Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

a nők világkongresszusa Elutazott a magyar küldöttség Október 20-án, hétfőn Ber­linben kezdi meg tanácskozá­sait a nők világkongresszusa. Szombaton reggel utazott el Budapestről a magyar kül­döttség. A nőtársadalom vala­mennyi rétegét képviselő dele­gációt Erdei Lászlómé, az MNOT elnöke vezeti. Velük utaztak el a világkongresszus­ra a közéletben betöltött sze­repük alapján meghívott ma­gyar vendégek: Raj fai Sarolta, az országgyűlés alelnöke és Duschek Lajosné, a SZOT tit­kára. Gyártásfejlesztés importanyág helyett A takarékosság első, de jelentős eredményei a Mechanikai Művekben A Mechanikai Művek az anyag- és energiatakarékos­ságról szóló párthatározat szellemében dolgozik. Az év elején kialakított vállalati ta­karékossági terv nyomán szü­lető intézkedéseknek máris megmutatkozik az eredménye. Az idén összesen 10 millió fo­rint megtakarítást terveztek. Az év első hét hónapjában eb­ből. már több mint 7 milliót teljesítettek. Legjelentősebb eredményt az anyaggazdálkodásban, ér­Emelet TT ol vannak már az Er- dei Ferenc által — a „Magyar város”-ban — oly’ tömör világossággal osztá­lyozott mezővárosi paraszt­házak és sorházak!? Meg­húzódnak még a városszé­len, keskeny utcácskák csendjében, tudva tudván, hovatovább régi emlékké válnak. Ne vitassuk — de csak most! —, hogy a mai lakásépítés teremt-e szép­séget, vagy csupán kényel­met kínál, de a tényt ve­gyük tudomásul: a közsé­gekben is sorra magasod­nak az emeletes lakóházak, Cegléden meg a Széchenyi utcában ezekben a hetek­ben ölt végleges alakot, ké­pet, az a szalagház, amely­nek igencsak akad szemlé­lője a városbeliek közül. Lévén, hogy ez újdonság, a valamikori mezővárosban ilyet még nem láttak. E csodálnivalótól nem esik el a szomszédvár, Nagykőrös sem, mert ott csakugyan emelnek hasonló épületet — így a múzeummal szemköz­ti részen, s ahogy a ceglé­diben, ebben is 92 lakás lesz —, ám rögtön hozzáte­hetjük: igaz a szólás, pun- den csoda három napig tart Nézegették az ecseriek is a lakásszövetkezeti há­romszintesre növekvő új otthonokat, a község egy darabjának emeletessé téte­lét. Ám ahogy másutt, úgy itt szintén gyorsan rájöttek: nincs ebben semmi érdekes, manapság ez az ésszerű, a gazdaságos, az olcsóbban közművesíthető, az állam által nagyobb kezvezmény- ben részesített építési for­ma. Az meg csak természe­tes, hogy ezekben a házak­ban ismeretlen az egyetlen lakószoba... Természetes? De hiszen Ecseren — nem eldugott településről van szó! — a lakásoknak majd­nem a fele ma is egyszobás, tizenöt esztendővel ezelőtt pedig nyolcvan százalékuk még ilyen volt! "Dátran örvendhetünk a nagyobb kényelmet nyújtó, tágasabb, jobban felszerelt lakásoknak, s fő­ként a községekben, hiszen a városokban az emelet azért már természetes. Csakhogy ez a természetes­ség kizárólag a tárgyi alak­ra, megjelenésre értendő, mert — s erről a tanácsi szakigazgatásnak gazdagok a tapasztalatai — ezeken az új lakótelepeken, házakban az emberi kapcsolatok ko­rántsem „emeletesek”. Mire gondolunk ? Arra, hogy a megváltozott, kor­szerűbb körülmények nem hozzák magukkal automati­kusan az életmód változását — amit például a szabály­sértési eljárásokból világo­san kiolvashatunk —, s a szalag- és sávházakban, az új lakótelepeken, a közsé­gek emeletes, telepszerű el­helyezésű lakóházaiban élők még nem tudták megterem­teni a maguk mikroklímáját. Ezeknek az új településré­szeknek, körzeteknek ta­nácstagjai sűrűn panasz­kodnak: kicsinyes ügyekkel bajlódnak, miközben nem sikerül egyetlen épkézláb akciót sem szervezniük. Köznapi bosszúságok? Igen, s mennyi! Az össze­szokott, egymást jól ismerő emberek kisebb közösségei­ben ugyanis az íratlan sza­bályok tisztelete legalább annyira kötelező, mint az írottaké. Ám ezeken a most formálódó településdarabo­kon az egymást nem isme­rő, s olykor megismerni sem akaró emberek közös­ségeiben ezernyi csip-csup ügy borzolja az idegeket. Olyasmi, hogy valaki meg­szokta, kilöttyenti a hasz­nált vizet a konyhaajtón, s ezt teszi most is, csak éppen a második emeletről...! Vannak, akik a szemetet egyszerűen a lépcsőházba szórják, úgy hallgatják a rádiót, a televíziót, mint a tágas kert övezte házban. Azután a gyerekek! Senki nem igazítja útba őket, mit lehet, s mit nem, s ezért a lépcsőházat is játszótérnek nézik, az ablakokat pedig csúzlik lőtte kövek céltáb­lájának. A parányi ügyeket, dol- gokat említettük szán­dékosan, annak érzékelteté­séül, hogy ilyesfajta gondo­kon egy érettebb kis közös­ség — amekkora egy lakó­házé, szerényebb lakótelepé — gyorsan túljutna. Nyíltsá­gával, erkölcsi szigorúságá­val, az együttélés szabályait felrúgok figyelmeztetésével. Az emeleteket benépesitők azonban dühöngenek és azon törik a fejüket, ho­gyan tudnák a másik kelle­metlenkedését viszonoz­ni... Jobb esetben a nagy- nehezen kötélnek álló ta­nácstag békebíróskodik — s mint egyikük mondta, „kivívja ezzel a közutála­tot” —, megpróbál rendet tenni ott, ahol e rendet mindenki a saját szája íze szerint értelmezi, s követe­li meg. S akkor még hol van­nak a nagyobb zökkenők! A lakásszövetkezetek belső vitái, a költségek örökös újraelosztása és felemelése, a közös helyiségek ismétlő- cjő tönkretétele és rendbe hozatala — a levert lépcső­házi világítótestek, a betört ablakok, a sarkából kifor­gatott kapuk javítása pénz, s nem is kevés — az épüle­teket körülvevő törmelék­hegyek ... Mielőtt megriad­na az olvasó, milyen apoka­liptikus képet tárunk elé, írjuk le gyorsan: a beillesz­kedés szinte elkerülhetetlen nehézségei ezek. Nem az a baj, hogy vannak — bár mennyiségük kisebb lehet­ne —, hanem az, milyen lassan tűnnek el. Mert na­gyon araszoló léptekkel mo­zognak ezek a közösségek, s igaza van a nagykőrösi vá­rosi tanács egyik vezetőjé­nek, amikor kijelenti: a ta­nács csak a tulajdonjogot törvényesíti, de közösségte­remtésre nem képes. Azt a nagyon egyszerű igazságot kell kimonda­nunk, hogy az emeleteken lakóknak maguknak kell a saját életüket, szokásaikat, rendjüket, együttélési gya­korlatukat átalakítani. Hoz­záigazítani a többiekhez, tisztelve írott és íratlan szabályokat, s még azt is, ami rendelkezésekbe, szo­kásjogba nem foglalható, de kiszakíthatatlan része a normális emberi magatar­tásnak. Az emeletek már állnak, de csak a panelek, blokkok jóvoltából. A tudat szintje sem maradhat a technika teremtette magas­ság alatt. Mészáros Ottó tek el. Az egész évre tervezett 4 millió forintból már július végéig több mint 3 milliót tel­jesítettek. Ennek alapja a gyártásfejlesztéssel megoldott importanyag-kiváltás, a sárga- és vörösréz-megtakarítás és a gondos anyagnorma-felülvizs- gálat volt. Az ésszerű energiagazdálko­dással, a gáz, tüzelő- és fűtő­olaj, valamint a villamos ener­gia felhasználását csökkentet­ték; hét hónap alatt több mint 2 milliós megtakarítást értekkel az egész évre tervezett 3 millióból. Az év végéig 3 millió forin­tos megtakarítást kell elérniük a közvetett költségekből is. Erre minden reményük meg­lehet, hiszen már július végén jóval a 2 millió fölött jártait. A takarékosság égjük igen fontos módja a munkaidő jobb kihasználása, a munka jobb megszervezése. A Mechanikai Művek ebben is jó eredmé­nyeket mondhat magáénak. Míg tavaly az év első hét hó­napjában az állásidő 10,5 ezer óra volt a vállalatnál, addig az idei év azonos Időszakáiban már csak 4 ezer. A csökken­tés több mint 60 százalékos. A Mechanikai Művek a ta­karékossági szempontok figye­lembevételévei új szolgáltatást is bezevet, amellyel gyorsabbá, könnyebbé válik a régi, hasz­nált kályhák cseréje. Az új szolgáltatás a közüle- tek részére az egész országra, a lakosság részére pedig egye­lőre Budapest és Pest megye területére terjed ki. Lényege, hogy csereigényt a gyárnál levélben kell bejelenteni, a Műveknél célfuvarokat szer­veznek, elviszik a régi kály­hákat, s egyúttal rögtön be­szerelik a kívánt, s az igény­lésben megjelölt típust. Az új akció várhatóan mint­egy 30—40 ezer olaj kályha-tu­lajdonost érint. Közülük a leg­többen régi típusokat üzemel­tetnek, használatuk rendkívül gazdaságtalan, hiszen egyes részegységek elkoptak, rozsdá­sodtak, s így olajfogyasztásuk lényegesen megnövekedett. A szolgáltatást várhatóan 1976- tól az egész országban igény­be vehetik majd a magánfo­gyasztók is. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM ARA 1 FOKI XT '11975/OKTÓBER 19., VASÁRNAP Önkéntes segítőkben nincs hiány Gyors betakarítás — lassú talajelőkészítés Az utóbbi néhány csapadé­kos nap ellenére kedvezett az időjárás az őszi határban szorgoskodóknak. A mezőgaz­dasági munkákat összehan­goló megyei operatív bizott­ság értékeléssé szerint a betakarítást megfelelően szervezték a gazdaságok, sőt ha i aiz átvétel lehetővé tenné, még nagyobb ütemre is képesek lennének. Segítő ke­zekben sincs hiány; a megyei ügyeletén kétezemyi önkéntest tartanak számon; igénybevéte­lüket azonban még nem kér­ték a gazdaságok. A 6900 hektáros burgonya­termőterület 97 százalékáról szedték fel eddig a gumókat, biztos helyre került a napra­forgó kilenctized része, a cu­korrépának több mint fele, s a kukorica területének 60 szá­zalékán vonultak végiig a gé­pek. Vége felé tart a szüret, már csak kevés kövidinka, olaszrizling és hárslevelű érik a tőkéin. Kilencvenöt száza­léknál tart a gyümölcs&zedés. Hogy a zöldségkertészek nyu­galma indokait-e — a termés 35—40 százaléka még a föld­ben van — azt végső soron az időjárás dönti el, mindeneset­re megnyugtató, hogy a kisebb fagyokat jói álló gyökérzöldsé­gen és téli káposztán kívül mást nemigen lelni a szabad ég alatt. Sajnos, korántsem Ilyen kedvező a megyei helyzet­kép a szántás-vetésben. Az ősziek termőterületének 83, a tavasziaknak csak 18 száza­lékát szántották fel a közös gazdaságok. A 62 ezer hektá­ros búzaterület felén került földbe a mag, pedig a szak­emberek szerint az optimális vetési idő október 20-ig tart. A jövő évi termés szempont­jából tehát nem közömbös, mennyire gyorsítják e munka iaa* ■ MBS Az AI ági Állami Gazdaság egy 509 holdas kukoricatábláján a hét elején kezdték meg a betakarítást, majd a szárzúzóik követik. ütemét, ügyelve a jó termés másik alapvető feltételére, a magágy gondos előkészítésére. A beérkező jelentések szerint továbbra is a ráckevei járás és a nagykőrösi termelőszövetke­zetek vannak elmaradva, de megyeszerte változó a kép. Az operatív bizottság ügye­letén több gazdaság bejelen­tette, hogy a munka gyorsítá­sára szükségük lenne nagy tel­jesítményű ekés trakto­rokra, vetőgépre, továbbá szállító járművekre. A csötörő gépeket a böngészőik, Ezért az operatív bizottság kéri; azok a gazdaságok, ame­lyek végeztek a vetéssel és a talajelőkészítéssel, ajánlják fel segítségüket Ugyancsak fontos lenne a jobb együttműködés a kukori­catermesztő gazdaságok kö­zött a szárítókapacitás teljes kihasználásiára, mert a ter­mény magas nedvességtartal­ma több helyütt fékezi az át­vétel, s ezzel a betakarítás ütemét 11 K. Gy. A. Az alkoló kezdeményezés kibontakoztatáséra Fiatal értelmiségiek versengése Pest megyében A KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Tudományos Egye­sületek Szövetsége éjs a Szak- szervezetek Országos Tanácsa idén is meghirdette a fiatal műszakiak és közgazdászok vetélkedőit. E versenymozga­lomnak már jelentős hagyo­mányai vannak Pest megyé­ben is. A vetélkedés kiváló le­hetőséget ad a résztvevőknek, hogy megkönnyítsék bekap­csolódásukat a termelésbe, öt­leteik, elképzeléseik megvaló­sítása pedig üzemük előrelé­pését, fejlődését szolgálja. A versenyfelhívás nagy visszhangra talált Pest megyé­ben, szinte valamennyi jelen­tős nagyüzem fiataljai bene­veztek. A Nagykőrösi Kon­zervgyár, a Gödöllői Humán Oltóanyagtermelő és Kuta­tóintézet, a Szentendrei Pa­pírgyár, a DKV, a DCM, a Csepel Autógyár, a PEMÜ és még több — összesen 11 — nagyüzem fiataljai mérik ösz- sze erejüket. Október a helyi, üzemi és gyári, november vége pedig az ágazati vetélkedők hónapja. Tavasszal rendezik az orszá­gos versenyt. A fiatal műsza­kiak és közgazdászok vetél­kedője tehát a közeli napok­ban kezdődött. Valamennyien bíznak a továbbjutásban. IGV, vasadi gyáregység Megkezdik az írógépgyártást Kooperáció a svájci Hermes-céggel Az Irodagépipari és Finom­mechanikai Vállalat — ismer­tebb nevén az IGV — vasadi üzemében új gépeket szerelnek az új csarnokban, a leendő présüzemben. Ebek az első fecskék, folyamatosan érkez­nek majd a többiek is, hogy januárban aztán megindulhas­son a termelés. Mit is fognak gyártani itt? — Egy svájci cég termékét: Hermes táskaírógépeket — mondja Grőb Ferenc műveze­tő-helyettes. — Mégpedig a következőképpen: tíz éven át évi 60 ezer író­gépet készítünk, majd ki­szállítjuk a svájci Yvédőn városkába, ahol a Hermes cég működik, s onnan történik az értékesítés. — Mi lesz a jelenlegi ter­mékükkel, a Ratus A—20 pénztárgépekkel? — Az IGV kecskeméti gyár­egysége készíti tovább őket. Jó kis masinák ezek, nem vé­letlenül veszik szívesen kül­földön is: az évente gyártott 14 500 darabnak 70 százalékát exportálja a vállalat, a többi a hazai ABC-áruházakba kerül. — Abból kiindulva, hogy á gyáregységnek eddig nem volt Henger nyomán aszfaltos út Penctől Hádig egészen a 6-os ki­lométerkőig új portalanított bur­kolatot kap az or­szágút. A KPM Közúti Igazgatósá­gának váci útmes- tersége először bi­tumenréteget húz az útra, s ezt szór­ják be apró, zúzott kővel. A munka befejezés előtt álL présüzeme, arra következtetek, présmunkásokat sem foglal­koztattak. Hogyan lesz ezután? — A présüzemben 60 új munkásra lesz szükség, s mivel ez betanított mun­kakör, így nők is elláthat­ják. A környező községekből tobo­rozzuk a munkaerőt, negyve­net már fel is vettünk. Egyéb­ként a teljes dolgozógárdánkat át kell képeznünk, ami szaka­szosan, az új gépek, berende­zések üzembe helyezésével egyidejűleg történik. A gyáregységről tudni kell, hogy megszületését a vasadi Kossuth Szakszövetkezet" anya­gi áldozatának is köszönheti: a szakszövetkezet építtette a gyártócsarnokokat, és ő fedezi az üzemelés rezsiköltségeit Most az új, 1609 négyzetméte­res présüzem is ily módon ke­rült tető alá. < — Az első négy darab csehszlovák présgépet rö­videsen követik a többiek, részint újak, részint használ­tak a Hermes cégtől — magya­rázza Fodor Béla, a gyáregység pártalapszervezetének titkára. — Az év végéig összesen 75 millió forint értékű gyártóbe­rendezést kapunk, a termék- váltás fokozatosan történik, a jövő év második felétől már kizárólag írógépet fogunk gyártani. Ny. É. Gárdos Katalin felvétele Dr. Biró József, külkereske­delmi miniszter tegnap Tokió­ba érkezett, a magyar-japán kereskedelmi és hajózási egj'ezmény aláírására. Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára tegnap, mint a Magyar Vöröskereszt delegáció vezetője Genfbe utazott, a Vöröskereszt Társa­ságok Ligája 33. kormányzó- tanácsi ülésére. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom