Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

2 1975. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Befejeződött az európai kommunista és munkáspártok értekezletét előkészítő szerkesztő bizottsági ülésszak 1975. november 17-től 19-ig ülést tartott Berlinben az európai kommunista és mun­káspártok értekezletét előké­szítő szerkesztő bizottság. Az ülésszakon a következő kommunista és munkáspártok küldöttei vettek rész: a Belga Kommunista Párt, Jean Terfve alelnök vezetésével., a Bolgár Kommunista Párt, Konsztantin Tellalov KB-titkár vezetésé­vel; a Dán Kommunista Párt 1. B. Norland, a PB tagja, a KB titkára vezetésével; a Né­met Kommunista Párt, Willi Gerns elnökségi tag vezetésé­vel; a Német Szocialista Egy­ségpórt, Hermann. Axen PB- tag, KB-titkár vezetésével; a Finn Kommunista Párt Olavi Pojkolainen KB-titkár vezeté­sével; a Francia Kommunista Párt Jean Kanapa PB-tag ve­zetésével; a Görög Kommunis­ta Párt Kosztasz Lulesz PB- tag vezetésével; Nagy-Britan- nia Kommunista Pártja Reu­ben Falber főtitkárhelyettes vezetésével; az Ír Kommunista Párt Michael O’Riordan fő­titkár vezetésével; az Olasz Kommunista Párt Giancarlo Pajetta vezetőségi tag vezeté­sével; a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Alekszandr Grlicskov, a KB elnökségi tagja, a VB-titkár vezetésével; a Luxemburgi Kommunista Párt René Urbany elnökhe­lyettes vezetésével; a Norvég Kommunista Párt Rolf Net- tum elnökhelyettes vezetésé­vel; az Osztrák Kommunista Párt Erwin Scharf PB-tag, KB-titkár vezetésével; a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Andrzej Werblan KB-titkár vezetésével; a Portugál Kom­munista Párt, Carlos Aboim Ingles KB-tag vezetésével; a Román Kommunista Párt, Stefan Andrei, a politikai VB póttagja, KB-tikára vezetésé­vel; a San-Marinoi Kommu­nista Párt, Ermenegildo Gas- peroni elnök vezetésével; a Svéd Baloldali Párt—kommu­nisták, Urban Karlsson, VB- tag, titkár vezetésével; a Svájci Munkapárt, Jakob Leichleiter, PB-tag, KB-titkár vezetésével; a Szovj etunió Kommunista Pártja, Konsz- tantyin Katusev KB-titkár ve­zetésével; a Spanyol Kommu­nista Párt, Manuel Ascarate, VB-tag vezetésével; Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, Va­sil Bilak, a KB-elnökség tag­ja, KB-titkár vezetésével; a Török Kommunista Párt, Ah­med Saydan PB-tag vezetésé­vel; a Magyar Szocialista Munkáspárt, Gyenes András­nak, a Központi Bizottság tit­kárának vezetésével; a Nyu­gat-Berlini Szocialista Egység­párt Bruno Küster, a vezető­ség irodájának tagja, vezetősé­gi titkár vezetésével; a Cip­rusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, Hrisztosz Petasz, PB- tag vezetésével. Az ülésszakon mind a 28 európai kommunista és mun­káspárt képviselője felszólalt. A szerkesztő bizottság meg­vitatta az értekezlet doku­mentumtervezetét, amelyet a testvérpártok megállapodásá­nak megfelelően az NSZEP készített elő. Az ülésszakon minden párt előtt 'nyitva álló szerkesztő­csoportot bízták meg azzal, hogy a vita figyelembevételé­vel folytassa a tervezet kidol­gozását. Az átdolgozott tervezetet a szerkesztő bizottság követke­ző ülésszaka elé terjeszti, amely 1976. januárban ül ösz- sze. Ezen az ülésszakon meg­vitatják az értekezlet egybe- hívásának időpontját is. A szerkesztő bizottság ülés­szaka testvéri, kommunista Az RCP portugál rádió szer­dán délután bejelentette, hogy megvált a lisszaboni katonai körzetparancsnokság vezetésé­től Otelo Sraiva de Carvalho ■tábornok, aki eddig ezt a tiszt­séget a COPCON irányítása mellett töltötte be. A bizton­sági erőle élén Carvalho to­vábbra is megmaradt, s a kör­zetparancsnokságról is csak azzal a feltétellel mondott le, hogy helyét olyan tiszt veszi át, akivel politikailag egyet­értenek és katonailag megbíz­nak egymásban. Nyugati hírügynökségek po­litikai körökre hivatkozva azt — Az Angolai Népi Köztár­saság külpolitikájának fő vo­nása a fejlődő és a szocialista országokkal megvalósítandó együttműködés lesz — jelen­tette ki Jósé Eduardo dos San­tos, az Angolai Népi Köztár­saság külügyminisztere, a Dia- rio de Luanda lapnak adott interjújában. — Az el nem kötelezettség politikája és a kölcsönös tisz­telet, valamint az egymás ér­dekeinek figyelemben tartása alapján álló diplomáciai kap­csolatok létesítése képezi az Angolai Népi Köztársaság kül­politikájának fő irányvonalát — mondotta a miniszter. — A Dél-afrikai Köztársa­ság fajüldöző rendszere ré­széről történő fegyveres ag­resszió és Zaire beavatkozása következtében Angolában fe­Cimhaí Berlinben Erich Honeckernek* a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első tit­kárának meghívására szerdán Berlinbe érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkára. Kíséreté­ben van a PKP Központi Bi­zottságának két tagja: Dinis Miranda és Carlos Aboim Ingles. A vendégeket a repülőtéren Erich Honecker, a NSZEP KB első titkára, Paul Verner, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Joachim Hermann, a Politikai Bizottság póttagja fogadta. jelentik, hogy a miniszterta­nács kedd esti ülésén személy- cserékről tárgyaltak. A szocia­lista párt köreiből a Reuter úgy értesült, hogy Tomas Rosa munkaügyi miniszter leváltása is szóba került, akinek eltávo­lítását az utóbbi hetek mun­kástüntetéseinek résztvevői erőteljesen követelték. Ugyan­ezen körökből származó AFP- értesülés szerint a kormány felhatalmazta Azevedo minisz­terelnököt: kérje fel Costa Gomes köztársasági elnököt olyan intézkedések meghoza­talára, amelyek .megerősítik a kormány tekintélyét”. szült helyzet alakult ki. Az angolai népi felszabadító moz­galomnak nyújtott népi támo­gatás, az MPLA vezetőinek érettsége, valamint fegyveres erőinek harci szelleme azon­ban minden nehézséget legyőz és Angolát független, haladó, virágzó országgá 'vált'óitátja. — Az imperialisták szolgá­latába szegődött árulók fegy­veres harca, valamint a Dél­afrikai Köztársaság agresszió­ja és Zaire beavatkozása va­lamennyi hazafitól, vezetőtől és munkástól megköveteli ha­zafias kötelességének teljesíté­sét: harcolni az imperializmus ellen a győzelemig. Az MPLA fegyveres erőinek határozott­ságától és harci szellemétől függ Angola és Afrika jövője — hangoztatta az Angolai Né­pi Köztársaság külügyminisz­tere. \ Nürnbergi Harminc esztendeje, 1945. november 20-án megkezdődött a náci háborús főbúnösök pe­re, amely csaknem egy esz­tendeig, 1946. október 1-ig tar­tott. Az elvet, amelynek alap­ján a nemzetközi katonai tör­vényszék összeült, a szövetsé­gesek 1943. október 30-1, moszkvai nyilatkozatukban ha­tározták meg. A moszkvai nyi­latkozat kimondja: „A Német Birodalom és a náci párt azon vezetőinek a felelösségrevona- sa, akiknek bűncselekményei nemcsak egy bizonyos meg­szállt területtel függenek ösz- sze, a szövetséges kormányok közös döntése alapján törté­nik.” 1945. augusztus 8-án, tehát már a nagy győzelem után, a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország képviselői London­ban kidolgozták a per gyakor­lati lefolytatására vonatkozó döntéseket is. Ott határoztak úgy, hogy a nagy per szín­helye Nürnberg város igazság­ügyi palotája legyen. Ennek két oka volt: O Ott születtek meg Hitler hatalomra jutása után az emberiség történetének leg­gyalázatosabb, a gyűlölet és a fajüldözés alapján álló „jog­szabályai”, a hírhedt „nürn­bergi törvények”. Ebben a városban tartot­ta hatalmának zenitjén csinnadrattás-diadalittas „pártnapjait” a náci hierar­chia. A nemzetközi katonai tör­vényszék nürnbergi tevékeny­sége során a vádlottak kihall­gatásán, a vád- és védőbeszé­dek meghallgatásán kívül száztizenhat, személyesen el­mondott és több mint kétezer írásbeli tanúvallomást tanul­mányozott, négyszázhárom nyilvános ülést tartott. Az egész eljárást a nemzetközi jog elveinek és gyakorlatának legszigorúbb figyelembevetelé- vel folytatták le: a nürnbergi per ilyen értelemben is a jog Egyórás megbeszélést foly­tatott kedden New Yorkban Henry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral. Kissinger a megbeszélés után újságírók előtt kijelentet­te: az amerikai kormány ha­marosan válaszol a Szovjet­unió november 9-i jegyzéké­re. Kifejtette: Washington nem ért egyet a PFSZ-nek a konfe­rencián egyenjogú félként való részvételével. memento győzelme volt a jogtalanság, az igazságé az igazságtalanság felett. A huszonegy fővádlott a maga működési területén mil­liók és milliók haláláért, mér­hetetlen szenvedéseiért volt felelős — egyedül a Szovjet­unió húszmillió •’ldozatot gyá­szolt a második világháború után. A Vádlottak, hangsú­lyozta Rugyenko szovjet fő­ügyész nürnbergi vádbeszédé­ben, tisztában voltak elköve­tett bűncselekményeik súlyá­val. „Tudták, mit tesznek, de azt remélték, hogy a totális háború győzelmükkel végző­dik, s ez biztosítja büntetlen­ségüket. Most azonban ütött a feietősségrevonás órája. Vi­rágzó országrészek váltak pusztasággá, a földet átitatta a kivégzettek vére — ők tették ezt.” Nürnbergben a népek között szított gyűlölet, az emberte­lenség ült a vádlottak padján, ezért élő három évtized múl­tán is a történelem legna­gyobb perének öröksége. Erre a perre — és persze előzmé­nyeire is — gondoltak azok, mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialista országok, akik oly sokáig és eredményesen küzdöttek azért, hogy Európa és a világ elismerje a máso­dik világháború következmé­nyeit. E szívós küzdelem nél­kül nem jöhetett volna létre a szovjet—nyugatnémet szer­ződés, az NDK nemzetközi el­ismerése, az európai biztonsá­gi konferencia, az enyhülés megannyi nagyszerű állomá­sa. És — a legnemesebb érte­lemben — a nürnbergi vádlók örökösei a Russel-bíróságtól kezdve a dél-afrikai chilei, spanyol és más terrorrezsimek bűneit kivizsgáló testületek. Nem győzhet sehol tartósan az embertelenség, a fasizmus. A népek nem felejtenek — ez a nürnbergi mementó mai üzenete. 1 Harmat Endre Egy nappal elhalasztották Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának közel-keleti útját — jelentette be szerdán az ENSZ szóvivője. — Waldheim technikai okokból csak pénte­ken reggel indul el közel-ke­leti kőrútjára, melynek során Szíriába, Libanonba, Jordá­niába, Izraelbe és Egyiptomba látogat. November 27-én tér vissza New Yorkba. ENSZ-határozatok Az ENSZ közgyűlése kedden két egymásnak ellentmondó határozati javaslat elfogadá­sával lezárta a koreai ■ vitát, illetve gyakorlatilag ismét égy évvel elodázta a probléma megoldását. Az első követeli a Dél-Koreában állomásozó va­lamennyi külföldi csapat kivo­nását. A határozat leszögezi, hogy a fegyverszüneti meg­egyezést békeszerződéssel kell felváltani, amelynek kidolgo­zásában a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok venne részt. A másik csupán azt indítvá­nyozza, hogy az ENSZ-pa- rancsnokságot fel kell oszlat­ni és meg kell kezdeni a tár­gyalásokat a fegyverszüneti egyezmény korszerűbb megál- | lapodással történő felváltásá- ' ról. Ez a javaslat előirányoz­za, hogy a tárgyalásokon Dél- . Korea is., vegyen részt. A hatá­rozat nem beszél a külföldi ; csapatok kivonásáról és ezzel ! gyakorlatilag szentesíti az ; amerikai csapatok jelenlétét. I Az ENSZ közgyűlése az ENSZ 1. számú politikai bi­zottsága javaslatára nagy több- ! séggel elfogadta azt a határo- I zatot, amely a nemzetközi biz- ■ tonság erősítéséről szóló kér- ; désekkel foglalkozik. A hatá- l rozatot, amely a Szovjetunió j kezdeményezésére született, a ! nemzetközi közvélemény nagy megelégedéssel fogadta. légkörben zajlott le. LISSZABON Tárgyalások személycserékről Carvalho megvált egyik tisztségétől —#,---------­Wal dheim közel-keleti útra indul A szovjetország tíízpajzsa Irta: Pável Kulesov tüzérségi marsall ■m A Szovjetunióban tegnap megemlékeztek a rakétacsapatok és I á tüzérség napjáról. Moszkvában, a szövetségi köztársaságok 9 fővárosaiban és más városokban tűzijátékkal köszöntötték a faj rakétacsapatok és a tüzérség napját. 1975. november 19-én a szovjet nép és fegyveres erői a rakétacsapatok és a tüzérség napjára — a harci dicsőség és hagyományok ünnepére emlé­kezett. E jelszó alatt: „Méltón köszöntsük az SZKP XXV. pártkongresszusát” szocialista munkaverseny bontakozott ki az egész országban, amely a szovjet emberek alkotó erejé­nek és energiájának újabb hatalmas áradatát mozgósítot­ta. A rakétacs'apatók harcosai és a tüzérek a szovjet hadse­reg valamennyi harcosával egységes rendben őrködnek a szovjet emberek békés alkotó­munkája fölött. A kommunista párt és a szovjet kormány szüntelenül gondoskodik az ország védelmi képességének további megszi­lárdításáról, a fegyveres erők és a rakétatüzércsapatok ál­landó tökéletesítéséről, s eb­ben Leninnek az a tanítása vezérli, hogy „a legjobb had­sereget, a forradalom leghűsé­gesebb embereit azon nyomban elpusztítja az ellenség, ha nem lesznek elegendő mértékben fegyverkezve... Az győz, aki a legnagyszerűbb technikával, szervezettséggel, fegyelemmel és a legjobb gépekkel rendel­kezik”. Ezt a ler ini tételt ra­gyogóan igazolta a szovjet népnek a hitlerista hódítók ellen viselt Nagy Honvédő Há­borúja. Az idei esztendőt új, fontos események tették nevezetessé; ezek a Szovjetunió és az ösz- szes szocialista testvérország azon gyümölcsöző erőfeszíté­seiről tanúskodnak, amelyeket az SZKP XXIV. kongresszu­sán meghirdetett békeprogram megvalósítása érdekében fej­tettek ki. A szocialista béke­politika jelentős vívmánya volt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­keres befejezése. A szocialista országoknak az a törekvése, hogy minden módon szilárdítsák a békés együttműködést valamennyi állammal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől, kife­jezésre jutott egész sor kétol­dalú diplomáciai aktusban is. Am a nemzetközi feszültség enyhülésében elért sikerek nem szüntették meg véglege­sen a háborús veszélyt. Az utóbbi idők eseményei meg­győzően bizonyítják, hogy a világ reakciós erői, a feszült­ség fokozásának hívei nem tették le a fegyvert. Számos tőkés államban nem csökken­tik a fegyverkezési hajszát. Az imperializmus nem engedi csökkenni a feszültséget Dél- kelet-Ázsiában, a Közel-Kele­ten, a Földközi-tenger keleti részében. „Ezért pártunk, amely aktiv békeszerető külpolitikát foly­tat — hangsúlyozta A. A. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja —, szüntelenül összekapcsolja azt az éberség fokozásával, állandóan gondos­kodik az ország védelmi ké­pességének erősítéséről, a fegyveres erők katonai erejé­nek fokozásáról, arról, hogy felszerelje őket korszerű hadi- technikával és fegyverekkel, hogy tökéletesítse harci felké­szültségüket.” A rakétacsapatok és a tüzér­ség harcosai is azzal ünnepük ezt a napot, hogy állandóan készen állnak bármely agresz- szor támadásának visszaveré­sére. Megemlékezésül arra, hogy a tüzérek 1944-ben kiemelke­dő érdemeket szereztek a hit­lerista hódítók szétzúzásában, elrendelték, hogy minden év­ben november 19-én megün- neplik a tüzérség napját. Fi­gyelemmel arra, hogy lénye­ges változások történtek a fegyveres erők technikai fel­szereltségében, 1964 óta ezt az emlékezetes napot a rakéta­csapatok és a tüzérség napja­ként ünnepeljük. A haza a fé­lelmetes fegyverrel együtt át­adta a rakétacsapatok harco­sainak és a tüzéreknek ama idősebb nemzedék forradalmi és hadi dicsőségének staféta­botját, amelynek a fronton és a hátországban teljesített bá­tor munkája kovácsolta a győ­zelmet a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború ször­nyű napjaiban. Azt a dicső győzelmet, amelyet a szovjet nép fegyveres erői arattak a fasiszta Németország fölött, s amelynek 30. évfordulóját az idén májusban ünnepelte az egész haladó emberiség, a hát­országban végzett önfeláldozó munka és a csapatok harci hőstettei eredményezték, s e csapatok között a tüzérség képviselte a legfontosabb csa­pásmérő tűzerőt. A háború évei alatt a szov­jet tüzérség több mint 70 ezer fasiszta harckocsit semmisített meg és több mint 21 ezer el­lenséges repülőgépet lőtt le. A szovjet hadsereg a tüzérség mindenoldalú támogatásával kiűzte a hitlerista területrab­lókat hazánk földjéről és számos európai ország népét szabadította fel a fasiszta zsarnokság alól. Azóta lényeges változások történtek a szovjet fegyveres erők technikai felszereltségé­ben. Megszületett a rakéta­nukleáris fegyver, megalakul­tak és megerősödtek a hadá­szati rakétacsapatok, a rakéta­fegyver a légvédelmi csapatok, a légierők és a haditengerésze­ti flotta- harci erejének alapja lett. A szárazföldi csapatok­nál a tűzfegyverek között a fő helyre kerültek az operatív­taktikai és a taktikai rakéták, amelyek több száz kilométer­nyi távolságból tudnak meg­semmisítő csapást mérni az ellenségre. Nem csökken a je­lentősége az aknavetőknek és a reaktív tüzérségnek sem, amelynek harci lehetőségei nagymértékben megnőttek. Például 1939-ben egy hadosz­tály tüzérségi aknavetői össz­tüzének súlya csak 1,7 tonná­val volt egyenlő, ma 53 ton­nát tesz ki. Ebbe nem számít bele a nukleáris fegyver, amelynek ereje több százszo­rosa az előbbinek. A félelmetes fegyvert olyan harcosokra bízták, akik mara­déktalanul hűek a párthoz és a néphez, akik nagyszerűen is­merik a bonyolult technikát. Jelenleg a szovjet hadsereg harcosainak és altisztjeinek mintegy 70 százaléka rendel­kezik felső vagy középfokú végzettséggel. A tisztek 60 százalékának van katonai fő­iskolai végzettsége. A fegyve­res erők személyi állományá­nak 90 százaléka kommunista és komszomolista. Minden al­egység katonái és tisztjei a Szovjetunió különböző nemze­tiségeinek a képviselői. A most befejeződött gya­korlóév eredményei azt mu­tatják, hogy a rakéta- és tü­zéregységeknél észrevehetően megnőtt azoknak száma, akik kitűnően vizsgáztak harci és politikai felkészültségből, to­vábbá megnőtt a kitűnő jegyet kapott kezelőlegénységek és alosztályok száma. A személyi állomány sikeresen sajátítja el a katonai rokonszakmákat. A rakétások és tüzérek, akárcsak a szovjet fegyveres erők összes harcosai, készek arra, hogy becsülettel teljesít­sék szent hazafias és interna­cionalista kötelességüket: szi­lárdan megvédeni szocialista hazájuk és a szocialista orszá­gok államérdekeit Az angolai külügyminiszter nyilatkozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom