Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

k/ÍMíw 1975. NOVEMBER 22., SZOMBAT Alvaro Cunhal visszaérkezett Lisszabonba A forradalmi tanács kötelezte a kormányt munkája folytatására Feloszlatták az AMI rohamosztagot Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Budapesten, Varsóban és Ber­linben tett látogatása után péntekre virradóra visszaérke­zett Lisszabonba. „Más szocia­lista országokba is szerettem volna ellátogatni, de elvtár­saimmal egyetértésben meg­szakítottam az utamat” — mondotta Cunhal a repülőté­ren, a portugál belpolitikai eseményekre utalva. A szocialista országok fővá­rosában tett látogatásáról szól­va Cunhal hangsúlyozta: „Érezhetően segíteni akarnak népünknek, forradalmunknak. Ezek a népek aktív szolidari­tást vállalnak a portugál nép­pel, sajnos, nem mindig sike­rül kihasználni azokat az óriá­si lehetőségeket, amelyek a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítésében rej­lenek — pedig előnyös volna a portugál népnek és forradal­mának”. Újságírók kérdésére vála­szolva kijelentette: a kommu­nisták politikai megoldást akarnak, nem pedig konfron­tációt, mert ez utóbbi nem ked­vezne sem a haladó erőknek, sem a népnek és a forradalom­nak. A legsürgősebben megoldan­dó kérdések között az MFA haladó irányzatainak újraegye­sítését, a Legfelső Forradalmi Tanácsban levő baloldali erők helyzetének megerősítését és a kormány átalakítását nevez­te. Síkraszállt amellett, hogy a Demokratikus Néppártot (PPD) kirekesszék a kabinet­ből. , „Ügy véljük, hogy a hato­dik kormány nem felel meg a követelményeknek” — fűz­te hozzá. Alvaro Cunhal fogadtatására a repülőtéren megjelent Csaba Ferenc, a Magyar Népköztár­saság lisszaboni nagykövete is. A portugál fegyveres erők mozgalmának Legfelsőbb For­radalmi Tanácsa csütörtök dél­utántól péntek reggelig tartott ülésén „azonnali tárgyaláso­kat” javasolt a politikai pár­toknak olyan kompromisszu­mos megállapodás érdekében, amellyel kiutat találhatnak a válságból és „kielégíthetik” a dolgozó tömegek jogos köve­teléseit. Egy ilyen megállapo­dással hozzájárulhatnának a „kormány célszerű átalakításá­hoz” — áll a tanácskozásról pénteken délben kiadott hiva­talos közleményben. A forradalmi tanács elis­merte ugyan, hogy a kormány tevékenységének gyakorlásá­ban számos nehézségbe ütkö­zött — többek között „bizo­nyos harci formák” miatt (uta­lás az építőipari munkásoknak a miniszterelnökkel és az al- kotmányozó nemzetgyűléssel szembeni blokádjára) —, de el­ítélte a kormánynak azt a döntését, hogy „felfüggeszti tevékenységét”. Kötelezte Aze- vedo miniszterelnököt, hogy a kormány folytassa munká­ját egészen a válság megoldá­sáig. Vasco Lourenco századost, az Antunes-csoport tagját dandártábornokká léptették elő és kinevezték a lisszaboni katonai körzet parancsnokává. Ezt a döntést elfogadta Car­valho és Fabiao tábornok, a COPCON főnöke, illetve a szá­razföldi erők parancsnoka is — tűnik ki a közleményből. (Ezt a tisztséget Carvalho töl­tötte be) Carvalhót megerősí­tették COPCON-főnöki funk­ciójában és bővítették hatás­körét: nemcsak a három had­erőnek meghatározott alaku­latai fölött rendelkezik majd, hanem nagyobb szerepet ját­szik az MFA-népi szövetség­ről szóló terv megvalósításá­val foglalkozó legfelsőbb ve­zetésben is. (Ezt a tervet az MFA 1975. július 8-i közgyű­lésén hagyták jóvá. A népi ha­talom letéteményeseit a mun­kások és a parasztok bizottsá­gaiban, a katonák demokrati­kus fórumaiban jelölték meg. A „népi hatalmi rendszer” lét­rehozásáról szóló tervvel kap­csolatban éleződött ki az el­lentét a szocializmus felé mu­tató demokratikus forradalom hívei és ellenzői között, amely ellentét augusztus 8-án az MFA egységének megbomlá­sában csúcsosodott ki.) A fegyveres erők vezérkara 5. csoportjának (a jobboldal: által augusztusban felfüggesz­tett népművelési és tömegtá­jékoztatási csoport) alárendel­ten bizottságot alakítottak az­zal a feladattal, hogy kidol­gozza a helyi népi hatalmi szervek működésének szabá­lyait és intézményesítésük módját. A forradalmi tanács azon­nali hatállyal feloszlatta az in­tervenciós katonai csoport (AMI) nevű rohamosztagot, amelyet a lisszaboniak a „jobboldal COPCON-jaként” emlegettek, Az alkotmányozó nemzet- gyűlés elnökének javaslatára törvényt hoztak árról, hogy 90 nappal meghosszabbítják az új alkotmány kidolgozására szánt időt. (Ez eredetileg október végén lejárt.) KOZEL-KELET Az USA szembehelyezkedett a genfi értekezlet összehívásával Henry Kissinger amerikaf külügyminiszter csütörtökön a szenátus megajánlási albizott­sága előtt kijelentette, hogy folynak a diplomáciai erőfe­szítések a szíriai—izraeli csa­patszétválasztási egyezményt célzó tárgyalások új rafelvéte­le érdekében. Az újabb ame­rikai javaslatokat az Egyesült Államok damaszkuszi nagykö­vete viszi magával, aki több hetes washingtoni tartózkodást követően hamarosan visszatér állomáshelyére. Ugyancsak Washingtonban tartózkodik a jordániai nagykövet. A Tel- Avivban akkreditált amerikai nagykövetet a jövő hétre vár­ják Washingtonba. Kissinger közölte, hogy az Egyesült Államok „többoldalú béketárgyalások megkezdését” javasolta a Szovjetuniónak. A külügyminiszter azáltal, hogy a nem hivatalos megbeszélést helyezte előtérbe a genfi érte­kezlet összehívásával szem­ben, megkerülte a Palesztinái Felszabadítási Szervezet rész­vételének kérdését. Mint em­lékezetes, a Szovjetunió java­solta, hogy ismét üljön össze a genfi tanácskozás, mégpedig a PFSZ részvételével CSAK RÖVIDEN... A VIETNAMI DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁG párt­ós kormányküldöttsége, amely Le Duannak, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizott­sága első titkárának vezetésé­vel — Romániából átutazóban — Moszkvában tartózkodott, pénteken hazautazott a szov­jet fővárosból. GIOVANNI LEONE, az Olasz •Köztársaság elnöke pénteken délután Leningrádba érkezett. Vaszilij Kazakov, a város polgármestere és más hivata­los személyiségek fogadták a vendéget a repülőtéren. ISZTAMBULI értesülés sze­rint szerdán letartóztatták Mihrl Bellit, a Török Munkás­párt egyik vezetőjét, mivel nem volt hajlandó átadni a hatóságoknak a párt tagjainak jegyzékét és a vezetőség hatá­rozatait BVT-KONFERENCIA LENINGRADBAN Biztató jelek az enyhülés útján Leonyid Brezsnyev üdvözlete — Romesh Chandrát a Népek Barátsága érdemrenddel tüntették ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára üdvözletét kül­dött a Béke-világtanács nem­zeti bizottságai leningrádi ér­tekezlete résztvevőinek. Brezsnyev eredményes mun­kát kívánt a Béke-világta- nácsnak, valamint a nemzeti békemozgalmaknak és szerve­zeteknek a széles demokrati­kus nép tömegok mozgósításá­hoz a békéért, függetlenségért, barátságért és a népek közötti együttműködéséért folytatott küzdelmükben. Brezsnyev üdvözletében hangsúlyozta: „Ezt a konfe­renciát olyan időszakban tart­ják, amelyben az! enyhülés út­ján biztató jelek mutatkoznak. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­keres eredményei növelik a békeszerető erők aktivitását, amely arra’ irányul, hogy a különböző társadalmi rend­szerű orságok között véglege­sen megszilárdítsák a békés egymás mellett élés feltételeit, az enyhülési folyamat a világ más területeire is átterjedjen, és haladást érjenek el a fegy­verkezési verseny megszünte­tése, a leszerelés terén." „Törvényszerű, hogy éppen most, amikor a gyarmatosító és fajüldöző rendszerek utolsó pilléreitis összeomlanak, a né­pek további sikereket érnek el nemzeti függetlenségük megvalósításáért, valamint az érdekeik védelméért folyta­tott küzdelmükben” — húzta alá az SZKP KB főtitkára. A béke megszilárdításáért és a népek közötti barátság el­mélyítéséért, a békeszerető erők együttműködéséért kifej­tett tevékenysége elismeréséül, a Népek Barátsága szovjet ér­demrenddel tüntették ki szer­dán Romesh Chandrát, a Bé­ke-világtanács főtitkárát, a szervezet fennállása 25. évfor­dulója alkalmából. A világtanács létrehozásá­nak kezdetétől Romesh Chand­ra aktív tevékenységet folytat. A szervezet főtitkáraként nagy szerepe volt a különböző fon­tos nemzetközi fórumok létre­hozásában. Romesh Chandrát korábban „a népek közötti béke erősíté­séért” nemzetközi L enin-Bc- kedíjjal tüntették ki. A Kubai Kommunista Párt első kongresszusa előtt Vita a programtervezetről A kubai nép ezekben a na­pokban országa történelmének egyik legjelentősebb esemé­nyére, a Kubai Kommunista Párt első kongresszusára ké­szül. A szigetország kommu­nistáinak ez a legfelsőbb fóru­ma, amelyen megvitatják a párt programját és szervezeti szabályzatát, az első ötéves tervet, a szocialista alkot­mányt/ és fhás fontos doku­mentumokat, történelmi jelen­tőségű esemény a kubai forra­dalom fejlődésében. A párt legfelsőbb fóruma tanácskozásának fontos előké­születei voltaic az országszer­te lezajlott beszámoló és ve­zetőségválasztó taggyűlések és konferenciák, amelyek során elemezték a szocializmus anyagi-műszaki bázisa megte­remtése során elért sikere­ket. A legjobbakat akongresz- szus küldötteinek jelölték, el­sőszámú jelölt Fidel Castro, a kubai nép vezetője. A kubai dolgozók politikai aktivitásának jellemzője a Ku­bai Kommunista Párt. prog­ramtervezetének megvitatásá­ban való részvételük. E fon­tos dokumentum megvitatásá­ban részt vesznek a kubai kommunisták, az ifjúsági szö­vetség és a tömegsaervezetek tagjai. Líbia: sivatagból oázis Valamikor, nem is olyan rég Líbiát az „ezer és egy problé­ma” országának nevezték. I. Idrisz király (teljes nevén Mo­hamed Idrisz al-Mahdi al-Sze- nusszi), Líbia első és egyben utolsó uralkodója idején a nagy boltok, az éttermek, a műhelyek külföldiek kezében voltak. Tripoli közelében épült ki Észak-Afrika legnagyobb amerikai katonai támaszpont­ja, a Wheelus Field. Amikor 1959-ben a kirenai- kai Zeiten térségében olajme­zőre bukkantak, Líbia még in­kább a külföldi monopóliumok érdeklődésének középpontjá­ba (került. Nem sokkal később a műszerek újabb olajlelőhe­lyeket jeleztek, ráadásul olyan bőséges hozamúakat, amelyek révén az ország stratégiai fon­tossága egycsapásra a legje­lentősebb közel-keleti olajter­melő arab államokéval került azonos színvonalra. Az ország évezredes gazdag történelmében 1969. szeptem­ber 1. nevezetes fordulópont. Ezen a nappn fiatal tisztek egy csoportja puccsot hajtott végre. I. Idriszt megfosztották hatalmától. A 13 tagú Forra­dalmi Parancsnoki Tanács élé­re Moammer Kadhafi, 26 ^ves ezredes, a Szabad Unionists Tisztek titkos szervezeténej; vezetője került. Azóta Líbia életében fontos, mélyreható társadalmi és gaz­dasági változások következtek be. Az 1,7 ipillió négyzetkilo­méteren elterülő ország — amely a világ egyik legritkáb­ban lakott területe: alig több mint egy lakos jut minden négyzetkilométerére — hama­rosan gyökeres reformokat lép­tetett életbe. Felszámolták a külföldi katonai támaszponto­kat, állami ellenőrzés alá he­lyezték a külföldi részvénytár­saságokat, államosították az idegen érdekeltségű bankokat, végül pedig az olajipari mono­póliumok leányvállalatait. Mindez híven tükrözi azt az imperialistaellenes politikát, amely a Líbiai Arab Köz­társaság vonalvezetését az első pillanattól kezdve jellem­zi . Igaz, közben ezt a haladó pozíciót bizonyos kom- munistaellenes megnyilatkozá­sok ideig-óráig gyengítették, amihez nagy mértékben hoz­zájárult az is, hogy az iszlám dogmákat túlzottan abszoluti­zálták Líbiában. Az országot baráti szálak fű­zik a szocialista államokhoz, köztük a Szovjetunióhoz. Ab- dusszalam Dzsallud kormányfő — akire a Forradalmi Parancs­noki Tanács Kadhafi elnök néhány tisztségét átruházta — a múlt évben felkeresett né­hány európai szocialista orszá­got, köztük hazánkat is. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke rövidesen kezdődő líbiai látogatásakor olyan or­szágot keres fel, amely ellent­mondásaival egyetemben tisz­teletreméltó erőfeszítéseket tesz népének boldogulásáért, anyagi és szellemi javainak gyarapításáért. Az évi több mint 100 millió tonna kiter­melt kőolaj ellenértékéből Lí­bia 1974-ben körülbelül nyolc- milliárd dollár tiszta jövede­lemhez jutott. Nagyszabású terveket dolgoztak ki, hogy az anyagi eszközöket a mezőgaz­daság fejlesztésére, az úgyne­vezett zöld forradalom sikeres végrehajtására fordítsák, min denekelőtt az öntözéses gaz­dálkodás meghonosításával, a terméketlen sivatag meghód;- tásával. A lakosság életszín­vonalának és körülményeinél, javítására is hathatós intézke dések történtek, elsősorban a lakásépítés, a kórházak és is­kolák létesítése révén. A magyar—líbiai kapcsola­tok alakulásában mérföldkő­nek számító látogatástól azt várhatjuk, hogy hazánk fontos szerepet vállal a baráti arab állam mezőgazdaságánál; kor­szerűsítésében, vízgazdálkodá­sának javításában. Tripoli élénk érdeklődést mutatott szellemi exportunk irápt épp­úgy, mint ahogy Losonczi Pál látogatása nyomán gazdasági együttműködésünk és árucse- reforgadmunk dinamikusabb növekedésére is számíthatunk. Gy. D. Mert ezzel a karddal... Az ágyúk, a harckocsik és a kézifegyverek tü- zétől, a bombák robbanásától ko­romfekete a köd... Sebesültek és ha­lottak ... A hideg­től, az éhségtől és az emberfeletti megpróbáltatások­tól meggyötört, de elszántságukban szilárd hős védők arcán a halált megvető feszült figyelem. Körülöt­tük a vérrel átita­tott hó, az égő fáklyaként és vád- lóan magasba emelkedő házak romjai. Iszonyatos hangzavar és a szívet összeszorító, lélegzetet elállító csend. A békés életében megzavart folyó min­dent magával sodró, a betolakodókra átkokat kiáltó és vadul hömpölygő vi­zének áramlása... Az iszonyatot és az együttérzést keltő látvány a múl­té. De a kép még él, az életben ma­radott kevesek emlékében, akik 1942 telén itt, az akkori Sztálingrádnál min­denre elszántan védték hazájukat. Él azon milliók emlékezetében, akik tud­ják, hogy mit jelent a háború, kivált­képp a fasiszta háború. Él a számilliók tudatában, akik a mozik vásznáról, a tv képernyőjéről, az iskolai történe-i lemórán vagy hozzátartozóik elbeszé­léséből ismerték meg a sztálingrádi üt­közet igazi történetét és megértették, hogy békés életükért drága árat fizet­tek a szovjet emberek, a sztálingrádiak. kőzet győzelemmel véget ért. Milyen egyszerűnek hangzik ma már, hogy „a sztálingrádi csata fordulópontot jelen­tett a II. világháború menetében”! Mennyi hősiességet, mennyi véráldoza­tot és nélkülözést, mily sok emberi éle­tet és emberfeletti munkát, milyen nagy hadvezetői bölcsességet és tudást, az egyszerű katonák által tanúsított határ­talan bátorságot és önfeláldozó lele­ményességet takar ez a tömör mondat! Élethalálharc, robbanás és a lövedé­kek süvítése, vér, éhség, halál, hideg és tűz, az égő házak, bútorok, fák, harc­kocsik és ágyúk tüzes lángja volt az akkor örök végtelenségnek tűnő bor­zalmakkal telített napok „leghétközna­pibb hétköznapja”. A gondolkodó és alkotó ember léte ellen vadul és vakon törő fasizmus és az emberiség szabad­ságáért, a békéért tudatosan és elszán­tan küzdő erők történelmi jelentőségű összecsapása zajlott le itt, a Volga men­tén, Sztálingrád, ma Volgográd kör­zetében. Az ütközet „hétköznapjaiban” szüle­tett a hősiesség új fogalma: „Sztálin­grád védői!” Rokonfogalom ez a „Breszti erődítmény védői”,, „Moszkva védői”, „Leningrad védői”, „Sze- vasztopol védői”, és sorolhatnánk a hős védők sorát tovább. A konkrét hadi­helyzet megkülönböztette ugyan őket egymástól, de nem változtatott a közös lényegen: valamennyien a hazájukat, a szociálisa hazát védték a fasiszta be­tolakodók ellen, s ezzel együtt az em­beriség békéjéért harcoltak. helyén zajlott le a II. világháború és az eddigi háborúk legjelentősebb ütkö­zete. Ott, ahol egykor a fasiszta háború mérhetetlen pusztításokat végzett, ma virágzó, napfényben pompázó város éli a maga lüktető, fiatalos lendületű, de­rűs, dolgos és békés életét. Ott, ahol egykor a pusztító háború határvonala húzódott, ma 80 km hosszúságban új, modern város emelkedik, akkora, mint­ha több utca mélységben beépítenénk az országút mindkét oldalút Budapest­től Hatvanig! A hőerőmű, a nálunk is jól ismert Volgográdi traktorgyár, az új csokolá­dégyár, a kirándulóhajók, a játszóterek és a Volga partján csendesen üldögél szerelmespárok, mind-mind elválasztha tatlanul hozzátartozik e szép város béke valóságához! A város egyetemein ta nulnak egymással szoros barátságba a soknemzetiségű Szovjetunió fiatalja más országok ifjú küldöttei, köztük szocialista Németország — a Német D mokratikus Köztársaság — népének fi; és leányai. A megfeszített munkával, rendkívül gondosan előkészített szovjet ellentá­madás 1942. november 19-én kezdő­dött meg Sztálingrád körzetében. A hadművelet a Gyűrű elnevezést kapta, és 1943. február 2-án a Gyűrű áttör- hetetlenül bezárult. A sztálingrádi üt­!-r' Az idén júliusban jártam ott. A ve­rőfényes nyári nap meleg szellője vé­gigsimogatta a szép, tiszta, világos szí­nekben sorakozó modern házakat, a szé­les és forgalmas utcákat, az emberek arcát és ruházatát, lágyan megmozgatta a fák és a virágok levelét, végigfutott a zöld pázsiton és az aprószemű, arany­színű homokon, bársonyos hullámokat rajzolt a büszke folyó vizére. A valóság szinte tagadja a múltat. Nehéz elhinni, hogy itt, a bővizű és bőkezű, nyugodt folyású Volga mentén, a mai Volgográd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom