Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-12 / 265. szám

4 1975. NOVEMBER 12., SZERDA Jószomszédsájj könyvtára Érden Csuka Zoltán költő a községnek adományozta gyűjteményét Új kezdeményezés Vácott Szakmai továbbképzések a művelődési házban Nem mindennapi esemény színhelye volt tegnap délben Csuka Zoltán József Attila- díjaa költő érdligeti háza. An­nak a szerződésnek az aláírá­sára került sor ott, amely sze­rint a költő Érd nagyközségre hagyományozza két házát, megalapítva bennük még éle­tében a Jószomszédság köl- csönkönyvtárát. Az ünnepélyes aktuson megjelent Dobozi Im­re író, a Magyar Írók Szövet­ségének főtitkára, Hadrovics László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Piszék Imre, a nagyközségi pártbizottság titkára, Benussi Sylvio, a nagyközség tanácsá­nak elnöke és Szekeres József, a tanács vb-titkára. A ma hetvennégy esztendős költő több mint fél évszázada kezdte írói, lapszerkesztői, mű­fordítói. munkásságát. Tizen­két verseskötet, két irodalom- történeti mű, száznál több dél­szláv s nyolc orosz, bolgár és Közérdekű vállalkozást je­lentettek be kedden délben a Magyar Tudományos Akadé­mia Tudósklubjábaai. A Ma­gyar Történelmi Társulat kez­deményezésére és védnöksége alatt népszerű, egyszersmind tudományos igényű könyvsoro­zatot jelentet meg az Akadé­miai Kiadó Sorsdöntő történel­mi napok címmel. A sorozat első két kötete — Spira György Petőfi napja és Sza­bály Ferenc A mohácsi csata című könyve — már meg is jelent a tájékoztató időpontjá­ra. Csepphen a tenger Az eseményt Rubin Péter, a kiadó osztályvezetője jelentet­te be, majd átadta a szót Ember Győző akadémikusnak, a Magyar Történelmi Társu­lat elnökének. — Az 1867-ben alakult társulat, a magyar tör­ténészek társadalmi szervezete az elmúlt időkben is több olyan sorozatot jelentetett meg, amelyeknek célja a kö­zönség történelmi ismeretének gyarapítása volt — mondotta. — Ma is megvan a történelem iránt az érdeklődés társadal­munk különböző rétegeiben, ezt számos munka sikere bi­zonyítja. Ezért határozta el a társulat,, hogy tudományos igényű, a nagyobb olvasótá­borhoz szóló sorozatot indít. Elgondolását támogatta az Akadémia XI. osztálya és fel­karolta az Akadémiai Kiadó. A sorsdöntő történelmi fordu­latok természetesen hosszabb idők eredményei, de akad egy- egy olyan nap, amelyben ösz- szesűríthetők egy-egy időszak fő vonásai, s amely mint csepp a tengert jellemzi a történel­mi folyamatot. Reméljük, a so­rozat kötetei elérik a kitűzött célt, sokan olvassák majd őket, s gazdagítják a történel­mi ismereteket, erősítik a tör­ténelmi tudatot A honfoglalástól napjainkig Ezt követően a sorozat szer­kesztője s az egyik megjelent munka szerzője, Szabály Fe­renc ismertette a vállalkozást, s a terveket Az 1976 februárjában meg­rendezésre kerülő 19. országos mezőgazdasági könyvhónap előkészületeiről tartott kedden sajtótájékoztatót a szervező bizottság. A könyvhónapra 42 új szak­könyv kiadását tervezik. Ezek nagy része a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában je­lenik majd meg, több mint 300 ezer példányban. Az új szak­könyvek többsége alapfokú lesz. Nagy érdeklődésre tart­hat számot a KGST-országok közös szerkesztésében megje­lenő első két könyv: az egyik szlovák nyelvből fordított kö­tet jelzi ezt az eseményekben — és gondokban is — igen gazdag pályát, amelynek sok­sok értékes dokumentumát is összegyűjtötte. A többi között valamennyi, általa fordított mű eredeti kiadását s azok magyar fordítását, irodalmi le­velezését Miroszlav Krlezá- val, Ivó Andriccsal s más ne­ves írókkal, költőkkel. A gyűj­teményt Borsos Miklós Kos- suth-díjas szobrászművész s mások alkotásai egészítik ki. Mindez — az aláírt szerződés életbelépését követően — Érd nagyközség tulajdonába kerül, s az egyik épületben már egé­szen rövid időn belül meg­nyithatja kapuit minden ér­deklődő előtt a régóta terve­zett Jószomszédság könyvtára, Hogy mi vezette Csuka Zol­tánt erre a kötelezettségvál­lalásra? —■ Az volt eddigi életem leg­főbb célja — mondotta a — A vállalkozás elindítása Juhász Gyula történész érde­me, alá az első két kötetet szerkesztette — mondotta. — A továbbiakban négy-öt, leg­feljebb hat év alatt szeretnénk megjelentetni a 25—30 kötet­ből álló sorozatot, amely, a honfoglalástól — sőt az azt megelőző vándorlásokra is visszapillantva — úgyszólván napjainkig sorra venné a sors­döntő történelmi fordulókat, ismertetné a legújabb ered­mények felhasználásával azt, amit ezekről a magyar törté­netkutatás tud. Egyebek kö­zött a honfoglalásról, az ál­lamalapításról, a muhi csatá­ról, a rozgonyi csatáról, a ni- kápolyi csatáról, Nándorfehér­vár felmentéséről, Mátyás ki­rály haláláról, Buda élesítőről, az erdélyi állam létrejöttéről, Eger ostromáról, Zrínyi halá­láról, Buda visszavételéről, II. József haláláról, Martinovi- csék bukásáról,-a kiegyezés­ről, az első magyarországi szo­ciáldemokrata kongresszusról, a forradalmakról, az ellenfor­radalomról, a felszabadulás és az azt követő idők fordulóiról szólnának a könyveli. A pél­dákban említett eseményekbe sűrítve, azok hátterében egy- egy korszak, egy-egy új ten­dencia jelentőségét, sajátossá­gait mutatnák be. Történelmi tudatunk Az ismertetőkben és a kér­dések s válaszok során elhang­zott az a megállapítás is, hogy a történelem iránti ér­deklődés tapasztalhatóan na­gyobb, mint valaha. De épp ennek kapcsán mutatkozik egy szakadék a tudomány és a köztudat között. Az új ered­mények nehezen válnak közis­mertté, a régi beidegzések szí­vósan tartják magukat. Az új sorozat fő célja éppen ezért a a korszerű történelmi tudat­formálás, voltaképpen a tudo­mányosan megalapozott nem­zeti öntudat, önismeret alakí­tása. Ember Győző akadémi­kus hangsúlyozta a sorozatnak a jelentőségét abban a vonat­kozásban is, hogy az ifjúság körében hivatott ellensúlyozni azt a hiányt amit a történe­az intenzív őszi búza termesz­tését ismerteti szovjet tapasz­talatok alapján, a másik a szocialista országok biológiai növényvédelméről tájékoztat. Várhatóan megjelennek az élelmiszeripari szákkönyvsoro­zat, valamint a Ma újdonság — holnap gyakorlat sorozat el­ső kötetei is. A könyv-hónap célja, hogy a gazdaságok, szövetkezetek mi­nél több újdonsággal gazda­gítsák a szakkönyvtárakat, s ezzel elősegítsék a szakköny­vek termelőeszközzé válásá­nak folyamatát. megjelenteknek —, hogy se­gítsek annak a barátság- hídnak az építésében, amely a két szomszédos népet, minket, magyarokat és a jugoszláv embereket összeköti. Ehhez a nagy és nethes feladathoz a magam erejéhez mérten a ju­goszláv népek irodalmának tolmácsolásával igyekeztem hozzájárulni. Az eddig lefor­dított több mint száz kötet ar­ra ösztönöz, hogy valamilyen formában' mégőrizzem mindezt azok számára, akik majdan utánam az egy égbolt alatt élő népek békés együttműködése felé vezető útra lépnek. — Nagyszerű szolgálat volt az — mondotta pohárköszön­tőjében Dobozi Imre —, amit Csuka Zoltán barátunk eddig tett a két nép jobb megértése; barátságának elmélyítése ér­dekében. A délszláv irodalom hazánkban az ő munkásságá­nak eredményeként terjedt el s vált mind népszerűbbé. Ö segített hozzá ahhoz, hogy tiszta, világos képet kaphas­sunk szomszédain,k életérői, művészetéről. Kivételes em­berségét bizonyítja, hogy mindazt az értéket, szellemi gazdagságot, amelyet a maga erejéből teremtett több mint fél évszázados munkássága alatt, most könyvtáralapítás formájában is a köz szolgála­tába kívánja állítani, minden­féle anyagi és erkölcsi ellen­szolgáltatás nélkül. A főtitkári köszöntőt köve­tően Benussi Sylvio Érd nagy­község lakóinak nevében kö­szönte meg Csuka Zoltán ne­mes gesztusát, s tett ígéretet arra, hogy ezt a gazdag örök­séget nemcsak őrizni, de to­vábbfejleszteni is szándékoz­nak. Változatlan a telítettség; a kiállító szervek újdonságokkal teli tárlatokat szerveznek ál­landó és rendszeres figyelem­mel, s a közönség meg nagy sorokban áramlik a múzeumok irányába. Olyannyira, hogy a Vár vasárnap ismételten spon­tán népünnepély központja lett. Volt, aki gyalog, mások a Clark Ádám térről induló busszal érkeztek, miközben — jó ötlet! —, a kaptatón magne­tofonhang pergette le szá­munkra a budai vár történetét. Mai szovjet képzőművészet Az is jó kezdeményezés, hogy a szovjet kultúra napjai alkal­mából a Történeti Múzeum fo­gadja a mai szovjet képzőmű­vészet alkotásait. Egyenletes, őszinte kollekció. A szenvedé­lyesen pontos festmények gyűjteményéből kiemelkednek a munkaábrázolások és csata­képek. Ez utóbbi a szovjet Ma még gyakran vitatéma: lehet-e szervezője a munká­sok szakmai képzésének a mű­velődési ház? Sokan állítják: elsősorban az általános mű­veltség gyarapításában kell hogy döntő szerepet vállaljon, valamint a szabad idő hasznos eltöltéséhez nyújtson minél gazdagabb választékú progra­mot. Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban vita helyett tettekkel bizonyítanak. Az itt működő harminchárom tanfolyamnak csupán a fele a művelődési intézmények ha­gyományos feladatkörébe tar­tozó. Együttműködés a gyárral Esztendővel ezelőtt a műve­lődési központ együttműködési szerződést kötött a Cement- és Mészművek váci gyárával. Ennek értelmében vállalták, hogy a gyár igényei szerint szakmunkás-továbbképzőket szerveznek. A gyár egy vil­lanyszerelő-, két gépszerelő és két vezető munkásképző tan­folyam igényével jelentkezett, s ezekhez helyiséget és speciá­lis előadókat biztosított. A művelődési központ gondosko­dott a további előadókról, a szemléltetőeszközökről, a tan­folyam adminisztrációjának lebonyolításáról, a különböző tapasztalatcsere-látogatások megszervezéséről és így to­vább. A száztíz órás tanfolya­mok száznyolc hallgatója ered­ményesen vizsgázott. A költsé­geket a gyár vállalta magára. Az első év sikere nyomán az idén szeptemberben meg­újították a szerződést. És je­lentkezett a város három épí­tőipari vállalata is — hasonló igénnyel. Számukra — a na­pokban megkötendő együttmű­ködési szerződés alapján — képzőművészetnek mindmáig egyik sarkalatos pontja ma. radt a Nagy Honvédő Háborút idéző képi emlékezésekben. A valóság egy-egy tükörtérképje- gye valahány szobor is, mely­nek korrekt átlagából kitűnik a dunakeszi tárlaton is szerep­lő V. Cigal, továbbá Neroda fémből szerkesztett Lenin arc­mása, és különösen Zvara: Reggelt jelenítő csiszolt grá­nitja, melyben az anya és gyermek párhuzamos figurájá­val az élet két különböző fázi­sát jelöli. A festmények gondos hírnö­kök; jelzik korunk valóságá­nak szakadatlan folyamatát; szénakaszálást, kőolajbányá­szokat, heroikus építkezéseket, hársfákat és a barát sírját, me­lyet kimagasló tájképi ele­mekkel növelt festői értékké G. Nisszkij. Egyezéseket is fel­fedezhetünk. T. Szaláhov mar­káns portréja a mi Szabó Zol­tánunk rajzi erejét juttatja kőműves;, tetőfedő, lakatos, asztalos, festő, központifűtés- szerelő és villanyszerelő szak­munkás-továbbképzőket szer­vez a művelődési központ, ösz- szesen százhetvenkét építőipa­ri munkás részére. * Újabb jelentkezők — Ma még vitatott dolog: helyes-e, ha a művelődési köz­pont ilyen feladatokat vállal magára — mondja Oláh Fe­renc igazgató. — Szerintünk feltétlenül helyes az, amit csi­nálunk, ezt nemcsak a tava­lyi év sikere bizonyítja, hanem az is, hogy az idén több más vállalat — a Kötöttárugyár, az Egyesült Izzó, a Hajógyár — is jelentkezett, szeretnék, ha mi bonyolítanánk le szak­munkás-továbbképző tanfolya­maikat, mivel erre nekik sem megfelelő szakemberük, sem idejük nincs. Sajnos, egyelőre nem vállalkozhatunk többre annál mi sem, amennyire pil­lanatnyi erőnk futja. De amint átköltözhetünk az új művelő­dési központba, feltétlenül le­hetőséget keresünk arra, hogy akár valamennyi váci üzem ilyen irányú igényét kielégít­sük. Persze, már most gondo­lunk rá: nem a jelenlegi ke­retek között rendeznénk majd ezeket a továbbképző tanfo­lyamokat, vagyis nem gyárak, hanem szakmák szerint. Pél­dául a villanyszerelők tovább­képzésén részt vehetne vala­mennyi váci üzem villanysze­relője. Ajánlatok üzemeknek A művelődési központ veze­tői nem csupán a hozzájuk érkező igények kielégítésével kívánják segíteni a munkások művelődését Vác városában. Maguk is szerveznek tanfolya­eszünkbe, és Pimenov érzékle­tesen elegáns vonalvezetése és festői finomsága is rokon a mi eszményeinkkel. A tárlat ki­emelkedő műve Abdurahma- nov alkotása, Az azerbajdzsá. ni hegyekben. Kitűnő festő, lobbanékony szenvedély fűti és jó arányérzék. A táj magas nyúlványai virágként nyílnak a színes életű emberek színes társaiként az idő és tér fensé­ges boltozatában. Művei már többször szerépeitek budapesti tárlatokon, érlelten, friss és hamvas művészete ezúttal is meglepetést keltett. Képek Berlinből, Moszkvából A Szépművészeti Múzeum­ban is változatlan a sorállás. Ez annak is köszönhető, hogy a berlini anyag mellett, most a moszkvai Tretyakov és Pus­kin Képtár, a leningrádi Ermi- tázs és Állami Orosz Múzeum is figyelemre méltó műkincse­ket küldött. Lenyűgöző gyűj­temény! Aki türelmes — Rembrandttal, Picassóval, Re- pinnel társaloghat a zsúfolt te­remben, miközben újabb láto­gatók hulláma érkezik. Hiába; nem siethetünk. Rieter de. Hooch egyik fő műve, Van Dyck, Levitán, Szurikov, Size, rov, Bonnard, Cézanne, Sisley, Matisse mesterművei marasz­talnak. Külön tapintat jele, ■hogy Gauguin, Derain, Vla­minck, Marquet legjobb szín­vonalukon szerepelnek, a kiál­lítók gondoskodtak, hogy klasszikus értékkel ajándékoz­zák meg hetekre Budapest kö­zönségét. Két dolog érthetetlen csu­pán; az, hogy nincs katalógus, továbbá, hogy a Szépművé­szeti Múzeum állandó kiállttá, sait bizonytalan időre bezár­ták. Miért? Ki tudja? Fűtési problémák, teremőrzési gon­dok? Akármi történt, gyors korrekció szükséges. Annál is inkább, mivel csak az állandó anyag összevetésével tudjuk igazán felmérni a moszkvai, mókát, amelyeken a részvéte’ lehetőségét felajánlják vala mennyi váci üzemnek. így in dúlt meg esztendővel ezelőtt szocialista brigádvezetők tan folyama, amelynek célja a alapfokú vezetés tudomány; nak megszerzése. A tíz elő adásból álló sorozatra — a ta valyihoz hasonlóan — tizenki üzem ötvennégy brigádvezetó küldött el. Hogy miről halla­nak előadásokat? A szociális ta brigádok szerepe a munka­versenyben, az újítómozgalom­ban, a tulajdonosi tudat alakí­tásában, az üzemi demokrácia fejlesztésében, a közművelő­désben és így tovább. Üj kezdeményezése a műve­lődési központnak a napokban indult egyetemi előkészítő tan­folyam üzemi munkások részére. A májusig tartó elő­adások huszonhat hallgatója — többségük a Kötöttárugyár munkása — az egyetemi felvé­teli matematika- és fizika- anyagával ismerkedik. S ami szintén új dolog: a hét előadásból álló andragógiai tanfolyam, amelyet a felnőtt- oktatással — marxizmus.—le- ninizmus középiskola, szak­in un k ás-továbbképzés, a dol­gozók általános iskolája — foglalkozó tanárok, előadók számára szerveztek. Szüksé­gességét mi sem igazolja job­ban: ötvenen jelentkeztek. hogy részt kívánnak venni a kéthetenként sorra kerülő elő­adásokon. Az elért eredmények s az egyre nagyobb érdeklődés az bizonyítja, hogy művelődés intézményeink nem, csupán a: általános műveltség gyarapítá­sához, a szabad idő hasznos el­töltéséhez nyújthatnak segít­séget, hanem a szakmai tudás állandó növeléséhez is. Prukner Pál leningrádi, berlini múzeumok értékeit, másrészt a praktikum is ezt követeli, hiszen enyhíte­ne az időszakos tárlatok már- már nyomasztó zsúfoltságán. Radóczy Mária tárlata Komoly közönségsiker kíséri a gyáli Radóczy Mária, novem­ber 18-ig nyitva tartó batik- és tűzzománctárlatát a budapesti I, kerületi tanács, Bem rakpar­ti művelődési házában. Fárad­hatatlan energiái révén Radó­czy Mária művészete ezúttal városról városra járt, keltette egészséges kerekdedségű, derű­teremtő mesevarázsának jóhí­rét, szakmai felkészültségének komolyságát Martfűn, Szarva­son, Szolnokon, Balatonföldvá- ron és ezúttal Budapesten. Minden, tárlatán régiek mellé új művek sorakoznak, most fő­leg tűzzománcai jelentik az új­donságot. Radóczy Mária lé­nyeges állomáshoz ért: terebé. lyesíteni, gyarapítani szüksé­ges jó adottságait, művészi eszközeit. Éppen szorgalmát, képzelőerejét ismerve mond­hatjuk bizton: fejlődése töret­len marad a teljes kibontako­zás korszakában is. Textiltriennálé Lódzban még egész novem­berben látható a múzeummá alakított régi szövőgyárban a textiltriennálé, 14 ország részvételével. Itt szerepel a legutóbbi években Nagymaro­son is alkotó Cságoly Klára két mélyen átérzett falisző­nyeggel. Különösen a Homok­óra bizonyítja, hogy gondol­kodva, töprengve alkot. Ha dí­jat nem is kapott, de emberi, művészi hitelével Pászthy E. Magda, Szabó P. Éva, Szenes, Zsuzsa, Szilvitzky Margit és különösen Tóth Sándor mellett textilművészetünk európai rangját és távlatát vitte el Lódzba, ahol viszonylag gyér a látogatottság, annak ellenére,' hogy káprázatos gyűjtemény tanúi lehetünk. Azért, mert a Japánból, Angliából, Finnor­szágból, Belgiumból, a Szovjet­unióból nem megállapodott, hanem a művészet jövőjét ku­tató alkotások érkeztek, a len­gyel anyagról nem is beszélve, de mindenképpen kiemelve a bolgár Dimítar Balev textil- művészetét, aki joggal kapta a lódzi triennálé egyik fődíját. Losonci Miklós Népszerűén - tudományos idénnyel Könyvsorozat történelmünk sorsfordulóiról lemtanítás háttérbe szorulása okoa N. F. FEBBVÁRBAN Mezőgazdasági köayvhóaap p. p. Kiállítótermekben Lództól Nagymarosig Múzeumaink nemzetközi vendégfogadása

Next

/
Oldalképek
Tartalom