Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
Jegyzet Közös gondok, közös sikerek A TETTREKESZSEGET jó irányban segítheti a tárgyilagosság. Csakhogy túl sok bölcsesség, magyarázat — kopottak ám! — kínálkozik mentségként. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — vélik az üzleti sikerekben bővelkedő vállalat vezetői. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa — hangoztatják azok, akik fölrúgták a kooperáció játék- szabályait, s vállalatok sorát hozták lehetetlen helyzetbe. Az embernek legjobban a saját baja fáj — így indokolja kilincselését, „kapcsolatainak mozgósítását" az állami támogatással felszínen maradó cég vezetősége, ök alkotnak népes sereget, amikor a sikerekben — például a társadalmi termelés javaiban — osztozunk, ám csak nyomukat lelni, amikor a gondok közös vállalásáról esik szó. Értetlenkednek, mi közük hozzá, s morgolódnak, ha megnőnek a követelmények. Várhatóan 34—35 százalékkal haladja meg idén a nemzeti jövedelem az 1970-ben elértet. A növekedés évi átlaga nagyobb, mint a korábbi tíz esztendőben. Siker? Igen, s közös! Akkor viszont elfo- ! gadhatatlan, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásában keletkezett feszültségeket csupán a központi irányítás enyhítse, szüntesse meg, mert azokhoz a népgazdaság különböző területein elhelyezkedő egységeknek semmi köze. A központi irányítás szerveinek épp úgy, mint a vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek azt kell megtenniük, ami a dolguk, ami a saját feladatkörük. Képtelenség olyasfajta „munka- megosztás, ' hogy a sikerekből mindenütt s mindenki részel — amennyit csak lehet —, de a gondokkal nézzenek szembe, bajlódjanak „odafent" és a kevésbé szerencsés vállalatok. Szűkítsük a kört. A jól érvényesülő vállalat, szövetkezet közössége tekinthet-e úgy a gyengébbre, mint számára közömbösre? „Mi megtettük a magunkét, fegyék meg ők is” — hangzik ilyenkor az okoskodás. Valóban, ahol javításra szorul a vezetés, a szervezés. ahol a társadalom adta állóalapokkal, -eszközökkel rosszul sáfárkodnak, ott már nemcsak jogos követelmény, hanem egyenesen felszólítás, parancs a nagyobb igyekezet, a rendtevés. Ez azonban korántsem menti fel a jókat! Sőt, azt kívánja tőlük, hogy példájukkal — gazdálkodási módszereikkel, szervezési tapasztalataikkal stb. — segítsenek, ösztönözzenek, ha az össztársadalmi érdek úgy kívánja, akkor vállalják azt is, ami az előírások betűi szerint ugyan már nem kötelező, de módjukban áll megtenni. ILLÚZIÓKAT KERGETNÉNK? A legutóbbi hónapokban jó néhány közösség bizonyságát adta érettségének, tásradalmi tudatosságának, áldozatkészségének. Felismerték ezeken a helyeken, hogy a közös gondok elkerülhetetlenül kihatnak a közös sikerekre, azaz ha utóbbiakat gyarapítani kívánjuk, akkor a gondoktól sem függetlenítheti senki magát. Találóan jegyezte meg az egyik vállalati igazgató, hogy „nincs rezervátum”, azaz nincs olyan nyugalmas, mindenféle kellemetlen hatástól megóvott terület, ahová a vállalatok — s a szövetkezetek — visszahúzódhatnának, míg elül a vihar, azaz ameddig lezajlik a kemény próba, ami elé a hatékonyság mainál gyorsabb növelése állítja a termelőket. Annak, hogy a legutóbbi esztendőkben a költségvetés viselte a világpiaci áremelkedések terhét, nemcsak előnyei, hanem hátrányai is voltak. Egyebek között az, hogy a vállalatok túlságosan megszokták a védett állapotot, a nyereség már-már automatikus növekedését, s a szükségesnél kisebb figyelmet fordítottak a termelés anyag- és energiaigényességére, az állóeszközök kihasználtságára, a minden piacon versenyképes áruk arányának bővítésére. Van igazság abban az állításban, hogy a központi irányítás az indokoltnál többet adott és hagyott a jövedelmekből a gazdálkodó szerveknél — s ezért a jövedelmek ún. centralizált része folyamatosan apadt —, ugyanakkor a gondok növekvő súlyát nem éreztette eléggé. Napjainkra ez már kevésbé érvényes — a tanulságokat tükrözik a januártól alkalmazott szabályozók is —, s még inkább változik a helyzet a következő esztendőkben. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy bizonyos magatartásformák csak akkor változtathatók meg, ha mindent a nevén nevezünk. A cselekvőkészséget, a ! társadalmi érdekek felismerését éppen úgy, mint azt, * amikor filléres teljesítmények forintokat követelnek. Azt tehát, amikor némely közösségek vezetői megpróbálják átírni az értékrendet, s a sikerek osztásához kamionnal mennek, a gondokból meg elvisznek kosárnyival. Siker és gond: közös! Sokat írtunk, beszéltünk róla. Most már a mindennapokban kell ennek érvényt szerezni, hogy elég váll — felelősségtudat és célratörő cselekvés — legyen a gondok viseléséhez. M. O. Jelenleg százhúsz Kétszintes óvoda, tágas udvarral Dunakeszin, a Hunyadi utcában megnyílt a 4. számú új, modern óvoda. A kétszintes épület, hatalmas udvarával, igazi otthont nyújt a gyermekeknek. — Az átadáskor három, majd pár nap múlva négy csoport kezdte meg munkáját. Jelenleg százhúsz gyermekünk van — kezdte a beszélgetést Bencze Istvánná, az óvoda vezetője. — A kicsiket reggel fél hattól fogadjuk, és este fél hatig maradhatnak itt. — Az óvodai körzetmódosítás és a szükségóvoda megszüntetése, valamint az új gyermekek felvétele adja ezt a magas létszámot, de amikor a három tízemeletes épületet átadják, az onnan jövőket is mi fogadjuk. A végleges létszám száznyolcvan lesz, hat csoport. — Jelenleg technikai dolgozó hiányunk nincs, de négy óvónői állás betöltetlen. Ha a jelentkezők közül valaki szállást szeretne, biztosítani tudjuk, már két óvónő lakás- problémáját megoldottuk. A Fóti Gyermekváros szakközép- iskolájából jövőre óvónők kerülnek ki, ők majd pótolják a hiányt. — Az udvarunk még üres, de tavaszra játszóudvart akarunk berendezni. A szülői értekezleten igen sok szülő ajánlotta fel segítségét óvodánk szépítéséhez. Az emeleti előtérben az óvónőknek, szülőknek és a gyerekeknek könyvtárat akarunk létrehozni. Terveink között szerepel óvónőklub alakítása, azzal a gondolattal, hogy tapasztalatcsere-lehetőséget biztosítsunk. S. L. A 900 éves város A város mai látképe a székesegyház tornyából. Kéninger Géza felvétele* VÁC I NAPLÓ Jfp' A PEST M ÉGY El Hí ft LÁ P KÜLÖN KI ÁDÁ S A f : Á VÁC I JÁ R A $ É S VÄ C VÁIRÖ 5 RES Z É R E XIX. ÉVFOLYAM, 293. SZÄM 1975. pECEMBER 14., VASÁRNAP A nyugdíjas tsz-tagok rád! találkozóján. Gedűvárlné felvétele a munkásmozgalom régi harcosainak tisztelete. Huszonketten jöttek össze a hét elején a Lenin úti pártház földszinti tanácstermében: a járás, községeiben lakó idős veteránok, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetés tulajdonosai. A fiatalok nevében, a Löwy Sándor Gépipari Szakközépiskola KISZ-szervezetének tagjai mondtak köszöntőt, majd bemutatták Fénylő csillagok című irodalmi műsorukat. A járási pártbizottság nevében dr. Sági Lajos titkár üdvözölte a veteránokat, s tájékoztatta őket a váci járás politikai, gazdasági helyzetéről, kulturális eseményeiről. j A találkozón emléklapot, nyújtottak át a párt legrégeb- j bi harcosainak. Kövesi Mór 63 i éve, Laczó András 54 éve, Súlyán Mihály 53 éve, Kiss Ferenc és Pál Sándor 50 éve tagja a kommunisták pártjának. A baráti találkozó rendezéséért, az elismerésekért Kiss Ferenc mondott köszönetét Szikora Pál zárszavában megemlékezett arról, hogy 1975-ben Budaörsön kétszer, majd Zebegényben, Vácrátóton és Foton jártak a járás veteránjai. Jövőre is igyekeznek hasonló színes, gazdag és tartalmas programot tervezni számukra. Ezen a héten a Váci Járási Hivatal a magyarkúti üdülőbe vitt 35 olyan nyugdíjast, akik valamikor az állami közigazgatásban tevékenykedtek. A kirándulók szép környezetben, kellemes napot töltöttek el, körsétát tettek a környéken, s jóízűen fogyasztották el a társas ebédet. A járás nyugdíjasainak Ko- lozsi Géza, a hivatal szb-tit- kára adott tájékoztatót a szakszervezet tevékenységéről, terveiről, Krima János hivatal- vezető a mai munkákról, az eredményekről beszélt a nyugdíjasoknak, végül Szikora Pál tartott színes élménybeszámolót szovjetunióbeli útjáról. ★ A Népművelési Intézetben tartott országos konferencián dicséretben részesült a Családi Eseményeket Rendező Váci Városi Iroda sokoldalú tevékenységéért. Az iroda munkatársai e héten hétfőn, kedden és csütörtökön Pencen, Kosdon és Rúdon műsort adtak a termelőszövetkezeti nyugdíjasok találkozóin. A közös gazdaságok egykori dolgozói tapssal köszönték meg Bódi József operaénekes, Csikasz István szavalóművész és a muzsikáló Benkó János műsorát. P. R. Tartalmasabb élei1 Amatőr képzőművészek Tárlatokon, érdeklődést keltve — Nem fogom zavarni, dolgozzék nyugodtan — mondom az egyik kislánynak, alá erős, kisportolt férfi vonalait vázolja a rajzlapra, sűrű pillantásokat vetve a modellra. Mikes István festőművész, a Madách Imre Művelődési Központ amatőr képzőművész körének vezetője, bele-bele- pillant a félkörben ülő szakköri tagok munkáiba korrigál. magyaráz. A diákcsoport létszáma harmincegy, a felnőttek huszon- ketten vannak, kétkezi munkások, hivatalnokok. Kondor Lájosné Riba Márta három éve tagja a szakkörnek. Többször szerepelt kiállításon. Szívesen készít akvarel- leket, rézkarcot és grafikát is. Gyarapodó ismeretek Jankovits Jánost, a szakkör másik tagját, Mikes István nagyon tehetségesnek tartja. Rutinos rajzoló, olyan jó képességű, hogy akár rajztanár is lehetne. Szalai Kinga képei már számos kiállításon arattak sikert. A szociális otthonban dolgozik: horgolást tanít, filmvetítést rendez, műsort szervez az idős gondozottaknak. Színessé, tartalmassá akarja tenni az életüket. , — Számomra a képzőművészet hobby. Olyan, ■ mint az éneklés — mondja, és az órájára pillant. Mennie kell, mert kezdődik a Vox Humana énekkar próbája. A szakkör vezetősége nemcsak tagjai ismereteinek gyarapításáról gondoskodik. Minden hónap utolsó hétfői napiján nyilvános művészettörténeti előadásokat rendeznek: viághírű képtárak anyagát mutatják be, diafilmeken. A tagságon kívül népes törzsközönség szorong a szűk szakköri helyiségben? Rendszeresen meghívják őket Vácott minden gyár megteremtette az üzemi kiállítások feltételeit. Az 1971. évi kötöttárugyári bemutatkozás óta, a szakkörbeliek rendszeresen kapnak meghívást, _ rendeznek üzemi kiállításokat) de szerepeltek már Esztergomban, Szobán, Veresegyházon is. Ebben az évben a Gödi Fészek Napok programját gazdagították. Ott voltak a szombat- helyi országos munkás-képzőművész kiállításon, öt szakköri tag képeit láthatták az Érden rendezett Pest megyei kiállításon. A város 900. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat második rendezvénye a szakkör kiállítása volt. Több hónapon keresztül, folyamatosan mutatták be a szakköri tagok munkáit a városi ifjúsági klubban, a városi tanácson. A Fonógyárban novemberben volt üzemi tárlatuk. Ki lehet a szakkör tagja? Szeptemberben, a hétfői, szerdai szakköri napokon próbarajzolásra lehet jelentkezni. A feladat általában gipszfej- rajzolás. Abból derül ki, hogy a jelentkezőnek van-e esztétikai érzéke, rendelkezik-e azokkal a készségekkel melyek. a rajzoláshoz szükségesek. Az új művelődési központban jobbak lesznek a működési feltételek, népesebb közönséget tudnak fogadni a nyilvános előadásokra, következésképp még többet hódolnak Tnajd a képzőművészetnek, s nemcsak egyszer hirdet évente felvételt a szakkör vezetősége. Kovács István 2601. Vác, Pf. 32 Helytörténeti vita Pályázaton dolgozom. Egy helytörténeti vita során munkatársam azt állította, hogy Vácott a felszabadulás előtt valamennyi iskola egyházi kezelésben volt. Kérem, döntsék el a vitát, mert szerintem megalapozatlan ez a felfogás. Bodza Iván Vác—Deákvár A SZERKESZTŐSÉG VÁLASZA: Valóban, helyes az ilyen tévedéseket tisztázni, mert félrevezethetik a közvéleményt, s rontják a pályamunka értékét. A felszabadulás előtt sem a siketnémák intézete, sem a deákvári elemi iskola, sem a bőripariskola, sem a kertészeti intézet nem volt egyházi kezelésben, csak a többi alsószintű és középfokú tanintézet. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Áfra Tamás, kedden dr. Gergely József, szerdán dr. Bénik Gyula, csütörtökön dr. Kovács Pál, pénteken, szombaton és vasárnap dr. Nea János tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott, a Köztársaság útja 30. szám alatti központi orvosi rendelőben. Az ügyeletes orvosok a 11—199-es telefonszámon is felhívhatók. A beosztás hétközben megváltozhat. Rajzlapok fölött Nagy Gábor felvétele Tájékozódtak a járás életéről Megérdemlik a tiszteletet és megbecsülést Veteránok köszöntése, nyugdíjastalálkozók
