevezett hiányzó termékeknek a körét is évről évre szűkítjük. Szerényebben növekszik az elkövetkezendő öt évben a kiskereskedelmi forgalom A miniszter a továbbiakban míthat 1976. és 1980 között, azzal foglalkozott, hogy az or- Az V. ötéves terv szerint a la- szág milyen áruellátásra szá- kosság jövedelmének növekePARLAMENTI JEGYZET Csak fegyelmezettebb munkával Az V. ötéves terv kétnapos vitája során sok szó esett a munkafegyelemről. Nemcsak az expozéból derült ki, hogy a megnövekedett feladatoknak csak a jelenleginél szilárdabb munkafegyelemmel tehetünk eleget, de szinte kivétel nélkül erről beszéltek a felszólalók is. JOGTALAN KÖVETELÉSEK Bata János, a gyömrői Ruhaipari Ktsz elnöke, a megy e 12. választókerületének képviselője szerda esti felszólalásának is (melyet tegnapi lapunkban ismertettünk) ez volt a központi kérdése. Az elmondottakat érdekes helyi példával egészítette ki szüneti beszélgetésünkön. — Bár szövetkezetünk már teljesítette tervét, mégis év végi hajrában vagyunk. Sok száz kabát készült el terven felül, ormit még az idén szeretnénk leszállítani a megrendelőknek. A vasalóüzem dolgozói közül néhányan a fokozott munkára hivatkozva célprémiumot kértek, mondván, hogy csak altkor készülhetnek el időben, ha ilyen formában jutalmazzák munkájukat. Mit tehet az elnök ilyen esetben? Vagy teljesíti a jogtalan követelést s ezzel akarva-akaratlanul lazítja az egész üzem munkafegyelmét, vagy valami más megoldást keres. Ez utóbbi volt az észszerűbb: a pilisi szövetkezet vállalta a kabátok vasalását. A jogtalan követelődzők akkor hökkentek meg, amikor látták hogy gépkocsikra kerülnek a kabátok, s az ő munkájukat más végzi majd el. ami kétségkívül visszahat keresetükre. Az elmondott példa is bizonyítja: nem véletlenül szóltak a vitában nagyon sokan a munkafegyelem szilárdításának szükségességéről. BÉRSZINTKÜLÖNBSÉG Kovács Istvánná, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kis- tarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse, a megye i, választókerületének képviselője a visszásságok eredetére kereste a választ a beszélgetések során. — A bérfejlesztésben a könnyűipar még nem érte el az előírt szintet. Az ebből fakadó gondokat csak fokozza az a bérszintkülönbség, ami jelenleg fennáll az anya- és leányvállalatok között. Ugyanazért a munkáért ugyanolyan minőség esetén egy-két forinttal kevesebb órabért kapnak nálunk a dolgozók, mint az anyavállalat munkásai. Ez kétségkívül lazítja a munkafegyelmet vállalatunknál, amely ebből eredően jelentős létszámhiánnyal küszködik. Legalább száz új dolgozóra lenne szükségünk, de új munkaerőt Pest szomszédságában nem találunk. Ez a tény óhatatlanul elnézőbbé teszi a vezetőket a lazaságokkal szemben, mivel nem akarják elveszíteni meglevő embereiket. AKIK ELMENTEK — Nem tudom, mennyiben helyes ez a felfogás — szállt szembe az elmondottakkal Gádor János, a dányi Magvető Termelőszövetkezet elnöke, aki Bozsó Lászlónknak, a val- kói Egyesült Termelőszövetkezet dolgozójának, a megye 3. választókerülete képviselőjének a vendégeként vett részt az országgyűlés téli ülésszakán. Aztán példával bizonyított. — 1975 januárjában egyesült gazdaságunk a káka) A Ezután a , Minisztertanács elnökhelyettese elmondotta, hogy az V. ötéves terv egyik legnagyobb jelentőségű és legnehezebb feladata a nem szocialista országokat érintő export-import terveink teljesítése. E viszonylatban importunkat 35—40, exportunkat legalább 60—65 százalékkal kell növelni, ez a feladat azért is bonyolult, mert itt nem támaszkodhatunk a szocialista országok között szokásos tervegyeztetés szilárd alapjaira. Termékeinknek csak egy része felel meg a tőkés piac követelményeinek. Tetézi gondjainkat az is, hogy tőkés exportunk néhány hagyományos termékcsoport mellett eléggé szétaprózott és nem nyugszik tartós együttműködési alapokon. Ezután így folytatta: — Megérett az ideje annak, hogy az eddiginél sokkal jobban súlypontokat képezzünk. Helyes volna nagyobb horderejű együttműködési egyezmények kialakítása, olyan termékek, termékcsoportok és területek kijelölése, amelyek fejlesztésével az eddiginél
