Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

Címerében pelikán (5.) Boltok és vásárlók »»Gödöllő ifjú város. Olyan, mint a pályát Itsrdö fiatalember. Isko­láit bevégezte, megkapta a bizonyítványt, és munkához kell látnia.” AZ ELLÁTÁS SZÍNVO­NALA közügy. A kérdés, ame­lyet a legtöbbször felteszünk az ellátással kapcsolatban, így hangzik: lépést tart-e a kereskedelmi hálózat a város fejlődésével? A válasz: nem... Azonban a közismert hirdetés elcsépelt fordulatát kölcsön- veve, így egészíthetnénk ki a választ: nem, de tudja-e ön, hegy... És ami a három pont helyén van, az alább követke­zik. Idézet a Gödöllő, 1962—1966 Című füzetből, amelyet a vá­rosi tanács _adott ki 1967-ben: Gödöllő várost felettes szer­veink kereskedelmi alköz­ponttá jelölték ki. Sajnos azonban kereskedelmi hálóza­tunk nem felel meg a város lakói, valamint a környékből ide áramló vásárlók igényei­nek. A két járás összevonásá­val az eddigieknél is nagyobb feladat hárul kereskedelmi hálózatunkra... Jellemző adat, hogy a vásárolt áruk értékei­nek összege az elmúlt négy évben mintegy 30 százalék­kal növekedett, ugyanakkor az üzletek területe csak 16 száza­lékos növekedést ért el.” EKKOR 54 kereskedelmi egység volt a városban, s ezf?k alapterülete összesen 2999 négyzetméternyi volt. A város IV. ötéves tervére vonatkozó komplex fejlesztési irányel­vek között — 1970-ben készült — találhatjuk meg azt a meg­állapítást, mely szerint a vá­ros kereskedelmi ellátottsága továbbra is alacsony. Az irányelvek a jelen tervidő­szakra hozzávetőlegesen 1500 négyzetméternyi alapterület- bővüléssel számolnak. Ami­kor ezek az irányelvek ké­szültek, már 62 üzlet volt a városban, 5845 négyzetméter­nyi alapterülettel. A FEJLŐDÉS, amely, lám, még ilyen ütemben spm érte el a kívánt szintet, az adatok alapján is jól lemérhető. S vajon má a helyzet napjaink­ban? A Gödöllő című könyv témánkkal kapcsolatban azt írja, hogy a kereskedelmi egységek fejlesztése során el­lentétes érdekeket kell egyez­tetni, „úgy, hogy sem a ké­nyelem, sem a gazdaságosság szempontjai ne szenvedjenek csorbát. A háziasszonyok lak­helyükhöz közel eső, kis üz­letek szaporítását szorgal­mazzák. Ezt viszont a szak­emberek gazdaságtalannak tartják. Az ő véleményük sze­rint központosán elhelyezett, nagyobb árukészlettel és vá­lasztékkal rendelkező, korsze­rű önkiszolgáló üzleteket, áruházakat kell építeni.” (Természetesen nem arról van szó, hogy a ' peremrészeken nincs szükség kis boltokra!) „Az alapfokú élelmiszer-ke­reskedelem boltjai már meg­felelő ellátást biztosítanak, néhány , La„^,elepen viszont még fejlesztésre van szükség. A belvárosi lakosság jobb el­látását és az őstermelők meg­felelő elhelyezését viszont na­gyon segítené, ha vásárcsar­nokot tudnánk építeni. Az iparcikke..uíiás még nem meg­felelő, javulást a nyolcvanas évekre ígérhetünk.” SOK-SOK PÉLDÁVAL le­hetne bizonygatni — de feles­leges, mert közismertek —, hogy a település erőteljes kereskedelmi fejlesztése a vá­rossá nyilvánítás után kez­dődött eh ám a legnagyobb és legszebb eredményeket az utóbbi két esztendő hozta meg. Abban, hogy városunk kereskedelme korábban meg sem közelítette a kívánt szin­tet, nagy szerepe volt a fő­város közelségének. Sokáig A Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet (Gödöllő, \ Tápcsics Mihály üt, a Humánnal szemben) KERES TAKARÍTÓNŐKET, PORTÁST ÉSÜDUAP/MUNKÁST (az udvari munkás lehet nyugdíjas is). azért nem tapasztalhattunk fejlődést, mert a szakembe­rek és az illetékesek egy­aránt azon az állásponton voltak, hogy akinek kell va­lami, az felül a HÉV-re, és Budapesten mindent megve­het. Sok-sok terv hiúsult meg ilyen számítások miatt. Ma már tudjuk: ha mo­dern, jól ellátott üzleteli van­nak a városban, nemcsak az itteniek, hanem a környék­beliek is szívesen jönnek ide. A• fejlődő város mit sem ér fejlődő kereskedelem nélkül. Éppen a bútor- és lakberen­dezési áruház bizonyítja, hogy a jó üzletnek nagy vonzás- körzete van. Ez a tény megfe­lel a jövő követelményeinek is, hiszen az országos és a megyei településhálózat-fej­lesztési terv szerint Gödöllő Budapest felsőfokú központ­hoz tartozó alsófokú központ lesz, s vonzásába húsz telepü­lés tartozik. A JELENLEGI HELYZET mindezek ellenére mégsem megnyugtató. £vz áruellátás gyors növekedésével még így sem tudott az üzlethálózat lé­pést tartani, bár hozzávetőle­gesen nyolcvannal több ke­reskedelmi egység található ma a város területén, mint amennyi 1966-ban volt. Ez­zel arányosan, persze, a gon­dok is csökkentek, s bár a ke­nyér íninősége most is , sok­szor csak közepes, főként az­zal foglalkozunk, miért nem lehet a 20-asban félliteres te­jet kapni, s vajon miért nincs a városban egy jó tejivó? (1974. szeptemberében a vá­rosi tanács termelésellátás-fel­ügyeleti csoportja jelentést készített a város kereskedel­mi ellátottságáról, ebben ol­vasható az alábbi: ... a kor­szerű táplálkozás elősegítése céljából terven felül terve­zett tejivó minél előbbi meg­valósítása indokolt. A vendég­látóipar ígéretet tett 1975. évre.’’) Mindent összevetve úgy tűnik, hogy a kereskedelem­ben ‘még mindig több a gon- dunk-bajunk, mint kellene. Érdemes még egy részletet idézni a fent említett össze­foglalóból: „A hálózatfejlesz­tés elmaradása egyrészt az új lakótelepeken, másrészt a perifériás területeken nehe­zíti az ellátást. Ez még ak­kor is fennáll, ha törekvések voltak az ellátatlan terüle­tek csökkentésére ... A keres kedelmi egységeik nehézségei az eladás technikai feltételei felié tolódtak el. Akadozik az áruszállítás, a göngyölegek — betétes üvegek — visszaszál­lítása, az üzletek zsúfoltak, a vásárlási körülmények emiatt romlottak... A zsúfolt, leier helt boltoknál többször visz- szatérő probléma az üzletek tisztaságának biztosítása, az árusítás higiéniája, és a vá­sárlók meg Károsítása ...” E SOROK tavaly íródtak. Azóta már megértünk néhány változást, például átadták a Kazinczy lakótelep ABC-árú- házát, s napokon belül bir­tokukba vehetik a vásárlók a Fegyvesi élelmiszer-áruházát. Azonban bármilyen furcsán is hangzik: most újra a mély­pont felé közeledünk. Rövi­desen megszűnik a Dózsa György úti üzletsor, ami nem azt jelenti, hogy semmivé vá­lik a város oly fontos keres­kedelmi központja, hanem csak szétszóródik, vagyis nem lesz tovább központ. Várha­tóan 1978-ig ideiglenes he­lyiségekben árusítanak majd az itteni üzletek, míg a Dózsa György úton át nem adnak három 10 szintes épületet. A tervek szerint e lakóházak­ban összesen 1200 négyzetmé­ternyi üzletteret alakítanak ki. VAROSÉRDEK, hogy ez így történjék. A Dózsa György úti üzletsor a tegnapnak áru­sított, tegnapi módszerekkel. Lehet, hogy sokan lesznekr akik sajnálják eltűnését, és egy darabig szitkozódva ku­tatnak, melyik üzlet hová is költözött, de bizonyára ők örülnek majd a legjobban vá­rosunk új arculatához méltó üzletsorának. Fehér Béla □ la II. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM 1975. NOVEMBER 2., VASÄRNAP Petőfi Aszódja — Aszód Petőfije Legendák helyett — tények Bevezető két évszázad történetébe A Múzeumi Füzetek 7. szá­maként jelent meg a közel­múltban a Petőfi Aszódja — Aszód Petőfije című kiadvány, Asztalos István múzeumigaz­gató szerkesztésében. Mint az előző füzetekhez, a legújabb kiadásához is anyagi segítsé­get nyújtott Aszód nagyközségi közös tanácsa. A cím ugyan azt sejteti, hogy a kiadvány kizárólagosan Petőfi Sándor és Aszód kap­csolatáról szól, de az olvasó csupán & tartalomjegyzék átte­kintése után láthatja: a kis könyv átfogó képet ad a nagy­községről, bevezeti az olvasót Aszód majd két évszázados történetébe. A történelmi kö­rülmények ismertetése révén Petőfi Sándor nem egyszál magában jelenik meg előttünk a 19. század első felében. Apja Karlalon szüléiéit A szerkesztő, Asztalos Ist­ván, az első fejezetben Aszód újkori történetéből ad ízelítőt, tájékoztat a korabeli mezővá­ros szellemi életéről: ezzel cél­ja, hogy képet adjon arról a településről, mely, mint írja, rövidebb-hosszabb időre” ott­Kiállítás Szadán Szekeres-szőnyegek a művelődési házban AZ ELMŰLT ÉVBEN a szadai művelődési ház mindig újabb és újabb változatos programokkal várta a helybeli lakosokat. E rövid idő alatt alakult egy népi tánccsoport, egy menyecskekórus és egy irodalmi színpad. Fél éve egy­mást követik a kiállítások. Ta­vasszal sok látogatója volt a Székely Bertalan-évfordulóra nyitott gyermekrajz-kiállítás- nak, amit egyik jeles festőmű­vészünk, Pap Gyula is rangos­nak értékelt. A szadai és a környező falvak iskoláinak ta­nulói szülőföldjüket örökítet­ték meg a rajzlapokon „Ilyen tájon élek" címmel. Sok látogatója volt az augusztus 20-án nyílt néprajzi kiállításnak is, melynek főren­dezője Novák Lászlóné isko­laigazgató volt, aki néprajz szakos lévén, szívesen gyűjtöt­te s mutatta be a gazdag szadai népművészeti anyagot. Ennek összeállításában sokat segített a veresegyházi hely- történeti bizottság. A Néprajzi Múzeumból kölcsönzött fény­képeken levőket, mint az egyik asztalon levő kis füzet is bi­zonyította, felismerték a hely­beli lakosok. A század húszas, harmincas éveiben készített felvételeken nagyapáikat, nagyanyáikat fedezték fel. Mint arról már hírt adtunk, október 26-án, vasárnap dél­után ismét kiállítás nyílt a községben. A falakra a gödöl­lői Szekeres Erzsébet hímzett szőnyegei és grafikái kerültek. Ugyanebben az időben láthat­tuk a művész szőnyegeit a II. Országos Népművészeti Kiál­lításon, a budai várban. SZEKERES ERZSÉBET 1971-ben kezdte művészi pá­lyáját. Először festett, portré­kat, tájképeket. Első kiállítá­sa is ebben az évben volt, a Gödöllői tavasz rendezvényso­rozatának tárlatán. 1972-ben a tavaszi tárlaton szerepelt alko­tásaival, 1973-ban pedig grafi­kai és olaj képekkel a nagy­marosi csoportos kiállításon. Ugyanebben az évben mutat­kozott be a nyíregyházi első országos népművészeti kiállí­táson, szőnyegével harmadik díjat nyert. Az 1974-es évben már önálló kiállításokon is­merhette meg a közönség mű­veit, először a gödöllői. járási hivatal nagytermében, majd a budapesti műszaki egyetemen. Százhalombattán is önálló ki­állításon szerepelt. Országos szőnyegpályázaton vett részt 1974-ben: életfát ábrázoló to­rontáli szőnyegével második helyezést ért el. Egyik alkotá­sát a Népi Iparművészeti Ta­nács és a Háziipari Szövetke­zetek Országos Központja el­sőnek értékelte. Mint Szekeres Erzsébet elmondotta, erről a kiállításról egyik szőnyege Münchenbe, a másik San Franciscóba került. A kiállítások sorozata nem szakadt meg ebben az évben sem. Bemutatkozott a Ferenc­városi Pincetárlaton, ,a Csepel ■Autó művelődési házában és Százhalombattán. Időközben újabb műveit láthatta a kö­zönség a Gödöllői tavasz tár­latán, a Galga menti népmű­vészeti találkozó bagi kiállítá­sán és a Gödöllő művészetét bemutató nagy átfogó tárla-' ton. Szekeres Erzsébet tagja a Népművelési Intézet által ala­kított Fiatal Népművészek Or­szágos Stúdiójának. Részt vesz a csoport rendszeres foglalko­zásain, találkozóin. A SZADAI kiállításon ré­gebbi és újabb alkotásai is láthatók. Az érdeklődők no­vember 26-ig vasárnaponként délelőtt 10 órától délután 5 óráig tekinthetik meg az anya­got, hétköznaponként külön kérésre kinyitják a termet. Örszigethy S -eltérés Erzsébet szőnyegei népbaHaflai ihletésnek. Anyagra hí­mezte mér K felár Kata, Fehér László történekét. Gyermekeknek mese­szőnyegeket is szíycsen készít. A kép Mese a kiskakas gyémánt fél- R<ajeáijától című kompozíciójának egyik részletét ábrázolja. Kcesz Albert felvétele latin iskola, mely a 18. század­tól kezdődően ismerteti Aszód iskoláinak történetet. Különös részletességgel ír Koren Ist­ván professzorról, akinek ta­nítványa volt Felöli Sándor. A professzort is családi szálak fűzik vidékünkhöz, 18U5-ben született Domonyoan. A következő fejezet szerző-, je: Detre János. Az aszódi evangélikus iskolák épületei­nek történetéről szóló tanul­mánya került a kötetbe. Az eredeti dokumentumodat idéző írásból megtudhatjuk, milyen sorsa voit annak az épületnek is, melyben Petőfi Sándor ta­nult. Heil Lajos Koren István­ról szóló írása a proresszor pályafutását ismerteti, mely- iyei már mi is foglalkoztunk lapunk hasábjain, közöltük Asztalos István Koren István­ról szóló cikkét. Kardos Győző Petőfi Sándor aszódi diákévéi­ről ír. „Itt kezdtem verseket csinálni" című alfejezetében olvashatjuk az első tréfás verssorát: „Kis Kari kerget kurta kutyát kinn’’, majd latin nyelvű verssoraival is megis­merkedhetünk. Valamennyi al- fejezet a költő önéletírásának egy-egy mondatát idézi. A következő két fejezet Asz­talos István tanulmányait tar­talmazza. Az elsőben a kora­beli iskola könyvtárával is­merkedhetünk meg, s nem ér­dektelen az a fölsorolás sem, melyből az e korban kölcsönző tanulók és a kölcsönzött köte­tek számát sorolja fel. Esze­rint Petőfi Sándor 1835 és 1838 között negyvenhét kötetet vett ki a könyvtárból. Persze, eh­hez hozzá kell tennünk, hogy egy ideig a költő maga is könyvtáros volt. A Petőfi' Aszódja — Aszód Petőfije című kiadványt a fel­használt irodalom jegyzéke zárja le, majd az utolsó lapo­kon néhány fényképfelvétel, fotókópia következik. Itt lát­hatjuk Aszód látképét a 19. század elejéről, az aszódi latin iskola fényképét Petőfi Sándor diákoskodása idején, a költő aszódi szépírási gyakorlatáról készített felvételt és egyéb ér­tékes dokumentumokat. Száz éve az első Száz éve rendezték meg Aszódon az első Petőfi ünnep­séget. A nagy költőre való megemlékezések ez idáig nem voitak évenként rendszeresen visszatérő programok. Az utóbbi években fellendült a kutatómunka, melynek célja volt felfedni; hogy Petőfi Sán­dor és ősei milyen szálakkal kapcsolódnak Aszódhoz és környékéhez. A Múzeumi Fü­zetek 7. számaként megjelent kiadvány e kutatás eredmé­nyeit foglalja össze, érdeme, hogy a legendák helyett való­ságos történeti, irodalomtörté­neti tényekkel bizonyítja: va­lóban szellemi szülőhelye volt nagy költőnknek Aszód. Ö. E. Tanácskozó KISZ-titkárok Holnap, hétfőn délelőtt ki­lenc órai kezdettél, a KISZ járási bizottságán titkári ér­tekezlet lesz, melyen a KISZ Központi Bizottsága által meghirdetett fémhulladék- gyűjtési akció eddigi eredmé­nyeiről és az „úttörővasút ak­ció” meghirdetéséről tsffiács- koznak. hont adott „Petőfi Sándornak, aki itt volt kisdiák, aki ugyan a Duna—Tisza közén látta meg a napvilágot, de szellemi szü lőhelye ez a Galga parti város, Aszód, ahol megindult a költé­szet dicsőséges magasságokba vezető, nagyszerű útján”. ­A kiadványban a következő két fejezet szerzője a híres Petőli-kutató, Jakus Lajos. Első írásából megtudhatjuk, hogy a költő nagyszülei és szülei mi­kor és hogyan éltek Aszódon és környékén. A kutató rész­letesen leírja, hogy Petőfi Sándor ősei mikor éltek Aszó­don, Bagón, Rákoscsabán, Cin- kotán. Megtudjuk Jakus,Lajos tanulmányából, hogy a költő apja 1791, augusztus 15-én, Kartalon született, s ott há­roméves koráig nevelkedett. Majd' a költő apjának, Petro- vics Istvánnak családja Val­kon, Tótgyörkön (ma Galga- györk) és Domonyban lakott. Az apa 1815-ben a domonyi mészárszékben dolgozik. Petrovics István és Hrúz Mária Aszódon köt házasságot 1818. szeptember 15-én. Jakus Lajos részletesen taglalja Pe­tőfi Sándor anyai nagyszülei­nek, a Hrúz családnak élet- történetét is: a szerző egyebek között tudósít arról, hogy a költő anyai nagyapja tanult mestersége szerint varga volt, de foglalkozott kocsmában borméréssel, s fuvarozott, gaz- I dálkodoti is. Hosszú lenne ismertetnünk Petőfi Sándor anyai és apai rokonai történetét, de annyit mindenesetre el kell monda­nunk, hogy Jakus Lajos kuta­tásai bizonyítják, alig akad olyan falu a környéken, amelyben valamelyik korai előd ne élt, ne fordult volna meg. A könyvtáros költő A Jakus Lajos által írt má­sodik fejezet címe: Az aszódi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom