Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-25 / 276. szám
4 1975. NOVEMBER 25., KEDD TV FIGYEI Ő A rémület ellen. A szombat meglepetést hozott. Nemcsak izgalmas, szép is volt a Rémület a levegőben című amerikai film. Bernard L. Kowalski rendező és a kitűnő színészgárda másfél órán át feszült érdeklődésben tartotta a közönséget. A filmről beszélnek, mindenki dicséri, bár nem mindenki ugyanazért. Némelyeknek egyszerűen csak egy izgalmas film volt, másoknak — és valójában — jóval több annál. Bennem Yvés Montand nagy filmjét idézte föl, A félelem bérét. Mint abban, itt is sikerült a bravúr: a néző gondolkodásra kényszerült, s mintha részesévé vált volna a cselekménynek. A történet rövid. Egy szükségből munkába állított, régi típusú személyszállító gépen több utas és mindkét pilóta ételmérgezést szenved. Ájultak, kórházban lenne a helyük. A gépet a földi irányítók, egy nyugdíjas, mellőzött, hirtelen ében előkerített pilóta segítségévéi, távvezérléssel az egyik utas — aki valami keveset ért a repülésihez — viszi le a földre. Az izgalom forrása az, hogy a fiatalember nem akarja vállalni a feladatot, pedig tudja, hogy a biztos halálból, neki és negyven utasnak, ez az egyetlen kiút. Képtelennek érzi rá magát, nemcsak hiányos felkészültsége miatt, hanem mert leküzdhetetlen iszony, tehetetlen bénaság nyűgözi le. Feszült lelkitusa köbben mondja el, miután már a kormányhoz kényszerítették: katonapilóta volt Vietnamban. Mások szenvedése és a maga felelősségének tudata semmisítette meg benne a készséget a cselekvésre, az emberekkel való kapcsolattartásra, szinte az életre is. Tartalmatlan, sivár magánya most törik meg a ránehezedő felelősség súlya alatt. Nagyszerű karaktereket vonultatott föl a film, remek emberek sorát. Ilyen volt a gép kapitánya, s a másik, az öreg pilóta, aki személyes sérelmét félretéve tette, amit kellett, az orvos, aki félt a repüléstől, de amikor szükség lett rá, nem törődött többé önmagával, a stewardess, aki először csupán „időzített sexbombának” tűnt, a légikikötő pra&ncsnoka és mások is. Nagyszerű volt látni: milyen hatalmas erőket képes mozgósítani az ember, hogyha bajbajutottakon keli segíteni. Innen már csak egy lépés arra gondolni: talán nem hasztalan a remény, egyszer majd odáig is eljut az ember, hogy a legfőbb rémületen, a háborún is erőt vegyen. És ez volt a film igazi mondandója. Kicsit elvontan. Bajok voltak a Pest megyei Közúti Építő Vállalatnál. Hogy milyen bajok, az pontosan nem derült ki Wisinger István Hét-beli riportjából. Ilyesmiket hallottunk : felbomlott a vezetés egysége, klikkek alakultak, kapkodás, szervezetlenség jellemezte a munkát. Végül az igazgató felmondott, a főmérnököt elbocsátották. A vasárnapi Hét riportere utánajárt a bonyodalmas ügynek. Beszélgetett munkásokkal, a régi vezetőkkel és az újakkal, Novák Gézával, aki másfél hónapja áll a vállalat élén és Sági Andor megbízott főmérnökkel. A beszélgetések végső summájaként megtudtuk, hogy a vállalat fokozatosan rendbeszedi magát. A változások már meg is kezdődtek. De ezzel kapcsolatban is kevés konkrétum hangzott el: a riport inkább deklarált, mint bizonyított. Nem a meggyőzés és a hitelesség, hanem a szemléletesség kedvéért nem ártott volna több eleven példa. Nyilvánvaló, hogy amit láttunk- hallottuhk, igaz; ebben nincsenek kétségeink. De ha a folyamatokat összefoglaló, gyakran elvont tartalmú mondatok helyett több tényről, adatról, kézzelfogható konkrétumról értesülünk, biztosan jobban értjük, mi történt és mi történik ma a megyei közútépítő vállalatnál. Csontos Magda Szovjet folyóirat-kiállítás A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat a Mezsdunarodnaja Knyiga és a Posta Központi Hírlapiroda közös rendezésében szovjet folyóirat-kiállítás nyílt hétfőn a Liszt Ferenc téri könyvklubban. A tárlat — amelyet magyar részről Gyáros László újságíró, szovjet részről Sz. A. Kugyinov, a Szovjetunió nagykövetsége kereskedelmi kirendeltségének helyettes vezetője nyitott meg — betekintést nyújt a Szovjetunióban megjelenő rendkívül gazdag hírlap- és folyóirattermésbe. Hatezer újság és 1200 folyóirat lát napvilágot a Szovjetunió népeinek nyelvén, illetve idegen nyelveken, összesen 140 —140 millió példányban, ebből nyújtanak válogatást ez alkalommal. ♦ Magyarország megyéi és városai Megváltozott Pest megye arculata A Kossuth Kiadó tartalmas, szép kivitelű, térképekkel illusztrált könyvet jelentetett meg a napokban: Magyarország megyéi és városai címmel. Lapjain az ország fejlődése, társadalmi és gazdasági vonásai bontakoznak ki az olvasó előtt, különösen a legutóbbi 30 év eredményei tükröződnek az írásokban. A sok számadat közlése ellenére sem szárazak a tanulmányok, mert dokumentumszerűségük mellett is igen olvasmányosak. Különben is: ki ne volna kíváncsi, hogy miként fejlődött megyéje, városa? Annál is inkább, hiszen minden eredményben egy kevés a mi munkánkból is benne van. Négymillióan, űj lakásban Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a kötet előszavában joggal állapítja meg a 30 éves fejlődésről, hogy az nem hasonlítható, mérhető össze semmi előző eredménnyel. „Nagy vívmányaink sorában tartjuk számon — írja —, hogy felszámoltuk a létbizonytalanságot, s minden munkaképes korú ember rendes munkát, tisztes, becsületes megélhetést találhat hazánkban. Nemzeti jövedelmünk dinamikus fejlődése lehetővé tette az életszínvonal erőteljes növelését, a munka és az életkörülmények alapvető megváltoztatását. A fel- szabadulás óta négymillió ember költözött új lakásba, szociális és kulturális intézmények egész hálózatát hoztuk létre.” Dr. Kulcsár Vilmos tanulmányában hazánk társadalmi, gazdasági fejlődését elemzi, a szocialista iparosítás eredményeit taglalja, és meggyőzően mutatja meg, hogy a felszabadulás után lényegében az egész ipart újjá kellett építeni, illetve újat teremteni. Az ipari termelés értéke 1950-hez képest hazánkban hatszorosára növekedett, megváltozott a foglalkozási szerkezet is: 1949-ben az aktív keresőknek kereken 54 százaléka még a mezőgazdaságban dolgozott, az iparban csak 22 százalék, míg napjainkban már 45 százalék az iparban dolgozik, 30 százalék egyéb területen, és a mező- gazdaságban csak 25 százalék. Megvalósult a parasztság évezredes álma, a földreform, majd szövetkezetekbe tömörülve, a parasztság átformálta a mezőgazdaságot, s így 1950 és 60 között 2 százalékkal, 1960-tól 70-ig 3 százalékkal, 1970-től pedig 5 százalékkal nőtt évente a mezőgazdasági termelés. Búzából a 30-as években hektáronként alig, 13 mázsát termeltek, napjainkban 34—35 mázsa, kukoricából a felszabadulás előtt hektáronként 17—18 mázsát, most meg már 40 mázsát takarítanak be. A szerző hasonlóan elemzi az életkörülményeket és megállapítja, hogy a hárommillió koldus országából a jólét, a munka utáni tisztességes megélhetés országa lett. Híven a valósághoz A könyv egységesít és részletez. Amikor áttekinti az ország helyzetét, akkor az egészet mutatja meg, amikor pedig a megyékkel és a városokkal foglalkozik, akkor a részleteket elemzi. Ezekből szintén kikerekedik az egész, az ország társadalmi, gazdasági és kulturális helyzete. Az írások sorra veszik a megyéket és a városokat, természeti sajátosságaikat, a demográfiai helyzetet, a gazdasági szerkezetet, ezen belül az ipart, a mező- gazdaságot, a közlekedést, az életszínvonal emelkedését, az életkörülmények javulását, a lakás- és kommunális, az egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális ellátottságot, az adott terület társadalmi-gaz. dasági fejlődésének irányát. Egyben vázolja az egyes terület fejlesztésének koncepcióját, a távlatokat. A kötet szerzői, szerkesztői és a lektorok arra törekedtek, hogy a leírtakat tudományosan megalapozva, számokkal támasszák alá a valóságot, amelyet az ember az országban tapasztalhat. Erőssége a könyvnek, hogy nem hallgatja el a problémákat sem, elénk tárulnak a különböző területek fejlettségi szintjei közötti egyenetlenségek, amelyek felszámolása még a jövő feladata. Az ország legnépesebb megyéje A Pest megyével foglalkozó részt dr. Lackó László írta. Ismerteti a megye természeti adottságait, megállapítja, hogy az ország legváltozatosabb tája, minden megtalálható benne: a gyönyörű Duna-kanyar, a Börzsöny és a Pilis erdői, a gödöllői dombság, a Duna árterülete, a pesti medence, a Duna—Tisza közi homokhátság és a Tápió völgye, valamint a Csepel- és Szentendrei- sziget. Pest megye az ország legnépesebb megyéje. A leg- ' utóbbi 30 esatenrjő'alatt dinamikusan fej^Kkít. 1949—1960 között 14, nleO—J970 között pedig 12 százalékkal nőtt a népesség, a természetes szaporodás 1960 és 1969 között az országos 3,6 százalékot jóval meghaladta, Pest megyeben 12 százalék volt. A megyén belül a népesség meglehetősen eltérő módon alakult: a dabasi, a ráckevei és a budai járásban a népesség növekedési aránya kétszerese a megyei átlagnak, viszont csökkent a népesség a ceglédi és a nagykátai járásban. A városok közül mindegyiknek növekedett a népessége, legnagyobb mértékben Százhalombattának, Szentendrének és Gödöllőnek. A községek közül a főváros körüli nagyközségek, mint Gyál, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Halásztelek és Érd gyorsabban fejlődtek az ország többi községénél, elsősorban a bevándorlás következtében. Hat városa van a megyének: Cegléd, Vác, Nagykőrös, Gödöllő, Szentendre, Százhalombatta, de itt vannak olyan nagyközségek — Érd, Dunakeszi, Mo- nor, Abony, Dunaharaszti, Gyál —. amelyek lakossága meghaladja az ország sok városáét. Sokan élnek a megyében külterületen, illetve tanyán: a ceglédi járásban a lakosság 32, a nagykátai járás„Kriska nyír dós99 A népdalt festi a Galga völgyében Éj festő indul - Bemutatják Pálházi Mihályné képeit Püspökhatvanban Menyasszonyi lakodalmas menet Abban mindig van valami lélegzetelállító, amikor annyi kincs láttán merőben új érték születik. A világ ezúttal Püspökhatvanban érte el új metamorfózisát, pontos hírt röpíthet a krónikás: új festő indul a ma még ismeretlen magasságok irányába. Egyszerű asz- szony, a hajdani libapásztor, három gyermek édesanyja: Pálházi Mihályné Kiss Anna. Szinte hallom a kétely hangban 17, Cegléden 19, Nagykőrösön 21 százaléka. Az ország nemzeti jövedelmének 5 százalékát Pest megye állítja elő, a gazdasági jelleg a felszabadulás óta erősen megváltozott, az agrár jellegből ipari agrár jelleget öltött. Összesen 830 ipartelep működik a megyében, százezer munkással. A megye mezőgazdasága hasonló mértékben fejlődött, az ország mezőgazdasági termelésének mintegy 6—7 százalékát Pest megye adja. Az elmúlt három évtizedben jelentősen csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, mégis a megye mezőgazdaságának szerepe növekedett az ország ellátásában. A mezőgazdaság természeti feltételei nem kedvezőek, a termelési eredmények mégis, a korszerű gazdálkodás következtében, kielégítőek. Számottevő a szőlő-, a gyümölcstermesztés és a kertészkedés is — állapítja meg a szerző. Minőségi változás Pest megye társadalmi-gazdasági fejlődésének irányáról értekezve dr. Lackó László leírja, hogy a felszabadulás óta eltelt évtizedekben a megye arculata minőségileg megváltozott, minden tekintetben fejlődésen ment át, a felszabadulás előtthöz viszonyítva a megye ipari termelése a hússzorosára, a mezőgazdasági termelés két és félszeresére növekedett. Szinte összehasonlíthatatlanul javultak az életkörülmények, épült, gazdagodott Pest megye. A következő 5 éves tervkoncepció célul tűzi ki a lakosság életkörülményeinek javítását, ennek keretében több mint 90 ezer lakást építenek fel a megyében, javítják az ellátottságot közművekkel és erőfeszítéseket tesznek a következő években a megyén belüli ellátottsági különbségek mérséklésére. Az ország többi megyéjét is hasonló tartalmi feldolgozásban tárgyalják a szerzők és mondanivalójuk illusztrálására térképeket közölnek, amelyek segítik az olvasót az eligazodásban. Érdemes olvasni, lapozni ezt a könyvet, amely az egész ország gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetének, fejlődésének megismeréséhez nyújt hasznos segítséget. Gáli Sándor Vőlegény! lakodalmas menet ját; lehetséges ez egyáltalán, hogy minden előkészület nélkül, egyszerre csak valakiben röppenni kezd képekké az álmodozás? Pedig Püspökhatvanban ez történt. Töreki Józsefné, egykori tanárnője arra emlékezik, hogy a gyerekek szóltak az órán: „Kriska nyirdos”, azaz Kiss Anna, ez a mindig mosolygós kislány pengével a pad alatt mintáikat vágott papírból, rajzolatokat. Törekiné hagyta bontakozni a tehetséget, sőt később biztatta is, hogy a hajdani népművészetet mentse át püspökhatvani asszonytársaival használati tárgyakká, szép otthonná. Erről beszélgettek a Törekiné vezette kézimunkaszakkörben 1965' körül, ez virágzott tovább közös munkájukban. E népművészetté ért szakköri felemelkedést nyugtázza a november 30-ig megtekinthető püspökhatvani kiállítás a művelődési házban. (Ez egyébként tartalmazza az acsai, galgagyörki, csővári népviseletek és festett tányérok bemutatóját is Pálháziné művei mellett.) A népviselet — Igaz Mária néprajz-muzeológus remek ötleteként — kitűnően társul a képekhez, jelzi a forrást és a folyamatot, ahogy a Galga menti virágok prusz- likokká és festményekké vonulnak. összegező jellegű ez a Galga menti népművészet, magyar és szlovák elemeket egyaránt tartalmaz szín- és formavilágában, ez a sokrétűség: egyénisége. Acsai kacsasütö edény sorakozik a püspökhatvani Major János nyugdíjas kőmíves fából faragott szüreti hangulatú tárgyaihoz, szövőszékmo- delljéhez, Uzák Istvánná tányérjaihoz, melyek mintha hímezték volna őket, olyan gondosak a színsugárzásban. Bátyi Józsefné görög vázaformára fest magyar díszítést, de Varga Józsefné, UrbánFerenc- né, Gunda Józsefné, Szelényi Jánosné, Korita Józsefné, Béri Jánosné, Szelényi Mihályné, Alföldi Csabáné, özv. Szvetlik Mihályné színgyűjtő szorgalma is káprázatos. A fő esemény azonban Pálházi Mihályné bemutatkozása. Benedek Péter, Vankóné Dudás Juló, Balázs János után népünk új és erős tehetsége jelentkezik személyében. Kartonra fest temperával. Mosolygós, ügyes, érzékeny, teli bájjal és szorgalommal. Feljegyzi pontos rajzzal a tánc indulását és felhevülését hat figurában, megörökíti a Húsvéti locsolkodás duhaj kedvességét és a fonóban eltöltött este sokrétűségét, fonással, játékkal, kukoricamorzsolással, három nemzedék együttes életképével. Minden egyszerűsége mellett magabiztosan és ízesen rajzol. Minden a helyén van. Pontos és megismételhetetlen. Képeinek kettős koreográfiája a püspökhatvani népviselet és saját emlékei. Ezek alapján szerveződik mintegy ötvennégy figurával azonos időpontot és eseményt jelölő párhuzamos lakodalmasa, a menyasszony és vőlegény menete az esküvőre. Cigány húzza a hegedűt, gyerekek iramodnak táncos léptekkel, legények húznak nagyot a borosüvegből, örömszülők feszítenek ünnepi öltözetben, menyasszony és vőlegény körében siet lagziba az egész faluméretű rokonság. Mindenki a maga sorsát, állapotát, örömét hordozza az egymáshoz igazodó, mégis különváló lagzimozgásban. Pálházi Mihályné ecsetjárását szemérem, őszinteség, arányérzók, humor és bő képzelet kíséri. Keze ügyességével, szíve megindultságával fest. Szereti a párhuzamokat, a társas élet színes rajzokká kerekedő formáit, mely visszaemlékezés, megörökítés, valóság és álom, a hétköznapok felöltöztetése az ünnep pompájával. Miközben beszélek Pálháziné Kiss Annával, épp elkészült táncotokat idéző tányérjának rajzával. Töreki Józsefné, aki maga is varázslatos szépségű tányérokat fest a Galga rózsáiról, segíti az emlékezésben. Sorolja történetének állomásait. Szülőházának ablakára festette a lagzit, a szomszédoknak „írta” a hímzés mintáit. Arra emlékezik, hogy mióta az eszét tudja, rajzol. Arra is, hogy gyurmás szobrok is kikerültek keze alól, mikor még liba- pásztor volt a Galga mentén. Mondja a dalt is: „Késő este ragyognak a csillagok, a főutcán három legény csavarog. Kötőjüket az esti szellő lengeti, szívüket a hű szerelem gyötöri.” Pálháziné Kiss Anna nem énekli ezt a püspökhatvani népdalt, hanem festi. A rajzával már kész. A színekre váró kartonlap ott hever a mesék varázslatával, három gyerekkel benépesült boldog otthonában, ahol mindig frissek és pirosak a látott, megfigyelt, tányérokra és kartonlapra visszahívott virágok. Említi, hogy annak idején azt a sok rajzot szétosztotta a gyerekeknek, a többit meg a kályha tüze emésztette el. Jók ezek a művek, őszinték, zamatosak, eredetiek. Méltók arra, hogy fölneveljék őket, s megerősítve, megerősödve szétosszák értékeit az egész nemzetnek. Losonci Miklós
