Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-30 / 229. szám

*<C^lífciP 1975. SZEPTEMBER 30., KEDD Első, második, harmadik díj — pályázaton Megyei könyvtárosnap Nagykőrösön Szoboravatás a negyedszázados intézményben A múzeumi hónap eseményeként Megnyílt Vankóné, Dudás Jutó kiállítása Aszódon Nagykőrösön adtak egymás­nak találkozót tegnap á megye könyvtárosai; Leányfalu, Aszód és Főt után itt rendez­ték meg a sorrendben a ne­gyedik megyei könyvtárosna­pot. A-z. immár hagyományos esemény kiváló alkalom volt arra is, hogy megemlékezzenek a vendéglátó város könyvtára megalakulásának negyedszá­zados évfordulójáról. A könyvtárosok először te­hát a mintegy félszázezer kö­tetes városi könyvtárral ismer­kedtek, ahol Szűcs János vá­rosi népművelési felügyelő felavatta Molnár Elek kera­mikusművésznek az emberiség örök tudásvágyát szimbolizáló Olvasó című kerámiaszohrát. Az Arany János Művelődési Központban folytatódott a program. A megbeszélésen "részt vett Nagy Sándomé, a megyei pártbizottság munkatársa, dr. Csedő Béla, a közalkalmazot­tak szakszervezete megyei bi­zottságának munkatársa, Tóth Ferenc, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának főelő­adója, Bihari József, a megyei művelődési központ igazgatója és Békés György, a megyei, könyvtár igazgatója. A vendé­geket Szabó Sándor, a helyi városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszön­tötte, ezt követően pedig Pál Ernő, a megyei könyvtár szak- szervezeti bizottságának titká­ra számolt be a legutóbbi könyvtárosnap óta eltelt idő­szak eseményeiről, eredmé­nyeiről. Mint mondotta, sókat tettek a megyében dolgozó könyvtá­rosok munkakörülményeinek javításáért, több könyvtárat korszerűsítettek és átadták az új megyei könyvtárat. Szólt a még meglevő gondokról is, például a könyvtárosok még megoldatlan évenkénti rend­szeres orvosi vizsgálatáról, valamint arról, hogy bár je­lenleg összesen 125 főhivatású könyvtáros tevékenykedik me- gyeszerte, ez kevésnek bizo­nyul. Még mindig akadnak 4—5000 lelket számláló telepü­lések, ahol nincs főállású könyvtáros. Beszélt a szakszervezeti tit­kár, a különféle olvasómozgal- mak, pályázatok sikeréről, eredményeiről, s elmondotta egyebek között, hogy az Olvasó munkásért elnevezésű p&lyázat eredményei és az országos zsű­ri döntése alapján a Pest megyei könyvtárosok egy első, egy második és egy harmadik díjat nyertek. Szorgos munká­jukért az elismerés sem ma­radt el: jelenleg két Szabó Er- vin-díjas, egy Kiváló Népmű­velő, 48 a Szocialista Kultú­ráért és 11 Kiváló dolgozó ci­vet elnyert könyvtáros dolgo­zik megyénkben, 32-en pedig miniszteri dicséretben része­sültek. A szakszervezeti munkát ér­tékelő beszámolók után Békés György a könyvtáraik művelő­déspolitikai feladatairól be­szélt. Elmondta, hogy me­gyénkben a könyvtárak nem kevés pénzt fordítanak köny­vek vásárlására, ez az arány megközelíti az országos átla­got. Fontos feladatok várnak a könyvtárakra, a szakmai irányelvek népszerűsítésében és megvalósításában. Hozzá­szólása után , törzsgárda jel­vényeket adott át. Aranyjelvényt kapott Nagy Lajosné, a gödöllői városi-já­rási könyvtár igazgatója, Ro- hács Ervin, a megyei könyv­tár munkatársa. Ezüstjelvényt dr. Mór Teréz, a gödöllői vá­rosi-járási könyvtár munka­társa, Adonyi Máté György, a megyei könyvtár csoportveze­tője, Dalmi Jánosáé, a fóti községi könyvtár vezetője, Hla- vács József né, a gödi községi könyvtár vezetője, Jakab Bé­lává, a ceglédi városi-járási könyvtár gyermekkönyvtárosa, Novak Elza és Kiss László, a megyei könyvtár munkatársai, valamint Mittelmayer Ernőné, a tárnoki községi könyvtár vezetője kapott. Bella István, az érdi községi könyvtár ve­zetője és György Pál, a megyei könyvtár munkatársa ered­ményes szakszervezeti munká­jáért vehetett át emléklapot. A könyvtárosnap résztvevői ezután á Nagykőrösi Konzerv­gyárba látogattak, ahol meg­ismerkedtek az élelmiszer- ipari üzem munkájával, meg­tekintették a gyár múzeumát, a délutáni programban pedig az Arany János Múzeum és Emlékmúzeum megtekintése szerepelt. Khim Antal TV-FIGYELÓ Elfogyott a SZUSZ. Több hó­napos szünet után szombaton ismét jelentkezett a Hóvégi hajrá. Elsietett jelentkezés volt ez. Ha már eddig kibírtuk e kezdetben tényleg ügyesen szerkesztett, műsor nélkül, egy ideig még várhattunk volna. Csak ne ilyen vérszegény, megsápadt, ötlettelen összeállí­tással lépett volna a nyilvá­nosság elé a televízió. Voltak már ennek a sorozatnak, saj­nos, gyenge adásai is. De ilyen lapos, szürke, talán még egy­szer sem. Pedig — úgy tűnt legalább — iparkodtak a szer­kesztők, rendezők: a stúdión kívül most még a Korona cukrászdát is bevonták az adásba. De a több helyszín nem segített semmit: hiányoz­tak az ötletek. Csupa jelentéktelen, érdek­telen ügyet próbált szombaton „feldobni” — igazában felfúj­ni — az összeállítás. Olyasmi­ket, mint Takács Marilca esete egy idős úrral, akinek nem tetszett a bemondónő fodros ruhája és ez ügyben levelet írt. Mi közünk nekünk ehhez? S a többi ügy? Már szinte nem is emlékszünk rájuk. Csak a tömény, sűrű unalomra émlékszünk, amellyel az adást néztük. Vitathatatlan, ebből a műsorból eltűnt a kezdés len­dülete, elfogyott belőle a szusz. így ezt nem érdemes folytatni. Krimi, tanulságokkal. Két­ségtelen, a szombaton látott NSZK-krimi, az Az utolsó ta­nú nem volt nagy film. De kriminek nem volt rossz, s ép­pen ezért teszünk említést ró­la, mert alkalmas arra, hogy szemléltesse, tulajdonképpen mit is várhatunk egy tisztessé­gesen mégcsinált, megszer­kesztett bűnügyi történettől. Többször el mondtuk már: töb­bet, mint maga a puszta krimi. Azt várjuk, hogy a bűnügy al­kalmán és ürügyén mondjon valami lényegeset a világról- is. Mondott valami ilyesmit Az utolsó tanú? Anélkül, hogy el­túloznánk a Wolfgang Staudte rendezte film jelentőségét, pusztán arra utalunk, milyen erősen bírálta ez a film a nyu­gatnémet igazságszolgáltatás a bűnügyi rendőrség gépezetét. A felületes, elkapkodott nyo-. mozást, s azt a társadalmi lég­kört, amely oda vezetett, hogy a teljesen ártatlanul letartóz­tatott orvos végül elvesztette állását. Kétségtelen, nem sok ez. A nyugatnémet valóságról, az NSZK viszonyairól sokkal éle­sebb, leleplezőbb művészi kri- tijcával is találkozhattunk már. De azért több ez a semminél. Csontos Magda Vankóné Dudás Juló képei­nek naív bűbájához, üdesógé- hez, meghittségéhez méltó volt vasárnap délelőtt Aszódon az áz ünnepség, amely megnyi­totta a Galgamácsín élő nép­művész csaknem negyedszáz alkotását bemutató tárlatot és egyben a múzeumi hónap Gal- ga menti gazdag programsoro­zatát. A galgamácsai gyermek mű­vészeti csoport tiszta népmű­vészetet tolmácsoló jelenetei adták a keretet a képek nyúj­totta élményhez és köszön­tötték az érdeklődőket, a megjelenteket. Dudás Juló szűkebb pátriájába második alkalommal hívta gyönyörkö­désre, tűnődésre az embere­ket, két éve néhány képét már kiállították Aszódon. Eljöttek dr. Süpek Zoltán, a gödöllői járási hivatal elnöke, Gál Klára aszódi vb-titkár és a szülőfalu, Galgamácsa képvi­selői, Turcsány János tanács­elnök és Tóth András vb-tit- kár. Nincs még egy vidéke az or­szágnak, amely azzal büszkél­kedhetne, hogy néhány kilo­méterre egymástól egy időben, egyszerre él és alkot a népmű­vészet két páratlan tehetsége. Eljött Dudás Juló kiállítására Versegről a „szomszédasz- szony”, Marton Pálné Homok Erzsébet, s míg legújabb írása, a vérségi nép életét bemutató könyve meg nem jelenik, ad­dig is egy maga hímezte, ere­deti vérségi motívumokkal' dí­szített térítőt hozott, figyel­mességként. Dr. Cselőteí László, az Agrártudományi Egyetem tan­székvezető tanára, országgyű­lési képviselő nyitotta meg a kiállítást; beszédében a többi között elmondotta: — Vankóné Dudás Juló élet­műve a népművészet talajáról indult. Tevékenységét a kép­zőművészetben az úgynevezett naiv festészet kategóriájába sorolják. Dudás Juló nem is­kolában tanulta mesterségét, képei mentesek a különböző stílusirányzatoktól, hatásoktól. Különös, egyéni képzelete és élettapasztalata adják képei témáit. A képeken öröm és bánat, munka és játék, szüle­tés, élet, halál tükröződik. Egyszerűségükben és szépsé­gükben közel állnak ezek az alkotások mindazokhoz, akik e táj lakói... S nemcsak e táj lakóihoz; bizonyította, hogy a megnyitó­ra sokan eljöttek a főváros­ból, alföldi falvakból, távoli vidékekről. S valóban, sajátos, Eső es napsütés Rafael Győző 75, születésnapján Cscmtvárytól vette át a fes­tészet stafétabotját Rafael Győző, aki utoljára látta őt az emberek sokaságából budai lakásán, ahol a Siratófal és a Zarándoklás a cédrusfához képezte az éhség hátterét. Csontváry teát rágott a re­mekművek előterében, s mi­közben Rafael Győző pogá­csával, sülttel kínálta, csak ennyit rebegett: „Esik az eső, Figura esik az eső”. Kint napsütés tombolt, az általa művekkel megálmodott Napút ragyo­gott, de belül már zuhogott az eső Csontváry tudatában, s nem is derült ki, csak a mű­vészete, melyet az európai kultúra új kincseként hátra­hagyott emberiség-nemzeté­nek. Ez a találkozás jelen­tette Rafael Győző festésze­tének drámai nyitányát. A feladatot; a hivatást, a mű­vészet szolgálattevő paran­csát óriástól kapta. Költői képzeleterő és értelmi indítékainak mértani fegyel­me határozza meg értékei­nek állandó egyenlegét. Szép­sége törvény, szelíd hata­lom, békés terjeszkedés, csöndes csillag, de mindig új csillag a kozmikus határok emberi bővítése, a festészet­tel maga teremtette belső táj képi áramlása. A teret teríti festménnyé értelmes színek tömörülő sodrásával. Élmény és gondolkodás tar­tósítja műépitő lendületét, fantáziája olyan sértetlen motor, mely kincseket szál­lít Illés Árpád és Hincz Gyula társaként, sértetlen egyéniséggel. Ami közös bennük, az nem más, mint a színek zenei ritmusa, a szemlélődéssel ellenőrzött for- maörvénylés valahol a lá­tott, megfigyelt, másrészt csak az álmokkal követhető valóság’ határán. Ami külön erénye, hogy a konstruktivizmus sokszor hiányzó lírizmusa nála mara­déktalanul megtalálható. Mű­vészete; költői mértan, tu­datos álmodozás. Rafael Győző lendülete töretlen, a belső végtelent kutatja, nem a kiterjedést, hanem a gondolat képpel rögzítendő határtalanságát. Minden fest­ménye a végtelen köz­pontját keresi asszonyban, tardosi tájban, Ábrahám­hegyben, ritmikus és játékos formákban, szürkébe ágya­zott színekben. Mintha lágy burokban lenne a világ. Abban is hasonlatos Rafael Győző Csonfváryhoz, hogy minden külső utazása belső felismeréshez vezetett. Nyer­gesújfalutól Libanonig érke­zett, dolgozott az egyiptomi ásatásoknál, mezopotámiai fel­tárásoknál restaurátorként működött, de járt Etiópiában és dolgozott a balbeki templom felújításán is, melyről Csont­váry emlékezetes remekmű­vét festette. 1936-ban Bejrút­ban a parlament díszítésé­vel bízták meg, s minden ma­rasztalás ellenére 1940-ben visszatért Budapestre, és csat­lakozott a Szocialista Képző­művészek Csoportjához. A fel- szabadulás után ő rendezte — Szegi Pállal együtt — Csont­váry első emlékkiállítását,; és az aquincumi múzeum res­taurátora lesz, jelentős ér­demei vannak Hadriánus csá­Forradalmár szár palotájának mozaikokat találó kutatásában. Közben mint festő fárad­hatatlanul dolgozik, ' kiállí­tása nyílik Budapesten, Po­zsonyban, Párizsban, Bejrút­ban. Tényleges értékei elle­nére a díjak elkerülik. Mind­ez csupán a látszat; életmű­ve friss, telített újjászüle­tésekkel, eszme és gondolat irányította újdonságokkal. Ga- dányi Jenő barátja volt Ra­fael Győző, eszménye Csont­váry maradt, festett a Bala­ton mellett és Nagymaroson, eddigi élete eső volt és nap­sütés. Most is rejtőző igazi érték, melyet 75. születés­napján fokozott figyelemmel ajánlunk a műpártoló köz­véleménynek. Losonci Miklós O lenne a menyasszony? Részlet a galgamácsai gyermekcsopoi lakodalmas jelenetéből. Emléksorok a kiállítási katalógusba. Vankóné Dudás Juló és Martonné Homok Erzsébet. Kresz Albert felvételei megragadó világ fogadta, fo­gadja november közepéig az aszódi múzeum látogatóit. Du­dás Juló világa, képei, a Szü­ret, az Aratási felvonulás, a Pöttyözés, rostafordítás, luca- szék készítése a fontában, a Gyermeklakodalmas és a töb­biek. A Petőfi múzeum további programjában legközelebb ma nyűik meg az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumban Az em­ber származása című kiállítás, október 2-án pedig az ikládi klubkönyvtárban Asztalos Ist­ván múzeumigazgató tart elő­adást a Galga völgye régészet kutatásairól. Három nap múl­va mintegy ehhez kapcsolódvt első alkalommal mutatják b< nyilvánosan a tavasszal fel­tárt dányi avar sírleletet. Az aszódi múzeumi hőnap eseményeinek kiemelkedő programja lesz az október 25-én megrendezendő Petőfi- szavalóverseny, majd október 29-én az aszódi helytörténeti vetélkedő. D. G. Garay-emlekünnepség Foton A reformkor ellenzéki köl­tőjére, Garay Jánosra emlé­keztek vasárnap Foton. A Sza­badság út 16. sz. háznál — amelyben Garay lakott és amelynek falán ma tábla hir­deti emlékét — mintegy 150 résztvevő — az iskolák, a Gyermekváros, a honvédség és a munkásőrség képviselői, va­lamint az összesereglett járó­kelők — előtt dr. Székely La­jos egyetemi tanár emlékezett Főt poétájára, s Garay életé­ről, az 1848-as forradalomban és szabadságharcban való részvételéről, munkásságáról és Fótra költözéséről szóló elő­adását a költő verseivel il­lusztrálta. Ezt követően a fóti Garay János Általános Iskola tanulói adtak 30 perces műsort: a szavalókórus Garay-költemé- nyeket, az énekkar pedig kora­beli népdalokat adott elő, majd elhelyezték az ünnepség részt­vevői a kegyelet és az emlé­kezés csokrait, koszorúit. Ismét kiadják Marx és Engels válogatott műveit A Kossuth Kiadó a 10 évvel ezelőtti kiadáshoz képest lé­nyegesen bővebben közreadja Mara:—Engels válogatott mü­veit. Elsősorban a felsőfokú oktatásban résztvevőkre gon­dolt a kiadó, hiszen eseten­ként nehézséget okoz Marx— Engels műveinek csaknem negyven sorozati kötetét for­gatni. Bő — több mint 200 oldal­nyi — válogatás képviseli Marx és Engels egymáshoz írt leveleit. Ezek a levelek a marxizmus mindhárom részé­re: a filozófiára, a politika gazdaságtanra, és az osztály harcelméletre egyaránt vonat koznak. Említésre méltó, hog\ néhány levelet új fordításbar tanulmányozhatnak az érdek­lődők. A válogatás fontos vo­nása, hogy a kiadó az össze­állításnál figyelembe vette a Politikai Főiskola, az egyete­mek marxista tanszékei, vala­mint a Kulturális Minisz­térium marxizmus—leninizmus főosztálya észrevételeit, javas, latait is. Díjnyertes amatőrfilmek fesztiválja Ismét Győrben rendezik meg a díjnyertes amatőrfil­mek nemzetközi fesztiválját. A három évvel ezelőtt megtar­tott első fesztivál nagy sike­rét bizonyítja, hogy az októ­ber 16. és 19. között megren­dezésre kerülő második feszti­válra 17 ország amatőr filme­sei jelentkeztek. Még Ausztrá­liából is küldtek anyagot a győri fesztiválra. Ezúttal csak­nem 100 film kerül a nemzet­közi zsűri elé. A zsűri tagja lesz többek között a jeles szovjet filmesztéta, M. Sz. Vi- tuhnovszkij és H. Bürkle, a Nemzetközi Amatőrfilm Szö­vetség elnöke. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom