Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-23 / 275. szám
aucrn 1975. NOVEMBER 23., VASÁRNAP Tudományos diáknapokká ünnepeit a ráckevei Ady gimnázium Névadójuk születésének 98. évfordulója, valamint az intézet fennállásának 25. jubileumi esztendeje alkalmából tudományos diáknappal egybekötött emlékünnepséget rendeztek tegnap a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanárai és diákjai. Dr. Losonéi Miklós igazgató bevezető szavait követően, a Szózat hangjai mellett' háromtagú delegáció indult Budapestre, a Mező Imre úti temetőbe, hogy az iskola közössége nevében — visszatérő hagyományként — elhelyezze a megemlékezés koszorúját a költő sírján. Egyben a nagy lírikus kedvelt virágjával, a szegfűvel díszítették az iskolában Adyt ábrázoló képzőművészeti alkotásokat, Fe- renczy Béni, Varga Imre és Demjén Attila egy-egy művét. Az intézeti Ady-kultusz ápolásának szép és erőteljes megnyilvánulása volt a műsor, amelyet Gebhardt József tanár szerkesztésében az Ady irodalmi színpad tagjai mutattak be. Az alig pár hónapos múltra visszatekintő együttes — átérezve és érzékeltetve a költő irodalmunkra gyakorolt hatását — elsősorban fegyelmezettségével, pontos szövegmondásával tűnt ki. A négytételes összeállítás Ady hazafiságának és internacionalizmusának állított emléket, s egyben arról is meggyőzte a szép számú ünnepi közönséget, hogy költeményei az „ifjú szívekben” ma is tovább élnek. Az előadás keretében hangzottak el a gimnázium két tanulójának, Pap Jánosnak és Farkas Tibornak a költő versei alapján komponált dalai is, saját előadásukban. Az egykori ráckevei diáitokat Csomós Mari Jászai- díjas, a szolnoki Szigligeti Színház művésze és Pelsőci László, a budapesti 25. Színház tagja képviselték a műsorban. Verseket, dalokat, tolmácsoltak, ezzel is bizonyítva elkötelezettségüket és hálájukat az alma mater iránt. Majd a húsz évvel ezelőtt érettségizettek képviselői adták át a gimnázium igazgatójának az újabb — immár tizenegyedik! — alapítványról szóló oklevelet. Ez az idegen nyelvek elsajátításában kiemelkedő teljesítményt elérő diákot hivatott évenként jutalmazni. Soós Zoltán hegedűjátéka, Szarvas Judit szólóéneke és a kórus (vezető: Fej érdy Zille) fellépése után Budai Imre, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője hangsúlyozta ünnepi beszédében, hogy a jubileumot köszöntő intézetben számos kezdeményezés született az oktató-nevelő munka új elemeinek erősítésére, kibontakoztatására, s valamennyi kezdeményezés szoros összhangban van az 1972. évi oktatásügyi párthatározat és az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak célkitűzéseivel. — Az Ady Endre Gimnáziumban sokrétű nevelőtevékenység folyik — mondta a továbbiakban. — Nem ragadnak meg a tervek szűkén értelmezett keretei között. Az oktató-nevelő munkában hasznosítják mindazt, amit az ismertetés nyújthat a természeti és társadalmi környezettel, a különböző kulturális intézményekkel és nem utolsósorban a mezőgazda- sági és ipari üzemek életével (részvétel a termelőmunkában is), általában a dolgozó emberekkel, az élettel, mindennapi szoros kapcsolatban. — A közösségi szellem ápolásának is tanúi lehetünk ebben az iskolában. A diákok és tanárok közös tervezése^ és részvétele az iskolán kívüli akciókban, csak erős közösségi szellemű kollektívában képzelhető el. Iskolájukban a tanár és a diák alkotótárs, alkotó együttműködésben vesznek részt a feladatok megoldásában. Azzal a céllal, hogy a diákok és diákközösségek önálló tevékenységét egyre Fegyelmezett előadásmód: az Irodalmi színpad tagjainak produkciója. jobban kibontakoztassák. Persze akkor is a társadalom és egy szűkebb közösség segítségével, de mégis egy kicsit másként: magasaob szintű önállósággal és felelősséggel. És ha erre az iskola jól készíti fel diákjait, nagyon fontos társadalmi követelménynek tesz eleget. Budai Imre elismerő szavait követően Losonci Miklós átadta a magyar irodalom ismeretében kiváló eredményeket elért Baracskai Erikának és az Ady-kultusz ápolásában érdemeket szerzett Winkler Klárának (mindketten negyedikesek) az erre a célra létrehozott alapítvány díjait. Majd csengőszóval elkezdődtek a tudományos diáknap rendezvényei: a szekcióülések. Az irodaiam, a nyelvtan, a biokémia, a környezetvédelem, a matematika, a testnevelés és a képzőművészet / világából merítették témáikat a foglalkozások résztvevői. Az iskola tanulói önálló kutatásaik eredményeiről is számot adtak. Az eseményekben bővelkedő jubileumi ünnepség és tudományos diáknap befejezéseként Jónás Zoltán, a járási pártbizottság első titkára — aki Raffai Bélával, a járási hivatal elnökével végig részt vett a programokon — nyitotta meg Radóczy Mária tűzzománc- és batikkiállítását. Bodnár Ede és Pánti Imre festőművészek egy-egy műalkotásukat ajándékozták ez alkalommal az egyre gazdagodó iskolagalériának. M. Zs. Szülők parlamentje Vácott A Váci Városi Tanács művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront városi bizottsága szervezésében Szülők parlamentje rendezvénysorozatban szombaton előadások hangzottak el a családi életre nevelés kérdéseiről. A szülők és a pedagógusok két szekcióban tanácskoztak. Az egyik szekcióban Bársony Magda faiskolai tanár tartott vitaindító előadást a Családi életre nevelés az óvodában és a szülői házban címmel. A másik szekcióban ugyanennek a témának iskolai ve- tületével Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a családi életre nevelést nem lehet elszigetelni a nevelés általános folyamataitól. Nem csupán a szexuális felvilágosításról, szexuális nevelésről van szó. A családi életre nevelés legfontosabb feladata: a felnövekvő nemzedéket fel kell készíteni a harmonikus családi életre, a szülői szerepre, a születendő gyermekek fogadására, sokoldalú nevelésére. K. Gy. M. A húsz évvel ezelőtt érettségizettek átadják az új alapítványról szóló oklevelet Losonci Miklós Igazgatónak. Koppány György felvételei TV-FIGYELŐ Tiil-szubjektív. Lehet. hogy visszaélés a szójáték szellemével szemben, ha a csütörtök esti Teleszubjektívről a Túl- szubjektív címmel írok, de megkockáztatom. Ügy emlékszem, rögtön az elején került sorra a Huszár Erika dalszövegíróval megejtett beszélgetés. Nos, ez birizgált föl a műsor — különben dicsérendő — stábja ellen. Én megértem: a dalszövegírás is egy szakma. S nem is török senkinek keservesen keresett kenyerére. Még a reklámot se sajnálom senkitől.. De azért a képernyőre, az ország legszélesebb nyilvánossága elé, párto- lólag csak akkor vigyünk valamit, ha azzal nem keltünk zűrzavart. Egyszerűen szólva és a műsorról beszélve: ne mondjuk egy szóhalmazra azt, hogy vers, hogy akár a legcsekélyebb köze van a költészethez, különösen, ha olyan, mint amilyent a dalszövegírótól csütörtökön este hallhattunk. S tán ifjú komponistákat sem kellene arra biztatni, hogy „a szöveg hangulatához, ritmikájához”, illeszkedő muzsikát szerezzenek olyasmihez, aminek se hangulata, se értelme, se ritmikája. Aki nem hiszi, járjon utána. A felszólítás nyomtatásban is megjelent a Rádió- és Televízióújság nyolcadik oldalán. Illusztrációként pár sor a megzenésítendő alkotásból: ,,Néha figyelj oda, hisz mindig maradnak még szenvedők. Akkor is figyelj oda, ha meglátsz egy szomorú háztetőt.” Deklaráció és orientálás. Szubjektív vagy zavaros? Különben jő híradó volt a műsor: a lovagolni tanuló mezőkeresztesi gyerekekről, a készülő miskolci kollektív házról — többet érdemelt volna a rövid tudósításnál ez a kezdeményezés —, a dunaújvárosi fiatalok napjáról és így tovább. Jó kis riport volt a motoros postásokról készített — szubjektív érzéseim szerint ba- gatellizálódott ebben a környezetben a nagyon fontos közlendője. Nevezetesen, hogy az alkalmassági vizsgák súlyos gondokat jeleznek a kézbesítők alkalmassága körül... Korrekcióra pedig semmi remény. A postának se pénze, se embere, se elképzelései. A továbbiakban tudomást szereztünk arról, hogy a „biztonsági kerékpár” vagyis az olyan, amelyik este jól felvillanó prizmákkal van fölszerelve, mindössze harminc forint plusz költséget igényelne. Pletykaszinten tárgyalt nem lényegtelen kérdésekről a Te- leszubjektív. Kell az ilyen szubjektivitás? Tömény irodalom. Péntek esti főműsorát, azt hiszem, főként az irodalomtörténészeknek szánta a televízió. Igaz, számíthatott azokra is, akik képesek a jó színészi produkciót a darabtól függetlenül élvezni, értékelni, ebben lelni szórakozást. Mert, Sheridan műve, úgy egyébként — valljuk meg — fogyaszthatatlan már. A maga korában, a XVIII. század második felében volt pikantériája. Sheridan — bátran és kíméletlenül —, az akkortájt még mindig divatos, érzelmességtől csöpögő színpadi alkotásokat gúnyolta ki komédiáival, köztük A kritikus cíművel, amelyet mi pénteken A tragédia próbája címmel láthattunk, Sheridan korában a darabnak volt politikai, társa, dalomkritikai töltete. A szentimentális fércműveket gyártó írók, bárgyú kritikusok és még bárgyúbb nézők kigúnyolása, akkor még újszerű és merész dolognak hatott. Nekünk mulatság helyett — a beajánló kommentárral ellentétben — lanyha unalmat ajándékoztak „rendező, színész és kritikus szokásos konfliktusai”. Pedig a színészek, főként Sztankay István, Schütz Ha, Békés Itala és Haumann Péter igazán kitűnőek voltak. Csontos Magda Mindenkor visszahozhatnak... „... bűnös: szeszes italtól befolyásolt állapotban, súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett közlekedési vétségben .. Az írógép kattogása hirtelen hallgat el a tárgyalóteremben. Még néhány rövid perc, s kiürül a terem. De Huber Károlyné, a jegyzőkönyvvezető helyén marad. Indigót tesz a papírívek közé, egyet mindjárt be is fűz a hengerbe. A többit meg úgy rakja maga mellé, hogy kézhez essen, s lehetőleg ne kelljen tárgyalás közben a büntetőtanács elnökét kizökkenteni a diktálás ritmusából, gondolatmenetéből. ...Ahogy beszélek Kezdődik a másik tárgyalás. Izgalmas ügy, de most, mint már oly sokszor és akaratlanul, Huber Károlyné munkája vonzza a tekintetemet. Zongorázik az írógépen. Ujjai szinte a beszédgyorsasághoz igazodnak, arcán is látni, hogy nemcsak ír a gépen, de szó szerint jelen van; azonosul a tárgyalás történetével, légkörével. Félórák, órák peregnek. Keze pihenhetne addig, míg a tanács elnöke a kihallgatást elvégzi. Huber- né azonban ez idő alatt is jegyezget vagy papírjait rendezgeti. A kimerültségnek vagy az erőlködésnek nyomát sem venni észre mozdulatain. Sőt, a derűnek, nyugalomnak olyan sajátos kifejezése sugárzik egész mozgékony lényéből, hogy nincs az a hallgató — de talán még vádlott vagy tanú sem —, akire ne hatna megnyugtatólag áradó kiegyensúlyozottsága. Amikor véget ér a fárasztó nap, s kinyújtóztatja erősen igénybe vett karjait, s csuklóból a bal és jobb kézfejével néhány forgó mozdulatot végez, mintha átvillanna rajta — sok volt... De ez csak néhány töredék-másodperc, aztán máris fürgén pakolni kezdi iratait. Dr. Ács Andrással, a Pestvidéki Járásbíróság tanácsvezető bírójával időben valamelyest megelőzzük a dolgozó- szobában Hubernét, vagy ahogy munkatársai közvetlenül a keresztnevén szólítják: Sárit. Dr. Ács, aki nem lelkendező természetű ember, most sem sieti el a választ, amikor elmondom, hogy jó párszor megcsodáltam jegyző- könyvvezetője szorgalmát. Nem felel hát rögtön, de aztán annál többet mond: — Amit ön megfigyelt, én tudom! Tizenhárom év alatt szoktunk össze. Sári úgy ír, ahogy beszélek. Nemcsak egyszerűen gyorsan, hanem, ha mondjuk értelemszerűen nem úgy jönne ki a mondat, ahogy szeretném, ő rögtön kiigazítja a stílustörést. Ha kezébe kerül egy. munka, nem kell aggódnom, hogy félresikerül. Biztosra vehetem, hogy jó lesz.. Mint egy gépjárművezető... — Tudja — folytatja dr. Ács András —, ez valami rendkívül megnyugtató érzést kölcsönöz az embernek. Ezen a szakterületen, a közlekedési ügyekben ugyanis nem szorítkozhatunk szokványos történeti leírásra. Itt olyan szakkifejezések is szerepelnek, mint például apper- cepciós (észlelési) idő, menetirány szerinti jobb oldal, elsőbbségadás kötelező tábla, záróvonal... Ö mindent ír folyamatosan, megállás vagy kérdő pillantás nélkül. Valamennyi fogalom jelentését érti. Talán azt is mondhatnám, hogy Huberné elméletben már vizsgázott gépjárművezetőnek tekinthető, hisz annyi ügy tanulságát szűrhette le a 13 év alatt. Helye a tanácsban — Egyébként azért sem mindegy, ki ül az írógépnél, mert Huber Károlynénak, mint jegyzőkönyvvezetőnek egyben rendkívül fontos szerepe van a tanácsban. Bár a döntésben nem, de a tanácskozáson részt vesz. Az őáltala legépelt jegyzőkönyvnek precízen rögzítenie kell a tárgyalás valameny- nyi fontosabb mozzanatát, hogy ha szükséges, vissza is tudjunk lapozni egy-egy részlet- kérdésre. Volt egy ügyünk a közelmúltban,; amit 2 napig tárgyalt a tanács; több másolati példányban kereken 60 oldalt írt le Huberné. De a közönséges átlag is legalább napi 18—20 oldal. Ha nem tárgyalunk, ítéletet tartunk. Most is 6 ítélet vár leírásra. Nem lehet elmaradni, mert akkor felgyűlik a sok írnivaló, s egyszerre kell többet feldolgozni. — Amit pedig még nagyon becsülök Huber Károlynéban — mondja dr. Ács András —, az szerfölötti önállósága. Minden feladatot nyilvántart, nyugodtan rábízhatom magam... És a pártmunkában szintén sokat segít. Mint a megyei bíróság párttitkárának is, elképzelhetően sok a munkám. S Huberné ebben is mellettem áll. Belép a járásbíróság elnöke, dr. Fiedler Ernő. Amikor meghallja, hogy Huber- néről beszélgetünk, nem állja meg, hogy ne fűzzön néhány mondatot a témához. Kiváló munkatárs — Ha valamivel megbízom, akárha magamnak kellene megcsinálni, az olyan biztos, hogy határidőre elkészül — vélekedik dr. Fiedler Ernő. — Emellett kiváló érzéke van a joghoz. A munkájához szükséges jogszabályokkal legalábbis tökéletesen tisztában van, mintha csak egyetemi szinten tanulta volna. S van még egy jó tulajdonsága: az életderű... A közben megérkező Huber Károlyné restelkedő szerénységgel hessegeti el a sok dicséretet: — Nekem sok örömöm van az életben. A férjem, a gyerekeim ... Imádom a 8 hónapos kis unokámat, Orsikát. Vajon kell több ennél? A munka... Szükséglet. Kitölti, kiegészíti napjaimat. Igen, 13 éve, 1962. májusában kerültem a Pestvidéki Járás- bíróságra előadónak. Azóta változtatás nélkül dolgozom az Ács tanácsban. Nem szeretek cserélgetni. — A bíróság ... Amikor felvettek, csak pislogtam, fogalmaim sem léteztek az itteni munkáról. Tudtam gyorsírni — lánykoromban egyszer kerületi versenyt nyertem —, gépelni pedig az érettségi után tanultam meg. Érdekes volt. Két hónap alatt egy tanfolyamon megmutatták a technikai részt, az ujjak elhelyezését, . miegyebet, aztán otthon, a saját gépemen begyakoroltam a többit. Itt mindennek utánanéztem. Régi jegyzőkönyveket tanulmányoztam. Azt mondják, az elődöm is nagyon preciz munkaerő volt. Megjegyeztem a formát. tartalmat, alakot. Nem szégyelltem kérdezősködni a kolléganőktől. Belelapoztam a jogba is. ■— Hogy mindenre előre felkészülök? Igen. Magamnak segítek, önmagámon könnyí- ték. Foglalkozási ártalom — A kiegyensúlyozottság... Fegyelmezem magam. Pedig de sok tragédia megráz a szívem mélyéig. Sajnálom a sértettet, amikor besántikál a tárgyalóterembe, rég volt balesete nyomait, még mindig magán viselve. Áz anyát, aki egy baleset nyomán eltemette a fiát vagy a lányát. Sőt olyan eset is akad, amikor a vádlotton esik meg a szívem, hiszen úgy érzem, senki sem okoz szánt szándékkal bajt a másik embernek. Vannak persze, akikre kifejezetten haragszom, az ittas vezetőkre például. Gyűlölöm az alkoholt — az én családomban senki nem iszik —, számtalan szerencsétlenség forrása! Nagyon megviselnek a gyorshajtásból, tolakodásból, vagy szaknyelven mondva, szabálytalan előzésből eredő közúti tragédiák is. Miért? — kérdezem olykor, a 13 évi rutintól sem közömbösen, mért oly sürgős az út egyeseknek, hogy aztán sorsok, családi életek omoljanak össze? S ha autóban utazom, talán ezért nem is tudom úgy figyelni a tájat, mint más. Legutóbb a ná- szomékkal Zakopánéban voltunk, s bizony rá-rászóltam a vezetőre: itt ezért, ott azért kell vigyázni; akaratlanul is megjelennek előttem a veszélyforrások. Tudom, ennek egy vezető sem örül, helytelen is zavarni őt, dehát ez már csak nálam amolyan foglalkozási ártalom... A beszédhang oly hirtelen ül el, mint korábban a billentyűkattogás a tárgyalóteremben. Kényes kérdés következne: Huber Károlyné már elérte a korhatárt (bár nem látszik rajta!), lassan nyugdíjba készül. Nagymama. Hívja a család, szólítja az anyai kötelesség, hogy többet segítsen fiának és lányának. Ebbe persze nem lehet, nem is akar senki beleszólni. Hallgatnak hát róla mindannyian, ameddig csak lehet. Pless Zsuzsa
