Pest Megyi Hírlap, 1975. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

1975. DECEMBER 14., VÄSAKNÄP Kiállítás a visegrádi ásatásokról A magyar reneszánsz ékessége Tárlat a gyáli Aranykalászban A Dunakanyar leglátogatot­tabb helye Mátyás király visegrádi palotájának rom­kertje. Nyaranta százezrek ke­resik fel — külföldről is tíz­ezrek —, hogy gyönyörködje­nek a magyar reneszánsz egyik ékességében, legszebb építészeti remekében. A vár építésének, feltárásá­nak és helyreállításának mun­kájához hoz közelebb az a most nyílt budapesti kiállítás, amelyen a Nemzeti Múzeum és a visegrádi Mátyás király Múzeum bemutatja a nagy ré­gészeti munka negyven esz­tendejét. A kiállítás — az építkezés kiemelkedő tárgyi emlékeinek illusztrációival — szinte lépésről lépésre kíséri végig, szemlélteti azt a folya­matot, amely. Károly Róbert­tól Mátyás király monumentá­lis, és már saját korában is európai hírességű palotájáig terjedt. A sajnos csak félig el­készült grandiózus emlék azt bizonyítja, hogy a nagy király az európai kultúra egyik köz­pontjának álmodta és képzel­te a várat. A korabeli leírá­sokból tudjuk, nem alaptala­nul. Minden vendég, aki an­nak idején megfordult a mo­numentális, és részleteiben mégis szinte intim bájt sugár­zó palotában, akár magyar, akár külföldi volt, csak a leg­nagyobb elragadtatással nyi­latkozott az épületről. Mátyás koncepciója feltétlenül euró­pai volt, amelyet a visegrádi királyi palota fenséges elren­dezése, nagyvonalú szerkezete, oroszlános kútja, kerengője, lépcsőzetes labirintusa egy­aránt igazol. A maga helyre­állított valóságában és a Nem­zeti Múzeumban rendezett ki­állításon is. A tájak rokonsága Tapolcán, a városi művelő­dési házban nyílt meg Tava- szy Noémi grafikusművésznő kiállítása a Csehszlovák Kul­túra és a Hazafias Népfront Veszprém megyei bizottságá­nak közös rendezésében. Ta- vaszy Noémi európai utasként járta be Prága sikátorait, és a gótika lelkületét meglepő fi­nomsággal találta meg a fe­rencvárosi tetők rokon benső­Fegyó Béla: Csendélet ségével, ahol nevelkedett. A tájak rokonságát mutatja fel grafikáiban, s azt, hogy né­peink nemcsak szomszédok, hanem barátok is. Ez alkalomból újra megis­mételjük régi kívánságunkat: a Nagymaroson is alkotó Ta- vaszy Noémi rajzokkal, linók­kal, grafikákkal tárja fel a mi megyénk természeti szép­ségeit is. Lírai erőteljesség Gyálon, az Aranykalász Tsz ebeuiojeoen nyílt meg t'egyó tiela iestmenyeinek kiállítása. Több irányban hangol a Rác­kevén nevelkedett es Gyálon tanító alkotóművész. Ráckevei kiállítása óta sokat fejlődött mind a rajzban, mind a szer­kezetben. Édesapjáról megha­tó portrét festett, s ez a lírai erőteljesség hatja át csendéle­teit is. Igen sikeres megoldá­sok az Enyészet változatok és a színház világához kapcsoló­dó képei. Művészetének egyetlen hiá­nya a gyáli karakter. Igaz, nem egészen, hiszen az álta­lános iskolának készült nagy­méretű pannója — melyet di­cséretes módon társadalmi munkában készített az okta­tási intézménynek — tartal­maz gyáli hangulatot, örven­detes továbbá, hogy az Arany­kalász Tsz nemcsak a terme­lésben ért el szép eredménye­ket, hanem haladni akar a kultúrában is. Művészpártolá­suk szép terve, hogy Fegyó Bélát kérik fel mezőgazdasági tematikájú gyáli sorozat ké­szítésére. Losonci Miklós Elet az aszódi fiúnevelőben Szombaton délután az aszó­di fiúnevelő intézetben nyílt meg Urbán Tamás fotóripor­ter 50 dokumentumfelvételt bemutató kiállítása. ­Az összegyűlt kollégákat, munkatársakat és az érdeklő­dőket Eperjesi Ernő, az intézet igazgatója köszöntötte, majd László József, az Oktatási Mi­nisztérium gyermekvédelmi osztályának vezetője megnyi­totta a kiállítást. A képeket Keleti Éva fotóművész mél­tatta. Urbán Tamás — aki évekig lapunk munkatársa volt és kezdő lépéseit is itt tette meg — csaknem nyolc hónapig járt rendszeresen az aszódi intézet­be, s a kiállítás anyagát 2400 felvételből válogatta ki. A ké­pek az intézet lakóinak min­dennapjait ábrázolják. A megnyitó után a résztve­vők megtekintették a tárlatot, maid a nevelőintézet újonnan elkészült épületét is. F. B. Nem merül feledésbe A nemzetiségi kultúra ápolása Pest megyében Tíz esztendővel ezelőtt Du- nabogdányban rendezték meg Pest megye első járási szintű nemzetiségi találkozóját, amelynek szerény szándéka még csak az volt: ne hagyjuk feledésbe merülni a Duna-táj nemzeteinek kultúráját, ha­gyományait. Az azóta már megyei szintűvé terebélyese­dett rendezvénysorozat a nem­zetiségi kultúra országos mé­retű mozgalmának szerves ré­szévé vált. Mindez azt bizonyítja, hogy a lenini nemzetiségi politika hazánkban gyakorlattá vált, s a nemzetiségi kultúra néprajzi hagyományaival, saját nyelvé­vel beilleszkedett egész nem­zetközösségünk szellemi-kul­turális világába. Énekkarok A nemzetiségi énekkarok kö­zül legnagyobb hagyományú a ceglédberceli német nemzeti­ségi férfikar. 1919 tavaszán alakultaik, s kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal azóta is tevékenyek. A tagság kilencven százaléka vasutas. Két alkalommal is részt vettek a kórusok orszá- szágos minősítésén és ezüst- koszorú fokozatot értele el. / Az. énekkarok közül a leg­több a német nemzetiségi kó­rus: a ceglédberceliek mellett' Solymáron, Pilisvörösvárott, Vecsésen, Taksonyban, Csömö­rön és lídadon működik. Kö­zülük'több alig néhány eszten­deje alakult, sikeres szereplé­seikkel azonban máris rangot vívtak ki maguknak megyénk kulturális életében. A négy szlovák nemzetiségi énekkar közül kettő, a pilis- szentlászlói és a piíisszentke- reszti, rendszeres résztvevője a nemzetiségi találkozóknak. A galgagyörki parásztkórus és a sződ-vácdukai énekkar csak a közelmúltban alakult, de mindkettő már országos minő­sítést szerzettképpen a közel­múltban. Tánccsoportok, népi együttesek A legnagyobb sikert kétség­kívül a nemzetiségi együtte­sek, illetve tánccsoportok arat­ták eddig. Ez érthető: a tánc, a népi játék a leglátványo­sabb formája a népi hagyomá­nyok őrzésének, újjászületésé­nek. A tököli délszláv együttes például már két alkalommal is szerepelt Jugoszláviában, mindkétszer kirobbanó siker­rel. Mindez az énekesek, tán­cosok, zenészek jó együttmű­ködésének, szorgalmas, hagyó,- mányápoló munkájának kö­szönhető. S nem kis részben annak is: ennek az együttes­nek nincs gondja az utánpót­lásra, mivel a helyi általá­nos iskolában is működik már egy nemzetiségi tánccso­port. A pilisvörösvári német nem­zetiségi táncegyüttes huszon­egy esztendeje alakult. Több­ször jártak már külföldön és szoros kapcsolat fűzi őket az NDK-beli Neuhays város An­na Seghers Elektroncső Gyá­rához. Már házasság is szüle­tett ebből a kapcsolatból: Hans Zirwas mérnök tavaly tartotta esküvőjét Pilisvörös­várott Peller Katalinnal, aki tizenkét esztendeig volt tánco­sa az együttesnek. Ugyancsak az NDK-ban sze­repelt már a ceglédberceli né­met együttes, Csehszlovákiá­ban pedig a nagytarcsai szlo­vák tánccsoport. De a jók kö­zött tartják számon a megyé­ben a pomázi délszláv, a szi­getújfalui és a dunabogdányi német nemzetiségi tánccsopor­tot is. A nemzetiségi zenekarok többsége fúvós vagy citera- együttes. Vecsésen, Pilisvörös­várott, Solymáron és Ceglédber- celen több évtizedes hagyomá­nya van már a fúvószenének. Ezeken a településeken szinte nincs is olyan társadalmi, gyakran még családi ünnep sem, amelyen ne ezek a zene­karok szolgáltatnák a muzsi­kát. A tököli és a pomázi cite- razenekar működése viszont szorosan kapcsolódik a dél­szláv nemzetiségi együttesek tevékenységéhez. Pávakörök, zenekarok A fúvószenekarokkal ellen­tétben — s ez érthető — a pávakörök még csak alig né­hány esztendős múltra tekint­hetnek vissza. A legrégibb is mindössze öt esztendeje ala­kult, hasonlóan a magyar pá­vakörökhöz. Közülük kilenc azonban máris országos minő­sítést szerzett az elmúlt hetek­ben rendezett minősítő hang­versenyeken. Ez is jól érzékel­teti életképességüket, annak a társadalmi igénynek a való­ságát, amely életrehívta eze­ket az együtteseket, amelyek­nek legfőbb feladata a német, a szlovák és a délszláv nép­dalkincsek felkutatása, nép­szerűsítése. Mindez azt bizonyítja, amit az MSZMP XI. kongresszusa így fogalmazott meg: „A nem­zeti összefogás fontos eleme a hazánkban élő nemzetiségek állampolgári egyenjogúsága. Az államigazgatás és a köz­élet fórumain szabadon hasz­nálhatják anyanyelvűket, ápolják nemzeti kultúráju­kat, s minden támogatást meg is kapnak hozzá." Prukner Pál TV-FIGYELŐ Sötét jÖVÖnk? Pénteken este a tudományos-fantaszti­kus irodalom kedvelőit örven­deztette meg a televízió. Gor­don R. Dickson Az a bizonyos homokszem és Róbert Sheek- ley Világok boltja című elbe­széléseiből készült filmeket láthattunk. A szerzőket a sci- íi hívei jól ismerik, kedvelik, például a Galaktika című ma­gazinból. Én magam többek között, azért szeretem a tudományos- fantasztikus irodalmat, mert tiszta, szigorú, egyértelmű er­Asszony, két gyermekkel Az asszony rutinos mozdu­lattal elhelyezkedett az ülé­sen, beletaposott a pedálba. Hangtalanul siklott a targonca a hüvelyezőgépig, csápként elő­renyúló emelővilláját a rako­dólap alá csúsztatta, s köny- nyedén felemelte a több má­zsás papírköteget, aztán hát­rafelé manőverezve, terhét a ragasztóberendezéshez vitte. A targonca ügyesen kígyózott a zsáktornyok labirintusában, centire Mszámítva a faltávol­ságot. Leszállva a targoncáról Véget ért a rögtönzött be­mutató. Szabó Sándorné köny- nyedén leszökkent a gépről, megállt mellettem, félrecsúszott babos kendőjét igazgatva. — Rajta, most maga követ­kezik — hunyorított rám. — Ha kölcsön adná a jo­gosítványát — mentem bele a játékba. — Vizsga nélkül nem lehet! Miután lemondtam a tanuló vezetésről, kerestünk egy csen­des sarkot. Két asszonynak nem kell sokáig töprengenie, hogy milyen közös témát ta­láljon. — Élek-halok a vezetésért. Piroska — a járgányom — nyolcéves, volt időnk ösz- szenőni, úgy megszoktam, hogy mér nem szeretek gyalog járni. — Itt, a Cement- és Mész­művek váci gyárában kezdte? — A targoncavezetést igen, de nem ez az első munkahe­lyem. A Magyar Selyemipari Vállalat bélésszövő gyárából jöttem át még 1964 októberé­ben. Kötegelőgépen kezdtem, aztán beiratkoztam a köny- nyűgépkezelői és targoncave­zetői tanfolyamra. Papírzsákok — milliószám Látszatra nem tűnik ne­héznek a munkája, pedig rajta és váltótársán múlik, hogy az ország cementiparát zsákokkal egyedül ellátó lcétműszakos üzemben folyamatos legyen a termelés, megszakítás nél­kül szolgálják ki a gépeket anyaggal, időben kézre adják a gyártósorok irányítóinak a tonnányi papírbálákat. — Az idén, a megemelt terv szerint 46 millió darab zsákot adunk a cementgyáraknak. Ezzel jelentős mennyiségű va­lutát takarít meg a népgazda­ság — magyarázza egy köz­gazdász szakértelmével —, ha úgy importálnánk, kétszer annyiba kerülne, vagy még többe, mivel felszökött a pa­pír világpiaci ára. Ráadásul dollárért adják. Ezért fontos, hogy mi elégítsük ki az or­szág igényeit. Értelmes, jól tájékozott, ko­moly asszony. A gyár egyik legsokoldalúbb munkása. A szakszervezetben tanult meg a közösségért dolgozni. Nyolc évig bizalmi volt itt az üzem­ben. A párt is felfigyelt a jó mozgalmi aktivistára, s 1969- ben felvette tagjai sorába. Pártmegbízatásait kiválóan tel­jesítette, elvégezte a marxiz- mus-leninizmus esti középisko­lát. Ma már a hármas alap­szervezet párt vezetőségi tagja. Először nőfelelősi tisztséggel bízták meg, majd 'gazdasági felelős lett. Kétszeresen kitün­tetett kiváló dolgozó. És ez még nem minden. A 14 tagú Gagarin szocialista brigád — amelynek hét éve tagja — ta­valyelőtt megválasztotta bri­gádvezetőnek. A kollektíva — a negyedéves értékelések sze­rint — az idén terven felüli teljesítményt nyújtott: havi termelési átlaguk 110 száza­lék. Nem ismer lehetetlent Hallgatom Szabó Sándornét. Közös • tavaszi, nyári kirándu­lások, országjárások emlékei elevenednek meg szavai nyo­mán. Tervezik, hogy jövőre külföldre mennek, Csehszlo­vákiába vagy az NDK-ba. Ha jutalmat kap a brigád, nem osztják fel, együtt költik el, különböző programokon. Az asszonyt szeretettel veszi kö­rül a kollektíva. Süth József né ötgyermekes brigádtag így be­szélt róla: Szabóné maga az élet. Fáradhatatlan, ha rólunk van szó, nem ismer lehetet­lent. Sokat segített nekem is. Ha valaki hiányzik a brigád­ból, esetleg fontos elintézni­valója akad a városban, a bri­gádvezető beáll helyette. Ért ő minden géphez. Turóczy Dávid művezető arról ismert, hogy nem oszto­gatja könnyen a dicséretet. Amikor Szabóné felől érdek­lődtem, ennyit mondott: ami­óta ismerem, kifogástalanul dolgozik, meg vagyok vele elé­gedve. Csak az kaphat moz­galmi tisztséget, aki a mun­kájában is becsületes. — Ennyi munka, ennyi tár­sadalmi megbízatás mellett egyáltalán jut idő a családjá­ra, férjére? — kérdeztem meg­gondolatlanul, félbeszakítva Szabóné tervezgetéseit. Váltott műszakban a lányával Kedves arcáról eltűnt a vi­dámság, hosszan hallgat, vé­gül szomorú kis mosollyal kí­sért halk szavai törik meg a csendet. — Tíz éve egyedül nevelem két gyermekemet. Most már érti talán, hogy miért minde­nem , a munka. Eleinte azért vállaltam sokat, hogy ne tud­jak gondolkodni a sorsomon. Aztán ahogy nőttek a gyere­kek, mindig könnyebb lett. Anikó 16 éves, idejött az üzem­be dolgozni. Sándorka most hetedikes. Miatta dolgozunk váltott műszakban a lányom­mal. Így egyikünk délutánon­ként folyton vele lehet, a má­sik meg reggel az iskolába in­dítja. Nagyon virgonc gyerek, székhez kell kötözni, hogy megírja a leckéjét — már új­bői felszabadultan nevet, fü­lében játékosan táncol a két aranykarika. Csinos, takaros asszony, biztos nem fogja társ- talanul leélni az életét. Talán, majd ha kiröppennek a ház­ból a gyen ekek, de addig nem akarok újból férjhez menni. Nagyon csintalah a fiam. Sze­rencsére jó műszaki érzéke van, autószerelő akar lenni, folyton szerel, szétszed min­dent, ami otthon a kezébe akad. — Gondolom, a gyártól sok segítséget kap. A legnagyobb ajándék — Sokat. Segélyeket, aztán családi beutalókat. Harkány- fürdőn is nyaraltunk a gye­rekekkel, ez jutalomüdüiés volt. És o legnagyobb aján­dék: 1972-ben a Deákvári-te­lepen kaptam egy 2 szoba össz­komfortos lakást. Most hár­man élünk ott kényelemben, szeretetben. A lányommal megosztjuk a házi munkát, íev én is leülhetek esténként a té­vé elé. Kézimunkázom, néha olvasásra is jut idő. És van egy szenvedélyem, a lottó. Volt már hármas találatom. Sosem lehet tudni, hátha rám ka­csint a szerencse. Vennék egy gépkocsit — áthajol az asztal felett, suttogva folytatja: — most is, ha tehetném, legszí­vesebben targoncával hajta­nék végig a váci utcákon. Horváth Anita kölcsi állásfoglalás sugárzik belőle. Lehet, erre sokan el­húzzák a szájukat. Én arra gondolok, hogy manapság a világon négypercenként autó­baleset áldozatává válik egy gyerek, percenként 59 abor- tusf hajtanak végre a kórhá­zakban, repülőgépeket téríte­nek él, plasztikbambák rob­bannak, hol itt, hol ott dörög­nek föl a fegyverek — nem árt tehát, ha akadnak írók, aMk riasztanak, figyelmeztet­nek: a technika csak akkor szolgálja jól az emberiséget, ha irányítása jó kezekben van. A sci-fi írók azt követelik ki­mondatlanul: az ember legyen okos, emberséges, tisztességes. Tudata legyen magasrendű, mint a technika, amelyet ér­telme létrehozott. Ha sötét képet rajzolnak az emberiség jövőjéről, ennek a követelés­nek az érvényesítéséért teszik. Ez irodalmi tartalomnak se utolsó, de ezen felül egysze­rűen napjaink egyik aktuális, fontos, megoldandó' problémá­ja ez. Dickson és Sheckley elbe­szélése látszólagos pesszimiz­musuk mögött szintén ezekkel a gondolatokkal foglalkozik. A Homokszemben két kiforrat­lan, hetvenkedő, fiatal ostoba fogadása idézi elő egy tökéle­tes berendezés pusztulását — és a sajátjukét is. A Világok boltja az atomháború után, a tönkretett földön játszódik. De ez csupán szellemes csat­tanójából derül ki. Addig, iz­galmas bevezető után, azzal szórakoztat el a szerző, hogy megmutatja, milyen boldogta­lan az önmagát nem ismerő ember a legmagasabb jólét körülményei között is, ha ^ egyet elfelejtett, azt, hogy ér- ! zelmi világát csiszolja, fej­lessze, összhangba hozza ér­telmével. Moralizálás? Kicsit igen. De jófajta. És egyidejűleg remek mulatság. Mert kaland és a jövő nagyszerű technikájának bemutatása egyszerre, amivel a sci-fi kínál bennünket, ko­runk romantikája. Bátran ad­hatna belőle gyakrabban a tévé. Főként olyan előadás­ban, rendezésben, mint pénte­ken. Horváth Ádám a lénye­get jól értve és hangsúlyozva ültette át a műveket képer­nyőre. S a hálás szerepekben így játszottak a színészek is. Az elsőben legnagyobb hatás­sal Bálint András és Tahi Tóth László, a másodikban fő­ként Márkus László. Csontos Magda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom