Pest Megyi Hírlap, 1975. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

I 1975. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP «"erű <W s~md(W Vasárnap is rakodni Érdemes kötbé Tapasztalatok a kocsiálláspénzről t Ä vagon nyitott ajtaján pár­huzamos, ferde sávokban lép­nek be a nap sugarai. A por sűrűn gomolyog az aranysárga fényben, de az emberek nem törődnek vele, sorra töltik a zsákokat. Meleg van és nagy hajtás, hiszen a vasúti kocsit mielőbb ki kell üríteni. Példamutató kisüzemek A MÁV budapesti igazgató­ságának hatásköre hét me­gyére terjed ki, de Pest me­gye az egyetlen, amely teljes egészében ehhez az igazgató­sághoz tartozik. Forgalma (a tranzitot leszámítva) viszony­lag kicsi, az árufeladás nem éri el az összforgalom 16 szá­zalékát, mégsem elhanyagol­ható, mert jelentősen befolyá­solhatja az igazgatóság ered­ményes munkáját, hogy az el­szállítandó, csaknem 3,5 mil­lió tonnányi árut gyorsan be­rakják-e, a küldeményekkel érkező vagonokat időben ki- ürítik-e. Pest megyében a leg­nagyobb forgalmat a Dunai Kőolajipari Vállalat bonyolít­ja, egymaga másfél millió tonnányi árut ad fel évente. E vállalatot követi 583 ezer tonnával a Délegyházi Ka­vicsbánya, majd nagyságrend­ben a HUNGAROFRUCT bu­daörsi hűtőháza, a DCM, és az Országos Érc- és Ásványbá­nya Vállalat pilisvörösvári üzeme. Az ésszerűség azt dik­tálja, hogy e szállíttatok dol­goznak a legrugalmasabban. Itt a legjobban szervezett, a legmagasabb fokon gépesített a munka és elég nagy a ra­kodógárda is. Ez így is van, mégis éppen e vállalatok fi­zetnek óriási összegű bünteté­seket. A jól rakodó, minimá­lis kocsiállást fizető vállalatok többnyire a közepes és kis üzemek közül kerülnek ki; mint a Ceglédi Fűrész- és Hordóipari Vállalat, a nagy- kátai TÜZÉP és az 1. Volán ceglédi telepe. A kétszereséért sem Szombat van. A kiskunlac- házi állomáson hosszú szerel­vény áll. A tehervagonok egy részét már kiürítették, de még akad néhány lezárt kocsi. A négyfős Balogh-brigád napon­ta 30 tonnányi gabonát rak zsákba, azokat pedig teher­autóra. A brigád egyik tagja,. Balogh István a következőket mondta; 7-től 5-ig, fél 6-ig dolgozunk, ma is, de a követ­kező, és minden második szombatunk szabad. Munkánk nagyon fárasztó, hisz meleg­ben, porban megállás nélkül dolgozunk. S mindezért na­ponta körülbelül 100,— forin­tot keresünk. A vasárnapi mű­szakot a kétszereséért sem vállalnánk. — Pedig tudják, hogy mi­lyen probléma a hét végi ra­kodás ? Igen, de ezt alkalmi mun­kavállalókkal, diákokkal kéne megoldani, ugyanis nemcsak a mi brigádunk, hanem min­den más rakodó szeretné csa­ládjával tölteni a vasárnapot. Ha hét közben kapunk sza­badnapot, az nem megoldás számunkra. Miközben mondja, három­szor is megtölti a mericskét, amelybe 20 kilónyi gabona fér, zsákba önti, pillanatok alatt megkötözi, s a többi mellé ál­lítja. Naponta 410—420 zsákot töltenek meg. Százezrek büntetésre A budapesti igazgatóságon Kövér László, a piackutatási és fuvarozásszervezési csoport vezetője elmondta, hogy van olyan Pest megyei vállalat, amely 30 ezer forint kocsiál­láspénzt fizetett azért, mert napokig vagonokban tárolta áruját. Ezen egyébként érde­mes elgondolkozni: a vállala­tok, amelyek hanyagságból, vagy egyszerűen tehetetlen­ségből nem gondoskodnak a címükre érkezett szállítmá­nyok gyors kirakásáról, kocsi­álláspénzt fizetnek. Ennek 50 százalékából úgynevezett ra­kodásfejlesztési alapot képez­nek. Az alapból aztán vissza nem térítendő összeggel támo­gatják a rakodását gépesíteni kívánó vállalatokat. Ahol te­hát egy kicsit önzőbbek, s nem népgazdaságunk egészé­nek, hanem csak saját válla­latuknak érdekeit tartják szem előtt, ott egy ideig az átlagos­nál nagyobb kocsiálláspénzt fizetnek, s ezzel indokolhatják hitelkérelmüket a rakodásgé­pesítésre. Legalábbis mással nem magyarázható, hogy egyes vállalatok fél év alatt félmil­lió forintnál is többet fizetnek ki büntetésre. Czibor Valéria Dunakanyar — ráckevei Duna-ág Mindennapi gondokról - szezon végén NEB-vizsgálat az ellátásról Lapunkban gyakran foglalkozunk a megye két nagy forgalmú üdülőterülete, a Dunakanyar és a ráckevei Duna-ág ellátásának fejlődésével, gondjaival. A keres­kedelmi szolgáltatások színvonala ugyanis alapja e kör­zetekben is a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésé­nek. A téma fontosságára utal, hogy a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság tavalyi vizsgálata után idén ismét napirendre tűzte a fejlődés tapasztalatainak összegzé­A népi ellenőrök véleménye összecseng a turisták, a helybenlakók észrevételeivel: nagyon sok még a gond az ellátásban, a kereskedelmi és vendéglátóipari háló­zat nem képes lépést tartani az évről évre növekvő igényekkel. Új üzletek és fehér foltok Megállapították többi kö­zött, hogy jó néhány bolt, vendéglő épült a vizsgálat óta is, azonban főleg a nagyobb lakótelepüléseken, s ott is a központban. A ráckevei já­rásiban például 5 új boltot és 5 új vendéglátó helyet nyitot­tak tavaly, a 10 egységből azonban 6 a nagyközségben, Ráckevén települt. Ugyanak­kor változatlanul ellátatlan területnek minősül a Sziget- halom—Tököl közötti rész, ahol pedig szintén nagy a tu­ristaforgalom. Ugyancsak so­kat javult Szentendre ellátott­sága az új bevásárló központ megnyitásával. Változatlanul fehér folt maradt viszont a kisoroszi szigetcsúcs, Szent­endre kőhegyi része, a Sza­badság forrás környéke és Csobánka község, melyek szin­tén közkedvelt kirándulóhe­lyek. Az a tapasztalat, hogy még azokon a területeken sem za­Hány éves Tápióbicske? Beszámoló egy készülő községi monográfiáról Esztendőnél is több ideje, Tápióbicske tanácsának ülé­sén Gizúr István tanácstag ja­vasolta, írassa meg a tanács rátermett, hozzáértő embe­rekkel és. jelentesse meg könyvalakban a község mo­nográfiáját. Egyhangúlag amellett döntöttek, meg kell íratni azt a könyvet. Megkezdődik az adatgyűjtés A tanács határozatának vég­rehajtása kötelezi a tanácsel­nököt. Hajdú Gergely tehát néhány nap múlva elutazott a fővárosba, elment a levéltár­ba, felkereste dr. Lakatos Er­nő igazgatót és tanácsát kér­te. Vaskos kötet került az asztalra, felütötte az igazgató. — Éppen a legjobbkor ér­deklődik. Egy község fennál­lását a fellelhető legrégebbi írott adat keltétől számítják és itt áll, hogy Tápióbicskéről a legrégebbi okmány 1275-ben íródott. így hát Bicske jövő­re lesz 700 éves. A tanácsel­nök levéltári látogatása ide­jén 1974-et írtak. Ezekután a. tanácselnök múltat kutató munkaközössé­ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNAL FELVESZ építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, vasbetonszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, üveges, nehézgépkezelő, könnyűgépkezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), továbbá kubikosokat és rakodókat. jelentkezni lehet: a Prosperitás Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. get hozott létre. Kiss Gábor MÁV-ra'.ckantsági nyugdíjas üzemgazdászt, tanácstagot és Gáspár János ötödéves törté­nelemszakos egyetemi hallga­tót megbízta az összegyűlő adatok rendezésével, feldolgo­zásával és a monográfia meg­írásával. — A történelem bizony nem volt kedvenc tantárgyam az iskolában — mondja Kiss Gá­bor —, de amióta községem múltját kutatva levéltárak­ban, könyvtárakban böngész- kedem, szerelmese lettem. Az egyetemista viszont min­dig szerelmese volt a történe­lemnek. Tőle halljuk: — A szóban forgó 700 éves latin nyelvű okmány egy ha­tárjárásról maradt fenn. A környékbeli községek szere­pelnek benne és többek kö­zött közli, hogy Pang — te­hát kétségen kívül Pánd — határában, ahol a Fuzeg-pa- tak (Füzes-patak lesz az) a Tapeuba (ez viszont a Tápió) ömlik, Tapeu-Bychén, Timo- teuspács és Tagadópács, Biche fia Timót és Benedek tulaj­dona. A Bitskey család leány­ági leszármazottai mai napig élnek a községben, egyenes­ágú utódai közül pedig egy- kettő, úgy hírlik, másutt az országban. Tatár után, török után — De mégsem ez a legré­gibb okmány — jegyzi meg Gáspár János. — A váci püspö­ki levéltárban őrzik az egy­házmegye plébániáinak 1250- ből származó összeírását a tatárjárás után. Ebben szere­pel Tapeu-Byche is. így hát tulajdonképpen most 725 éves a község. Persze, ha volt itt plébánia a tatárdúlás után, kellett le­gyen azelőtt is, falu volt Itt már régebben. Római kori emlékek kerülnek ki a föld­ből, sőt még korábbiajk is, vagy háromezer évesek a bronzkorból. Török adóösszeírásból de­rül kJ, hogy 1562-ben 31 ka­pu után fizettek Tápióbics- kén adót. Később azonban el­pusztult, majd még a török hódoltság idején újra bené­pesült a falu. Olyannyira, hogy a hódoltság megszűnté­vel több család települt át in- rfen Abonyba, meg Szabadká­ra. Az 1728-ból fennmaradt lakosság-összeírásban nem szerepelnek a jobbágyok, de 34 szabad vándor család igen. Népes község lehetett már akkor Tápióbicske. A gyökerek újra kihajtanak A szabadságharc idején Damjanich csapatai kemény csatát vívtak Tápióbicske ha­tárában, rohammal foglalták el a Tápió hídját — ez köztu­domású. A régi fahíd fejénél kéttörzsű fűzfa állott, ágyú­golyó vitte el koronáját. Az­tán a csonkafejű fa megint kilombosodott. A régi fahíd helyén később kőhíd épült, azt pedig 1944 novemberében a németek felrobbantották. Az előnyomuló szovjet hadse­reg hidat vert, ahhoz fa kel­tett, kivágták hát a közeli fá­kat, így a kéttörzsű fűzet is. A gyökereket bent hagyták a földben. A fűz gyökerei rövi­desen újból kihajtottak, me­gint lombos a fa. A Tanácsköztársaság után 1920. október 11-én 33 tápió- bicskeit állítottak kommün alatti magatartásukért bíró­ság elé. Mi lett a sorsuk? , — Még nem tudjuk — mondják a múltkutatók. — Egyik legközelebbi feladatunk, hogy utánanézzünk a Párttör­téneti Intézetben. — Nálunk alakult meg leg­hamarabb az egész járásban a kommunista párt a felszaba­dulás után — szólal meg Kiss Gábor és Gáspár János egy sárgult újságlapot keres elő. Olvasható azon, hogy amikor 1945. január 17-én Nagyká- tán, a járás székhelyén meg- alaikult a községi pártszerve­zet, az alakuló gyűlésen a kommunisták Célkitűzéseit Ilics Sándor tápióbicskei párttitkár ismertette. Még egy történelmi tényről beszélnek büszkélkedve. Tá- pióbicskén, még mielőtt 1945. március 15-én életbe lépett a földosztási törvény, már be is fejezték a földosztást. Egyébként eddig az adat­gyűjtés háromnegyed részét már befejezték. A könyv megírása a kutatásnál gyor­sabban megy, biztosak benne, még ebben az évben elkészül­nek vele. Szokoly Endre várfalán a tömeges étkezés, vásárlás — különösen a hétvé­geken —, ahol számszerűleg elegendőnek tűnik az üzlet, étterem, büfé. Legjobb példa erre szintén Ráckeve, ahol a már említett gyors fejlődés el­lenére is, gyakran nagy a zsú­foltság, lehetetlen a kulturált vendéglátás. Az egy-két évvel ezelőtt emelt épületek ma már szűknek, korszerűtlennek bi­zonyulnak. Ilyen például a Vadkacsa vendéglő. Indokolt a kiemelt támogatás Ez utóbbi megállapításhoz kapcsolódva fejtette ki véle­ményét a bizottság ülésén áz egyik érintett képviselője, dr. Foki László, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatója. Mint elmondotta, a vállalatnak 370 egysége mű­ködik a megyében, fele elavult épületekben. Ezek korszerűsí­tési, felújítási költségei óriási összeget emésztenek fel — azonban mindennek kevés a látható eredménye. Az évi 12 milliós fejlesztési alap — ami a terület nagyságához viszo­nyítva igen szerény — fel­használásával igyekeznek meggyorsítani a fejlődést. Az elmúlt két évben új vendég­látó helyeket nyitottak, vagy korszerűsítettek Visegrádon, Leányfalun, Papszigeten, Bu- dakalászon, Szigetszentmikló- son. Hárommilliót fordítottak gépesítésre, 30 új hűtőgépet kaptak az éttermek. így ’ az idén az első félévben az étel­forgalom 15, az üdítőital-fo­gyasztás 20 százalékkal nőtt a tavalyihoz viszonyítva. A ren­delkezésre álló összeg azonban csak a lassú, semmiképpen sem látványos fejlesztéshez elegendő. Ugyanez vonatkozik a turistaházakra, mélyeket végsőkig leromlott állapotban vett át a vállalat. A Népi Ellenőrzési Bizott­ság megállapította, hogy a két kiemelt üdülőterületnek a tár­sadalmi elvárás szerinti gyors, megnyugtató fejlesztéséhez az itt működő vállalatok ugyan­csak kiemelt támogatása szük­séges, hasonlóan, mint a Bala­ton környékén. A pénz hiánya is egyik akadályozója az elő­relépésnek. Fel nem használt milliók Ezt a megállapítást figye­lembe véve szinte érthetetlen, hogy a helyi tanácsok nem él­nek a meglevő lehetőségekkel sem, A megyei tanács az el­múlt két évben — épp a ha­laszthatatlan fejlesztések, pél­dául a szabad strandok terü­letrendezésének támogatására — több millió forintot utalt át az üdülőkörzetek községeinek. A pénzből azonban alig hasz­náltak fel valamit. Ráckevén például a 489 ezer forintos támogatásból 52 ezret, Majos- házán 232 ezer forintból 30-at, Dunaharasztin, Tökölön és Kiskunlacházán semmit. De ugyanígy Pócsmegyeren, Tahi­ban, Kisorosziban, Dunabog- dányban is kihasználatlanul hagyták ezit a lehetőséget. Legtöbb helyen az árvízi helyzettel indokolták az elma­radást. Az érvelés már azért is megkérdőjelezhető, mert ott sem költötték el a pénzt (például a ráckevei járás köz­ségeiben), ahol a munkálato­kat az árvíz nem befolyásolja. Mindenesetre a meglevő ősz- szegek parlagon hagyása — épp a vizsgálat megállapította ellátási gondok tükrében — nagy s megengedhetetlen lu­xusnak számít. Ugyancsak kevésbé meggyő­ző az érvelésben a pénzeszkö­zök hiányára való hivatkozás — a lapunkban is nemegyszer említett — mozgóbüfekkel, ideiglenes pavilonokkal kap­csolatban. A szigorú KÖJAL- előírások, a munkaerőhiány és a magas költségek — amikre az érintettek hivatkoznak —, nem indokolják a próbálko­zásnak, kísérletnek is szerény eddigi megoldásokat. Külön is aláhúzza e lehetőségek hasz­nosításának szerepét, hogy el­sősorban a hétvégi és szezon­jellegű forgalom növekedését nem győzi a jelenlegi hálóztát. A nagyobb állandó üzletek, ét­termek kihasználtsága, így gazdaságossága a holtszezon­ban távlatilag sem biztosítha­tó. Jobb szervezéssel Sok olyan bosszantó visz- szásságra is fényt derített a vizsgálat, melyek oka szintén nem a beruházási eszközök hiánya, hanem annál inkább a szervezetlenség. Egyenetlen az áruellátás, a boltok nem meg­felelő mennyiségű cikket ren­delnek, a szállítók nem tart­ják be a megállapodásokat — s így folytathatnánk tovább. Ennek köszönhető például, hogy a népi ellenőrök egyik szombaton fél 12-kor a viseg­rádi ABC-ben nem kaptak te­jet, holott a tejipar leszállí­totta a rendelt mennyiséget. Majosházán az üzletekbe a Vegyianyag Nagykereskedel­mi Vállalat márciustól május végéig nem szállította ki a megrendelt árut. Szinte majd’ mindenütt kevés a hentesáru, még inkább a sör. Különösen érthetetlen, hogy az üdítő ital sem elegendő, holott a gyártó- kapacitás és a bőséges válasz­ték ezt semmiképpen sem in­dokolja. A nyáron nemegyszer előfordult, hogy a naponta hirdetett Márka üdítő ital, a gyártó helytől nem messze, a Dunakanyarban hiánycikknek számított. Ugyancsak a ki nem hasz­nált lehetőségek közé tartozik egyes üzletek — lapunkban is gyakran bírált — botrányos higiéniai állapota: a piszkos abrosz, kritikán aluli mellék- helyiségek. Mindezeken befek­tetés nélkül is változtatni le­hetne, s máris jóval kevesebb a helybeliek és az idelátoga­tók bosszúsága. Jobb későn...?. Mindenesetre biztató, hogy a Pest—Komárom—Nógrád me­gyei FŰSZERT — melyre na­gyon sok a panasz az üdülő- területeken — a jövő szezonra külön intézkedési tervet dolgoz ki, a szállítások zavartalansá­gának biztosítására. A megyei tanács pedig még az idén, az érintett vállalatok képviselői­nek bevonásával ellenőrzi, egyezteti a jövő évi felkészü­lést. Hozzá kell azonban ten­nünk: mindezzel talán nem kellett volna megvárni ezt az újabb vizsgálatot. Mészáros János Nagykereskedelmi vállalat felvesz közgazdasági technikust közgazdasági egyetem belkereskedelmi szakán végzett fiatal közgazdászt, gép- es gyorsírókat, adminisztrátorokat, udvari takarítókat (nyugdíjas is lehet), gépelni tudó adminisztrátort, gépkönyvelőket, * rendész-tűzrendészt, valamint: vas-műszaki, ruházati kereskedőket, raktári, tmk-segédmunkásokat, gépkocsiszerelőt, gépkocsivezetőket, nem nyugdíjas portást Jelentkezés: SZÖVÁRU VÁLLALAT 1450 Budapest IX., Soroksári út 16. (a Boráros térnél). i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom