Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

xMiimt

1975. OKTÓBER 19., VASÄRNAP

Tiéd a táj, tiéd az arca...”

Pest megye versekben

ja, tájegysége a megyének, amely valamiképpen ne kapna hangot, helyet a kis kötetben, amely Ráckevétól Visegrádig, a Galga- parttól Szentendréig, Nagykőröstől, Ceglédtől Budakalászi g, Fót, Dabas, Öcsa, Monor vidékétől Diósdig mutatja, hogy költői témában, gondolatban, közölnivalóban mi mindent inspirált már e megye.

A szerkesztő Baranyi Ferenc átgondolt munkáját dicséri a kötet szerkezete, a válogatás, a versek hangulati sorrendje, amellyel nem ragaszkodott filológiai kötöttségekhez. Egy cél vezette: minél sokszínűbben fölmutatni versekben Pest megyét. Az csak külön öröm, hogy a költők között olyanokat is találunk, akik nemcsak írnak a megyéről, hanem itt is élnek, alkotnak. Ők látják legjobban a változást is, mely — Csuka Zoltán szavaival élve — embereb b arcú tájat formált itt. Intve is egyben: „Vésd hát eszedbe múltadat, / jövődet ne feledd: j tiéd a táj, tiéd az arca, / és egyre emberebb”. VT indenképpen szép vál- iu lalkozás e minikönyv, amelyet hadd tekintsünk ezúttal kezdetnek, ízelítőnek, semmiképpen sem tel-' jességnek, hiszen bizonyára útnak indítói sem annak szánták. Léphetünk ugyanis még tovább, amire utal e mostani kötettel kapcsolatos egyetlen hiányérzetünk is: több verssel lehetne, kellené szólni a máról, napjainkról. Várat még magára olyan átfogó munka is, amely megfelelően mutatná be, milyen irodalmi, költői munkásságot mondhat magának a mi megyénk. Ám ez későbbi (bár remélhetőleg nem sokáig húzódó) »feladat, most

e Vtfis^ailndeKakamelynek különben készítéséből is részt vállaltak Pest megyei kezek. Az ízléses előállításban a budapesti Egyetemi Nyomda mellett a Váci Nyomda is közreműködött.

L. Z.

Gyümölcsöző együttműködés Magyar—szovjet tanácskozások a felsőoktatás feladatairól

Tovább fejlődnek a gödöllői egyetem és a moszkvai Tyimirjazev Akadémia kapcsolatai

Hétfőn kezdődik Miskolcon a magyar és a szovjet felső- oktatási intézmények, főiskolák és egyetemek rektorainak több napos tanácskozása, melynek célja, hogy az intézmények vezetői kölcsönösen tájékoztassák egymást az oktatónevelőmunka eredményeiről, megbeszéljék és összehangolják a közös tennivalókat.

A vitaindító előadást magyar részről dr. Polinszky Károly oktatásügyi miniszter, szovjet részről N. F. Krasznov, a felsőoktatásügyi miniszter első helyettese tartja a szovjet, illetve a magyar felsőoktatási intézmények időszerű feladatairól. A tanácskozáson a közvetlen kapcsolatok értékelésének és továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről is hangzik el előadás.

Együttműködési szerződés

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemet dr. Lőkös László egyetemi tanár, rektorhelyettes képviseli a tanácskozáson. Az eseményről és az egyetem szovjet testvérintézményeivel való kapcsolatáról az alábbiakat mondja:

— A miskolci tanácskozáson a felsőfokú oktatási intézmények időszerű feladatainak tárgyalása során a felsőoktatás korszerűsítésének kérdéseit, a hallgatók kommunista nevelésének, s ezen belül a marxizmus—leninizmus oktatásának időszerű feladatait, valamint a felnőttoktatás és képzés teen- ~dőit beszéljük -meg. A konferenciára a szovjet agrár-felsőoktatási intézmények rektorai mellett a szovjet mezőgazda- sági minisztérium képviselőit is meghívták.

— Egyetemünknek a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiával, valamint a

moszkvai Hidromeliorációs Intézettel van gyümölcsöző kapcsolata. A Tyimirjazev Akadémiával elsősorban a mezőgazdasági kar, a Hidromeliorációs Intézettel pedig a gépészmérnöki kar tartja a kapcsolatot. A Tyimirjazev Akadémiával az 1976—80-as évekre barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk. Az együttműködési szerződésben egyebek közt az oktatói cserék, a közös konferenciák és a közös publikációk kérdését rögzítettük.

Kutatási program

— A háromnapos miskolci tanácskozás után ellátogat egyetemünkre P. P. Vavilov professzor, a Tyimirjazev Akadémia rektora, akivel a jövő év munkatervét beszéljük meg. Ezután írjuk alá a közös megállapodást. Javaslatainkat már elkészítettük. Jelentős helyet kap bennük a közös kutatómunka folytatásának és kiszélesítésének, valamint az egyetemi hallgatók termelési gyakorlatának kérdése. A két intézmény között az a gyakorlat alakult ki, hogy a magyar egyetemisták egy csoportja a Szovjetunióban, a szovjet fiatalok egy csoportja pedig Magyarországon vesz részt gyakorlati munkán.

— A közös kutatásokban a

következő témakörök szerepelnek: állattenyésztésben a

szarvasmarha hústermelő képessegének viTfcgálatá,' a mezőgazdasági ökonómia kérdései közül a vállalati rendszerek szervezése és az alapvető ökonómia kérdései. Kutatjuk az intenzív műtrágyázás és kémiai növényvédelem hatásának, valamint a folyékony összetételű műtrágyázás agrokémiai problémáit is. A talajtanban a Talaj tápanyag-mozgás és kilúgozódás vizsgálatok drénvizekben című témakör szerepel.

— Természetesen ezek csak a ml egyetemünk javaslatai. A megegyezés után kerül sor a munkabizottságok megbeszéléseiig, aholj, részletesen kidolgozzák a szerződésben lerögzített tudományos kutatási feladatok tematikáját.

Kiadványok cseréje

— A publikációk és oktatási kiadványok — egyetemi jegyzetek, tankönyvek — cseréjét is fokozni szeretnénk a következő évben.

— A hivatalos tárgyalások után Vavilov professzornak megmutatjuk egyetemünket, a tanszékeken és a tangazdaságban folyó munkát, s látogatása során találkozik majd egyetemünk professzoraival is.

K. Gy. M.

Ferenczy Béni virágai

Ez volt a címe annak a hangulatos emlékestnek, amelyet a szentendrei Ferencz Múzeumban a. művésznél szenteltek. A múzeumi pénte. esték sorozatának ezt az ese menyét a halhatatlan szobrás és grafikus alkotásai — bronz szobrai, plakettjei, akvarellje — között, Ferenczy Béni éh emlékét idéző környezetben tartották.

Az igényes műsor is méltó volt a művészhez és műveihez M. Várhelyi Vanda művészet- történész bevezetője után Ily- lyés Gyula, Nagy László, Csoó- ri Sándor, Somlyó György, Csák Gyula, Hubay Miklós Jánossy István, Toldalagi Pá. és Juhász Ferenc verseit, visz- szaemlékezéseit Csernus Mariann színművésznő, a Nemzeti Színház tagja zenei illusztrációkkal tolmácsolta, Bartók és Vivaldi-művek zenei aláfestésével. A falon a műsor címét adó vízfestmények, Ferenczy Béni kései művei: a Rózsacsokor és szarkaláb, a: Orgona és rózsa sötét háttérrel, a Piros filokaktusz felnagyítva, a Karácsonyi csokor é. a Ciklámenek.

A virágokról így írt Nag- László Ferenczy Béninek, ; szobrász és grafikusnak 7t születésnapján:

„Ecsettel is tündérkedik, ri koltoznak akvarellfoltjai. Vi rágseregek, virágfejek közi magasra tör a legszebb virág egy remekművű férfifej.”

V. G. P.

TV-FIGYELÓ

Fórum Bulgáriából. Mennyi

mindent tudunk és mennyi mindent nem tudunk Bulgáriáról. Arról például már mindenki hallhatott, hogy a szabadságharc bukása után Kossuth Lajos ott töltötte emigrációjának egy részét. De ki tudta, hogy Egressy Gábor, a színész is vele volt? Az sem lehet újság senkinek, hogy a testvéri szocialista országban a' felszabadulással, az új élet megteremtésével együtt fellendült az egyetemi oktatás is. De azt azért mégis meglepődve hallottuk, hogy — ezer lakosra számítva — ott van a legtöbb egyetemista, főiskolás.

Aki csütörtök este végignézte a Fórumnak Bulgáriáról szóló műsorát, az ötödik nemzetközi szijmot, annak nem kell

Szellemi ínségmunkásból főtanácsos

Amikor megismerkedtem Juhász Árpáddal, hirtelen arra gondoltam, hogy egyszer- már el kéne készíteni a becsületes kisemberek lexikonát is, amiből kimaradna Julius Caesar, Verdi és a többi nagyság, és csak azok kerülnének be — köztük Juhász Árpád is —, akik becsületes életük példájával, mindennapi, szorgalmas munkájukkal kiérdemelték.

Hogy miért tenném be Juhász Árpádot, a váci városi tanács adóügyi csoportjának vezetőjét a lexikonba?

Heti 16 pengő

Juhász Árpád 33 éve dolgozik ugyanabban az épületben. Szép teljesítmény ez, ebben a munkaerő-vándorlás zajával teli világunkban?

Azt azért nem mondhatom, hogy 33 éve dolgozik ugyanannál az intézménynél. Most ünnepeljük a tanácsok megalakulásának 25. évfordulóját, s a jogelőd, a városi adóhivatal már visszavonhatatlanul a múlté.

— Gimnazista koromban, a nyári szünetekben — mondja, a városi adóhivatalba szegődtem el dolgozni. Szellemi ínségmunkásnak hívtak bennünket, s emlékszem, fizetéskor a napszámosokkal együtt kaptam meg én is a béremet, a heti 16 pengőt. Úgy látszik, elégedettek voltak velem, mert a gimnázium ötödik osztályának elvégzése után adóügyi tisztviselőnek neveztek lei. Ez rettenetesen nagy dolog volt abban az időben.

—■ Mi lett a tanulással?

— Munkába álltam, mert kellett a pénz, s aztán magánúton érettségiztem. Hogy mi volt a munkája akkoriban egy adóügyi tisztviselőnek? Rengeteg külszolgálat, helyszíni szemlékre jártam, méltányossági kérelmeket bíráltam el, végrehajtóként is dolgoztam.

— Milyen sztorit akar maga abból a múltból? Egyszer egy részeges, iszákos fuvarosnál adóbehajtás és foglalás közben valaki leütött. Ma sem tudom, ki volt.

— Azt kívánja tőlem, hogy vonjak párhuzamot a régi adóhivatal és a tanács munkája között. Régen nem néztek, nem mérlegeltek semmit.

,

MUNKÁK

ÉS MINDENNAPOK;

Ha valaki tartozott, adóhátraléka volt, kíméletlenül behajtották rajta, fizetnie kellett. Manapság humánusak vagyunk. Az elmúlt 15 évben egyszer sem fordult elő, hogy a mulasztást elkövető állampolgár lefoglalt holmijait el is kellett volna szállítani a lakásból.

Család és hobbi

A beszélgetés most abbamarad, ismét visszatérünk a mába. Arról faggatom, hogyan alakult napjainkban az élete.

— Későn nősültem, 35 éves koromban. Van egy 14 éves fiam. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet élünk. Mi a hobbim? Fénylcépezés, bélyeggyűjtés, képzőművészet. Szeretek múzeumokba járni, szeretek utazni. A szocialista országokat már bejártam, de voltam Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is. Mindenütt a múzeumok, képtárak vonzottak. Elvégeztem a közgazdasági technikumot, a marxizmus— leninizmus esti egyetemet, s szinte minden évben részt vettem különböző szakmai tanfolyamokon, továbbképzéseken. 1971-ben a Pénzügy minisztérium kiváló dolgozója lettem, törzsgárda aranyfokozatom van, tavaly pedig főtanácsosi rangot kaptam.

— Es a régi munka, az ügyfelek, az adófizető polgárok?

— A mi szakmánkban nar gyón jó emberismerőnek kell

lenni. Ahány ügyfél, annyiféle típus. Amikor ide belép, rögtön tudjuk, mit akar.

Ügyfelek és rendeletek

— Ha most felkérnék, hogy vegyen részt törvények, tanácsi rendeletek alkotásában, mit terme, milyen rendelkezéseken változtatna?

— A gépjárműadó behajtása rendkívül sok gondot okoz. Szaknyelven fogalmazva az évközi vétel és évközi eladás problémája nem teljesen tisztázott. Az eladó fizeti továbbra is az adóit, a vevő sokszor kibújik a fizetés alól. Már a második, harmadik tulajdonosnál van a kocsi, mi még mindig az eredeti, a nálunk bejelentett tulajdonoson próbáljuk behajtani az adót. A rendeletek nem adnak módot arra, hogy a vásárlást követően az új tulajdonosra tegyük át egyértelműen a terheket. Ezen feltétlenül változtatni kéne.

A másik elképzelésem a jövedelemadóval kapcsolatos. Az ember igazságérzete sokszor lázadozik a mostani gyakorlat miatt. Arról van szó, hogy ha valaki másodállást vállal, évi tizenkétezer forintos jövedelem után 6 százalékos adót fizet. Igenám, de két-három másodállást is vállalhat és 36 ezer forint után is csak 6 százalékot fizet az államkasszába. Ilyen nagy jövedelem esetén már a progresszivitás elvét kellene alkalmazni.

— Alkalmanként találkozunk pénzéhes, harácsoló emberekkel is. Hogyan látja ezt az adóügyi szakember?

— Mi rendszeresen vizsgálatokat tartunk és megköveteljük, hogy mindenki tegyen eleget jövedelem- és forgal- miadó-befizetési kötelezettsétovább magyarázni, hogy bár hosszú évtizedek óta nyaranta tízezrével utazunk a természeti szépségekben is változatos, gazdag országba, tényleg bőven van még megismerni-, la- nulnivalónk. A Fórum azt bizonyította, hogy a magyar tévénézőkben az ehhez szükséges érdeklődés megvan. A kérdések nagy száma — a posta adatai szerint 750. .érkezett a,televízióhoz — és' tartalma egyaránt ezt az őszinte tudásvágyat, eleven tájékozódási készséget tükrözte.

A válaszokban sem találkozhattunk üres formalitásokkal. Sztojan RadeV, a budapesti bolgár kulturális központ igazgatója, Ivan Szolovkov, a bolgár televízió igazgatója, Andre> Lukanov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Lju- bomir Levcsev költő, Violetta Donévá színésznő, Zsivkov Milánon jogászprofesszor, Liljana Tomova atléta, világbajnok és Kiril Kralev, az egyik agráripari komplexum elnöke, őszintén, legjobb tudásuk szerint válaszoltak a néha valóban nehéz kérdésekre.

Sugár András, a Fórum higgadt és határozott műsorvezetője a vendégek bemutatását arra is felhasználta, hogy nálunk ismeretlen fogalmakat tisztázzon. Magyarországon nincs se agrár-ipari komplexum, se olyan állami, társadalmi szerv, mint Bulgáriában a Művészeti és Kulturális Bizottság, amelynek Ljubomir Levcsev az elnöke. Nagyon jó, hogy az adás — lehetőségein belül — ezzel is foglalkozott.

A Fórum másfél órája kellemesen és tanulságosan telt el. Sok újdonságot tudtunk meg Bulgáriáról és sok mindenre lettünk kíváncsiak.

Nem l’gäZi ŐSZ. Nem sikerült igazán őszi hangulatot teremtenie az ősz című irodaim: zenei összeállításnak. Az még hagyján, hogy az alcím bürokratikus nehézkessége — Műsor egy évszak kapcsán — sehogyan sem harmonizált az adás lírai törekvéseivel. Ezt még valahogy elviseltük volna. Az igazi bajt az összeállítás egyenetlensége okozta. Karakterben, jellegben és színvonalban nagyon hullámzott a műsor. Belekerültek olyan számok is — a versmondó-paródia például —, amelyek sehogyan sem illettek az őszhöz. Egyszóval egy kissé izzadva, erőlködve — és emiatt szinte teljesen hatástalanul — beszélt a műsor az őszről.

A szerkesztőknek, rendezőknek láthatólag nem volt erről a csúnya-szép évszakról semmi érdemleges mondanivalójuk.

De akkor miért került műsoruk a képernyőre?

Csontos Magda

gének. A helyszínen ellenőrizzük a műhely kapacitását, az alkalmazottak foglalkoztatottságát, és szabálysértési eljárást indítunk, illetve feljelentjük a pénzügyőrségnél a törvény ellen vétőket.

— Sajnos az alkalmazás feltételeit előíró rendeletben is van egy kiskapu, ami sok visszaélésra ad lehetőséget. Egyszerűen arról van szó, hogy a kisiparos mind az adóügyi csoportnak, mind pedig az SZTK-nak csak az alkalmazást követő hónapban köteles bejelenteni az alkalmazottját, tehát több hétre felvehet alkalmazottat bejelentési kötelezettség nélkül! Az is gond, hogy ezek az alkalmazottak legtöbbször máshol állnak munkaviszonyban, csak betegállományban, esetleg szabadságon vannak, és elmentek egy kicsit segíteni. Az ilyen munkaviszony mellékfoglalkozásnak számít és nem kell bejegyezni a munkakönyvbe sem.

...mint eddig

Azt mondják, az ember vágyaiban, elképzeléseiben benne van egész élete, erkölcsi arculata, a világról alkotott véleménye, felfogása. A beszélgetés végén Juhász Árpádot arról faggatom, mi lenne az a bizonyos mesebeli három kívánság?

— ötvenéves fejjel mit kívánhat az ember? ... En már nem akarok munkahelyet változtatni. Ez a szoba, amelyikben most beszélgetünk a harmadik munkahelyem. A 33 év alatt mindössze három’szobában dolgoztam. Innét szeretnék nyugdíjba menni, s úgy akarok élni, ahogy eddig éltem.

Kiss György Mihály

i

Fis könyvecske — divatos szóval: minikünyv — jelent meg e napokban, éppen a megyei jubileumi tanácsülés időpontjára, a Pest megyei Tanács köz- művelődési bizottsága kiadásában. Félszáz vers a kis lapokon: köszöntve — mint az előoldal föltünteti — felszabadulásunk 30. évfordulóját és emlékeztetve Vác város fennállásának 900. évére is.

félszáz vers mintegy szelíd felelet is arra, hogy van-e és miként Pest megyeiig e sokszínű, sokféle területen, az ország csaknem legnagyobb közigazgatási egységén. A líra hangja válaszol erre, s mintegy illusztrálja, hogy a megannyi helyi szál, szín szépsége fonódik, mosódik harmonikusan egybe, fgy él ez a megyeszeretet a maga sajátos részecskéiben, mely itüakónak, s idelátogatónak egyaránt élményt, emléket tartogat.

Múlt századból, közelmúlt évtizedekből és napjainkból szólnak a verssorok, szerzőik is különböző korokban éltek. Ám egymástól függetlenül is oly gyakran megszólal a közös hang, a közös érzelem, a versre ösztönző impresszió, melyet a genius loci —történelmével, szépségével vagy bármi mással — indított meg a költőben, ihlette meg valamiért. Ez a legnagyobb szépsége ennek a kis kötetnek.

A hármas szerkezeti ta- golást csak dicsérhetjük. Az elsőben (mely Arany-versidézetet visel mottóul: „... álljon a

docub, a múltnak jele”) jobbára a megye történelmének epizódjai kelnek életre, a második részben (mottó Urbán Gyulától: „csak aki halja, annak szól. á rúzsa”)''a'megye'fl'jái kélí tette hangulatok dóminál- nak, s a harmadikban (Bárány i Ferenc mottójával: „... kétfelől szólít a holnap”) a jelen színeiből, napjaink új világának örömeiből, gondjaiból nyújtanak át a verssorok. Talán nincs is olyan tá-