Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

1975. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK i/Űdan Megkezdődött az országgyűlést téli ülésszaka politikai céljainkkal összhang­ban alakuljon. Továbbra is kiemelt társada­lompolitikai féladatunk az or­szág lakásállományának növe­lése. A terv összesen 430—440 ezer új lakás építésével, ezen belül — a beruházási lehetősé­gek figyelembevételével — legalább 150—160 ezer állami lakás felépítésével számol. Eb­ből a tanácsi bér- és az értéke­sítésre kerülő lakások száma legalább 140—150 ezer lesz, ami 10—15 ezerrel több, mint a IV. ötéves terv időszakában. A tervjavaslat előirányozza a kulturális szolgáltatások, mindenekelőtt az óvodák, álta­lános iskolák és a szakmun­kásképző intézetek fejlesztését. A kulturális ellátásra előirány­zott eszközökből növekvő há­nyadot fordítunk az oktatás céljaira. A lakosság egészségügyi és szociális ellátásának javítása érdekében rendelkezésre álló erőinket mindenekelőtt o kór­házi ágyak számának növelé­sére, a kórházi betegellátást szolgáló egészségügyi hálózat bővítésére összpontosítjuk. Németh Károly: Ötödik ötéves tervünk a nép boldogulását szolgálja Rangsorolni kell a jogos igényeket Társadalompolitikai és gaz­dasági feladataink megvalósí­tásához a tevjavaslat összesen 970—980 milliárd forint beru­házását irányozza elő. A szo­cialista szektorban 870 milliárd forint értékű beruházásra ke­rülhet sor. Ez 25—26 százalékkal nagyobb, mint 1971—75-ben. Az évenkénti átlagos növeke­dési ütem 3,9 százalék lesz, ami kisebb az elmúlt években elért növekedésnél. Figyelembe véve azonban a gazdasági egyensúly követel­ményeit, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, valamint az építési előirányzat feszességét — ez a beruházási lehetőségek felső határát jelenti. Ezért tár­sadalmi és gazdasági megfon­tolások alapján rangsorolni kellett az igényeket és őszintén meg kell mondani, nincs mód arra, hogy a jelenlegi helyzet­ben minden jogos és gazdasá­gilag ésszerű igényt kielégít­sünk. Viszonylag kevés új nagy- beruházással számolunk és a terv most csak az 1976—77- ben megkezdődő nagyberuhá­zásokról dönt. Javaslom, hogy a további beruházásokról a későbbiekben, a változó felté­telek ismeretében határozzunk. Az V. ötéves terv végrehaj­tása szempontjából kiemelt je­lentősége van annak, hogy már a tervidőszak első évében ha­tározott eredményeket érjünk ej, mindenekelőtt az egyensú­lyi viszonyok javításában, a társadalmi termelés hatékony­ságának fokozásában, az ex­port kívánatos mennyiségének, minőségének és szerkezetének kialakításában. Éppen ezért, az 1976-os éves terv teljesítése minden tekintetben elenged­hetetlen követelmény. A terv megvalósítása átfo­gó gazdaságszervező munkát követel. A Minisztertanács ki­dolgozta azokat az intézkedé­seket, amelyeket a törvényja­vaslat elfogadása után szán­dékozunk kiadni. A terv gazdaságpolitikai cél­jaival összhangban és az új gazdasági feltételeknek meg­felelően került sor a gazdasá­gi szabályozórendszer módosí­tásaira. Ezek elősegítik a tár­sadalmi tisztajövedelem elosz­tási arányaiban korábban be­következett kedvezőtlen eltoló­dások korrigálását, az erőfor­rásokkal való racionálisabb gazdálkodást, a fejlesztéshez és a termeléshez fűződő haté­konysági követelmények kö­vetkezetesebb érvényesítését és jövedelempolitikai céljaink» jobb megvalósítását. A népgazdasági terv a2 or­szág terve. Megvalósítása azon­ban a vállalatokon, a terme­lő és gazdálkodó kollektívá­kon múlik. Kezdeményező munkájuk nemcsak saját ter­veik, hanem az egész népgaz­dasági terv megvalósításának is a feltételét jelenti. Nyíltan meg kell mondani, hogy a ma­gunk elé tűzött célokat csak akkor valósíthatjuk meg, ha a munkafegyelmet, a munka­erkölcsöt megszilárdítjuk és magasabb szintre emeljük. Olyan társadalmi légkört kell teremtenünk, amely nem tűri meg a hanyagságot, a nemtörő­dömséget vagy a taktikázó kö­zönyt. Bizonyos vagyok abban, hogy országunk egész lakossá­ga megérti az előttünk álló feladatok nagyságát; hogy ve­zetők és beosztottak felisme­rik a népgazdasági tervben saját érdekeiket és ki-ki saját munkahelyén minden tőla, tel­hetőt elkövet a népgazdasági tervben foglalt célok megva­lósításáért. Kérem az országgyűlést, hogy a népgazdaság V. ötéves tervéről előterjesztett javas­latot vitassa meg, fogadja el és a tervet emelje törvény­erőre. — Belpolitikai események­ben gazdag esztendő végére ér­keztünk — kezdte beszédét az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Ezek sorát pár­tunk nagy jelentőségű XI. kongresszusa nyitotta meg, majd folytatódott felszabadu­lásunk harmincadik évforduló­jával, az országgyűlési válasz­tásokkal, a magyar szakszer­vezetek kongresszusával és az országgyűlés mostani, kiemel­kedő ülésszakával zárul. Most az a feladatunk, hogy a párt XI. kongresszusán elhatározott társadalompolitikai céljaink­kal, gazdaságpolitikai törek­véseinkkel összhangban tör­vénybe foglaljuk népgazdasá­gunk fejlesztésének következő öt évre szóló programját, amelynek megvalósításával elő­rehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. — A közeli napokban befe­jeződő tervidőszakban a ma­gyar népgazdaság helyes irány­ban, eredményesen és dina­mikusan fejlődött. Hazánkban a gazdasági építőmunka sike­resen előrehaladt, a IV. ötéves tervben kitűzött célok többsé­gét minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel valósítjuk meg. Bővültek a társadalom terme­lőerői, tovább erősödött a ter­melési viszonyok szocialista jellege. A nemzeti jövedelem a tervezettnél nagyobb mér­tékben és a korábbinál egyen­letesebb ütemben nőtt. Javult a társadalmi termelés haté­konysága, a termelés növeke­dése lényegében a munkater­melékenység emelkedéséből származik. Az ipar, a népgaz­daság vezető ágazata, túltel­jesítette feladatát, a központi fejlesztési programok végre­hajtása kedvező irányba be­folyásolta a termelési szerke­zet átalakítását. A mezőgazda- sági termelés növekedési üte­me is jelentősen meggyorsult. A kenyérgabona és a kukori­ca termelésében felzárkóztunk a világ élenjáró országai közé. Emelkedett népgazdaságunk technikai színvonala, sok új létesítménnyel gazdagodott az ország. A gazdasági növeke­dést az életszínvonal rendsze­res javulása kísérte. A reálbér és a reáljövedelem növekedése a tervezettnek megfelelően ala­kul. Az előirányzott szociálpo­litikai intézkedéseket végre­hajtottuk, sőt egyes területe­ken túlteljesítettük. Számotte­vően növekedett a lakásállo­mány, bővült a gyermekintéz­mények hálózata. Javultak az oktatás, a közművelődés és az egészségügyi ellátás, valamint a tömegközlekedés feltételei. A lakosság áruellátása a terv­időszakban kiegyensúlyozott volt Nincs törés gazdasági fejlődésünkben gyűlési képviselője is újdon­ságokról számol be. PLUSZ 300 MEGAWATT — A napokban újra kezdi munkáját a kilences és tizen­egyes blokk, amelyek javítá­sok miatt állták egy ideig. Március végére pedig üzembe áll a most befejezéséhez köze­ledő tizenhármas bolt is. Ez­zel a jelenlegi, mintegy 1700 megawattról 2000 mega­wattra nő majd az erőmű ter­melése. Persze mindezt elérni nem könnyű, mivel munkaerő­gondokkal küszködik a váEa- lat, s jelentősebb számú új munkásra nem is nagyon szá­míthatunk. A fejlesztést tehát elsősorban a meglevő erővel kell megoldanunk, méghozzá éppen a csúcsidőszakban. A téli hónapokban ugyanis mint­egy harminc százalékkal na­gyobb a terhelés, mint más­kor. TELJES GÉPESÍTÉS — Gondok, problémák akadnak szép számmal, olyan gazdaságokban is, mint ami­lyen a mienk — mondotta Győré Sándor, az abonyi Ság- vári Endre Termelőszövetkezet elnöke, az Elnöki Tanács tag­ja. a megye 9. választókerüle­tének képviselője. — Tízmil­liós termelési értékemelkedést irányoztunk elő ay következő eszténdőre. Ennek sikere ér­dekében az idei négymillióval szemben jövőre már hétmilliót fordítunk új gépek vásárlásá­ra, hogy teljes egészében gé­pesíthessük gazdaságunkban az állattenyésztést és a nö­vénytermesztést. Profilválto­zásra is sor kerül. Eddig 100 hektáron termeltünk napra­forgót, ezt átadjuk a szomszé­dos József Attila Termelőszö­vetkezetnek. Tőlük viszont át­vesszük a cukorrépát, s az ad­digi 200 hektár helyett 400 hektár cukorrépa-vetésterület­tel számolunk. SZERKEZET AZ ATOM­ERŐMŰNEK Igen jelentős fejlesztés előtt áll. a Kohászati Gyárépítő Vál­lalat tápiószelei gyáregysége is — mint Matula Pál műve­zető, a megye 6. választókerü­letének képviselőjétől megtud­tuk. — Az idén 6000 tonna vas- szerkezet gyártása volt a terv. Jövőre — a 300 milliós beru­házás befejezésének eredmé­nyeképpen — már 8000 tonna vasszerkezet gyártását irá­nyozza elő az ellcépzelés. En­nek teljesítése nagy feladat elé állítja gyáregységünk min­den dolgozóját, annál is in­kább, mert már az első ne­gyedévben meg kell kezde­nünk a Paksi Atomerőmű szá­mára készülő vasszerkezetek gyártását. Ez olyan nagyfon- fontosságú munka, ami egy nap késést sem engedélyezhet számunkra. A létszámgond­jaink pedig változatlanok. De ahogy az idén létszámemelés nélkül teljesíteni tudtuk ter­vünket, úgy ezt kell tennünk a jövő esztendőben is. ★ A folyosói beszélgetések azt bizonyítják: hogy Pest megye gyárai, gazdaságai további je­lentős fejlődés előtt állnak az V. ötéves tervidőszakban. De arra is figyelmeztetnek, hogy a régi módon már nem lehet valóra váltani az egyre na­gyobb célkitűzéseket: minde­nütt tovább kell tökéletesíteni a munka- és üzemszervezést, fel kell tárni a meglevő bel­ső tartalékokat, s mindent meg kell tenni a munkafegye­lem erősítéséért. Prukncr Pál — Megelégedéssel állapít- hajuk meg, hogy mindaz, amit elértünk, gazdaságpolitikánk helyességét, népünk eredmé­nyes munkáját bizonyítja. Ha a világgazdaságban bekövet­kezett változások nem hatot­tak volna kedvezőtlenül nép­gazdaságunkra, akkor most az eddigi legsikeresebb ötéves tervünk végrehajtásáról szá­molhatnánk be. A tervidőszak második felében nagymérték­ben növekedtek az energiahor­dozók és alapanyagok árai, amelyekből behozatalra szoru­lunk, ugyanakkor az álta­lunk exportált termékek ára csak mérsékelten emelkedett. Emiatt, és a Közös Piac diszk­riminációs intézkedései követ­keztében, számottevő veszte­ség érte a népgazdaságot. A terheket döntő mértékben az állam vállalta magára, anél­kül, hogy egyéb kötelezettsé­geit csökkentette volna. — A szocialista tervgazdál­kodás fölényéről, a szocialista országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval folytatott együttmű­ködésünk erejéről és népgaz­daságunk szilárdságáról tanúskodik, hogy a tőkés inf­láció kedvezőtlen1 hatásai, kül­kereskedelmi veszteségeink — bár hátrányosan befolyásolták a gazdasági egyensúly feltéte­leit — nem okoztak törést gaz­dasági fejlődésünkben. — A megváltozott világgaz­dasági helyzetben azonban szembetűnőbbé váltak gazda­sági munkánkban már koráb­ban is meglevő fogyatékossá­gok. Mindenekelőtt az, hogy a szükségesnél és a lehetséges­nél lassabban halad előre a termelés szerkezetének kor­szerűsítésé, a minden piacon jól értékesíthető, versenyké­pes termelés aránya nem éri el az indokolt mértéket. Nincs lényeges előrehaladás a beru­házási tevékenység javításá­ban, az üzem- és munkaszer­vezésben, az állóeszközök ki­használásában és a munlca- erő-gazdálkodásban. A meg­változott világgazdasági hely­zet felismerését csak lassan követték a szükséges intézke­dések. — Pártunk Központi Bizott­sága novemberi ülésén jóvá­hagyta az V. ötéves népgazda­sági terv irányelveit. A célok meghatározásában figyelembe vette népgazdaságunk helyze­tét, a IV. ötéves terv tel­jesítésének várható eredmé­nyeit, a hosszú távú tervező- munka tapasztalatait, a KGST- országokkal lefolytatott terv­koordinációs tárgyalások meg­állapodásait. Megállapította, hogy eddigi eredményeink és gazdaságunk belső tartalékai lehetővé, a megváltozott világ- gazdasági feltételek pedig szükségessé teszik, hogy a gaz­dasági munkában az eddigi­eknél magasabb minőségi kö­vetelményeket támasszunk. Ar­ra törekszünk, hogy a szocia­lista építőmunka tervszerű folytatása, a termelőerők fej­lesztése, korszerűsítése és .ha­tékonyabb kihasználása útján tovább javuljanak népünk életkörülményei és fokozato­san megteremtsük a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének tartós feltételeit. — Nagy erőfeszítéseket igénylő, de reális célkitűzés, hogy a tervezett növekedési ütem megvalósításával bizto­sítsuk a népgazdaság töretlen fejlődését, a fogyasztás és a felhalmozás növekedésének fo­lyamatosságát, az életkörülmé­nyek szolid, de megalapozott javítását. A feltételek nem olyan kedvezőek, hogy a tör­vénytervezetben foglalt elő­irányzottnál gyorsabb előreha­ladást tervezhetnénk, de nem is olyan nehezek, hogy szabad lenne ennél kisebbre venni az előrelépést. Csak reálisan tervezhetünk A tervezőmunka során az igények — különösen a beru­házások tekintetében — jóval meghaladták a reális lehetősé­geket. Az igények növekedése a fejlődés természetes velejá­rója, és szívünk szerint telje­sítenénk is azokat, de nem indulhatunk ki vágyainkból. Mint ahogy a család is rang­sorol, úgy a nagy családnak, az országnak is — a reális le­hetőségekkel számolva — szi­gorú következetességgel rang­sorolni kell a jogos igények ki­elégítésében. A hazánk és né­pünk iránt érzett felelősség arra kötelezi pártunkat és kormányunkat — és bennün­ket, képviselőket is —, hogy mindenkor anyagi lehetősé­geink körültekintő figye­lembe vételével alakítsuk ki álláspontunkat. A törvény- tervezetben foglalt célok reá­lisak, megvalósíthatók, de lát­nunk kell, hogy a tervidőszak­ban gazdasági 'építőmunkánkat a korábbihoz képest nehezebb feltételek mellett fogjuk végez­ni. A fejlődés hazai erőforrá­sait, a beruházásokat, az ener­giát, a munkaerőt a korábbinál csak kisebb mértékben tudjuk bővíteni, és számolnunk kell azzal is, hogy a világgazdasági folyamatok továbbra is kedve­zőtlen hatást gyakorolnak nép­gazdaságunkra. Ezért a fo­gyasztást és a felhalmozást az eddiginél lassabban növelhet­jük, míg a termelést, az ex­port, a hatékonyság és a szer­kezetátalakítás feladatait a reálisnak ítélt felső határon szükséges előirányoznunk. — A további előrehaladás döntő feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erő­teljes növelése, a népgaz­daság kiegyensúlyozott fejlődé­sének biztosítása. Ennek érde­kében halaszthatatlan feladat, hogy mozgósítsuk a meglevő erőforrásainkat, jobban hasz­náljuk ki gazdaságunk belső tartalékait. A fejlődés inten­zív jellegének erősítése a tu­dományos-műszaki fejlődés meggyorsítását, a munka ter­melékenységének dinamikus növelését, az álló- és forgó­eszközök hatékonyabb kihasz­nálását követeli. Fontos a nyersanyagok magasabb fel­dolgozottsági fokát megvalósító, értékesítési céljainkkal jobban összhángban álló termelési szerkezet kialakítása, illetve az ezt elősegítő műszaki fejlesz­tés. Jelentős teendőnk a meg­levő és g^zdgságosan kiter­melhető haagl ásványvagyon hasznosítása^' valamint a szé­les körű energia- és anyagta­karékosság, anyagi és szellemi erőforrásaink ésszerűbb ki­használása — hangsúlyozta Németh Károly, majd beszé­de további részében az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzataival foglalkozott. — Az ipari termelés terve­zett növekedése némileg ki­sebb, mint amit a jelenlegi öt­éves tervidőszakban elértünk — mondotta. — A követelmé­nyeknek megfelelő termékszer­kezetben történő megvalósítá­sa azonban a korábbinál lé­nyegesen nehezebb feladatot jelent. A termelés nagyobb nö­vekedése csak akkor lenne kí­vánatos, ha olyan termékek­ből gyártanánk többet, ame­lyek az előirányzottnál na­gyobb mértékben növelnék a gazdaságos exportot, vagy a tőkés importot helyettesítenék. Az ipari termelés növelésé­nek fő kérdése ezért nem az, hogy nagyobb mennyiségi tel­jesítményt érjünk el, hanem az, hogy a termékszerkezet az érté­kesítési és hatékonysági köve­telményekkel összhangban vál­tozzék. Ez a kereslethez való rugalmas alkalmazkodást, a minőségi tényezők előtérbe ál­lítását követeli. Az ipari ter­meléssel szemben tehát az a követelmény, hogy egyre ma­gasabb szinten feleljen meg a hazai szükségletek kielégí­tésének és a nemzetközi ver­senyképesség feltételeinek. — Az ipar a termelési szer­kezet átalakításával, az ener­gia, az anyag és félkésztermé­kek termelésének fejlesztésé­vel mérsékelje a népgazdaság növekvő importterheit, növel­je a gazdaságosan értékesíthe­tő termékek arányát, fokozza az exportot. A feldolgozóipar­ban növekedjék a versenyké­pes gyártmányok aránya és csökkenjen a gazdaságtalan termelés. Előtérbe kell állítani azoknak az ágazatoknak és vállalatoknak a fejlesztését, ahol a gyártmányok megfelel­nek a korszerűség követelmé­nyeinek. E tekintetben külö­nösen a gépiparra hárulnak nagy feladatok. A termelőmunkában, a szolgáltatási ágazatokban nem lehet munkaerőhiány — A gazdaságos termelési szerkezet kialakításának meg­gyorsítása a kiegyensúlyozott fejlődés nélkülözhetetlen és semmi mással nem pótolható feltétele. Csak akkor érhetünk el sikert, ha rövid időn belül kidolgozzuk és következetesen végrehajtjuk a minden piacon versenyképes gyártmányok nö­velésének, a gazdaságtalan ter­melés korlátozásának program­ját. Ez a központi irányító szer­vek, a minisztériumok és a vállalatok közös feladata és egybehangolt munkájukat igényli. Megoldásra váró fel­adat az is, hogy az átlagos­nál gyorsabb fejlesztésre kije­lölt ágazatok és vállalatok in­dokolt létszámszükségletét ki­elégítsük a dolgozók vállalat­ion belüli és a vállalatok kö­zötti tervszerű átcsoportosítás útján. Az érintett dolgozók át­csoportosítását,' átképzését terv­szerűen, jól előkészítve, reá­lis igények figyelembevéte­lével kell lebonyolítani. — Az ipari termelést válto­zatlan létszámmal, a termelé­kenység emelésével kell növel­ni. Az új munkahelyeken csak oly módon biztosítható a lét­szám, ha más területről műn-' kaerőt szabadítunk fel. Ha ezt nem tennénk, tovább növeked­nének a kihasználatlan kapa­citások, ami a beruházási erő­források pazarlásához vezetne. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy miközben egyes területeken munkaerő­hiány gátolja a folyamatos ter­melőmunkát, és fontos szolgál­tatások kielégítését, addig más területeken pazarlás folyik a munkaerővel. A kiegyensúlyo­zott gazdasági fejlődés és az életszínvonal megalapozott nö­velése szempontjából döntője-' lentősége van, hogy milyen mértékben tudunk előrehalad­ni az üzem- és munkaszerve­zés fejlesztésében, a munka­erő ésszerű, takarékos felhasz­nálásában, a munkaerő-gazdál­kodás javításában. A munka­erő hatékonyabb foglalkozta­(Folytatás a 4. oldalon) Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára Kovács Sándorral, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettesével, a megyei 10. választókerület képviselő­jével beszélget az ülésszak szünetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom