Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

* Uj politikai "<c^ílffcfP 1975. OKTOBER 15., SZERDA Fehnérés — minisztertanácsi határozat alapján Igény: a munkások továbbképzése A mast megjelent Kossuth- könyvek közül főleg azokal ismertetjük, amelyek idősze­rűségüknél fogva segítséget nyújtanak a politikai oktatás­ban, egyben hasznos olvasmá­nyok, bővítik az olvasók álta­lános ismereteit. Az internacionalizmus zászlaja alatt Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak gyűjteményes kötete a szerzőnek 1971 és 1974 között elmondott legfontosabb beszé­deit, legjelentősebb írásait tar­talmazza. A válogatott mű fel­öleli az NDK fejlődésének, a fejlett szocialista társadalom német földön való építésének elvi és gyakorlati tapasztala­tait, azokat a sikereket, ame­lyeket az NDK népe kommu­nista pártja vezetésével az utóbbi öt esztendőben elért. Számunkra azért is érdeke­sek, figyelemre méltók ezek az írások és beszédek, mert ta­pasztalatokat nyújtanak, hogy egy testvéri országban milyen módszerekkel, hogyan építik a szocializmust. A kötetből elénk tárul az NDK bel- és külpolitikai fejlő­dése, a szocializmusban elért eredményei, az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelkedése, a német dolgozók kulturális eredményei. S mindenekelőtt megtudjuk, hogy milyen for­mában erősödtek meg a de­mokratikus német állam nem­zetközi kapcsolatai, miként vált az NDK az európai béke és biztonság megvalósulásának fontos tényezőjévé. A testvérpárt első titkára beszédeiben, írásaiban nagy teret szentel a Szovjetunióhoz és más szocialista országhoz fűződő baráti kapcsolatoknak, amelyek végül is biztosítják az NDK fejlődését a szocializmus építésének útján. Magyarország külpolifikája, 1919-1945 Juhász Gyula, a kötet szer­zője lényegében az első mar­xista—leninista összegezését adja Magyarország két világ­háború közötti külpolitikájá­nak. Ez a kötet második, egy­ben bővített kiadás, amely már tartalmazza azokat az ér­tékeléseket is, amelyeket a szerző a nemrég napvilágra került dokumentumok alap­ján tudott elvégezni. Az átfogó, összefoglaló mun. íka áttekintést ad a Horthy- korszak külpolitikájáról, ame­lyet nem elszakítva, nem kü­lön önmagában tárgyal, ha­nem a belpolitikai események­kel kapcsolja egybe, megmu­tatva, hogy a külpolitika lé­nyegében a belpolitikai fejle­mények tartozéka, annak ki­egészítője volt. Mert akárho­gyan próbálnak is emlékira­taikban az úri rendszer pro­minens vezetői (Horthy, Kál- lay Miklós stb.) mentegetőzni, hogy külpolitikájukat a német fasizmus nyomásának engedve alakították ki, a tények mást bizonyítanak. Mégpedig azt, hogy a fasizmus felé tartó or­szág urai tudatosan kötötték az ország szekerét Hitlerhez, csatlakoztak a Berlin—Róma tengelyhez, s ezáltal elkötelez­ték magukat egy szovjetelle­nes háború mellett. Amikor azonban látták, hogy a háború számukra elveszett, felemás intézkedésekkel próbálták az országot közelítem az angol­szász hatalmakhoz, így remél­ték uralmuk meghosszabbítá­sát. I A szerző sorra veszi a kü­lönböző időszakokat. Az első fejezetben taglalja az ellenfor­radalmi rendszer hatalomra- jutását és a konszolidációt, Bethlen külpolitikáját, a világ- gazdasági válság hatását Ma­gyarországra, majd azt az időt, amikor Horthyék a háború mellett döntöttek, és a Kállaii féle „hintapolitikát”, amelyről ebben a könyvben olyan rész­leteket is megtud az olvasó, amelyet eddig nem publikál­tak. Vczetési ismeretek politikai vezetők számára Időszerű téma: milyenek le­gyenek a korszerű vezetési módszerek? Erre nem könnyű felelni. A kötet szerzői — ta­nulmányaik közreadásával — próbálnak válaszolni a kérdés­re. A szocialista társadalmat mindössze három évtizede építjük, sok mindent most kell megtanulnunk, így a vezetési módszereket is. Az is felme­rül, hogy melyek a szocialista társadalom irányításának és a szocialista intézmények ve­zetésének tudományos alapjai; a vezetési folyamat elemei, a korszerű vezetés módszerei és eszközei, az emberi tényezők szerepe a vezetésben? Ezekről szólnak a tanulmá­nyok. Részletezve a vezetés helyét és szerepét a társada­lomban, az információ szere­pét a vezetésben, a politikai dinformáció szükségességét a döntések előkészítésében, vala­mint az ellenőrzés megszerve­zésének módszereit. A szerzők foglalkoznak a tudományos és technikai forradalom és veze­tői munka összefüggéseivel, a vezetői munkastílussal, egye­bek között a vezető és beosz­tott viszonyával, s egyéb idő­szerű vezetési kérdéssel. A tanulmánykötet számos olyan vonását, módszerét is tárgyalja a vezetői munkának (mint a rendszerelmélet, ki­bernetika, kommunikáció stb.), amelynek ismerete napjaink­ban szinte nélkülözhetetlen. Ezért ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a vezetéselmé­let, a vezetéstudomány. Emlékirat helyett Maradandó élményt, jó ol­vasmányt nyújt Mihályfy Er­nő könyve, amelynek elősza­vát Kállai Gyula írta. Ebből idézek: „Mi, akik jól ismertük őt, évtizedeken át együtt dol­goztunk vele, figyeltük életút­ját, politikai állásfoglalását, szerkesztői és újságírói tevé­kenységét, meglepetten vesz- szük észre, hogy a több ezer­ből kiválasztott cikke alapján módosítanunk kell azt a ké­pet, amelyet őriztünk.” Valóban módosítanunk kell a róla alkotott képet, mert többnyire úgy ismertük, mint hal udvarias szerkesztőt, új­ságírót, de összegyűjtött és vá­logatott írásai többet mutat­nak: harcos, elveihez ragasz­kodó, haladó szellemű politi­kust, aki írásaival, cselekede­teivel mindig a haladást szol­gálta. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy 1939-ben, amikor lap­ját, a Magyarországot a kor­mány jobboldali befolyás alá kényszerítette, azonnal meg­vált a főszerkesztői posztjától és Bajcsy-Zsilinszky Endrével új lapot indított, a Független Magyarországot, amelynek már a címe is elárulta politikai programját. A felszabadulás után fontos közéleti szerepet vállalt, majd visszatért hiva­tásához, a szerkesztői-újság- íróá munkához és mint a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője fejtett ki publicisztikai tevé­kenységet, tanította, nevelte a fiatalokat. A nem csupán cikkgyűjte­ménynek, hanem memoárkö­tetnek is tekinthető könyve, amely jól tükrözi Mihályfy Ernő életútját, gondolkozás­módjának alakulását, p-oiiti- kai-emberi arculatát. Könyvnyomtatás Magyarországon 1900-1973. A mini-könyvek kedvelőinek egy újdonság. Megjelent a ma­gyarországi könyvnyomtatás ötszáz éves történetét bemuta­tó könyvek harmadik, s egy­ben az utolsó kötete, amely a XX. századi magyar könyv- nyomtatással foglalkozik. Az ízléses formátumú és kötésű, képpel illusztrált könyvecske érdekesen mutatja be a szá­zad elejétől napjainkig a könyvnyomtatás történetét. Íme néhány fejezet a kötetből: Híres officiák az Alföldön; Nyomdászok a magyar mun­kásmozgalomban; Betűmet­szők; A magyar könyvművé­szet reneszánsza. Érdekes ol­vasmány e kötet, melynek kü­lönleges értékét kis formátu­ma adja. A könyvet Bolgár Iván és Végh Oszkár írta, a kötésterv és a tipográfia Erdélyi János munkája. A szép kivitelért a Zrínyi Nyomda dolgozóit ille­ti az elismerés. G. S Minisztertanácsi határozat és a munkaügyi miniszter nemrég megjelent rendelete értelmében a háromezer főnél többet foglalkoztató vállala­toknál, mezőgazdasági, ipari, fogyasztási szövetkezeteknél, állami és i erdőgazdaságoknál november 30-ig fel kell mérni a fizikai dolgozók továbbkép­zési és tanulási szándékát, va­lamint meg kell szervezni ré­szükre a továbbtanulási ta­nácsadást. Ugyanezt a 250— 3000 főt foglalkozató munka­helyeken jövőre kell befejez­ni. Közős tanfolyamok A munkásság túlnyomó többsége eddig *is rendszeresen vett részt politikai oktatáson és törekedett megszerzett isko­lázottságát kiegészítve általá­nos műveltségét növelni. An­nak tudatában pedig, hogy a technika gyors fejlődése meg­követeli a szakmai továbbkép­zést, ahol erre csak lehetősége nyílott, ilyen irányú tanfolya­mokon fejlesztette tudását. Maguk a vállalatok is szíve­sed segítették elő dolgozóik tanulását. Végtére népgazda­sági érdek, hogy politikailag és általánosan művelt, szak­májukban is jól képzett embe­reket foglalkoztassanak, mert minél képzettebb valaki, an­nál jobban látja el feladatát. A megfelelő tanfolyamok megindítására azonban főként csak a nagyvállalatoknál van alkalom, ott, ahol valamilyen oktatásban többen vehetnek részt. Ritka jelenség az or­szágban, Pest megyében is, hogy több vállalat közös tan­folyamot indít, amit a megyé­ben sokszor különösen megne­hezít az üzemek telephelyei közötti távolság. A miniszter- tanácsi határozat és a munka­ügyi miniszter rendeletének éppen az a célja, hogy meg­állapítható legyen: vállalaton­ként hány munkás, milyen 1 ránjuT Továbbképzést igén y el és ezáltal a tanfolyamok meg­szervezése könnyebb, a to­vábbtanulási lehetőség pedig rendszeresebb, bizonyos tekin­tetben magasabb fokú is le­gyen. Pest megyében a tanköteles kort túllépett fiatalok mintegy tizenöt százaléka végbizonyít­vány megszerzése nélkül hagyja el az általános iskolát. Többségük munkába áll, se­gédmunkás vagy betanított munkás lesz. A munkaadó vállalat viszont szorgalmazza, hogy munka mellett befejez­zék az általános iskolát és ahol sokan vannak, ott az üzemben folyik tanításuk. Máshol pedig a községi iskola indít részükre esti tagozatot. Általában mindnyájan elvég­zik végül az iskolát. Pest me­gye üzemeiben néhol az ösz- szes dolgozóknak alig egytized százaléka, néhol azonban öt százaléka jár a dolgozók álta­lános iskolájába. Sokkal nagyobb azonban az általános iskolai végbizonyít­vánnyal, szakmunkásképesí­téssel rendelkezők száma, akik a marxista—leninista közép­fokú oktatáson vesznek részt, illetve egyetemi szinten sze­reznek alapos politikai isme­reteket. Másik szakmát is Szakmunkás-továbbképző tanfolyamok ez idő szerint ke­vés vállalatnál vannak Pest megyében, noha a technikai felszerelés állandó korszerűsö­dése a legtöbb helyen indo­kolná. Általában három-öt- évenként, tehát aránylag rit­kán rendeznek szakmunkás­továbbképző tanfolyamot. Szorosan véve az is a szak­munkás-továbbképzéshez tar­tozik, hogy szükség szerint másik szakmát is elsajátíthas­sanak a munkások. A Pest megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet a múlt hónap­ban több vállalatnál érdeklő­dött, szüksége lenne-e ilyen „mobilizációra” ahogy az át­képzést nevezik. A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár kistarcsai üzemében a karbantartó részlegnél merül fel ilyen igény. Általában he­gesztőnek kellene többeket ki­képezni, lakatosokat pedig fel­vonószerelőnek. Pest megye tájairól Az élő népművészet bemutatkozása * Ékszer lószőrből Nagykátáról — A fóti gyermekműhely alkotásai — Gödöllői gyékényszövők, faliszőnyegek Nemzetközi konferencia a szocialista világirodalomról Nemzetközi konferencia kez­dődött kedden az MTA Iroda­lomtudományi Intézetében. A szocialista és nyugati orszá­gok marxista irodalomtudósai a kétnapos tanácskozáson megvitatják a szocialista vi­lágirodalom és kultúra kiala­kulását, jelenkori törtérieti és gyakorlati kérdéseit. Sőtér István akadémikus bevezetője után Köpeczi Béla akadémikus tartott előadást A szocialista realizmus genezisének néhány elvi kérdéséről. Szabolcsi Miklós akadémikus A szocia­lista világirodalom fogalmáról és kutatásairól értekezett. A szerdai előadások sorát Fried­rich Hitzer müncheni iroda­lomtörténész nyitja meg A szocialista kultúra és irodalom problémái a jelenkori tőkés­és fejlődő országokban című előadásával. A kiállítás a budai várban, a Munkásmozgalmi Múzeum he­lyiségeiben tekinthető meg de­cember 13-lg, hétfő kivételével naponta 11-től 18 éráig. Minden pénteken néprajzi előadásokat és filmvetítéseket, vasárna­ponként bábelőadásokat tarta­nak. Miközben a Munkásmozgal­mi Múzeum keresi karakterét, egyúttal növeli is. Kényelmet űző fantáziával. Nemcsak he­lyet ad a 11. népművészeti ki­állításnak, hanem fontos ren­dezvényekkel egészíti ki. Pom­pás gondolat a játékplasztikák gyakorlati használata, hiszen a fiatal képzőművészek megfi­gyelhetik a gyerekek játékai közben eszközeik funkcióinten­zitását, mely az esztétikai meg­jelenítés mellett ez alkotások másik sarkalatos tényezője. Ezek a művek néprajzi for­rásokra támaszkodnak, de még nem elég sokrétűek, bár az ál­lati formákat kölcsönző hin­ták sikert arattak. Hasznos az is, hogy a múzeum előterében a látogató szülők örömére a gyerekek maguk készíthetnek alkalmi játékokat a rendelke­zésre álló anyagból. Egyálta­lán sokkal több gondot kellene fordítani a főiskolai képzés­ben a gyermekjátékok plaszti­kus formálására, mert ez tár­sadalmi Igényt fejez ki a né­pesedéspolitika és az ifjúság harmonikus nevelésének szol­gálatában. Sőt, az az eszme is adódik, hogy a Fóti Gyermek- város lenne az a szobrászi műhely, mely felnőtt szobrá­szok közreműködésével tápot adna a gyermekek vágyai­nak. Mindez e fontos intéz­mény elszigeteltségét is olda­ná, továbbá országos gondokon is segítene. Azért jutott eszünkbe ez a lehetőség, mert a kiállításon örömmel fedez­tük fel a fóti gyermekműhely ifjú alkotóit, Godó Évát, Bics­kei Idikót, Elekes Csillát, Szűcs Évát, akik Puha Erzsé­bet és Nagy Pál szakirányítá­sával dolgoznak. öröm tapasztalni, hogy az élő népművészet milyen tág és táguló határok között tere­bélyesül, és felvonultat matyó hímzéseket, hajdúsági szűrö­ket, bőrdíszműveket, fafaragá­sokat és kovácsoltvas tárgya­kat. Ma már nemcsak tsz-dol- gozók köréből, hanem a társa­dalom minden rétegéből talá­lunk élő népművészeket, akik lakóhelyüktől függetlenül ké­szítenek sárközi, beregi, me­zőségi mintákat. Ez felhívja figyelmünket arra, hogy e tíz­ezres népművésztábor tovább­képzését szükséges megoldani a néphagyómányok alapján, de nem a meglevő forrás ismétlé­sével, hanem új motívumok­kal, a népi kincs folytatásával. Az élő népművészet lényege éppen az lenne, hogy a for­rásanyag feldolgozására és to- vábbteremtésére vállalkozzon. Erre azonban csak úgy tudna ez a hazánk tájairól verbu­válódó új sereg, ha a TIT, a Munkásmozgalmi Múzeum, a Népművelési Intézet, a Haza­fias Népfront égisze alatt to­vábbképzések szervezésével irányítaná ezt az alkotó tevé­kenységet. Sok ezermester válhatna népművésszé, mint ahogy Nagijkátáról azzá vált Bodro­gi Sándor, aki lószőrből készít ékszereket. Ez az ő műfaja, páratlan a maga nemében, a népművészeti kiállítás egyik fő érdekessége. Figyelemre méltó a gödöllőiek tevékeny­sége. Ebből a körből különö­sen Vidák István és Nagy Mária gyékénytárgyai és Sze­keres Erzsébet faliszőnyegei jelentenek élményt, annál is inkább, mivel Szekeres Erzsé­bet a népmesék és népballa­dák világát költi át színekre úgy, hogy óvodásoknak, fel­nőtteknek szervez vizuális örö­met más-más sorozatokban, örvendetes, hogy munkáit kezdik felfedezni megyénk ok­tatási intézményei. Időszerű egyben, hogy szakkörvezetői tevékenységet folytasson, hiy szén értékeit sokszorozni szük­séges társak nevelésével és be­vonásával. Egyáltalán, a mai népművészek számának kettő­zése indokolt, meg kell terem­teni a művészi alapképzés tö­megmozgalmát, mint a köz­művelődés felsőfokát, mely a befogadó embert értéksugárzó­vá emeli. Megyénkben is több tájegy­ségünk rendelkezik népművé­szeti hagyományokkal, sőt élő naprajzzal: Dabas, Túra, a Galga mente, Makád környéke alkalmas arra, hogy ezt a kollektív szépségépítést a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának fokozott irányítá­sával mélyítsük el. Annál is inkább, mert kevesellhetjük megyénk részvételét az orszá­gos kiállításon. Ennél a felvo­nulásnál szélesebb az érték­rendünk, csak az összefogó, szervező részben maradtunk el. Losonci Miklós A Cement- és Mészművek váci gyárában a munkafolya­matok gépesítettek és a szak­munkások nagyobb része érettségizett, akik szívesen ta­nulnak meg még egy szakmát. Az igény az, hogy csőszerelők és lakatosok kitanulják a he­gesztést, villanyszerelők, egy­ben elektroműszerészek is le­gyenek. A lakatosok a műsze­rész, a kovácsok a lakatos szakmában is szerezzenek szakképesítést. Szükség van azonban specialistákra is. Pél­dául csapágybeállítókra, aki­ket lakatosokból képeznek. A Május 1. Ruhagyár ceglé­di üzemében a női szabókból angol szabókat képeznek ki. Az Alagi Állami Tangazdaság­ban a vontatóvezetőkkel és növénytermesztő gépészekkel kívánnának gyümölcs- és sző­lőtermesztő, valamint növény­védő szakmában is képesítést szereztetni. Erre azért lenne szükség, hogy adott esetben a gazdaság bármely ágazatában foglalkoztathassa őket. Növekvő érdeklődés Hasonló átcsoportosítás! igény indokolja, hogy a Nagy­kőrösi Konzervgyárban az ipa­ri szakmunkásokat konzerv­gyártó szakmunkásokká is ki­képezik évek óta. Ily módon egy részük az idény tartama alatt részt vehet a konzerv- gyártásban. A százhalombattai Duna Kőolajipari Vállalatnál az üzem automatizáltsága miatt az irányító technikusok elekt­rotechnikussá való kiképzése szükséges. A vezérlőtermek­ben dolgozó irányító techniku­sok így a gép üzemzavara ese­tén mindjárt a javítást is el­végezhetik. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban az irányitótechni- kusokat elektropneumatikus vezérléshez értő szakemberek­ké kellene kiképezni. Ezt azonban nem tudják megolda­ni, mert Magyarországon nem oktatnak ilyen szakmát, holott elektropneumatikusokra több más helyen is szükség lenne. Felmerül a kérdés, vajon az ISG nem szervezhetne saját és más üzem dolgozói részére ilyen szaktanfolyamot. A vállalatoknál és szövetke­zeteknél most kezdődő tanu­lási szándékfelmérés nyilván választ ad az átképzési igé­nyekre, de a továbbképzésre vonatkozó sok más kérdésre is. Ha megállapítható, hogy hol, hány betanított és segéd­munkás szeretne szakmunkás­sá lenni, hány szakmunkás lenne alkalmas és kíván mű­vezetői vagy diszpécseri tan­folyamot végezni, mennyien akarnának magasabb iskolai végzettséget szerezni, köny- nyebb lesz megszervezni a fi­zikai dolgozók továbbtanulá­sát. Kisebb üzemek, esetleg mégis közösen indíthatnák meg a továbbképzést Pest me­gyében is. Az üzemek érdeklődése a felmérés és a tanácsadás meg­szervezése iránt a rendelet megjelenése óta egyre inkább megnyilvánul. Naponta érkez­nek kisebb-nagyobb létszámot foglalkoztató vállalatoktól, szövetkezetektől a levelek a Pest megyei Pályaválasztási tanácsadó Intézethez. A mun­kaügyi miniszter rendeletében közli ugyanis, hogy a megyé­ben a felméréshez szükséges módszertani segédlet ennél az intézetnél szerezhető meg és annak sürgős megküldését ké­rik Ennek azonban az intézet eddig nem tehetett eleget, mert csak most kapta kézhez a segédletet. Szétküldését a beérkezett igények szerint megkezdte, a jövőben pedig postafordultával megküldi a vállalatnak, amelyik kéri. Határidő előtt A jelek szerint tehát a fel­mérés és a tanácsadás meg­szervezése a rendeletben elő­írt határidő előtt megyeszerte befejeződik. Nem elég azonban a felmérés, sem a tanácsadás a fizikai dolgozók továbbtanu­lási készsége nélkül. Amiben az eddigi tapasztalatok sze­rint nincs és bizonyára a jö­vőben sem lesz hiány. Szokoly Endre 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom