Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
Éjféltől Angola független Ünnepélyesen levonták hétfőn délután a portugál lobogót a luandai erőd ormáról és a kormányzói palotáról. A még Angolában tartózkodó portugál csapatok Leonel Cardoso főbiztos vezetésével elindultak a város haditengerészeti támaszpontjára. A fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) éjfélkor Luandában ünnepélyesen kikiáltja a nyugat-afrikai állam politikai függetlenségét és szuverenitását. A függetlenségi ünnepségek előkészületeivel egyidőben folytatódtak a harcok az MPLA csapatai, valamint a szakadár FNLA és az UNITA egységei között. (Kommentárunk a 2. oldalon.) Walter Scheel Moszkvába érkezett Megkezdődtek a szovjet-NSZK államfői tárgyalások A nyugatnémet államfő Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének cin öke társaságában a vnukovói repülőtéren. Hatnapos hivatalos látogatásra hétfőn délután Moszkvába érkezett Walter Scheel nyugatnémet szövetségi elnök. Példa Személyében a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok történetében először látogat az NSZK államfője a Szovjetunióba. A vnukovói repülőtéren a vendéget Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Andrej Gromiko külügyminiszter fogadta. Scheel felesége társaságában érkezett a szovjet fővárosba. Útjára elkísérte Hans Dietrich Genscher, az NSZK alkancel- lárja és külügyminisztere is. A repülőtérről a vendégek a Kremlben kijelölt szálláshelyükre hajtattak. A moszkvai Kremlben Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Andrej Gromiko külügyminiszter megbeszélést folytatott Walter Scheellel, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnökével és Hans Dietrich Genscher- rel, az NSZK külügyminiszterével. A megbeszélés alkalmával a két fél megállapította: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság népei, valamint a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából rendkívül jelentős, hogy az utóbbi években fordulat történt a két ország közötti kapcsolatok rendezése és e kapcsolatok sokoldalú elmélyítése, valamint a gyümölcsöző kétoldalú együttműködés megszervezése felé. A tárgyaló felek meggyőződésüket fejezték ki, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok különböző területeken továbbra is szakadatlanul bővülnek és tökéletesednek, s kijelentették, hogy ebben az irányban hatékony erőfeszítéseket tesznek. A megbeszélés a kölcsönös megértés és az őszinteség légkörében folyt le. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány a nap folyamán a Kremlben vacsorán látta vendégül Walter Scheelt. A vacsorán a szovjet felet Nyikolaj Podgornij államfő, Alek- szej Koszigin miniszterelnök és több más hivatalos személyiség képviselte. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM ARA 80 FILLER 1975. NOVEMBER 11., KEDD Pest megye gazdaságai teljesítették az őszi vetéstervet Ötezer hektárral nagyobb területen került búza a földbe Pest megye közös gazdaságai tegnapra a tervezett 62 hektáros területen elvetették a kenyér magját, a búzát. Akad még persze vetőgép a határban, a szentendrei és a váci járásban még maradt e hétre is némi vetni való, ám az előirányzatot máris teljesítették termelőszövetkezeteink. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az ország több részében a korábbi esztendőknél nagyobb területen került földbe a búza magja, így Pest megyében is: mire — a napokban — befejeződik e munka, 5 ezer hektárral birtokol nagyobb földdarabot a búza, mint azt eredetileg célul tűzték. Nőtt a vetésterülete a budai, a gödöllői, a ceglédi járásban és Nagykőrös határában. A -megyénkben gazdaságok idejében végeztek e tennivalóval, alaposan megszervezték a teendőket s dicséretes szakmai felkészültséggel oldották meg feladatukat. Lendítette a munkát, hogy nyújtott és kettős műszakban dolgoztak és sok helyütt munkával ünnepelték meg november 7- ét is. Akárcsak az aratás idején, a termelőszövetkezetek között hasznos együttműködés bontakozott ki. A gazdaságok egyKEDVEZOBB AZ OLCSÓBB ARUK ARANYA Eredményes háromnegyed év a PENOMAH-ban Sikerrel dolgozik a ceglédi üzem A Pest-Nógrád megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vállalat (PENOMAH) idei. termelési értékének 76 százalékát állította elő a harmadik negyedév végéig. Az elmúlt kilenc hónapban a tervezett 220 ezer sertés helyett több Imint 233 ezret vásároltak fel, s ez 106 százalékos tervteljesítés. Kedvezően alakult ebben az időszakban a sertésvágás is. A tervezett 259 ezer állatnál 10 ezerrel többet dolgoztak fel. A húsipar az év első felében vemheskoca-akciót hirdetett. A gondos előkészítés, és a feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás eredményeként sikerült az irányszámoknak megfelelő, majd 3500, vemhes kocát kihelyezni a háztáji gazdaságokba. Bár a szerződő felek a koca ellenértékét malaccal, süldővel, hízott disznóval vagy készpénzzel törleszthetik, A hazai piacnak Három évvel ezelőtt kezdték meg az Ipari Szerelvény és Gépgyárban svéd licenc alapján gyártani különböző méretben az Unibal gömbcsapokat, amelyeket elsősorban a hazai felhasználok részére készítettek. A gyógyszer-, a vegyi és a gázipar, valamint a távfűtés hő- központjai vásárolnak belőle. Az idén mintegy 40—15 ezer készt.1, de a tervek szerint jövőre inár 60 ezer darabot gyártanaS. Koppány György felvétele az akció nyomán születő, minimálisan 50 ezer malac jelentős tényezője lesz a megyei húsgazdálkodásnak is. A szarvasmarha-felvásárlási tervét 26 ezer helyett 27 ezerre teljesítette a vállalat, de a vágásban csaknem 5 ezer állattal elmaradtak. A vállalat legnagyobb egysége a ceglédi gyár, ahol óránként 30 marhát vagy 60 sertést vághatnak, a harmadik negyedévtől nagyobb mennyiségű állatot vág szovjet exportra. Ennek eredményeként várhatóan ezt a tervüket is sikerül teljesíteniük vagy legalábbis megközelíteniük az év végéig. Az időarányos tervszámok alapján a vállalatnak a harmadik negyedév végéig 676 vagon húskészítményt kellett volna gyártania. 692 vagonnyi tényleges teljesítményük több, mint 102 százalékot jelent. A vásárlók szempontjából különösen kedvező adat, hogy termékeinek 65,2 százaléka az olcsóbb áruk körébe tartozik. Ez nemcsak a 60 százalékos országos előírásnál, hanem az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 64,8 százalékos irányszámánál is kedvezőbb, s az életszínvonal-politika sikeres megvalósítását segíti. L. T. mást segítve igyekeztek megoldani az őszi csúcs munkálatait, a szántást, a vetést, a betakarítást. Ha a szükség úgy kívánta, elindultak a gépek, az emberek a szomszéd falu határába, a szomszédos járásba, és sehol sem vártak hiába a segítségre. Az Óbuda Tsz négy traktorosa például jelenleg is segélyszolgálatot teljesít: a ta- hitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet földjein dolgoznak. Az országos helyzetképből kitűnik, hogy az időjárás kedvezett a mezőgazdaságnak, hosszantartó áldatlan esőzések nem zavartak a vetést. Szembetűnő a nagy teljesítményíj gépek munkájának eredménye: a jó magágyelőkészítést meghálálja a gabona, szépen kelnek kalászosaink. Az ősz határbeli teendőinek legjavát a kukorica betakarítása adja, egyszersmind ez a legnagyobb felkészültséget, erőkifejtést kívánó mezőgazdasági munka. A Pest megye közös gazdaságaiban 69 ezer hektáron termő kukorica, 94,8 százalékát megjárták már a kombájnok, végéhez közeledik hát a tengeritörés. Kimagaslóan jól fizet a növény az idén. Az előzetes számítások szerint a termelőszövetkezetekben 45 mázsás, az állami gazdaságokban pedig 65 mázsás átlagtermés várható hektáronként. Kiváltképp az ipar- szerűen, rendszerekben termelő gazdaságok könyvelhetnek el igen jó eredményt, a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat egyik Pest megyei tangazdasága, az abonyi József Attila Tsg például 790 hektáros termőterületéről 83,06 mázsás rekord- termést takarított be. Napról -napra indulnak a cukorrépa-szállítmányok a gyárakba, teljes kapacitással dolgoznak a feldolgozó üzemek. Megyénk termelőszövetkezeteiben az idén számottevően nőtt a cukorrépa termésterülete, több mint háromezer-hétszáz hektár termését szedik fel az idén. Hamarosan befejeződik e munka is, négyötödén már túljutottak gazdaságaink. Lassan elnéptelenedik a határ, a traktorosok veszik birtokba: forgatja az ekevas a földeket, a november már az őszi mélyszántás ideje. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter tegnap Nyergesújfaluba látogatott, ahol felavatta, majd megtekintette az új Eteroitlemez Gyárat. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter Kari Lutgendorf osztrák szövetségi honvédelmi miniszter meghívására tegnap hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. A két miniszter között már Hétfőn munkamegbeszélések kezdődtek. Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter vezetésével tegnap igazságügyi küldöttség utazott hivatalos baráti látogatásra Csehszlovákiába. A magyar delegáció tanulmányozza a csehszlovák igazságügyi szervek munkáját és tárgyalásokat folytat a két ország jogi és igazságügyi kapcsolatainak fejlesztéséről. Tadeusz Bejm, a Lengyel Népköztársaság területgazdálkodási és környezetvédelmi minisztere tegnap Budapestre érkezett. Magyarországi tartózkodása során megbeszéléseket folytat Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterrel az együttműködés kiszélesítésének további lehetőségeiről. Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke hétfőn Beigrádba utazott, ahol tárgyalásokat folytat a Jugoszláv Szövetségi Statisztikai Intézet vezetőivel a kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Dr. Szlameniczki István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese vezeti a Központi Bizottság küldöttségét, amely a Csehszlovák Kommunista Párt KB meghívására tegnap Prágába érkezett M a a gödöllői járás nyolc községét fogja át az a regionális vízműrendszer, amely régi átoktól — fertőzött ivóvíztől — szabadítja meg a nyolc településen élő 37—38 ezer embert. Nem árt azonban, ha a mai, nagy léptek közepette — hiszen idén, csak a hálózat- bővítés 17 kilométernyi — sem feledkezünk meg arról, ahogyan az egész kezdődött. Mert tanulságokat kínál ez a visszapillantás, s természetesen nem csupán egy vízműrendszer létrehozásához. Aszód kezdte. Társulati alapon, rengeteg szervezéssel — s még több ellenállással megküzdve —, amiben a tanács tagjai, tisztségviselői vállalták a legnagyobb részt. A szó legnemesebb értelmében agitáltak, újra meg újra megmagyarázták, mi mindent hoz magával a vezetékes, egészséges vízellátás — bizonyos betegségek eltűnését éppúgy, mint az addig nagy bajlódással használt, vagy egyáltalán nem használt fürdőszobák birtokbavételét —, s persze, maguk voltak azok, akik elsőként jelentkeztek a társulatba. Csak azt értheti az ilyen, helyi, aprónak tűnő küszködések igazi súlyát és értékét, aki már maga is csinálta. A jót sem könnyű az emberekkel elfogadtatni, főként, ha ezért az újért fizetni kell — bár részletekben, éveken át — azaz, ha nem készen kapják. Tettek azonban ennél többet is az aszódiak. Alaposan előkészítették a munkát, a lehetőségeken belül a legjobb szervezésre törekedtek, nyilvánosságot adtak a fejlesztés egyes szakaszainak, igyekeztek mindenfajta szóbeszédet, találgatást megelőzni. S bár lehet, a tájékozatlan soknak látja, öt' év alatt megoldották a nagyközség vízgondjait, ami sem a lélekszámot, sem a település kiterjedtségét, belső szerkezetét tekintve nem csekélység. I tt jutunk el az általánosítható, a más esetekre is érvényes tapasztalathoz. Tudniillik ahhoz, hogy az aszódi társulat megszervezésének módja, a társulat működése, a vízvezetékhálózat, a kapcsolódó létesítmények építése, szerelése példát adott, olyan kézzelfogható ösztönzésül szolgált, hogy bátran hivatkozhattak rá a környező községekben. Hatezer forintot kell egy- egy családnak befizetnie, s ha azt nézzük, hogy ez havonta ötven forinttal terheli a jövedelmet, aligha állíthatja bárki is, hogy elviselhetetlen lekötöttség lenne. Csakhogy itt, ezekben a községekben hozzávetőleg 13—14 ezer család él, s többségük igenje szükségeltetett ahhoz, hogy a társulat megalakuljon, megkezdődhessék a munka. S itt volt alapkő a már meglevő aszódi vízműrendszer! Mert azt nem mondhatták csupán a községi vezetők, tanácstagok, hogy jó lesz, szép lesz, de pillanatnyilag még papírok sincsenek, hanem azt, hogy nézzék meg Aszódot, hát mi is ezt akarjuk. A példa ereje, az a tény, hogy Aszódon már van vízvezeték, s ahogyan lett, döntő módon közrejátszott abban, hogy a családok nagy többsége rövid idő alatt igent mondott. Ez az igen nyitotta meg az utat a fokozatos, s mégis gyom fejlődésihez, Kartalnak az aszódi vízműre történő rákapcsolásához, a túrái mélykutak — tizenkét darab — megfúrásához stb., ahhoz, hogy a társulat végül az ország legnagyobb ilyen egyesülése legyen. Nyugodtan feltehetjük a kérdést, mégpedig általában a vízmű esetétől elvonatkoztatva: van-e szerepe a példáknak a településfejlesztésben, a lakosság megnyerésében, a társadalmi áldozatkészség felkeltésében; van-e jelentősége annak, ha valamit valahol rosszul csinálnak? B otorság lenne részletezni a választ, hiszen annyira természetes. A lakosság véleményére, hangulatára minden tényező hatást gyakorol, az is, ami a szomszéd településen, a járásban — s az ország más táján! — történik. Nemcsak a hírközlés eszközei gondoskodnak erről, hanem az is, hogy a lakosság nagyobb részének tudata, érettsége, politikai érzékenysége sokkal nagyobb, mint volt évtizede. Felfognak az emberek olyan jelzéseket, tényeket, benyomásokat is, amilyenek mellett rezzenéstelenül mentek el korábban, amilyenek nem érdekelték őket. A megyei tanács elnökével beszélgetve hallottam azt a figyelemre méltó észrevételt, hogy a tanácsok — tisztelet a kivételnek — nem mérik fel eléggé egy- egy lépésük hatását, közvá- leményformáló erejét. Döntően csak. a célt nézik, s kevésbé azt, hogy hozzá milyen utak vezetnek, s melyiket lenne a legcélszerűbb járni. Gyakorlatiasabban fogalmazva ez annyit tesz, hogy sem a jó, sem a rossz példák következményeivel nem számolnak eléggé a tanácsok, s ez a testületi tevékenységnek éppúgy gyengéje, mint a tisztségviselők igyekezetének. Ne túlozzuk el az aszódi példát, de segítségével megkérdezhetjük: egy ilyen akad? S ami jó, amiben benne rejlik az ösztönző, a meggyőző erő, azt miért hagyják kihasználatlanul a települések gazdái ? Miért övezi csend az avatóünnepségeken azt, hogyan lett, hogyan formálódott a létesítmény, mi az, ami tapasztalatként, a jövőt tekintve, segítve, belőle leszűrhető? Szemérmet jelezne a csend? Inkább azt, hogy hajiunk a csupasz végeredmény számontartására. Holott semmivel sem kisebb az értéke annak, hogyan jutott el egy-egy közösség a célig. Mészáros Ottó