Pest Megyi Hírlap, 1975. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-13 / 266. szám

. • »>. .. * t . • víjW-TíW&efci ^Olvasóink fóruma í ^ Pártfogók: a brigádok Lapunkban korábban már hírt adtunk arról, hogy a pé- celi szocialista brigádok és más községi szervek pártfogá­sukba vették Szendrei József helybeli lakost. A mozgáskép­telen férfi számára téli tüze­lőt és televíziót vásároltak és készpénzzel is támogatták őt. Szendrei József a cikkhez mel­lékelt levelet juttatta el az MSZMP péceli nagyközségi bi­zottságához azzal a kéréssel, hogy lapunkban megjelenje­nek sorai. Kedves Elvtársak! Édesanyámmal együtt ez­úton szeretnék köszönetét mondani a péceli szocialista brigádoknak a nem remélt Iajándékért. Még ma is köny- nyes lesz a szemünk, ha arra gondolunk, amit értünk tettek. Összefogásuk, emberséges együttérzésük példa lehet a többi brigád számára. Amikor átadták nekünk az ajándéko­kat, a meghatottságtól alig tudtuk megköszönni a segítsé­get, ezért szeretnénk a Gödöllő és Vidéke hasábjain hálás kö­szönetét mondani a gyűjtési akcióért mindenkinek. Szendrei József Pécel ★ A nagyközségi pártbizottság hozzánk küldött leveléből ki­derült, hogy a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ, a TRITON Háziipari Szövekezet, a kórház, a Ruhá­zati Szövetkezet, a tanács dol­gozói, a Vegyesipari Szövetke­zet szocialista brigádjai, a Vasipari Szövetkezet és a költ­ségvetési üzem szocialista bri­gádjai — összesen tehát har­mincnyolc közösség dolgozói — gyűjtöttek össze társadal­mi munkában valamivel több mint tízezer forintot a moz­gásképtelen férfi és édesanyja támogatására. Az így össze­gyűlt pénzből 15 mázsa szenet, 5 mázsa tűzifát és egy televí­ziót vásároltak, a fennmaradó ÍIOO forintot pedig kettőjük­nek adták, hogy ezzel is köny- nyítsék helyzetüket. b. r. Az orvos naplójából (1.) Nincs szükség öngyógyításra Korábban már hírt ad­tunk arról, hogy november folyamán városunkban egészségügyi és fogá­szati hónapot tartanak; előadásokra, ankétokra, ve­télkedőkre is sor kerül. Az egészségügyi munkát a Gö­döllő és Vidéke is szeretné segíteni, a hónap esemé­nyeiről szóló tudósításokkal, egészségügyi cikkek közlé­sével. SALUS AEGROTI SUP- BAEMA LEX ESTO!, vagyis: a beteg gyógyulása legyen a legfőbb törvény! — hangzik örök aktualitásával az orvos számára a régi latin mondás. Az orvos igyekezetén túl azon­ban a beteg gyógyulását sok szubjektív és objektív ténye­ző befolyásolhatja: segítheti, gyorsíthatja, gátolhatja és el­odázhatja. Ilyen tényező pél­dául a beteg személye és egyé­nisége, az orvos és a beteg közötti kapcsolat, az orvosba és munkájába vetett bizalom, előírásainak pontos betartása, vonatkozzon az a gyógyszere­lésre, diétára vagy életmódra előírt rendszabályokra. Konkrétabban: melyek azok a hibák, amelyeken sokszor a beteg gyógyulása múlik? Kezdjük egy manapság na­gyon gyakran ismétlődő szo­kással: az orvosi vizsgálat mellőzésével, helyette a má­soktól kért vagy ajánlott gyógyszerek szedésével, vagyis az öngyógyítással. AZ ÜZEMBŐL HOZTÁK Sz. J.-né 53 éves nőbeteget ájult állapotban az-orvosi ren­delőbe. Feltűnően sápadt, aj­kai szederjesek, végtagjai hi­degek, nyirkosak, pulzusa alig tapintható, légzése szapora, fe­lületes, teste tele — nagy fol­tokban — piros kiütésekkel. A súlyos keringési zavar rende­zése után elmondja, hogy egy hete köhög, esténként beláza- sodik. Környezete pár nap múlva már nem bírja hallgat­ni köhögését. Chlorocid dra­zsét kapott. Naponta három szemet is beszedett. Az orvosi vizsgálat eredmé­nye: elégtelenül kezelt — illet­ve nem kezelt — tüdőgyulla­dás, súlyos gyógyszer-túlérzé­kenységen alapuló allergiás reakcióba keringés teljes ösz- szeomlásával. Ez az eset nem túlzás, sajnos, nem ritka ma­napság. Gyakran találkozunk ezekkel a kórképekkel, ami­kor az emberek az orvos megkérdezésé és vizsgálata nélkül meggondolatlanul bará­taik, ismerőseik tanácsára szedik egyre-másra a gyógy­szereket, csupán azért, mert az a bizonyos gyógyszer az ille­tőnek használt. MIÉRT TESZI azt egy lai­kus? Segíteni akar? Inkább beszélje rá a beteget az orvosi vizsgálatra, Erkölcsileg és jo­gilag is felelősek vagyunk az ilyen esetekben okozott egész­ségkárosodásért. A „nem ár­tani” elve manapság már nemcsak az orvosokra, hanem a laikysra is vonatkozhat, hi­szen olyan gyógyszerek birto­kában vannak, amelyekkel nemcsak gyógyítani, hanem súlyosan ártani is lehet. Ne fo­gadjunk el hát antibiotikumo­kat és ne is ajánljuk! Helyette vegyük igénybe az orvosi se­gítséget, és sok izgalpmiól, szenvedéstől kíméljük meg magunkat. Dr. Vámos János körzeti orvos (Folytatjuk) II. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1975. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Palástéi éve együtt Zöldül a vetés Pécelen A Rákosvölgye Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet péceli üzemegysége idejében befejez­te az őszi kalászosok vetését. A korszerű mezőgazdasági gép­parkkal ellátott részlegben ki­válóan szervezték meg a mun­kát. Földvári Sándor üzemegy­ségvezető, Csopják Tibor főag- ronómus és Besnyő Pál nö­vénytermesztési brigádvezető állandó vendége volt a határ­nak. Személyesen, irányították a betakarítást, a szántást, azt, hogy a vetőmag idejében a földbe kerüljön. Számukra az elmúlt hetek­ben nem létezett az a fogalom, hogy munkaidő. Nem volt va­sárnapjuk, hiszen ki kellett használniuk a kedvező időjá- | rás adta lehetőségeket. A kis létszámú üzemegységnek a munkák tervszerű megszerve­zésével igy arra is jutott ide­je, hogy, segítséget nyújtson a háztáji földeken levő termé­nyek betakarításához, a soron következő mezőgazdasági fel­adatok előkészítéséhez. A volt péceli Zöldmező Ter­melőszövetkezet tavaly egye­sült a nála jóval nagyobb bu­dapesti, XVII. kerületi Rákos­völgye Termelőszövetkezettel. A tagság egy része érthetően, kissé aggódva szemlélte az egyesülést. Különösen az ala­pítótagok köpött akadtak, alak végképp lemondtak a péceli lermelőszövetkezet jövőjéről. Am az időközben eltelt másfél év alatt bebizonyo­sodott, hogy a termelőszö­vetkezetben javultak a ter­melési eredmények, az egyesülés után nőtt a mun­ka hatékonysága. A Rákosvölgye Termelőszövet­kezet vezetősége — akik kö­zött több volt péceli vezetőségi tag is van — jól határozta meg a helybeli üzemegység felada­tait. Úgy döntöttek, hogy az első és a legfontosabb feladat a szövetkezet munkájában a mezőgazdasági vonások erősí­tése. Ehhez a péceli üzemegy­ség megfelelő gépeket kapott, tehát nagyban nőtt az egyes üzemegységek közötti munka- megosztás. A péceli részleg ma már ön­állóan dolgozik. Munkájával azonban továbbra Is segíti a tanács tevékenységét, s ez így van jól. Másképp nem is lehet­ne, mert hiszen az üzemegy­ség vezetői tevékenyen vesz­nek részt a község társadalmi életében. A főagronómus pél­dául a helyi sportkör vezető­ségének tagja, Földvári Sán­dor, a részleg vezetője pedig rendkívül gyümölcsöző kap­csolatot épített ki a különbö­ző tanácsi szervekkel és a hely­beli szövetkezetekkel. Miben nyilvánul meg ez a segítség? Abban például, hogy a szövetkezet üzemegysége al­vállalkozóként vesz részt az utak építésében. De nemcsak ők segítenek, hanem a Rákos­völgye Termelőszövetkezet más részlegei is. Lassan-lassan a személyes kapcsolatok is ki­alakultak. Dr. Szerván Márton, a Rákosvölgye Termelőszövet­kezet elnöke egyre gyakoribb vendége a péceli községi ren­dezvényeknek. így aztán jói ismeri a helybeli gon­dokat, s a lehetőséghez mérten igyekszik is segíte­ni azokon. így van ez a többi üzemegy­ség-vezetőkkel is. A kavicsbá­nya vezetője ma már legalább annyira szívügyének tekinti Pécel gondjait, mint néhány évvel ezelőtt a XVII. kerüle­tiek bajait. A kölcsönös segítségnyújtás alapja a munka. A péceliekről mindenütt a legnagyobb elis­merés hangján szólnak a Rá­kosvölgye Termelőszövetkezet vezetői. Különösen 'jók a ta­pasztalatai Kovács Istvánnak, a község határában levő ker­tészet vezetőjének, akinek ke­ze alatt több péceli is dolgo­zik. Gondok természetesen to­vábbra is vannak. Mind ez ide­ig nem sikerült például meg­valósítani azt a tervet, hogy a termelőszövetkezet Pécelen is árusítsa terményeit. A volt péceli termelőszövetkezet idős szövetkezeti tagjainak pedig sérelmük, hogy míg a korábbi években különféle szociális .juttatásokban részesültek, ad­dig idén erre nem kerülhetett sor. Gödöllő, Jókai u. 18. Kuckóavatás á nyári konyhában Az elmúlt tanévben részt vettem egy zászlóavató és-bontó rajgyűlésen, a Munká­csy úti iskolában. A Damja­nich raj tagjai hívtak meg az ünnepi eseményre. Még ma is élénken emlékszem Monori Mihály iskolaigazgatónak út- ravalóul mondott szavaira, amelyekkel az úttörőket kö­szöntötte. SF Mindezekre emlékezve ért­hetően nagy érdeklődéssel ol­vastam azt a néhány soros, ízlésesen megrajzolt meghívót, amely a raj Olimpia őrsének kuckóavatására invitált. Út­közben azon járt az eszem, mi is lesz ez a szépen hangzó kuc­kóavatás? Az iskola folyosóján közöl­te velem Raduly Sándor pe­dellus, hogy már várnak, s mi­re kimondta, már ott is volt Kecskeméti Miklósné. Azonnal indulunk, nyugtatott meg. Ácsorgás közben arra gondol­tam, vajon, hol lehet a kuckó, s biztos nótaszóval megyünk oda... Többen vágtunk neki az út­nak. Hol vannak az úttörők, tettem fel a kérdést? Hát azok már a kuckóban rendezgetnek, készülődnek. Érthetően nagy az izgalom, mert városunkban ez az első kuckóavatás. A kert­város utcáin haladtunk, taka­ros épületek között. A Jókai utcában, az egyik kapuban fel­tűntek az úttörők. Fogadóbi­zottság üdvözölt bennünket, majd kalauzolt a palatetős csa­ládi ház mögött épült nyári konyhába. Kabátainktól meg­szabadulva foglaltunk helyet a feldíszített helyiségben. Az ámulattól alig tudtunk szólni. A Jókai utca 18. szám alatt lakik családjával Korbeák Jó­zsef, a Városgazdálkodási Vál­lalat dolgozója. Felesége im­már huszonhárom esztendeje a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai üzemének munkása. Két gyermekük van, akik az őrssel összebeszélve fordultak a szülőkhöz kérésükkel, hogy adják át a nyári konyhát, ahol kitűnő örsi tanyát lehetne berendezni. így lett a nyári konyhából kuckó, amelyet a is tűzhely melege, tesz most kellemessé. sä Ahogy helyet foglaltunk, kezdetét vette a műsor. Az üd­vözlés után Kecskeméti Zita, őrsvezető jelentést tett Lencsés Csaba testnevelő tanárnak, az úttörőcsapat vezetőjének, aki néhány kedves szó kíséretében felavatta a kuckót, amely ez­után tizenkét kislánynak lesz állandó találkozóhelye. Lehet itt tanulni, szórakozni, őrsi foglalkozást tartani. A padlás­feljáróból máris bábszínház színpada lett, s lezajlott az el­ső előadás is, amiért a gyere­kek megérdemelt tapsban ré­szesültek. Több mint egy órán át tartott, a móka, miközben e sorok írója belelapozott az őr­si naplóba. Az egyik bejegyzést október 8-án, Szatmári Sán­dor, az isaszegi múzeum veze­tője tette. A Munkácsy úti is­kola Olimpia őrsének bátor hét tagja viharos szélben, gya­log megérkezett a múzeumba. Egy másik lapon a nagytarcsai falumúzeum vezetője, Molnár Lajos, tudatja az úttörőkkel, hogy a községeknek milyen ne­vezetességei vannak, és a mú­zeum, mikor tekinthető meg. Az őrs tagjai amióta felsőta­gozatosok, éves tervek alapján ismerkednek először a város­sal, majd a járással, végül a megyével. A kirándulások sok­sok szép élmény forrásai. Örömmel emlékeznek például arra, hogy amikor Valkóra ki­rándultak, és hazafelé jövet Gödöllő helyett az erdőn át Isaszegre érkeztek. i Az avató délutánon több­ször is felcsendült a lágy dalla- mú, kedves kuckóinduló, amelynek szövegét, maguk a gyerekek írták. A raj, s ezen belül az őrs fáradhatatlan szervezője: Kecskeméti Mik­lósné, leinek kezében egy szí­nessel megírt papírlapot fede­zek fel. Névsor van rajta. Mit mondanak ezek a nevek? A válasz: leik javítottak és miből év eleje óta. A névsorból kide­rül, kik az őrs tagjai: Antal Tünde, Balogh Ildi, Bujtás Nó- ri, Bujtás Évi, Kassai Melinda, Korbeák Erika, Mezei Ildikó, Ottinger Ildi, Skultétl Erika, Terényi Mónika, Tóth Esztetr és a tizenkettedik az úttörőve­zető: Kecskeméti Zita. Úgy gondolom, nem lenne ha­szontalan, ha az Olimpia kez­deményezése követőkre talál­na. Csiba József. A péceli határban már zöl­dül a vetés. A szép táblák az üzemegy­ség vezetőinek előrelátását és a szövetkezeti tagok szorgalmát dicsérik. A Petőfi utca végében pedig már épülnek azok a családi házak, amelyeknek tulajdono­sait a péceli üzemegység veze­tői nagyban segítették. Jutá­nyos építőanyagárakkal és fu- varkedvezménnyel véve le va­lamit a gondokból a leendő tu­lajdonosok válláról. K. I. TÖBB, JOBB VIZ Két kút készül A valkói nagyközségi közös tanács tervei közt szerepel a valkói és vácszentlászlói víz­mű építéséhez szükséges ter­vek elkészíttetése. Készül már a községek vízellátásának biz­tosításához szükséges két kút Az egyik a helybeli Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezei, a másik pedig a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat „ajándéka” lesz a községnek. A zsámboki vízmű fejlesz­tési munkálatai előrehaladott állapotban vannak. Az év vé­géig az eddig elvégzett mun­kák értéke megközelíti a hét­millió forintot. Megnyitó: szombaton László Lilla képei Október 15-én, szombaton délután fél egykor a járási hi­vatal nagytermében nyílik meg László Lilla, gödöllői fes­tőművésznő kiállítása. A mint­egy ötven alkotást — akva- rell-, tempera- és olajfestmé­nyeket, valamint grafikákat — felvonultató tárlatot dr. lo­sonci Miklós művészettörté­nész nyitja meg. A művek egy része Ausztriában, többségük pedig Gödöllőn, illetve a sza- dai szociális otthonban készült. A kiállítás látogatói több portréval is találkozhatnak a szombati megnyíló tárlaton. SPORT -+- SPORT + SPORT + SPORT KÉT ELTILTOTT JÁTÉKVEZETŐ Sok kiállítás, durvaság Már csak egy mérkőzés van hátra a gödöllői járási labda­rúgó-bajnokságból, a GEAC— Domony találkozó, amelyre va­sárnap 13 órakor Gödöllőn ke­rül sor. Augusztustól novem­ber közepéig a mérkőzések napjan több száz asztaltól hiá­nyoztak a déli ebédnél a sport- barátok, a szurkolók, a sport­körök és csapatok vezetői, va­lamint a játékosok. Voltak mérkőzések, amelyekről ké­sőbb úgy nyilatkoztak: „in­kább az ebéd”, s lehorgasztott orral, a nem várt vereség mi­att, bánatosan tértek haza. Nehéz elviselni azt is, ha be­csületes körülmények között szenved vereséget kedvenc csa­patunk. Hát még akkor mek­kora a szomorúság, amikor mindez bírói segédlettel törté­nik. Nem arról a néhány né­zőről van szó, akik minden kö­rülmények között kedvüket le­lik a játékvezetők ócsárlásá- ban, hanem azokról, akik tár­gyilagosan képesek végignézni a mérkőzést, s ítélni a bírók játéka fölött. Mert a nézők többsége érti,ji focit, sőt sze­reti is, és ezért még apróbb áldozatoktól sem riad vissza. Ilyen a vasárnapi korgó gyo­mor is. Hiszen a szurkolók többsége anyagi áldozattól, az utazás fáradalmaitól sem riad­va vissza, kíséri csapatát, akár­milyen távol játszik is az. Az igazi sportbarátok mindezért kevés ellenszolgáltatást vár­nak, mindössze sportszerű, bunda nélküli focit. Sportrovatunkban nem szok­tunk idézni korábban megje­lent írásainkból, tudósításaink­ból. November 7-én megjelent rovatunkból most mégis ide­kívánkozik ez a néhány sor, mégpedig a játékvezetők fe­gyelmi bizottsága döntése mi­att. „Egyik-másik játékvezető­vel kapcsolatban hangzottak el észrevételek. Néhányan nem álltak hivatásuk magaslatán...” És most a fegyelmi bizottság döntéséről ejtsünk szót. Varga István játékvezetőt 1976. július 1-ig eltiltották mindennemű mérkőzésvezetéstől, mert a ta­lálkozókon több alkalommal illuminált állapotban jelent meg. Maim Sándor játékveze­tőt 1976. augusztus 31-ig eltil­totta a mérkőzések vezetésétől a fegyelmi bizottság, mert több találkozóról maradt távol igazolatlanul. Mi magunk a történtekhez csak annyit fűzhetünk hozzá: jobb lenne, ha a jövőben nem várnának a szezonzárásig a fe­gyelmi bizottság tagjai, hanem hétről hétre mérlegre tennék a játékvezetők teljesítményét úgy, ahogy azt a kiállított já­tékosokkal teszik. Ez talán se­gítene megszilárdítani a fe­gyelmet. A szövetségi nap bevezetője az MNK-sorsolás volt, amely­nek következő fordulója vasár­nap 13 órakor lesz az első for­dulón sikeresen túljutó csapa­tok számára. A találkozó: Gal- gamácsa—Veresegyház, Mo­gyoród—Kartál, Isaszeg II.— Kerepes, Hévízgyörk—Kistar- csa, Túra—Honvéd Malínovsz- kij. MI TÖRTÉNT A BAJNOKSÁG FINÁLÉJÁBAN? GEAC—Veresegyház 1:3, v.: Ádám. A sportszerű, izgalmas mérkőzésen megérdemelten nyertek a harcosabb vendégek. Dány—Kartal 3:3, v.: Nérer. Félidőben 3:0-ra vezetett a Kartal, majd átvette a hazaiak kapkodó játékmodorát. Három kiállítás is történt a találko­zón. Két kartali és egy dányi játékos öltözött fel a.mérkőzés befejezése előtt. Honvéd Malinovszkij—Pécel 4:0, v.: Kassai. Jó játékvezetés mellett „szelíd” mérkőzésen a Pécel önmagát két kiállítással és két tizenegyessel sújtotta. Kerepes—Túra 3:1, v.: Kato­na. Káló János csatasorba állí­tása fordulatot hozott a kere- pesiek csapatjátékában. Káló gúnyos tapsért kiállítva. Bag—Kistarcsa 1:1, V.: Lász­ló. A döntetlen a hazaiak szá­mára hízelgő, A gólok — pa­rádés játékvezetés mellett — szabadrúgásból születtek. A kistarcsai csapatból Bara és Hegyi teljesítménye volt ki­váló. Zsámbok—Hévízgyörk 2:1, v.: Imre. Kemény, időnként durva mérkőzéshez vezetett az erélytelen játékvezetés. Galgahévíz—Domony 3:2, v.: Uzsák. Egyenrangú felek küz­delmében végül is a szeren­csésebb csapat nyert. A tabella állása: 1. Veresegyház 2. Kartal 3. Kistarcsa. 4. Bas 5. HMSE 6. pécel 7. Hévízgyörk 8. Dány 9. Galgahévíz 10. Zsámbok 11. GEAC li2. Túra 13. Domony 14. Kerepes 13 8 13 8 13 8 13 7 5 — 27-16 21 3 2 33-14 19 2 34-13 19 2 22-19 18 3 35-16 17 5 26-24 14 4 28-23 12 5 26-34 12 6 17-26 11 9 21-31 8 7 21-36 8 9 15-23 7 8 24-37 7 10 18-38 5 Ifibajnokság ös<zi végeredménye: 1. Kartal 11 11 — — 62-11 22 2. Kistarcsa 11 8 — 3 45-14 16 3. Veresegyház 11 7 1 3 51-17 15 4. Pécel 11 7 1 3 33-24 15 5. Ba? 11 6 — 5 56-30 12 6. Dány 11 6 — 5 30-21 12 7. Kerepes 11 5 — 6 32-40 10 8. Hévízgyörk 11 4 — 7 26-43 8 9. Domony 11 3 1 7 27-40 7 lo. Tara 11 2 1 8 16-50 5 11. Galgahévíz 11 2 — 9 16-51 4 12. Zsámbok 11 1 2 8 15-68 4 Cs. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom