Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-21 / 273. szám

1975. NOVEMBER 21., PÉNTEK «sem * x/ünfw Teljes egyetértésben Befejeződött a szocialista országok szovjet baráti társaságainak tanácskozása Tegnap Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MSZBT elnöké­nek zárszavával befejeződött az a kétnapos nemzetközi ta­nácskozás, amelyet a Magyar— Szovjet Baráti Társaság rende­zésében tartottak a szocialista hazafiság és a proletár inter­nacionalizmus, a Szovjetunió­hoz fűződő testvéri barátság továbbfejlesztésének témájá­ról. Szerdán elhangzott vitain­dító előadásokhoz hozzászólt Zinaida Mihajlovna Kruglova, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének elnöke, dr. Mol­nár Endre, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának titkára, Mihail Manev, a Bolgár Szov­jet Barátság össznépi Bizott­ságának alelnöke, Lakos Sán­dor, az MSZMP KB tagja, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója, dr. Karol Savéi, a Szlovák Kommunista Párt KB tagja, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a szövetség szlovák tagozatá­nak vezető titkára, Grósz Ká­roly, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának ve­zetője, Waclaw Barszczewski, a Lengyel—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Káplár Jó­zsef, az MSZMP KB gazdaság­politikai osztályának helyettes vezetője, Bafdangijn Badarcs, a Mongol Nép Forradalmi Párt KB tagja, a Mongol Népköz- társaság Minisztertanácsi Hi­vatalának elnöke, a Mongol— Szovjet Baráti Társaság. Köz­ponti Tanácsának elnökhelyet­tese, dr. Hunyadi György, a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató Központjának igazgatóhelyet­tese, Elbert János irodalom- történész, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, Kurt Thieme, a Német Szocialista Egységpárt *KB póttagja, a Né­met—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának titkára. A tanácskozáson rését vett Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió nagykövete, Vladimir Videnov, a Bolgár Népköztársaság nagykövete, dr. Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság nagykövete, Li Zong Jong, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségének tanácsosa, Floreal Chomon, a Kubai Népköztársaság nagy­követe, Jerzy Zielinski, a Len­gyel Népköztársaság nagykö­A belső tartalékok feltárása segítené a gazdaságokat Elpazarolt értékek Pest megye termelőszövetkezeteiben Pest megye mezőgazdasága sokat korszerűsödött az utób­bi néhány esztendőben. Ke­resve is alig találhatnánk olyan kenyérgabonaféléket vagy ipa­ri növényt, amelynek hozama, termésátlaga ne emelkedett volna. Igaz, sokat költöttek a termelőszövetkezetek nagyobb teljesítményű gépekre, az ipar­szerű termelést meghonosító gépsorokra, a tudomány mű­Javult az egyensúly Tovább bővül az árucsere a szocialista országokkal A külkereskedelem fejlődése az V. ötéves tervben Kovács Gyula külkereske­delmi miniszterhelyettes csü­törtökön tájékoztatta az új­ságírókat a külkereskedelem helyzetéről és az y. ötéves terv időszakában várható fej­lődésről. Elmondta, hogy a magyar népgazdaság bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztásba a tervezettnél is gyorsabb üte­mű, s az áruforgalom növeke­dése is dinamikusabb. A IV. ötéves terv időszakában szo­cialista exportunk változatlan áron számítva 75, az import 55 százalékkal nőtt, s így kü­lönösen a kivitel emelkedett gyorsabban a tervezettnél. A tőkésországokba TI százalékkal többet exportáltunk, s onnan 54 százalékkal többet impor­táltunk, mint öt évvel ezelőtt, a cserearányok romlása miatt azonban tényleges árakon szá­mítva a behozatal emelkedé­Szovjet-magyar megállapodások A műszaki-tudományos együttműködésről Csütörtökön Moszkvában aláírták Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, miniszterelnök-he­lyettes és Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, a tu­dományos és műszaki állami bizottság elnöke tárgyalásai­nak jegyzőkönyvét. Ez össze­gezi a tapasztalatcserét a tu­domány és a technika vív­mányainak tervezésében, fi­nanszírozásában és alkalma­zásában Magyarország és a Szovjetunió népgazdaságában, valamint a két ország közötti tudományos-műszaki együtt­működés további fejlesztésé­ről, színvonalának emelésé­ről. Aczél György a TASZSZ- nak és az MTI-n©k adott nyi­latkozatában kijelentette: a tudományos kutatások integ­rálása — a Szovjetunió és Ma­gyarország tudományos-mű­szaki együttműködésének mi­nőségileg új formája. Mint közölte, az erről szóló meg­állapodást megkötötték a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottságával. — Rendkívül sikeresek vol­tak a tárgyalások — jegyezte meg Aczél György — megvi­tatásra került a kétoldalú tudományos és műszaki kap­csolatok elmélyítése és kiszé­lesítése kérdésének átfogó kő-' re. — Ügy gondoljuk, hogy a hagyományos formák mellett, mint az információk cseré­je, a rendszeres konzultációk, az együttes kutatások, a part­nerek rátérhetnek a tudósok és szákemberek hosszabb idő­tartamú munkahelycseréjére, a vegyes tudományos kollek­tívák létrehozására. Néze­teink szerint ez elősegíti majd a tudományos együttműködés belső tartalékainak feltárá­sát, valamint a szovjet és a magyar tudósok erőfeszíté­seinek az időszerű problé­mák megoldására való össz­pontosítását. ★ Csütörtökön hazaérkezett Aczél Györgynek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének, a tudománypolitikai bizottság elnökének vezetésével Moszk­vában járt delegáció. Az anyaggazdálkodási választékcseréről Újabb nagy jelentőségű szovjet—magyar gazdasági megállapodást írtak alá csü­törtökön a szovjet fővárosban. Az országaink közötti anyag­gazdálkodási választékcser e­megállapodást ünnepélyes külsőségek között dr. Csikós- Nagy Béla államtitkár, az Or­szágos Anyag- és Árhivatal elnöke, valamint V. Dimsic szovjet miniszterelnök-he­lyettes, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett műkö­dő állami anyagi-műszaki ellátási bizottság elnöke látta el kézjegyével. Az aláírás után dr. Csikós- Nagy Béla államtitkár az MTI moszkvai tudósítójának kér­déseire válaszolva rámutatott, hogy az új anyaggazdálkodási együttműködési megállapodás kiterjed az anyagi-műszaki el­látással összefüggő gazdasági és szervezési kérdésekre,, a raktárgazdálkodás fejleszté­sére, a matematikai módsze­rek és számítástechnikai esz­közök alkalmazására az anyaggazdálkodásban, vala­mint az úgynevezett „terme­lés-műszaki és más rendelte­tésű termékek” kölcsönösen előnyös választékcseréjének megszervezésére. Ezen a népgazdasági tervek végrehajtása folyamán fel nem használt, vagyis felszabaduló termékek cseréjét kell érteni. se számottevően meghaladta a kivitelét. Az 1975 őszére várt tőkés konjunkturális föllendülés nem következett be, a csere­arányok is tovább romlottak. Ezeknek az arányoknak a ja­vulásával csak az V. ötéves terv utolsó két évére számol­hatunk. Ezt az V. ötéves terv külkereskedelem-politikájá­nak kidolgozásakor is figye­lembe vették. Az 1975-ös év külkereske­delmi helyzetét elemezve rá­mutatott, hogy a népgazdaság fejlődése tükrözi az egyensúly javítására hozott intézkedések hatását, a fejlődés azonban nem megfelelő mértékű és üte­mű. A belföldi felhasználás éves szinten előreláthatólag túlhaladja a tervezettet és ez kedvezőtlenül hat külkereske­delmi mérlegünk alakulására. A tőkés piaci értékesítés felté­telei nem javultak, s a csere­arány is tovább romlott, bár ennek mértéke kisebb volt az előző éyinél. Rubel elszámolá­sú külkereskedelmi - forgal­munk az, idén a tervezettel összhangban fejlődik. Beszer­zéseink a szocialista piacon to­vábbra is jóval kedvezőbbek a többi piaci lehetőségnél. Tőkés elszámolású külkereskedelmi forgalmunkban az idén — a számítottnál kedvezőtlenebb külső piaci helyzet, másrészt a tervezettnél nagyobb belső fel- használás miatt — eltérnek a kívánalmaktól az árucsere eredményei. A kohászat, a mezőgazdaság, a könnyűipar és a vegyipar exportja elma­rad a várt szinttől, viszont a gépipar tőkés exportja megfe­lel a tervezett mértéknek. A számítások szerint 1975-ben az elmúlt évhez képest 6 száza­lékkal romlik a cserearány, mégpedig oly módon, hogy az importárak — ha kisebb mér­tékben is, mint tavaly — to­vább emelkedtek, exportáraink viszont bizonyos mértékben csökkentek. A miniszterhelyettes rámu­tatott, hogy a következő ötéves tervidőszakban is hatékonyan fokozni kell részvételünket a nemzetközi munkamegosztás­ban. .Külkereskedelmi árufor­galmunk az V. ötéves terv­időszakban a terv szerint ösz- szességében 45—50 százalék­kal emelkedik, mégpedig oly módon, hogy a kivitel a beho­zatalnál gyorsabban nő. A be­hozatal előirányzott emelkedé­se egészében biztosítja a ter­melés anyagigényeinek kielé­gítését, lehetővé teszi korszerű gépek és berendezések beszer­zését, ezzel elősegítve a terme­lés szerkezetének átalakítását. Növekszik az importált fo­gyasztási cikkek mennyisége és választéka is. Ugyanakkor az importtermékek felhaszná­lásában fokozottan érvényt kell szerezni a takarékosság, a célszerűség és a gazdasá­gosság követelményeinek. Fontos feladat a KGST-or­szágokkal egyeztetett tervek­ből és együttműködési megál­lapodásokból eredő kölcsönös kötelezettségek teljesítése és az integrációs együttműködés fejlesztését előmozdító további lehetőségek feltárása. A nép­gazdasági tervek összehango­lása nyomán a szocialista or­szágokkal bővül a termelési, az értékesítési és a tudomá­nyos együttműködés, a külön' böző formákban megvalósuló szakosítás és kooperáció. A szocialista országokból származó behozatal a követke­ző öt évben változatlan áron számítva — 37—38, a kivitel 43—45 százalékkal emelkedik. Tőkésországokból az import 38 —40 százalékos növelését ter­vezik, ehhez azonban legalább 60 százalékkal kell növelni az exportot, hogy a fizetési mér­leg egyensúlyával kapcsolatos követelményeket teljesíthes­sék. A kivitel előirányzott nö­vekedése csak abban az esetben lehetséges, ha a népgazdaság exportképes­sége jelentősen javul, ha a termelési struktúra, a vállalati gyártmányszerkezet lényegesen megváltozik. A kölcsönös előnyök és ér­dekek elve alapján bővítjük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkésországokkal. Az áruforgalom növelésén túlme­nően törekszünk kooperációk kiépítésére, a fejlett technika átvételét jelentős know-how-k és licencek vásárlására. Jelentősen szélesednek gaz­dasági kapcsolataink a fejlődő országokkal, ahonnan fokoz­zuk egyes nyersanyagok, fél­kész- és késztermékek im­portját, s így gazdaságos ex­portunkat is növelhetjük. A miniszterhelyettes a gaz­dasági szabályozórendszer mó­dosításának egyes kérdéseit is érintette. Mint mondotta, az export befolyásolásának fő formája továbbra is az állami visszatérítés rendszere. Szem előtt tartják, hogy hosszabb távon, a minél gazdaságosabb exportstruktúra kifejlesztése érdekében a ráfordításokat csökkentő és a devizaárakat eredményesen alakító vállala­tok jussanak támogatáshoz. A nyereségadó-kedvezményes exportösztönzési forma 1975. december 31-től megszűnik. Az ebben részt vevő vállalatok a továbbiakban állami vissza­térítésben részesülnek a szak­ágazati rendszer keretein be­lül^ a nem rubel elszámolású export dinamikus növelése érdekében további pénz­ügyi kedvezményeket is alkalmaznak majd. A szelektíven, egyedi elbírálás alapján megítélt pénzügyi pre­ferenciáknak szorosan kell il­leszkedniük a külkereskedelmi tervcélokhoz. A versenyképes árualapokat előállító kapacitások fejleszté­sére ösztönöz a Magyar Nem­zeti Bak és a Külkereskedelmi Bank által nyújtott forint-, illetve devizahitel, amely há­romszor akkora lesz, mint a IV. ötéves tervben. Fontos, hogy már a tervidőszak első felében minél több ilyen válla­lati beruházás valósuljon meg, amely hitel segítségével nö­veli gazdaságos és versenyké­pes exportunkat. A Magyar Nemzeti Bank felhívására az elmúlt két hónapban mintegy 100 vállalat kért exportkapaci­tást növelő hitelt. A hitelké­relmek feldolgozása folyamat­ban van, s úja' ' ályázók je­lentkezését várj . helyeiben előállított, értéke­sebb biológiai tulajdonságú szaporítóanyagra, műtrágyára és növényvédőszerekre. Nem­csak anyagiakban, hanem szel­lemiekben, szakmai hozzáér­tésben, korszerű munkaszer­vezési ismeretekben is gyara­podtak gazdaságaink. Megszívlelendő tapasztalatok Ennek ellenére a legkiválóbb eredményeket produkáló ter­melőszövetkezet vezetője, egyetlen szakember sem ál­líthatja, hogy nincsenek még kihasználatlan tartalékok, ame­lyeknek feltárása tovább gya- rapíthatná az elérteket. Köz­tudott, hogy például a búza- termesztés a legszélesebb kör­ben, a legkiválóbban gépesí­tett ágazatok közé tartozik. Az állami gazdaságok átlagos ter­méshozama mégis mintegy hat mázsával több a termelőszö­vetkezeti átlagnál. Éppen ezért érthető és reális cél, hogy az ötödik ötéves terv időszaká­ban fontos gazdaságpolitikai feladat a felzárkózás. Természetesen minden át­lagszám jelentős különbsége­ket takarhat, s a tények is erre utalnak. Nehéz elhinni például, hogy a tápiószöllősi 41 mázsás és a szomszédos új­szilvást 21 mázsás termésho­zamok közötti különbség okát a föld minőségében kellene ke­resni. Aligha lehet hasonlóval magyarázni, hogy míg a gö­döllői Állami Tangazdaság földjein 48 mázsát, Halásztel­ken csak 21, Nyársapáton 18 mázsát terem a búza. Egyike a legfontosabb fel­adatoknak, hogy elsőként az ilyen gyenge eredményt pro­dukáló gazdaságok keressék meg a titok nyitját, és rövid időn belül tegyék meg a szük­séges intézkedéseket termés­átlaguk növelésére. Jó taná­csokat természetesen nem adhatunk, ez a szakemberek dolga. Annál inkább hivat­kozunk az élenjáró gazdasá­gok másutt is megszívlelendő tapasztalataira. Az egyik ilyen alapvetően fontos tapasztalat, hogy terv­szerű fajtakiválasztás és ve­tőmagfelújítás nélkül nem le­het jó eredményeket élérni. Megyei felmérések bizonyítják, hogy ahol a felújítást elhanya­golják, évről évre jó néhány mázsával csökken a hektáran- kériti terméshozam. Ezután jö­het csak minden más, az idő­beni és jó minőségű gépi mun­ka, a talajerőpótlás és a jól szervezett növényvédelem. Veszendőbe ment a talajerő-utánpótlás Gyakran halljuk azt is pa­naszként, hogy szükségszerűen növekszik az ipari eredetű anyagok, vegyszerek felhasz­nálása, s emelkedik az áruk is. Ugyanakkor szélés körű vizs­gálatok tanulsága szerint a sok tízezer tonnányi műtrágya húsz százaléka a raktárakban s a földekre vezető utakon szó­ródik szét a hanyag tárolás és szállítás miatt. Azt már szin­te ki sem lehet számítani — milliókban mérhető károkról van szó —, hogy mekkora az a mennyiség, amelyet nem kellő időben szórnak ki, s ezért hatása sem érvényesülhet. A gazdaságok többsége jól tudja, hogy jelentős belső tartalékok tárhatók fel a talajerő vissza­pótlásánál, s ezért nyolcvan százalékuk ma már talajtérké­peket készíttet, amelyekből 'ki­derül, hogy a legjobb termőké­pesség fenntartásához mennyi trágya szükséges. Az megint más kérdés, hogy e munkákat csak az érintett gazdaságok hatvan százaléka szervezi a ta­lajvizsgálat eredményének megfelelően. Való igaz, hogy nem olcsó a műtrágya, indo­kolt tehát takarékoskodni vele. Ügy is, ahol erre mód van, aihol vannak állattenyésztő telepek, ott szerves trágyával egészít­sék ki a szükséges mennyisé­get. Kézenfekvőnek hangzik ez, s a helyet mégis úgy alakult például tavaly, hogy a megye állattenyésztő telepein kelet­kező mintegy 810 ezer tonna szerves trágyából csak mint­egy 570 ezer tonnányit szór­tak ki, a többit hagyták ve­szendőbe menni. Férőhely van — állat nincs Bőségesen van tennivaló az állattenyésztésben is. Kallódó, kihasználatlan tartalékokat je­lez az a tény, hogy Pest me­gyében a termelőszövetkezeti szarvasmarha-tenyésztő tele­pek benépesítettsége átlagosan 84 százalékos, a tehenészeteké mindössze 78 százalékos. Be­lenyugodnak-e abba, hogy jó néhány helyen csak a korszerű istállók megépítésének befeje­zését tartják sürgősnek, ha készen áll, már ráérősebb a dolog. Belenyugodhatunk-e ab­ba, hogy a megye 12 termelő- szövetkezetében 2 ezer lite­ren alul van az egy tehénre jutó átlagos évi tejhozam, to­vábbi 28-ban 2500 literen alul. Ezeken a helyeken természe­tesen csak veszteséget hoz a tejtermelés. Mindebbe nem nyugodhatunk bele, már csak azért sem, mert ráadásul az utóbb említett termelőszövet­kezetekben tíz, igazán korsze­rű, szakosított telep épült fel. Azt sem állíthatjuk, hogy a melléktermékek hasznosítá­sa körül minden rendben len­ne. Még mindig sok helyen megy veszendőbe a kukorica-, a borsószár, a cukorrépaszelet és sok egyéb hasznosítható hulladék^Csak egy figyelmez­tető ad» évente 400 ezer mázsa szalma, az összesnek rmntegy húsz százaléka válik füstté, lesz a lángok martalé­ka a tarlókon. Tennivaló van tehát bőven, csak még több hozzáértésre és akaratra van szükség; hogy a következő tervidőszakban a belső tarta­lékok fokozottabb feltárásával tovább gyarapíthassák eddigi elismerésre méltó eredményei­ket a megye közös gazdaságai. Kovács György Attila Huszonöt éve a világbékéért A nemzetközi politika fontos tényezője az országhatárokon átívelő, a különböző kontinen­seken élő népeket egybefűző békemozgalom, amelynek nemzetközi vezető testületé, a Béke-világtanács 25 évvel ez­előtt alakult meg. Ebből az al­kalomból a magyar békemoz­galom nevében az Országos Béketanács Elnöksége távirat­ban üdvözölte a Béke-világ- tanácsot. Az évforduló kap­csán az OBT vezetői az MTI tudósítójának — a többi kö­zött — elmondták: — Megalakulása óta a BVT az egész XX. századi emberi­ség harcos békevágyának kép­viselője és reménységeinek megtestesítője. 25 évvel ezelőtt Európa és az egész világ né­pei a hidegháború fagyos lég­körében, atomkatasztrófa fe­nyegetése alatt éltek. Abban, hogy ma a nemzetközi politi­kai éghajlat derültebb, elévül­hetetlen érdeme van — a Szovjetunió és más szocialista államok következetes békepo­litikája és a világ haladó erői­nek küzdelme mellett — a Béke-világtanácsnak. Az Országos Béketanács — megannyi állásfoglalásból is kitetszően — támogatja a BVT-t, a negyed századon át megőrzött béke további meg­szilárdításában. A Béke-világ­tanács — hangsúlyozzák az OBT vezetői — tevékenységé­ben mindig számíthat a ma­gyar bé^btanács és az égés* magyar nép cselekvő közre­működésére. vetségének tanácsosa. Jada- min Sirender, a Mongol Nép­köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Gerhard Reinert, a Német Demokra­tikus Köztársaság nagykövete, Nguyen Hanh Cam, a VDK nagykövete. A testvéri barátság légköré­ben megtartott tanácskozás újból bebizonyította, hogy a szovjet baráti társaságok — összhangban népeik valós ér­dekeivel, pártjaik politikájá­val — egységesek az elvi, po­litikai kérdések megítélésé­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom