Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-04 / 259. szám
1975. NOVEMBER 4., KEDD X/űifíip Kitüntetések^ előléptetések A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulója alkalmából kitüntetési, előléptetési ünnepséget rendeztek hétfőn a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. Részt vett az ünnepségen Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, J. A. Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője, valamint a társfegyveres testületek számos parancsnoka. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — politikai és szakmai felkészültségük, valamint a hadsereg fejlesztésében, harckészültsége növelésében huzamosabb időn át kifejtett kiemelkedő tevékenységük elismeréséül — vezérőrnaggyá nevezte ki dr. Mátyás Miklós alezredest, Farkas Gábor ezredest, Nárai István ezredest és Varga László mérnök-ezredest. Négyen részesültek a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetésben. A honvédelmi miniszter parancsára 21 alezredest ezredessé léptettek elő, 18-an kapták meg a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, 14-en a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, 6-an pedig a Honvédelmi Érdemérmet. A kitüntetéseket Czinege Lajos vezérezredes adta át. A kitüntetésben, előléptetésben részesülteket az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében Borbándi János köszöntötte. GYUFO Bébiételből sosincs elég Előételnek: zakuszka AZ IDŐJÁRÁS KÖZBESZÓLT — Rossz idők jártak a nyáron a konzerviparra — mondja Szánti Imréné, a dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár (GYÜFŰ) üzemgazdasági osztályvezetője — alaposan áthúzták számításainkat. 1971-es — változatlan — árakon számítva, az idei termelési tervünk 430 millió forint volt, de a tényleges termelési érték előreláthatóan 400 millió lesz az év végéig. Az ok: a nagyarányú nyersanyaghiány. A rossz időjárás miatti hernyóinvázió elvitte a zöldborsótermés jó részét, a jég miatt alig volt sárga- és őszibarack, a vártnál kevesebb lett at paradicsom, s ezt bizony erősen megé'reztük. Terven felül csupán uborka érkezett hozzánk, ez viszont sem termelési értékben, sem árbevételben nem pótolja az értékes gyümölcsök okozta kieséseket. Sajnos, az akadozó nyersanyagellátás kedvezőtlenül hatott a termelékenység alakulására is, hiszen ha gyakoriak a leállások, majd a hirtelen átállások — attól függően, hogy mikor mi érkezik —, az fékezi a munka- intenzitást, rontja a termelékenységet Mindezt bevezetőnek szánta arra a kérdésre: hogyan sikerült a vállalat első háromnegyedévi tervteljesítése. — Az év első kilenc hónapjában 307 millió forintos termelési értéket produkáltunk, és 440 milliós, éves értékesítési tervünkből 355 milliót teljesítettünk. Ez a 440 milliós előirányzat az év végéig valószínűleg realizálódik, csak némi módosulással A tőkés exportot a tervnek megfelelő arányban, a szocialista exportot túlteljesítjük, a tervezettnél viszont kevesebb lesz a belföldi értékesítés. — Vagyis itthon kevesebb konzerv jut az üzletekbe? > — Valamivel, de elsősorban azért, mert a műanyag csomagolású dzsemek iránt belföldön erősen lecsökkent a kereslet — Tudom, hogy a vállalat dunakeszi, pesti és mosonmagyaróvári gyárrészlegeiben főként befőttek, dzsemek, ízek és savanyúságok készülnek, de mi a specialitásuk? — Például a főzelék bébiétel, amiből — sgjnos —, képtelenek vagyunk,; kielégíteni az igényeket. A mi gyártmányunk a háziasszonyok által gyorsan megkedvelt fűszeres paradicsommártás: a ketchup is; továbbá a külföldön nagyon keresett egyben eltett, hordozott gyümölcsök: a pulpok, és a vendéglátóiparnak, valamint az exportra készített velők. Készítünk ezenkívül paradicsomsűrítményt, részint saját felhasználásra, részint exportra, és zakuszkát, szovjet megrendelésre. — Valahányszor szóba kerül a zakuszka, mindig akad egykét olvasónk, aki levélben kérdezi: mi az, miből készül? — A szovjet fogyasztók borvagy sörkorcsolya gyanánt, esetleg előételnek eszik; több fajtája van, mi olajban párolt, fűszeres zöldségkeverékből készítjük, amit cecei vagy paradicsompaprikába töltünk és az egészet leöntjük paradicsomlével. Ny. É. Vita — tanulságokkal (I.) A termelőszövetkezetek belső ellenőrzéséről A Magyar Szocialista Munkáspárt dabasi járási pártvégrehajtóbizottsága nemrégiben elemezte a belső ellenőrzés színvonalát, hatékonyságát a, járás termelőszövetkezeteiben. Mind a járási hivatal kommunista vezetőinek előterjesztése, mind pedig a vita azzal a figyelmeztető tanulsággal szolgált, hogy a szóban forgó kérdés körül sok félreértés, tájékozatlanság, sőt mulasztás tapasztalható. Csak a közgyűlésnek A termelőszövetkezetekben háromféle ellenőrzésnek kell — helyenként kellene — érvényesülnie: tulajdonosi, vezetői és külső ellenőrzésnek. A tulajdonosi ellenőrzés a szövetkezetek alapvető ellenőrzési formája, amelyet az ellenőrző bizottság végez. Az 1967. III. — termelőszövetkezeti — törvény 26. §. (1). bekezdése kimondja: „A termelőszövetkezet egész tevékenységére kiterjedő folyamatos belső ellenőrzést a tagság a közgyűlés által a tagok sorából választott ellenőrző bizottság útján végzi.” A (2). bekezdés így folytatja: Az ellenőrző bizottság a termelőszövetkezet vezetőségétől, elnökétől és minden más vezetőjétől független, kizárólag a közgyűlésnek van alárendelve és annak tartozik felelősséggel”. Nos, a félreértések — ha ugyan azok? — mindjárt itt, az alárendeltségnél kezdődnek! Hogyan is őrizhetné meg mozgásszabadságát, függetlenségét például az az ellenőrző bizottság, amelynek beszámolóját — a termelőszövetkezeti közgyűlésekre — a főkönyvelő állítja össze?! Márpedig,.,hogy erre bőven akad példa megyeszerte, arról a Pest megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya munkatársának felszólalása tanúskodott a dabasi járási pártvégrehajtóbizottsági ülésen. Erről tanúskodik az is, hogy — mint a járási hivatal előterjesztése feltárta — az alsó- némedi szakszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke saját jogállásával sem volt tisztában. Nagy a bizonytalanság, a tájékozatlanság az ellenőrző bizottságok feladatát, hatáskörét illetően is. Pedig az idézett törvény efelől nem hagy kétséget. A 27. § így hangzik: „Az ellenőrző bizottság feladata a közös vagyon kezelésének, a gazdálkodásnak, a tagokkal való elszámolásnak, a közgyűlés határozatai végrehajtásának, a vitás ügyek intézésének, valamint a jogszabályok és az alapszabály megtartásának ellenőrzése; az ellenőrző bizottság jogosult a termelőszövetkezet működésével és gazdálkodásával kapTársadalmi Összefogással KRESZ-parkot avattak tegnap T ápiószentmártonban A Nagykátai Járási Közlekedésbiztonsági Tanács irányításával, nagyszabású társadalmi összefogás eredményeként elkészült a járás első úttörőközlekedési parkja a tápió- szentmártoni általános iskola melletti Kossuth-ligetben. A mintegy 400 000 Ft-ot érő tanpályát Rappai István mérnöknek, a nagykátai költségvetési üzem vezetőjének tervei alapján építették. A körülbelül három hónapig tartó munkában kiemelkedő részt vállaltak a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyára és a helyi Aranyszarvas Termelőszövetkezet dolgozói. A megyei közlekedésbiztonsági tanács — körülbelül 20 ezer forint értékben. — nyolc darab kisautót és 18 darab különböző méretű kerékpárt ajándékozott a park tulajdonosainak, az iskola és az óvoda növendékeinek. Az új KRESZ-tanpálya átadását az iskola tanulóinak színvonalas november 7-i ünnepélye vezette be. Valameny- nyi kisdiák és óvodás örömteli tapsviharban tört ki, midőn Berzsényi János, az Arany- szarvas Termelőszövetkezet elnöke jelképesen átadta Faludi Imre tanácselnöknek, valamint Bálik Mihály iskolaigazgatónak a körülbelül 300 négyzet- méter alapterületű, kis jeli 1- táblákkal teletűzdelt, akkumulátorral működő forgalmi lámpával is ellátott miniatűr úthálózatot. Pusztai Gabriella VIII. osztályos tanuló, csapattitkár pedig bejelentette, hogy a 2982. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat védnökséget vállal a KRESZ-park felett. Kiemelkedő társadalmi munkájukért öten, Radios Imre őrnagy, a járási közlekedésbiztonsági tanács elnöke, Szabó János tsz-elnökhelyettes, Rappai István tervezőmérnök, Kőszegi István rendőr hadnagy, járási közlekedési előadó és Váradi Imre, a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregységének vezetője megkapták a Község fejlesztéséért díszoklevelet. A tsz és a gyár dolgozói közül igen sokan részesültek dicséretben. F. Zs. csolatos bármely ügyet megvizsgálni”. Akinek még ez sem elég világos, annak siet segítségére a törvény értelmezésében a 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet, amely a 31. §. (1.) bekezdésében ezt mondja: „Az ellenőrző bizottság a termelőszövetkezet könyveit, iratait, pénztárát, raktárát megvizsgálhatja; részére a vezetőség köteles a működéssel és a gazdálkodással kapcsolatos ügyek állásáról felvilágosítást adni”. így szól a paragrafus — és mi ezzel szemben sok helyütt a gyakorlat? A szó elrepül, a feljegyzés megmarad Ismét idézek, ezúttal a Pest megyei Tanács dabasi járási hivatala alapos vizsgálata alapján készült jelentésből. Noha a korábbi évekhez képest javult a bizottságok munkájának tervszerűsége, s munkájukat az ügyrendben meghatározott eljárási szabályok szerint végzik, még mindig „nem kielégítő a bizottságok informáltsága a szövetkezet egész tevékenységének megítéléséhez. Az általuk végzett vizsgálatok túlnyomó része inkább a munkarenddel, a tagok és alkalmazottak szociális ellátásának helyzetével foglalkozik, csak ritkán terjed ki a gazdálkodás egy-egy ágának vagy egészének átfogó vizsgálatára, értékelésére. Előfordul, hogy az ellenőrzésről még feljegyzést sem készítenek, így a szükséges intézkedés nem követhető nyomon. Formális a bizottságoknak az éves zárszámadások felülvizsgálatával kapcsolatos tevékenysége. Az esetek többségében nem teszik szóvá a jogosulatlan prémiumkifizetéseket vagy a jogszabályellenes másod- és mellékállásokat, így például a dabasi Szikra és a felsőpakonyi Búzakalász tsz- ben.” Előfordul olyan eset is, hogy az ellenőrző bizottság megpróbál érvényt szerezni a járási hivatal intencióinak, sürgetve a felügyeleti vizsgálat során feltárt hibák kijavítását, ám ezt a téesz vezetői zaklatásnak veszik. Ez történt például a volt gyáli Dózsa Termelőszövetkezetben. Szólni kell végül az ellenőrző bizottságok összetételéről, elnökének, tagjainak szakmaipolitikai felkészültségéről, továbbképzésük gondjairól. Felkészítés, továbbképzés A járási hivatal vizsgálata megállapította: „Megoldatlan és központi intézkedések nélkül a jövőben sem biztosíthatók azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a bizottságok az éves zárszámadási mérleget, a szövetkezet vagyoni helyzetét, a gazdálkodás egészét összefüggéseiben megítéljék, érdemben felülvizsgálják és megalapozott javaslatot tehessenek az eredmény felosztására”. A járási párt-végrehajtóbizottság tagjai és a vita meghívott részvevői abban valamennyien egyetértettek, hogy az ellenőrző bizottságba csak tisztakezű, becsületes és megfelelő szakmai felkészültségű embereket szabad — és kell — megválasztani, abban viszont erősen megoszlottak a vélemények, mely szervnek lenne módja és kötelessége a bizottsági tagok felkészítése tisztségük ellátására és rendszeres továbbképzésük. Volt, aki a járási hivatalt jelölte meg erre a feladatra alkalmasnak, s volt, aki a területi téesz- szövetséget. Mindkét szerv jogosult a termelőszövetkezetek ellenőrzésére, az előbbi állami felügyeleti, az utóbbi revizori vizsgálatokra. A vita nyitott kaput döngetett, hiszen efajta segítség- nyújtásra mindéképpen a területi szövetség hivatott. Mint a Budapest-kömyéki Tsz-szö- vetség titkárától, dr. Kecskeméti Lajostól megtudtuk, a szövetség évente négy alkalommal rendez továbbképzést az ellenőrző bizottsági tisztségviselőknek. Ilyenkor pénzügyi szakemberek, revizorok, jogászok tartanak előadásokat a részvevőknek. Gazdája tehát már van e továbbképzésnek, csak még a hatása — az eredmény — szerény. Nyíri Éva Minőségfejlesztés három iparágban és a mezőgazdaságban Az MTESZ központi szabványosítási és minőségügyi bizottsága szervezésében hétfőn kétnapos tudományos konferencia kezdődött a Technika Házában, ahol a részvevők a minőségjejlesztés ' kérdéseit tárgyalják meg négy szekcióban, a gépiparban, a könnyűiparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban. A minőség- fejlesztés egyik eszköze a szabványosítás, amely konkrétan meghatározza az egyes termékek iránti követelményeket. Zárás A z ősz függönye takarja már mindazt, ami a nyáron — a szezonban — történt, s azt is, ami nem sikerült. Igen, az idegenforgalomról van szó, azért az ősz, a zárás említése. S bár korai lenne elkészíteni a mérleget — mert még mindig fel-felbukkannak egyéni és csoportos látogatók a Duna mindkét partján —, leírhatjuk a szokványos megállapítást: a forgalom növekedett, s a forgalomnak a kiszolgáló létesítmények nem tudtak maradéktalanul megfelelni. Gond azonban, hogy mit értsünk forgalmon? Beletartozik ebbe a visegrádi üdülővendég éppúgy, mint azok serege, akik a vácrá- tóti botanikus kertet keresik fel. Utóbbiaknál maradva: tavaly 114 ezer látogatója volt e csodakertnek, s bár nem tudni, a következő két hónap időjárása milyen lesz, bizonyosnak látszik, hogy az idei adat fölötte áll az 1974-esnek. S még egy, sokatmondó adalék ahhoz, mit takar a forgalom megjelölés: az IpdlyVidékl Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében levő erdei vasút — a királyréti kisvasút néven ismert a Börzsöny szerelmesei előtt — több mint 400 ezer embert szállított... Tömegekről kell beszélnünk tehát, amikor az idegenforgalom némely jellemzőjét taglaljuk. Leányfalun azt mondta valaki: belefulladunk ebbe az áradatba. S való igaz, hogy szombat, vasárnaponként a nagyközség elviselhetetlenül zsúfolt, kereskedelmi, vendéglátóipari hálózata csődbe kerül, egyikből az áru fogy ki, a másikból támolyogva távozik a vendég, mert másfél, két órába telt, amíg megebédelt. S ezek még a kisebb gondok. Hiszen Vácrátóton gyakorlatilag nincs étkezési lehetőség, az őrbottyáni üdülőtelepen pihenők még egy apró pavilont sem találnak, mehetnek a legkisebbért is Vácrátótra. M ost annak illenék következnie, hogy ki mindenki felelős ezért a helyzetért. Csakhogy: az említett és hasonló esetek nem elszórt, véletlenszerű jelenségek, hanem ismétlő- dőek, majd mindenütt meglelhetők. Azaz már- már a jellemzőt érhetjük benne tetten, azt az általánost, aminek szülője nem egyik vagy másik üdülőhelyi tanács, kereskedelmi vállalat tehetetlensége — van ez is! —, hanem az a féloldalasság, ahogyan az ún. belső idegenforgalom fejlődik. Arról van szó, hogy a gépkocsik tömeges elterjedése, a szabad idő növekedése, a nagyobb anyagi tehetősség valóban tömegek számára nyitotta meg a belső turizmus útjait, s főként azt a körzetet, amely egy nap alatt a fővárosból elérhető. Ezt mindenki örvendetes tényként üdvözölte, az azonban elfelejtődött, hogy a kiránduló enni, inni akar, s nem okvetlen pokrócon, papírból, maga hozta üvegből. Elfelejtődött, amikor az ilyen célokra felosztható fejlesztési áorrások hovákerülésé- ről döntöttek, s felejtődik azóta is folyamatosan. Ide vezethető vissza, hogy a követelmények és a lehetőségek egymástól számított távolsága éppen akkora, mint amekkora a panaszok hegye, hogy mi nincs. Arról, hogy újra meg újra megfogalmazzák a követelményeket, a források még nem lesznek nagyobbak! S az örökös sopánko- dás helyett egyszer már érdemes lenne megnézni, hogy a tényleges tanácsi, vállalati fejlesztési lehetőségekből mire futja. Hiszen Dunakeszin egyetlen étterem — igaz, a legnagyobb — felújítása négymillió forintba került, s Vácrátóton az autóparkoló megépítése a botanikus kertnél 350 ezer forintot emésztett fel! S a jegyzet- füzetből így sorolhatnám a százezreket, a milliókat, azaz még a viszonylag lassú fejlődés is hatalmas ösz- szegeket követel. T öbb pénzt sürget az újságíró? Mai helyzetünkben ez nemcsak oktalanságnak bizonyulna, hanem célszerűtlennek is, mert ennél előbb, álló dolgokra sem lesz több forint. Hanem akkor? Pontosan arról van szó, hogy végre valahára minden testület, minden intézmény — s nem kevésbé a tájékoztatási eszközök is — hagyjanak fel annak örökös ismételgetésével, összefoglalásával, bővített vagy szűkített felsorolásával, hogy mi kellene. Azzal foglalkozzunk, hogy mit lehet megcsinálni az adott források segítségével. Mert van erre is példa! A Pilisi Parkerdő Gazdaság, az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csendben, saját eszközeiből a legutóbbi években a szó igaz értelmében átalakította — feltárta, százezrek számára » elérhetővé tette — a természetet. (így juthatunk el , például gépkocsival a Ki- < rályrét feletti Bajdázó-tódg, ahová korábban néhány gyalogturista ment csak el.) Lehetett — végre — pénzt keríteni a dunakeszi, a gödi strand legszükségesebb korszerűsítésére, s így tovább. Becsüljük meg az apró lépéseket, mert nagyobbakra csak olykor futja! S ez a szemlélet kell hogy a földön tartsa most, a tervezés időszakában az üdülőhelyi tanácsok tekintetét. Hiszen magam is de szívesen sorolnám, mit szeretnének itt meg ott, ám tudni azt tudom, hogy öt esztendő múlva, ha esetleg megint a „zárás”-ról írok, gondokról is beszélnem kell. Mert ami az infrastruktúra fejlesztésében sok évtizedes adósságként fölhalmozódott, azt nem képes senki néhány év alatt törleszteni. Részletekben azonban nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen a törlesztés. Amihez a helyi erők éppúgy elengedhetetlenek, mint az, hogy e törlesztés indokoltságát a megye közigazgatási határain túl is belássák és elősegítsék. Mészáros Ottó J j
