Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

\ 1975. OKTOBER 2., CSÜTÖRTÖK 'xJlídan i~ >l E=í I I Elismerés a legjobbaknak A Budaörsi Nagyközségi Tanács a közelmúltban ju­bileumi emléklappal ajándé­kozta meg mindazokat, akik e terület politikai, társadal­mi életében, a községfejlesz­tési célok végrehajtásában kiemelkedő munkát végez­tek. A tetszetős emléklapot dr, Csakmag Györgyné nagyköz­ségi tanácselnök elismerő szavak kíséretében adta át az arra érdemes lakosoknak, valamint a Budaörsön mű­ködő gazdasági egységek, in­tézmények vezetőinek. Politikai tevékenységükért huszonnyolcán vehették át a megtisztelő emléklapot. Kö­zöttük találjuk Oszvald Er­nőt, a nagyközségi pártbi­zottság titkárát, áld 1973 óta látja el nagy hivatásszere­tettel megbízatását. Lutár Imre és Garami Tivadar is a jutalmazottak között talál­ható: a nagyközségi I-es és II-es pártalapszervezet tit­kárai is odaadással végzik tevékenységüket. Bodor Já- nosné, a pártbizottság köz- művelődési bizottságának ve­zetője munkakörét évek óta eredményesen látja el; Imre Sándor pedig, mint vezető­ségi tag a „Budaörs tiszta­ságáért” mozgalomban mű­ködött közre eredményesen. Tanácstagi munkáért har­mincegyen, társadalmi, tö­megszervezeti, kulturális, va­lamint a sportéletben kifej­tett tevékenységükért nyolc- vanan kapták meg a jubileu­mi emléklapot. Nehéz volna valamennyiüket felsorolni. De így is hadd említsük meg Bandur Elemér iskolaigaz­gatót, Farkas Jenőt, a tanács­apparátus régi tagját, vala­mint Horváth Gyuláné és Bottyán Istvánná nevét, akik a társadalmi és családi ün­nepségek rendezésében 1950 óta eredményesen tevékeny­kednek. Említésre méltó, hogy a gimnázium KISZ-szervezeté­nek, a Szilágyi Erzsébet és a Dózsa György úttörőcsapat­nak, valamint a kisegítő is­kolának a gyakorlati, közös­ségi munkáját is emléklappal jutalmazták. Lénárt József Budaörs ★ Jóleső érzéssel olvastuk budaörsi tudósítónk szerkesztőségünkbe küldött sorait. Már korábban c rovatban beszámoltunk arról, liogy a széles körű társadalmi összefo­gás eredményeként miként válto­zik Budaörs arculata. S azok, akik élenjárnak ebben a munkában — tanácstagok, közintézmények ve­zetői, szocialista brigádok tagjai — szabad idejüket feláldozva szerve­zik a különböző társadalmi mun­kaakciókat a közös cél érdekében. Hiszen jól tudják: összefogással, egymást segítve sokkal könnyeb­ben célt érhetnek. Mentsük meg értékeinket! A ceglédi turini százas kör — amely a Kossuth Múzeum keretén belül működik — a közelmúltban felhívással for­dult tagjaihoz. Körlevélben kérték az érdekelteket arra, hogy az eddigieknél is haté­konyabban támogassák mun­kájukat: a Kossuth-kultusz ápolásán kívül fontos feladat­nak tekintik a város törté­netével kapcsolatos emlékek felkutatását, megőrzését. Jól tudjuk, hogy a régi földszintes házakat Cegléden is lebontják, s helyükbe újat építenek. így sok helyen a feleslegesnek vélt „kacatokat” kidobják, s az értékes régé­szeti emlékek tönkremennek. Pedig megóvásuk valemeny- nyiünk közös érdeke. Ebben a törekvésünkben sokat tud­nának segíteni a baráti kör tagjai. Példaként szolgálhat Hidvégi Lajos és Pataki Fe­renc pedagógusok tevékeny­sége: a földmunkák során elő­kerülő régészeti leleteket át­adták a múzeumnak. Farkas László pedig a ma már fe­leslegessé vált paraszti mun­kaeszközöket, használati tár­gyakat bocsátotta a közösség rendelkezésére. Maczelka Tibor Cegléd Az ellenőrzés közös érdek Az utóbbi időben örömmel tapasztaltam: a közúti forga­lomellenőrzést már egyre ke­vesebb gépjárművezető tekinti felesleges zaklatásnak. Jó né- hányukkal beszéltem már, s egyöntetű véleményként álla­pították meg: éppen a becsüle­tes, szabályosan közlekedők érdeke kívánja meg az eddi­gieknél is nagyobb megértést. A közúti szabálysértőket pedig szigorúan meg kell büntetni. Jó lenne, ha minél gyakrabban tartanának ilyen jellegű ellen­őrzéseket. Véleményem szerint csakis így javulhat a baleseti statisz­tika. Kelemen János Gödöllő Virágoskert a Fő úton Ügy hiszem, bőven akad még tennivalónk Tököl szépí­tése terén. Ez valamennyiünk közös érdeke. Tanácstagi kör­zetemben a minap lezajlott ér­tékelés alapján ifjú Bednanics Mátyás, Fő út 35. szám alatti lakos portája nyerte el a Tisz­ta udvar, rendes ház címet. Ügy hiszem, e ház környé­két, annak szép virágoskertjét mindnyájunknak érdemes megtekintenünk. Elsősorban mégis azoknak ajánlhatom, akik eddig keveset tettek kör­nyezetük barátságosabbá téte­léért. * Bundies Péter Tököl Szerkesztői üzenetek M. J., Pilisvörösvár: Az Orszá­gos Találmány Hivatal kérésünk­re kivizsgálta * az ügyet. Az ered­ményről Róth Róbert osztályveze­tő levélben tájékoztatta szerkesz­tőségünket. A jogszabályok értel­mében ilyen jellegű szerződést csak a Külkereskedelmi Miniszté­rium által kiadott export-import engedély birtokában lehet kötni. Műszaki megoldások külföldi érté­kesítésével olyan külkereskedelmi vállalatot kell megbízni, amely licenciaértékesítési joggal rendel­kezik. A tájékoztatás szerint e cí­mek már az ön rendelkezésére állnak. M. Z.-né, Monorl-erdő: Teljes mértékben együttérzünk önnel. Az ügyet kivizsgáljuk, a panasz eredményéről részletesen beszámo­lunk Postabontás rovatunkban. I. M., Veresegyház: A panaszt megküldtük kivizsgálásra az ille­tékes hatóságnak. Annak eredmé­nyéről természetesen önt is tájé­koztatjuk. Nem hittem volna... w Érdekes dolog: szerkesztőségi postánkban már eddig is több olyan levéllel találkoztunk, amelyet országhatárainkon túl­ról küldtek. Korábban, közöl­tük fiatal, magyar húsipari szakember érdekes beszámoló­ját; mongóliai tapasz­talatairól írt részleteket De i: jpr-^ífTrrrT] említhetnénk a Német Szövet­ségi Köztársaságban zenélő fiatalembert — oda köti szer­ződése —, aki lapunkon ke­resztül mondott köszönetét egykori ceglédi pedagógusai­nak. Most pedig az Egyesült Ál­lamokból kaptunk levelet. A feladó: Paul Lucas Anderson — azaz Klinyecz Pál Lukács —, aki az Illinois állambeli Danville-bői keresett fel so­raival bennünket. A követke­zőket írta: „Tizenkilenc esztendővel ezelőtt sajnos hűtlenül, kalandvágyból el­hagytam szülőhazámat, Magyaror­szágot, s idegen állampolgárrá váltam. A közelmúltban itthon jártam, az egykor oly ismerős tá­jakon, s ez a viszontlátás nem múlt el bennem nyomtalanul, ta- gedjék hat meg, hogy beszámolják minderről Ünoanek. Keresztül-kasul beutaztam Ma­gyarországot. Ürömmel tapasztal­tam azt a nagyfokú fejlődést, amelyet szülőhazam az elmúlt két évtized alatt — távozásom óta — megtett. Uj ipari üzemek jöttek létre, a mezőgazdaságban pedig az egykori nadragszíjparcellákat fel­váltották a korszerű körülmények között gazdálkodó termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok. Meglepődve tapasztaltam azt is négyheti tartózkodásom alatt, mi­lyen rohamosan megnövekedett a személygépkocsik száma, s az utak forgalma. De hadd mondjam el azt is, hogy véleményem szerint a közutakon tapasztalható fegyelem — járművezetőkre és gyalogosok­ra egyaránt vonatkozik ez a meg­állapítás — nem megfelelő. Talán szigorúbb ellenőrzésekkel javítani lehetne a helyzeten. Megnyugvással tapasztaltam azt is, hogy milyen fejlettek, értelme­sek a mai magyar fiatalok. Min­dig készséggel útbaigazítottak, ud­variasan közölték, mit, merre ta­lálok. Sajnos az Egyesült Álla­mokban ridegebbek egymáshoz az emberek. Magyarországon jól élnek. Ele­iemben nincs hiány, hiszen ma­gam is tapasztaltam, hogy a ke­nyér egy részét eldobják vagy az állatokkal etetik meg. Néha a rossz minőség is oka: Például Pest megye északi részén jártam; jó lenne, ha a szobi kenyérgyár egy kicsivel ízletesebb, finomabb ke­nyeret sütne. Nagy megnyugvással távoztam Magyarországról. Megvallom, egy kicsit fájt a szívem. Nem hittem volna két évtizeddel ezelőtt, hogy az ország ilyen nagyarányú fejlő­désen megy keresztül. Az Egye­sült Államokba visszatérve min­denkinek nyugodt lelkiismerettel ajánlom majd: ha jól akarják érezni magukat, töltsék szabadsá­gukat magyar földön.’* Lakihegyi huzavona egy faház körűi Közös ígéret: október végén megnyílik az új élelmiszerbolt Az alábbi eset egyértelműen bizonyítja: nem lehet különb­séget tenni kis és nagy „ügy” között, hiszen a kettő szorosan összefügg egymással. S mind­ezt miért mondjuk? Konkrét eset kapcsán: egy faház fel­állítása körüli huzavonát so­kan még elintézhetnének egy­szerű kézlegyintéssel. Ha vi­szont ugyanezen a íanázon múlik egy csaknem ezerfős település megfelelő élelmi­szerellátása, nyomban más­ként fest a dolog. Ezer ember ügye Szigetszentmiklós 40-es számú körzetének tanácstagja, Temesfői László felkereste szerkesztőségünket, s a segít­ségünket kérte. Tudomásunk­ra hozta: körzetében, Lakihe­gyen — amely közigazgatási­lag Szigetszentmiklóshoz tar­tozik — csaknem ezer ember ét, s egyetlen élelmiszerbolt­ban, a •• Nyugat-Pest -megyei ÉLelmiszer-kiskereskt delmi Vállalat 203-as számú üzleté­ben vásárolhatnak. De sajnos olyan állapotban található a bolt, hogy bármelyik pillarfat- ban összedőlhet. Az áldatlan helyzet megszüntetése érde­kében kérte közbenjárásunkat. A helyszínen megbizonyo­sodhattunk áriról: Temesfői I ászló szavai a bolt állapotát illetően teljes mértékben meg­felelnek a valóságnak. Az el­adótérben alaposan megrepedt mennyezet fogadja a vásárló­kat, s ha esik az eső, nyom­ban beázik a helyiség A rak- tárrészt szükségmegoldásként tavasszal aládúcolták, s itt — mivel a mennyezet néhány helyén már foltszerűen be­szakadt — a nádíedél is lát­ható. Ezért nem lehet különö­sebben csodálkozni Varga La­josáé boltvezető szavain: — Ügy kell az embereket kiszolgálnunk, hogy közben félszemmel a mennyezetet nézzük. Szinte már félünk, mikor szakad ránk. Rendkívül nehéz ilyen körülmények kö­zött dolgoznunk. Pedig nem ritka az olyan hónap, amikor havonta 300 ezer forintot for­galmazunk. Közös megoldás Ezek után azt próbáltuk ki- kidem'teni, mit tesznek az il­letékesek a helyzet javulása érd elvében. Megtudtuk: már korábban tettek megelőző lé­péseket, ám a megnyugtató megoldásig még nem jutottak el. Mi is történt valójában? Amit feltétlenül tudni kell: az élelmiszerbolt a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának la­kihegyi telepén található, s a , helyiség is az ő tulajdonuk. A Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat üzemelteti, és látja el. Hall­gassuk meg az érdekeltek vé­leményéi Németh Vilmos, a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat üzem- gazdasági osztályának vezetője az alábbiakról tájékoztatott: — A bolt az egyik gazdasá­gi épület sarkában áll. Az ál­laga' annyira tönkrement, hogy helyrehozni, renoválni már lehetetlen. Június elején felke­restük a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának II-es számú halásztelki kerületét — ide­tartozik a lakihegyi rész is — s a vezetőkkel megállapodtunk abban: mi veszünk egy 6Ó0 négyzetméter alapterületű fa­házat a hozzávaló anyagok­kal, ők pedig felállítják az építményt, s elvégzik a szük­séges szakipari munkát is. A bolt berendezése természete­sen a mi dolgunk lesz. Az egyezséget követően megvásá­roltuk a faházat — ez már legalább három hónappal ez­előtt megtörtént —, de a fel­állítás mind a mai napig vá­rat magára. Fogalmunk sincs miért Jön az esős évszak. gyors cselekvésre van szük­ség, mert az épület életveszé­lyes, az emberek ellátásáról pedig gondoskodni kell. Már arra gondoltunk, hogy a Jav­szer faházfelállító részlegéhez fordulunk... Segítség? Szőke János, a Kertészeti Egyetem Tangazdasága Il-es számú halásztelki kerületének vezetője a következőket mon­dotta: — A legfontosabb, .amit tisz­tázni kell: mi önként felaján­lottuk, hogy segítünk e prob­léma megoldásában, hiszen ez nem elsősorban a mi felada­tunk. Ezer ember ellátásáról van szó; közülük tizenhárom lakihegyi család a mi gazdasá­gunkban dolgozik. Amikor megállapodtunk az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalattal a faház ügyében, joggal számí­tottunk arra: a lakihegyiek is szívükön viselik az új bolt megnyitásának sorsát, s társa­dalmi munkával segítségünkre lesznek az alap betonozásában, árkok ásásában. Anyagot, munkagépet egyaránt rendel­kezésükre bocsátottunk, de az azóta eltelt időszakban mini­mális mennyiségű betont dol­goztak be. Ilyen gyenge mun­kaintenzitással nehéz ered­ményt elérni. Most már nem várunk tovább, saját dolgo­zóinkkal felállítjuk a íahá- zat... Közöltük Temesfői Lászlóval Szőke János észrevételeit. Nem értett egyet azokkal. — Azért nem tudtunk több munkát végezni. mért az anyag- és gépellátás nem volt folyamatos. Az emberek akti­vitásában szerintem most sincs semmi hiba, csak kedvüket vesztették. Ezt egyébként a másik tanácstag, Kiss Lajos is bizonyíthatja. Naplót vezettem. amelynek tanúsága szerint jú­lius 13-án dolgoztunk utoljára a helyszínen. Minél előbb A vita folytatásának nincs értelme. Ami viszont tény: egyik fél sem tett kezdemé­nyező lépéseket a másik felé. Amikor a helyszínen jártunk, örömmel tapasztaltuk: a gaz­daság lakihegyi telepe karban­tartó gépműhelyének dolgozói folytatták a korábban félbe­hagyott alap zsaluzását, illetve betonozását. Mészáros Lajos, a lakihegyi telep gépesítésvezetője, és Te­mesfői László pedig a helyszí­nen közösen megállapodtak: egymást segítve azon lesznek, hogy minél előbb felállítsák a faházat. A határidőről is szó esett. Mészáros Lajos erről így beszélt: — Nyugodtan kijelenthetem, xhogy e hét szombatján felállít­juk a’faházat. Persze, jó len­ne. ha Temesfői Lászlóék — körzetüket mozgósítva —, segí­tenének a vízcsőárkok kiásásá­ban. A villanyt mi szereljük be. Temesfői László sem késett a válasszal: — Ti szombatra felállítjátok a faházat, mi pedig az utcabe­liekkel ugyanerre a napra ki­ássuk a vízlevezető árkokat. Ha egymagám csinálom meg, akkor is kész lesz... S megállapod talc abban, hogy legkésőbb október végén mindenképpen meg kell nyíl­nia az új lakihegyi élelmiszer- boltnak. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket. Annál is in­kább. mert az érdekeltek most már valóban a huszonnegye­dik órában szánták el magu­kat a határozott cselekvésre. Falus Gábor HN30CRO BUDAPEST 0^°n , 2°:33 Í'O^eu'S' 'rfSS****' a roevö ^ 9 oe' áeW \jb s&f'é

Next

/
Oldalképek
Tartalom