Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

%MdfW 1975. NOVEMBER 30., VASÁRNAP TV-FIGYELÓ kimaradt a lényejJ. Kriti­kus ponthoz érkezett csütörtö­kön Sárosi Bálint Cigányzene című sorozata: a magyar nótá­hoz. A valóságban is kritikus pillanat volt ez. Amikor a nép­szerű — vagy mai szóhaszná­lattal: szórakoztató — magyar muzsika fejlődése a múlt szá­zad derekán idáig jutott, kü­lönös változás történt. A magyar nóta értékhordo­zó zenékből, régi magyar da­lokból, a verbunkosból, s a nyugati muzsika kisebb for­máiból jött létre. De mindeb­ből, sajnos, olyan muzsika ala­kult ki, amely mintha elfelej­tette volna saját forrásait. Ze­ngi giccs született. A magyar nóta érzelgős, hazug életérzést hordozott és fejezetit ki. Nem minden alkotásában, az igaz. A magyar nótának — bármennyire egységesnek lát­szik is — az első pillanattól kezdve volt egy színvonala- j sabb ága, amely formáiban, ze­nei eszközökben és tartalom­ban, hangulatban közel állt a népdalhoz, a tényleges magyar értékekhez. Ha magyar nótá­ról beszélünk, erről a fontos különbségről, nem szabad megfeledkeznünk és különösen nem szabad — mint a műsor tette — a két minőséget össze­kevernünk. Mindenekelőtt pe­dig nem hallgathatunk a lé­nyegről a zenei giccs megje­lenéséről. Sárosi Bálint sorozatában csütörtökön, sajnos, jelentékte­len szerepet kapott ez az ér­tékelés. A tudós szerző ebben az adásban is azt a módszert követte, mint a korábbiakban: úgyszólván minősítés nélkül mutatta be a változásokat. Csakhogy a magyar nóta ese­tében ez kevés. Éppen azért, mert itt giccsről van szó, ráa­dásul olyanról, amely máig is hat, a részletek elemzése he­lyett fontosabb lett volna az értékelés. Azaz az ismeretter­jesztéssel összekapcsolt nép­művelés. Itt ugyanis nem az a lényeg, hogy a nézők, hall­gatók megtudják, miből lett a magyar nóta, hanem az a fon­tos, hogy megértsék, mit ér, illetve mit nem ér. Csütörtök este sok mindent megtudtunk a magyar nótáról. De sajnos, egyáltalán nem biz­tos, hogy ezzel okosabbak is lettünk. A drámaíró komédiája. Egy hétig Sheridan volt a tévé leg­jobban sztáro]t drámaírója: péntektől péntekig kétszer ta­lálkozhattunk vele. Először egyik drámáját láttuk, utóbb tegnapelőtt pedig Hubay Mik lós Finisch címmel róla írt da­rabját. Hubay komédiájának szereposztásában ugyan nem írta ki az angol író teljes ne­vét, de vitathatatlan, hogy a darab Sheridanről beszélt. Pontosabban a magyar szerző az ő alakját használta fel arra, hogy saját véleményét el­mondja a drámaírókról és az írásról általában. Ezzel, kapcsolatban termé­szetesen nem szabad valami­féle tételesen kimondott meg­állapításra gondolnunk. Hubay mindenekelőtt fordulatos, kontrasztosan szerkesztett da­rabot írt, érdekes jellemekkel, azt hangsúlyozva, hogy az író hite, szenvedélye képes felül­emelkedni a környezet sivár­ságán és saját elesettségén. No és persze megfricskázta a tár­sadalmat, a közönséget, amely nem tudja sem megbecsülni, sem fáimon tartani, de igazá­ban még ismerni sem a kor- társ írót. Akikor sem, ha egy- szer-kétszer már úgy bizonyí­tott, mint fiatal korában She­ridan. A Sándor Pál rendezte gro­teszk komédia két főszerepét Major Tamás (az író) és Gob­bi Hilda (perecárus) igazi ko­médiás kedvvel, a darab fa­nyar humorát hangsúlyozva játszották. Csontos Magda Emlékkiállítás Vörösmarty Mihály születé­sének 175. évfordulója tiszte­letére a székesfehérvári Ist­ván király Múzeum időszaki kiállítást rendezett a kápol- násnyéki Vörösmarty emlék­házban. A kis múzeum egyik szobájában Vörösmarty kor­társának, ' Orlay Petrich So­mának Szép Ilonka-sorozatát láthatja a közönség. Segítség a pályaválasztáshoz Milyen pályát szeretne vá­lasztani? Mikor határozta el, hogy ezt a pályát választja? Ha nem mehetne a választott pályára, milyen más pályára szeretne menni? Melyek azok a foglalkozások. amelyeket semmiképpen sem választana? .Ilyen és hasonló kérdéseket tartalmaz az a kérdőív, melyet azok a nyolcadik osztályos és negyedik gimnazista gyerekek töltenek ki. akik a Pest me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézethez fordulnak se­gítségért, tanácsért. — Intézetünk már ez év áp­rilis 1-e óta ad az általános iskolát vagy gimnáziumot 1976-ban befejező tanulóknak pályaválasztási tanácsadást mondja Káló József né igazga­tó. — Munkánk nem idényjel­legű, egész évben tart. Nem is lehetne másképp, hiszen a me­gyében évente mintegy 15 ezer tanuló fejezi be iskoláit és ke­rül válaszút elé. Jó részükkel csak közvetve — például leg­fontosabb kiadványunkon, a Pest megyei Pályaválasztási Tájékoztatón keresztül — tu­dunk foglalkozni. — Jelenleg 191 szakmát (így a kertészét, a faesztergályosét, vagy a repülőgépszerélóét) és ezen kívül mintegy 5 ezer pá­lyát (óvónő, külkereskedő, lek­tor, matróz, miniszterelnök) tartunk számon. Az intézetünk által évente részletesen meg­vizsgált majd 3 ezer jelentke­zőnek ezek közül kell hivatást találnunk. így egy-egy gye­rekre 16—18 munkaóra jut — teszi még hozzá a pszichológus csoport vezetője, Kárpátiné, Bálint Boglárka. — A tanácsadó intézet szol­gálatait évről-évre többen ve­szik igénybe. Az idén már csak azokat tudjuk fogadni a legalaposabb — háromnapos személyiség- és képesség- vizsgálaton, akik még tavasz- szal jelentkeztek iskolájuknál V. G. P. Iskolában, óvodában Sikeres délszláv anyanyelvi oktat Törvény van rá: hazánkban a nemzetiségek szabadon gya­korolhatják anyanyelvűket. A szabad nyelvgyakorlásnak azonban alapvető feltétele az anyanyelv oktatása már az is­kolában, sőt, ahol lehetőség kínálkozik rá, az óvodában is. A ma hatezer lakosú Tököl az ország legrégibb délszláv települései közé tartozik. La­kóinak majd fele ma is dél­szláv anyanyelvűnek vallja magát. Nem véletlen, hogy a nagyközség tanácsának elnöke. Szusics Péter is közéjük tar­tozik. A művelődési házban kezdődött Bár évtizedekre visszanyúló hagyománya van a szerb-hor- vát nyelvoktatásnak Tökölöh, valami azonban mindig közbe­jött, amiért évekre meg kellett szakítani tanítását az iskolá­ban. Rendszeres szerb-horvát nyelvoktatásról csak 1967 óta beszélhetünk. Akkor, az isko­lai oktatáshoz csatlakozó tárgyként — a kötelező taní­tási idő után — a művelődési házban kezdték meg újra. Az első esztendőben mindössze tizennégy gyerek jelentkezett... — Szakképzett nyelvtanár még nem volt — emlékezik Bíró Vince igazgató. — A gyerekek lényegében a műve­lődési ház népi tánccsoportjá­ba jártak s itt egészítették ki az otthonról hozott anyanyelvi tudásukat. Ilyen körülmények között nem is lehetett cél az iskolai rendszerű nyelvoktatás bevezetése, inkább csak armak gondolatával szerettük volna megbarátkoztatni a gyereke­ket: a két nyelv tudása érté­kesebbé teszi az embereket. A változás évei 1970-ben érkezett az első szerb-horvát nyelvtanár a tö­köli iskolába Svoboda Vidősa­va személyében. A fiatal pe­dagógus a bajai tanítóképző­ben szerzett diplomát s már az első esztendőben a legkülön­bözőbb módokon — játék, me­sedélutánok, közös zenehallga­tás, népi tánc — igyekezett megszerettetni a gyerekkel anyanyelvűket. A tanév végé­re már ötven növendéke volt. Esztendővel később újabb két, szerb-horvát nyelven ta­nítani tudó pedagógus érke­zett az iskolához: Brát Jó­zsef né és Dobóczki József né. S mert nem csali a gyerekek, hanem a szülők érdeklődése is megnőtt, mindez együttesen lehetővé tette, hogy 1971 őszén az induló három első osztály közül egyben bevezessék a szerb-horvát nyelvoktatást. Heti négy órában. Azóta minden esztendőben újabb, szerb-horvét nyelven is tanuló első osztály kezdi meg munkáját a tököli általános is­kolában. így a jelenlegi tanév­ben az ötödikig bezárólag már minden évfolyamnak van egy, szerb-horvát nyelvet is tanuló osztálya, ami mintegy száz­ötven diákot jelent. Rajtuk kí­vül még harmincán tanulják — fakultative — az anyanyel­vet a hat-nyolc osztályok diák­jai közül. Azaz: ma már az is­kola tanulóinak majd egyhar- mada vesz részt az anyanyel­vi oktatásban. Már kisgyermek korban A nagyközség három óvodá­jába kétszázharminc kisgyerek jár. Közülük százan — két esztendő óta — jptékos formá­ban tanulják a szerb-horvát nyelvet. Hogy miből is áll szá­mukra az óvodai nyelvokta­tás? — Először közvetlen környe­zetük élőlényeinek, tárgyainak nevével ismerkednek — tájé­koztat Bíró Vince igazgató. — Megtanulnak szerbül köszönni, majd a különböző cselekedtető foglalkozások, például a bevá­sárlás, az orvos hívása, sza­vait is elsajátítják. Ennek az egyébként sem könnyű munkának a nehézsé­gét növeli: az óvodáknak nincs egyetlen, a szerb-horvát nyel­Az Aranyszarvas fómezőgazdásza Esztendeje, amikor a két tá- piószentmártoni téesz, a Kos­suth, meg a Rákóczi egyesült, a tagság úgy határozott, le­gyen az új, csaknem tízezer holdas közös gazdaság névadó­ja az az aranyszarvas, ame­lyet több nünt kétezer évig rejtegetett a szentmártoni ha­tár, mígnem egy szkíta sírból előkerült. A Nemzeti Múzeum ma is megbecsült kincsének párját egyedül az Urálban lel­ték fel eddig a régészeik. Szóval, az egyesült téesz ne­ve Aranyszarvas lett, amely­nek 5540 hektárnyi összterüle­tén több mint 1250 ember ke­resi a boldogulását, a nyugdí­jasokkal együtt. Ennek a jó­kora gazdaságnak a főmező­gazdásza Maháti Béla. Nem a nyugalmat kereste Berzsényi János tsz-elnölc így meséli, hogyan tettek szert a főagronómusukra: — A hatvanas években ta­nácselnök voltam a községben, Maháti elvtárs pedig a tápió- szelei gépállomás főmezőgaz­dásza. Már akkor hallottam, hogy jó szakember. Később a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője lett, én pedig az itteni Kossuth Tsz elnöke, tehát alkalmam nyílt szaktu­dásáról közvetlenül is meg­győződni. 1969 végén a téesz szekere kátyúba jutott, a szak­vezető helye pedig megürese­dett, így aztán idehívtuk, fő- agronómusnak. Magam sem hittem, hogy eljön, mert ak­kor már a Dél-Pest megyei Tsz-szövetség munkatársa volt, jóval nyugodtabb munkahe­lyen, mint itt. Csakhogy én is jól számítottam, amikor úgy kalkuláltam: nem a nyugal­mat keresi ő, hanem ahol bi­zonyítani lehet! 1970 január­jában idejött, s három év múl­va kiváló termelőszövetkezet lettünk... Jól fizet a föld Jó földek vannak errefelé, 26—27 aranykoronát érnek. Ilyen földön öröm gazdálkod­ni, mert meghálálja a belé- fektetett munkát. Búzán, ta­karmánygabonán kívül tavaly 180 hektárnyi paradicsomot termesztettek, volt is gondjuk- bajuk a leszedésével — meséli a párttitkár, Túróczi János —. s 302 hektáron terem a szőlő, amiből 143 hektár nagyüzemi telepítésű. Beléptek a pilisi burgoúyatermesztő rendszerbe is, vetőburgonyát termelnek az ország többi mezőgazdasági nagyüzemeinek. — Éppen azon bosszankod­tam, mielőtt jöttek, a burgo­nyán — mondja Maháti Béla, s néhány hibás, rozsdás-varas gumót mutat: — ezek a De­siree fajta valódi holland ve- tögumói. Ha mi csak fele ilyen selejtes árut próbálnánk a megrendelőkre rásózni, máris felbontanák velünk a szállítá­si szerződést! Hirtelen gyanakodva rán­colja a homlokát: — Engem keresnek? A szö­vetkezetről, úgy illik, hogy az elnök nyilatkozzék. — Öt is megkérdeztük. Sőt, a könyvelőt is. Már tudjuk, hogy tavaly a szövetkezetben az egy tízórás munkanapra jutó átlagkereset 108,23 forin­tot tett ki, hogy a téesz közös vagyona január elsején több mint 105,5 millió forint, tiszta vagyona 86,5 millió. Tudjuk, hogy 4500 hektós borpincéjük van, s hogy nemcsak itthon, de még Pesten és Orosházán is kedveltek az Aranyszarvas borai... Hogy tagjai a szabad- tartásos hízómarha-előállítás­sal foglalkozó Dália-rendszer­nek, jelentős a juhászat, a sertés- és a szarvasmarha­hizlalás, a pecsenyebaromfi- előállítás, és hogy ... — Tulajdoniképpen miről akarnak írni? — Tényleg, ezt még nem is mondtam: Maháti Béláról, a kommunista vezetőről és me­zőgazdasági szakemberről, ar­ról, hogy miért vállalta ... Megkísérli aiz ellenállást: — Vigyázat, az ötödik X- ben járok, velem már sok minden történt a gyerekko­romtól a miért vállaltam-ig\ Kőfaragó dinasztia — Az előbbiből legfeljebb annyi érdekes, hogy Kárpátal­ján töltöttem gyermekéveimet. egy hatgyermekes kőfaragó második fiaként. Nagyapám Morva-Sziléziából hozta ma­gával a mesterséget, s vagyon híján ezt testálta mind az öt fiára. — S az unokák? — Egy sem lett kőfaragó. Apámat alig láttuk otthon, állandóan vándorolt, hegynek fel, völgynek le. A Mahátiak nem sírköveket csináltak, ha­nem hídlábakat: gyors vizű hegyi patakok, völgykatlanok fölé. — Szüleim anyagi erejéből négy polgárira futotta, utána tanoncnak álltam egy villany­szerelő kisiparoshoz. 1944 vé­gén szabadultam fel a szak­mában, Debrecenben, egy magtisztító telepen lettem se­gédmunkás, azért ott, mert természetben fizettek. Infláció volt, a pénz mit sem ért. Az államosítás után irodára ke­rültem, s 1950-ben felvettek a Magyar Dolgozók Pártjába. Innentől kezdve a párt vi­gyázta a lépteimet. Az út a mezőgazdaságba vezetett Csakugyan így történt. A pártszervezet Gödöllőre küldte, egyéves mezőgazdasági akadé­miára. Itt egy tápiószelei fiatal lány ült előtte — két év múl­va Maháti Béláné lett... — Az akadémia után kis ideig Tolnában dolgoztam, majd Szabolcsba kerültem. A demecseri gépállomás főmező­gazdásza lettem, majd — mi­után az elődöm 56-ban meglé­pett — igazgatónak neveztek ki. Egyszer meghallottuk, hogy Tápiószelén főagronómust ke­resnek a gépállomásra, fogtuk magunkat s hazajöttünk. Ak­kor még kicsi volt a fiúnk, a feleségem két évig otthon ma­radt vele, aztán járási nőta­nácstitkár lett. — S most, hogy megnőtt, rrftt csinál a fiú? — Agrármérnök-hallgató a gödöllői egyetemen. Igyekez­tünk pedig másfelé irányítani az érdeklődését, Nagykőrösön taníttattuk, az Arany János Gimnázium fizika tagozatos osztályában, mégis mezőgaz­dász akar lenni. — A többi már gyorsabban pergett: 67-ben megszűntek a gépállomások, s mivel időköz­ben levelező szakon elvégez­tem az agrártudományi egye­temet, a nagykátai járási ta­nács mezőgazdasági osztályve­zetője lettem. Olyan időszak­ban, amikor országosan a mi járásunk „dicsekedhetett” a legtöbb mérleghiányos téesz- szel! Csak a két itteni szövet­kezet, a Kossuth meg a Rákó­czi mérleghiánya tízmilliót tett ki. Megmutatni... — Ez vonzotta annyira,'hogy amint hívták, idejött?! — Akár hiszi, akár nem, ez is: megmutatni. A járási ta­nács mezőgazdasági osztályán teljesen tehetetlennek éreztem magam, a hatáskörömet meg túl kicsinek, gyengének ahhoz, hogy segíthessek De itt, egy nehéz helyzetbe jutott téesz- ben, a gyakorlatban megmu­tatni, mire képes a szakmai hozzáértés meg a szorgalom együttes ereje, az igen! Szíve­sen jöttem. — A felesége mit szólt eh­hez? — Mit szólhatott? Ö is a ne­hezebbet választotta: a nagy­községi pártbizottság titkári tisztségét! Nemigen van mit egymás szemére vetnünk. Ke­veset vagyunk együtt, az igaz, egyikünknek sem nyolcórás a munkaideje, de legalább job­ban örülünk az együttlétnek. Aztán, ha egy trombózis beüt, mint nekem a télen, még gyógyüdülésre is együtt- me­gyünk Keszthelyre! Pillantása újra visszatéved a vetőkrumplikra. Értem: ide­je elbúcsúzni, különösen most, hogy végre elállt az eső. Nyíri Éva vet tökéletesen beszélő óvónő­je sémi Mégis hárman vállal­koztak eddig e nemes feladat­ra: részükre Svoboda Vidősa­va tart kéthetenként rendsze­res anyanyelvi képzést, s ezen­kívül évente háromhetes nyelvtanfolyamon vesznek részt az Oktatási Minisztérium szervezésében. Közülük Szi­lágyi Simonná tavaly kéthetes jugoszláviai nyelvtanfolyam­nak is a hallgatója volt. Járási nemzetiségi központ Nem véletlenül vetődött fel a közelmúltban annak gondo­lata, hogy Tököl a ráckevei járás nemzetiségeinek kulturá­lis központja legyen. S ez a központ jelleg az anyanyelvi oktatásra is vonatliozilc. Esztendeje Bács és Pest me­gye szerb-horvát nyelvtanárai adtak itt egymásnak találko­zót. A napokban pedig egész napos továbbképzést rendez­tek itt a járás szerb-horvát és német nyelvtanárai számára. Akkor született a gondolat: néhány héten belül meg kell alakítani a járás nemzetiségi anyanyelven — szerb-horvát és német — tanító pedagógu­sainak munkaközösségét. Ebben az iskolában egyéb­ként nemcsak az anyanyelvi oktatás, hanem a nemzetiségi kultúra ápolása is a munka középpontjában áll. Az iskola ötventagú bábcsoportja szerb nyelvű produkciókat is bemu­tat. Az iskola nemzetiségi tánccsoportjáról pedig a na­pokban a televízió készített filmet. Most az az iskola igazgató­jának leghőbb vágya, hogy a következő tanévtől kezdődően újabb két, szerb-horvát nyelv­tanárral bővüljön a tantestü­let, hiszen az igény egyre na­gyobb iskolában, óvodában egyaránt az anyanyelv tanulá­sa iránt. Ma már ugyanis egy­re gyakoribb: magyar anya­nyelvű szülők kérik arra az óvónőket, hogy az 6 gyerme­kük. is bekapcsolódhasson a szerb nyelv tanulásába. Prukner Pál Téli könyvvásár Gazdag kínálat Évtizedek óta a legnagyobb magyar Byron-kiadást teszi közzé az Európa Kiadó, amelynek téli Könyvvásán kínálata gazdag az uj költé­szeti kiadványokuan, regé­nyekben és esszékben is. Byron, a máig ható angol ro­mantikus költőíorradaimár válogatod müveinek két kö­tete — csaknem 1400 olda­lon — lírai verseit, szatí­ráit, drámáit és elbeszélő költeményeit, valamint Don Juan című nagy eposzát tar­talmazza. A modern irodalom új termésében figyelmet érde­mel a kolumbiai író, Garcia Margusz három kisregényét tartalmazó Baljós óra című kötet, az Égtájak 1975. című könyv, amely ezúttal 37 író hasonló számú új elbeszélését tartalmazza. A népszerű győ­zelem könyvtára sorozatát gazdagítja Jerzy Putrement lengyel író a Szent golyó cí­mű novellakötete, amely a II. világháború eseményeiről és ia mai emberek problé­máiról szól. Keresettek a magyar—ro­mán közös kiadásban meg­jelenő Téka-sorozat kötetei, amelyekből négy jelenik meg a könyvvásár idején. Az egyik Heine barátjának, a forradalmár német publicistá­nak, Ludwig Börme-nek pá­rizsi levelei. A másik Mihail Kogalniceanu írása: a pa­rasztság sorsának könnyí­tése. A Művészet és forrada­lom című könyv Lunacsarsz- kijnak, a művészet és forra­dalom viszonyát vizsgáló műveiből ad válogatást. A negyedik kötet a képzőművé­szet, a zene és tánc, a szín­ház és a film témaköréből nyújt bepillantást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom