Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

Újabb járdál< Pilisen a tanács költségve­tési üzeme a napokban fejez­te be a járda betonozását a Csaba utcában, decemberig pe­dig a Zrínyi utcában fog hoz­zá a munkához. Már kétszáznyolcvan házban A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalattól Üriban eddig 318 család kért-e a víz bevezetését s 280 kérésnek mór eleget is tett a vállalat. Végső búcsú Rasxl Józseftől Hetvenöt éves korában el­hunyt Raszl József, a veesési nagyközségi tanács végrehaj­tó bizottságának tagja. Részt vett a népfrontmozgalomban is, a Hazafias Népfront köz­ségi és járási bizottságának volt a tagja haláláig, s oda- adóan részt vett a társadalmi munkákban. Nagy részvéttel vettek tő­le végső búcsút a vecsési te­metőben. Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3.), Gyomron és Pé­teriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Mon őri-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi Sándor u. 30., telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr. Holló Mariann (Ecser), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Czinder Bálint (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Üriban: dr. Sass János (Űri), Üllőn: dr. Pallinger Georgina tart ügyeletét. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13 óráig, illetve 15- től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. TÁNCEST MENÜÉN A mendei művelődési házban ma, november hó 30-án, 19 órai kezdettel, táncestet ren­deznek a Columbus, volt Con- tinentál együttes közreműkö­désével. A.PES I; M £ G Y El H ÍR l A P K Ü l Ö N K 1 A D Á S A isim XVII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1975. NOVEMBER 30., VASÁRNAP Év végi hajrá nélkül Húszmillió forintos túlteljesítés A fő törekvés: termelékenyebben, takarékosabban Ezekben a napokban, hetek­ben sok vállalatnál, üZieimben h'ajrázva igyekeznek a terve­ket maradéktalanul teljesíteni, de akadnak üzemek, melyek­nek nincs szükségük fokozott erőfeszítésre, mert év közbeni szorgalmas munkájukkal már elérték céljukat. Nincs szüksé­ge példáid, a Vízügyi Építő Vállalat vecsési központi gép­javító üzemének sem, amely előreláthatólag 20 millió fo­rinttal teljesíti túl idei tervét: nyolcvan hétmillió forint bevételt tervezett erre az évre, és a teljesítés 106— 119 millió között várható, egyben a nyereség is kedve­zően alakult az idén. Viola Ágoston üzemvezető érthetően elégedett: — Nem győzöm hangsúlyoz­ni, ezt a szép eredményt a szo­cialista brigádok nélkül aligha értük volna el. Tizenhét szo­cialista brigádunk van, s bár­mikor számíthatunk helytállá­sukra. Az anyagellátás minket is hátráltatott a folyamatos­ságban, de a jobb üzem- és munkaszervezés meghozta a sikert. — Melyek az üzem főbb ten­nivalói? — Az idén is legfontosabb feladataink közé tartozott a különböző földmunka- és kot­rógépek javítása, felújítása, e gépekből negyvenet hoztunk üzemképes állapotba. Itt jegy­zem meg, hogy az ötödik ötéves tervben áttérünk a főleg szovjet típusú kotrógépek javítá­sára, az áttérésre már megtettük az előkészületeket. Korszerű, villamos hálózat A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói október közepén fogtak hozzá Ecseren a községi villamos hálózat rekonstrukciójához. A hétmillió forintba kerülő munka során a faoszlopokat vas- és betonoszlopokra cserélik ki, s 600 új közvilágítási égőt is elhelyeznek. A rekonstruk­ciót a jövő év végére fejezik be. Képünkön: az új oszlopok­nak gödröt ás a markológép. Mutnéfalvy Adorján felvétele MŰSOR MOZIK Ecser: Monsieur Verdoux. Gomba: Fogják el Oichit, él­ve, vagy holtan. Gyömrő: Két amerikai. H: Lányok az akna­mezőn. Maglód: Lányok az aknamezőn. H: A tizedes meg a többiek. Mendén: Az utol­só parancs. H: Tűzgömbök. Monor: Gyémánt Lady. H: Nagyezsda. Nyáregyháza: Tűz­gömbök. H: A négy muskétás újabb kalandjai. Péteri: U1- zana. Pilis: Robinson Crusoe. H: A kolasini pokol. Tápiósáp: Szerelmem, Elektra. Űri, v— h: Hegyen-völgyön. Üllő: Egy kis előkelőség. H: Hosszú bú­csú. Vecsés: Legenda a nyúl- paprikásról. H: Svejk, a de­rék katona, I—II. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Ecseren, 18 órakor: a mun­kásdalkör próbája. Gyomron: Apolló-táncest, holnap, 13-tól 20-ig: zenetanfolyam, 15.30­tól a gyermekkórus, 18-tól az Erkel Ferenc énekkar próbá­ja és a magnósklub foglalko­zása.' Mendén, 19-től: táncest, a Columbus együltes közre­működésével. Monoron, ma és holnap, 19-től 22-ig: ifjúsági kiubest Péteriben, 9-től 12- ig: MHSZ klubfoglalkozás, holnap, 19-től 22-ig: a színját­szó csoport próbája. Sülysá­pon, 19-től: ötórai tea, játszik az Admirál együttes, délelőtt 9-től 12-ig: segédmotorveze­tői tanfolyam, 16-tól 18-ig a népi tánccsoport, 18-tól 20-ig a pávakör próbája, holnap, 15-től 17-ig: balett-tanfolyam. — Fő profilunk a csőgyártás. A polgárdi öntözőfürthöz nem kevesebb, mint 2 ezer 500 mé­ter csövet gyártottunk s hasz­náltunk fel. A Tisza II. vízlép­cső kialakításából is részt vál­laltunk. Mezőhék és Tiszafáid- vár térségében használták fel a Vecsésen gyártott csöveket. — Kiemelt beruházásokban is közreműködünk. Az épülő Dunaújvárosi Hullámpapírgyámak mi biztosítjuk az ipari vízel­látást, kétezer folyóméter csövet épít­ve be. Nyergesújfalun, a Vis- cosa gyárban, az úgynevezett PAN-programban, különféle szerelvényeket készítettünk a rekonstrukciós munkálatok­hoz, továbbá 120—120 gázka­zánt és szennyvízszivattyút gyártott üzemünk. Ez utóbbi­val kapcsolatban megjegy­zem, hogy jövőre áttérünk a búvárszivattyú gyártására, a termék iránt az NDK egyre jobban érdeklődik. — Milyen beruházásokat valósítottak meg? — A sok feladat közepette jelentős házilagos kivitelezé­sünk is. Hidegszigetelő-üzemet állítottunk munkába, amely a korszerű korrózióvédelmet szolgálja. A csövek bevonásá­ra angol fóliát használunk, a modem gépsor teljesen automatikusan dolgozik; kilencmillióba került, de ha külső kivitelezőre bíz­zuk, 4 millióval többet fi­zetünk érte. Üzembe helyeztük az élbetörő gépet is, amely a nehéz fizikai munkát helyettesíti s amellyel szintén egymilliót takarítot­tunk meg. •— A jövő kilátásai? — Biztatóak. Elkészültek a tervek, melyeket most az új közgazdasági szabályozók sze­rint átdolgozunk. Továbbra is arra törekszünk, hogy terme­lékenyebben dolgozzunk, az állóeszközöket jobban kihasz­náljuk, s hogy minél több anyagot, energiát megtakarít­sunk. — Számíthatunk a munkás- kollektívára, hiszen a dolgozók nagy része törzsgárdatag. Akár azt is mondhatnám, velük he­gyeket is meg tudnánk moz­gatni. — Építőipari vállalat lévén, az évet december 22-én befejezzük, s 1978. január 5-én kezdjük ismét a mun­kát, a közbeeső időben karbantart­juk a gépeket, s felkészülünk a jövő év még nagyobb felada­taira. Gér József íCRESZ-tanfoIyam Gyomron A nagy érdeklődésre tekin­tettel ismét indítanak tanfo­lyamot az új KRESZ-ből a gyömrői művelődési házban, december 13-án 16 órakor. Jelentkezéseket a kezdésig fogadnak el a művelődési ház irodájában. Minősítő versenyen Az eredeti időponttól elté­rően, a sülysápi pávakör a minősítő versenyen ma, no­vember 30-án vesz részt az ér­di művelődési központban. UJ ARCOK, II. A gyógyítás szolgálatában FÁZÓS BESZÉLGETÉS A két új, fiatal orvost, dr. Zegnál Máriát és dr. Kováts Imrét már bemutattuk olvasó­inknak. Dr. Lengyel Gáspárt, aki szintén a közelmúltban ke­rült Monoirra, nehezebb megta­lálnunk: Budapestről ingázik naponta, ideje percekre sza­bott, hiszen két körzetet is el­lát mióta megkezdte a rende­lést. ★ Dr. Bathó László fogadta ott a betegeket, ahol rnosit dr. Lengyel Gáspárhoz kopognak a panaszokkal, kérdésekkel, kérésekkel. A kicsiny várószo­ba — ahol, ha tizenöten van­nak egyszerre, már egymás hegyén-hátán tolonganak — jéghideg. — A Minikalor olajtartálya lyukas — mondja a házi be­tegápolónő, aki ki-kiszalad megnézni, hányán várakoznak még. Összedörzsöli a kezét, rá­lehel az ujjaira. Mi is kabátban, sapkában topogunk. A rendelőbeni beszélgetése­ket kénytelen-kelletlen végig­hallgatjuk: az ajtót ugyanis nem leihet becsukni. Illetve becsukni még csak lehet va­lahogy, de akkor meg kinjútni képtelenség: rossz a zár. Ma reggel hét órától ott ácsorgott a nővér, amíg dr. Lengyel Gáspár is megérkezett, s a vál- lával benyomta az ajtót, hogy bejuthassanak a rendelőbe, ahol egyébként, szintén hideg van, rossz az olajkályha. 'dm Péter László felvétele Dr. Lengyel Gáspár tréfásan a nem melegítő íűtőalikalma- tosság mellé invitált. A fiatal orvoä érkezéséről régóta tudnak. Rendelője a Koma Mária féle házban még csak félig kész, annak teljes elkészültéig kapott itt helyéi, ahol szintén szükség van rá. Ki is festették a rendelőt, a várót, mielőtt megkezdődött volna a rendelés, a kályhákat és a zárat azonban nem el­lenőrizték. ★ — Őszintén szólva nem ép­pen ilyen körülményekre szá­mítottam én sem, de remélhe­tőleg hamar megjavulnak. Nagy kedvvel láttam munká­hoz, tudtam, a körzeti orvosok dolga nem egyszerű, bár a sa­ját bőrömön még csak most kezdem tapasztalni... Hat éve, 1069-ben avattak doktorrá, 1972-ben tüdőgyógyász szakor­vos lettem. A Szabadság-he­gyi Állami Tüdőszanatórium­ból kerültem Monorra, a sza­natóriumban egy évet a pszi­chiátriai osztályon dolgoztam. Jó gyakorlatnak bizonyult, s valahogy így is képzéltem el: gyakorlatot szerezni, aztán vi­dékre kerülni. — Nem körülményes, nem nehéz az ingázás? — Kocsival hamar ideérek. Egyébként is azt vallom, ad­dig oldjon meg az ember ne­héz feladatokat, addig dolgoz­zék igazán, amíg teheti. K. Zs. Hét végén hazajárnak JT ____ _____ FV Ko ra reggel, amikor még köd ül az utcákon, dér az árokpartok fűszálaim, ők már tüzeket gyújtanak a szélvédett helyeken. Körülállják, meleg- szenek, bakancsukat a parázs­hoz érintik, hadd forrósodjon át. Az utcán reggeliznek, gug­golva, szalonnát pirítanak. Ad­dig pihennek a lapátok. A monori Ságvári Endre ut­cát szélesítik. Emberek és gé­pek. Nehéz közlekedni errefe­lé ezekben a napokban. Mar­kolók, úthengerek birtokolják a területet. Brigádok serény­kednek, hogy munkájuk nyo­mán eltűnjenek a térdig érő kátyúk, biztonságosabban jár­hassanak a forgalmas úton az autók, motorok, kerékpárok. Távol az otthontól A Monori Állami Gazdaság építőbrigádja a Dózsa György utcai óvodával szemben ta­lált pihenőhelyet, amíg a te­herautó megérkezik földrako­mányával: szétterítik majd az úttesten. Addig a tűz köré hú­zódnak. Dermesztő a hideg. — Ezt is meg lehet szokni — nevet Váci István. — Kép­zelje el, amikor sötétedéskor befejezzük a munkát, várunk, várunk, egyre hidegebb lesz és nem jön értünk se az au­tóbusz, se a ponyvás teher­autó ... Akkor aztán elindu­lunk gyalog, Csévharasztra. Ott lakunk mindannyian a munkásszálláson. — Csongrádból jöttünk — teszi hozzá Mészáros György. — Építőik vagyunk, magas­építők, de hát ez a sürgős munka, itt van ránk szükség. Szél kerekedik, arrébb so­dorja a hamut, a parazsat, lábbal igazítják vissza a he­lyére. — Messze van Csongrád, de a hét végén hazajárunk. Ez az életmód már annyira a sajá­tunk, hogy nemigen cserél­nénk fel másmilyennel. Pedig nem könnyű. Vincze József ötvenéves el­múlt. Bejárta az országot, so­rolja, mi mindent épített már, mióta kezébe fogta először az építőszerszámokat. Fiatalabb társai könnyebben megtehet­nék, hogy otthon keresnek munkalehetőséget, neki az évtizedek alatt megszokott életforma után már nem kell a változás. De hát a fiatalok is itt ma­radnak. >4 családnak nehéz — A családnak nehéz. Az asszonyoknak. Mindent egye­dül kell csinálniuk otthon. Igaz, . mindig szép pénzt vi­szünk haza, van miből terem­teni valamit. — Nekem két szobás össz­komfortos házam van Csong- rádon — mondja Belkes Sándor. — Nem hiányzik ab­ból már semmi. — Esetleg én — folytatja '• T ■: j® •{'p | .Vm M 'Bl m mM1 IMI ^Sílift! 4 Sf mm Körülülik a tüzet, melegszenek. Péter László felvétele nevetve —, de hát szomba­ton, vasárnap én is otthon vagyok. Négy éve élnek a csévha- raszti munkásszálláson. Elko- morodnak, amikor erről esik szó. — Kár beszélni róla... Mészáros . György kulcsot vesz elő a zsebéből: — Nézzék meg, milyen. A portás majd beengedi magu­kat. Gondolják majd hozzá, hog; az életünk nagyobb ré­szét ott töltjük. Egyetlen rá­diónk; van. Újság nem jár oda, tévé sincs. A fürdőbe a szállástól ötszáz métert kell gyalogolnunk, aztán, ha meg­mosakodtunk, a hidegben sza­porán szedjük a lábunkat visszafelé. A szállás Hatalmas hengerek nyúl­nak az ég felé, a Kukoricacsí- rátlanító tornyait színezi a lebukó nap. Keressük a mun­kásszállót, a portás útbaiga­zít. A fehérre meszelt kis ház előtt halomban áll a szén, a farönk. Ha hazaérnek, itt vág­nak aprófát maguknak a mun­kások, hogy begyújthassanak a tűzhelybe. Vaságyak állnak a szobá­ban, kockás takarókkal. Nincs függöny egy ablakon sem, kö­zépen viaszosvászonnal leta­kart asztal, a 'álon polc, raj­ta Szatmár rádió. — A sparhertba begyújta­nak, vacsorát főznek maguk­nak. Olykor az egész lapja te­le van lábasokkal, fazekak­kal ... Elégedetlenek? Hát... Azért lehet itt élni — mond­ja a portás, és bezárja mö­göttünk az ajtót. A kulcsot az ételszekrény tetejére teszi, este, ha megér­keznek a lakók, ott megtalál­ják. Koblencz Zsuzsa L

Next

/
Oldalképek
Tartalom