Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
4 1975. OKTÓBER 26., VASÁRNAP Az NDK-dráma ünnepe Elérkezett az idő Jelentős bemutatóval készült a Nemzeti Színház az NDK- dráma ünnepére. A tervek szerint október 31-én kerül első ízben színre Heiner Müller Elérkezett az idő című drámája. A színművet most Tandori Dezső fordításában viszik a közönség elé, Peter Konwitschnynek, a világhírű Berliner Ensemble rendezőjének irányításával. A Ceglédi ősz keretében Klubvezetők találkozója Tegnap reggel különös sapkát viselő fiatalok egy csoportja hívta magára az utasok figyelmét a ceglédi vasútállomás peronján. A fejfedőkön ez a felirat díszlett: ceglédi Dózsa György Ifjúsági Klub. A fiúk, lányok a fogadó bizottság tagjai voltak, a szélrózsa minden TV-FIGYELŐ Dr. Agy visszatért. Hosszabb szünet után ismét megjelent a képernyőn Szabó Sipos Tamás teremtménye, a közkedveltségnek örvendő dr. Agy. Szívből örülünk, hogy viszontláthattuk: a korábbi sorozatban sokat tanultunk okos, világos magyarázataiból.. Erre számítunk most is. Annál inkább, mert a téma megint nagyon izgalmas : ezúttal az oktatásról, nevelésről lesz szó. Persze nagyobb összefüggésekből szemlélve. A szó szűkebb értelmében a Magyarázom a magyarázatainkat nem pedagógiai szakanyag. Majd látjuk persze. Lesz időnk rá, az új sorozat 13 részes. Oktalókrimi. Azt hittük, krimi ígérkezik. Jól is jött volna. A dr. W.-akta című NSZK-film azonban inkább valamiféle KRESZ-oktatásnak hatott. A film német alapossággal és didaktikusán arról beszélt, hogy ne hagyjuk az országúton halálra gázolt áldozatunkat, hanem jelentkezzünk a rendőrsében. A laboratóriumi vizsgálatok úgyis kiderítik az igazságot. Nem tudom, az efféle filmek megrendítik-e a felelőtlen autósokat. Erős a gyanúm, hogy nem. Abban viszont biztos vagyok, hogy azoknak, akiknek nincs szükségük efféle szájba- rágó oktatásra, az ilyen műalkotás — még ha megtörtént eseten alapszik is — halálosan unalmas. KRESZ-tanfolyamon oktatófilmnek talán még elment volna A dr. W-alkta. De a televízió milliós nyilvánossága előtt? Kár volt az egy óráért. Ezalatt kimoshattuk volna a beáztatott ruhát. Amiért érdemes. Még szerencse, hogy az NSZK-film után megvigasztalt a Művészeti Magazin. Mégsem veszett el teljesen a péntek este. Az új számban Rapcsányi László az Iparművészeti Múzeumból közvetített. Azazhogy nemcsak onnan. Miután az Üllői úti érdekes, szecessziós épületet bemutatta, és megemlékezett tervezőjéről, Lechner Ödönről, és a Szépművészetibe és a Nemzeti Múzeumba vitt át bennünket. Előbbiben a berliniek egyiptomi anyagát, utóbbiban a perui aranykiállítást néztük végig. Azután ismét visszatértünk az iparművészetibe, amelyet egyébként — nem tudni, miért — nem kedvel a tájékozatlanabb közönség. Pedig ott is van mit nézni. Időszaki kiállításaik frissek, érdekesek, mint a képernyőn bemutatott mostani is, 18 mai iparművésznő tárlata. A nézőket és a riportert Kovács Margit keramikus kalauzolta a kiállításon, okosan, kiemelve, hogy fölösleges a művészetben az alkotók nemét hangsúlyozni. Ez a műsor is azokhoz az adásokhoz tartozik, amelyekről eszébe jut az embernek, hogy a sok bosszúság ellenére is érdemes volt a televíziót föltalálni. Csontos Magda irányából, a megyéből és az ország több helyéről várták a klub vendégeit. A Ceglédi ősz kulturális eseménysorozata keretében a klub ugyanis kétnapos találkozót rendezett az ifjúsági klubok vezetőinek. Az állomás épületében működő utazó fiatalok klubjában fogadták az ötvennél több érkezőt. A vendégeket Balog György, az MSZMP városi bizottságának osztályvezetője köszöntötte. Jelen volt Simon István, a KISZ városi bizottságának titkára. Az állomás vezetői közül Szrapkóné Velkei Sarolta, a pártvezetőség titkára mondott üdvözlő szavakat és ismertette a klub működését. A vendégek rövid városnézésen vettek részt, majd a délutánt és az estét a jelentős társadalmi összefogással létesített Dózsa klubban töltötték, ahol meghallgatták a Kaláris együttes műsorát. Ezután kötetlen beszélgetés alakult ki a klubok munkájáról. Számos kérdés hangzott el, sok jó ötlet, módszer cserélt gazdát. Ma, vasárnap Hogyan politizáljunk a klubban? címmel dr. Polgár Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa tart előadást a találkozón. KISTARCSA Pályaválasztási gyárlátogatás Mint köztudomásúi, évek óta munkaerőhiánnyal küzdenek a hazai textilgyárak. Nem kivétel ez alól a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai üzeme sem. A gyár vezetői ugyan mindent megtesznek azért, hogy a fiatalokkal megszerettessék a textilszakmát, mégis igen kevesen jelentkeznek a gyárban munkára. A fiatalok körében végzett tevékenység egyik jól bevált eszköze a gyárlátogatások szervezése. Az első üzemlátogatást — újszerű kezdeményezésként — négy esztendővel ezelőtt szervezték. Azóta már — csak a gödöllői járásból — 16 iskolával építettek ki kapcsolatokat. Ennek keretében a végzős tanulókat évente egyszer gyárlátogatásra hívják meg, s a diákoknak nemcsak a termelési folyamatokat mutatják be, hanem ismertetik a nekik járó kedvezpaényeket is. Egyebek közt a továbbtanulás lehetőségeit: jelenleg is Sizép számmal járnak a gyári fiatalok — üzemi ösztöndíjjal — § 1 || ■ különféle szakiskolákra, egyetemekre. Legutóbb a budapesti Than Károly textilvegyipari szakközépiskola 29 végzős hallgatója látogatott Kistarcsára. Képünkön Bory Gáborné, a festőüzem vezető vegyészmérnöknője tájékoztatja a fiatalokat a gyár munkájáról. Tenni az emberekért, a tájért '& ., MU NKÁK • " 1 , "í tJ • * • . i - ' _• Ag - • ♦’«..rí' , _ ES MINDENNAPOK: '■ - ■ -V- v’ ■' ! Nem sok erdészt ismertem életemben, nem is tudom hát, miért őrzöm magamban a képüket: térdnadrág, vastag gyapjú harisnya, bakancs, zöldes-szürke zakó, hajtókáján tölgyfalevél; nyírott korszakán, tömött bajusz; szűkszavúság, tempós-nyugodt mozdulatok. Ez az elképzelt erdész egy lépést sem tesz a kutyája nélkül, nem dohányzik, mert kár lenne beszeny- myezni a tiszta levegőt, szenvedélyes vadász, de ha a felesége csirkét vág, kimegy a konyhából. Az én erdészem középkorú, ért a gombákhoz, és a gyerekeit homokfutón viszi a messzi községi iskolába. Hajnalban kél és korán fekszik, és a járási székhelyet is nyüzsgő-lármás metropolisnak érzi. Ilyesmi jár az eszemben, ha az erdészekre gondolok. Valentin Károly pedig mindennek az ellentéte. Ügy is mondhatnám: az élő cáfolata. Fiatal, nyurga mint egy kosárlabdázó, szakáll-bajusztalan, s az „őfelsége udvari vadásza” jelmez helyett pantallót, bordó pulóvert visel. Homokfutója nincs, Trabanton jár, a gombák közül jó, ha hármat-négyet ismer, vadászni tényleg szeret, de a csirkevágás elől sem szokott megszökni. Meg is főzi, ha kell. Ami pedig a nyüzsgő nagyvároshoz való viszonyát illeti: pesti fiú. Vadász akart lenni — Kéthetes koromban kerültem Budapestre, 1946-ban. Ezzel azt is elárultam, hogy az életrajzomat néhány tőmondattal elintézhetem: Mosonmagyaróvárott születtem, Pesten nevelkedtem, Sopronban végeztem az Erdészeti Technikumot, a katonai szolgálat után előbb Esztergomban dolgoztam, majd — 1968-ban — ide kerültem, Hernádra, a Március 15. Tsz-be. Nős vagyok, és két kislány apja, mert — mint tu<jja — okos embernek lánya van... — Büntetve nem voltam, külföldön rokonaim nincsenek — igyekszem kiegészíteni a kurta önéletrajzot, de Valentin Károly kijavít: — Büntetve tényleg nem voltam, de rokonaim élnek Csehszlovákiában. Négyszer voltam náluk gyerekkoromban nyaralni, s ezek után találja ki, melyik országba küldött ki ifjúsági delegációval jutalomüdülésre a KISZ Pest megyei Bizottsága? Nyert: Csehszlovákiába! Jót derülünk a véletlen szeszélyén, de bennem már percek óta motoszkál egy kérdés: hogyan lesz egy pesti fiúból — erdész? — Attól a családi előzménytől eltekintve, hogy apai déd- nagyapám is erdész volt, tulajdonképpen ez is véletlenül történt. Igaz, hogy már kis koromtól fogva szerettem a természetet, és gyerekfővel vadász akartam lenni, de hány gyerek szereti a vizet, az erdőt, a hegyet, hány fiúcska álmodja magát legyőzhetetlen, rettenthetetlen vadásznak anélkül, hogy valaha is vadász vagy erdész lenne belőle? Vele az történt, hogy az általános iskola elvégzése után édesapja elvitte az akkoriban alakult képességvizsgáló intézetbe. Jóeszű gyerek volt, különösebb hajlamok, szembetűnő tehetség nélkül, hátha az intézetben kiderítik: mit érdemes kezdeni vele? — Három napig foglalkoztak velünk, különböző manuális teszteket csináltunk, ügyességi feladatokat kellett megoldanunk, de még véletlenül sem akadt köztük olyan, ami a füvekre, fákra, szóval az erdőkre utalt volna. Csupán a harmadik nap végén volt olyan feladatunk, hogy nézzünk sokáig egy fehér papírlapot, majd meséljük el, mivel rajzolnánk tele. Én a természetről magyaráztam valamit, fenyvesekről, mókusokról, s akkor behívták az apámat, és azt tanácsolták neki, taníttasson erdésznek. ötszáz jelentkező közül válogatták ki Sopronban azt a hatvanat, akit felvettek. Köztük volt ő is. Egyéves gyakornoki idő következett ezután, majd újból felvételi vizsga, most már szigorúbb, mint az előző. Ismét megfelelt. Azt mondja, ez alatt az év alatt szerette meg igazán az erdő- gazdálkodást, pedig ez az idő arra is elegendő volt, hogy szétoszlassa az erdészéletről kialakult illúzióit. Minden munkát végigpróbált, a kézi talajelőkészítéstől a csemetekapálásig, a fakitermelésben való segédkezésig. A favágást nem próbálta: az rangos munka, szakértelmet kíván. „Gyökeret vertem" — Esztergomban hamar kitelt az esztendőm: újdonság volt akkoriban a termelőszövetkezeti erdész, nemigen tudtak velem mit kezdeni. Pest megyében viszont éppen akkor ismerték fel, hogy a tée- szekben is szükség van szakszerű erdőgazdálkodásra, hívtak — és én szívesen jöttem. Egy év múlva beléptem tagnak a szövetkezetbe. Később megnősültem, a feleségem is tsz-tag, szóval gyökeret vertem Hernádon. Szeretem ezt a községet, s az itteni embereket. Egyelőre a szövetkezet szolgálati lakásában élünk, de nem fogunk benne megöregedni... A gyökerek, amelyek Valentin Károlyt a hernádi homokhoz kötik, szerteágazóak. Újjáalakította a községi KISZ-t, majd megszervezte a termelőszövetkezeti ifjú kommunisták alapszervezetét. Kosárlabdacsapatot hívott életre, s olyannyira sikerült megszerettetni kedvenc sportját a hernádi fiatalokkal, hogy felküzdötték magukat egészen az NB III-as liga második helyére. 1971-ben a KISZ járási, két évvel később megyei végrehajtó bizottsági tagja lett. Négy esztendeje tanácstaggá és Örkény-Hernád-Pusztavacs-Táborfalva Nagyközségi Közös Tanácsa végrehajtó bizottsági tagjává választották. Az utolsó tanácsválasztáskor a nagyközségi tanács társadalmi elnökhelyettese lett. Cserháti Pál, a termelőszövetkezet elnöke azt mondja a fiatal erdészről: született közéleti ember, politizáló alkat. — Alighogy idekerült, hamar felfedeztük ezt a képességét, s egymás után bíztuk meg a különböző tisztségekkel: KISZ-titkár, tanácstag, KISZ Háromszáz versenyző Vácott Megkezdődtek a cementipari kulturális napok A Cement- és Mészművek t Ferenc, Garai Gábor, Váci Mihály és Soós Zoltán verseiből állították össze. kétévenként rendezi meg a cementipari kulturális napokat. A cementipari dolgozók idei, ötödik kulturális seregszemléjének az alapításának 900. évfordulóját ünneplő Vác adott otthont. Tegnap délelőtt a Madách Imre Művelődési Otthon színháztermében Végh József, a CEMÜ vezérigazgatója köszöntötte azt a több mint háromszáz versenyzőt, akik a lá- batlani és a selypi elődöntőn — a 10 gyár csaknem 10 ezer dolgozója képviseletében — kivívták a váci részvétel jogát. A kétnapos kulturális seregszemlén a művészeti csoportok, egyéni versenyzők üzemenként mutatják be produkciójukat, 13 kategóriában. Elsőként a lábatlani tánczenekarnak és a gyár versmondóinak tapsolhatott a népes közönség. A DCM héttagú irodalmi színpada Ez is a XX. század című műsorával aratott nagy sikert. A műsort Burányi Délután a tatabányai, a he- jőcsabai, a beremendi gyár és a cementipari gépjavító vállalat versmondóinak, énekeseinek, művészeti csoportjainak műsorát tekintették meg az érdeklődők. Este a DCM kultúrtermében vidám, zenés, táncos baráti találkozóra jöttek össze a vetélkedő részvevői. A mai délelőtt a gyermekeké lesz. Kilenc órától a gyermek szereplők mutatják be műsorukat. Ezenkívül ankétet rendeznek a versenyzők részvételével az amatőr művészeti mozgalom helyzetéről, fejlődésének lehetőségeiről. Délután a bélapátfalvai, a selypi és dorogi együttesek mutatkoznak be. Délután 5 órakor kerül sor a verseny díjkiosztó ünnepségére. R. L. Ligeti Károly versmondó verseny Tegnap Sződligeten, a Pest megyei KISZ-vezetőképző iskolán rendezték meg a Ligeti Károly versmondó versenyt. A 46 résztvevő közül első díjat Pollák Mihály (budai járás), a második díjat dr. Zimmermann István (monori járás), a harmadik díjat pedig Klim- mer Ilona (váci járás) nyerte, összesen hat díjat adtak ki. Érdekesség, hogy a további három helyezett Cegléd város színeiben vetélkedett. Szavalóverseny Foton Kedves színfoltja volt szombat délelőtt a Fóti ősz rendezvénysorozatnak az a Fót-Kis- alagon megrendezett szavalóverseny, amelyen kisdobosok és úttörők léptek a „világot jelentő deszkákra”. A szavalóversenyen a váci járásból több mint száz kisdobos és úttörő vett részt, a legtávolabbi községekből, Ácsáról, Püspökhatvanból, Pencről, Zebegényből. Verőcemarosról is eljöttek a pajtások. Huszonegy általános iskola küldte el versenyzőit. A verseny érdekessége volt, hogy vb-tag, társadalmi elnökhelyettes, meg a jó ég tudja, mi mindent nem raktunk a vállára. Ideje lenne most már egyet-mást levenni belőle: mielőtt a szakmai munkája, további fejlődése rovására menne. Nekünk ugyanis nagy terveink vannak vele és az erdővel. Kimutat az ablakon, Örkény, Űjhartyán irányába: — Űjhartyánnal, Újlengyellel és Örkénnyel közösen irányított erdőgazdálkodást tervezünk, s ennek Valentin Károly lesz a szakmai vezetője. A különböző, értékes erdőgazdasági gépeket egy termelőszövetkezet nem tudja megfelelően kihasználni, ezért kívánatos többnek összefognia. Meg azért is, hogy a szaporítóanyag előállítása, a csemetenevelés, a -telepítés, a kitermelés és a fa hasznosítása is gazdaságosabb, ha egyesült erővel végezzük. Nem kis területről van szó, 1000—1500 hektárnyi erdőt egyesítünk, s ez már talaj- és tájvédelmi szempontból is megkívánja az egységes irányítási-fejlesztést. Nőnek a gyerekek — A szakmai munkája mellett közéleti tevékenységet fejt ki, kosárlabdázik, vadászik — hogy jut minderre ideje? Egy kis bűntudattal válaszol: — A családi élet rovására. Pedig most már cseperednek a lányaim — öt-, illetve két és fél évesek —, s megkövetelik, hogy foglalkozzam velük. De hát tanulni is kell: másodéves vagyok a marxista esti egyetemen. Jó volna a szakmában is továbbtanulni, de az erdőmérnöki karon — egyelőre — nincs levelező oktatás. Talán előbb-utóbb felismerik a fontosságát. Ami pedig az elfoglaltságot illeti, a korábbiakhoz képest csökkent: a KISZ-titkárságot már leadtam, fiatalítottuk a vezetőséget. Idővel majd a kosárcsapatból is kiöregszem __ Le gfeljebb tíz éve van addig. Nyíri Éva a kiírásnak megfelelően kortárs költők verseit adták elő a versenyzők, többek között Váci Mihály, Simon István, Vihar Béla, Hollós Korvin Lajos, Garai Gábor, Rákos Sándor, Nemes Nagy Agnes gondolatait tolmácsolták. Bevezetőként Bállá József, a váci járási úttörőelnökség titkára és Rajkó Lajos veterán, a kisalagi pártszervezet titkára köszöntötte a részvevőket, majd elkezdődött a verseny. Külön zsűri előtt versenyeztek a kisdobosok és külön mondták el az úttörők a kötelező és szabadon választott verseket Minden versenyző Németh Kálmán szobrászművésznek A fóti dal születése című alkotásáról készült dedikált fényképet, valamint emléklapot kapott. A kisdobosok közül Benke Ildikó (Dunakeszi, 3. számú iskola) végzett az első helyen, az úttörők versenyében pedig Benkő Csilla (Fóti Gyermekváros) lett az első. Az első három helyezett az oklevél mellé értékes ajándékokat, könyvjutalmakat is kapott, s rajtuk kívül több pajtásnak adott a zsűri különdíjat, jutalmat. A szavalóverseny végén a rendezők és a zsűri tagjai elis merően nyilatkoztak a fiatalol teljesítményéről, hangsúlyozva a témaválasztás sokrétűségéi színességét, az átélést és költő gondolatokkal való azonosuló: sok szép' megnyilvánulását K. Gy. M. Édes anyanyelvűnk Sátoraljaújhely város tanácsa és más intézmények közös rendezésében az idén második alkalommal megrendezett Édes anyanyelvűnk verseny országos döntőjének ünnepélyes megnyitására szombaton került sor Sátoraljaújhelyen. Pénteken a részt vevő, ösz- szesen 56 középiskolás írásban nyelvhelyességi-nyelvtani feladatokat oldott meg. Az eredmények alapján szombaton húsz versenyző állt rajthoz, hogy nyilvános szóbeli vetélkedőn döntse el a helyezés sorrendjét. Az előadásokat 11 tagú zsűri bírálta el, amelynek díszelnöki tisztét Péchy Blanka szín- művésznő, érdemes művész, a Kazinczy-díj alapítója töltötte be, míg az elnöki tisztet dr. Bencédy József főiskolai igazgató látta el. A zsűri értékelését vasárnap Széphalom községben, Kazinczy egykori lakóhelyén tartandó ünnepségen hirdetik ki
