Pest Megyi Hírlap, 1975. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-11 / 239. szám

t 1975. OKTOBER 11., SZOMBAT r< X nem fkíl/jr ffi xMmap Kilenckilős trófea Vadászidénynyitány — A szarvasíbőgés ideje már elmúlt, a vadászati főidény azonban még csak ezután kez­dődik — mondja Szommer Jó­zsef, a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság pilisszentkereszti er­dészetének vezetője. \ • Mekkora a vadászterület? — Egy 4,5 ezer hektáros er­dőrész és mintegy kétezer hektárnyi mezőgazdasági terü­let a birtokunk. Ez utóbbi je­lentősége egyre nő, köztudott, hogy évek óta vadkárokat je­lentenek a környező falvakból, községekből. A legsúlyosabb veszteséget Pilisszántó szen­vedte, itt tavaly csaknem 110 ezer forintnyi kárt okoztak a vadak. A mezőgazdasági terü­letek növelése, a vadállomány etetése fokozatosan csökkenti a károkat. Tervezzük a parla­gon hagyott földek átvételét, a közeljövőben 85 hektárnyi­val növeljük területünket. • Gazdag a vadállomány? — Annyi, amennyit á terület el tud tartani, talán valamivel több is. Körülbelül kétszáz szarvast, 80—80 vaddisznót és őzet tartunk számon, termé­szetesen ennek csak egy há­nyadát szabad kilőni. Szarvas­ból például hatvanat, 30 őzet és mintegy 50 vaddisznót. A szaporulat évről évre pótolja a vadveszteséget. • Most vadászati idény van, de mivel foglalkoznak ezenkí­vül az erdőgazdaságok dolgo­zói? — Nem unatkoznak. Nálunk egész évben van tennivaló. Októberben legfontosabb fel­adatunk a fakitermelés. Egy évben úgy 6—7 ezer köbméter fát vágunk ki, ügyelve arra, hogy a nagy, összefüggő ir­tást elkerüljük. Pomáz közsé­get mi látjuk el tüzelővel, ez körülbelül két és fél ezer ton­nát jelent, de ezen felül szál­lítunk a budapesti TÜZÉP- nek is. • Visszatérve a vadászatra, milyen zsákmányra számíta­nak? — A vadászok most legin­kább szarvasbikára lesnek. Az elmúlt hónapban húsz bikát lőttünk ki — akadt közöttük egy kilenckilogrammos trófea is. Októberben kettőt. Igaz, még csak az elején tartunk, várjuk ki a végét... Harmincmillió forint értékű exportdugvány Hűtőkocsikkal a Dunakanyarba Az Óbuda Mezőgazdasági- Kertészeti Tsz 11 mezőgazda- sági szövetkezet és csoport fokozatos összevonásával jött létre 1966-ban. Jelenleg mintegy 3000 tagja és 500 alkalmazottja van, s félmilliárd forintot megha­ladó termelési értéket állít elő. Tevékenységének legnagyobb hányada lakossági szolgálta­tás, exportcsomagolás és fa- feldolgozás, fő profilja a dísz­növénytermesztés. Gyökeres szegfű- és krizantémdugvá­nyai az egész országban kere­settek, sőt szovjet, csehszlovák, román, osztrák, NSZK-beli és svájci cégeket is sorolhat ál­landó vásárlói közé. Hazánk­ban egyedül az Óbuda Tsz foglalkozik dísznövény-szapo- rító anyagok nagy mennyisé­gű előállításával, amelyhez úgynevezett szuper elit szapo­rítóanyagot importálnak Franciaországból, Amerikából, Angliából, Norvégiából és az NDK-ból. Évente körülbelül 6 mil­lió forintot fordítanak dugványokra, s szaporítás után csaknem 30 millióért exportálnak belőlük. Mint Vara Ferenc, a tsz el­nöke elmondta, a szentendrei járáshoz való csatolás új le­hetőséget teremt a szövetkezet számára a gazdasági és a moz­galmi életben. A járásban működő társvállalatokkal, szö­vetkezetekkel népgazdasági szempontból hasznos együtt­működést kívánnak kialakíta­ni, s fokozatosan be akarnak kapcsolódni a járás társadal­mi, kulturális és politikai éle­tébe. Tervezik, hogy Szentendrén vi rágüzlet-bar kácsbolt komp­lexumot nyitnak, ahol kora ta­vasszal primőr termékeket is árusítanának. A Dunakanyar ellátásának javítására az az elgondolásuk, hogy moz­gó hűtőkocsik járnák menet­rendszerűen a környéket és árusítanak majd hús-, zöld­ség- és gyümölcsféléket meg hűtött italokat. Hajóépítők Horányban Télen-nyáron a sólyatéren Reggeli szünetben érkez­tünk a Pest megyei Kishajózá­si és Javító Vállalat korányi üzemébe. Kolozsi József üzem­vezető félreteszi a puha fehér kenyeret és készségesen tájé­koztat munkájukról. — Feladatunk két irányú, saját hajóinkat, kompjainkat, pontonjainkat javítjuk és újít­juk fel, s emellett más vállalatoknak is épí­tünk, javítunk hajókat. Ebben az esztendőben 22 ezer órában dolgozunk — többek között — a BKV-nak, a Víz­műnek, illetve a Gemenci Ál­lami Gazdaságnak. Ez utóbbi­nak rönkhajőt építettünk, ép­pen ezekbén a napokban ad­juk át. Saját vállalatunknak évente két hajó nagyjavítását és ti­zenhat hajó középjavítását tudjuk elvégezni. A nagyjaví­tás jelentős munka, mert tel­jesen átépítjük a vízi jármű­veket, új lemezborítá&t is kap­nak. Erre az évre sikerrel be­fejeztük ezt a vállalásunkat, de a középjavításokból még négy hátra van. Pillanatnyilag dolgozóink egy 50 tonnás kompon dolgoz­nak, amely majd a Nagymaros —Visegrád közötti teher- és utasforgalmat bonyolítja. Ha minden jól megy. november 30-ra elkészül. Szezonkezdés Dobogókőn TTaíaroatztík a tnristahúsat Reggelente fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot, s a hegyoldalak sötétzöldjében terebélyesednek a sárgásbarna foltok. Itt az ősz, s ezt a for­galom fokozatos megélénkü­lése is jelzi Dobogókőn. Mint Nemes Tamás, a Nim­ród Szálló igazgatója elmond­ta, fönn a hegyen nyáron volt holt szezon, akkor a szobák­nak csaknem a fele üresen kongott. Most viszont telt ház van. A 86 szobás (180 ágyas) szálloda évente 45—50 ezer szálló- és mintegy 100 ezer ' étmenő vendéget fogad. A Nimród, mint köztudott, reprezentatív épület, árai nem a turisták zsebére szabottak. A turistaházban viszont nyir­kosak a falak, lógnak a veze­tékek, körülményes a tisztál­kodás, s bizony a bútorzat is elnyűtt. Ezt a turistaházat a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat vette át a tavaly megszüntetett Turistaházakat Kezelő Vállalattól. Vezetését ugyancsak Nemes Tamásra bízták, aki jó híreket mondott a turisztika barátainak. A vál­lalat 4—5 millió forintot szán a dobogókői ház felújítására, tatarozására. A tervek már elkészültek, de nagyon nehe­zen találtak kivitelezőt. Most azt remélik, hogy a tahitótfa- lui Kék Duna Teremlőszövet­kezet építőbrigádja elvállalja a munkát. (Tekintettel arra, hogy járásbeli szövetkezetről van szó, talán szívügyüknek érzik az országos hírű kirán­dulóhely sorsát, s nem marad pusztán remény a szerződés megkötése, a munka mielőbbi megkezdésé.) — A legsürgetőbb feladat, amelyhez szeretnénk, ha még az idén hozzáfognának: egy gyors és olcsó étkezési lehető­séget teremtő önkiszolgáló ét­terem kialakítása a jelenlegi presszó helyén. A munkálato­kat jövőre a szállodarésszel folytatnánk, ahány szobát csak lehet, zuhanyfülkéssé alakí­tunk, az épületet szigeteltet- jük, a falakat újravakoltat- juk, festetünk, parkettázta­tunk. Az ajtókat, ablakokat le- mázoltatjuk, végül új bútorok­kal rendeznénk be a turista­házat, amelyben továbbra is változatlan árakon nyújtanánk kulturáltabb szolgáltatást — mondta a szálloda és a turis­taház igazgatója, s hozzátette, hogy tatarozás után nem lesz nagy színvonalbeli különbség a szálloda és a turistaház kö­zött. Reméljük, terveinket sike­rül mielőbb megvalósítani ehhez kérjük a Kék Duna Tsz, vagy más cég építőbrigádjá­nak jelentkezését, segítségét. — A hajóépítés, javítás bi­zony embert kíván. Nyáron a melegben kellemes a szabad ég alatt dolgozni, de lassan jön a tél. Ilyenkor hol dolgoz­nak? — A sólyatéren, azaz a sza­bad ég alatt. Hajót nem lehet máshol építeni. Szép munka, de nehéz. Talán ezért iá magas a fluktuáció. Most ötvenkét dolgozónk van, de legalább még 15—20 ember kellene. Igaz, van egy kiala­kult törzsgárdánk és három szocialista brigádunk, ame­lyekre számítani lehet. A tár­sadalmi munkából is kiveszik részüket, a szigetmonostori óvodát, iskolát patronálják. Nemrégiben a könyvtárba pol­cot készítettek, az iskola ab­lakait ráccsal biztosították, hogy az udvaron futballozók- tól óvják. A kommunista mű­szakon majdnem százszázalé­kos volt a részvétel. A bér egy részét a szigetmonostori, illet­ve a zsámbéki iskolának és csecsemőotthonnak ajánlották fel. ÍZ////////////////////////«« S ■ » « V? • Öt esztendő mérlege, a jövő körvonalai A városfejlesztési ankét napirendjén Az elmúlt hét vasárnapján a városi tanács nagytermében rendezték meg az immár ha­gyományos városfejlesztési an­kétet Veszelits Gergelyné dr., a városi tanács elnökhelyette­se a megjelent szépszámú résztvevő előtt ismertette az elmúlt időszak eredményeit, s a következő, V. ötéves terv legfontosabb feladatait. Az öt év alatt végbement örvendetes fejlődésről szólva elmondta: a város az 1980-ra tervezett 15 ezer fős népessé­gét már ez év elejére elérte. Ez gondot is jelent, mert erő­feszítéseket kell tenni például a zökkenőmentes tömegközle­kedés biztosítására, fejleszteni kell áz ellátást, a szolgáltatá­sokat, valamint az intézmény- hálózatot, gyorsítani kell a közmű- és lakásépítést. Több lakás épült A városfejlesztésben ki­emelkedő szerepe volt a lakás- építési programnak. A IV. öt­éves terv során 900 lakás épí­tését tervezték, s ezt csaknem 300 lakással sikerült túlteljesí­teniük. A növekedést elsősor­ban a Vasvári-lakótelepen épülő lakások jelentették, amelyek eredetileg nem szere­peltek tervükben. A város la­kásgondjai arra késztették a városi vezetést, hogy a Felsza­badulás lakótelep mellett a lakásépítő szövetkezet megala­kítását is támogassa. Jelen­tős segítséget nyújtottak a városi tanácsnak a környező vállalatok, üzemek is. A lakásépítések fokozott üte­me mellett nőtt az igény a közművesítés gyorsítására is. E területen — bár jelentős eredményeket értek el — ma­radt még tennivaló. A követ­kező ötéves terv feladata, hogy a város növekedő vízfogyasz­tásával párhuzamosan a víznye­rő bázisokat bővítse, szorgal­mazza víztárolók építését, s a városon belüli vízhálózat kor­szerűsítését. A csatornahálózat sem felel meg már a követelmé­nyeknek, éppen ezért fokoza­tosan — a lakásépítésekkel együtt — bővítik, korszerűsí­tik. Ugyanez jellemzi a vil­lanyhálózatot is. Bár jelentős előrehaladás történt az elmúlt években, az üdülőterületek gyarapodásával szükségszerű­vé vált a villamosítás. A bel­területi városrész villamos- energia-ellátása megoldott, az elavult vezetékek cseréje, kor­szerűsítése azonban folyamatos feladat. Az egészség­es művelődésügy eredményei Bőven van tennivaló a vá­ros távbeszélő-hálózatának jobbításán. Az elmúlt években nem fejlődött megfelelő mér­tékben, sőt a lakótelepek ki­alakításával az igény tovább nőtt. A posta és távbeszélő- központ megépítése tehát az egyik fontos feladat. Javult-dr város egészségügyi ellátása. Az új szakorvosi ren­delő átadásával most már 16 szakágban van szakorvosi ren­delés. A lakosság számának növekedésével arányosan emelkedett a körzeti orvosok és védőnők száma is. Ami vál­tozatlanul gond: kevés a böl­csődei hely. Tervezik a Sza­badságforrás úton egy 20 sze­mélyes, a Felszabadulás lakó­telepen pedig egy 80 helyes bölcsőde építését. Pezsgőbbé vált a kulturális élet. A Szentendrei nyár az idén gazdag, színes programot kínált, sok látogatót vonzott a Kovács Margit- és a Czóbel- gyűjteméhy is. A tervidőszakban átadták a felújított művésztelepet, a megyei művelődési központot, s megnyílt a szabadtéri nép­rajzi múzeum első részlege is. Fejlődött a város kereske­delmi ellátása. ABC-bolt épült a Pannónia telepen, s a bevá­sárló központ is régi igényt elégített ki. A szolgáltatások területén sok még a tennivaló. Az elkö­SZERETIK, MEGBECSÜLIK Negyedszázad tanácstagként Középtermetű, fe­kete hajú asszony­hoz vezet kísérőnk a papírgyárban. Az asszony felpillant munkájából, elénk siet és így szól: — A tanácstagot kere­sik? Én vagyok az, milyen ügyben jár­nak? — Nem személyes ügyben, úgy keres­tük fel, mint magán­embert. Az életére, munkájára vagyunk kíváncsiak. Kezdjük mindjárt a közepén: hányán mondhatják el magukról itt Szentendrén, hogy 25 év óta aktív tanács­tagként tevékenyked­tek? Azt hiszem én egyedül — válaszol Hirsch Józsefné —, de nem bántam meg. Tudja, engem már a szüleim is úgy nevel­tek, hogy mindig se­gítsek másokon, hogy közéleti emberré váljak. Én hasonló szellemben neveltem három gyermekemet, fiam közgazdász és a lányaim — talán ez sem véletlen — az óvónői hivatást vá- ’ asztották. 1950-ben kezdtem dolgozni. Az első munkahelyem itt a papírgyárban volt, s ekkor választottak el­ső ízben tanácstag­nak is. A kilencedik számú körzet tarto­zik hozzám azóta is. Néhány évig aztán a gyermekeimet ne­veltem és a tanács­tagi teendőket láttam el. A népművelési ál­landó bizottság el­nöke voltam — nem unatkoztam. Amikor a gyerekek nőttek, főiskolára jártak, több pénz kellett. Ismét elhelyezked­tem a A PEVDI-nél dolgoztam kilenc éven át fizikai mun­kásként, de 17 év után ismét visszake­rültem a Papírgyár­ba könyvelőnek, örömmel fogadtak, hiszen addig is tar­tottam régi kollégá­immal, barátaimmal a kapcsolatot. A gye­rekek kirepültek, már unokám is van. Ennyit dióhéjban az életemről. — Huszonöt éve tanácstag. Bizonyára sok változást észlelt azóta Szentendrén? — Tősgyökeres szentendrei vagyok, s mint tanácstag még inkább nyitottabb szemmel figyelem vá­rosunk fejlődését. Az 50-es években más gondok foglalkoztat­tak bennünket, mint mostanában. Amit negatívumként emlí­tenék: úgy érzem az­előtt több lelkesedés volti a tanácstagok­ban,' tisztább szívűak voltak. Lehdt, hogy a rohanó élet az oka; egyikük-másikuk eí- fásul. Tudom, sok­szor falba ütközik az ember, de akkor sem szabad feladni. — Milyen felada­tok, gondok foglal­koztatják mostaná­ban? — Bőven van ten­nivalója egy tanács­tagnak. Most az egészségügyi állan­dó bizottság tag­jaként azon iparko­dom, hogy a szom­szédban lakó házas­párt alkoholelvonó­kúrára tanácsoljuk. Veszélyeztetett, kis­korú gyermekeik vannak, az ö érde­kükben fontos, mi­nél hamarabb egye­nesbe hozni a csalá­dot. Ez foglalkoztat, meg az is, hogy ke­vés a bölcsőde, s ami van, az 120 százalé­kig kihasznált. Ezért ha egy fiatal anya gondján segíteni tu­dok, nagy öröm az számomra is. Megol­dást persze az jelen­tene, ha elegendő óvoda és bölcsőde épülne, remélem ez az idő is elérkezik. Bár akkor én már nem leszek tanács­tag. 1977-ig szól a megbízatásom, utá­na átadom a staféta­botot a fiataloknak. Bevallom egy kicsit elfáradtam már én Is. — Negyedszázad után ez érthető. Megbecsülték az el­telt hosszú évek alatt? . — Természetesen. Itt nem anyagiakra gondolok — társadal­mi munkát végeztem, nem vártam érte fi­zetséget — erkölcsi megbecsülésben bő­ven volt részem. Nem is olyan régen, au­gusztus 20-ra meg­kaptam A városért és az egészségügyért emlékérmet. ' vetkező években szolgáltató- i házakat és GELKA-szervizt adnak át s újabb szolgáltatá­sok bevezetését is tervezik: az olaj házhozszállítását, lakás- I karbantartást és gyorsfuva- ■ rozást. | A beszámolóban sok szó ' esett, a lakosság által végzett társadalmi munkáról is. A ne­gyedik ötéves tervben 27 mil­lió forint értékű munkát vé­geztek a szentendreiek, s két ízben nyerték el kiemelkedő teljesítményükért a megyei verseny első díját, ennek ered­ményeként mintegy 700 ezer forintnyi jutalomban részesül­tek. Előtérben a társadalmi munka Az ankéton részt vevők kö­zött jelentős számban képvi­seltették magukat a lakótele­piek, a város új polgárai. Fel­szólalásaikban több megoldás­ra váró gondra hívták fel áz illetékesek figyelmét, s ugyan­akkor aktív támogatásukról biztosították őket. Sürgették a parkosítás^ s a köztisztaság védelmét. Miután az ankéton jelen volt Nagy Géza, a Város­gazdálkodási Vállalat igazga­tója, az észrevételeket, prob­lémákat nyomban megvitatták. A lakótelepiek sürgető gondja a bölcsőde-, óvodaépítés, ezért vállalták, hogy a társadalmi munkával segítenek. Szó esett arról is, hogy az épülő, bővülő városrésznek egyetlen tanács­tagja van. A most alakult la- kóbizottság. a ffNF” helyi "szer­vezete és a társadalmi aktívák segítik ugyan munkájában, de az kevés. Az elkövetkező vá­lasztásokon már legalább 5—6 új tanácstagi körzetre lesz szükség. Hírek a járásból — Sikeres nemzetiségi estet rendeztek az elmúlt hét pén­tekén Pomázon. A német es­tet dr. Réger Antal, a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének főtitká­ra, országgyűlési képviselő nyitotta meg. A rendezvény keretében először Wittmann György német nyelvű író ta­lálkozott az olvasókkal, majd az NDK-beli Delitzsch kórusa adott folklórműsort. — Tefu-taxi Szentendrén. Az 1. számú Volán Vállalat megkezdte a fuvarozást a la­kosság részére. A szolgáltatás céljára egy 2,5 tonnás teher­gépkocsit állítottak forgalom­ba. A taxi a Bolgár u. 4. szám előtt parkol. Felvilágosítás kérhető, illetve megrendelés adható le a 93—40-es telefon­számon. — Vöröskeresztesek a Da­nubiusban. Szerdán, csütörtö­kön és pénteken a gödöllői és a szentendrei járás vöröske­resztes alapszervezeti titkárai a Danubius szállóban tovább­képzésen vettek részt. — A hét legrangosabb ese­ménye volt a szentendrei egészségnevelési napok ese­ménysorozata. Ezúttal a me­gyei művelődési központban rendezték az előadásokat, amelyeket az ország különbö­ző részéből érkezett 400 szak­ember hallgatott meg. A rész­vevő fele Pest megyei volt. Az oldalt írta: Czibor Valéria és Sebestyén Zsuzsa Foto: Tóbiás Irén /

Next

/
Oldalképek
Tartalom