Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

iini A n ft/i II. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM 1975. OKTOBER 1., SZERDA A vállalatok nekigyiirkőznek Helyzetkép a hajrá előtt Október elseje van és ez a dátum a vállalatok, üzemek életében nemcsak egy új hó­nap kezdetét jelenti. Maguk mögött tudják az esztendő el­ső kilenc honapját és előttük van még három: az utolsó ne­gyedév. Fölösleges lenne bi­zonygatni, mi mindent jelent az év utolsó három hónapja a termelés számára. Köztudottan nagyon sokat. Már csak azért is, mert ilyenkor kezdődik meg az erők tervszerű összefogása, a módszeres munka, amit az üzemi köznyelv csak így ne­vez: a hajrá. Gödöllői vállalatokat keres­tünk fel tegnap, szeptember utolsó munkanapján. Kérdé­sünk így hangzott. „Hogy áll­nak, melyek most a legfonto­sabb teendők?’’ Karaván Kelefre A város legnagyobb ipari üzeme a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyára. Nagy Lajos, a vállalat főmérnöke: — Gondokkal teli kilenc hó­nap áll mögöttünk — kezdi —, s ez azt jelenti, hogy nem túl­ságosan látványos, de mégis eredményes esztendőre van re­ménye a gyárunknak. A vál­lalat idei — módosított — ter­melési terve 349 millfió forint, amelyet az esztendő első ki­lenc hónapjában sikerült tar­tanunk, sőt időnként még túl­teljesíteni is. — És a nyugati export? — Az idei év tőkés export­jának dollárterve 3,1 millió. Jelenleg két és fél millió dol­lár körül tartunk, s a megren­delések nemhogy fogynának, de nőnek. Az év hátralevő ré­szében több nagyobb szállít­mány is indul Gödöllőről Al­gírba, Indonéziába, Tuniszba és Irakba. Mind a négy keleti ország egy- és háromfázisú fo­gyasztásmérők megvásárlásá­ról kötött szerződést az Áram­mérőgyárral. — Van-e takarékossági terve a gyárnak? — Igen, méghozzá rendkívül részletes terve, amelyben az energiahordozóktól a csavarig minden megtalálható. Több terv is készült az elmúlt hó­napokban arról, milyen hazai vagy baráti országbeli anya­gokkal pótolhatnánk olyan nyersanyagokat, amelyeket ed­dig nyugati országikból hoz­tunk be. Ez a dolog már piac­kutatás is. De a takarékossági terv alapján került sor az anyagnormák rendezésére is. Vállalatunk részben önellátó. Hat-hétszer alkatrészt készí­tünk és a technológia felül­vizsgálatakor jó néhány eset­ben sikerült fél- vagy egyszá­zalékos any agme gtakar itást kiügyeskednünk. — Gondolnak-e már 1976- ra? Műszer a boncasztalon — Hogyne. A jövő év egyik legégetőbb feladata kielégíte­ni a hazad piac igényeit és — természetesen — tovább fo­kozni a nyugat felé irányuló szállításokat. A gyár jövőre 250 millió forintos hitelt ké­szül felvenni. Célunk az, hogy új gépek megvásárlásával és új üzemek létrehozásával nö­veljük a termelékenységet. Ennek az összegnek a fele a gödöllői Árammérőgyár re­konstrukcióját szolgálja. — Új gyártmány szerepel-e a tervek között? — Ezen a héten kerül „boncasztalra” a vállalat új fogyasztásmérőjének prototí­pusa. Ha kiállja a szakpróbá­ját, hamarosan megkezdjük a kísérleti gyártást és a sorozat felszerszámozását. A sorozat- gyártás 1976 első felében ta­lán meg is kezdődhet. így fest tehát a helyzet a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában Károm hó­nappal az esztendő befejezése előtt. Most lássuk, mi újság a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalatnál, amely létszámát tekintve kisebb ugyan, mint az Árammérőgyár, de munká­jára éppoly szükség van. Köz­tudottan a GÖFÉM a székes- fehérvári Ikarus Karosszéria- és Járműgyár egyik szállítója. Az autóbuszok utasterének szerelvényeit készítik a gödöl­lői vállalatnál. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója: — A gondokkal kezdeném: úgy tűnik, az év utolsó ne­gyedévében is lesz anyaghiány. Késve kapjuk az alumínium­tömböt, s ez bizony lassítja a munkát. Öntöde Veresegyházon — Milyen a vállalat idei termelési terve? — Ötvenmillió forint, amelyből valamivel több mint 38 milliót már teljesítettünk. Segített ebben az év közepén elfogadott takarékossági terv is, amely bizonyos energiahor­dozóknál és segédanyagoknál 3 és 5 százalék közötti meg­takarítást irányozott elő. Tíz­pontos üzemszervezési tervünk is megvalósulóban van, bár nehezen oldható meg a gyár­tás során^ keletkező fémhul­ladék szétválogatása. Az ide­gen anyagokkal keveredett, szennyezett fémhulladékot pe­dig köztudott, hogy olcsóbban veszik át. — Mi újság Veresegyházon? — A vállalat új öntödéjében egy kokillasor már megkezdte a próbaüzemelést. Az idei év­ben szeretnénk kitelepíteni gépi présöntő részlegünket és erről már javában folynak a tárgyalások. r- Mekkora üzemet tervez­tek a nagyközségbe? — A szociális létesítménye­ket úgy terveztük és építettük meg, hogy azok 100 dolgozó kiszolgálására legyenek alkal­masak. Az első lépcsőben ter­mészetesen csak a gödöllői ön tödé 40 dolgozója kezdené meg a munkát Veresegyházon, s a százas létszám elérésére 1977 előtt nincs remény. Ezért nem is tervezzük. — A Gödöllői Fémtömeg­cikkipari Vállalat veresegyhá­zi öntödéje idővel tehát 100 dolgozó számára biztosít ke­nyérkereseti lehetőséget. Javá­ban épül már a ma még csak tervekben szereplő öntöde egyik új üzemrésze: a homok­öntő üzemrész. A munkálatok jelenlegi üteme arra enged kp vetkeztetni, hogy az új üzemrészt az építők az év vé­gére befejezik. Berkó Pál Vízszünet Október elsején hét és ti­zenkét óra között, október 15- én pedig hét és tizenhét óra között az Elektromos Művek hálózatkarbantartást végez a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gödöllői telephelyén. Tekintet­tel arra, hogy e karbantartá­si munkákhoz áramtalanításra van szükség, Gödöllő néhány területén részleges vízhiány­nyal kell számolni. „Szökevények” a kiskartali erdőben Az elmúlt napokban megye- szerte gyakorlatoznak a mun­kásőrök. Számot adtak arról, hogy az egész évben tanúit el­méleti ismereteket konkrét föladatok végrehajtása során miként tudják alkalmazni. Ez­úttal a megyei szinten kétszer is kiváló címet elért gödöllői Kobzi János városi-járási munkásörzászlóalj gyakorlatán vettünk részt a kiskartali er­dőben. Ismét bebizonyosodott: a munkásőrök tetfcrakészsége, aktivitása kifogástalan. Éjfél után egy óra. Fehér Bála egységparancsnok figyel­mesen végighallgatja a lét­számjelent ást, majd közli a pontos harcfcladatot az alegy- ségparancsnokkal. A feltétele­zések szerint kilenc fegyveres „szökevény” bujkál a járás te­rületén. Közülük egyet mene­külés közben sikerült elfogni. Az egységparancsnok közti a kutatás menetét, harcrendjét, s arra kéri beosztottjait: lehe­tőleg élve fogiák el az üldözöt­teket. Felhívja a figyelmet arra is, hogy az erdőben ne­héz, szakadékokkal tarkított a terep, s így mindenki foko­zottan ügyeljen saját maga és társai testi épségére. Egy óra negyvenöt perc: Az alegységparancsnokok jelen­tik: a szolgálati csoportok be­vetésre készen állnak. Éjjel két óra. A kutatócso­portok elfoglalják harcrendi helyüket, a környéken fél állí­tott ellenőrzési pontokon a gö­döllői városi-járási rendőrka­pitányság őrszemei — munkás­őrökkel közösen — igazoltat­ják az áthaladó gépkocsikat, teherautókat. Hajnali két óna ötven perc. A törzs harcálláspontját tele­píti, s felkészül1 az akció vég­Megbeszélés — üldözés közben. varja az adó gombját, össze­köttetést keresve: „Itt Játékér­me 38-as! Jelentkezem, vétel!”. S aztán néhány per­cen belül tisztán, érthetően hallható az éteri válasz az er­dőben állomásozó hívott féltől: „Játékérme 38-as! Itt játékér­me 37-es! Jelentkezem, vétel”!. Hajnali három óra húsz perc. Teljes sötétségben, méte­res kukoricásban levő tisztá­son az ellátó szakalegység Martinak Ferenc zászlóaljpa- rancsnok ellátóhelyettes veze­tésével hozzákezd három nagy méretű sátor felállításához. Az alegység tagjait — köztük Nagy Sándort, a galgamácsai összefogás Termelőszövetke­zet kubikosát, Lányi Józsefet, a Galga menti víztársulat mű­vezetőjét és az aszódi Durucz Pált, a tahi Kék Duna Szak- szövetkezet vasbetonszerelőjét — egyáltalán nem zavarja az azonban Lőállásbán, a „szökevényekre” várva. Barcza Zsolt felvételei rehajtására. Gyenge holdvilág­nál a híradósok rekordidő alatt felállítják a rádióállomásukat. Még be sem fejeződött a sze­relés, de Sziráki Mihály, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatástechnikai cso­portvezetője és Mglnár And­rás, a mogyoródi Arany János Termelőszövetkezet elnökhe­lyettese — a község párttikára — szinte megállás nélkül csa­ÉRTESÍTÉS A GÁZ-FELHASZNÁLÓKNAK A Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalót Szolnoki üzemegysége ezúton is tájékoztatja önöket, hogy a Gödöllő, Szabadság u. 31. szám alatti pébégóz-hibabejelentő helyiségét megszünteti. A továbbiakban az előforduló hibákat a helyi pébégáz-cseretelepeken (Gödöllő, Blaháné u. 164. szám alatt és a vásártéren) kell bejelenteni. A szolgáltatással kapcsolatos egyéb észrevételeket írásban, személyesen az alábbi címen lehet benyújtani: Szolnoki üzemegység flGAZ Pest megyei Kirendeltsége Budapest V., Alpári Gyula u. 4. Levélben a következő címre kérjük elküldeni: Szolnoki üzemegység TIGÁZ Pest megyei Kirendeltsége Budapest VI., Majakovszkij u. 98/a. Bejelentések telefonon: 383—579, 383—534. Reméljük, hogy a megváltozott körülmények a későbbiekben nem okoznak gondot önöknek, és szolgáltatásainkkal továbbra is rendelkezésükre állhatunk. TISZÁNTÚLI GAZSZOLGÁLTATÓ ÉS SZERELŐ VÁLLALAT SZOLNOKI ÜZEMEGYSÉGE Közműveseik a telkeket Az utolsó telek is gazdára lelt Nagytarcsa újonnan par­cellázott belterületén 1975 első félévében. A tanács szinte a telekeladásokkal egyidőben megkezdte a terület közműve­sítésének előkészületeit. Mintegy 70 ezer forintnyi értékű társadalmi munkával ezernégyszáz méter árkot ás­tak ki a pótvezetékek elhelye­zésére, melyekbe a Pest me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat rövidesen megkezdi a vezetékeik beépítését. A jó lakáshoz azonban nem­csak víz, hanem villany is szükséges. Ennek érdekében is megtették az első lépéseket a nagytarcsaiak. Elkészültek a tervei a hálózatbővítésnek, s az ezzel kapcsolatos rekonstruk­ciónak. A tervek szerint 1976 első negyedévében a villany­vezeték-építő munkások is megérkeznek. A szükséges munkák elvég­zése után a községi tanács megállapítja a közműfejlesz tési hozzájárulás mértékét, ez­után lesz az újonnan parcel­lázott terület Nagytarcsa szer­ves része. A községnek ezen a részén jelenleg hetven család lakik A területnek mintegy fele tel­jesen beépült, nyolcvan száza­lékán szinte naponta növeked­nek a házak falai. A községi tanács titkárának asztalán fe­hér-fekete betűs kistáblák hal­mozódnak,. Látogatásunkkor éppen postázták az új terület lakóinak az utcatáblákat. A Petőfi, a Széchenyi, a Bocskai út régebbiek folytatása, s tel­jesen új utcaként nyílik meg a Dózsa György és az Ady Endre út. —őr— AURORA 75 Robinson Tatán Az orosz-szovjet irodalom műveinek bemutatásával az Auróra ’75 címen meghirde­tett országos versenyen mé­rik össze erejüket az amatőr színjátszók és versmondók. E nagyszabású vetélkedő elő­döntői a jövő hónapban kez­dődnek. A Győr-Sopron, Ko­márom és Pest megyei amatő­rök területi döntőjét október 4,-én és 5-én tartják. A szom­bat-vasárnapi bemutatókra a Komárom megyei művelődési központban, Tatán kerül sor. Járásunkból az Auróra ’75 pályázatra a veresegyházi Vá­ci Mihály Művelődési Központ Forrás irodalmi szin,pada je­lentkezett. A szombati bemu­tató előadáson Ilf—Petrov: Hogyan született Robinson? című mű színpadi változatá­val lépnek pódiumra. időpont és a környezet. E kis közösség civilben is jól isme­ri egymást, könnyen és ponto­san dolgoznak. Az. eredmény: nehéz terepviszonyok közepet­te is a megadott normaidőn belül felállítják a sátrakat. Hajnali öt óra. Elhangzik a parancs: „Indul az akció!" Az előre meghatározott tervek szerint a kutatócsoportok meg­kezdik a kiskartali erdő átfé- sülését. Hajnali öt óra harminc perc. Rádión érkezik a jelentés »pa­rancsnokságra: nyomokra buk­kantak, s folytatják a nyolc bujkáló fegyveres szökevény felderítését. Hat óra tíz peri. Felkelepel az első géppisztolysorozat. Két szökevény megkísérel kitömi, az erdőt szorosan körülvevő zárócsoport láttán megadják magukat. Hat óra harminc perc. Űjabb átfésülési akció indul. Az erdő'közepén található sza­kadék mellett rövid tűzharc­ban ismét elfognak egy bandi­tát. Hét óra tíz perc. Négy álca­ruhás szökevény tör ki az er­dőből. Villámgyors mozdula­tokkal ködgránátokat szórnak a zárólánc tagjai közé, s így sikerül egérutat nyerniük. A nyílt mező felé menekülnek, s ekkor elhangzik az újabb pa­rancs: „Be kell vetni a tarta­lékot is!” Az idevezényelt al­egység másodpercek alatt el­zárja a menekülés irányát. Bekerítik az üldözötteket, akikre géppisztolyok szegeződ- nek: magasba emelik karjukat, s megadják magukat. Hét óra ötven perc. Minden erőt az utolsó, még szökésben levő elfogására összpontosíta­nak. Az alegységek feltétele­zett tartózkodási helye, az er­dei homokbánya felé indul­nak. S a szoros gyűrűből nincs menekvés: tűzharcban ártal­matlanná teszik az utolsó rej­tőzködőt is. Nyolc óra. Vége a gyakor­latnak. A munkásőrök körle­teikben gyülekeznek. S bár ezen az éjszakán nem volt csí­pős hideg, valamennyiük szá­mára jólesik a meleg tea. A gödöllői gyakorlatot meg­tekintette dr. Faragó Elek, a Pest megyei munkásőrség pa- rancsinoka, Kis Emil, a gödöl­lői járási pártbizottság első titkára, Plutzer Miklós, a vá­rosi pártbizottság első titkára, valamint Mihály István rendőr alezredes, a gödöllői városi­járási rendőrkapitányság ve­zetője is. Dr. Faragó Elek elismerőleg nyilatkozott a látottakról. — Csak a legjobbakat mondhatom a gödöllői mun­kásőrök gyakorlatáról. Lelki- ismeretesen, odaadóan telje­sítették feladatukat, s párt­megbízatásukat kifogástalanul ellátják. Most, hogy megye- szerte véget értek már a gya­korlatok, közölhetem: az össz­kép kedvező, s a résztvevők jól hasznosították a gyakorlat­ban is az elméletben tanulta­kat. Tennivalónk is akad: a jövőben elsősorban a szerve­zettség és a szakszerűség te­kintetében előrelépnünk. A gödöllői városi-járási Kobzi János munkásőrzászló- alj ismét bizonyított: nem vé­letlenül tartoznak megyei szinten a kétszeres kiváló cí­met elért egységek közé. Falus Gábor // Hálverseny" a tóparton Erdőkkel és szőlőkkel Porí­tott dombok koszorújában kéklik a domonyvölgyi víztá­rozó, az Aszódi Sporthorgász Egyesület vízterülete. Három évvel ezelőtt alakult meg a hetven tagot számláló egye­sület; szívesen töltik szabad idejüket azóta is a vadregé­nyes, széles nádfallal szegé­lyezett tavon. Sajnos, a tava­szi haltelepítés — a tó ala­csony vízállása miatt — el­maradt. Ezért az idén keve­sebb halat zsákmányolhattak a horgászok. De akadnak olyan kitartó, ügyes és szerencsés pecások, akiknek a fogási nap-, lóban bejegyzett ez évi hal­mennyiségük meghaladja a száz kilót. Egy-két kapitális ponty és süllő is szerepel a zsákmány­listán. Az eddig kifogott leg­nagyobb ponty nyolc és fél kiló volt, míg a legnehezebb fogassüllő súlya meghaladta a négy kilót. Az egyesület tagjai a közel­múltban rendezték meg az 1975-ös év halfogó versenyét. Tizenhat felnőtt és öt ifjúsági versenyző nevezett be, s vett részi a háromórás közdelem­ben. A szerencse (és talán a tu­dás is!) ismét a tavalyi baj­noknak, ifj. Sztrecska István­nak kedvezett, aki szép pon­tyot fagott, és 1751 pontos teljesítménnyel az első helyre került. A második Szalai Jó­zsef, a harmadik Márta Árpád volt. Az ifjúságiak versenyé­ben Hegyvári László 242 pon­tos eredménnyel bizonyult a legjobbnak. Az ünnepélyes díjkiosztáson mind a négyen értékes horgászfelszerelést ve­hettek át. Abban a reményben, hogy a jövőben még nagyobb fogásukkal örvendeztetik meg szűkebb családjukat és a sporthorgász egyesületet. (E reményben csupán a halak nem osztoznak.) A. L 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom