Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
4 1975. OKTOBER 12., VASÄRNAP Magyar-szovjet rektori konferencia A kapcsolatok értékelésére, a magyar és szovjet felső- oktatás időszerű feladatainak megvitatására október 20—25. között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen rendezik meg az első magyar—szovjet rektori konferenciát. Politikai könyvnapok októberben Országos megnyitó Vácott — Megjelenik a Pest megyei barangolások Az őszi könyvhetek kiemelkedő eseménysorozataként rendezik meg hazánkban október 31-től a hagyományos politikai könyvnapokat. Az akció országos megnyitó ünnepségére ezúttal Pest megyében kerül sor. A gazdag programot a váci Lőwy Sándor Szakközépiskolában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztője nyitja meg. Az október 31-i megnyitóra Amatőrök Veresegyházon A közösségi magatartás formálója Amikor öt esztendővel ezelőtt ifjabb Dániel Kornél megalakította Veresegyházon, a művelődési központban a Forrás Irodalmi Színpadot — az egy volt csupán a megye amatőr művészeti együttesei között. Tíz-tizenöt vállalkozó kedvű, irodalomszerető fiatal összejött, hogy színházat játsszon elsősorban a maga szórakozására, s hogy ezt megtehessék, vállalták a tanulás, az önképzés kötelezettségét. Mert ahhoz, hogy valaki dobogóra álljon, alapfeltétel: ismerje az előadandó művet, annak íróját, s a kort, amelyben a történet játszódat. Továbbá: tudjon mozogni, mások számára is érthetően beszélni, valamint illúziót kellően játszani a színpadon. Mások szórakoztatására csak ezen ismeretek birtokában kerülhet sor. Irodalmi színpad — stúdiókkal Tvicsics Sándor villanyszerelőt, Varjú Ilona óvónőt, Deák József géplakatost, Berze Péter szobafestőt, Bojsza Erzsébet eladót, Acs András gépész- technikust és a többieket elsősorban az irodalom és a színház szeretete hozta össze a művelődési központban. Szerettek együtt lenni, beszélgetni és vitatkozni az őket leginkább érdeklő témákról — tartós közösséggé azonban az irodalmi színpad kovácsolta össze őket. Hosszan sorolhatnánk az öt esztendő sikereit. Czakó Gábor: Emberkert című darabjának bemutatásáért például elnyerték Balassagyarmat város vándorserlegét és a KISZ KB külöhdíját. Ez utóbit még egy alkalommal szerezték meg. Közben sokfelé megfordultak az országban. Jelenleg a Szovjet Kultúra Háza által meghirdetett Auróra ’75 elnevezésú fesztivál Tatabányán sorra kerülő területi döntőjére készülnek llf—Petrov: Szovjet Robinson című művével. Az együttesnek két ifjúsági Stúdiója is működ Se. Egy irodalmi színpad — két utánpótlásnevelő stúdióval. Hyen persze másutt is van — ettől még nem lenne több a veresegyházi együttes a megye más művészeti csoportjainál. Csakhogy a veresegyháziak nem érték be ennyivel. Létrehozták a Forrás fórumot, amely a szervezett továbbképzésnek és más együttesek színpadra lépésének egyaránt lehetőséget biztosított. i Az eltelt négy esztendő alatt a megye sok irodalmi színpada, versmondója és ifjúsági klubja kapott lehetőséget arra, hogy dobogóra álljon a veresegyházi művelődési központban: bemutatkozzon és közben tapasztalatokat gyűjtsön más együtteseit produkciója és a bemutatókat követő szakmai tanácskozás alapján. Legközelebb október 12-én rendeznek ismét Forrás fórumot, melyre eddig a nagykőrösi Arany János művelődési központ Pódium ’75 együttese, a tápiógyörgyei, a ceglédber- celi és a leányfalui művelődési ház irodalmi színpada ifjúsági klubja jelentkezett. Az egésznapos programot Karsai János pantomim művész Bevezetés a mozgástechnikába című előadása vezeti be, majd a résztvevő ifjúsági klubok vetélkedő formájában mérik ösz- sze tudásukat, az irodtimi színpadok és szavalók pe g új produkcióikat mutatják be. Ezek a jól sikerült fórumok adták az ötletét annak, hogy évente egy alkalommal meg kellene rendezni Veresegyházon az irodalmi színpadok, versmondók és ifjúsági klubok találkozóját. Az első alkalommal még csak a gödöllői járás együttesei és klubjai vettek részt a kétnapos találkozón. A második évben máir jelezték részvételüket a váci, a harmadikban pedig a mono- ri járás csoportjai is. Megyei fórum Az idén a négynapos találkozó már megyei szintű fesztivállá lépett elő. Hét irodalmi színpad, nyolc ifjúsági klub és huszonnyolc szavaló vetélkedett egymással a veresegyházi művelődési központ színpadán. A bemutatók között irodalmi, színháztörténeti elöadásoloat hallgattak, vitákon vettek részt. A megye — kicsiben — Veresegyházra jött erre a négy napra, ugyanakkor a találkozó résztvevői esténként a gödöllő járás településeit járták produkcióikkal. Még arra is jutott az időből és az energiából, hogy a találkozó résztvevői egy fél éjszakán utat építsenek társadalmi munkában a vendéglátó nagyközség lakói számára. Mindez jól bizonyítja: Ve* resegyházon érti!: az amatőrművészeti mozgalom lényegét. A cél: nem hivatásos művészek nevelése, hanem a szocialista közösségi magatartás formálása, az aktivitás fokozása, a művészeti tevékenység meg- kedveltetése, jobb megértetése. És ami szintén dicséretes dolog: itt, Veresegyházon az amatőr művészeti mozgalom nem szűkül le csupán az irodalmat és színházat kedvelők mind népesebb táborára, A Forrás klub a közös találkozóhelye a művelődési központ énekkarának, rajkózenekarának, népdalikörének, népi tánccsoportjának, sőt a Veresegyházon működő járási képzőművészeti csoport tagjainak is. Csoportokat egyesítő klub Több, mint másfél száz fiatal — a különböző művészeti ágak művelője — jön össze hétről hétre a klubban. Közösen tanulnak, szórakoznak, megvitatják gondjaikat, beszámolnak egymásnak elért sikereikről vagy éppen tanácsot kérnek egymástól, hogyan lehetne továbblépni ebben vagy abban a dologban. Itt a klubban vetődött fel annak a gondolata is: jó lenne, ha rajkózenekar, a népdalkor és a népi tánccsoport, arriely a Galga menti fesztivál közös programmal — a veresegyházi lakodalmassal — lépett dobogóra, a jövőben is együtt maradna, s népi együttesként működne tovább. Ez is az egyik bizonyítéka annak, hogy Veresegyházon jó úton jár az amatőr művészeti mozgalom: hozzásegít ahhoz, hogy tovább erősödjön a kultúra és a közönség, a kultúra és a nép kapcsolata. Prukner Pál az iskola dísztermében a Kossuth Könyvkiadó 900 politikai könyvet bemutató kiállítást rendez. A kiállításon 16 új, akkorra megjelenő politikai könyvet is láthatnak majd az érdeklődők. Erre az alkalomra jelenik meg Békés István — lapunk hasábjain több mint két éven át vasárnaponként közölt — riportsorozata, a Pest megyei barangolások, dr. Lö- kös 2k>ltán előszavával. A 120 települést Gárdos Katalinnak, lapunk fotóriporterének 210 helyszíni felvételét bemutató 23 és fél íves kötet úttörő jelentőségű munka: hasonló még az ország egyetlen megyéjéről sem jelent meg. A tízezer példányban kiadásra kerülő könyv nyomdai előkészületeiről Rudas László, a kiadó műszaki szerkesztője lapunknak adott tájékoztatójában elmondotta, hogy a kötet kiadására a kiadó igen nagy figyelemmel készült. Ö maga is több könyvet szerkesztett Békés Istvánnak, s a mostani kötet borítója, kötésterve és képszerkesztése is az ő munkája. A nyomdai előkészületek — mint bejelentette — az utolsó stádiumba jutottak s október 13-án megkezdődik a könyv nyomása. Az igényes kiállítású kötet ára 70 forint lesz. A magyar népdal hete a rádióban Október 13—19 között rendezi meg a rádió a magyar népdal hetét. Találkozásom a népzenével címmel sorozat indul ebből az alkalomból, amelyben Illyés Gyula, Ke- resztury Dezső, Papi Lajos vall a mikrofon előtt a népművészethez, és ezen belül a zenéhez fűződő kapcsolatáról. Hangfelvételről megismétli a rádió Török Erzsébet műsorát is a népdal előadásmódjáról. Huszonöt és öt MUNKÁK W ÉS MINDENNAPOK Nem ritka eset, hogy átlépem valamely tanácsháza küszöbét, többnyire közügyben, s mégis, alighanem mindany- nyiszor kissé megilletődve. Gyanítom, sokan így vannak ezzel. No nem, mert egy-egy ilyen épületben az államhatalom helyi képviselete lakozik! Mert ugye azáltal, hogy magam is leadom voksomat választókerületem tanácstagjára, akinek tiszte-feladata engem, az állampolgárt képviselni, s ily módon a tanács — mint nevében foglaltatik —, a legszélesebb tömegtestület, szavatolja . a lakosság alkotó közreműködését, kezdeményezését és ellenőrzését állami ügyekben. Inkább arra gondolok ilyenkor, hogy életünk minden lényeges dolgában kötődünk e helyhez, itt jegyeznek be születést, halált, frigyet, lakáskérelmet, itt dől el, hol vonják meg az új közművek, az új, a pormentes út vonalát — ha jut rá pénz —, innen tartják szemmel a közellátást. S itt tartják nyilván, hogy én, az állampolgár mindehhez mivel járuljak hozzá, úgy ám, innen vetik ki az adókat, avagy a községfejlesztési hozzájárulást. „Minden hatalom" Nos, ez utóbbiról — nemigen népszerű a téma — kevés szót szándékoztam ejteni, amikor a budai erdők alól kifutó dombságra, s völgy’íí épült község egyik tanácsi ügyintézőjéhez készülődtem, olyan tanácsi alkalmazottat keresve, aki a tanácsok megalakulása óta, egyhuzamban e feladatkörben munkálkodik. A tanácsháza csöndes, ma nincs fogadónap, zsibongás. Nyílik egy ajtó, milyen a véletlen, attól kérek fölvilágosí- tást, akit keresek. — Donovitz Anna? Én vagyok. Mi járatban? Adóügy? — Isten őrizz! — mondom, és még a folyosón tisztázzuk, hogy ezúttal csupán egy röpke diskurzusról van szó; az irodájába invitál, leülünk, percek alatt kiderül: téves előzetes értesülérem, az előadó nem a tanácsok megalakulásakor lépett közszolgálatba. Amikor az alkotmány szellemében — „minden hatalom a dolgozó népé” — 1950 őszén létrehozták a tanácsok rendszerét, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egyesítésével 220 ezer embert, többségükben munkást, parasztot vonva be a közügyek intézésébe, már öt esztendeje a köz- igazgatásban dolgozott, Zsám- békon, a községházán. A négy polgári elvégzése után egy évig a tanítóképzőbe járt, majd gyors- és gépírást tanult, s 1944 tavaszán kisegítő állást kapott, 1945-től népmozgalmi nyilvántartó. Hogy milyen teendővel járt e furcsa hangzású munkaköri besorolás akkortájt? — Zsámbék vidékén három hónapig dúltak a harcok. Amikor a frontvonal messzi kerülte a falut, hozzáláttunk a széthányódott iratok rendezéséhez. Végül: az adó A tanácsi előadó egyenes derekú teremtés — barna haj, átható tekintetű szürke szempár, az öltözék: kék munkaköpeny, mustárszínű blúz —, az efféle emberekről mondják, tartása van. Visszapergeti a naptárt, pályakezdetének eseményeit: kitelepítés, új telepesek nyilvántartásba vétele, élelmiszerjegy-osztás. 1947- ben a közellátásáért felelős, később a leglíáládatlanabb feladatot testálják rá, a begyűjtés megszervezését. — Nem nőnek való munka volt, padlást söpörni, vinni a tojást, malacot, kukoricát, de igyekeztünk emberségesen végezni a dolgunkat. Versenyek voltak a községek, járások, megyék között, és egyszer — 51-ben, 52-ben? — Zsámbék országosan az első helyre került, rádiót kapott a falu, színpadi fölszerelést, én pénzt. Mégsem haragudtak rám, nem akartak vasvillával agyonütni. Azóta sem. Pedig évek múltán ismét csak sikerült egy kevés közszeretetnek örvendő hivatalba becsöppennie: — Tizenhárom év után, 1957-ben kerültem át a pátyi községi tanácshoz, az adóba, azóta is itt vagyok. Eleinte harmadmagammal láttam el ezt a munkát, tizenegy éve, amióta gépkönyveléssel dolgozunk, egyedül. Legutóbb: 1960-ban íróasztala mellett szürke fémdoboz áll, lábakon, benne kartonok, azok között lapoz. — Pátyon 1432 adózó lakik, s emitt ugyanennyi főkönyvi számlalap. A kivetésem éppen előttem van, 1 millió 600 ezer forintot fizettek be, száz forintokat nem mondok. Sokkal egyszerűbb, könnyebb ma a munkánk, mint régebben, jó is lenne ma kezdeni. Most több idő jút az ügyfélre, munkára is. Látja, külön szoba jut mindenkinek, külön íróasztal, szőnyeg is van, olajkályha is, bár most kezdhetnék dolgozni. — Az „adóban”? — Igen. Szép munka ez, TV-FIGYELŐ Gyorsított tempóval Százhalombattára látogatott pénteken a televízió és megkezdett akciójának folytatásaként tovább vizsgálta a kiemelt beruházás sorsát. Ezúttal Balogh Mária kereste a választ arra a kérdésre, mit jelent a gyorsított tempó a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, Mint olvasóink jól tudják és mint a Zöld utat című riport tájékoztatott, a Barátság I—II. vezetéken érkező hatmillió és a hazai termelésből származó egymillió tonna olajat kell itt feldolgozni. Mindazt, ami ehhez szükséges, természetesen minél gyorsabban kell felépíteni. A beruházásra fordított 11 milliárdból hat már eddig visszajutott a népgazdaságnak. Nesm mindegy, hogy a továbbiak mennyi idő alatt térülnek meg. Éppen ezért az idén külön határozat rendelte el, hogy az építés tempóját gyorsítani kell. Főként a termelő üzemekét, amelyekből most 18 van, de jövőre mór 23 lesz. A gyorsított ütemről nyilatkozó dolgozók — László Károly főosztályvezető, Horváth József osztályvezető, Tar István főépítésvezető és mások — ismertették a nagy munka részleteit, s külön hangsúlyozták, hogy sikerült az úgynevezett „az emberi oldal” problémáit megoldani. Kevesebb, de hozzáértő, jól összeszokott, fegyelmezett munkásközösségek dolgoznak itt, a vezetés pedig koncentrált, jó munkaszervezéssel igyekszik az alapokat biztosítani. De eszközökben sajnos, még itt is akad hiány. A jól sikerült riport sok más mozzanatot is felvillantott az anyagi érdekeltségről, az ingázók sorsáról, a munkásszállókról, a városképről szinte teljes képet nyújtva a hatalmas vállalkozásról. Batsányi drámája. Azt a drámát, amelyet péntek este láttunk, lényegében maga a történelem írta. Száraz György, a szerző, szinte semmit sem tett hozzá Batsányi életének hiteles eseményeihez. Mindaz, amit a képernyőn láttunk, csakugyan megtörtént. Igaz a kufsteini raboskodás, a börtönTóbiás Irén felvétele higgye el. Hívtak már könyvelni a termelőszövetkezetbe, több pénzért, nem mentem. — Hányféle adó van? — A mezőgazdasági lakosság jövedelemadója, a házadó, a gépadó, az iparosok és a kereskedők adója, a lóadó, a borforgalmi adó, ezenkívül a különféle hozzájárulások, a községfejlesztési, a mezőőri, a honvédelmi. Foglalkozom az idegen helyen kimutatott tartozások behajtásával, most délután postáztam el- tizenhét íizetésletiltást. — S ha nem sikerül behajtani az adót? — Akkor a végrehajtás következik, kimegyek lefoglalni az értékszerinti ingóságokat. De ez bonyolult, behozni, zár alá venni, közszemlére kitenni, árverezni... — Gyakori az ilyen procedúra? — 1960-ban volt az utolsó, lovakat zálogoltam adótartozás fejében. Rendes adófizető polgárok a pátyiak, nincs sok gondom. Persze, munka azért akad. Mi van i# egy-egy fogadónapon? A jégkárbejelentés alapján törölni kell az adót, a telekvásárlóknak kiadni a szükséges formanyomtatványokat, az új házat építőkbarátság a francia államtitkár ral, s az is, amit az irodaion történet újabban fedezett fel költő párizsi éveinek soká homályban maradt részleteire mindenekelőtt Batsányi politikád könyvéről, a Viaskodás- ról. Szinte napjainkig nem tudtuk, hogy ez a mű létezik az első közlés mindössze tív esztendeje, 1964-ben jelent meg róla. Száraz György drámája e könyv különös története köré épül. De nem ez a lényege. A szerző a kézirat sorsának ismertetését arra használta fe! hogy közben beszámoljon égj nagyobb, jelentősebb drámáról, magáról Batsányiétól. Gondoljuk csak el: a költő a kufsteini szabadulás után 13 évig Látszólag hű alattvalókén! élt Becsben. A valóságban azonban várit, reménykedett a jobb időkben, s éjszakánkén, forradalmi könyvén dolgozott. S aztán egy napon Napóleon bevonult Bécsbe, s a költő előtt — legalábbis ő azt hitte — megnyíltak a világ kapui: találkozhatott a forradalommal. Csakhogy nem ez történt, Száraz György drámája annak az illúziónak az elvesztését, a költő hitének azt az összeomlását mutatja be, amely ezután következett. A dráma Batsányi példáján az akkori radikális értelmiség jellegzetes típusának kiábrándulásáról számo! be. Azokéról, akik úgy hitték — sokan voltak —, hogy Napóleon, a császár azonos a forradalommal. Száraz György drámáiban gyakran találkozhattunk színes, fordulatos, izgalmas elemekkel. A Rókus templom harangjainak tónusa szikárabb, tárgyszerűbb. De ez a ragaszkodás a tényékhez nem gyengítette a mondanivalót, sőt a dráma légköre talán éppen ezért — a mai nézők nem'szeretik a túlszínezett, agyondíszített alkotásokat — roppant erőteljes és meggyőző. Hajdufy Miklós árnyalt, pontos rendezése is ebben a keretben tartotta a drámát. S így játszottak — minden esetleg hatásosnak tetsző túlzást kerülve — a tévéjáték szereplői, mindenekelőtt Horváth Sándor, a szigorú Batsányi alakítója. Csontos Magda nek kiadni a 25 évte szól(J házadómentességi határozatot. Egyébként most rendelte el a megyei tanács a házadóbevallást. 1136 ház van a községben, hétszázötven tulajdonos már behozta a bevallási ívet. Utoljára tizenkét éve volt ilyen fölmérés. Jeles eredménnyel — Milyen érzés pokolba kívánt vendégnek lenni? — Nem kívánnak a pokolba. Az emberek becsületesek, kevés a szabálysértő. Én Zsám- békon lakom, de jobban ismerem a pátyiakat, mint a fa- lumbelieket, mert haza csak aludni járok. Itt mindenki isméi'. Kedvesek az emberek. Hallhattam a község tanácselnökétől Donovitz Anna minősítését: „Hozzám még soha senki nem fordult elintézetlen adóügy miatt.” Megtudtam, hogy időközben jeles eredménnyel érettségizett a pénzügyi technikumban, s végezte el a különböző szaktanfolyamokat. Egyáltalán mindarról kaptam némi képet, .ami a munkájához tartozik. De milyen lehet magánemberként a „zord” adóügyis? — Talán mert a hivatalban erősen zajlik körülöttem az élet, szeretem a csendet, odahaza — szép házunk van, édesanyámmal lakom — csöndben olvasni. Szeretem a természetet, amióta a nővéreméit révén — ő a zsámbéki iskolában tanár — egy kocsi került a családba, kirándulunk, jártunk Nagyvázsony- ban, Siklóson, sorra fölkeresnénk történelmi emlékeinket, a várakat. És szívesen mázolok. — Tájképet? — Nem. Ajtót, ablakot, ez a hobbim, évről évre átfestek mindent. Majd most kerül rá sor, ha kiveszem az évi szabadságomat, még mielőtt üdülni mennék a Balatonra. Ilyenkor ősszel lehet ott igazán pihenni. A. Z.
