Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-21 / 273. szám

Kétszáz közül az első 99 Ha az ember az egy négy­zetméterre jutó forgalmat akarja összevetni, nehezen tudja eldönteni, hogy vajon hol magasabb ez a mutató­szám; a gödöllői 20-as élel­miszerüzlet eladóterében-e vagy a bolt néhány lépésnyi irodájában. Jönnek-mennek a szállítók, a rakodómunkások, — folyamatosan cipelik a hát­só kiszolgálórészekbe a kenye­ret, a kávét, a bádogládában ficánkoló halcsapatot. Az üz­let vezetője es helyettese az idegen számára semmitmondó­nak tűnő papírkupacokból húzgálja ki a sokrovatos szám­lát, az enyves hátú barna cím­kéket. Ezek a papírok a ke­reskedők jelrendszerét alkot­ják. Valamennyi cetli árut, értéket jelent. Kilenc és fél millió — Ha jön az áru, nem elég csak megnézni, hogy mit mu­tat a számla, látni kell mögöt­te a cikket is. Egy üzlet jó ellátásához nem elegendő oko­san kitalálni, hogy mi kellene a vásárlónak, azt is tudni kell, hogy mikor, hol, mit lehet kapni. Egy kereskedőnek min­den szempontból kereskedő­nek kell lennie, nem elégedhet meg azzal, hogy nagy forgal­mat csinál, mert nem mindegy, hogy ezt milyen áron éri el. Ezt nevezzük mi készletgaz­dálkodásnak. Ha nem jól gaz­dálkodunk az áruval, kölcsönt kell felvenni a bankból, bi­zony ilyenkor az is előfordul­hat, hogy nem nyerünk, ha­nem ráfizetünk — mondja Ta­más Rezső, a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 20- as élelmiszerüzletének veze­tője. Az üzlet eladóterében az árubőség, az irodában viszont a papíron szereplő kimutatás beszédes. Arról tájékoztat, hogy nem csupán a vásárlói igé­nyek kielégítésére törekszenek, hanem arra is, hogy hónapról hónapra több cikk találjon itt gazdát. Elkészült a váci válla­lat harmadik negyedéves mér­lege, amely kétszáz üzlet te­vékenységéről ad reális képet. A gödöllői bolt munkáját mi­nősíti, hogy az összes egység közül ebben adnak el a leg­több árut, forgalmuk megha­ladja még a jóval nagyobb, Vác városában működő egysé­gekét is. A 20-as üzletben 1975 har­madik negyedévében csaknem kilenc és fél millió forint ér­tékű cikket adtak el. Hogy ez a szám mit jelent, ezt legin­kább a kereskedelemben dol­gozók érezhetik. De hogy a vá­sárló is valamely képet kap­hasson a fejlődésről, el kell mondanunk, hogy 1970 hason­ló időszakában a forgalom még csak az öt és fél millió forin­tot haladta meg. Ebben az évben nyitott a Gödöllő és Vi­déke ÁFÉSZ ABC-áruháza, ez rövid, egyhónapos visszaesést jelentett csupán. Egyik hónap­ról a másikra félmillió forint­tal csökkent a forgalom, de az áruház megnyitását követő má­sodik hónapban már vissza­nyerték a veszteséget. Egy falat, egy vásárló Természetesen nem csupán a forgalom értéke minősíti az üzletet. Az itt dolgozók jó munkáját dicséri, hogy egy személy egy hónapban száz­harmincötezer forint értékű árut ad el. A vállalati átlag 80 ezer forint. — Ez a magas forgalom ter­mészetesen többletmunkát jelent dolgozóinknak. Üzle­tünkben harmincöt embernek kellene dolgoznia, de csak huszonnyolcán vannak nálunk állásban, s még ez a szám sem tükrözi a valós helyzetet, ugyanis szülési szabadságok, betegállományok miatt általá­ban huszonkettő, huszonnégy személyre lehet számítani. Saj­nos, a nyáron olyan is előfor­dult, hogy reggel mindössze hatan nyitottunk. E túlterhelt­ség miatt persze azért nem vezettük be a túlórát, senki sem dolgozik nálunk többet nyolc óránál (kivéve a vezető­ket, akik többnyire nyitástól zárásig az üzletben vannak), de nem nagyon tudják dolgo­zóink kiszakítani a félóra ebéd- vagy tízóraiszünetet, többnyire két vásárló között esznek egy-egy falatot. E ne­héz körülmények ellenére nem nagy nálunk a cserélődés, dol­Embere akar maradni... 99 gozóink közül körülbelül ti­zenöten törzsgárdatagnak szá­mítanak. E sok munka mellett még tanulásra is jut idő, dol­gozóinknak a fele részt vesz valamilyen képzési formában; kereskedelmi iskolába, köz- gazdasági technikumba, eladó-, vezetői tanfolyamra járnak. Hogy jó közösség van, az is mutatja, hogy szocialista bri­gádunk a vállalati versenyben jó eredményeket ért el, a mostani értékeléskor várunk az arany fokozatra. Száz forintért, sírva Nehéz egy üzletben össze­egyeztetni a vásárlók és az eladók érdekeit, hiszen e két „réteg” között látszólag ellen­tét van. Mert a vásárló azt szeretné, ha az üzlet éjjel-nap­pal nyitva tartana, az eladó pedig több szabad időt sze­retne. A gödöllői 20-as üzlet­ben úgy vélik, hogy ez az el­lentét nem valóságos, s az ér­dekek összeegyeztethetők. — Annak idején ugyan szó volt arról, hogy a vásárlók ér­dekében növeljük a nyitvatar­tási időt, illetve vasárnap is árusítsunk. Mindezt amellett tegyük, hogy dolgozóinknak megadjuk a szabad szomba­tot. Hát ez bizony nehezen si­került. Hiába fizettünk dol­gozóinknak a vasárnap három­órás nyitvatartási időre száz forintot, csak sírva, veszeked­ve vállalták ezt a műszakot. Nem kellett nekik a pénz. Mér­tük tehát a forgalmat, hogy valóban szükséges-e a vasár­napi kinyitás. Az volt a cél, hogy a családok beszerezhes­sék ünnepnapon is a tejet, meg a kenyeret. De . azt tapasztal­tuk, hogy a lakosság szinte mindenféle árut vett ezen a napon, csak tejet meg kenye­ret nem. A vasárnapi három óra alatt legtöbben pálinkát, bort, sört vásároltak. Csupa olyan dolgot, ami a szomszé­dos vendéglőben is kapható, persze felárral. Annyira azért nem szolgálhatjuk a vásárlók érdekeit, hogy olcsóbban jus­son italhoz — dolgozóink sza­bad idejének rovására. Aztán [ új rendet vezettünk be, s I most már szombaton délután | három órakor bezárunk. Per- i sze, eleinte egy-két hét végén ez sem tetszett. De a harma­dik szombaton már délután két óra körül üres volt az üzlet, a lakosság elfogadta, megszokta az új rendet. De azért a korai szombati bezárás nem jelenti azt, hogy áru nél­kül várnánk a hét végén a ve­vőket. Minden szombaton tíz mázsa hentesáru érkezik a boltba. Jó híre van a városban a 20-as boltnak. Kialakult az a szokás, ha valamit valahol nem lehet kapni, akkor oda men­nek be, mondván, hogyha ott sincs, akkor már sehol, sincs. Ezt a szokást néhány adat is bizonyítja. Mint Tamás Rezső elmondta, egy kettős ünnep előtt ezer-ezerötszáz liter tejet adnak el. De, olyan is előfor­dult, ha a vferos más üzletei­nek ellátása akadozott, hogy kétezer-kétszáz liter fogyott el. Van egy minisztériumi rende­let, mely szerint minden üz­letben nyitástól zárásig kell tartani tejet és kenyeret. De ebben az üzletben nem csu­pán a rendeletnek köszönhető a más élelmiszercikkekkel va­ló kiegyensúlyozott ellátás is, hanem a jó közösségnek, s a vezetőnek, aki tevékenységét, annak rugóját így fogalmazta meg: „Az ember valamit vál­lalt, annak embere akar ma­radni.” 'Örszigethy Erzsébet Természet- és környezetvédelem OrmozgaSom Ma, november 21-én a vá­rosi tanács házasságkötő ter­mében ülést tart városunk természet- és környezetvédel­mi tanácsa. A napirendek során tárgyal­nak a jövő esztendei munka­tervről, továbbá városunk ter­mészet- és környezetvédelmi őrmozgalmának megszervezé­séről, az aktívahálózat kiala­kításáról. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1975. NOVEMBER 21., PÉNTEK Megfontoltan, átgondoltan Korszerű gépek - képzetlen munkással? Annak idején, amikor meg­jelent, majd érvényessé vált a munkások és az alkalmazottak rendszeres továbbképzéséről szóló kormányhatározat, so­kan megkérdezték: miért kell egy ilyen magától értetődő dologról — a folyamatos és gazdaságos termelőmunka nél­külözhetetlen feltételéről — a kormánynak külön határozat­ban intézkednie; mintegy kö­teleznie a munkahelyeket ar­ra, hogy szíveskedjenek arra is gondolni: korszerű tech­nológia, modern munkamód­szer elképzelhetetlen idejét­múlt ismeretekkel rendelkező szakemberekkel. „Elemi érdek" _Való igaz: a munkahelyek elemi érdeke lenne, hogy sa- játmaguk gondoskodjanak a meglevő munkások és alkal­mazottak folyamatos tovább­képzéséről. Sőt: az sem tartoz­na a lehetetlen feltételezések körébe, ha a munkahelyek jó előre — mielőtt még megvásá­rolják a kiváló, modem, nagy termelékenységű gépeket, a különböző berendezéseket — mondom jóelőre, már a tech­nológiai korszerűsítés elhatá­rozásának stádiumában, hoz­zákezdenének a különböző cél­tanfolyamok és egyéb tovább­képzési formák megsziervezé­A szülői házban kezdődik Az alkoholizmusról Városunkban jelenleg még tartanak az egészségügyi és fo­gászati hónap eseményei. Az egészségügyi munkát a Gödöllő és Vidéke is szeretné segíteni a hónap eseményeiről szóló tudó­sításokkal és egészségügyi cik­kek közlésével. AZ UTÓBBI ESZTENDŐK­BEN világszerte rohamosan nőtt az alkoholfogyasztás és ezzel párhuzamosan az alko­hol okozta ártalom. Az alkohol- fogyasztás mindinkább bele­épül életstílusunkba, nő a mindennapi érintkezésben be­töltött szerepe. Hazánkban is kedvezőtlenül alakulnak az ivási szokások. Mindinkább előtérbe kerül a töményszesz- fogyasztás; 1973-ban a világ- ranglistán párolt és égetett szeszes italok fogyasztásában a második, tavaly európai vi­szonylatban sörivásban az ötö­dik helyre kerültünk. A belke­reskedelem és a vendéglátó- ipar által forgalmazott szeszes italok mennyisége tavaly 9,7 százalékkal növekedett. Az egy esztendő alatt alkoholra köl­tött összeg fejenként átlagosan 2 ezer 200 forintot ért el, ám ebbe a csecsemők is beszámí­tanak. Az alkoholos elmebetegségek miatt kórházban kezeltek szá­ma 1968 óta csaknem megdup­lázódott. Az elmúlt évben a bűnelkövetők 33 százalékánál mutatták ki az alkoholos befo­lyásoltságot, minden ötödik közlekedési baleset oka az it­tasság volt. A válások harma­da alkoholizmusra vezethető vissza, s minden második álla­mi gondozásba vett gyermek alkoholista, vagy iszákos szü­lőktől származik. EGY SZOCIÁLPSZICHO­LÓGIAI FELMÉRÉS szerint az alkohollal való első találko­zás hetvenöt százalékban a szülői házban, szülői engedély­ivel történik. A gyermekek és serdülők az ivás kezdetét kö­vető első három évben a csalá. dón belüli ivási alkalmak ke­retében iszogatnak, nyilvános­ság elé tizenhat-tizennyolc éves korukban „lépnek”. Itt az utánzás, a felnőttség érzetét keltő mértéktelen ivás szere­pel, holott az érettséget, a fel­nőttséget sokkal inkább bizo­nyítja a kultúrált, mértékletes alkoholfogyasztás. Az ezt kö­vető életkorban kezdődik a hangulati állapot kiegyenlíté­sére, a feszültség oldására, az önbizonytalanság áthidalására, a realitás elől való menekülésre, a szexuális nehézségek átme­neti legyőzésére irányuló túl­zott italozás. AZ IVÁSI SZOKÁSOK ki­alakulásában döntő szerepe van a környezetnek, főleg a munkahelynek. Téves hit, hogy a nehéz fizikai munkát vég­zőknek kell az alkohol. A reg­geli féldeci, a munka utáni egy-két pohár sör, a vállalati protokollitalok közé bevonuló tömény italok, a névnapok, a vállalati ünnepségek, fogadá. sok, jubileumok, vizsgák, sportesemények ünneplése, a közös vállalati kirándulásokon való italozás, a hozzászokás veszélyét rejti. Az alkoholiz­mus, mint betegség a sokesz­tendős folyamat során kiala­kuló hozzászokásból adódik. Betegségnek tekinthető, ha va­laki már elveszti a mértéket, ha az alkoholtól függő helyzet­be kerül, ha a kínzó alkohol­éhség újabb ivásra kényszerí­ti, ha testi, lelki egészségét, családi és szociális kapcsolatait kikezdi az alkoholizálás. Az ivási szokások nagymértékben befolyásolják az alkoholizmus­betegség kialakulásának való­színűségét. Döntő fontosságú a megelő­zés. Az ifjúság körében kifej­tendő felvilágosító, nevelő munka elsősorban a szülők, a pedagógusok felelőssége, pél­damutatása felmérhetetlen je- letőségű. Fontos a munkahelyi ivászatok meggátlása, aj érvé­nyes jogszabályok hatékony alkalmazásával, a munkahelyi alkoholizálást elítélő közvéle­mény kialakítása segítségével. A megelőzést szolgálja a zug- főzés, a zugkimérések felszá­molása, az alkoholmentes ita­lok forgalmazásának további növelése, végül, de nem utolsó­sorban a közhangulat megfor­dítása: ne legyen nevetség tárgya a kabarékban, a viccla­pokban az ittas ember. Tragé­dia ez, sok ezer ember, alko- holista és hozzátartozói, egész társadalmunk súlyos problé­mája. AZ ALKOHOLIZMUS BE­TEGSÉG kialakulása esetében elő kell segíteni a gyógykeze­lésbe vétel lehetőségét. Ne tart­sa a közvélemény nagyobb szé­gyennek a gyógyulnivágyó el­vonókúrára való jelentkezését, mérhetetlen ivászatainál. Ne tegye a társadalmi nyomás ne­hézzé az életet az elvonókúrán átesett, vagy egyéb okból alko­holt fogyasztani nem kívánó egyének számára. Az alkohol­ra érzékeny személy nem tud mérsékelten inni. Az ital hatá­sára elveszti önellenőrzési ké­pességét, az első italok előbb vagy utóbb ellenőrizhetetlen iváshoz vezetnek. Az alkohol iránti vágy általában annál nagyobb, és az ellenállási ké­pesség annál kisebb, minél na­gyobb az egy alkalommal elfo­gyasztott alkoholmennyiség. Az Alkoholizmus Elleni Or­szágos Bizottság, és az alkohol­elvonó szakrendelések hálóza­ta csak széles körű társadalmi összefogással közelítheti meg célját. Téves hiedelem, hogy az al­kohol minél nagyobb mennyi­ségű eladása gazdasági érdek. Egy országgyűlési beszámoló szerint az „alkoholisták gyógy­kezelésével kapcsolatos költsé­gek és a népgazdasági veszte­ségek nagyságrendje egyes megállapítások szerint 1970 óta évenként eléri vagy meg­közelíti az alkoholos italok el­adásából befolyó állami bevé­telt”.. Dr. Tóth Mária ideggyógyász szakorvos séhez. S nemcsak a tanfolya­mok megszervezéséhez, ha­nem olyan oktatási rendszer kiépítéséhez, amelyben min­den különösebb alku a sokat emlegetett önkéntesség nélkül, bizonyos munkakörökben kö­telező lenne a rendszeres szak­mai továbbképzés. Mindez elképzelhető lenne, ha... ... ha a munkahelyek való­ban — és minden esetben — megfontoltan, nagyon átgon­doltan hajthatnánk végre a technológiai korszerűsítést, s hosszabb idő állna a rendelke­zésükre ahhoz, hogy a majda­ni technikához szakembereket képezzenek. Ne szerezzenek, hanem oktassanak, tanítsanak, képezzenek, azok közül, akik már a gyárban dolgoznak. Mindaddig azonban, amíg ez ügyben >is olykor kapkodás — vagy inkább fogalmazzuk így: gyors és nem mindig megala­pozott döntésekre szorító kényszerűség — tapasztalható, aligha várható, hogy a válla­latok nagyobb távlatokra ér­vényes oktatási elveket és gyá- korlatot dolgozzanak ki: ... ha nem lenne oly sok az általános iskolát he nem feje­ző munkások száma, akiknek szakmai továbbképzését — tudvalevő! — sokszor az elemi általános ismeretek oktatásá­val kell kezdeni, amit — ismét tudvalevő — úgy tűnik, hogy pillanatnyilag túl liberálisan kezelnek _ nálunk. Nagyon so­kan dolgozhatnak kvalifikált szaktudást feltételező munka­körökben úgy, hogy nem teszik kötelezővé a műveltségi mini­mumot jelentő általános isko­lai végzettséget a számukra: ... ha a munkahelyek nem bíznának — még mindig! — inkább abban, hogy a korsze­rű géphez valahogyan majd csak megszerzik a jól képzett szakmunkásokat is __ .. . s ha a munkahelyeknek több pénzük, nagyobb lehető­ségeik lennének akár a saját, akár a közösen létrehozott és fenntartott oktatási intézmé­nyekre, központokra. Pozitívnak ítélhető Amikor a szakmai tovább­képzésről szóló kormányhatá­rozat megjelent, fél, egy év után sorra kezdődtek az ilyen­kor szokásos vizsgálatok, ame­lyeket az ilyenkor szokásos megállapításokkal zárták le: „a kormányhatározat végre­hajtására megtörténtek a szükséges intézkedések, gya­korlati eredmény még vajmi kevés ám a folyamat pozitív­nek ítélhető ...” Nos a folya­mat azóta is és változatlanul „pozitívan ítélendő meg”, csak az a gyanúm, hogy a fo­lyamat fölgyorsításához ma már nem csupán határozatok, elvi és egyéb intézkedések kellenek, hanem az a fajta kényszer is, amivel egyre in­kább szembetalálják magukat a vállalatok, a munkahelyek, nevezetesen: hogy nincs tartalék munkaerő, sem szakképzett, sem szakképzetlen, követke­zésképpen, még a különböző lehetőségek híján is hozzá keli látni ahhoz a munkához, ami­re a már többször említett kormányhatározat évekkel ez­előtt figyelmeztetett. Elsősorban a vállalatokon A teljesebb képhez tartozik, hogy sorolhatnánk példákat, vállalatokat és munkahelyeket, ahol már ennél a felismerés­nél, sőt a cselekvésnél tarta­nak. Aligha hihető, hogy a nagy anyagi áldozatokkal kor­szerűsített textilipari — min­den munkaerőgondja mellett — kevés figyelmet fordított volna a munkások továbbkép­zésére, vagy — hogy egy friss példát is említsek — a nemré­giben átadott ózdi dróthúzómű munkásait egytől egyig úgy „szerezték” volna. Példák idézhetők a célszerű és ésszerű munka-átcsoportosításokról, s arról is, hogy vannak munka­helyek, ahol már nem tartják elegendőnek* az évek alatt szerzett gyakorlati tudást, hanem annak megkövetelik elméleti megalapozottságát és rendszeres kiegészítését a leg­újabb ismeretekkel. Á folya­mat tehát megindult, „pozitív”, ám — lássuk be! — még ko­rántsem általános. Meggyőző- ■ désem: a gyökeres változás el­sősorban a - vállalatokon — pontosabban a gazdasági és szakszervezeti vezetőkön —• múlik. V. Cs. SPORT 4- SPORT -t- SPORT SPORT Uszóleckék a veresegyházi strandon Sportnapközik — jövő nyáron A tömegsportról, valamint a további fejlesztés lehetőségei­ről tárgyalt november n^én, hétfőn, a veresegyházi nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottsága. Bizony nagyszerű, hogy ilyen napirendet is na­gyító alá vesz e testület, hi­szen nagyon sok községben még az egyesületeket, sem szá­moltatják be a végzett mun­káról. Tegyük hozzá, a veres- egyházi tanács nagyon komo­lyan kezeli a sport ügyét. Na­gyon helyesen állapította meg az írásos anyag, hogy a test­edzést, a sportolást, s egyálta­lán ennek megszerettetését már az óvodában el kell kez­deni. Ennek érdekében Veres­egyházon mindent megtesz­nek, hiszen felszerelik az óvo­dákat oily an eszközökkel, amelyek a testmozgást szol­gálják. Határozatba foglalták azt, hogy az óvodáskorúak testnevelésével az iskolai tor­natanároknak kell foglalkoz­niuk. Jövőre beindítják az úgynevezett nyári sportnapkö­ziket. Az elmúlt hónapok tudósítá­saiban az olvasók is láthatják, hogy milyen jól szolgálták a nagyközség tömegsportmozgal­mát a sportegyesület által meghirdetett rendezvények, amelyek legtöbbször valóban nagy tömegeket mozgósítottak. (Ilyen volt például a művelő­dési házban rendezett terem­foci is.) Határozatba foglalták, hogy a jövő nyáron az álta­lános iskolásokat, valamint a jelentkező felnőtteket a hely­beli strandon megtanítják úszni. A sportegyesület két szak­osztályában — labdarúgás, kézilabda — öt csapat szere­pel. Kis tudósításunkat azok­kal a szavakkal fejezzük be, amelyeket Kovács Tibor, a vá­rosi-járási sportfelügyelőség vezetője mondott: szeretnénk, ha járásunk minden tanácsa hasonlóan viszonyulna a sport­hoz és a tömegsporthoz. Cs. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom