Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

író—olvasó találkozó Jókai Anna Nagykőrösön Író—olvasó találkozó volt a minap a városi könyvtár­ban, melyre Jókai Anna jött el. Az érdeklődők, íőleg fia­talok, zsúfolásig megtöltötték a könyvtárhelyiséget. Az író­nőt és a közönséget Lakatos Ferenc, a szakmaközi bizott­ság titkára köszöntötte. Jókai Anna élvezetes elő- j adásban ismertette életútját, amíg eljutott az írói pályáig. Első sikerét elbeszélésével érte el, azután folyamato­san jelentek meg regényei. Előadását kérdések és hoz­zászólások követték. Előzőleg Jókai Anna a kon zervgyárban tartott hasonló találkozót. K. L. Király Béla tárlata Az Arany János Művelődési Központ kiállítótermében no­vember 21-én délután 4 óra­kor nyílik meg Király Béla festőművész tárlata. Nyitva tartása: november 20-tól 30-ig délelőtt 10-től 13, délután 3-tól 6 óráig. Anyakönyvi hírek Született: Jankó József és Benke Klára: Margit; Timkó Tamás és Bognár Márta: Nó­ra; Kapus Dénes és Halmi Ilona: Erika; Tóth József és Gáli Klára: Szilvia; Balogh László és Fekete Ágnes: Ág­nes; Darabos Bertalan és Nagy Juliánná: Tamás; Mo- csai Ferenc és Kovács Ju­liánná : Juliánná; Rossi Er­vin és Zsilka Márta: Márta; Diós János és Antal Borbála: János nevű gyermeke. Névadót tartott: Horvát Sándor és Katona Erzsébet: Zoltán; Szentpéteri Balázs és Bot Sarolta: Emőke; Nagy József és Holló Erzsébet: Jó­zsef; Fehér János és Patonai Matild: Anita nevű gyerme­kének. Házasságot kötött: Tanács Zoltán és Juhász Teréz Ádám József és Berente Éva; Mézes László és Szi Erzsébet; Filyó Mátyás és Horváth Er­zsébet; Téglás-Kovács Ferenc és Szűcs Márta. Meghalt: Kőházi-Kiss Bá- lintné Szalai Terézia 89 éves (Mizsei u. 11.); Patonai Lő rincné Babos Juliánná 76 éves (Kodály Z. u. 15.); Nagy István 79 éves (Viola u. 11.) Duzsik István 66 éves (Szamos u. 4.); Nyerges Ambrus 71 éves ((Csipvári u. 7.). Ki javítson a munkáján KÉZENFEKVŐ, hogy a kér­désre azt feleljük: mindenki. Mert való igaz, nincs olyan emberi foglalatosság, melyet ne lehetne jobban, tökélete­sebben, a korábbinál célsze­rűbben csinálni. S napjaink­ban ezt külső és belső okok egyaránt sürgetik, hiszen a külkereskedelmi forgalom egyensúlyának javítása, a ter­melési szerkezet átalakításá­nak gyorsítása, seregnyi más, hasonló teendő mindenkitől jobb munkát követel. Mégis, óvakodjunk a hamari általá­nosításoktól, könnyen tévútra terelhet. Sűrű eset ugyanis, hogy azoknak szól, azokhoz jut el elsőként a biztatás, akik húzzák a szekeret — hoi a ká­tyúból, hol a sima úton —, s akik csak nézik, azok az ösztö­kélésre rá sem hederítenek. Nyersebben fogalmazva: ja­vítani az tud a munkáján, aki már ma is hasznosan cselek­szik. Aki mímeli a munkát, aki lázas igyekezettel palástol­ja a semmittevést, azt először nem a jobbra, hanem magára a munkára kell rávenni. Közösségek sora, egyének nagy tábora bizonyítja napról napra, hogy érzi, s érti a tár­sadalmi követelményeket, a tisztességes, teljes szívvel, tu­dással megoldott feladatok egymásutánjának jelentőségét. Jogos a feltételezés: az ilyen közösségeket, embereket külö­nösebben nem kell sarkallni, maguktól is kutatják a haté­konyabbat, az össztársadalmi és a helyi érdekekhez köze­lebb állót. Mégis, mintha nap­jainkban nekik szólna elsősor­ban a társadalmi érdekek megfogalmazásából született figyelmeztetés: jobban kell dolgozni. Rendben van, hisz’ ezekben a közösségekben — környezetükben — is rejlenek tartalékok, még feltáratlan források, s teremtődnek újak a munka során. Indokolt azon­ban megkérdezni, mi lesz azokkal a közösségekkel és egyénekkel, amelyek, akik a keveset sem érzik kötelessé­güknek, azt nézik, miként búj­hatnak ki a terhek alól, ho­gyan érvényesíthetik a gya­korlatban azt a felfogást, hogy fogjuk meg és vigyétek. Mert ha mindenkitől többet, jobbat vár a társadalom — s okkal, joggal teszi ezt —, akkor e kö­vetelményt nagy hiba úgy ér­telmezni, hogy a jók hágnak majd magasabbra, s a restek maradnak ott, ahol voltak. S ha lépnek is aprócskát, sem­mit sem csökken a közöttük, s a törekvők közötti távolság! ÉVEZREDEK bölcsességét summázza a hinduk egyik köz­mondása: ügyetlen munkás a szerszámait szidja. Mi taga­dás, szőkébb és tágabb kör­nyezetünkben nem nehéz föl­fedezni ezeket a „munkáso­kat”. Azokat, akik — legyen beosztásuk, munkakörük bár mi — mindenért másokat hi­báztatnak, gondjaik forrását külső okokban keresik, akik úgy hiszik, rajtuk nem múlt, múlik semmi sem. Tévedés lenne valamennyiüket egy ka­lap alá venni, s azt mondani, lógósok, lusták, az a közös bennük, hogy elmennének a munka temetésére. Igen, ilye­nek is vannak, ám olyanok szintén, akik igyekeznek, de annak eredménye, haszna nin­csen, mert helyet tévesztettek, nem ott vannak, ahol képessé­geik szerint lenniük kellene. A lógós, a lusta fülöncsípé- se az egyszerűbb. Nehezebb földeríteni azokat, akik mint­ha dolgoznának, mintha na­gyon is sok nehezednék a vál- lukra, de ténylegesen nem gyarapítják közös eredmé­nyeinket. Nehezebb a meglelé- sük, de távolról sem elképzel­hetetlen. Ehhez azonban kisebb és nagyobb kollektívák öntuda­tos fegyelme, szigorúsága szükségeltetik. Az, hogy ne ál­talában biztassák tagjaikat a munka javítására, hanem — mint azt a dicséretnél, elisme­résnél teszik — névre szólóan. BÄR IGAZ, mindannyian dolgozhatunk jobban, javít­hatunk munkánkon, óm elér­kezett az ideje, hogy akikre ráillik, azok megtanulják: ami mások részére nemes biztatás, az számukra — mivel a keve­sebbnél is kevesebbet kap tő­lük a társadalom — most már parancs. M. O. Ma délután várják az önkéntes véradókat A Nagykőrös és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezet párt- és gazdasági vezetői és vöröske­resztes titkára levelet intéztek az ÁFÉSZ valamennyi dolgo zójához. Azt kérték, hogy a vá. rosi kórház életmentő munká­ját segítendő, adjanak vért. A véradókat ma, kedden dél után 13 és 16 óra között ; központi irodába várják. A véradóállomást ideiglenesen ott rendezik be. Azokat a város belieket is várják, akik szín tén önkéntes véradók, de az idén még nem adtak vért. Az ÁFÉSZ nagy gondot for. dít erre a fontos társadalmi mozgalomra. Kollektív szerző­dése szerint rendszeres vér­adóik — ha egy év alatt két­szer adnak vért — évi három nap jutalomszabadságot kap­nak. Az ÁFÉSZ központjában A körzeti orvosok beosztása NOVEMBER 17-22-IG Az I. és VII. körzetben: dr. K. Kiss Dániel, rendel: 11—14-ig és 6—7-ig. A II—III. körzet­ben: dr. Mikó Miklós, rendel: 11—13-ig és 6—7-ig. A IV. és VIII. körzetben: dr. Kulin Sán­dor, rendel: 8—10-ig és 5—6- ig. Az V—VI. körzetben: dr. Pólus Károly, rendel: 11—14- ig és 6—7-ig. Központi ügyelet minden­nap este 7 órától reggel 7 óráig, november 22-én délután 2 órától november 24-én reg­gel 7 óráig lesz a Magyar u. 2. sz. alatt. Öregek napja Citermó, víg nóták A tormási napközi otthon­ban hangulatos öregek napját rendezett Sáfár Balázsné és Bakó Ferencné gondozónő. Megvendégelték az öregeket. Még muzsika is szólt, egy kör. nyékbeli idős ember, Máté Fe­renc játszott citeráján víg nó­tákat. Versenyző szakmunkások Növekvő szakmai Jó felkészültség - biztos siker I nem a gyárban fellelhető összes szakmára kiterjedt. Kurgyis Imre, a konzerv j III-as üzem technikusa kez- • dettől fogva patronálja és i részvevője a versenymozga- j lomnak. — Észrevételem szerint ál­landó fejlődés tapasztalható a versenyzők felkészültségé­ben. Érvényes a jelszó, hogy „szocialista módon tanulni". Sokat tanulnak üzemeinkben, i s szerezne^ szakmunkás-bizo- j nyítványt vagy magasabb ké- pesítést. Dolgozóink politikai, szak­mai műveltsége növekszik, 1 ez megmutatkozott a leg­utóbbi versenyen. A szoros szellemi küzdelemből Dér János, a konzerv VI-os üzem szakmunkása került ki győztesen. A villanyszerelők versenyében jó felkészültség­gel szerezte meg az első he­lyet Taskovics Ferenc. — Az elődökről sem feled­kezünk meg. Pallai József, és Kasza József eredményét máig is példaként emlegetjük. Ö voltak az első vállalati, majd országos győztesei a szakma ifjú mestere verseny­nek. Miklay Jenő SPORT LABDARÚGÁS Nagykőrösi Kinizsi-Albertírsa 2:1 VIRÁGOS VAROS Betakarják a rózsákat, nyesik a fákat A tanács és a lakosság évről évre arra törekszik, hogy a vá- ost szebbé, virágosabbá tegye. A házak előtt az idén is szapo. rodtak a virágos parksávok. A tanács már a jövő tavasz­ra is gondol. A parkokba, a tanácsháza elé sok tulipánt, ár­vácskát és egyéb piros és fe­hér tavaszi virágot ültettek a parkgondozó csoport tagjai. Volt István, a csoport veze­tője elmondotta, a parkokban és parksávokon az elpusztult rózsabokrokat pótolják, s a bíróság előtt levő rózsasort új, nemes rózsabokrokkal cse­rélik ki. A parkgondozók télre ké­szülődve betakarják a rózsatö­veket, és segítenek a DÉMÁSZ- nak a villanyvezetékhez érő utcai fák nyesésében. A tanács további 500 nemes rózsafát rendelt, melyeket a Vági István lakótelepen ültet­nek el. K. L, Készül az üvegfal A Gépjavító és Faipari Szövetkezetben készít hetényegyházai megrendelésre. Horváth József és Tanács László üvegfalat Varga Irén felvétele Kinizsi: Kocza — Balogh, Juhász, Labancz, Orbán. Som- lyai, Cavalloni, Horváth, Kecs­kés III, Szalai, Göbölyös (Rutt- ner 50. p.). A hazai csapat támadott erő­teljesebben, de a körösi véde­lem jól hárított. A 15. perc­ben Kecskés III jól indította Horváthot, az jól elment, de a tizenhatoson belül buktatták, 11-es. A büntetőt Juhász a kapu mellé lőtte. A 20. perc­ben Balogh is, Juhász is, el­rúghatta volna a labdát, kés­lekedtek, az irsai csatár lövése úgy jutott a kapuba, hogy a labda Juhász lábán irányt vál­toztatott és Kocza nem véd- hette. 0:1. öt perc múlva Hor­váth ismét lerázta védőjét, de lövése a kapusról kipattant. A 40. percben Kecskés III beíve­léséből Juhász a védők közt jól helyezett lövéssel egyenlí­tett. 1:1. Juhász helyrehozta hibáját. Nagy kavarodás ala­kult az irsai kapu előtt, de a góllövés nem sikerült. Fordu­lás után a körösi csapat hig­gadtabban, tervszerűbben ját­szott, többet támadva. A 65. percben Orbán jó lövése a fel­ső lécről kipattant és Kecskés III egy csel után nehéz szög­ből a hosszú sarokba lőtt. 2:1. A 75. percben egy erős szabad­rúgást Kocza jó érzékkel szög­letre hárított. Kiegyenlített mezőnyjátékkal ért véget a mérkőzés. A körösi csapat megérde­melten nyert Irsán, főleg má­sodik félidei tervszerűbb tá­madójátékával. Albertirsai serdülök—Nagy­kőrösi Kinizsi serdülők 2:2. Kinizsi: Gömöri — Kovács Cs., Józsa, Faragó, R. Soós, Kovács I., Farkas (Kalocsa), Németh, Zöldi, Papp (Nagy), Dér. Az erősebb fizikumú hazai csapat ellen kétszer is veze­tett a körösi csapat, de a győ­zelmet nem tudta megszerez- Góllövő: Németh 2, Józsa volt a mezőny legjobbja. MEGYEI IFIBAJNOKSÁG Nk. Kinizsi ifi—Albertirsai ifi 5:2 (2:1). Kinizsi ifi: Tóth I. — Vár- konyi L., Várkonyi S., Torma, Tóth S.. Bélteki, Dénes, Haj­dú, Mucsányi, Kovács Z., Tur­csik. Gyengébb kezdés után biz­tosan nyert a hazai csapat. Góllövő: Mucsányi 2, Hajdú, Bélteki és öngól. JÁRÁSI BAJNOKSÁG Nk. Kinizsi II—Dánszent- miklós 5:2 (2:1). Kinizsi II: Erdélyi — Szé- csény (Hegedűs), Rákosi, Tóth I., Száraz, Bari, Herczeg. Ben- kó, Kaszap, Sarkadi (Lengyel) Kansai. \ Góllövő: Lengyel 2, Kaszap, Benkó, Iíarsai. A Kinizsi ifi II—Dánszent- miklós ifi mérkőzés csak ba­rátságos jellegű volt, mert a vendégcsapat csak nyolc játé­kosból állt. A hazai csapat 9:0-ra nyert. KEDDI SPORTMŰSOR Kézilabda Toldi-sportcsarnok, 15.30: Nk. Toldi DSK—Kecskeméti TE ifi, barátságos női mérkő«-' zés. Labdarúgás TRAKIS-pálya, 15 óra: Ifjú Gárda—Tormás, kispályás TRAKIS Kupa-mérkőzés. P. S. Mit látunk ma a moziban? Huckleberry Finn ós a csir­kefogók. Színes, szinkronizált szovjet film. Kísérőműsor: Kit érlelt... Előadások kez­dete: 3, 5 és 7 órakor. KISKÖRZETI MOZI, A HANGÁCSI ÜTI ISKOLÁBAN Nagyezsda. Színes, szinkro­nizált szovjet fim. Előadás kezdete: fél 7-kor. ÉRTESÍTÉS SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS4 Értesítjük lapunk olvasóit, hogy december 1-től a Nagykőrösi Híradó is köxöi apróhirdetéseket A hirdetéseket továbbra is a nagykőrösi postahivatal veszi fel. Ezúton mondunk köszönetét a rokonoknak, munkatársaknak, dalostársaknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik felejthetetlen jó férjem, édesapánk és nagy­apánk, id. Aranyos László temeté­sén megjelentek, fájdalmunkban velünk voltak, sírjára koszorút, virágot helyeztek, özv. Aranyos Lászlóné és családja. A PESTMt&YEI HÍR LA P K1ADA SÄT XIX. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1975. NOVEMBER 18., KEDD „A szakmunkás-utánpótlás felkészítése., a képesítéssel nem rendelkező munkásfiatalok ösztönzése, a vállalati sajátos­ságoknak, igényeknek megfe­lelő szakképzettség, jártasság megszerzése versenyünk cél­ja.” Így hangzott három évvel ezelőtt a konzervgyár felhívá­sa fiatal munkásaihoz, buzdít­va őket a hasznos versenyre. A fejlődést jelzi, hogy míg há­rom esztendeje csak egyetlen kategóriába nevezhettek a fia­talok, az idei versenyen már ki­váló ifjúmunkás, kiváló if­jú szakmunkás és a szak­ma ifjú mestere kategó­riák nyerteseit díjazhat­ták, továbbküldve őket az országos vetélkedőre. Müllerné Czira Lídia, meg­bízott KISZ-titkár szerint in­kább jövője, mint hagyománya van a versenymozgalomnak. — A három év alatt sokat változott a módszer és válto­zott a követelmény. Első alka. lommal néhány hetes elméleti felkészítés előzte meg a ver­senyt. Az idén már nyolc hó­nap állt rendelkezésükre a részvevőknek, hogy munkahe­lyükön, az emberi magatartás, a szakmai tudás és a munka­fegyelem terén bizonyítsanak. Mindezt értékelte a versenybi­zottság, hozzáfűzve a verse­nyen szerzett pontokhoz. Az ifjúsági törvény nem. :sak ösztönzi, hanem feladat­ként állítja a vállalat elé a szakmai versenyek elősegíté­sét. A nemes küzdelem nem­csak a konzervipari, lia-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom